Nixon homoszexuális vagy biszexuális volt

Megdöbbentő állítással rukkolt elő egy amerikai újságíró, Don Fulsom. Szerinte Richard Nixon (†81), az Egyesült Államok 37. elnöke meleg volt. Fulsom napokban megjelenő könyvében, a Nixon legsötétebb titkaiban számos „bizonyítékkal” is alátámasztja vélekedését.
A szerző szerint az egykori elnököt legfőbb bizalmasához, Charles „Bebe” Rebozóhoz fűzték gyengéd szálak, aki bankárként a maffia pénzét is mosta egy időben. Nixon sokat ivott, s gyakran bebizonyosodott, Rebozót többre tartotta feleségénél. Az elnök ilyenkor ölelgette bizalmasát, míg nejét prostiként emlegette. Sőt, az előkelő floridai üdülőben Nixon még csak nem is aludt egy házban a feleségével, amíg Rebozo szobája közvetlen az övé mellett volt.
Az elnöknek valójában külön tanácsadó tanította, hogyan kell megcsókolnia feleségét, hogy ideális amerikai párnak tűnjenek. A legárulkodóbb eset azonban az volt, aminek Fulsom is tanúja volt. A szerző egy washingtoni vacsorán leejtette a villáját, s amikor lehajolt érte, azt látta, hogy a két férfi egymás kezét fogta az asztal alatt.
Nixon 1974-ben mondott le a Watergate-botrány – a rivális Demokrata Párt elnökénet lehallgatása – miatt, s 1994-ben halt meg. Nagyon sokan a mai napig az USA legkorruptabb és legsötétebb elnökének tartják- írja a Blikk.hu.
A képen: Richard Nixon néhai amerikai elnök (jobbra) jobban kedvelte barátját „Bebét”, mint a saját nejét.

Nyilvánosan vetkőzött meztelenre Jerzy

A ValóVilág sztárjai adtak műsort a hét végén az idei Erotika Kiállításon. Jerzy (23), a VV negyedik szériájának második helyezettje korábban is a testéből élt, így számára nem okozott problémát több ezer néző előtt vetkőzni.
– Természetes, hogy egy ilyen kiállításra inkább a férfiak látogatnak el. Amikor felmentem a színpadra, csak akkor vettem észre, hogy a közönség kilencven százalékát az erősebb nem teszi ki. Őszintén mondom, eddig még nem igazán vetkőztem ennyi férfi előtt, de szerencsére sikerem volt.
Jerzy mellett a VV5 skalpvadásza is jelen volt a kiállításon, ő azonban teljesen más feladatot kapott. Cristofelnek (18) zsűriznie kellett a szépséges hölgyeket.
Szexi lányok rohamozták meg VV Jerzyt.
Az egykori villalakó figyelmét elvonták a jet-skiről a csajok
– Nem tagadás, hogy szeretem a nőket, de ez a sok meztelenség kicsit már nekem is sok volt. Ennek ellenére szívesen vettem részt a zsűrizésben, a lányok nagyon szépek voltak, de most először talán örültem volna, ha kicsit több rajtuk a ruha – mondta a Blikknek Cristofel, aki az Éden Hotelből megismert Ádámmal és a Viasat3 realityshow-jának győztesével, Kristóffal választotta meg 2011 erotika-királynőjét.
Jerzy faszverő videója láttán leesett mindenki álla. A beszólásokkal Béci nem foglalkozik, szerinte azokat minősíti, akik azokat tették. Volt egy tánciskolája, és tett félre pénzt, igyekszik most abból kihúzni egy darabig, viszont már lesz hétvégén is fellépése, és úgy tűnik, zenélni is elkezdhet komolyabban. Hiába vallott Bécinek szerelmet VV Anikó, a fiú párja, Adri kiállt mellette. A volt villalakó reméli, hamarosan összeköltözhetnek. Béci leszögezte: amit ő elhatároz, az úgy van, szex nélkül is kibírta a villában, még ha nehezen is – írja az Új Ász.
Béci sokáig nem tudhatta, hogy míg ő benn van a villában, szeretteit olykor csúnya megjegyzésekkel illetik, akár az utcán, a buszon is. A legszembetűnőbb az volt, amikor az első párbaja alkalmával – ahol VV Olivért ejtette ki -, a közönség soraiból sértegették a szüleit.
Nagy szükség volt a biztonsági emberekre a stúdióban. Csak nekik volt köszönhető, hogy nem történt nagyobb rendbontás, Béci családját ugyanis vérig sértették. Valaki bekiabált édesanyjának, és lecigányozta.
Az asszony, aki csak azért ment oda, hogy szurkoljon a gyermekének, sírva távozott a stúdióból. Béci és Gigi édesapja is felháborítónak tartotta a zaklatást – voltak, akiket ki is kellett vezetni a stúdióból.
Béci édesanyja különösen kiborult a történtek miatt, mivel mint mondta, benne nincs cigányvér, a férjében negyedrészt igen. Ám ilyen atrocitás családját mostanáig nem érte.
Béci párja sem úszta meg beszólások nélkül. Adrienn márciusban elárulta, lecigányozzák a buszon párja származása miatt. Olykor már az utcán sem tud zavartalanul végigmenni.
Úgy vélte, egy, Bécit fegyverrel ábrázoló fénykép miatt bántják őket, amely az egyik közösségi portálra lett feltöltve – viszont máshová is felkerült. A hozzászólások között “cigánybűnöző”, és egyebek is voltak.
Adrienn azonban elmondta, az őt zaklatóknak nem szól vissza, mert ahhoz jólnevelt. Csak az vigasztalta, hogy azért sok olyan ember is megállítja, aki szurkol Bécinek – mondta.

Fiú vagyok, nőnek öltöztem és megdugtak

Ráéreztem az ízére.
Pasikkal szexelni jó.
Még mindig csak 19 éves voltam, és egyre többször, már nem csak kéthavonta, hanem 2-3 hetente randiztam M.-mel és J.-vel. Nagyon szerettem volna többször is. Én futottam utánuk, ők sose hívtak. Tudom, semmi erőfeszítést nem kellett tenniük, és ez lehet, hogy rossz taktika volt, de még nagyon tapasztalatlan voltam. Ahhoz meg nem volt bátorságom, hogy felszedessem magam egy új pasival. Ezek a talik nagyjából abból álltak, hogy M. elvitt vacsorázni, utána felmentem hozzá, és megdugott. J. még csak vacsorázni se vitt, hanem odamentem, és 5 perc múlva az ágyban voltunk.
Nem változott az sem, ahogy bántak velem. Gátlástalanul használtak, biztonságos szex, semmi érzelem, és véletlenül ez nagyon bejött :)
J.-nek mertem először megemlíteni, hogy mit szólna hozzá, ha női ruhát vennék fel neki.
Nagyon izgultam, hogy mit fog válaszolni, mert nagyon szerettem volna kipróbálni a beöltözést egy pasinak. Szerencsére azt mondta, hogy rendben, így amikor legközelebb felmentem hozzá, vittem a rucikat és a kellékeket. (A boltban azt mondtam, hogy a barátnőmnek veszem a miniszoknyát, a combfixet, a rúzst meg a körömlakkot) :)))
A felé vezető úton végig a torkomban dobogott a szívem.
Majdnem visszafordultam többször (ez nagyjából minden randin így volt,) mert mindig elfogott a kétség, hogy akarom-e?
Persze, akartam, de megtenni és titokban vágyakozni két dolog. Aztán mégiscsak becsöngettem.
Kinyitotta az ajtót, beinvitált. Leültünk a nappaliban, beszélgettünk. Amikor kértem egy pohár italt, felállt és mint mindig, azt mondta, hogy jó, de izgassam egy kicsit. Megint odaállt elém és odahúzta a fejem a nadrágjához. Ez sose tetszett nekem, és nehezemre esett, hogy éreztem a farkát a nadrágon keresztül. Inkább a kezemet tettem oda a sliccéhez és így kezdtem markolászni.
Amikor visszajött a konyhából és letette az italt, annyira ideges voltam, hogy a koccintás után egyhajtásra megittam. Nem tudtam, hogyan kezdjek neki a beöltözésnek, de J. megoldotta a helyzetet, és mint mindig, betett egy pornófilmet a videóba. Odaült mellém az ágyra, és megint azt kérte, hogy izgassam.
Pár perc múlva – ahogy szokta – azt mondta, hogy vetkőzzünk le, mert az kényelmesebb. Szó nélkül levetkőztem neki. Ő is meztelen lett, és ahogy ültem az ágyon, elém állt. A farka már régóta állt, és tudtam, hogy mi következik.
Megint megfogta a fejem és odahúzta a farkához. Most is azt mondta: szopjál le. Akartam is, meg nem is, de elég határozott volt, ezért amikor odanyomta a fejem, odanyúltam és közben nyalni kezdtem a heréjét.
A szokásos volt a koreográfia, de még ez is izgató volt benne. Egyszerűen azonnal leszopatott, én meg a kezdeti tiltakozás elmúltával már örömmel szoptam. Végül is tetszett a farka, így nemsokára már vertem is szopás közben, és éreztem, hogy már az én farkam is merev.
Nyitott szemmel szoptam, mert felizgatott egy farok látványa. Imádtam nézni, ahogy ráhajolok, ahogy a kezembe fogom és beveszem a számba. Amikor a heréit nyaltam alulról, és közben húzogattam neki, odanéztem az arcához, mert tudtam, hogy ő is néz, és ez is izgatott.
Szerettem volna sokkal tovább izgatni, nyalni a makkját, és fel-le mozgatni a fejem a faszán, de tudtam, hogy nincs türelme. Épp mondani akartam, hogy várjon egy kicsit, hadd öltözzek be, amikor lenézett és azt mondta, feküdjek hasra az ágyon.
Mivel sosem mondtam nemet J.-nek, megtettem, amit tulajdonképpen parancsolt. Ő pedig felhúzta az óvszert, és rám feküdt. Nem izgatta a popsimat, nem nyalt ki, az ujját sem dugta bele, hanem egyből meg akart kefélni.
A behatolás mindig fájt, most is nagyon rossz volt az első pillanatban. Fel is kiáltottam, de nem hagyta abba, csak lassabban nyomta a szűk lyukamba a farkát. Ahogy kezdtem kitágulni, úgy csökkent az éles fájdalom, és amikor legalább félig belém tette, már kezdett jó lenni. Elöntött az az ismerős forróság, ami miatt élveztem a szexet férfiakkal. A farka kitöltötte a popsimat, és a fájdalom hirtelen átalakult gátlástalan dugási vággyá.
Leszorított az ágyra, és egyre jobban szétfeszítette a lábaimat. Kiszolgáltatottan feküdtem alatta, és hagytam, hogy mozogjon rajtam. Azt szerette, amikor meg se tudok mozdulni, és ő irányít. Csak feküdnöm kellett, én meg már egyre jobban élveztem a kiszolgáltatottságot. Hátranéztem, mert már elveszítettem minden gátlásosságomat, és látni akartam, ahogy ki-be mozog a farka a popsimban. Nem sokáig tudtam ilyen pózban maradni, de amit láttam, az nagyon izgató volt :)))
A farkam egyre keményebben meredt a hasam alatt, ahogy dugott. Közben tudom, hogy nézte a pornófilmet is, de ez se érdekelt, hanem még jobban élveztem, hogy használ. Hogy csak arra kellek neki, hogy élvezzen egyet.
Ahogy az lenni szokott, teljesen ribanccá váltam. Miközben ütemesen mozgatta a farkát az egyre kívánósabb lyukamban, kicsit hátrafordultam és megkérdeztem, hogy nincs-e egy haverja, akivel ketten megbasznának? Nem lassított, és úgy kérdezte meg, hogy élvezném-e, ha hátulról dug az egyikük, amíg a másikat leszopom. Én persze pont ezért kérdeztem, és azt válaszoltam, hogy nagyon szeretném. Erre megkérdezte, ahogy szokta kefélés közben, hogy a kurvája vagyok-e? Én pedig engedelmesen, még merevebb farokkal válaszoltam, hogy a ringyója vagyok és azt csinálok neki, amit akar.
Kár volt ezt mondanom, mert ebben a pillanatban felkiáltott, és tudtam, hogy elélvezett. 5-6 perc telhetett csak el. Gyorsan elkezdtem mozgatni a csípőmet, hogy a seggemmel verjem ki belőle a spermáját. Amikor abba hagyta a mozgást, én még akartam volna a faszát a popsimban, de ő kivette.
Nagyon felizgatott, és ennyivel be is értem máskor. Az nem zavart, hogy hozzá sem ért a farkamhoz, és hogy az kőkeményen meredt. Szinte soha nem verte ki nekem, és én se magamnak, mert mindig élveztem, hogy a merevedésem miatt kínlódva öltözök fel. A leggyakrabban álló farokkal mentem haza, és csak otthon vertem ki. Most viszont be akartam öltözni, de már túl is volt a szexen.
Szerencsére annyira fel voltam izgulva, hogy néhány perc múlva mondtam neki, hogy most elmegyek a fürdőszobába és felveszem a rucikat. Ő csak feküdt az ágyban és mondta, hogy jó.
Kimentem, és elkezdtem készülődni. A popsim fájt, ahogy mozogtam, de izgató volt ez is. Az pedig főleg, ahogy felvettem a comfixeket és a harisnyatartó és felhúztam a miniszoknyát, meg a selyem kombinét. A női méreteket nem tudtam eltalálni a vásárláskor, de kezdetnek megfelelt. Hihetetlen izgató volt, hogy miniszoknya volt rajtam. Azt már előre kitaláltam, hogy bugyit nem veszek fel. Majdnem megőrültem az érzéstől, hogy alig takarja el a popsimat, a farkam ott meredt elöl, és ha lehajoltam, azonnal felcsúszott. Persze ez benne volt a tervben:)))
Elkezdtem küszködni a rúzzsal. Nagyon nehéz volt, sokszor töröltem le teljesen, mert fogalmam sem volt, hogyan kell csinálni. A sokadik próba után viszonylag jól sikerült, ezért áttértem a körömlakkra. Ez is nagyon sokáig tartott, és J. be is kopogott, hogy haladok-e valamennyire? Mondtam neki, hogy nem jöhet be, majd én kimegyek, ha kész vagyok.
1 órán át készülhettem, mire úgy éreztem, hogy ennél jobb nem lesz. Közben gyakran vertem a farkam, de nem élvezésig, mert teljesen felizgulva akartam a nője lenni. Ekkor megint dobogó szívvel kiléptem a fürdőszobából.
Nagyon izgultam, hogy tetszeni fogok-e neki, de szerencsére az eltelt egy óra alatt J. ismét kanos lett :))) Végignézett rajtam és azt mondta, hogy elég jó csaj vagyok. Megköszöntem, és leültem a fotelbe, keresztbe tett lábbal, mint egy ártatlan kislány. A miniszoknya természetesen a csípőmig felcsúszott, és nagyon izgatott, ahogy láttam, hogy bámul.
Tudtam, hogy megint meg fog dugni, és annyira kívántam, hogy ha ki akar vinni így a folyosóra, kimentem volna vele. Az is izgatott, hogy rám szólt, hogy álljak fel és járkáljak. Fel-alá kellett mozognom, és ahogy reméltem, mondta, hogy hajoljak le.
Egyenes lábbal, a popsimat felé fordítva tettem meg, és ahogy ez várható volt, teljesen beláthatott a szoknya alá.
Ez után történt az, amitől majdnem elájultam, de szó szerint. Épp ott tartottunk, hogy ő a farkát masszírozta az ágyon (egy fürdőköpenyt vett fel, amíg én készülődtem, a farka középen meredt) én a fotelben térdeltem, a támlának támaszkodva, és homorítottam, hogy láthassa a popsimat és a comfixes lábaim között a zacskómat, amikor csöngettek.
Azonnal visszafordultam és szinte lezuhantam a fotelbe. A cuccaim a fürdőszobában, J. majdnem meztelenül, álló fasszal, én meg csajnak öltözve, kirúzsozva, körömlakkal, a miniszoknya alól kibukkanó, teljesen felizgult farokkal voltam.
Meg sem tudtam szólalni, akkor meg főleg nem, amikor J. nem azt mondta, hogy nem nyitja ki, hanem fogta magát, felállt az ágyról, és elindult az ajtó felé. Még mindig annyira a hatása alatt voltam a csöngetésnek, hogy csak annyit tudtam kinyögni, hogy most kinyitja? Mire nyugodtan azt válaszolta, hogy igen.
Nem volt hova elbújnom, ugyanis J. lakása egyszobás volt. Ő pedig tényleg odament az ajtóhoz, belenézett a kukucskáló lyukba, majd tényleg kinyitotta az ajtót. Én pedig pontosan az ajtóval szemben ültem a fotelben, és csak J. háta takart el valamennyire, de ahogy én láttam a bejáratot az előszobán keresztül, ugyanígy látott az is, aki érkezett.
És az illető egy pasi volt.

