Valami olyat kell tennie, amit nehéz, de a parancsának így is engedelmeskedve ő maga alázkodik meg. Hamarosan meg is találta a megfelelő, ott a tűzhely!
– Nos, akkor halld óhajom! Odakúszol a tüzhöz, parazsat veszel ki a megkötözött kezeiddel, és idehozod nekem! Indíts! – kacagott a kegyetlen úrnö. Látni akarom, hogy legyőzöd fájdalmadat az én kedvemért, és engedelmezkedsz!
A szerencsétlen férfi, aki a kezét mászáshoz sem tudta használni, hernyóként kúszva a padlózaton közelítette meg a tűzhelyet. Ahogy háttal a tűz felé fordult, és a forróság elöntötte kisebzett bőrét, arca eltorzult. Nem mert azonban ellenkezni. Centiméterenként kúszott közelebb a tűzhöz, de minden percben úgy érezte, nem bírja tovább. Mégis kitartóan küzdötte magát a parázs felé, iszonyú kínok között.
– Nagyon helyes! – mosolygott elismeröen Dominika kisasszony, aki végig ott állt mellette, pálcával a kezében – nem is gondoltam volna, hogy ennyire engedelmes is tudsz lenni… A teljes történetet itt olvashatod el.
mistress
Egy rabszolga betörése
Átlagos megismerkedés volt a miénk. Minden úgy indult, ahogy az lenni szokott. Szerelmes volt belém, nagyon szerelmes. Szabadidőnket együtt töltöttük. Órákig hancúroztunk az ágyban, a legkülönbözőbb pozitúrákban. Aztán azzal az ötlettel jöttem elő, hogy játsszunk „szerepjátékot”. Minden nap különböző személyek voltunk. Más-más korban meghatározó figurák. Voltunk prosti és kuncsaft, kislány és öregember, cigányok, szegény emberek, gazdagok, voltunk az őskorban és a jövő században, karóba húztam. Azt tettem vele, amihez csak kedvem volt, és ezt igen élveztem.
Egyszer azt mondtam, legyünk rabszolga és császárnő. Minden szerep közül ez volt számomra legbizsergetőbb. Örömet okozott. Jó érzés volt megélni, hogy ő kiszolgáltatott, én pedig azt teszem, amit csak kigondolok.. Mindkettőnknek tetszett. Újabb és újabb ötletekkel rukkoltunk elő. Egy napon arra döbbentem rá, ez már több, mint egyszerű szerep. Az úrnője voltam, azt tettem velem, amit csak akartam. Habozás nélkül engedelmeskedett.
Korábban sosem tapasztalt érzés lett rajtam úrrá. Élvezetet jelentett, szenvedélyemmé vált. Boldog voltam, és szenvedése örömet jelentett nekem. Néha üvöltött a szenvedéstől. Sokszor hittem, nem bírja tovább, mégsem mondta ki a szót, amiben megállapodtunk, ha abba szeretné hagyni. Egy speciális eljegyzés is volt közöttünk. Egyik alkalommal (minden kikötözés nélkül) kilyukasztottam a bal oldali mellbimbóját, és bele tettem egy karikát mondván, ez a jele, hogy mától az én rabszolgám. Círka két centiméteres volt, olyan 4 milliméteres huzalból. Két részből állt. az egyikben furatok voltak, a másikból két csapocska állt ki. Befűztem a lyukba, és fogóval összeszorítottam. Így mindig vele voltam, rám gondolhatott, és senki nem tudta titkunkat.
„Kegyelem” volt a szó.
Abban maradtunk, ha kimondja, azonnal elengedem és szabadon távozhat. Különös eljegyzésünk után megparancsoltam, hogy három napig nem találkozhat velem. Ez alatt az idő alatt tartózkodnia kell minden szextől, és három nap után kell eldöntenie, hogy folytatjuk-e, szolgálni akar-e tovább? Ha szolgál, akkor büntetést kap a legkisebb engedetlenségért is. Viszont dönthet úgy, nem folytatja, és akkor örökre szabadon engedem..
Három nap elteltével jelentkezett szolgálatomra. Ekkor azt mondtam neki, most elutazunk egy hétre, csak ketten, és megtanítom az igazi engedelmességre.
Már hét közben felhozta cuccait. Hátizsák, ruhák, túra felszerelés. Amit egy hétre gondolt. Mondtam, majd én becsomagolok. Az indulás napjának reggelén pontosan érkezett hozzám. Öltözéke a megkívánt volt: túracipó, zokni, vászon short, póló.
– Várj! – mondtam, és egy tíz-tizenöt centiméteres láncot kapcsoltam egy erős karikával a mellében lévő gyűrűhöz. Máskor is tettem már ilyet. Izgató volt számára. Sosem tudhatta, mikor villan ki a póló alól, vagy mikor csörren meg.
Vonattal utaztunk, majd gyalogoltunk. A hátizsákja iszonyú nehéz volt. Néhány óra után már alig vánszorgott. Tudta, ez is része megpróbáltatásainak, de örült, hogy boldoggá tehet.
Megérkeztünk egy tisztásra, egy erdő közepére. Ettünk, majd utasítottam, hogy pakoljon ki és állítsa fel a sátrat. Megtette. Addig én egy fa tövében hűsöltem, és néztem. Ekkor értette meg, miért volt olyan nehéz a csomagja. Benne voltak a sátorvasak, cövekek, konzervek. Elcsigázott volt, és iszonyú fáradt. Amikor kész volt, odaszóltam:
– Vetkőzz!
Levetkőzött. – Mosd meg az arcod!
Megmosta. Kivettem a hátizsákból egy nyers színű vászonzacskót.
– Gyere – mondtam.
Olyan harminnc méterre mentünk. Le kellett térdelnie háttal egy fának. Kezeit és a lábát összebilincseltem a fa mögött. Nyakára egy vastag acél nyakörvet tettem, melyen négy irányban karikák voltak. Zsanér és csavar tartotta össze. Majd két szöget vertem a fába. Ráakasztottam a bilincsek láncát. A keze fölfelé feszült, bokái a láncon lógtak. Teljes súlya térdeire koncentrálódott, a köves talaj vágta a bőrét.
Ki kellett nyalnia a puncim. Miután a szájába élveztem, elővettem egy ragasztószalagot és beragasztottam a száját. Aztán elmentem, egyedül hagytam. Iszonyú órák következtek számára. A karja, a lába elzsibbadt, vágta a bilincs, fájt. Nagyon fájt. A térdét nem is érezte. Nem aludt. Aléltan lógott a láncokon. Amennyire engedték a bilincsek, mozgatta kezeit, lábát, hogy valamennyire fenn tartsa a vérkeringést. Kínjában mégis elaludt.
Arra ébredt fel, hogy letéptem a ragasztószalagot a szájáról. Kinyitottam sorban a bilincseket és másképp tettem rá. Keze-lába bilincsben maradt. Lábait úgy húsz centire, kezeit tíz centire tudta egymástól mozdítani. A két lánc egymással is össze volt lakatolva úgy, hogy amikor állt, a kezeit nem tudtam derékmagasságnál jobban felemelni. Visszakísértem a sátorhoz. Átvizsgáltam a testét, és kiszedtem belőle a kullancsokat. Az éjjel észre sem vette a különböző rovarokat, de volt rajta csípés elég. Egy flakon vizet és két szelet száraz kenyeret dobtam elé a földre. Gyorsan befalta, pedig a kezeit alig érezte.
Aztán néhány karjelzésre tanítottam meg. Ha felemeltem a kezem, vissza kellett jönnie hozzám. Volt ott egy domb. A fák között könnyen fel lehetett menni rá. Lehetett pár száz méter hosszú az út.
Azt mondtam, menjek fel a dombra.
Felment. Nem volt egyszerű bilincsben, mezítláb. Csak kicsiket tudtott lépkedni, és a talpát is szúrták a kövek, meg apró rőzsedarabkák. De azért könnyen ment. Egy kicsit lihegett csak, mikor felért. Megfordult. Intettem, hogy vissza. Visszajött. Ősszesen harmincötször kellett felmennie, meg visszajönni. Szórakoztatott a látvány. Két alkalommal kapott tíz-tíz percnyi szünetet, amikor ehetett két-két szelet száraz kenyeret, ihatott, és elvégezhette a dolgát. Estére véresre dörzsölték a bilincsek, a talpa csupa seb volt. Kétszer el is esett, ezért horzsolások és ütődések is voltak a karján, meg a homlokán. Hulla fáradt volt. Fájt minden tagja, de nem érdekelt. Vacsora ugyanaz, majd vissza a fához. A szájába élveztem megint, de most nem ragasztottam be. Olyan elcsigázott volt, hogy a legcsekélyebb ellenálláshoz sem lett volna ereje.
Szinte eszméletlenül lógott reggelig. Meghallotta a lépteimet. Láttam, hogy észre vett. Pár méterre, vele szemben leültem egy kőre, és néztem jó darabig. Közben a feje többször is lehanyatlott, nem bírta tartani. Aztán felálltam. Megpaskoltam az arcát.
– Kezdjük – mondtam.
Minden úgy történt, mint előző nap. Föl a dombra és vissza. Csak nem ment olyan könnyen. Csupa seb volt. Minden lépés fájdalmas. A harmadik menetnél, az úton felfelé, hirtelen dacossá vált. Amikor felért, elfutott a fák között. Rohant, amennyire csak engedték a láncok. Ész nélkül rohant. Nem törődött az újabb horzsolásokkal sem. Csak rohant. Értelmetlen futás volt. Hová mehetett volna? Hová szökhetett volna előlem? Miért nem mondta ki a kulcsszót? Egyszerűen eszébe sem jutott.
Amikor utolértem, haraptam, rúgtam, karmoltam. Ő zokogva üvöltött:
– nem, ezt nem csinálom tovább! Nem kényszeríthetsz mindenre! Ilyen értelmetlen baromságra!
Én rendkívül higgadt voltam. Már vártam. Pórázt kapcsoltam a nyakörvére, és magasan egy fához kötöttem. Kegyetlenül megkorbácsoltam. Nem emlékszem, mennyit ütöttem rá, de legalább ötvenet. Akkor hagyta abba, amikor már rángatódzni és üvölteni sem bírt, csak lógott a nyakörvön. Testét vörös csíkok borították mindenütt. Amikor eloldoztam, a földre esett. Néhány percig mindketten mozdulatlanok voltunk. A bakancsommal nagyot rúgtam belé.
– Felállni – mondtam egykedvűen. Visszavezettem a sátorhoz.
– Megbüntetlek – mondtam. Egy súlyt akasztottam a mellbimbójáról lógó láncra.
– Vedd fel! – mutattam egy kőre. Gyerünk! – rántottam meg a pórázt. Felvezettem a dombra, majd vissza. Estig még ki tudja hányszor.
Fogtam a pórázt és jött mellettem. Kezemben volt a korbács. Tudta, ha nem engedelmeskedik, akkor kényszeríteni fogom. Szó nélkül jött, vánszorgott mellettem, kezében a kővel. A súly tépte a mellbimbóját. Nem tehetett mást, jönnie kellett, csak a könnye folyt némán. Még négy napig csináltuk így, nehezítve. Száraz kenyeret és vizet kapott, amíg én jókat ettem. Szombat reggelre meglepetést eszeltem ki. Reggeli után levettem a bilincseket.
– Pakolj össze – mondtam. Elmentünk egy közeli patakhoz. Utasítottam, hogy mosakodjon meg és hozza magát rendbe. Visszakapta a ruháit.
Haza mentünk, mindketten a saját lakásunkba. Vasárnap reggel felhívott, és jelentkezett szolgálatomra. Hát így törtem be egyik leghűségesebb szolgámat.
A Nő-uralom elvi szintre emelése az Istennő-vallásban
1. A matriarchális kor Istennői – Az Istennő-vallás, vagyis a Nőnek mint Istennőnek (Istennő-Kurvának) az imádása, egyszerre ősi és modern jelenség. Az ősi és a modern Istennő-vallás is a Nő felsőbbrendűségén és imádandóságán alapul: hiszen a Nő a férfi számára valójában mindigis Istennő és Úrnő (Diva et Domina) volt, mégpedig a maga jelenvaló, földi, hús-vér testi mivoltában – s az ősi-új Istennő-vallásban ilyenként imádják a Nőt és a Nőket a férfiak. Az ősi matriarchális időkben a legfőbb istenség a Nagy Istennő-Domina (Magna Mater, Nagy Anya-Istennő) volt, de más Istennőket is, mint a Nagy Szűz-Istennő és a Nagy Asszony-Istennő (Artemisz–Diána, illetve Istár–Ízisz–Aphrodité–Vénusz) tiszteltek és imádtak. Az ilymódon imádott Istennőknek az Istennő-tisztelet során a Papnők természetesen férfiakat (főleg fiatal szűzfiúkat) áldoztak; de később már csak a levágott hímtagjukat, még később csak a lemetszett előbőrüket. Az ősi kultikus szobrok hatalmas-idomú, erős és buja Asszonyokat mutatnak, a férfiak azonban törpék vagy véznák, csak a falloszuk hatalmas: az Istennőknek (a Nőknek) ugyanis nyilvánvalóan az volt belőlük a fontos.
Hiszen a Nagy Istennő imádása természetesen az égi megjelenésformája volt a földi Nő-uralomnak, s a férfi-áldozatok fokozatos racionalizálása is megfelelt ama józan asszonyi megfontolásnak, hogy a férfit illetve a hímtagját is kár lenne feláldozni, ha a férfi maga jól szolgálhat eunuch-rabszolgaként az Isteni Nőnek, körülmetélt pénisze pedig persze mégjobban a Szent Pinának. Az Istennő-kultusz során a férfiúkat 14 éves koruktól kezdődően rendszeresen berendelték valamelyik Istennő templomába szolgálni. Előszörre 1 teljes hónapig, később a Papnők által évente megszabott ideig (fiatalabbak 1-2 hétig, idősebbek 1-2 napig) kellett a Nők rendelkezésére állniuk: nappal a templomba betérő Asszonyok és Lányok kedvére és élvezetére, éjjel a templomi Pap-Nők és az előkelő Vendég-Hölgyek nagy Istennő-tiszteleti orgiáihoz.
Az Istennő-Anya (Magna Mater) mint minden család szimbolikus feje állt Matrónaként a kultusz hierarchiájának csúcsán – a földi család mintájára, ahol, mint föntebb már láttuk, szintén az Asszony volt a férjein uralkodó családfő. A fiatal Szűz-Istennők (mint Artemisz és Diána) a fiatal földi Szűz-Leányokat jelenítették meg, akik nagy Szűz-kurválkodásaik közben a férfiak szexrabszolgává-tételében és erotikus gyötrésében lelik élvezetüket. Az érett Asszony-Istennők viszont, miként a földi érett Asszonyok, amint a mítoszokból kitűnik, gátlástalan szexuális életet éltek: a történetek szerint ifjú szeretőik száma egyszerűen végtelen, miközben ugyancsak ifjú hősök egész sora áldozza fel értük az életét. A mezopotámiai Istár, az egyiptomi Ízisz, a görög Aphrodité, a római Vénusz nemcsak ősibb istenségek, mint a későbbi istenvilág férfitagjai, s nemcsak alávetik maguknak a férjeiket, de gátlástalan Istennőként megjelenő Úrnő-Kurvák is. Nyilvánvalóan úgy, ahogyan a matriarchális időkben a földi Fejedelem-Asszonyok (illetve általában a földi Asszonyok) is a férjeiket diadalmasan alávető és az értük boldogan meghaló fiatal szeretők tömegét elfogyasztó, gátlástalanul szexelő és kurválkodó Úrnők voltak. Az „Asszony” szó egyébként önmagában is azt jelenti: Fejedelem-Nő – tudniillik férjeinek és általában a férfiaknak a teljhatalmú Fejedelem-Nője.
2. Modern Istennő-kultuszok – A patriarchális rendszerben az Istennők tisztelete háttérbe szorult: az ősi Nő-uralmi hagyományokat az ókorban a Baccháns-Nők őrizték tovább a kultikus szex-orgiáikon, a középkorban pedig a misztikus Tündér-regékben és Boszorkány-kultuszokban szintén továbbélt az Imádandó Nő alakja. Bár a hivatalos patriarchális szellemiség tiltotta és üldözte, a férfiak mégis mindig boldogan vetették magukat a Diadalmas Kurvák uralma alá az ilyen kultikus Tündér/Boszorkány-szertartásokban és a nagy Boszorkány-szombat Nő-szexorgiákban – amelyek egyébként nyilvánvalóan az összekötő kapcsot jelentik az antik Nő-bacchanáliák és a modern Hölgy-csoportszexelések között. Ugyanígy megjelent az Istennő fenséges alakja a középkorban a Madonna mint éjszakai Hold-Úrnő imádatában, és persze a földi Menyecske-Madonnák éjszakai imádásában is a teliholdnál – hiszen „Madonna” egyszerűen azt jelenti: Asszonyom/Úrnőm. Az ókori Istennők mind éjszakai Hold-Istennők voltak, s az Égi Madonnához írt Hold-himnuszok burkolt formában ezt a hagyományt vitték tovább. A földi Menyecske-Madonnák pedig, buja asszonyi testüket mezítelenül tárva fel a misztikus teliholdnál és fürösztve meg a mennyei holdfényben, ilyenkor igazi Madonna-Kurvaként fogadták hűséges férjük és rajongó szeretőik imádatát.