Stohlt szeretik a meleg férfiak

Meglepő dolgok derülnek ki Stohl András pályájáról és magánéletéről Szalai Vivien hamarosan megjelenő könyvében. Ennek alapján íródott sorozatunk mai részében a férfibarátságokról beszél.
„Rendkívül fontos, hogy barátaim legyenek. Emiatt csalódtam is néha. Az egyik barátom klinikai eset, ha szomorú témáról beszélünk, elsírja magát. Érzelmes ember, de hihetetlen módon át tud vágni. Vele akartam asztalos vállalkozásba kezdeni, pedig sokan figyelmeztettek: vigyázzak vele. Én meg képtelen voltam elhinni, hogy átver. Miért tenné, hiszen a barátom? Beadtam nyolcmillió forintot, két évig dolgozott a műhely. Mindig azt mondta, hogy nincs belőle pénz. Amikor rákérdeztem, bőgött, és bizonygatta, hogy nem így van. Pedig éjszaka is zakatoltak a gépek. Szerintem beteg, de én még mindig szeretem. Nincs bennem homoszexuális hajlam, általában mégis szeretnek a melegek. Nekik tetsző szépfiú voltam a főiskolán, de senki nem fogta meg a seggemet. Nagyon sok meleg barátom van. Én is nagyon szeretem őket. Ki is állnak értem bármikor. Kiváló társaság az övék, jó vacsorapartnerek, nagyokat lehet velük beszélgetni. Sok meleg kollégám van a színészek és a kiszolgáló személyzet között is. Az soha nem fordult elő, hogy ajánlatot kaptam, de az igen, hogy egy férfi szerelmes lett belém. Még főiskolás voltam. Egy rendező volt, egészen kiválókat beszélgettem vele, de az érzelmeit azonnal hárítottam, páni félelemmel. Semmi affinitásom nincs ehhez. Egész egyszerűen nem érdekel.
A férfibarátság talán fontosabb a szerelemnél is. László Zsolt olyan, mint a nővérem: mindenben az ellentétem. Mindig elégedetlen magával, pedig nem tud olyat alakítani, hogy ne legyen nagyon jó. Ő a másik színházi énem. Sokkal mélyebben éli meg a dolgokat, mint én. Sokat tudunk együtt röhögni. A színészek között ő a legjobb barátom. Elképesztő erővel hat rám a lénye.
Mindig az apákat kerestem. Ha sportoltam, olyan edzőket kerestem, akikkel több volt a kapcsolatom edző-sportoló viszonynál. Aztán a főiskolán Zsámbéki, Gregorits a ValóVilágnál. A mostani balesetemnél Bodrogi ilyen. A kapcsolatunk egészen elképesztő. Olyan bölcs ez a kicsi, pici kis Süsü! Olyan jó őt hallgatni! Szegeden barátkoztunk össze. Ez a pici ember bejött arra a baszott nagy színpadra, és betöltötte. Kérdeztem: hogy az istenbe csinálod? Azt mondta: én már öreg vagyok ahhoz, hogy rossz kedvem legyen. Sokat megélt. Elcsöpögök, ahogy hallgatom. Alföldi is nagyon jó barátom. A főiskolán elsős voltam, már jó helyzetben. Jött a felvételi, közölték, hogy jön az Alföldi Szentesről. Arra gondoltam: ki a tököm az az Alföldi? Még fel sem vették, de már nimbusza volt. Sajnos jó is volt elsőtől kezdve. Mi nem voltunk jóban. Én voltam a macsó, ő meg a lágyabb, művészibb. Nem nagyon kerestük egymás társaságát. Aztán jött egy vizsga, jeleneteket játszottunk. A vizsga után odajött, és azt mondta, iszonyúan tetszett neki, amit csináltam. Nagyon jólesett. Elkezdődött valami, ami aztán szoros barátsággá alakult. Pedig nem könnyű a barátjának lenni. Saját magát építő, erős egyéniség. Ami barátságunk mindig a munkáról szólt. A legtöbb rendezésében benne voltam. Nehéz vele dolgozni, mert folyton instruál, ha nem csinálod, ordít. Ha ő végre kész van, csak akkor lehet a színészé a terep. Soha nem voltam a lakásán, mégis nagyon szoros a kapcsolatunk. Amikor bajba kerültem, akkor derült ki, mennyire. Ott volt az ügyvédválasztásnál, végig mellettem állt, kimutatta, mennyire fontos vagyok neki. Amit értem tett, az példaértékű. A taxi csomagtartójában csempészett be a színházba, amikor őrület volt. Soha nem fogom tudni meghálálni mindezt.” – írja a Bors.

Csatlakoztam egy meleg párhoz

Mint mindenki másnak, nekem is volt az agyam leghátsó részében eltemetve egy vágyálom.
Titkon vágytam egy férfira is az életembe. Szép barátnőm volt, magas, hosszú hajú és nőies. Jó volt vele, de akkor is. Nem csak a kíváncsiság hajtott, hanem a vonzódás, hogy megérinthessek, megízlelhessek, egy hatalmas farkat és az én testemet is érezze egy férfi, aki bevezet a férfi-szerelem rejtelmeibe. Legalább egyszer szerettem, volna kipróbálni milyen a másik oldalon állni. Egy keménykötésű, erős testű és igazán férfi állat. Ez volt az álmom.
A lányos férfiak nem vonzottak, a nőknek öltözött melegektől pedig kirázott a hideg, azt a kategóriát nem nekem találták ki. Csak a nagyon férfias alakokat bámultam meg az utcán is, persze úgy, hogy nehogy valaki észrevegye. Még önmagam előtt is szégyelltem a dolgot! Mit szólnának? Egyből rám fognák, meleg, nem igaz?
Titkos önkielégítéseim képzelt álomvilága, erre élveztem a legnagyobbakat. Emlékszem félve, de megnéztem az első meleg pornót is, olyat választottam, ahol a fiúk csókolóznak is és szerelmesnek tűnően simogatják egymást, az ilyenektől nagyon felizgultam. Ahogy az idő haladt, éreztem valamit tennem kell, mert a vágy egyre erősödik.
Egyszer aztán az álom egyszer, csak testet öltött… elmesélem hogyan.
Elkezdtem titokban fórumozni, gyakran olvastam a biszex srácok netes oldalát, és meglepődtem, milyen sokan járnak ugyanabban a cipőben, mint én. Hetero kapcsolatuk van, de mégis férfi testre vágynak, álmodoznak közös masztiról és annál többről is. Mert divat vagy, mert mindenki ki akarja próbálni, ám az is megeshet, hogy ez nem más, mint a sokunknak belsejét feszítő késztetés. Az oldalon hirdetések is voltak, párt kerestek rengetegen, általában alkalmi kapcsolatra. Az egyik lehetőség nagyon felizgatott olyannyira, hogy jelentkeztem a hirdetésre e-mailben. Egy meleg pár keresett harmadikat!
Hm. Veszélyes és izgató kombináció.
Több levelet is váltottunk, és magam is alig hittem el, de pár nap múlva úton voltam hozzájuk.
A tenyerem izzadt, a gyomrom remegett, nagyon féltem. A több, mint kétórás út felénél megálltam egy benzinkútnál és erős késztetést éreztem arra, hogy visszaforduljak, köröztem a metál-fekete terepjárom körül miközben elkapott a bizonytalanság. Ám végül mégsem futamodtam meg… nem fordultam vissza.
A cím a kisváros szép, zöld területekkel tarkított, barátságos részébe vezetett, ahol sok csinosan rendezett ház feküdt egymás mellett, alacsony, fehér fakerítésekkel tarkítva. A fű mindenhol le volt nyírva, üdeség és frissesség áradt az egész környékből, a májusi szél pedig kellemes orgona illatot árasztott. Hamar megtaláltam az utcát és a házszámot is. Emlékszem mennyire tördeltem a kezeimet és mennyire hevesen dobogott a szívem, miközben ültem az autóban és bátorságot gyűjtöttem, hogy kiszálljak.
A fehér, mozaik mintás üvegezett ajtó kinyílt, mind a két férfi megjelent a küszöbön, már vártak és kíváncsian méregettek. Az elém táruló látvány sokkolt, barna szemeimben a pupilla óriásira tágult, a szám kiszáradt a gyomrom még jobban remegett, mint az idefelé vezető autókázás közben.
Alig bírtam kipréselni magamból egy köszönés félét, reszkettem egész testemben. Éreztem a két különféle arcszeszt, amit a langy szellő összekevert az enyémmel. Szerencsére lehengerlően férfiasan néztek ki mindketten, semmi olyat nem láttam, ami ne tetszett volna őrülten.
Izgultam minden miatt.
Azon járt az eszem vajon ők milyennek látnak, a szürke pólómban, ami ráfeszült az izmos, magas alakomra és a koptatott farmeremben, ami jól kihozta az alsótestem vonalait. Eszembe jutott az is, hogy állítólag a fenekem észveszejtően néz ki. Szőke, vállig érő hajamat most nem fogtam hátra, hagytam laza tincsekben alá hullani.
Azt hiszem, tetszettem nekik. Nagyon.
Nem hittem el, hogy ilyen szerencsés vagyok. A két kisportolt testű férfi állt előttem. Egy vékonyabb fekete hajú, elképesztően gyönyörű arccal, Delon, aki huszonhat éves és a testesebb barna hajú, Mark, aki egy tízessel idősebb volt a másiknál. Igazi érett férfi. Pokolian erős férfias kisugárzással, és néhány apró, szexi szarkalábbal, amikor pedig a csodálatos, zöld szemébe néztem, emlékszem, megrogytak a térdeim.
A fiatalabb egy kék farmert viselt és egy szürke feliratos pólót, Mark pedig egy fekete pólót, farmerrel. Amikor megfordult, akkor láttam milyen jó a segge, talán kicsit nagyobb, mint kellene, de uram atyám, az a két csúcsos domb fantasztikus volt, alig bírtam levenni róla a tekintetem! Ráadásul úgy mozgott, mint egy fenséges nagy vad.
Kedvesek és aranyosak voltak, a beszélgetés mégis nehezen indult el. Rendkívül zavarban voltam, közelről alig mertem rájuk nézni is. Jól látszott köztük az összhang és a vibrálás, kicsit betolakodónak éreztem magam. Leültünk és megkínáltak egy itallal, amiből több pohár lett, mert látták zavaromat és megilletődöttségemet.
Azt mondták, érezzem magam otthon, és majd az italtól elmúlik a gátlásosságom. Halkan szólt a zene, csendben beszélgettünk, és én egyre inkább kezdtem feloldódni a két férfi társaságában.
Szóba került a sport, a zene, sok minden más mellett, örültem, hogy a kellemes külső intelligenciával is párosult. Bevallom kicsit irigyeltem a párost. A rádióban az akkori legmenőbb slágereket játszották, a dallamos zene fölkúszott az agyamba, és elandalított egészen.
Hirtelen mintha, csak kívülről hallanám magam, saját vágyaimról kezdtem beszéltem a két férfinek, csak úgy folyt belőlem a szó, elmondtam nekik a legtitkosabb gondolataimat is. Azt nem tudom mitől váltam lazává, de kimertem mondani mit szeretnék. Nem éreztem szégyent, és jó hallgatóságra találtam bennük.
Megtudtam, hogy ők már összeszokott páros, több mint egy éve élnek együtt, ráadásul szerelmesek egymásba, de Delon titkos vágya volt egy hármas kipróbálása. Ezért nagy nehezen, de Mark belement a dologba, kizárólag egyszeri lehetőségként, mivel rendkívül féltékeny típus. Delon, hacsak rá néz valakire, már a plafonon van. Én vagyok a választottjuk, mert tetszik nekik a magas, karcsú testem, a barna szemem, a szőke hajam és mindenem, úgy ahogy van. Legfőképp pedig az, hogy párkapcsolatban élek, és még sosem voltam férfival.
Ezután a dolgok nagy hirtelen felgyorsultak.
A két férfi összenézett, villantottak egy mosolyt, és Delon bátran az ölembe ült, így éreztem a teste finom melegét. A meglepetéstől a torkomon ragadt a szó. A fiú picit félve nézett Márkra, várta miképpen reagál a szerelme, de a másik, csak mosolygott, bármit is érzett belül, nem mutatta ki.
A gyönyörű, mélykék szemek, csak centikre voltak az arcomtól, miközben hipnotikusan bámultak, amitől teljesen elvörösödött az arcom. Először fel akartam ugrani, de tudtam most vagy soha! Hiszen ezért jöttem, kellett nekem a férfi szerelem! Így bátortalanul, de a kezemmel végig simítottam a mellkasát, majd megfogtam az erős combját, megszorítottam erősen, és reszkető kezemet többször is végig húztam rajta. Tetszett neki, mert a vastag és formás szája mosolyra húzódott, és kellemes lehelete melegítette az arcom. Olyan vibrálás áradt belőle, hogy azt hittem elolvadok, és kiskanállal fognak összeszedni. Éreztem a bőréből áradó hőt, és ő odahajolt, és a puha ajkait az enyémekre tapasztotta!
Úristen, majd beleőrültem, nagyon izgatóan hatott rám!
Az alsó ajkamat beszívta, és végigvágott rajtam az elektromosság. Alig vártam, hogy a nyelvét is bedugja, de sajnos nem tette meg, talán nem merte Mark miatt, de az a fél perc maga volt a mennyország. Ajkaink játéka felkorbácsolta a vágyamat, a lábam között kemény lettem, mint az acél. Mark sem teketóriázott, keményen és szemtelenül rákérdezett, hogy szeretnék-e igazi faszt tartani a kezemben, és én csak nagyot nyelve bólogattam. Ekkor csillogó tekintettel elmosolyodott, és jelentőségteljesen a szerelmére nézett. Delon szétnyitotta a lábát, és a kezem erősen szorítva a farkára húzta.
Éreztem farmeron keresztül, hogy kezd begerjedni a dudor óriási lett, a nadrág alól valósággal sütött a forróság. Én először nem mertem mozdítani a kezem pedig másra sem vágytam, de ő le-fel húzatta a farkán, és nem kellett sokáig várnia, mert önállósodtam, simogattam neki. A jutalmam nem maradt el, nyögdécselni kezdett. Mark, aki eddig nézett minket, és párszor végigsimított magán, végre a hátam mögé jött, és fölém tornyosodva lehajolt, a pólóm nyakán benyúlva a mellkasomhoz ért, és simogatott a hatalmas tenyereivel. Izgatta a mellbimbóimat, majd előre hajolt a nyakam mellett, és a fejét oldalra biccentve Delont csókolta mélyen és gyakorlottan.
Hú, de izgalmas érzés volt a két férfi testi közelsége, és kettejük látványa, amint közrefognak! Hallottam mindkettejük szívdobbanását, ami összekeveredett az enyémmel! Az ölembe lévő Delon egyre intenzívebben nyomkodta a csípőjét előrefelé, és szabályosan tolta magát a kezembe, éreztetve velem, többet akar. Ekkora már elmúlt a kezdeti feszültségem, és kezdtem felengedni, és lassan… én is beindultam.
Teljesen.
Itt szabadult fel bennem az évek óta szunnyadó vágy, amely egyre nagyobb örvényt kavart, kitört akár a szélvihar, és innentől kezdve már nem gondolkodtam, csak a pillanatnak éltem, a csodának. Most már csak egymást élveztük.
A kezemmel lehúztam Delon cipzárját, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem kell tovább kutatni, mert a kezembe volt már is a forró vesszője! Végre először életemben farkat foghattam a kezembe!
Agyamba perverzül, csak egy szó fogalmazódott meg: FASZ!
Ahogy ujjaimmal körül öleltem a vastag rudat ő hátrébb dőlt és lejjebb húzta a nadrágot. Mark közben áthúzta a fejemen a pólómat, és így simogatott tovább, borzolta a mellkasomon aranylón göndörödő szőrt és beizzította a mellbimbóimat. Mekkora tenyerei voltak, és mennyire égettek az ujjai!
Delon alá csúsztattam a tenyerem, és végig simogattam a fenekét, elidőztem az anusánál, a heréinél, majd felmentem a farka hegyéig, ezt ismételgetve, többször egymás után. Markom szorosan ölelte körül a rúdját, és én tövig hátrahúzogattam neki a bőrt, és csak bámultam megbűvölve. Jó érzés volt ezt tenni. Felül a fiú szőrzete éj fekete és göndörödő, a telt feszes golyóit pedig bársonyos és forró simaság vette körül.
Közben Delon kettőnk közé nyúlt és lehúzta a farmerem cipzárját, én pedig megemelkedtem, és ő az alsómmal együtt pillanatok alatt gyakorlottan megszabadított a ruháimtól… édes kis vetkőztető volt.
Ott ültem meztelenül, álló farokkal és éreztem Delon selymes, feszes, meleg fenekét a combomon, nagyon finom vibráló érzés volt. Míg Mark eltűnt egy időre Delon leszállt az ölemből és a lábam közé térdelt arccal felém, így gyönyörködhettem arca szépségében, a végtelenül kék szemekben, a görögös orrban, a szép vonásokban, ő pedig abban, ami a lábam között lógott meredezve.
Tudtam mi fog következni és én boldogan hagytam, hogy megtörténjen.
Kezébe fogta a farkam – a látvány mosolyt csalt az arcára -, és határozottan bekapta. Nem kóstolgatta egyből rábukott akár egy éhező. Isteni érzés volt az a tudat, hogy életemben először egy férfit szopatok, ráadásul egy igazi szépséget, leírhatatlan izgalmi állapotba kerültem. Szemeimet lehunytam, ajkaim szétnyíltak, és őrülten lihegtem, míg a szívem csak úgy zakatolt. Simogattam a vállig érő fényes hajat és a szép arcot, összefüggéstelen szavak és dicséretek hagyták el a számat.
Előkerült végre Mark is, és persze hogy meztelenül, mitológiai alakként állt meg előttem egy ellenállhatatlan, pompás félistenként. Feszültek azok a csodálatos izmai a bronzos, szoláriumozott bőre alatt, gyönyörű és hatalmas mellkasán megcsillant a világos barna, sűrű szőrzet, körbevette a gigászi mellizmait, a lába között, pedig akkora férfiasság büszkélkedett, amekkorát még életemben nem láttam. Az ilyenekre mondják csődör. Hatalmas és vastag volt a farka, amilyenről minden faszimádó álmodik, nem bírtam levenni róla a szemem! Valósággal megbűvölt!
Hű, de melegem lett!
Mark mellém ült, közelebb húzva a székét és belenézett a szemembe. Beleremegtem a szemezésbe, ő kétoldalt megfogta az arcomat, kicsit félrebillentette a fejem és hátrahajtotta, majd vastag ajkait az enyémekhez préselte. Micsoda izzás kerített a hatalmába!
Égetett.
Ajkai erősen szívogatták az enyéimet kissé meg is harapott, és amikor nyomult a nyelve, éreztem a vérem édeskés ízét keveredni a finom nyelvezés alatt. Igazi vad szerető.
Egyszerűen elképesztően csókolt, még most is beleborzongok, ha eszembe jut, világosan emlékszem az ízére és a birtoklásra, ami belőle áradt. Határtalanul boldoggá tett, hogy végre férfival csókolózom, majd megőrjített, ennél izgalmasabbat elképzelni sem tudtam.
Ezzel az egyik vágyálmom már is teljesült.
Amikor abbahagytuk, egész testemmel nekidőltem, és puszilgatni kezdtem az erős nyakát, a finom mellkasát, majd egyre lejjebb haladtam. Amikor a hasa alá értem, ott volt az erős farka. Meredtem bámultam a lüktetését.
Csak a végét kaptam be elsőre, éppen egy kicsit és közben a kezemmel ingereltem alig értem körbe. Még soha nem volt a számba farok. Kóstolgattam, nyalogattam, mint egy édes nyalókát kiélvezve minden pillanatot, aztán rábuktam egészen és benyeltem ameddig csak tudtam.
Az ajkaimat erősen összeszorítottam és le-föl járattam a vastag rúdon, miközben egyre jobban belejöttem, és egészen beizgultam attól, amit csinálok. Igaz először szoptam életemben, de Mark hörgéseit hallva biztos voltam benne, hogy nem végzem rosszul a dolgom. Közben Delon erősen dolgozott lent a farkamon teljesen nedves voltam alul a sok finom kényeztetéstől, őrülten izgalmasan hatott az érzékeimre az, hogy szopok, miközben engem is szopnak.
Mark a hajamba kapaszkodott, nyomta a fejem kegyetlenül és brutálisan, miközben nyeltem a lüktető farkát, valósággal szájba dugott. Aztán hirtelen a két másik megállt, Mark felhúzott magához megcsókolt röviden, majd Delont, de őt sokkal hosszabban és utána a másik helységben lévő hatalmas ágyhoz irányított, ahol hanyatt döntött és fölém térdelt, akár egy óriási szikla. Az arcom előtt meredezett a farka. Szoptam mélyen, fölakartam falni a vastag hímvesszőt.
Gyors iramot diktált, emlékszem majd belefulladtam, már a torkomon volt a mandulámat csiklandozta. Soha nem gondoltam, hogy majdnem be tudok nyelni egy ekkora hatalmas faszt. Szájba baszott, és én élveztem, hogy kiszolgálhatom őt.
Delon közben alul simogatott aztán rám ült, és izgalmasan összeért a farkunk. Ő a kezébe vette a szerszámomat szorosan körbevettek az ujjai és határozott mozdulatokkal verni kezdte. Kőkemény lettem, sejtettem, hogy belefog ülni, és már alig vártam, hogy dughassam azt a szép kis seggét.
Okosan gumit vett elő és ráhúzta a péniszére, habár emlékszem ez akkor nekem nem nagyon tetszett, de tudtam jobb az óvatosság. Feltérdelt, egyik kezével tartotta a farkam, és egyenesen a lyukhoz irányította, amit először a benyálazott ujjaival körbenedvesített, és nyögve meg is ujjazta magát egy kissé. Lassan ráereszkedett a farkamra, és én éreztem, hogy nyom, de azt is, hogy halad befelé a forróságba.
Úristen!
Szinte siklottam befelé a szűk csatornába, és már benne is voltam egészen éreztem, ahogy az ágyékomon ül a fiú és melegít. Egy kicsit így maradt kiélvezve a pillanatot és hagyta, hogy én is szokjam a szűken feszítő helyet. Kezeimmel közben a másik férfi fenekét kezdtem masszírozni, erősen gyűrtem és markoltam, másnapra biztos tele lett lila és kék foltokkal. Nagyon tetszett neki, amit csinálok, kinyílt szájjal és grimaszba torzult arccal élvezte. Ekkor húzta előre a kezem, és az ujjaimat a szájába véve finoman végigszopta és benyálazta őket.
Sejtettem mit akar.
Amikor már bőségesen nyálassá vált a kezem, hátra nyúltam, és körkörös mozdulatokkal feldugtam neki a középső ujjam, majd a gyűrűst és a végén már három ujjamat használva dolgoztam meg azt a pompás segget. Mark nyüszített a gyönyörűségtől, erre én félre dobtam minden óvatosságomat, és keményebben ujjaztam tovább, még gyorsabban. Nagyon élvezte.
Nehezen tudtam koncentrálni, hiszen közben dugtam Delont, néha még meg is álltam. Olyan szoros volt a lyuk, amilyet még életemben nem éreztem soha. Úgy ölelt körbe, akár a satu, szinte már fájt. Egész farkamon éreztem őt, fantasztikus érzés volt! Márk élvezte az ujjazást és a szopás együttesét, ám hirtelen mást akart.
– Benned akarok lenni, most megadom neked, amire annyira vágysz! – Én kikerekedett szemekkel bámultam, és nagyot nyögve csak bólogatni tudtam. Sajnos nemcsak Márk, de Delon is leszállt rólam, nem dughattam tovább, fogalmam sem volt miképp akarják folytatni.
Mark hasra fektetett, és a csípőmnél fogva a fenekemet megemelte, kutyapózba, így a térdemen és a könyökömön támaszkodtam, a lábaimat pedig szélesen szétrakta. Emlékszem, ahogy a fenekem a levegőbe meredezett kicsit szégyelltem magam, féltem és nagyon izgultam is.
Mark elkezdett hátul nyelvel izgatni. Éreztem a puha, nyálas melegséget a lukamnál a farkam tövénél. Delon közben rafináltan bebújt a farkamhoz arccal felfelé, és szopni kezdett. Itt már teljesen kész voltam azt hittem beleőrülök a sok jóba. Mark a kezeivel széthúzta a fenekem, és éreztem a síkosító hűvösét, majd a sikamlós lukamat keményen ujjazni kezdte. Először csak egy ujjal, majd kettővel. Elmondhatatlanul jó és kéjes érzés kerített a hatalmába elöl- hátul élveztettek. Annyira ellazultam és olyan finoman szopott Delon, hogy alig vettem észre az ujjak helyét átvette valami más, egy vékonyabb fajta vibrátort dugott fel nekem Mark. Szinte felsikoltottam a kéjtől, beleremegtem az újfajta kényeztetésbe.
Emlékszem teljesen ellazultam, és azt kívántam, bárcsak lenne vastagabb és nagyobb az a gyorsan mozgó játékszer a hátsómban. Nem sokára meg is kaptam, ami után vágytam, mert Mark hirtelen abbahagyta a vibrátoros dugásomat, és én érzékeltem a lyukamnál a forró, gyémánt kemény vesszőjét, amint lassan nyomott befele.
Óriási volt és vastag.
Felordítottam a fájdalomtól, de ő nem állt meg, erős kezeivel a csípőmet fogta és húzott magára. Eközben én a kezemmel Delon gyönyörű hímvesszőjét kényeztettem, miközben ő szopott továbbra is engem.
Izgattam is neki rendesen, vertem keményen, ahogy illik.
Mark teljesen magára húzott, féltem nagyon a fájdalomtól, de tűrhető volt, a farka egyre lazábban siklott bennem és már nem fájt annyira. Elég keményen dugott, tövig bevágta nekem és meglepetésemre olyankor erős kéj borította el a farkam is minden egyes lökésnél! Egyszerűen nem akartam elhinni, ezt még álmomban sem gondoltam, hogy ilyen, amikor seggbe basznak, élveztem nagyon, nem akartam és szégyelltem, de nyögtem akár asszony.
A farkam már majd szétdurrant, feszített, Delon fantasztikusan szopott és éreztem rögtön a finom szájba élvezek. Delonnak éreznie kellett, hogy már nagyon lüktetek, de nem hagyta abba és nem vette el a száját akarta, hogy beleélvezzek.
Hú! Végre feltört belőlem a tudat, hogy egy férfi szájába élvezek, és ez a gondolat majd megőrjített.Ilyen hatalmas orgazmusban még soha nem volt részem, minden izmom merev lett és majd elájultam miközben nagy adagban előtört a spermám. Egyetlen hosszú lökettel.
Hátul Mark megállt a kefélésemmel, de szerencsére benntartotta a vastag durungját, mert egyáltalán nem akartam, hogy kivegye, miközben elélvezek. Delon még mindig szopott, annak ellenére, hogy már elmentem, kiszívott belőlem minden csepp maradékot, lenyelt mindent. Majd Mark újra belendült, dugni kezdett, de sokkal gyorsabban, mint előtte és igazán keményen.
Emlékszem ujjaimmal erősen belekapaszkodtam a lepedőbe, szinte rázkódott alattunk a hatalmas ágy. Amikor tövig nyomta, az volt a legjobb, és a legkéjesebb. Mark egyre hevesebben dugott s egyszer csak iszonyúan magára húzott és úgy tartott.
Éreztem az ütemes lüktetését és az erős feszülését, majd akkor elöntött el a forrósága, robbanva belém élvezett. Majd belehaltam én is a gyönyörűségbe, ahogy a belsőmet elárasztotta a bőséges, forró anyag. Még mindig nem engedett el, erősen tartott, bennem volt a hatalmas farkával. Emlékszem azt kívántam bárcsak örökké tartana a pillanat. Hátulról átölelt szorosan, tartotta a remegő testemet, s ekkor hátrafordítottam a fejem ő pedig előre döntötte az övét és egy hosszú, mély csókban forrtunk össze.
Delon, aki nézett minket elködösödött tekintettel, most határozottan elém állt, tudtam mit akar.A fenekét megfogva bekaptam a vesszőjét, óvatosan nyaltam, szoptam és kicsit vertem is. Közben néha felnéztem az arcára láttam, hogy nagyon élvezi. Közben Mark óvatosan kiszállt belőlem és Delon mellé állt, akit átölelve mélyen csókolt, miközben én erősen szoptam őt. Majd Mark a csók után Delon háta mögé ment és letérdelt a hátsójához, szétfeszítette a két dombot amennyire csak bírta és alaposan és módszeresen benyalt neki, majd utána a csípőjét egyik kezével erősen tartva végig keményen ujjazta, amíg én szoptam.
Aztán már, csak vertem neki erősen, Delon ekkora már őrülten hörgött és összefüggéstelenül beszélt. Őrült iramban tettem a dolgom majd újra szopni kezdtem és egyre jobban belelovaltam magam. Aztán hirtelen elkapta a fejem hátranyomta és kivette a vesszőjét a számból, elkezdett az arcomra élvezni. Én azonban elkaptam a farkát, rábuktam és nyeltem a finom meleg spriccelő ondót.
Miután ilyen alaposan kielégültünk, csak lihegtünk és pihentünk majd mindhárman letusoltunk és most már ruhában, egész estig beszélgettünk.
Este a vacsora után aztán elölről kezdtük az egészet és végig dugtuk hármasban az egész éjszakát. Másnap, csak késő délután indultam haza, teljesen kielégülve és roppant boldogan. Életem legszebb huszonnégy óráját töltöttem el a meleg párral.
Jó volt nagyon, ma is szívesen emlékszem vissza minden egyes percre. Fél éve sincs, hogy megtörtént és én szeretnék velük újra találkozni.

Meleg vagyok, mondta egy szlovák képviselő

Stanislav Fort az első szlovákiai politikus, aki nyíltan vállalta, hogy meleg. Először fordult elő, hogy hivatalban lévő szlovák parlamenti képviselő nyíltan beszélt arról, hogy homoszexuális. A kormánypárti SaS képviselője, Stanislav Fort a Sme című napilapnak adott interjújában beszélt szexuális orientációjáról.
Szlovákiában szombaton tartottak másodszor az ország történetében meleg büszkeség menetet. A tavalyi felvonás erőszakba fulladt, mert ellentüntetők rátámadtak a menetre. Idén minden rendben volt. Előzőleg húsz Szlovákiába akkreditált nagykövet – köztük a magyar – állt ki levélben a felvonuló melegek mellett, és a szlovák kormány kisebbségjogi miniszterelnök-helyettese is támogatásáról biztosította a menetet.
Fort azt mondta, hogy a parlamentben vagy a politikában eddig soha semmi baja nem volt abból, hogy meleg. Érzése szerint a kereszténydemokrata politikusok is teljesen normálisan kezelik a helyzetet, csak választóik miatt nem beszélnek nyíltan arról, hogy a melegekkel semmi bajuk sincs.

Meleg nyár

„Ez a nyár különleges lesz” Újságoltam alig pár napja a barátaimnak, a középiskolai bizonyítvány átadón. Megkezdődött a szünidő, amit már oly rég vártam. Egy teljes hónap Olaszországban. A nappaliban ültem és a TV csatornák között válogattam, de semmi érdekeset nem találtam. Gondolatban már messze jártam, a tengerparton sétáltam és élveztem ahogy a nap barnítja a bőröm, az aranysárga homok pedig finoman simogatja a talpam, beférkőzve lábujjaim közé. Elmosolyodtam erre a gondolatra, nagyon vártam már az utazást, amitől már csak két nap választott el. Halk neszre lettem figyelmes, majd nyílt a bejárati ajtó és beléptek a szüleim, Nadia és Ian Darrel. Nagyon szeretem őket, és ők is tagadhatatlanul szeretnek engem, hiszen egész életemben mindent megkaptam, amire csak szükségem volt.
Anya és apa végre itthon. – tette le apa az aktatáskáját a kanapé mellé és mosolyogva nézett rám. – Na hogy telt a napod Josh?
Köszi jól, csak egy picit unatkoztam, de végre itthon vagytok. – léptem oda anyámhoz és gyengéden megpusziltam az arcát. – Fáradtnak tűntök, minden rendben ment az irodában?
Persze kincsem, e miatt te ne aggódj.
Oké, és persze ti se törődjetek most már a munkával, hiszen holnapután indulunk Olaszországba… már alig várom. – álmodoztam ismét, de a szüleim arcáról nem olvastam le semmiféle boldogságot.
Joshua … – szólt ismét apám, és egyre inkább kezdett bennem megerősödni az az érzés, hogy valami nincs rendben, hiszen nagyon ritkán neveznek a teljes nevemen, olyankor pedig vagy rosszat tettem, vagy valami komoly dologról van szó. – Beszélhetnénk veled?
Persze. – ültem vissza a kanapéra és kérdőn néztem rájuk. Anya mellém ült le, apa pedig a fotelban foglalt helyet, majd nagyot sóhajtott. – Arról lenne szó fiam, hogy az idei nyaralásunkat el kell halasztanunk.
Hogyan?- lepődtem meg.
Nem utazunk idén Olaszországba Josh. – ismételte meg anya.
De miért? Egész évben ezt tervezgettük, erre készültem. Mi lesz így a nyarammal?
Sajnálom, de idén nyáron kihagyjuk a közös nyaralást.
Ez nem fair! – mondtam kicsit hangosabban – Meg ígértétek!
Tudom, de mégis… – fogta meg anya a kezem – már elmúltál tizenhat éves, kérlek értsd meg.
Jó, de akkor… egész nyáron egyedül leszek itthon?
Nem. – szólt közbe apám – Találtunk egy megoldást.
Elutazol. – folytatta anya – Csak nem Olaszországba, hanem a francia Alpokba.
Hogy? – döbbentem le – De anya tudod, hogy tériszonyom van.
Ugyan kicsim. – nevette el magát. – Ne butáskodj kérlek.
Én nem akarok oda menni… nem ismerek ott senkit, hol laknék? – próbáltam ellen érveket gyűjteni.
Ott él az egyik unokatestvérem, és a minap beszéltünk telefonon. Említettem neki a helyzetet, és megkértem, hogy hagy lakj nála pár hétig, amíg nem tudunk mi is szabadságra menni. És természetesen beleegyezett, hogy nála nyaralj.
A hegyekben anya? Ott folyton havazik! Nem bírom a hideget tudod te is.
Nyáron ott sincs olyan hideg, és nem havazik. Tudom kicsim, hogy ez hirtelen ért, de a kedvemért kérlek fogadd el.
De anya… – néztem rá, és láttam a szemében, hogy nem azért akarnak oda küldeni, hogy ne kelljen velem foglalkozniuk, hanem mert tényleg egy nagyon fontos ügyön dolgoznak. – Nhhh… – sóhajtottam mélyet – Mikor kell indulnom?
Holnap délben megy a géped. – mondta apa – Már megvan a jegyed is.
Holnap? – összeszorult a szívem – Akkor azt hiszem, ideje mennem és összecsomagolnom. – álltam fel és a szobámba mentem. Hallottam, hogy még beszélgetnek valamiről, majd anya jelent meg a szobámban.
Köszönöm Josh, hogy megértetted a döntésünk. – segített a pakolásban.
Úgysincs más lehetőségem, pedig olyan szorgalmasan tanultam az olaszt egész évben, ötösre is vizsgáztam, míg franciából csak épphogy meglett a négyes.
Tudom, és büszke is vagyok rád. – ölelt át. Jó volt érezni a szeretetét, és azt hogy nem vagyok egyedül, legyek bárhol is, ő mindig mellettem lesz.
Miután landolt a gépem St. Vincent-ben, fogtam a csomagom és elindultam a váró felé. Anya azt mondta itt fog majd várni az unokatestvére, csak éppen azt felejtettük el megbeszélni, hogy hogyan is néz ki, az, aki majd vár. Körülnéztem, de rengeteg embert láttam magam körül, majd észre vettem egy férfit, aki kirítt a tömegből. Magas volt, sportos testű, haja olyan vakítóan szőke, mint a nyári napsugár, szemei pedig kékebbek az égboltnál. Merengve nézett maga elé, nem úgy tűnt mint, aki vár valakit. Majd megláttam előtte feküdni egy csodaszép kutyát, akinek a nyakában egy tábla lógott, rajta az én nevemmel: Joshua Darrel. Meglepődtem, majd még inkább mikor a kutya felállt és egyenesen engem nézett, mintha megérezte volna, hogy őt figyelem. Közelebb mentem, mire ugatni kezdett, amire már a gazdája is felfigyelt. Kérdőn nézett rám, alaposan végigmért, majd mintha elmosolyodott volna, de ebben nem voltam biztos. Nem értettem, mit talál viccesnek, kb. egy fejjel vagyok nála alacsonyabb, igaz a testalkatom nem éppen olyan mint egy átlagos velem egykorú, fiúnak, ugyanis elég sovány vagyok és izmaim se nagyon vannak, persze ő ebben sem szenvedett hiányt. Az arcomat figyelte, mire azt hittem valami maszat van rajtam, hiszen átlagosnak mondható a félhosszú gesztenyebarna hajam és a zöld szemem.
Joshua? – kérdezte, és persze a hangja sem lehetett hétköznapi, annyira lágyan, mégis férfiasan csengett és magabiztosságot sugárzott.
Igen. – néztem felváltva őt és a kutyát, de még annyira sem méltatott, hogy bemutatkozzon, sarkon fordult és elindult. Megragadtam a bőröndöm és utána igyekeztem, de alig bírtam a hatalmas csomaggal, persze ő szaporán szedte a lábát. Felmérgelt a viselkedése, és ennek jelét is adtam, mikor ellöktem a bőröndöm, ami hangos csattanással ért földet. Erre persze megállt és visszanézett, majd unottan sóhajtott.
Mi van már? Nem érek rá egész nap.
Akkor talán vihetnéd a cuccom. – vágtam rá
Arról ne is álmodj! Inkább szedd magad össze és igyekezz. Sue! – szólt a kutyához, majd tovább indultak.
Hé! – kiabáltam utána – Sue! – próbálkoztam a kutyánál, aki meg is állt egy pillanatra és rám nézett, de gazdája a combjára csapva kezét, vonta magára a figyelmét, majd ismét követte a férfit. Dühös voltam, egyszerűen semmibe vett, felállítottam a bőröndöm, és ismét elindultam, de már a sírás kerülgetett, annyira elegem volt belőle. Mire kiértem a parkolóba teljesen kifáradtam a cipekedéstől. Egy régifajta Jeep mellett állt, majd kinyitotta a csomagtartót. Elé botorkáztam, majd egy nagy sóhaj kíséretében a földhöz csaptam a csomagom.
Végre, azt hittem retúr jegyed van a Bostoni gépre. – mondta és felvette a bőröndöm, bedobta a csomagtartóba, majd becsapta az ajtaját és előre ment. Én is előre siettem, és már ültem volna be a vezető melletti ülésre, mikor észrevettem, hogy a fekete fehér foltos kutya ott heverészik, és nagy talán még gazdájánál is kékebb szemével engem néz.
Sue. Menj hátra.- utasítottam, de a füle botját sem mozdította. – Megkérnéd a kedvemért, hogy menjen hátra? – kérdeztem, a férfit, mire unott arccal nézett rám.
Nem. Az az ő helye. – mondta komoran, és beindította a motort. Legszívesebben hozzá vágtam volna valamit és meg sem álltam volna az első gépig, ami Bostonba megy, de persze ezt nem tehettem, így beültem a hátsó ülésre, és alighogy becsuktam az ajtót már el is indultunk. Durcásan vetettem néha egy-egy pillantást a visszapillantóba, de olyan kifejezéstelen arcot vágott, amilyent még nem láttam. Jó ideje mentünk már, mikor meguntam a figyelését és az ablak felé fordultam, egy szerpentinen mentünk, körülöttünk pedig mindenhol csak, hegyek voltak láthatók. Tudtam előre, hogy ez a nyaralás nem éppen olyan lesz, amiről álmodoztam.
Mikor végre megállt a kocsi kb. két és fél órás utazás után, jól esett kiszállni és nyújtózni egyet, teljesen elgémberedtek a tagjaim. Miután megvoltam a tornával körülnéztem és ledöbbentem, gyönyörű volt a táj. Minden irányból hegyek vették körül a nagy régi építésű házat, és vele szemben olyan fél kilométernyire egy tó terült el, némely hegy csúcsát hó borította, ami a kb. húsz fokban is vakítóan fehérlett. A férfi kivette a csomagom a kocsiból és, meg is lepődtem de bevitte a házba. Én is követtem őket, majd elámultam, ahogy beléptem az ajtón. Mindenhol régi antik bútorok voltak, teljesen olyan volt, mintha az ötvenes évekbe léptem volna át. Álmélkodásomból a férfi selymes hangja ébresztett fel.
Joshua! – állt már előttem, kitudja hanyadszor szólított.
Igen? – néztem rá kérdőn.
A harmadik szoba a tiéd, bevittem a bőröndöd. – csukta be mögöttem az ajtót.
Köszönöm. – követtem a konyhába.
Szereted a halat? – kérdezett ismét, de mikor értetlenül néztem rá, kiegészítette – Enni.
Ah… igen. – vágtam rá.
Oké. – vett ki a hűtőszekrényből egy lábast, és a gázra tette.
Um… – néztem egyfolytában – szóval…
Mi az?
Nos, csak annyi, hogy, megkérdezhetném a neved?
A nevem? – hőkölt vissza. – Te nem tudod a nevem?
Izé… nem. Hiszen még nem is találkoztunk soha. – próbáltam menteni a helyzetet.
Soha, hát persze – mondta és mintha elmosolyodott volna – Alain vagyok. Alain Lagué.
Örvendek Alain – nyújtottam a kezem, mire mintha most ő lett volna zavarban, kicsit ódzkodva szorított velem kezet, majd visszatért a gázra helyezett lábashoz.
Naplemente után Alain elhagyta a lakást, nem szólt egy szót sem, csak egyedül hagyott ebben a hatalmas házban. Rideg volt velem mióta csak leszállt a gépem, amit nem igazából értettem. Elméletileg rokonok vagyunk, akkor meg miért viselkedik így? Még csak hozzám sem szól, rám sem néz. Eltűnődve ültem a kanapén mikor visszatért, oldalán a csodás Sue-val, aki valójában egy szibériai husky volt. A kutya letelepedett a kandalló elé, amelyben még halványan pislákolt a tűz, majd pár pillanat múlva már hortyogott is. Alain után néztem, aki a konyhába ment, feltett egy kanna vizet a gázra majd ledobta a kabátját, és pár vékonyabb fadarabot hajított a tűzbe.
Ha meg akarsz fagyni, alhatsz kinn a kutyaólban. – vetette oda nekem ridegen, mire meglepődtem.
Hogyan? – kérdeztem vissza.
Nehezedre esett volna figyelni a tűzre? Ez nem egy összkomfortos ház, ahol egyetlen mozdulattal bekapcsolod a fűtést. – tért vissza a konyhába.
Én, nem tudtam, és neked nehezedre esett volna megkérni, hogy figyeljek rá, amíg te ki tudja hol mászkálsz?
Azt gondoltam ez egyértelmű, de látom, hogy te sem vagy más csak egy elkényeztetett kis ficsúr Bostonból.
Vitatkozhatnánk, hogy ki az elkényeztetettebb. Bunkó vagy velem mióta megérkeztem.
Mit kellett volna tennem? Nyalni a segged? Na ne nevettess kölyök…
Anya azt mondta, hogy te egy rendes ember vagy, de azt hiszem ő is félreismert. – álltam fel és a szobám felé vettem az irányt.
Hálásnak kellene lenned, hogy egyáltalán itt lehetsz, de te csak panaszkodni tudsz… ha nem tetszik valami nyugodtan haza lehet menni. Ne félj nem tartalak vissza.
Legszívesebben azt is tenném, hülye remeterák! – kiabáltam, majd becsaptam magam után az ajtót. Sírni volt kedvem, amint belegondoltam, hogy három hetet kell eltöltenem ezzel az emberrel. – Hogy fogom én ezt kibírni? – vetettem magam az ágyra, és a szüleimre gondoltam. Olykor utáltam, hogy mindketten nyomozók, ráadásul társak, de egyébként nagyon büszke voltam rájuk, és arra amit csinálnak. Elővettem a mobilom és pötyögni kezdtem, majd magam mellé rakva az ágyon vártam a választ, de nem érkezett. Féltem hogy baja esett a szüleimnek, és már nem tudtam visszatartani a könnyeim. Halkan zokogtam, és minden bizonnyal, ennek köszönhető, hogy elnyomott az álom.
„Anya, apa, máris nagyon hiányoztok. Alain egy goromba fráter, egyáltalán nem törődik velem. Haza akarok menni, de tudom, hogy alapos megfontolás után döntöttetek úgy, hogy ide kell jönnöm. Próbálom kibírni ezt a pár hetet, de kérlek, ha lehet előbb, akkor hagy menjek haza. Szeretlek benneteket, kérlek vigyázzatok egymásra! Josh.”
Másfél hete már, hogy a kis francia Alpok beli Aspres sur Buech faluban tengetem a napjaimat, többnyire magányosan, vagy Sue társaságában. Alainnel alig váltunk néhány szót, de akkor is csak kérdez valamit én pedig morgok feleletül pár szót az orrom alatt. Szörnyű volt ez a ház, se televízió, se egy rádió, telefonja sem volt, sőt még órája sem, csak egy régi állóóra volt a nappaliban, de nem járt az sem. Egyik délután aztán úgy döntöttem, hogy nem ülök tovább a lakásban, egész szép volt kinn az idő, így egy vékony kabátba bújva elhagytam a házat. Lesétáltam egészen a tóig, közben a tájat figyeltem. Csönd volt és nyugalom, még engem is egészen kikapcsolt. Lágyan fújt a nyári szél, a nap pedig fényesen nézett le erre a csodás vidékre. Ahogy a tóhoz értem leguggoltam és a vízbe nyújtottam a kezem. Hideg volt és nem a legtisztább, mégis szépen csillogott, és egy két hal is ott fickándozott a parthoz közel. Arra gondoltam, hogy most süttethetném a hasam az olasz tengerparton, fagylaltot nyalva, és megmártózhatnék az akár húsz fokos vízben is. Itt még a levegő hómérséklete is nehezen érte el a húsz fokot, nemhogy a vízé. Mélyet sóhajtottam, majd kutya ugatásra lettem figyelmes. Hátra néztem és Sue-t láttam meg felém rohanni, mögötte Alainnel, bár ő csak unottan sétált, koránt sem rohant. Mikor a kutya odaért, leült elém és egyenesen az arcomba lihegett, mire elmosolyogtam és megsimogattam a fejét.
Jó kutya vagy Sue. – ért oda a férfi is majd rám nézett. – Miért nem szóltál, hogy eljössz otthonról?
Miért kellett volna? Nem hogy örülnél neki, hogy nem vagyok az utadban. – vágtam rá durcásan, és a tó felé fordultam.
Aggódtam mikor nem találtalak sehol. – mondta lágy hangon, ami igazán meglepett, bár az hogy aggódott még nagyobb meglepetés volt.
Na persze. – élcelődtem vele
Felelősséggel tartozom érted, hiszen rokonok vagyunk.
Rokonok mi? Mégis milyen rokonok? – dobtam egy követ a tóba.
Nadia az unokanővérem, de ezt te is tudod nagyon jól.
Persze hogy tudom, az anyámról mindent tudok, de rólad szinte semmit, a neveden kívül. – mondtam még mindig a tavat és az azt körülvevő hegyeket figyelve. Nem szólt egy szót sem, csak nagyot sóhajtott. Hosszas hallgatás után úgy döntöttem, így hogy megtörték a magányom már nem is olyan jó ez a hely sem, így lassan elindultam vissza a házhoz, de hallottam, hogy követnek ők is.