A modern korban, mely a Diadalmas Nők számára újra megteremtette a teljes szexuális szabadságot, természetes módon újjáéledtek az ősi matriarchális szokások. A fejlett nyugati társadalmakban (elsősorban Amerikában, de Európában is) új Istennő-egyházak alakultak, amelyekben az Isteni Nőt a maga szentséges testi mivoltában, vallási-erotikus szertartások keretében tisztelik a férfiak. Az Istennő-egyházak hívei egyre többen vannak: a Nők büszkén imádtatják magukat Istennő-Kurvaként, a férfiak pedig áhitatosan imádják őket. Az Istennő-vallás tanítása szerint ugyanis minden Isteni Nő a Nagy Istennő inkarnációja, maga is Úrnő és Istennő (Domina et Diva), egyben férfileigázó Hódító Kurva, aki az Istennő-gyülekezeti szertartásokon nemcsak eljátszhatja a Domina-Papnők vagy a Diva-Istennő szerepét, de a gyülekezeti férfiakat (ún. „hím-tagok”) is Dominaként és Divaként maga alá vetheti.
3. A Nőknek mint a Nagy Istennő inkarnációinak imádása – A beavatásra váró férfiakat – miután Úrnőjük parancsára egy elhagyott helyen órákon át, meztelenül és farkuknál-kikötve, meditáltak a Nők magasabbrendűségéről – a Papnők (Dominák) kéjes kínzásoknak és próbáknak vetik alá, hogy megmutassák az Istennő végtelen hatalmát (vallási-erotikus Nő-szadizmus), a férfiak pedig minden szenvedést és megaláztatást boldogan elviselnek, hogy bizonyítsák az Istennő iránti határtalan imádatukat (vallási-erotikus férfi-mazochizmus). A Domina-Papnők nem képeznek külön papnői kasztot, hiszen bármelyik Istennő-gyülekezeti Hölgy bármikor eljátszhatja a Domina szerepét. Mivel a dévaj Hölgyikék ezt a szerepet nagyon élvezik, hiszen minden Nő élvezetét leli a férfiak kéjes gyötrésében, a beavatásra váró férfiak kipróbálására a gyülekezeti Hölgyeket rendszeresen kisorsolják. Így minden pajzán Delnő sorra kerül, s kiélvezheti, hogy a kezei közé került és neki kényre-kegyre kiszolgáltatott, a Nő eksztatikus imádásában és a Nővel szembeni totális megalázkodásban ilyenkor valóban maximális teljesítményre törekvő férfiak korlátlan hatalommal bíró Úrnője és a sorsáról végső ítéletet mondó Istennője lehet. A meditáció és a próbák nyomán eksztázisba jött férfiak egész lelkükkel hiszik és vallják, hogy a férfi élethivatása a Nő (pontosabban: a Nő mint Kurva) Úrnőként való szolgálata és Istennőként való imádása, s így méltóvá lesznek rá, hogy a gyülekezet alázatos „hím-tagjai” legyenek.
A gyülekezeti Úrnő-beavatási szertartásokon az Új Úrnők előszöris, a Nő-uralom jelképeként, a Papnőktől korbácsot kapnak a kezükbe. A térdencsúszva eléjük járuló férfiak ünnepélyesen megcsókolják az Új Úrnőnek-Istennőnek most jelképes piedesztálként szolgáló cipőjét, a női szentségeit (a Szent Punciját és a Mennyei Seggét) rejtő bugyiját, végül a korbácsát mint a férfiak fölötti szexuális uralmának szimbólumát: vagyis a hagyományos, közismert Úrnő-fétiseket. Ezután újabb ceremónián sor kerülhet az új „hím-tagok” szertartásos beavatására: kedveltek például beavató szertartásként az olyan Hölgy-játékok, mint a „hímvesszőzés” vagy a „hímvesszőfutás” és más hasonló ünnepi játékok. Az új Úrnők végső szertartásos beavatásán minden új Úrnő-Hölgy szex-varázsital „natúr-pezsgőt” ürít a férfiaknak egy bili/komba, amit aztán a férfiak ünnepélyesen az új Hölgy-Úrnő tiszteletére ürítenek.
Az Istennő-tiszteleteken a férfiak mint a Nagy Istennő élő, hús-vér inkarnációit imádják az összes gyülekezeti Hölgyeket, akik azután tetszésük és kedvük szerint, ha akarják, a kegyeikben részesítik őket. Az Úrnők közül ünnepi alkalmakkor – egy istennői „epifánia” (rituális vetkőzés) bemutatása után egy piedesztálon a sorra eléjük járuló és őket sorban imádó férfiaknak – egyet külön is megválasztanak a férfiak az Istennő szerepére. Ezt a Hölgyet az összes gyülekezeti „hím-tagok” ilyenkor alázatos hódolattal imádják mint az Istennő megtestesülését, s egyikük abban a kegyben is részesül, hogy a Nagy Istennő (mint Istennő-Kurva) őt az egész Istennő-gyülekezet színe előtt a magáévá teszi, s egy hatalmas „istennői nászágyon” addig szexel és hancúrozik rajta, amíg a boldog férfi (majdnem) kéjhalált hal alatta.
A további szertartások során a férfiak általában az ún. rituális „öt csókkal” illetik az összes Istennő-Hölgyikék gyönyörűséges mezítelen testét: az Úrnő-Kurvák elé leborulva sorra megcsókolják a Nő lábát, térdét, combját, vulváját és tomporát. (Ezt a nagyon ősi hagyományú „öt csók” szertartást egy modern amerikai Istennő-egyház magyar származású alapító Úrnője vezette be újra a modern Nő-imádás ceremóniái közé.) A férfiak továbbá ünnepélyes nedv-áldozatot is bemutatnak a Nagy Istennőnek és az Istennőknek a Hölgy-koszorú oltáránál és a Papnők kezei között – ha pedig az éppen kurválkodó Úrnőjük otthon bezárta őket, akkor az Úrnő-Istennő egész-alakos aktképével díszített házioltárnál.
Mindennek ceremoniális betetőzéseként az Isteni Örök Nő (vagyis az Istennő-egyház valamennyi istennői Hölgy-Kurvája) előbb – mágikus kéz- és láb-„rátétellel” a férfi péniszén – átárasztja istennői kegyét az erre immár hívői alázatukkal méltóvá lett, „macho”-bűneiktől megtisztult férfiúkra. Azután egy ünnepélyes nagy „szerelem-lakomán” – mely természetesen egy hatalmas Hölgy-bacchanáliával és Bestia-orgiával van egybekötve – kegyesen (a farkuknál fogva) „felemeli” magához az így üdvözülő boldog férfiúkat. Végül pedig, szertartásosan megülve őket, és a Szent Puncit ünnepélyesen a péniszükbe installálva, egy csodálatos – a férfi számára eksztatikus elragadtatással járó – Hölgy-misztériumban „egyesül” velük, mint bár Mezítelen, ámde mégis (ti. álarcot viselő) Ismeretlen Istennő. Minden Nő uralom cikk itt
A Nő-uralom kibontakozása a Szépasszony-szexben
1. A Nő szexepilje
A női „szexepil” (sex-appeal) az a szex-felhívás, amivel a Nő „felhívja” a férfit, hogy legyen szexelésének „szex-tárgya” (sex-object). A Nő általában persze csak hagyja, hogy a férfi vadul törje magát utána és „udvaroljon” neki; alapfokozatban így a női szexepil bár tudatos, de nem aktív: a Női Bájak megmutogatása úgy mozgatja meg a férfi hímtagját, mint a növényeket a Nap sugarai. A szexepil második fokozatában a Nő már aktívan kezdeményez: kacéran kikezd a férfival, aki ettől eszét vesztve erotizálódik, s a Nő könnyű szex-prédája lesz. A szexepil harmadik fokozatában lesz azután a Nő igazán aktív: keményen megragadja és kézbeveszi a „dolgot” – bár az igazán jólnevelt és udvarias férfinak már attól erekciója lesz, ha Úrnője ezt megparancsolja neki, főleg ha a parancsát nyomatékosítja néhány hatalmas pofonnal, illetve további irgalmatlan verések vagy éppen a könyörtelen kiherélés beígérésével.
A fülledt erotikájú Leány-lakások (vagy Hölgy-kéglik) Pásztorlány-óráin (a Hölgy-randevúkon) a férfi általában magától levetkőzik a Nőnek, ám ha a „Pásztorlány”-Hölgyet az jobban szórakoztatja, sajátkezűleg maga vetkőzteti, vagy éppen tépi le róla a ruhát. Ezután a Nő a saját vetkőzése során feltárja az Istennői Szépségét: ugyanis minden Nő istennői szépségű, ha az Istennő-Kurva erotikája sugárzik belőle. (Bár a férfiak elsősorban a junói termetű és vénuszi formájú, nagyon érett és nagyon élveteg Szépasszonyokat imádják.) Az istennői „epifánia” során és közben az istennői Hölgy kegyesen megengedi a férfinak, hogy folyamatosan imádja a feltárulkozó istennői testét és minden porcikáját, főleg persze a Mennyei Seggét és a Szentséges Punciját – előbb csak a Női Szentségeket rejtő bugyijában, később azonban már a Mezítelen Igazság-Szépség-Jóság hármas istennői megjelenésében is.
2. A férfi „megülései”
Az ősi matriarchális és a modern szexuálfeminista viszonyok között is az a természetes, hogy a szexet a férfit leigázó és birtokbavevő Nő irányítja. Még az átkos patriarchális korszakban is a nagy Uralkodónő-Kurvák (Erzsébet Királynő, Katalin Cárnő stb.) megengedték maguknak a Nőhöz méltó aktívitást, éppígy a híres Kurtizán-Hölgyek (Marquise de Pompadour, Gräfin von Wartenberg stb.). Említettük, hogy a „Szépasszony” szó eufemizmus a „Boszorkány” szóra, ami viszont – nyilvánvaló okokból – etimológiailag a „baszik” igéből származik, ami eredetileg azt jelenti: „megülve nyom”. (A Boszorkány-történetek hagyományos elképzelései szerint a Nő mint Boszorka mindig „megüli” és „nyomja” a férfit: a hátán, a mellén, a péniszén.) A férfit birtokbavevő Nő különféle módokon „megüli” az alávetett férfiút, viszont a megülés (Sitzen) e rendkívül kifejező birtoklási (Besitzen) Úrnő-gesztusa fordítva nem létezik.
A férfi birtokló megülése (Besitzen-Sitzen) a Hölgy-Úrnő által különösen hatásos egy junói-testű és vénuszi-fenekű, kissé molett és nagyon teltkarcsú Hölgyike (ön-ironikusan: „Miss/is Duci” vagy „Miss/is Dundi”, nagyon pajzán Hölgyeknél „Miss/is Röfi”) esetében. A Fenséges Uralkodó-Nő (a szerelmes férfiak gyakran „Királynőnek” vagy „Hercegnőnek” nevezik az Imádott Úrnőt) ugyanis – kegyesen megengedve, hogy a férfi élvezhesse a Női Test „édes terhét” és csodás illatát – a birtokbavett és alávetett férfi mellére és arcára ül mint „trónjára”; az utóbbi a híres és nagyon kedvelt face-sitting (arcraülés) szertartás és játék. (Bár a Magyar Menyecskék ezt tradicionálisan „szájraülésnek” nevezve gyakorolják.) A félig agyonnyomott pasi az előbbi esetben kéjesen nyögdécsel a buja Női Test súlya alatt, az utóbbiban pedig kéjesen fulladozik a fenséges Női Segg illatfelhőiben, élvezve a női „popó-parfüm” és „kéjgáz” illatát. („Popó-parfüm” = a Nő seggének izzadság-harmatcsöppjei és pikáns illatuk; „kéjgáz” = a Nőnek a fenekébe omló férfit kéjesen elbódító pajzán szellentései.) A Nősegg/Hölgysegg- (Asszonysegg/Lánysegg-) „szagolósdi” játék ezért az egyik legnagyobb női kegy illetve férfi-gyönyör.
A Hölgyek által kedvelt lovagló-pózban a Nő megülheti a férfit „hátán” mint Phyllis vagy Walkür, „mellén” mint Szex-Boszorkány, és „szőrén” mint Szex-Tündér. Nagy Hölgy-orgiákon a férfi-csődörök ünnepélyes meghágására (például az élveteg Dámák által különösen kedvelt „csődörcsikó”-szűzfiú-avatásokra) egy különleges lovagló-alkalmatosságot, az úgynevezett „vas-csődört” használnak a Hölgyek, amire a fér/fiút ráfektetik és rákötözik, s a testét meglovagló Nő a kezecskéit elöl egy vasgyeplőre támasztja, a lábacskáit pedig kétoldalt kényelmesen kengyelbe helyezi. Orálisan elérendő orgazmusához a Nő persze az Édes Puncijával ül a férfi csókos ajkára és buzgó nyelvére – ám ha a Fenséges Popóját nyalja lelkesen és szorgalmasan a férfi, az szintén egy izgatóan kellemes Hölgy-élvezet. Végül ha egy Hölgyike, különleges női kegyként, finom „natúr-pezsgőt” pisil a pasija szájába, szintén ráül/ráguggol gyönyörűséges vulvájával a mámorító italt lelkesen habzsoló, a Nő-pisi finom bukéját erotikus élvezettel ízlelgető boldog férfi arcára – bár persze „bili/komból” vagy (natúr-)pezsgős-pohárból is itathatja a pasit.
3. Erotikus Hölgy- (Domina-) játékok
Az erotikus Hölgy/Domina-játékoknak minden változatukban két játékszabályuk van: (1) a Nő azt csinál a férfival, amit csak akar; (2) a férfi mindent megcsinál, amit csak a Nő parancsol. Ezekhez a Hölgy-játékokhoz a Nő rendszerint „Hölgy-játszóruhát” vesz fel (ez egyébként megegyezik az olyan női munkák során viselt „Hölgy-munkaruhával”, mint a szokásos hétvégi férj-verések, a férfiak erotikus nevelése és péniszük edzése, a „bika-tej” rendszeres lefejése stb.), és lehet melltartó-bugyi vagy body, esetleg kétrészes vagy egyrészes fürdőruha, néha pedig az e célra gyártott elegáns bőr-ruházat. (Persze a Nő a társaséletben játszhat a férfiakkal akár kiskosztümben, miniruhában vagy kombinéban, otthon meg szexi ingecskében, az ún. Hölgy-otthonkában is.) A játékokban erotikusan alávetett, magukat a Nő szex-játékszeréül pucéron átadó boldog férfiak szerint egyébként a melltartó-bugyi változat a legizgatóbb. A férfi-idomító illetve férfi-kondicionáló Hölgy-játékok célja az, hogy a férfit az Úrnő-Kurváknak és Hölgy-Bestiáknak való teljes alávetettségre és engedelmességre beidomítsák, illetőleg a jutalmul ezzel járó kéjekre kondicionálják, viszont a „tutajos” játékok célja – amint a pajzán név is mutatja – a faszállítás (és mivel ezeket szexelés közben játsszák, „Hölgy-játszóruhát” hozzájuk már nem, legföljebb csak cipőt és combfix-harisnyát viselnek a Delnők). Az erotikus Hölgy-játékok világa nagymértékben emlékeztet az erotikus Boszorkány-szokások világára, s így mondhatni a modern városi folklór körébe tartozik.
Kedvelt férfi-idomító Hölgy-játékok: „Éva és a kígyó” (a férfi sziszeg, a Nő rálép a farkára); „Kirké” (a Nő a férfi-disznókat tereli); „Phyllis” (a Nő meglovagolja a csődör-férfit); „Walkürök lovaglása” (a Nők versenyt lovagolnak a férfi-csődörökön); „bika-viadal” (a Viador-Nők egy ‘bika’-viadalban válogatott módokon gyötrik, majd leterítik a férfi-‘bikát’); „(pincsi-)kutya-sétáltatás” (a Kutyás-Hölgy nyakörv- vagy pénisz-pórázon vezeti boldogan pitiző férfi-‘kutyuskáját’).
Kedvelt férfi-kondicionáló Hölgy-játékok: „medve-tánc” (a Nő ‘orránál’ azaz farkánál vezetve táncoltatja a férfi-mackót); „halászó Macska” (a Nő-Macska kézzel ‘fogja’ a hímtag-halakat); „hímvesszőzés” (a Nők a hímet vesszőzik és hímvesszőjét ‘kezelik’); „hímvesszőfutás” (a kétoldalt sorfalat-álló Nők oda-vissza ‘hímvesszőzik’ a férfit); „pénisz-vágta” (a Nők a dobókocka pontjainak megfelelő időtartamig manuálisan ‘vágtáztatják’ pasijaik péniszét); „szobor-játék” (a férfinak ‘szoborként’ kell a Nők összes gyötrését bírnia); „körben áll egy Kislányka” (a Nők körtáncban ‘megforgatják’ a férfiakat); „adj Királynő katonát” (a Nők egymás kezéből ‘szakítják’ a férfit).