Ha esetleg máskor is szeretnél elmenni valahová, szólj nekem kölyök… – szólalt meg ismét.
Igen is parancsnok, szólni fogok. – gúnyolódtam, mire megragadta a karom és maga felé fordított.
Azért megadhatnád a tiszteletet az idősebbnek, nem vagy más csak egy idegesítő, elkényeztetett kölyök.
Akkor te is tisztelhetnél engem. A nevem nem kölyök, hanem Joshua Myles Darrel. Jegyezd ezt meg! – rántottam el a kezem és berohantam a házba. Egyszerűen lehetetlen volt vele normálisan beszélni, hiszen akárhányszor megpróbáltunk váltani pár szót az vitába torkollott. A kanapén ültem és egy könyvet olvastam, mikor beléptek. Fel sem figyeltem rájuk, csak olvastam tovább mikor pár perc múlva Sue elfoglalta megszokott helyét a kandalló előtt Alain pedig, legnagyobb meglepetésemre leült mellém. Megpróbáltam nem törődni vele, de ez lehetetlen volt, mert folyton sóhajtozott.
Akarsz valamit mondani? – kérdeztem komoran, de fel sem néztem a könyvből.
Serre Poncon. – mondta, de nem értettem mit akar ez jelenteni.
Tessék? – néztem most már rá.
Serre Poncom a tó neve. Az igazából egy duzzasztó tó. Aspres sur Buech ékessége, bár a mondák szerint St. Vincenthez tartozik.
Aha, és?
Csak gondoltam elmondom, tetszett neked a tó nem? – nézett a szemembe.
Hát… szép hely ez, a tóval a hegyekkel.
Igen, szerintem is. Ezért is élek itt, nyugalomban, nem zavar senki, az idő múlásával nem is törődve.
Ezért nincs órád?
Pontosan. – mosolyodott el – Nem szeretem a határidőket.
Pont mint egy hegyi kecske.
Megint csak szurkálódni tudsz, mikor normálisan próbálok beszélgetni.
Bocs, de épp olvastam. – emeltem fel a könyvet.
Látom. Tetszik a könyv?
Eddig nem rossz, de nem nagyon haladok vele. – céloztam arra, hogy zavar.
Ez meglepő, mivel én írtam. – mondta nagyot sóhajtva és hátradőlt a kanapén.
Na persze… – vágtam rá egyből, majd kérdőn néztem a könyv gerincére – Itt az áll, Claude Valentine.
Igen, a teljes nevem Alain Claude Valentine Lagué. – mondta mire nevetésben törtem ki. Rosszallóan nézett rám, de nem bírtam abbahagyni.
Alain… Claude… hehh.. Valentine Lagué. – nevettem még mindig.
Mi olyan vicces ezen? Anyám bőségzavarba szenvedett születésemkor. – mosolyodott ő is el. Egyáltalán nem tűnt mérgesnek amiért kinevettem a neve miatt. – Huszonkilenc éve.
Olyan öreg vagy? – lepődtem meg, nem gondoltam huszonötnél többnek.
Öreg? Hát ezt sem hallottam még. Inkább az ellenkezőjét, hogy ilyen fiatalon már sikeres író vagyok.
Sikeres? Én még nem hallottam rólad, Claude Valentine.
Francia ország szerte, nem az államokban.
Értem. – tettem le a könyvet. – Örülök hogy végre tudunk normálisan beszélgetni Alain.
Én is, tudom hogy néha bunkó voltam, de attól tartottam, ha túlzottan megismerlek és megkedvellek, akkor nehezemre esik majd elválni tőled, a három hét lejártával. Viszont mikor láttalak ma magányosan a tónál, megsajnáltalak. Rájöttem, hogy pontosan az ellenkezőjeként viselkedtem önmagamnak, mióta itt vagy. Sosem érdekeltek a következmények,de most féltem tőlük. Egyszer már nehezemre esett elengedni téged.
Elengedni? Miről beszélsz, hiszen mi még nem is találkoztunk…
Dehogyis nem. – mosolyodott el – De nem csodálom, hogy nem emlékszel rá, hiszen csupán négy éves voltál akkor.
Anya sosem említette, még arról sem tudtam, hogy létezel.
Ezen sem csodálkozom. – jelent meg egy keserű mosoly az arcán. – Minden esetre, mikor kis kölyök voltál, nagyon sokat játszottunk együtt, itt töltöttétek a nyarat, és egészen megkedveltelek, pedig még csak kis pisis voltál, én pedig már tizenhét éves. Aztán mikor haza utaztatok az államokba, magányosnak éreztem magam, hihetetlen, de olyannyira hiányoztál, hogy a szüleim már azt gondolták beteg vagyok. Aztán persze… – hallgatott el.
Aztán? – kérdeztem rá, de már rám sem nézett, csak úgy motyogta maga elé.
Nem találkoztunk azóta. – állt fel és a konyhába ment. Nem szólt már több szót, nem mesélt, és én nem kérdeztem, habár nem nagyon értettem mi okozta ezt a hirtelen hangulat változást.
Másnap sokáig aludtam, majd kómásan botorkáltam ki a nappaliba. Alain a kanapén feküdt és valamit pötyörészett a laptopján… igen, a laptopján, megdörzsöltem a szemeim hogy jól látok-e, de tényleg az volt. Nem akartam megzavarni így a fürdőszoba felé vettem az irányt, de szerencsétlenül belerúgtam az ajtófélfába amire kénytelen kelletlen felnyögtem.
Az istenit… ah, a francba. – sziszegtem.
Josh? – ült fel és rám nézett.
Alain, hát te? – próbáltam eljátszani hogy meglepődtem, kisebb nagyobb sikerrel, közben egy lábon állva egyensúlyozva a másik lában szorongattam.
Minden rendben? – állt fel és elindult felém. Csak egy boxeralsó volt rajta így látni engedte sportos felsőtestét. Azon kaptam magam, hogy őt bámulom, mire zavartan tereltem a figyelmem inkább „sérült” lában felé.
Ah… csak belerúgtam ebbe a… semmi komoly. – indultam tovább a fürdő felé, majd magamra zártam az ajtót, és nagyot sóhajtottam. „Mi a franc… mi ütött belém? Csak így megbámulni őt…”
Készítek valami reggelit, amíg elkészülsz. – mondta majd hallottam, ahogy elmegy. A mosdóhoz mentem és megmostam az arcom, majd a fogam, és csak azután mentem ki én is a konyhába. Ott ült az asztalnál előtte egy gőzölgő bögrével és kezében egy újsággal, szerencsére már felöltözve. Leültem én is, majd elnyomtam még egy ásítást. – Minden oké a lábaddal? – nézett fel rám az újságból.
Aha, semmi baja. – vettem el egy pirítóst.
Akkor jó, nem lett volna szerencsés ha pont most sántulsz le.
Miért? Mi van most?
Arra gondoltam, hogy elviszlek valahova.
Valahova? Mégis hova?
Az meglepetés, de öltözz sportosan. – kacsintott, majd egyedül hagyott, kiment az udvarra. Nem értettem, mit akar, de nem mindegy? Sportosan öltözöm, és majd kiderül. Bár számomra már maga a sport szó is fárasztó volt.
Mikor „sportosan öltözve” kimentem utána, a kocsiban pakolászott éppen, majd két tálat tett a ház falához, az egyikbe vizet a másikba kutyakaját töltve.
Mit csinálsz? – álltam meg mellette.
Készítek ki kaját Sue-nak. – mondta, mire a kutya a neve hallatán már ott is volt, és csaholva ugrált körülöttünk.
Miért?
Mert ő itthon marad ma. – simította meg a kutyát. – Rendben kislány? – guggolt le mellé – Tudod, hogy nem szívesen teszem, de a múltkor is bajt csináltál. Vigyázz a házra jó? – borzolta össze még egyszer a fején a fekete – fehér foltos szőrt majd a kocsihoz ment. Én is követtem, és kinyitottam a hátsó ajtót, mire kérdőn nézett rám, majd minden bizonnyal kapcsolt mert elmosolyodott. – Előre ülj. – mondta és beült, majd én is mellé és elindultunk. Most kicsit többet láttam a vidékből, mint amikor jöttünk, mert jelenleg nem duzzogtam azon, hogy a kutya miatt, akit azóta igazán megkedveltem, a hátsó ülésre szorultam. Mikor megálltunk, egy hatalmas templom féleség állt előttünk. Kiszálltunk és elindultunk az építmény felé.
Hol vagyunk Alain? – néztem rá kérdőn.
Az a Genagobie kolostor.
Egy kolostor? De minek vagyunk itt?
Körülnézni, na gyere. – fogta meg a kezem és bementünk. Igazán szép volt minden, a régi építésű szikla falak, a színes üveg ablakok, de legjobban a kápolnában található gyönyörű mozaik taglózott le. Miután mindent körbe néztünk vissza ültünk a kocsiba, és tovább hajtottunk. Egész nap csak mentünk, és rengeteg szebbnél szebb dolgot láttam, köztük a Durance folyó kanyargós útját, a kalapos hegyeket, melyekről Alain nagy lelkesedéssel mesélt, miszerint amelyiknek már leesett a „kalapja” az veszélyben van, mert idővel szépen lassan elkopnak. Majd ellátogattunk egy igazán apró Mison nevű falucskába, ahol isteni ebéddel vendégelt meg minket egy idős fogadós házaspár, akik sokat meséltek Alainról, hogy milyen volt kiskorában, és mennyi csíntalanságot követtek el a pajtásaival. Mindezek után pedig megmásztuk az egyik több mint egy kilométer magas hegyet, ami számomra nagyobb kihívás volt mint akár mi is eddig az életben, de véghez vittem. Lihegve ültem le egy sziklára, alig kaptam levegőt, és az arcom is minden bizonnyal olyan vörös volt mint a rák. Csak pihegtem és próbáltam lassítani a szívverésem, mikor a szikla mellett, amit pihenőhelyként választottam, megláttam egy gyönyörű virágot. Apró volt mégis olyan csodás, kék szirmai szinte rikítottak a szürke sziklák között.
Mit figyelsz olyan nagyon? – jött oda Alain.
Nézd milyen szép virág. – mutattam meg neki is.
Encián. – mondta mosolyogva.- Tényleg nagyon szép, de mára már sajnos nagyon kevés található belőle. Annak ellenére, hogy védett virág, sokan ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy egyszerűen leszakítsák, mit sem törődve a törvénnyel. – nézett rám, és valami furcsa csillogást láttam a szemében, egészen zavarba hozott.
Hát… ez szomorú, pedig én is olyan szívesen haza vittem volna. – mosolyodtam el.
Olykor el kell fogadnunk, hogy nem kaphatjuk meg azt, amire vágyunk, akár mennyire és szeretnénk.
Igen. – álltam fel és nagyot nyújtóztam. – Későre jár, mindjárt lemegy a nap, nem kellene haza indulnunk? – néztem rá kérdőn.
Um… de igen. – bólintott, majd elindult lefelé, még egyszer körülnéztem, igazán szép volt innen a kilátás, majd követtem. Fél úton sem járhattunk, de én már úgy éreztem nem bírom tovább nyitva tartani a szemem, és valóban, nemsokára elnyomott az Jeep ringatózása.
Alain szemszöge: Egyik este telefon csörgésre lettem figyelmes. Teljesen el is felejtettem már, hogy van egy mobilom, amit mélyen az egyik fiókba elrejtve tartottam. Előkotortam és meglepetten figyeltem a kijelzőt: Nadia Darrel. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára felőle, és egyszeriben izgatott lettem, csak attól, hogy a nevét olvastam. Remegő ujjal nyomtam be a gombot és a fülemhez tettem a készüléket. Valóban ő hívott, érdeklődött, hogy mi van velem, hogy megy az írás. Majd mikor letudtunk az illedelmes alap kérdéseket rátért a lényegre, hogy miért is hívott igazából. Elmondta, hogy milyen utazást terveztek a nyárra, és hogy jelenleg éppen egy fontos nyomozás közepén járnak, amit nem hagyhatnak csak úgy itt. Ezek után olyant kérdezett, amely miatt muszáj volt leülnöm. „Alain, Joshua eltölthetne nálad pár hetet a nyáron?” Össze szorult a gyomrom, és hirtelen szólalni sem tudtam, Joshua, nálam? Nem láttam őt már tizenkét éve, és habár régen nagyon szerettem őt, most mégis nehezemre esett kimondani, a választ. Végül aztán bele egyeztem, nem tehettem mást, Nadia is sokat segített nekem még mikor mi voltunk kölykök, tartozom neki ezzel. Miután letettem a telefont csak nagy nehezen sikerült visszatérnem a valóságba. Elhatároztam, hogy rideg leszek vele, ha lehet minél kevesebb időt töltök a közelében és nem beszélek vele, csak ha tényleg nagyon muszáj. Nem engedhetem meg magamnak még egyszer hogy annyira megszeressem, mint régen. Nem tudtam aludni sem, csak álmatlanul hánykolódtam az ágyban, ismét előjöttek a régi emlékeim, amelyekről azt gondoltam, hogy mára már végre sikerült elzárnom őket. Tizenkét éve, egy teljes hónapot töltött el nálunk a Darrel család, Nadia, Ian és a kis Joshua. Amint megláttam őt, a mosolygós arcával, akkor még szőke hajával és hatalmas smaragdzöld szemeivel, rabul ejtett, nem tudtam másra gondolni csak őrá, pedig csupán négy éves volt, egy kisgyermek, aki mit sem tud a világról. Habár arról én sem tudtam még sokat, annak ellenére, hogy elmúltam tizenhét éves is. Nem voltak barátaim, mindig otthon ültem és olvastam, nevetni sem nevettem, de ő megváltoztatott mindent. Minden egyes nap minden percét vele töltöttem, játszottunk, nevetgéltünk, a szüleim végre fellélegeztek, hogy nincs semmi bajom, csupán nem találtam még egyetlen olyan barátot sem, akivel igazán megértettük egymást. De miért pont egy kisgyermek? Ez volt az a kérdés, amelyet velük ellentétben én milliószor feltettem magamnak. Nem találtam rá más megoldást, csak azt, hogy szeretem őt. Teltek a napok, és én egyre boldogabb voltam Joshuaval, együtt fürödtünk, együtt aludtunk, mindig együtt voltunk. De aztán elérkezett a hazautazásuk napja, amelyre sosem gondoltam, mi lesz ha elmegy? Keservesen sírtam, nem akartam elengedni mire a szüleim bezártak a szobámba, hogy hazaindulhassanak, de én csak sírtam, az ablakból figyeltem a távolodó autót, és tudtam, bűnt követtem el. Túl közel engedtem magamhoz és rabul ejtett, egy kisfiú. Undorodtam magamtól, minden gondolatomtól, ami vele kapcsolatos. Teljesen elzárkóztam a szüleimtől, és akkor kezdtem el írni is. Egyik este éppen a szobámban írtam, mikor kopogtattak az ajtón, az egyik osztálytársam jött át pár jegyzetért. Örömmel segítettem neki, majd beszélgetni kezdtünk. Gyönyörű zöld szemei voltak, pont mint Joshuáé, igen ez jutott eszembe, majd csak arra lettem figyelmes, hogy a srác egyre csak nyöszörög, és alig kapok levegőt. Az ágyamon feküdtünk, alattam a fiú és én vadul csókoltam. Legszívesebben kivetettem volna magam az ablakon, mikor könnyes szemmel elrohant, azt kiabálva, hogy én egy perverz homokos vagyok. Ezek után csak fiúk társaságát kerestem, minden téren. Akadt is egy-két alkalmi partnerem, és az egyik ilyen okozta életem legnagyobb fordulópontját. Éppen a szobámban voltunk és javában benne voltunk a dolgokban, mikor anyám kopogtatás nélkül benyitott. Még most is emlékszem az arcára, ahogy ránk nézett, az ágyban feküdtem anyaszült meztelen alattam egy másik sráccal, aki szenvedélyesen a nevem nyögi. Iszonyatos botrány kerekedett, apám azt mondta, hogy nem vagyok többé a fia, és takarodjak a házából. Kitagadtak. Persze az egész családot értesítették erről, így senkinél nem szállhattam meg. Szerencsémre már elég jól jövedelmezett az írás, így béreltem egy kis lakást ebben a faluban, ekkor tizenkilenc éves voltam csupán. Ahogy teltek az évek egyre híresebb lettem, és egyre magányosabb. Nem kerestem többé férfiak társaságát, sőt senkiét sem. Megvettem ezt a házat, és azóta itt élek, egyedül, Sue-val.
Mikor eljött Joshua ideutazásának napja, szinte izgatottan készülődtem majd kimentünk elé a reptérre, de mielőtt kiszálltam volna a kocsiból még egyszer átgondoltam mindent, és tudtam, helyes, amit tenni akarok. Hosszú ideje vártunk már Sue-val, és én azon gondolkodtam, hogy milyen szavakkal, milyen cselekedetekkel, utáltassam meg magam Joshuaval, és csak Sue vakkantása ébresztett fel a merengésből. Ott állt előttem egy középmagas vékony srác, félhosszú barna hajjal és.. igen… hatalmas smaragdzöld szemekkel. Alig bírtam elszakítani róla a tekintetem, meg kellett róla bizonyosodnom, hogy tényleg ő-e az, így megkérdeztem a nevét, majd mikor igenlőn válaszolt ott hagytam. Képtelen lettem volna még egy percig meggondolatlan tettek nélkül nézni őt, és jól is jött a szótlan távozásom a tervem megkezdéséhez, miszerint nemtörődöm, rideg, és bunkó leszek vele. Próbáltam mindvégig megfelelni a kitűzött célomnak, de nagyon nehéznek bizonyult. Másfél hétig bírtam, kerültem, bunkó voltam vele, lenéztem, de aznap mikor hiába kerestem a lakásban sehol sem volt, gondolkodás nélkül cselekedtem, és a keresésére indultam. Szerencsére Sue kiszagolta a nyomát és hamar rá is leltünk a tóparton. Olyan elhagyatottnak és magányosnak tűnt, pont mint én, mikor ilyen idős voltam. Ekkor döntöttem el, hogy felhagyok a színjátékkal, nem tehetem ezt vele, nem éreztethetem, hogy nem elég szeretetreméltó, mikor nagyon is az. Ezután megnyíltam előtte és meséltem neki magamról, amitől ismét felébredtek az emlékeim, de nem bántam.
Ma reggel mikor felébredtem elhatároztam, hogy ha már nyaral, akkor miért ne élvezhetné egy kicsit, így elvittem egy kis kiruccanásra a környéken, és megmutattam neki néhány igazán szép helyet. Úgy láttam, hogy nagyon tetszett neki, sokat mosolygott, rengeteget mesélt magáról, igazán megnyílt nekem.
És most, haza felé tartunk, a nap már épp lemenő félben van. Felé fordulok, ahogy itt ül mellettem és a szívem egyszeriben hevesen kezd verni. Szemei lehunyva, gesztenyebarna haján játszik a lemenő nap, és itt ott vörösre fest egy egy tincset, ajkai kissé szétnyílva szedik a levegőt. Fárasztó nap volt, és minden bizonnyal nagyon kimerült, így nem csoda hogy elnyomta az álom. Leparkolok a ház elé mire Sue csaholva szalad a kocsi elé, de lecsitítom, nehogy felébressze Josht, majd kinyitom a másik ajtót és óvatosan a karomba veszem. Sokkal könnyebb mint gondoltam, és az illata is sokkal finomabb, mint arra emlékeztem. Beviszem a lakásba egyenesen a szobájába, majd lefektetem az ágyra és gyengéden ráterítem a takarót. Csak állok az ágy mellett és nézem, még szebb, mint az emlékeimben, bár azok még a négyéves Josh vonásai, mostanra viszont már szinte férfivé érett. Érezem, nem lesz jó vége, ha továbbra is itt állok, és nézem, ezért egy apró puszit lehelek a homlokára és elhagyom a szobát. A nappaliba megyek és előveszem a laptopom, éppen egy új könyvbe kezdtem, amit Josh érkezése, és az érzéseim ihlettek. Annyira belemerülök, hogy már arra leszek figyelmes, hogy leragad a szemem és szinte lefejelem a billentyűzetet, így összecsukom a gépet, és a szobámba megyek, a mai nap után, nem csoda, hogy szinte azonnal elnyom az álom.
Mikor kinyitottam a szemem a szobámban találtam magam, vagyis a szobában, amiben Alainnél laktam. Tisztán emlékeztem arra, hogy beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza, de azután már fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem a szobába. Kikeltem az ágyból és a nappaliba vettem az irányt, ahol csak Sue fogadott.
Szia Sue. – guggoltam le elé és megsimogattam a buksiját. – Éhes vagy? – mentünk a konyhába és kiöntöttem neki egy adag kutyakaját és vizet, majd visszamentem a nappaliba. Zavaró volt, hogy nem tudom mennyi az idő, habár a mobilomon megtudtam volna nézni, de valahogy mégsem érdekelt annyira, hogy visszamenjek érte a szobába. Leültem a kanapéra, és feltettem a lábam az antiknak tűnő dohányzóasztalra, majd nagyot sóhajtottam. Már csak nyolc nap, és hazamegyek. Végre. Már nagyon hiányoztak a szüleim, és Boston. Kinéztem az ablakon és a nap még csak akkor kezdett el felkelni, ebből megsaccoltam hogy olyan öt óra fél hat körül lehet. – Jó korán van még. – nyújtóztam, majd Sue vissza térve a konyhából odajött és a lábamra hajtotta a fejét. – Mi van veled kislány? Nem tűnsz túl boldognak. Ahogy a gazdád sem szokott annak tűnni. Miért él itt egyedül? Nem értem. – simogattam a kutya fejét. Majd hirtelen ötletem támadt. – felugrottam és a szobába szaladtam, felöltöztem majd a bejárati ajtóhoz mentem.- Sue! Gyere sétálunk egyet. – szóltam neki, és már ott is volt, ahogy kinyitottam az ajtót kislisszolt mellettem és megkereste az első fát, hogy elvégezze a dolgát. – Értem már mi volt a bajod. – nevettem el magam, majd a hegyek irányába néztem. Ahogy a nap azon erőlködött, hogy megmássza a hegyeket, egyre inkább terült el tükörképe a Serre Poncon vízén. Csoda szép látvány volt, és habár csípős volt a hajnal, nem bántam, elindultam a kocsifelhajtón, és kimentem a vékony kanyargós földútra, ami felvezet a házhoz. Innen látni lehetett a távolban elterülő kis falut. – Ah… nem elég, hogy egy ilyen kis isten háta mögötti eldugott faluban él, még annak is kinn a határán, távol mindentől. – jegyeztem meg halkan, mire Sue a lábamhoz dörgölődött. – Mi baj van? – hajoltam le, a kezeim közé vettem az pofáját és a szemét néztem, ami olyan kék volt mint Alainé. – Nem megyünk ennél messzebb most. Gyere sétáljunk vissza. – engedtem el és elindultam a ház felé. Kicsit átfagytam a vékonyka pulóverben, mire beértem, így olyanra szántam el magam, amire még csak nem is gondoltam. Letelepedtem a kandalló elé és nekiláttam, hogy tüzet rakjak. Láttam már nem egyszer, hogy Alain hogy csinálja, így őt utánozva előbb apróbb fadarabokat raktam egymásra keresztbe, majd arra papírt, végül néhány vastagabb fát, és megnyújtottam a papírt. Kezdett lángra kapni a fa, én pedig mosolyogva figyeltem munkám gyümölcsét. Mikor már lángolt dobtam rá még két nagyobb darab fát, de a másodikat sikerült olyan szerencsétlenül, megfognom, hogy egy hatalmas szálka ment a tenyerembe. – Au… – szisszentem fel – A fene enné meg. – álltam fel és elindultam a konyhába, hogy keressek valamit, aminek segítségével ki tudom majd szedni. Szerencsére találtam egy tűt, és letelepedtem a kanapéra, hogy elvégezzem a „beavatkozást”, de az istennek sem akart sikerülni, és már a sírás kerülgetett, hogy miért vagyok én ilyen szerencsétlen.
Jó reggelt Josh! – hallottam ekkor a férfi hangját a hátam mögül.
Jó reggelt! – fordultam felé, mire eltűnt az arcáról a mosoly.
Baj van? – ugrott oda mellém, minden bizonnyal leolvasta az arcomról, és a könnyes szemeimről, hogy valami nem oké.
Ah, semmi csak… – nyújtottam felé a kezem, mire kérdőn nézett rám, majd a kandalló felé, és elmosolyodott.
Szólhattál volna ha fázol.
Folyton csak a baj van velem.
Ugyan dehogy. – fogta meg a kezem – Mutasd, majd én segítek. – nézte a tenyerem – Hát ez egy méretes darab. – ült közelebb, hogy úgy tudja tartani a kezem, hogy kényelmesen hozzáférjen, majd kivette a kezemből a tűt és óvatosan nekilátott a műveletnek. Csak néztem az arcát, ahogy arra összpontosít, hogy fájdalom mentesen eltávolítsa a szálkát a tenyeremből, majd az arcáról kezdett elvándorolni a tekintetem lefelé, a nyakán, széles vállain, izmos karján, csupasz napbarnított mellkasán. Majd még lentebb… „Istenem miért kell ennek a pasinak folyton csak egy száll boxerben flangálnia?” Tűnődtem el, majd zavarba jöttem a saját gondolataimtól, és talán még el is pirultam, de nem is volt időm ezzel foglalkozni, mert éles szúrást éreztem a tenyeremben.
Ah… aú… – jajdultam fel, majd a tenyeremre néztem, amiből Alain egy legalább három centis szálkát húzott ki, majd ajkaihoz emelte a kezem és a szálka helyére tapasztotta, majd szívni kezdte. Na most aztán már tényleg iszonyat zavarban voltam, ahogy nyelve gyengéden végigsimította tenyerem, miközben engem figyelt. „Mégis mit művelek én itt?” – húztam el a kezem – Köszönöm. – nyögtem ki majd felálltam mellőle.
Nincs mit, és bocsánat, ha fájt.
Ugyan semmiség, nem vagyok már kisgyerek. – mondtam, mire keserű mosoly jelent meg az arcán.
Valóban, nem vagy az. – állt fel ő is és a kandallóhoz lépett, a tűzre dobott még két fát, majd a szálkát, amit azóta is a kezében tartott.
Ha gondolod készítek reggelit.- ajánlottam fel mire, rám sem nézett.
Ne fáradj, elmegyek. – indult el a szobája felé.
Hova? – csúszott ki belőlem a kérdés.
A városba.
Veled mehetek?
Most nem. – ment be a szobába. Nem értettem, miért komorodott így el, nem tettem vagy mondtam semmi rosszat, vagy bántót. Öt perc sem telhetett el, mikor utcai ruhában lépett ki a bejárati ajtón, nem mondta mikor jön, sőt még el sem köszönt, csak beült az öreg Jeepbe és elhajtott. Az ablakból figyeltem ahogy eltűnik a kocsi a kanyarban, majd visszaültem a kanapéra, és nagyot sóhajtottam, mire Sue hozzám bújt,
Mi baja van a gazdidnak, hm? Nem értem őt. – mintha értette volna mit kérdezek rám nézett, majd vakkantott egyet. – Te viszont egy nagyon okos kutya vagy. – simogattam meg a fejét. – Te biztosan hiányozni fogsz, ha hazamegyek…
Már csak három nap volt a hazautazásomig. Tegnap beszéltem a szüleimmel, és azt mondták, már meg is rendelték a jegyem, de nem kaptak előbbi időpontra, így marad a szombat. „Nem baj, az hamar itt van, ha már tizennyolc napot kibírtam, ez a három meg sem kottyan.” – gondoltam és kikeltem az ágyból. Zaj csapta meg a fülem, ami a konyhából jött. Mikor beléptem Alain épp egy darázzsal viaskodott, aki minden áron benn akart maradni, és ő mint nagy állatszerető nem hajlandó agyonütni, így egy serpenyővel próbálta kihajtani a konyhaablakon, lecsapva vele minden útba eső bútort. Jót nevettem rajta, mire meglepetten fordult felém, pár pillanatig szótlanul nézett, majd visszatért a darázsvadászathoz, akarom mondani a darázs hajtászathoz, aminek a végeredménye mínusz három váza, egy behorpadt serpenyő, egy lehorzsolt konyhaszekrény és egy szívrohamos, ámde élő, és szabad darázs lett.
Jó reggelt! – néztem rá mosolyogva.
Jó reggelt! – dobta a serpenyőt a mosogatóba, és nem tűnt túl vidámnak. Ma sem.
Minden oké? – ültem le az asztalhoz.
Persze, minden csodás, mégis mi baj lenne? – mondta mogorván és elém tett egy tányér omlettet. – Jó étvágyat!
Köszi. – kezdtem el falatozni, és figyeltem, ahogy a reggeli újságot olvasta – Miért vagy ma ilyen morcos?
Ma? Máskor talán nem ilyen vagyok?
Hát, igaz ami igaz… jaj Alain, nem értelek én téged. A múltkor olyan jól megvoltunk, még elvittél kirándulni is, és meséltél nekem. Mi változott azóta? Én tettem valamit?
Dehogy is. – ivott a kávéjából – Egyszerűen ilyen a hangulatom.
Ah… értem. – tettem le a villát – Úgy érzem, utálsz engem. – mormoltam halkan magam elé, mire meglepetten nézett rám – Elkerülsz, nem beszélsz velem, még csak rám sem nézel. Mit tettem, hogy így viselkedsz velem?
Mondtam már, hogy semmit. Mi most ez a faggatózás? Eddig nem érdekelt hogy viselkedem.
Mondd te mindig ilyen hülye voltál? – álltam fel – Már ki a francot ne érdekelne, hogy miért bánnak vad idegenként vele? Téged nem érdekelne, ha fordított helyzetben lennénk?
Ha fordított helyzetben lennénk, tudnád miért vagyok ilyen. – csapta az asztalra az újságot, majd kiment. Rosszul éreztem magam, az elmúlt héten nem volt egy kedves, mit kedves, egy normális szava sem hozzám. Csupán pár napig volt velem barátságos. A nappaliba mentem és végig hasaltam a kanapén, úgy néztem kifelé a terasz ajtón, ami a hátsó udvarra nézett. Szakadt az eső és elég nagy szél is fújt. „Mégis hova mehetett ez a pasi, nem hallottam, hogy beindította a kocsit.” gondolkodtam, majd felálltam és bementem a szobámba átöltözni, azután esernyőt ragadtam és én is elhagytam a házat. Először körülnéztem a ház körül, de sehol sem láttam, sőt még Sue-t sem, majd elindultam a tó felé. Annyira esett, hogy az esernyő szinte semmit sem ért, kétszer ki is fordította a szél, mire leértem a tóig, de itt sem voltak. Visszamentem a házhoz, és még egyszer körülnéztem, de most sem találtam őket, nem értettem már semmit, nagyon fájt, hogy így bánik velem, és nem bírtam tovább sírás nélkül. Bementem a házba, és ledobtam az esernyőt az első sarokba, ami nagy csörömpöléssel levert egy vázát a helyéről, majd a nappaliba mentem és sírva levetettem magam a kanapéra.
Mi a jó istent csinálsz? – jött ki dühöngve a dolgozószobából.
Alain… – szipogtam – te itthon vagy? – néztem rá és a szemem törölgettem, de csak még inkább sírhatnékom lett.
Miért szerinted hol lennék? – kérdezte most már lágyabb hangon és elindult felém.
Azt hittem… – szipogtam még mindig – azt, hogy… elmentél valahova… ebben az esőben és…
Te kint voltál ebben az ítélet időben? – ért oda és leguggolt elém – És miért sírsz?
Szerinted, te idióta? – próbáltam csillapodni, de a könnyeim egyre csak peregtek.
Josh… – törölte le a könnyeim – olyan buta vagy. – mosolygott, de én nem éreztem viccesnek a helyzetet, sőt, egyre mérgesebb lettem.
Szóval butaságnak tartod, ha szeretnék jóban lenni azzal, akivel már majd’ egy hónapja élek együtt, és ráadásul a rokonom?
Nem, én nem ezt mondtam, de kimenni ebben az időben, még ha utánam is… – simogatta még mindig az arcom.
Úgy féltem Alain… – szipogtam ismét – nem tudtam hol vagy… még a tóhoz is lementem, de nem találtalak. – sírtam egyre hevesebben.
Josh…- fogta két keze közé az arcom és felemelte, hogy szemben legyen az övével. – köszönöm.
Mit? – néztem értetlenül.
Hogy itt vagy. – ölelt magához, ami aztán már végképp betett, és csak bőgtem mint egy hülye kisgyerek, akitől elvették a játékát. – Köszönöm Josh. – tolt el magától, de épp csak annyira, hogy ismét rám nézzen. Szemei most jobban hasonlítottak a tengerre az égbolt helyett, mintha hullámok gyülekeznének benne. – Én egy nagyon rossz nagybácsi vagyok.
Nem, dehogy…
De igen. – mondta, majd egyre közelebb hajolt, amíg ajkaink szinte már összeértek.
Alain – suttogtam remegő hangon.
Ne haragudj, amiért ilyen rossz nagybácsi vagyok. – súgta, és ajkai forrón érintették az enyémeket, majd lágyan csókolni kezdett. Annyira gyengéd volt, óvatos és szenvedélyes, hogy el is feledkeztem róla, hogy ő a rokonom, hogy férfi, és hogy ezidáig azt gondoltam, teljes szívéből utál. Csak álltam és engedtem, hogy csókja egyre követelőzőbb, vadabb legyen, már annyira magával ragadott, hogy öntudatlanul karoltam át a nyakát és próbáltam még közelebb kerülni hozzá. Ahogy nyelvünk találkozott, felnyögtem az érzéstől, ami az egész testem átjárta, és talán pont ez a reakció volt az, amely hatására, megszakította ezt az érzékien szenvedélyes játékot. Kipirulva és levegő után kapkodva néztük egymást, és csak most döbbentem rá, hogy mit is tettünk.
Alain, te… én…
Josh, – ért ismét az arcomhoz, de elhúzódtam – kérlek, ne haragudj, érts meg én…
Nem! – vágtam közbe – Nem akarom… ne akarj magyarázkodni… – kezdtem el hátrálni, majd mikor majdnem a bejáratnál jártam, megfordultam és elhagytam a házat, egyetlen pólóban, esernyő nélkül szaladtam a viharban. Egyre csak futottam, az esőtől, és persze a sírástól szinte semmit sem láttam, azt sem, hogy merre megyek.
Josh! – hallottam a nevem a távolból, majd hátra fordultam, és láttam, hogy követ, erre még gyorsabban kezdtem futni – Josh kérlek állj meg! – egyre közelebbről hallottam a hangját, hátra néztem és már szinte utol ért, nem figyeltem merre, csak futottam, mikor hirtelen megbotlottam és a földre estem. Egyre inkább sírnom kellett, teljesen össze voltam zavarodva. Mikor oda ért, leguggolt mellém és segített felülnöm. – Josh, kérlek ne utálj. Ne szaladj el… beszéljük meg, gyere – próbált felsegíteni a földről, de nem akartam vele menni.
Hagyj! – löktem el a kezét, de nem érdekelte, hirtelen felemelt a földről és a vállára vett, majd elindult vissza a házhoz. – Neee… Alain! – rúgkapáltam, de lefogta a lábam – Hagyj már békén! Tegyél le! – ütöttem most a hátát, de nem használt, meg sem állt a nappaliig, majd letett a kanapéra, és ott hagyott, pár perc múlva viszont egy törölközővel a fején, egy másikkal pedig a kezében, póló nélkül tért vissza, majd letérdelt elém és törölni kezdte a hajam. Vacogtam a hidegtől, és remegett a testem, de az nem kizárólag a miatt mert fáztam. Miután majdnem szárazra törölte a hajam felállt.