Kedvelt „tutajos” Hölgy-játékok: „nudlisodrás” (a Nő ‘kisodorja’ a férfi ‘nudliját’); „ceruzahegyezés” (a Nő ‘kihegyezi’ a férfi ‘ceruzáját’); „faszhimbálás/faszpofozás” (a Nő játékosan ide-oda ‘himbálja’ és ‘pofozza’ a férfi péniszét), „faszcsiklandozás/faszcsipdesés” (a Nő rafináltan ‘csiklandozza’ és ‘csipdesi’ a pénisz legérzékenyebb pontjait); „csíp-csíp-Zsóka” (a Nő ‘megcsípi’ a ‘kisfiúka’ farkát); „Madonna/pénisz-szauna” (a Nő a férfi péniszét ‘szaunáztatja’, Madonna egyik filmje nyomán); „lebilincselő erotika” (a lebilincselt/lekötözött férfit a Nő ‘megüli’ és a péniszét gyötri); „körmenet” (a Nők körmenetben ‘kígyóznak’ a farkuknál-vezetett férfiakkal); „vonatozás” (a ‘vonatban’ a férfiak ‘dugattyújukkal’ a Nők hátsójába símulnak); „legény-fogás” (a fogócska során a Nők ‘megfogják’ a férfit); „szembekötősdi” (a bekötött-szemű férfinak ‘ismernie’ kell ajkával a Nők punciját/popsiját, farkával a Nők kezecskéjét/lábacskáját); „szex-torna” (az ‘Edző-Nő’ farkánál-fogva tornáztatja a férfit: elölről helybenfutással, szökellésekkel, terpeszugrásokkal, hátulról bokafogással stb.).
A Nők szórakoztatónak tartják a Hölgy-játékok minden fajtáját, a férfiak pedig egyszerűen megvesznek értük. A férfi-idomító játékokat a Nők egy kapcsolat első időszakában játszák, tudatosítandó a férfiban, hogy Úrnője tetszés szerint alávetheti és megalázhatja őt, s mivel némely férfi ezt nehezen szokja meg, őket a játékok közben verik is. A férfi-kondicionáló játékokban a Nők csak „karbantartják” a jól beidomított férfit, hogy eszébe se jusson más vágy, mint hogy Úrnője engedelmes és alázatos szex-rabszolgája legyen, s annál vadabbul lángoló pénisszel vágyakozzon alája, mennél jobban megalázza és meggyötri. A „tutajos” játékokat viszont akármikor nagy kedvvel játszák a Nők, hiszen mindig kedvelik az értük lángoló és meredező péniszt, ám leginkább persze akkor játszadoznak így a pasikkal, amikor azok egy hatalmas Hölgy-szexelés vagy éppen Hölgy-csoportszexelés során lankadni kezdenek, s Úrnőik a játékokkal egyre újabb numerákat tudnak a péniszükből kihozni maguknak. Biztonság kedvéért a Hölgyek persze mindig szoktak férfipotencia-növelő pirulákat is tartani a neszeszerjükben.
A Nő-uralom szexuálpszichológiai alapjai
A Nő-uralom szexuálpszichológiai alapjai. A témában minden bejegyzést itt olvashatsz el: Female domination
1. Nő-uralom és férfi-alávetettség a szexuális erkölcsben
Mivel a Nő nyilván csak akkor fog szexelni egy férfival, ha abban az élvezetét leli: így természetes módon a Nőnek kell irányítania a szexet. A folytonosan a Nő kegyeire áhítozó férfinak viszont, ugyancsak nyilvánvalóan, ki kell elégítenie Úrnője összes kívánságait, hiszen csak úgy remélheti, hogy az Úrnő (= Mistress) a kegyeiben részesíti: tehát alá kell vetnie magát a Nő akaratának és irányításának. Bár a férfi általában van szexuális függésben a Nővel szemben, ezt a függőséget mindig egy bizonyos Úrnőre vonatkoztatva tanúsítja. De hogy ez az Úrnő konkrétan kicsoda, az nem a férfi választásán múlik: mindig az a Nő lesz ugyanis az Úrnője, aki a szexepiljével a legerősebb hatást tudja és akarja rá gyakorolni. Hogy pedig melyik Nő gyakorolja a férfira a legerősebb szexepilt, az csakis a Nő döntésétől és akaratától függ: ugyanis minél gátlástalanabb (minél nagyobb Kurva és Bestia) a Nő, annál erősebb lesz a férfira gyakorolt erotikus hatása. Így a férfi a szexelés során magától-értetődően és szinte észrevétlenül az Imádott Úrnő engedelmes szex-rabszolgája, a Hódító Nő pedig a férfi diadalmas Szex-Úrnője lesz.
Ennek révén és e tény ügyes szexuálfeminista kihasználásával, a Nő önmagának teljes szabadságot, viszont a férfitól teljes hűséget kívánhat meg a szexuális erkölcsben. Ennek a szexuáletikai magatartásmódnak természetes biológiai és pszichológiai alapjai is vannak. Egyrészt a Nő szex-kapacitása elvileg korlátlan, s így akárhány férfit folyamatosan a kegyeibe tud fogadni, anélkül, hogy bármelyik hűséges imádója is önmagábanvéve ettől még hátrányt szenvedne – a férfi potenciája viszont véges, péniszével és annak kapacitásával tehát az őt birtokló Hölgy-Úrnőnek kell rendelkeznie. Másrészt a Nő mint pusztán testének szexepiljével hódító Úrnő-Kurva (akinek egyébként is „mindent szabad”) egyszerűen csak elfogadja alája-hulló új és új imádóinak szerelmi odaadását, s így egy kacér flört vagy futó kaland során semmi rosszat nem tesz – viszont az egy másik Nő után koslató férfi már az aktív udvarlással elárulja lelkileg az Úrnőjét, ami a legsúlyosabb bűn, s a Hölgy a legkeményebben büntetheti.
Ezért a szexuálfeminista etikában a szexuális Úrnő-erkölcs fő erénye a Nő-uralom, a szexuális rabszolga-erkölcs fő erénye a férfi-alázat. A Nő által szexuális függésben tartott és a szexuálpszichológiai törvényszerűségek alapján jól beidomított férfi végül csakugyan mindig alá is rendeli magát Hölgyének, s teljesíti Úrnője minden pajzán kívánságát és dévaj „női szeszélyét”. A Nőnek ugyanis, mint Felsőbbrendű Lénynek, nemcsak gyönyörűséges teste, de (szemben az állatias-ösztönlény férfival) szépséges lelke is van: ezért a férfinak nemcsak a Női Testet kell maximálisan kielégítenie szexuálisan, de a Női Lelket is – részint az imádott Istennőnek kijáró szerelmi vallomásokkal és hódoló imádattal, részint pedig az élveteg Úrnője által tetszés szerint megkívánt erotikus pajzánságok és szexuális dévajságok eszközeként – úgyszintén gyönyörködtetnie, szórakoztatnia és felüdítenie kell!
A férfinak igazi, a Nőével egyenértékű lelke nincsen, ugyanis az egyetlen érzelem, amire képes: a Nő iránti „szerelme” – ami azonban valójában nem más, mint annak a testi vágyának a szublimálása, hogy az Imádott Nő tegye őt a szex-tárgyává. Így a Hölgyek joggal tréfálkoznak azon, hogy „kitapossák”, „kipréselik”, „kinyomják” a férfiból a lelket, ti. a férfi ondóját, a lábukkal, a kezükkel, vagy a puncijukkal. A Nő lelki magasrendűségét mutatja, hogy – a férfi igyekvő szerelmének, imádatának és rajongásának jutalmául – hajlandó megbocsátani némelyik férfiúnak ezt az eredendő ösztönlény-voltát, és lelki szeretetet (lényegében: kegyes gyöngédséget) mutatni iránta. Igazán tiszta lelki szerelmet azonban a Nők csak egymás iránt tudnak érezni, bár testi szükségleteiket és vágyaikat persze férfiakkal elégítik ki.
2. A Nők mint a Végzet Asszonyai és a szexuálfeminista Nők
Az öntudatos szexuálfeminista Úrnők így valóban a „Végzet Asszonyai” a farkuknál (eufemisztikusan: „orruknál”) fogva vezetett férfiúk számára. A Nők, mivel nincsenek állandóan és kényszeresen a szexre beállítódva, a szexuális játszmák során mindig előnyben vannak a férfiakkal szemben. Mivel a Nő szexuális kapacitása elvileg végtelen, a férfié viszont véges, így a szex-meneteket elvileg a végtelenségig bíró Nő mindenképpen fölénybe kerül az ellankadó, Úrnője kívánságait teljesíteni nem tudó, végül kegyelemért könyörgő férfival szemben. Ha a Nő elkapja „a legérzékenyebb pontjánál”, minden férfi olyan engedelmes lesz, mint egy pincsikutya. (Éspedig a szó szoros értelmében: pajzán Hölgyikék egyik kedvenc játéka ezért, hogy a férfit mint „pincsikutyájukat” pórázon tartják és vezetik.) Azok a gátlásos és félénk férfiak pedig, akik látszólag menekülnek a Nők elől, tudat alatt valójában arra vágynak, hogy egy Igazi Nő végre megerőszakolja őket – még boldogabbak, ha ennek során több Hölgy is végigmegy rajtuk.