Vedd le a vizes ruháid, különben megfázol. – szólalt meg, mire ijedten néztem fel rá. – Nem kell aggódnod, nem érek hozzád, egy ujjal sem, még csak rád sem nézek. – mondta és a kandallóhoz lépett, hogy begyújtson. Igaza volt, ha továbbra is így maradok nagyon meg fogok fázni, így bementem a szobámba és száraz ruhát vettem fel, majd végigdőltem az ágyon. A gondolataim folyton csak a körül a csók körül forogtak, ahogy eszembe jutott, szinte ismét éreztem az ajkait az enyémen. De miért volt olyan jó érzés? Idióta vagyok, csak őt hibáztatom, pedig én is ugyan úgy bűnös vagyok, hiszen viszont csókoltam. – felkeltem az ágyról és visszamentem a nappaliba. Ott ült a kanapén, és csak merengett maga elé.
Alain. – álltam meg a kanapé mellett. Ahogy meghallotta a hangom rám nézett, szomorú volt, nem is kicsit, nem tagadhatta. – Sajnálom.
Itt én vagyok az egyetlen akinek sajnálni valója van. – mondta és nagyot sóhajtott – Elvesztettem a fejem, nagyon sajnálom Josh, nem kellett volna…
Most már úgyis mindegy, ne érezz bűntudatot.
Hogy mondhatod ezt, azok után, ahogy viselkedtél?
Megijedtem, sajnálom. De én is ugyan olyannyira hibás vagyok mint te. Nem haragszom, csak felejtsük el, jó? – ültem le mellé.
Hogy jó-e? – mosolyodott el – Rendben van. – mondta és kezet nyújtott. Egy ideig csak néztem, majd kezet ráztam vele, ezzel le is tudtuk a történteket. Látszólag.
Izgatottan ébredtem, és az ágyra dobtam a bőröndöm. Már az este bepakoltam, csak még egyszer át akartam nézni, hogy mindent eltettem-e , majd kicipeltem a bejárati ajtóhoz és a konyhába mentem.
Jó reggelt Alain! – ültem le az asztalhoz.
Neked is. Máris kész a reggelid.
Köszi. – néztem rá mosolyogva. Furcsa, de mióta az a zavarba ejtő incidens történt egészen normális lett a kapcsolatunk. Bár annak csupán két napja, de például tegnap egész nap egyszer sem vitáztunk, sőt jól elbeszélgettünk. – Sue merre van? – néztem körül, de sehol sem láttam a kutyát.
Kiengedtem, hogy elvégezze a dolgát mielőtt indulunk a reptérre. – tette elém az omlettem. Az elmúlt három héten minden napom ezzel kezdtem, és Alain tagadhatatlanul finoman készíti el.
Értem. Mennyi idő míg oda érünk?
Kicsit több mint két óra.
Oké. Alain, sosem kérdeztem, de… miért laksz itt egyedül és élsz remete életet? – néztem a szemébe, amely egyfajta fájdalmat, talán lelki fájdalmat sugárzott.
Ezt választottam. Van aki a nyüzsgő nagyvárosokat, a határidőket, az örökös zajt szereti, mit például te is, de én nem. Én szeretem a csöndet és a magányt, ami így, szabadúszó íróként, nagyon is jól jön. Senki sem sürget, senki sem zavar.
Csak én zavartalak, három teljes hétig. De holnaptól végre visszatérhetsz a régi életedhez. Biztosan alig várod már. – fürkésztem az arcát, és talán kicsit elmosolyodott.
Kitudja.
Hát… hiányozni biztos nem fogok. – mondtam kis nevetéssel a hangomban, de erre nem válaszolt, csak felállt az asztaltól és a mosogatóba tette a kávés csészéjét.
Egész a reptérig vezető úton alig szóltunk pár szót egymáshoz, én sem tudtam mit mondhatnék, ő pedig alapból nem volt olyan beszédes típus, aki csak magától elkezd fecsegni. A szituáció hasonlított arra, amikor érkeztem, csak akkor én ültem a hátsó ülésen Sue pedig elöl, most viszont fordítva. Mikor leparkoltunk a reptér előtt, valahogy nem akaródzott kiszállni az öreg Jeepből. „Mi ez az érzés? Csak nem szomorkodom, mert elhagyom ezt a helyet? Hiszen mióta ezt a napot várom, és végre elérkezett, pár óra múlva ismét Bostonban lehetek a szüleimmel. De akkor miért vagyok szomorú?”
Josh. – nyitotta ki Alain az ajtót és kérdőn nézett rám. – Minden rendben? Mire vársz?
Csak… gondolkodtam. – néztem rá – Azt hittem otthon hagytam valamit, mármint nálad, a házadban… de nem. Mindenem megvan. „Már hogy ne lenne mikor háromszor átnéztem a bőröndömet. Szállj már ki és ülj fel arra a gépre, ne játszd a mártírt” – mondtam magamnak, majd nagyot sóhajtottam és kiszálltam. Alain megfogta a bőröndöm és elindultunk befelé. Miután felvettem a jegyem és a poggyászom is feladtam a beszállókapuhoz mentünk, és leültünk. Fél óra volt még a beszállásig, így alkalmunk adódott még elköszönni, de egyikőnk sem szólt egy szót sem, csak ültünk egymás mellett. Talán Sue volt az egyetlen, aki búcsúzni akart, mert hozzám bújt és halkan nyüszített. – Mi van kislány? – simogattam meg – Találkozunk még, ne aggódj. – mosolyogtam rá, majd Alainre néztem, aki minket figyelt. – Találkozunk még, ugye? – kérdeztem szomorúan, mire hirtelen átölelt. Tudtam, hogy mit akar mondani, és nem is vártam el tőle, hogy kimondja. Akár mennyit is vitatkoztunk, megkedveltük egymást, ezért természetes, hogy nehéz elválnunk. Nem tudom mennyi ideig öleltük egymást, mert csak arra figyeltem fel mikor megszólalt a hangosbemondó: Megkérjük Bostonba tartó utasainkat, hogy fáradjanak a hetes kapuhoz, hamarosan megkezdjük a beszállást!
Indul a géped. – mondta és elengedett.
Igen. – álltam fel.
Vigyázz magadra otthon, rendben kölyök? – mosolyodott el – És a szüleidet üdvözlöm.
Átadom nekik. – indultam el a kapu felé, de még visszafordultam egy percre – Örülök, hogy itt nyaralhattam nálad Alain Claude Valentine Lagué. Sosem felejtem el, ígérem. – tartottam vissza egy könnycseppet, majd a kapuhoz mentem és átadtam a stewardessnek a jegyem. Már majdnem felszálltam mikor Sue vakkantott egyet, visszafordultam és láttam, hogy Alain sír, ezek után persze én sem tudtam megállni, és eleredtek a könnyeim, így intettem még egy utolsót, majd már tényleg muszáj volt elindulnom.
Mikor leszállt a gépem Bostonban sietős léptekkel mentem a csomagomért, majd a kijárat felé vettem az irányt. Már éppen taxit akartam fogni, mikor megláttam egy ismerős kocsit. A sötétkék BMW a reptér bejáratánál parkolt, vagyis a szüleim bent várnak, de nem volt már kedvem vissza menni, így a kocsihoz mentem és ott vártam. Szerencsére egy rugóra jár az agyunk, mert pár perc múlva megjelentek, és anya sírva borult a nyakamba.
Josh, végre, annyira hiányoztál, el sem tudom mondani, de jó ismét látni.
Ti is hiányoztatok. – mondtam miután elengedett.
Csak ennyi fiam? – nézett rám apa értetlenül – Abból következtetve, ahogy három hete beszéltél, azt gondoltam, hogy majd a nyakunkba veted magad, és hálálkodsz, hogy itthon vagy.
Nagyon örülök neki apa, hogy itthon vagyok. Csak… elfáradtam, hosszú volt a repülőút.
Az már igaz. Akkor gyere, menjünk haza. – tette be a kocsiba a csomagom majd beszálltunk és elindultunk. Folyton csak kérdezgettek, hogy milyen volt ez az, de semmi kedvem nem volt beszélni róla, így csak tőmondatokban, vagy egy egy szóval válaszoltam. Mikor végre haza értünk egyenesen a szobámba mentem és végigdőltem az ágyon. Fáradt voltam, és szomorú. Nem gondoltam volna, hogy majd így megvisel, hogy el kell hagynom Alaint, és azt a kis falut, Aspres sur Buechet.
Két hete már, hogy ismét itthon vagyok Bostonban, és az életem alaposan megváltozott. Nem néztem annyi tévét, nem telefonálgattam minden nap a barátaimnak, még találkozni is csak egyszer találkoztam velük, sőt még az órát is hanyagolom. Van mikor hajnalban fekszem le és délután kelek ki az ágyból, pedig az a hat óra időeltolódás nem sok, és persze, ha az is lenne is megszoktam volna már. Egyszerűen ehhez van kedvem. A szüleim olykor furcsán néznek rám, az új szokásaim miatt, máskor mosolyognak rajta, de egészen biztosan zavarja őket, mivel anya esténként mindig bejön a szobámba és kérdezget a nyárról, és persze ez ma sem maradhat el.
Szia Josh. Bejöhetek? – állt a szobám ajtajában.
Hát persze anya. – csuktam össze a könyvet és felültem az ágyon.
Hogy telt a napod kicsim?
Jól. És neked?
Nekem is elég jól. Apáddal mi újság?
Elment golfozni.
Ah, értem. Gondolom nem örülsz neki, hogy csak egyikőnk tud itthon lenni veled, de nem hagyhattuk mindketten ott a munkát.
Persze anya én ezt megértem.
Tényleg? Örülök neki. És… nem mesélsz nekem valamit a nyaralásodról?
Mármint a Franciaországban töltött három hétről? – néztem rá kérdőn.
Nos igen, ha te így fogalmazol.
Hát nyaralásnak nem lehet nevezni. Hideg volt, folyton esett az eső…
Értem, és sajnálom. Na de Alainnel mi volt?
Hogy érted? – jöttem kicsit zavarba.
Jól kijöttetek egymással? Emlékszem még kisgyermek voltál mikor utoljára Párizsban voltunk náluk látogatóban. Annyira oda volt érted, hogy nem is engedte, hogy más foglalkozzon veled, éjjel nappal együtt voltatok. Szeretett téged nagyon.
Anya, ezelőtt miért nem meséltél nekem sosem róla? Azt sem tudtam hogy létezik.
Nos… tudod kicsim, az ember nem tart folyton mindent észben.
Ezt értsem úgy, hogy megfeledkeztél róla, hogy van egy unokaöcséd? Aki egyedül él az Alpokban, egy isten háta mögötti kis falu határától is több kilométerre, mintha leprás lenne? Mit vétett, hogy így kell élnie?
Joshua, ő döntött így.
Igazán, akkor miért zargattad fel az életét? Miért jutott eszedbe több mint tíz év után, hogy felkeresd őt? Miért sóztál a nyakába egy kölyköt? Nem értem anya… én már semmit sem értek.
Alain nem beszélt neked erről? – kérdezte, mire én csak bólogattam – Értem. – sóhajtott nagyot, majd megfogta a kezem. – Elmondom neked, de ígérd meg kérlek, hogy nem ítélkezel felette. Rendben van? – ismét bólintottam, majd bele kezdett. – Alaint kitagadta a családja.
Hogy mi? – lepődtem meg.
Igen… megtagadták a szülei, és minden más rokona is. Ezért költözött el oda. Csalódott az emberekben, de tudta jól, hogy benne még nagyobbat csalódtak.
Miért?
Nos, ezt nem nekem kellene elmondanom.
Akkor mégis kinek? Anya kérlek… ő a nagybátyám.
Nem… – mondta, mire én azt hittem arra érti, hogy nem mondja el, de mikor folytatta ledermedtem. – Alain nem a nagybátyád, Josh, még csak nem is a rokonod.
Hogyan? De hát…
Alaint örökbe fogadták a nagybátyámék. Mivel Sabinenak nem lehetett saját gyereke, az adoptálás mellett döntöttek. De erről még maga Alain sem tud, még két hetes sem volt mikor az anyja meghalt gyermekágyi lázban. Sabine és Damien akkor már fél éve várt egy újszülött gyermekre, mert nem akartak idősebbet örökbe fogadni, ezért szinte azonnal hozzájuk került. Sajátjukként nevelték, egészen tizenkilenc éves koráig.
Jó, de miért tagadták ki?
Azért, mert Alain… homoszexuális. – mondta ki anya, mire hosszú percekig, nem tudtam megszólalni. Csak néztem magam elé, és kattogott az agyam. „Akkor az a csók, nem véletlen volt? Egész végig, amíg ott éltem vele… ő… de anya tudott erről mégis rá bízott…” – néztem anyámra.
De… ha kitagadták emiatt, miért küldtél hozzá?
Sosem vetettem meg őt e miatt Joshua, és szeretném, ha te sem tennéd. Nem tehet erről, ez nem egy betegség, nem ferde hajlam. Ez olyan mit hogy van akinek a barna haj tetszik, másnak a szőke. A férfiak általában a nőkhöz vonzódnak, de akad, aki a saját nemét részesíti előnyben.
Tudom anya, és nem ítélem őt el. – „Már hogy is tehetném, mikor élveztem a csókját. De ez még nem jelenti, hogy én is meleg vagyok ugye?” – zavarodtam össze.
Látom ez most kicsit sok volt neked egyszerre. Jobb lesz, ha most lefekszel, jó?
Um… igen, szerintem is. Jó éjt anya! – pusziltam meg az arcát, majd elhagyta a szobám. Hiába feküdtem le, nem tudtam elaludni, és most nem azért mert délután kettőkor ébredtem, folyton csak Alain járt a fejemben és az, amit megtudtam róla…
Három nappal az anyával való beszélgetésem után úgy határoztam kimozdulok végre, felhívtam néhány barátom és elmentünk szórakozni. Végre nem gondoltam a nyárra és Alainre, sokat bolondoztunk, nevetgéltünk, pont mint régen. Már sötétedett, mikor haza értem, beléptem az ajtón és ledobtam a kabátom, a cipőmmel együtt.
Itthon vagyok! – mondtam, majd a nappali felé vettem az irány – Anya itt vagytok? – léptem be, de abban a pillanatban meg is álltam, és döbbenten néztem a kanapén ülő szőke férfit.
Á Josh, végre… – szólalt meg anya – Már vártunk.
Um… bocs, csak… Alain, te hogy kerülsz ide? – néztem egyfolytában. Talán nem ilyen fogadtatásra számított részemről, mert lehorgasztotta a fejét és nagyot sóhajtott.
Én hívtam meg. – állt föl anya a kanapéról – Üdvözöld illedelmesen e vendégünket.
Helló. – intettem, de anya megfogta a karom és elé húzott.
Hagyd csak Nadia. – állt fel Alain is – Nem kell erőltetni, ha nem akarja. – ment el előttem, és megállt az ablak előtt. – Milyen más itt, mint otthon. – jegyezte meg, és tudtam, hogy nekem szánja. Sokat beszélgettünk arról, hogy miért él egyedül, persze az igazat nem tőle tudtam meg. „Mi ez? Csak nem ítélkezem? Azt mondtam, nem fogom elítélni, most mégis így bánok vele.”
Én… a szobámban leszek. – mondtam, és meg sem álltam, míg be nem csuktam magam mögött az ajtót. Hevesen vert a szívem, azt hittem kiugrik a helyéről. Végig dőltem az ágyon, és addig gondolkodtam míg elnyomott az álom.
Nem tudom mennyi ideig aludhattam, de kopogásra ébredtem. Megdörgöltem a szemem és felültem az ágyon.
Igen? – szóltam, ki de nem érkezett válasz – Gyere be! – mondtam, de semmi, csak ismét az a hang, nem is kopogás volt, hanem inkább kaparászás. Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz mentem, majd résnyire nyitottam és kikukucskáltam, de senkit sem láttam, már be akartam csukni az ajtót mikor lihegést hallottam. Lenéztem és meglepődtem, mert egy nagy kék szempár nézett rám. – Sue! – guggoltam le elé, és megsimítottam, mire hozzám bújt. – Szia kislány. Nagyon hiányoztál ugye tudod?
Te is hiányoztál neki. – jött egy hang nem olyan messziről. Körülnéztem és észrevettem tulajdonosát a szomszéd szoba ajtajában.
Alain… – álltam fel, nagyon zavarba jöttem.
Bocs, ha felébresztett. Sue… – jelzett neki, mire a kutya odament hozzá.
Nem… nem ébresztett fel. – lódítottam.
Akkor jó…
Jó éjt! – mentem volna vissza a szobába.
Josh… – szólt utánam, mire nem mozdult a lábam – Jól vagy?
Persze, mi bajom lenne?
Nem úgy értettem, hanem általában, mióta haza jöttél.
Igen.. végre visszakaptam az életem… – mondtam szarkasztikusan.
Értem… és azt is megértem, ha utálsz… Nadia említette, hogy elmondta neked… az igazat. – várta a válaszomat, de nem tudtam mit mondhatnék – Sajnálom. – indult el a szoba felé.
Mit sajnálsz? – kérdeztem halkan – Mintha te tehetnél róla… nem ítéllek el, csak… maradj tőlem távol, kérlek.
Ah… rendben, ha ezt szeretnéd. Érthető, ha undorodsz tőlem.
Nem erről van szó! – vágtam rá, kicsit hangosabban – Nem undorodom, csak… össze vagyok zavarodva, azt hiszem.
Jó… megértem. Nem azért jöttem, hogy kellemetlenséget okozzak neked, csupán édesanyád, akarta nagyon, hogy eljöjjek.
Nem okozol kellemetlenséget, elmondtam mit szeretnék, csak tartsd magad ahhoz. És most lefekszem. Jó éjt! – mentem végre be a szobába és becsuktam az ajtót. Iszonyatosan gyorsan vert a szívem, úgy éreztem sosem hagy alább. „Miért van ez?” dőltem vissza az ágyba, de hajnalig el sem tudtam aludni.
Négy napja már, hogy Alain nálunk volt, de szinte egymáshoz sem szóltunk, kerültem amennyire tudtam, persze minden alkalommal, mikor rám nézett legszívesebben oda mentem volna hozzá, de akkor… „Mi lett volna akkor? Mitől félek? Miért tartok az érzéseimtől? Hova lett a spontaneitásom?” A kanapén ültem és olvastam, mikor Sue odajött hozzám, és letelepedett a lábamhoz, majd őt követve belépett Alain is, de mikor észre vett visszafordult, és inkább a szobájába ment. Nagyot sóhajtottam és összecsuktam a könyvet, már ahhoz sem volt kedvem. Ráadásul anyáék nem jönnek haza ma, mert megfigyelésen vannak a külvárosban. Lépnem kell, tudtam jól, csak azt nem, hogy miként tegyem. Felálltam és a vendégszobához mentem, remegett a kezem, ahogy a kilincs után nyúltam, majd erőt vettem magamon és benyitottam.
Alain… – léptem be. Az ágynál állt és egy bőröndbe pakolt. – Mit csinálsz? – lepődtem meg.
Elmegyek.
Hogy? De miért? – léptem közelebb.
Mert kellemetlen számodra a jelenlétem, csak kerüljük egymást, ennek semmi értelme. Inkább elmegyek.
Dehogy is, ez nem igaz… nem vagy kellemetlen, jó hogy itt vagy.
Nem úgy vettem észre.
Alain. – léptem teljesen elé – Nem veled van a baj, sokkal inkább velem. Mikor anya elmondta, hogy meleg vagy egyből eszembe jutott, az amikor megcsókoltál, és megijedtem.
Ez nem meglepő.
Viszont… egyáltalán nem tartom taszítónak, sőt… azt hiszem, hogy élveztem.
Komolyan? – nézett rám meglepetten.
Igen, és pont ez volt az, ami miatt próbáltam távol maradni tőled, de nem megy.
És most mit akarsz tenni?
Csak hagyom hogy sodorjon az ár…
Hát, remélem nem értettelek félre. – érintette meg az arcom, mire önkéntelenül lehunytam a szemem, majd csak azt éreztem mikor ajka az enyémet érinti és gyengéden csókolni kezd. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz, viszonozva a csókot, ami egyre hevesebbé vált. Nyelveink vad táncot jártak, és a szobát lassan betöltötték a halk nyögéseim, ahogy nagy kezei elindultak, hogy felfedezzék a testem. Végig simított a hátamon, majd lassan besiklott a pólóm alá, amíg másik kezét a fenekemre tapasztotta és egyre közelebb vont magához, míg ágyéka egészen az enyémhez nem simult. Eközben már elérte egyik érzékeny pontom, és lágyan masszírozni kezdte bimbómat, ami egyre keményebben dudorodott, pont mint a nadrágom. Mikor ezt megérezte mosolyogva szakadt el ajkaimtól, majd a bőröndöt nemes egyszerűséggel a földre lökve szabaddá tette az ágyat. – Azt hiszem, maradok. – súgta, majd ismét csókolni kezdett. Nem tudtam már gondolkodni, ellenkezni annál kevésbé, mikor az ágyra fektetett, és ajka is követte kezeit a felfedező úton. Lassan kibújtatott a pólómból, majd nyelvével ostromolni kezdte ujjaitól kipirosodott bimbómat. Felnyögtem mikor keze ágyékomat érintette, majd nevetésben törtem ki, mert Sue, felugrott az ágyra és nyalni kezdte az arcom.
Alain, azt hiszem társaságunk van. – mondtam nevetve, mire kérdőn nézett a kutyára.
Sue… téged mégis ki hívott? – vezette ki a kutyát a szobából, aki illedelmesen leült az ajtó túl oldalán, és úgy nézett fel rá – És most kint maradsz. – csukta be az ajtót, majd elindult vissza hozzám, közben megszabadulva pólójától. – Így már senki sem zavar. – mászott fölém, és csupán egy apró csókot kaptam, vágyakozva néztem rá, mire elmosolyodott, és ajka eleget téve ki nem mondott kívánságomnak ismét csókolni kezdett. Észre sem vettem mikor fosztott meg a nadrágomtól, de már az alsómat húzta egyre lejjebb, mikor megcsörrent a mobilom.
Nhhh… Alain. – nyögtem, mire kérdőn nézett rám – A telefonom.
Ne foglalkozz vele.
De ha anyáék azok? Ah… aggódni fognak ha nem veszem fel… hmmm, és akkor… haza jönnek.
Ez esetben, – hagyta abba kényeztetésem, majd megkereste a nadrágom, amit a szoba másik felébe hajított és előkotorta a telefonom – jobb lesz ha felveszed. – adta oda, és leült az ágy szélére.
Gyorsan letudom… – biztattam, majd fogadtam a hívást – Igen?
Josh, csakhogy felvetted… merre jártál?
Jaj anya, épp… fürödtem, igen.
Értem, minden rendben?
Persze, minden oké.
Alainnel is? Lehetnél vele egy kicsit kedvesebb.
Kedvesebb leszek anya. – néztem az ágy végében ülő szőke Adonisra, mire ő is elmosolyodott, majd gondolva egyet visszatért előző foglalatosságához, vagyis teljesen megszabadított az alsómtól. Próbáltam elhessegetni, de nem jártam sok sikerrel. Megérintette tagomat, mire felnyögtem az érzéstől.
Minden rendben tényleg? – érdeklődött anya a vonal másik oldalán.
H-hát persze… hmmm… semmi baj.
Furcsa a hangod.
Csak az asztmám… hahh…
Az asztmád? Mitől jött elő megint? Ott van az inhalátor a fürdőben, ne szégyelld használni ha kell.
Jóóóh. – tartottam arrébb a telefont – Alain… neh…
Csak élvezd… – vett a szájába, és aprókat szopott tagomon.
Neh… ahh… anya, meg fogja hallani.
Josh? Ott vagy.
Igen anya.
Megtaláltad?
Ahhhaaa… megvan.
Jó színész lennél… – mosolygott Alain, majd ujját bejáratomhoz simította, mire tudtam ennek nem lesz jó vége. Kezem a számra szorítottam, míg másikkal a telefont a fülemhez, mikor nagyon lassan belém hatolt.
Ne feledd, ha nem jön helyre a légzésed két óránként ismét használd… – mondta anya, de alig bírtam figyelni rá, mert ekkor már két ujj mozgott bennem egyre intenzívebben.
Rendben anya… – nyögtem – most leteszem… jó éjt! – nyomtam ki a telefont és elhajítottam – Te nem vagy normális Alain!
Ugyan miért? – kúszott feljebb és már csókolt is, egyre hevesebben.
Nhhh… ha anya rájön… hahh… nekem annyi…
Ne gondolj most erre… jobb dolgunk van. – ért ismét a bejáratomhoz, de most nem a kezével.
Mire készülsz?
Szerinted? – emelte meg a csípőm.
Neh… én még nem is… neked. – jöttem zavarba attól, amire gondoltam.
Nem is kell. – csókolt meg, majd iszonyat lassan hatolt belém, egyre beljebb haladva. A takaróba markoltam, a testem pedig ívben megfeszült, ahogy teljes hosszában mennem volt. Nem tudtam csak nyögni és zihálni, ahogy megmozdult bennem.
Ahhh… Alain… nem bírom ki… hahh. – néztem rá.
Dehogynem. – nyalta meg ajkait, majd az enyémek következtek. Szenvedélyesen csókolt, miközben mozogni kezdett, egyre gyorsabban, mégis óvatosan, egyik kezével pedig megérintette már merev tagomat és ingerelni kezdett. Azt hittem beleveszek ebbe az érzésbe, ezelőtt semmiféle tapasztalatom nem volt a szexualitás terén, de sosem gondoltam, hogy ilyen jó lehet. Nem kellett sok idő mire hangomat kiengedve élveztem el, de ő még közel sem járt a kielégüléshez. Kicsusszant belőlem, majd a hasamra fordított, és ismét bennem volt, egyre jobban élveztem, és próbáltam én is kivenni a részem a játékból. Mikor ráéreztem a ritmusára, elkezdtem mozgatni a csípőm, mire azt vettem észre, hogy egyre mélyebbeket sóhajt, gyorsítottam a mozgásom, ami számomra is egyre nagyobb élvezetet nyújtott. A hangjából hallottam, hogy igen közel járhat már az orgazmushoz, így hátra fordultam, megfogtam a kezeit és előre húztam a mellkasomra, majd feltérdeltem. Tudta mit akarok így megtartott, ezután majdhogynem átvettem az irányítást, fel le mozogtam, egyre nagyobbakat lökve magamon. Megfogta az állam és maga felé fordította az arcom majd vadul csókolni kezdett belenyögve a csókunkba érte el a beteljesülést. Csapzottan zihálva feküdtünk egymás mellett, olykor egy egy szenvedélyes csókot váltva, majd az is elmaradt, és minden bizonnyal mindkettőnket elnyomott az édes kielégültség.
Még csukott szemmel nyújtóztam el az ágyon és nagyot sóhajtva fordultam Alain felé, majd egyre közelebb húzódtam, mindaddig míg… a földön kötöttem ki. Meglepetten néztem körül, majd feltápászkodtam vissza az ágyra és álmosan dörgöltem a szemem. Minden tagom sajgott, de jól éreztem magam. Körültekintettem a szobában és egy huncut mosollyal nyugtáztam, hogy hatalmas kupit csináltunk, de hol lehet Alain? Nagy nehezen felálltam és elindultam a konyha felé, hátha már gőzölgő teával és finom omlettel vár, de az egész lakás kongott az ürességtől. Nem értettem, hova mehetett ilyen korán? Na jó már majdnem dél volt, de akkor is. Visszamentem a szobába és lehuppantam az ágyra, majd észrevettem egy levelet az asztalon, közelebb mentem majd felemeltem a borítékot, amin annyi állt: „Sajnálom” Hevesen kezdett verni a szívem, és remegő ujjakkal téptem fel a ragasztást, majd olvasni kezdtem. – „Josh, ha ezt a levelet olvasod, már minden bizonnyal rájöttél, hogy elmentem… el kellett mennem. Nagyon fáj hogy így kell történnie, de nem tehetek mást, nem tehetem tönkre a te életedet is… bízom benne hogy ami tegnap történt megmarad a szívedben, mint egy kellemes emlék, egy botlás, és nem haraggal gondolsz majd rám. Nem megyek már vissza az Alpokba, nem találkozhatunk soha többé… felejts el kérlek, viszont tudnod kell, hogy én míg élek nem feledlek. Kívánom, hogy megtaláld az igaz boldogságot, és csodálatos életed legyen. A soha viszont nem látásra… Alain.” – sírva borultam a földre és úgy éreztem a szívem kiszakad a helyéről, nem értettem semmit, miért kell így lennie? Órákon keresztül csak sírtam, majd mikor eljutottam arra a pontra hogy gyűlölöm Alaint bevetettem magam a fürdőbe és csak engedtem magamra a vizet. Nem akartam többé gondolkodni, sem emlékezni, semmit sem akartam, csak aludni. Miután már kiázott a bőröm köntösbe bújva dőltem végig az ágyamon, és az ablakon kifelé merengve vártam míg elnyom az álom.
Napokig ki sem mentem a szobámból, csak a takaró alól dünnyögve kommunikáltam anyával is, aki már ott tartott, hogy pszichológust hívat hozzám, nem értette miért borultam így ki Alain távozása miatt, de persze nem tudott róla, hogy mi történt köztünk. Ráadásul állítása szerint Alain mondta neki, hogy elmegy. De az még azelőtt volt, hogy… azelőtt… Mikor erre gondoltam folyton eleredt a könnyem és csak sírtam órákon keresztül, persze anyát már az őrületbe kergetve.
Körülbelül két héttel Alain távozása után hagytam el először a szobát. Anya kikerekedett szemekkel nézett rám, főleg mikor leültem az asztalhoz.
Anya, kérhetek valamit enni? – tettem fel nemes egyszerűséggel a kérdést, mire elmosolyodott.
Persze kicsim. – fordult a hűtő felé.
Ezek után mintha mi sem történt volna, a napjaim ugyan úgy teltek, mint azelőtt, hogy egyáltalán megismertem volna Alaint. Az iskola megkezdésével pedig szinte teljesen el is felejtettem őt, nem gondoltam már rá, csak esténként jutott eszembe olykor, de akkor is csak mosolyogva megfordultam az ágyban és már aludtam is.
Karácsony közeledtével egyre többet jártam el a barátaimmal szórakozni, és egyik alkalommal megismertem egy srácot, aki pultos abban a bárban, ahová jártunk. Sokat beszélgetünk, és egyre jobban megkedveltem, amit úgy láttam ő is észrevett, mert mosolyogva figyelt mikor épp nem beszélgettünk. Egyik este, miután lejárt a munkaideje leültünk nyugodtan beszélgetni, majd egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Randira hívott, ami először meglepett, majd beleegyeztem. Jól éreztem magam vele, és nehezen váltunk el egymástól egy egy találka után.
Karácsony előestéjén is épp egy kellemesen eltöltött randi után értem haza, de mikor beléptem az ajtón furcsa hangokra lettem figyelmes. A nappaliba mentem, ahol anya apa karjaiba borulva sírt.
Anya… – mentem közelebb – mi történt? – néztem értetlenül. Nem szólt, csak sírva felém nyújtott egy levelet. Remegő kézzel emeltem fel, majd mikor elolvastam az első szót a földre rogytam, egy gyászjelentés volt. „Sajnálattal közöljük, hogy Alain Claude Valentine Lagué (született Lucas Fèvre 1981) 2010. év december hónapjának 19. napján végzetes hepatitis B fertőzésben elhunyt országunk egyik neves magánklinikájának pácienseként. Fogadják mélységes részvétünket. Nagy-Britannia Egyesült Királysága.” Már alig láttam a könnyeimtől, mikor letettem a levelet magam mellé a földre, anya hangja szakított ki a gondolataim közül.
Ha tudtam volna, hogy ilyen súlyos. – szipogta, mire meglepetten néztem rá.
Te tudtad, hogy beteg anya?
Igen, azért is hívtam meg magunkhoz, hogy ne keljen egyedül lennie a betegségével, és ez volt az egyik oka annak is, hogy hozzá küldtünk a nyáron. De nem tudtam, hogy ennyire beteg, hogy magánklinikára menjen… hajthatatlan volt, mikor le akartam beszélni az elutazásról.
Én… miért nem mondtad soha? Ha tudtam volna…
Nem akarta, hogy sajnáld.
De akkor is anya… mégis hogy kaphatta el?
Ez a betegség lehet örökletes, az anyaméhen belül is megfertőződhet a magzat, vagy nemi úton is elterjedhet. Egyes felmérések szerint gyakoribb és veszélyesebb még az AIDS-nél is. – törölte meg anya a szemeit. Sokkot kaptam, nem tudtam megszólalni sem a hallottak után, csak ültem a földön és egyre kattogott az agyam. „ Az nem lehet, hogy Alain erről megfeledkezzen, ha tudta, hogy beteg, hogy így terjed, akkor miért feküdt le velem? Mi van ha én is megfertőződtem? Nem az nem lehet, ha így van én…” – hirtelen felugrottam és elhagytam a lakást, nem gondolkodtam már csak egyenesen mentem, míg meg nem érkeztem az orvosi rendelőhöz. Szinte hisztérikusan követeltem az orvost, hogy végezzen el egy tesztet, de azt mondta az nem olyan egyszerű, ahogy én képzelem. Mikor megkérdeztem, hogy mennyi az esély arra, hogy nemi úton elkapja valaki… inkább nem akartam volna hallani a választ. Elhagyva a rendelőt egy gyógyszertár felé vettem az irányt ahol megvettem mindent, amit recept nélkül kapni lehet, majd a parkba mentem és leültem egy félreeső kis padra. Sötét volt már, és az eső is eleredt. „Hát ennyi lett volna az élet? Tényleg így kellene hogy meghaljak? Szinte biztos, hogy megfertőződtem, a doki szerint kilencvenöt százalék az esély rá. Mit nekem öt százalék? Nincs olyan mázlim.” – szépen lassan kiszedegettem a gyógyszereket egy műanyag pohárba, majd felöntöttem rummal és kavargatni kezdtem, mintha csak a reggeli kávém lenne. Egyfolytában Alainre tudtam gondolni. „Lucas Fèvre, tehát ez voltál te? Aki megmérgezett, egyszerre két különböző módon. Neked sem lehetett egy könnyű életed, kitagadtak, magányosan éltél, ráadásul azzal a tudattal, hogy egy szinte gyógyíthatatlan betegségben szenvedsz. Azt még nem is tudtad, hogy árva vagy hm? A valódi neved sem ismerted, Alain. Ehhez képest kutyafüle, hogy megfertőztél.” – néztem a kezemben tartott pohárra, és nagyot sóhajtottam.
Joshua! – hallottam a nevem a távolból, mire végigfutott a hátamon a hideg és a földre ejtettem a poharat. Csak néztem ahogy a föld szomjasan issza be a halálhozó elegyet, majd megláttam egy pár sportcipőt. – Szia! – állt előttem Matt, a srác, akivel jelenleg „járok”.
Szia. – tettem le a rumos üveget a padra.
Mit csinálsz te itt? Szakad az eső. – nézett az üvegre – Minden rendben?
Nem… semmi sincs rendben Matt. Kérlek hagyj most egyedül.
De miért? – ült le mellém – Mi a baj? Nekem elmondhatod.
Heh… persze. – nevettem el magam. – Ha az csak úgy menne.
Meghallgatlak. – karolta át a vállam – Hiszen, szeretlek. – mondta ki oly könnyedén ezt a szót, amit még sosem hallottam senkitől a szüleimen kívül.
Szeretsz? – néztem rá – Akkor is, ha azt mondom… én nem szeretlek? – gondoltam meg magam, mégsem mondhattam el neki, hiszen már úgyis fertőzött és nincs mit tenni ellene. Bár nem voltam benne biztos, hogy ez a helyes út, miután mosolyogva csak annyit mondott, „Majd kialakul.” és gyengéden magához húzott, úgy döntöttem kiélem az életem, amíg még lehet…