A férfiak gyakran küszködnek potencia-problémákkal általában is, és ezt nem tudják eltitkolni a Nő előtt: így az Úrnő kegyére vannak utalva, aki kegyetlenül kigúnyolhatja, a végletekig megalázhatja és totálisan megszégyenítheti őket – illetve, ha kegyes, éppenséggel meg is könyörülhet rajtuk. Éppígy nem tudják eltitkolni az erekciójukat sem: a natúrista strandokon ezért szégyellősködnek a titkos vágyaikat ilymódon eláruló pucér férfiak, miközben a Diadalmas Nők büszkén körbemutogatják hódító mezítelen szexepiljüket, jókat szórakozva a szégyellős pasikon. (Akiket egyébként persze nagyonis kedvelnek natúron.) Közismert tény az is, hogy a szexet már alaposan kitanult Mistressek – az ars amatoria (szerelmi művészet) Mester-Női – a szeretkezéseik során, bármennyire élvezik is a kéjes orgazmusokat, csak élveteg kis sikkantásokkal és diadalmas „Ollalá! Ó-la-lá!” rikkantásokkal adják ennek jelét; viszont a tapasztalt Hölgyek által szexuális függésben tartott és rafinált erotikával kezelt férfiak önkívületi állapotba jönnek, ha egy Nő szakértő módon játszadozik velük és végül „boldoggá-teszi” őket: az előbbire artikulálatlan nyüszítésekkel, az utóbbira észveszejtő sikoltozásokkal reagálnak. (Az „ejakuláció” szónak emiatt van kettős értelme: a férfi nedvkilövellését és hangkitörését is jelenti.) Ilyenkor gyakran nemcsak képletesen, de valóságosan is elájulnak a Mistress által az elviselhetetlenségig felfokozott férfi-kéjtől – a kifinomult ízlésű Hölgyikék nagy élvezetére és pompás szórakozására.
Végül minden Nő tudja, hogy ő, ha akarja, eljátszhatja, de ugyanígy el is titkolhatja a szexuális vágyakozását, valamint megjátszhatja azt is, hogy élvezi, és azt is, hogy nem élvezi a szexet. Ebben is megmutatkozik a férfi ösztönlény-testi és a Nő felsőbbrendű-lelki mivolta: a férfi közvetlenül azonos a testével és a testi ösztöneivel, a Nő ezzel szemben öntudatosan irányítani és uralni tudja a testét. Ez a Női Test óriási fiziológiai előnye, ami felmérhetetlenül nagy pszichológiai előnyöket biztosít a Nőnek a férfival szemben folytatott erotikus játszmáiban és játékaiban.
Igaz ugyan, hogy még ma is vannak úgynevezett „macho”-férfiúk, akik – állatias testierejük és/vagy alantas pénzük alávaló és aljas kihasználásával – nem vetik alá magukat (fellázadva így a szexualitás természettörvényei ellen) engedelmesen a Nőknek, de számukat napjainkra az öntudatos szexuálfeminista Hölgyek már radikálisan leszorították, a társadalommal is elfogadtatva, hogy a „macho” egy perverz állat és egy közveszélyes dúvad, akit a leghelyesebb egyszerűen kiherélni. Öntevékeny szexuálfeminista Amazonok, így főleg Orvos-Nők és Medikák valamint a „Fekete (Barna, Szőke, Vörös) Angyal” Nővérkék ezt rendszeresen meg is teszik randevúikon a külön e célból elcsábított „macho”-kkal – persze csak élvvágyó puncikájuk kellő mennyiségű és minőségű orgazmusai után.
3. A szexuálfeminista Nők mint a férfiak Szex-Úrnői
Minél természetesebb és egyben felvilágosultabb egy történelmi korszak, annál inkább uralkodik benne a szexuális feminizmus, és uralkodnak benne a Nők. Felvilágosultan természetes modern korunkban a szexuálfeminizmus immár véglegesen győzött: a Nők ugyan megtartottak maguknak minden privilégiumot, amit korábban mint az úgynevezett „gyöngébb nem” képviselői jogosan megszereztek, mivel azonban ténylegesen ők az „erősebb nem”, a szexuális emancipáció során csak kiteljesedett a férfiak fölötti szexuális uralmuk. A Nő-uralom a szexben és a házasságban valójában mindig – vagy szinte mindig – érvényre jutott a korábbi időkben is, modern korunk azonban etekintetben azt az alapvető változást hozta, hogy a Nők mostmár nyilvánosan is azt csinálhatnak a férfiakkal, amit csak akarnak.
Ezt a szexuális morál örök törvényei biztosítják. Ugyanis a Nő, mint Felsőbbrendű Lény, akinek „mindent szabad”, mindig csak azt csinálja, amihez éppen kedve van, bármit mondott vagy ígért is előzőleg – az alávetett férfinak viszont a Nővel szembeni minden kötelességét és ígéretét mindig és minden körülmények között teljesítenie kell. A szexuális morál ezt korábban csak burkolt formában biztosította: a férfiak úgymond elnézték a Nőnek a „női szeszélyeit”, magukat pedig büszke és ostoba módon a kötelességteljesítés lovagjainak tekintették – s éppen ez volt régebben a Nő-uralom egyik fő titkos fegyvere. A Nő az Erotika megtestesítőjeként ráveszi a férfit, hogy imádja őt mint Istennő-Kurvát, de az Erény megtestesítőjeként ráveszi arra is, hogy imádja őt mint Úrnő-Hitvest. „A szex: hatalom!” – mondják ezért jogos büszkeséggel a Hölgyek. Miközben a Nő, a szexuálfeminista etika által biztosított erkölcsi jogaival élve, mint Hölgy-Kurva szabadon kacérkodik, flörtöl és szexel minden érdekesebb pasival, a Hölgy-Mistress által kellőképpen alávetett és a Nő szexuális függésében tartott, a klasszikus „Lysistraté-módszerrel” (szex-megvonás ill. szex-jutalom) beidomított – és ha Úrnője szükségesnek látta, még hatalmas pofonokkal és irgalmatlan verésekkel is megnevelt – férfi, a szexuálfeminista etika által tőle megkövetelt kötelességeit mindenben teljesítve, engedelmesen aláveti magát.
A Nő uralom genetikai, anatómiai és fiziológiai alapjai
1. A Nő eredendő felsőbbrendűsége a genetikai alapokban
A Nő valójában már eleve, genetikailag is felsőbbrendű a férfival szemben, hiszen az emberrel mint olyannal voltaképpen a Nő azonos: az alapvető xx kromoszóma ugyanis az emberi Nőstény sajátja, viszont a hímnél megjelenő xy kromoszóma csak egy mellékváltozat. Természetesen egy hasznos mellékváltozat a Nő számára: éppen ettől lehet ugyanis a férfi a Nőnek egy kellemes kiegészitője. A férfi eredendően csak egy önállósult hímivarsejt, mely eszközként hozzájárul a Nő megtermékenyüléséhez, amikor a Nő erre igényt tart – és sok Nő tényleg nem is használ másként egy férfit, mint passzív megtermékenyítő-eszközként. Ugyanis a teherbeesés szabályozásáról valamint a terhesség megtartásáról vagy megszakításáról való döntés is kizárólag a Nő hatáskörébe tartozik, éspedig technikai és morális értelemben egyaránt. Így aztán számos férfi van, aki nem tud róla, hogy a Nő apává tette, s persze még több, akivel a Nő elhiteti, hogy apa. A férfi tehát már eleve sem más, mint egy önjáró pénisz – a Nő szexuális élete szempontjából pedig, amint ezt majd még részletesebben látni fogjuk, végképpen az.
A Nők létezése az emberiség szempontjából sokkal fontosabb, mint a férfiaké: ha ugyanis egy közösségben a Nők nincsenek jelen elegendő számban a gyermekszüléshez, akkor az elpusztul. Viszont akárhány Nő megtermékenyítheti magát néhány, a Nők által e célra kitenyésztett és jószágként tartott „tenyész-bikával”, vagy akár csupán a gyakorlott „Fejő-Nők” által szakértő módon lefejt spermájával – több férfira valójában csakis a Nők szükségleteinek és élvezeteinek kielégítése céljából van szükség. Ezért vigyáznak minden közösségben különleges módokon a Nőkre, kímélik őket minden lehető módon, s kapnak így a Nők (Asszonyok és Lányok egyaránt) különböző, teljes mértékben jogos privilégiumokat.