Figyeld a magánhangzóját, kiderül, meleg-e?

Egy új tanulmány szerint könnyen rájöhetünk beszélgetőpartnerünk szexuális orientációjára, ha különösnek halljuk azt, ahogyan a magánhangzókat ejti.
Nem tudjuk pontosan, hogyan reagálnak a hallgatók ezekre a hangokra.” – mondta el Erik C. Tracy, az Ohio Állami Egyetem kognitívpszichológia-professzora.
„Más kutatások már számtalan módon próbálták kielemezni, miért ejtik máshogy a magánhangzókat a homoszexuálisok. Bármi is ez a különbség, az biztos, hogy a hallgató ezt észreveheti.”
Sokan hajlamosak messzemenő következtetéseket levonni, ha furcsa hangot hallanak a telefon túlsó végén. A tanulmány szerint ilyenkor általában helyesek a megérzések.
„Mindennapos jelenségről van szó. Gyakran beszélünk telefonon ismeretlen emberekkel, és a hangjuk alapján elképzeljük a nemüket, a korukat, a jellemüket és a szexuális orientációjukat.” – vélik a kutatók.
A folyamat megértéséhez a szakemberek egyetlen összetevőt, a nemi beállítottságot vizsgálták. Hét heteroszexuális és ugyanennyi meleg férfit kértek meg arra, hogy magnóra mondjanak fel egyszótagos szavakat, majd a felvételt lejátszották másoknak.
A hallgatóknak úgy kellett kitalálniuk, milyen nemhez vonzódik az illető, hogy vagy csak a szavak első hangját vagy az első kettőt vagy az egész szót lejátszották nekik.
Az első esetben nem találták el a beszélők orientációját, a másodikban azonban már 75 százalékban helyesen tippeltek.
A kutatók biztosak abban, hogy a magánhangzó megjelenése segítette őket a jó megoldásban. Az eredményeket május 23-án mutatták be az Akusztikus Társadalmi Konferencián Seattle-ben – írja az Életmód.hu

A MILF-ek a harmadik legkeresettebb szexuális tartalom

Kinsey riportja után megérkezett egy újabb átfogó szexelemzés, ami rávilágít a 21. század emberének összes devianciájára. Top 10-es listán a leggyakoribb kulcsszavak. A Kinsey Riport óta az emberi szexualitás témakörében készített legnagyobb feltáró kutatásaként említi Ogi Ogas és Sai Gaddam könyvét (A Billion Wicked Thoughts – Egymilliárd mocskos gondolat) a New York Post.

A szerzők több millió nemzetközi erotikus, pornográf weboldalt vizsgáltak át, az összegyűjtött információkat pedig nemrég publikálták. A könyvben olyan nemi vágyódásokra világítanak rá, melyekről gyakran a szexuálpszichológusok sem tudnak, állítják a szerzők.
Felfedett szexuális vágyak – A kutatásból kiderül, hogy a heteroszexuális férfiak az erotika jóval szélesebb spektrumát élvezik, mint azt valószínűsítették. A transzszexuális és MILF érett nő, tartalmú portálokat például gyakran látogatják, de a lábfétis szintén keresett műfaj.
A heteroszexuális nők vágyai sem maradnak ki az elemzésből, ők a meleg férfiakról szóló románcokról szeretnek olvasni, esetükben azonban nem a szex a vonzó, sokkal inkább az emóció. (A Túl a barátságon c. film közönségének legnagyobb része heteroszexuális nők közül került ki).
Google szexszavai – A szerzők nem akarnak magyarázatot adni a szexuális vonzalmakra, egyszerűen a számok mentén elemzik a jelenségeket. A Dogpile segítségével a Google, a Bing és a Yahoo szexuális tartalmú találatait is összeszedték, egy tízes listán az alábbi témakörök a legkeresettebbek: Fiatal 13,5%, Meleg 4,7%, MILF 4,3%, Mellek 4%, Feleség megcsalása 3,4%, Vaginák 2,8%, Péniszek 2,4%, Nem nevesíti a könyv, annyira gusztustalan, Segg, Pompomlány.
A szexuális szakirodalom – A könyv fogadtatása jó, számtalan szexuálterapeuta állítja, hogy a könyv hiánypótló, a meglevő szakirodalmak hasznos kiegészítője, a szexuális gondokkal küzdő páciensek gyógyításában hatékony eszköz. A könyvnek köszönhetően számtalan szexuális jelenségről kiderül, nem deviáns vagy perverz viselkedési forma, hanem egy mára már felismert szexuális vonzódás. Példának pedig felhozzák az egyik legkényesebb témát: heteroszexuális férfiak meleg szexuális tartalmakhoz való vonzódását. Ma már ez egyáltalán nem tartozik az abnormális kategóriába, és nem is jelenti azt, hogy az illető meleg. Sőt, ma már azt is tudjuk, hogy a heteroszexuális férfiak akarva-akaratlanul, de gyakran fantáziálnak a péniszről.
A szerzők szerint a világháló megjelenése alapjaiban változtatta meg a szexualitást, az anonimitásnak köszönhetően a nemi vágyak kiszélesedtek. (Míg az USA-ban 1991-ben, az internet születése előtt mindössze 90 darab pornómagazint nyomtak, addig mára több mint 2,5 millió pornóoldalt tilt a CYBERsitter). Ma már olyan tartalmak is elérhetővé válnak, melyekről korábban álmodni sem mertek, vagy egyáltalán nem is tudtak a létezésükről.
A MILF, érett nő kategória keresett a pornóban: Szexpláza plázamamák – A MILF-ek a harmadik legkeresettebb szexuális tartalom – Pohárból isszák a spermát a lányok a Szexpláza pornóforgatásán – Kiszel Tündét temeti a Napiszar – Szexpláza plázacicák amatőr pornósok privát próbán – MILF wants big meat and gets it – Black dick visiting blond MILF – Blond MILF ass banged – Buxom MILF is still damn hot – Nagymellű MILF csaj, ezt baszdmeg – Érett nő, plázamama pornózik a Szexplázánál – MILF plázamama megkefélve pornózás előtt – Milf plázamamának is kell a fasz a pornófilm forgatáson – Cony Ferrara seggbe tolva Szexpláza pornófilmben, bemutató képek – Nagymama pornós a TV2 délutáni műsorában – Milf plázamama megkapja a spermát – Néger MILF kurvával – Mind a két lyukába faszt kap a MILF csaj – Magyar szadista MILF domina – Érett asszony szájba spermázva filmforgatáson – Lisa Wells MILF modell – MILF picsa gecizve a Szepláza pornófilm forgatásán – MILF plázamamák pornófilm forgatáson Szexpláza – MILF picsa, érett asszony imádata, forgatási képek – Öregasszony is szereti a faszt, Szexpláza backstage képek – MILF, nők 40 felett a legjobbak az ágyban – Öreg perverz picsák megkapják a faszt – 40 plus In der Blüte ihrer Geilheit DVD pornófilm – Plázamamákkal MILF pornófilm forgatási képek – Baszd az érett nőket is, Maure és MILF – A néger köcsög szébassza a fehér MILF kurvát – MILF picsa megdolgozik rendesen a nagy fasszal – Érett nő MILF – Tiger Woods szétbaszott ribancai – Blonde MILF pornófilm 93 perc – Ökölszex majdnem könyékig, magyar MILF picsával – Öreg picsák, Mature sex MILF – Seduced By A Cougar Hot Milf – Big breasted Milf fucking black cock through gloryhole – Matu
re sex Öreg picsák videók – Dolly Buster lett németország legjobb pornó királynője – Mészáros Dóra magyar MILF Dorothy Black