Ezek közé tartozik elsősorban, hogy a férfiaknak folyamatosan testőri és lovagi szolgálatokat kell a Nőkkel szemben teljesíteniük: nemcsak meg kell védeniük minden veszélytől és bajtól – mégpedig akár az életük feláldozása árán is –, de minden módon óvniuk és kényeztetniük is kell a Nőket. A férfiban pedig oly erős a genetikai késztetés arra, hogy a Nő használja őt fel, mint a megtermékenyítési valamint az ehhez kapcsolódó őrző-védő funkciók eszközét, hogy a szó szoros értelmében bármit hajlandó ezért megtenni. Az erotikus vonzerejét, ún. szexepiljét megfelelő módon alkalmazó Nő így bármit elérhet a férfinál, s használhatja őt nemcsak a megtermékenyülése, de az orgazmusa, és nemcsak a testőri, de a házicselédi szolgálatok eszközéül is. Továbbá ennek révén érhetik el a Nők azt is, hogy a felsőbbrendű mivoltukhoz valóban illő módon, vagyis kellemes jólétben és tökéletes kényelemben, valamint élvezetes szórakozások és kéjes gyönyörök között éljék elegáns Hölgy-életüket.
2. A Nő anatómiai felsőbbrendűsége
Az emberi Nőstény: a Nő sajátos anatómiai előnyökkel is rendelkezik a hímmel (a férfival) szemben. Az emberréválás során bekövetkezett kétlábra-állás ugyanis egy anatómiailag kedvező helyzetet teremtett a Nő számára: előszöris az ún. elsődleges nemi jellegzetességek vonatkozásában. A női nemiszerv, mely az állati négykézlábon-járás esetében még eléggé védtelenül ki volt téve a hímek esetleges agresszivitásának, a felegyenesedéssel egy kellemesen védett helyzetbe került a Nő combjai között. A szexuális aktusnak így már az elkezdéséhez is a Nőstény hozzájárulása szükséges: minimum hogy a Nő kegyeskedjen széttárni a combjait. Ezzel szemben a felegyenesedett férfi nemiszerve most szabadon feltárulkozik testének elülső felületén a Nőstény kezdeményezése és játszadozása számára, éppen a Nő kezeügyébe esve – a Nő számára a férfi így az erectio révén lesz igazán „homo erectus”. Az viszont lehetetlen, hogy a vulva illetve vagina a férfi számára olyan kézbevehető szerszám vagy játékszer legyen, mint a Nőnek a pénisz – amivel eljátszadozni a „kézimunkában” jártas Hölgyek kedvelt szórakozása.
A kétlábra-állás és felegyenesedés továbbá különleges módon kiemelte a Nő kedvező anatómiai adottságait. Az ún. másodlagos nemi jellegzetességek, mint amilyenek a Nő fenséges mellei és érzéki csípője, kerekded hasa és buja tompora, pompás combjai és csini lábai így valóban látványosan érvényesülnek, és – a csodás idomok kacér mozgásával és az izgató domborulatok ritmikus hullámzásával – hatásosan kifejtik erotikus vonzerejüket a férfiakra. Jellemző, hogy amikor egy Nő-alak, amint ez gyakran előfordul, valamilyen magasztos eszme (mint például a Haza, a Szabadság, a Bölcsesség stb. stb.) szimbólumaként szerepel, az ábrázolás – amelyen persze a kihívóan szexi Nő-Modell, gyakran valamely közismert és körülrajongott Kurva, rendszerint áttetsző fátylakban, kebleit és combjait kacéran kivillantva jelenik meg – a férfiakra e formában is erotikus hatást gyakorol.
Mindebből azután az is érthető, hogy miért nem kedvelik, sőt tartják állatiasnak az öntudatos szexuálfeminista Nőstények, hogy a szexuális aktus során (négykézlábra-ereszkedve vagy alá-feküdve) átengedjék magukat a hím tevékenységének. És persze az is, hogy miért kedvelik ezzel szemben a kéjvágyó Hölgyek és Úrnők, hogy szexuális tevékenységük során – a női humanitáshoz és méltósághoz valójában egyedül illő módon –, aktívan a maguk alá vetett és maguk alá fektetett férfiúra mászva, ők üljenek rá Hölgy-Úrnőként a szex-tárgyukká tett férfitestre, illetve vaginájukkal a hímtagba. Amint a régi, természetes-matriarchális állapotban volt, napjainkban is az a természetes, hogy a Nő legyen fölül: ahogyan általában a férfit birtokolja (besitzen), úgy a szexben is a férfit megülje (sitzen).
3. A Női Test működésének fiziológiai felsőbbrendűsége
Látszólag ellentmond a Nő felsőbbrendűségének az a tény, hogy a Női Test fizikailag úgymond gyöngébb a férfitestnél. (Ezért szoktak – tévesen – a Nőkről mint „gyöngébb nemről” beszélni.) Ez azonban puszta látszat: valójában a Nők az erősebb nem. A férfi ugyanis csak a pillanatnyi erőkifejtés tekintetében mondható erősebbnek – a huzamosabb megterheléseket a Nők valójában jobban bírják. Ezért is élnek a Nők jóval tovább a férfiaknál, s ezért szükséges és hasznos továbbá annak a természeti törvénynek a megvalósulása, hogy általában is, időnként pedig különösen (például a nagy férfiveszteséggel járó háborúk után), több fiú szülessen, mint Leány. Az Anya-Természet ugyanis így biztosítja, hogy a Nőknek mindig elegendő számú férfi álljon a rendelkezésére, részben és elsősorban az Úrnők védelmére és kiszolgálására, de részben egészen egyszerűen a Hölgyek élvezetére szolgáló szex-tárgyként. Nagyon jellemző továbbá a két nem valóságos erőviszonyaira, hogy az alkoholt, a cigarettát, a drogokat stb. is hosszabb távon a Nők bírják jobban: ezek közül különösen fontos a pajzán szexuális előjátékok során mindig nagy kedvvel alkalmazott alkohol (legyen az pezsgő vagy martini, konyak vagy vodka), aminek nagyobb volumenű fogyasztásához is veszélytelenül és könnyedén hozzászokhatnak tehát – és ma már ténylegesen hozzá is szoknak – a gátlástalanul szexelő és felszabadultan mulatozó Hölgyikék, hogy adandó alkalommal sikeresen „maguk alá igyák” (és aztán maguk alá fektessék) a férfiakat.
A Női Testnek – és ez a Nő felsőbbrendű természetének legfőbb bizonyítéka – öntörvényű fiziológiai ciklusai vannak, melyekhez a férfinak alkalmazkodnia kell. Míg az ösztönlény férfi mondhatni egy folyamatos spermatermelő-üzem, a Nő szervezete periódusos és ciklikus saját törvényszerűségek szerint, öntörvényűen és teleologikusan (célját önmagában hordva) működik. A férfi, folyamatosan felhalmozódó sperma-mennyiségének kiürítési kényszere által űzve, állandóan kényszerítve van a szexre, s így bármit képes megtenni azért, hogy a Nő hajlandó legyen a kegyeibe fogadni. A Nő esetében ez nem áll: a Nőnek – természetadta módon – elvileg lehetnek szexuálisan aktív és szexuálisan passzív periódusai is. Pontosabban: a Nő ugyan folyamatosan aktív lehet szexuálisan, azonban a természetadta ciklusai nyomán időnként passzív is lehet, ha akar. Így például az Érett Nőnél a havonta rendszeresen bekövetkező menstruáció azt sugallja a Nőnek, hogy forduljon befelé, pihentesse a testét és természetes módon gyűjtsön erőt a további szexeléseihez; amikor pedig állapotos, akkor koncentráljon magasztos női hivatására az emberiség fönntartásában, s így kívánja meg a neki mindenkor kijáró erotikus hódolatot. Mivel azonban a Nő persze ilyenkor is Nő marad, akinek továbbra is megvannak és működnek a szexuális ösztönei és az igényei az erotikus élvezetekre, így – éppen Felsőbbrendű Lényként és Hölgy-Úrnőként, és mert a Nőnek csakugyan „mindent szabad” –, egyfelől tényleg megteheti, hogy kényelmesen alkalmazkodjon a ciklusaihoz és időnként passzív legyen, de másfelől azt is megteheti, hogy passzív ciklusaitól tetszése szerint aktívan függetlenítse magát. Így a Nő megteheti azt is, hogy akár menstruálva is „meglovagolja” a fiúi péniszét, vagy hogy akár állapotosan is „megpusziltassa” vulváját a pasijai nyelvével – illetve, nagyon dévaj Hölgyek esetében, éppenséggel akár fordítva is. A szexhez nagyon értő Nők beszámolói szerint a menstruációs vagy állapotos szakaszban folytatott Hölgy-szexelés kifejezetten izgalmas és talán még a szokásosnál is élvezetesebb. Pszichológus-Nők sok vitát folytattak már arról, hogy ennek vajon fiziológiai vagy pszichológiai okai vannak-e. Általános vélekedésként az alakult ki, hogy bár valamilyen módon élettani tényezők is közrejátszhatnak ilyenkor a fokozott gyönyörben, de fontosabb a lélektani komponens: a Nő az ilyen szexelések során felfokozott módon szabadnak és gátlásnélkülinek érzi ugyanis magát, s méginkább érzi és élvezi, hogy a férfiakat a saját szexuális élvezete kielégítésének eszközéül használja. Az ilyen célra már felhasznált férfiak gyónásai alapján pedig egyértelműen kimutatható volt, hogy ők ilyenkor még fokozottabb mértékben élik át azt a boldogító alávetettséget a Nőnek, mely minden igazi férfinak a legnagyobb gyönyört tudja okozni. Ezen a linken érheted el a témában korábban közölteket: Female Domination
Nő uralom – Female domination
Tanulmány a Nők felsőbbrendűségéről s a férfiak fölötti uralmuk (female domination) alapjairól, eszközeiről és formáiról.
A téma előszava: A Nő-férfi viszonyt elemző feminista (vagyis egyedül tudományos) elméletek mindegyike a Nő felsőbbrendűségének elvét vallja. Alapvető közülük a szexuálfeminista elmélet: bármennyire felsőbbrendűek ugyanis a Nők minden másban is, a férfiak fölötti uralmukat a szexuális hatalmuk révén gyakorolják. Az átkos patriarchalizmus túl hosszúra nyúlt időszaka azonban annyira elhomályosította a szexuális Nő-uralomnak a matriarchális korszakban még magától-értetődő és természetes szokásait, hogy ezeket manapság sok Nő csak mint izgató erotikus játékokat fedezi fel újra. Ám valójában egyáltalán nem csupán kellemes szex-játszadozás, hanem éppenséggel törvényszerű, ha szexuális életében a Modern Nő, ez az Új Éva teljes egyértelműséggel és teljesen nyíltan – s valójában: újra – aláveti az egyébként épp erre vágyó férfit. Ha csak a mérsékelt szexuálfeminizmus emancipációs elvét alkalmazzuk is, a Nőknek arra máris joguk lesz, hogy mindazon szexuális lehetőségeket megkapják, amit korábban a férfiak, s akkor a minden gátlás alól felszabadult, kedve szerint szabadon szexelő Nőt már nyilván nem lehet a „macho”-ideológia alapján morálisan elítélni! (Hogy a szexben a Nőnek is szabad mindaz, ami a férfinak: ez bizonyítást sem igényel egy szexuálfeminista számára.) Mivel azonban a Nő a szexualitásban valójában természettől fogva fölérendelt helyzetben van a férfival szemben, a radikális szexuálfeminizmus szerint a Nőnek a szexben többet szabad, mint a férfinak. Pontosabban: a szexben a Nőnek mindent szabad!
A patriarchalizmus torz viszonyai között, a természetellenes férfi-uralomnak alávetetten, az Ártatlan és Tiszta Nőt, aki természetes és ártatlan ösztöneit követve csupán elegánsan élni és szabadon szexelni akar, az alávaló „macho”-férfiak, állatias ösztöneiknek és perverz vágyaiknak megfelelően, előbb szajhává és prostivá teszik, majd képmutatóan azzal vádolják, hogy „szégyentelen”, „gátlástalan” és „szemérmetlen” – éppen mert, amint ezt minden Nő tudja, valójában ezeket a tulajdonságokat imádják benne! A szexuális feminizmus felszabadítja a hazug patriarchális erkölcs gátlásai alól a Nőt, akiből így, erotikus hatalmára és szexuális szabadságára ráébredve, egy felsőbbrendűen gátlások-nélküli Imádandó Istennő (Goddess), Diadalmas Úrnő (Mistress) és Elegáns Hölgy (Lady) válik – aki egyszersmind a férfiakon gátlások-nélkülien szexelő Hódító Kurva (Bitch) is. A Felszabadult Nő nem „szégyentelen”, hanem szégyenérzet-nélküli imádandó Istennő, akinek nem lehet semmi szégyellnivalója: hiszen mint Felsőbbrendű Istennő-Kurva a szexben kedvére bármit megtehet, szex-tárgyaként alávetve magának a férfiakat. A Felszabadult Nő nem „gátlástalan”, hanem minden gátlástól mentes diadalmas Úrnő, aki az ösztönlény férfiakat domesztikálja és mindegyiküket a gyönyörei szolgálatába állítja: hiszen mint Felsőbbrendű Úrnő-Kurva a férfiakkal bármit csinálhat. A Felszabadult Nő nem „szemérmetlen”, hanem ártatlan és tiszta szemérmességű elegáns Hölgy, aki soha nem kerül egy férfival szemben kiszolgáltatott helyzetbe: hiszen mint Felsőbbrendű Hölgy-Kurva, diadalmas mezítelenségét kihívóan feltárva, az erotikusan leigázott férfiak hódolatát és imádatát élvezettel kikényszeríti és kegyesen elfogadja.
A szexuális képességeit szabadon kibontakoztató Felszabadult Nő tehát, mint Imádandó Istennő, Diadalmas Úrnő, Elegáns Hölgy, egyszersmind Hódító Kurva, egyáltalán nem azonos – amint a „macho”-ideológia hazudja – a szajhával és prostival. A szajhával/prostival ugyanis a perverz „macho” férfiak tehettek meg bármit, viszont a felsőbbrendű Istennő és Úrnő mint férfileigázó Hölgy és Kurva maga tehet meg bármit a férfiakkal. A normális férfiak valójában mindig boldogan imádták a Nőt mint Szex-Istennőt és alávetették a Nőnek mint Szex-Úrnőnek magukat, s így a „Hölgyükben” mindigis a „Kurvát” imádták. Ám a patriarchalizmus hazug rendszerében az Ártatlan és Tiszta Nő mégsem lehetett nyíltan és büszkén a férfiak által tisztelt imádandó Istennő-Kurva, a férfiakon uralkodó diadalmas Úrnő-Kurva és a férfiaktól körülrajongott elegáns Hölgy-Kurva, mert diadalait és sikereit titkolnia kellett!
A hazug gátlások alól felszabaduló Új Éva persze egy mindennapi Modern Nő, de öntudatosan és büszkén vallja, hogy ő egy Mindennapi Hölgy-Úrnő és egy Mindenesti Hölgy-Kurva – és ezt a normális és jóravaló férfiak boldogan el is fogadják. Ugyanakkor az „Új Évának” e magasztos és kellemes szerepét napjainkban tömegesen elsajátító Diadalmas Asszonyok és Lányok szívesen tanulnak szexuálfeminista technikákat a szakértő Profi-Domináktól is: részint Hölgy-magazinok és könyvek, filmek és videók révén, részint a hivatásos Mester-Nők által fenntartott intim Domina-studiókban. Itt a szakmai fogások elsajátítása után a Nők maguk is résztvesznek a nőuralmi szex-bemutatókon és szex-gyakorlatokon, mint a Profi-Domináknak asszisztáló – férjüket és imádóikat is rendelkezésre bocsátó – Amatőr-Mistressek.
Az itt következő tanulmány sokoldalú bizonyítékokkal fogja igazolni a Nők szexuális felsőbbrendűségéről szóló tézisét. A bizonyítékok között ott lesznek a tudományok – a szexuálfeminista pszichológia és folklorisztika, a szexuálfeminista történettudomány és vallástudomány stb. – által feltárt tények és megfontolások, ám ott lesznek a modern szexuálfeminista Diadalmas Asszonyok és Lányok erotikus és szexuális tapasztalatai által nyújtott, lényegi fontosságú gyakorlati bizonyítékok is. Hiszen ha a szexuálfeminista Hölgyek nemi életének és erotikus szórakozásainak gyakorlatában – amint azt a felszabadultan szexelő és gátlásnélkülien szórakozó Modern Nők magatartására vonatkozó idevágó kutatások megmutatták – igazolódik az az elv, hogy a Nő bármit megtehet a férfival, a férfi pedig önként aláveti magát mindenben a Nőnek, akkor e tény az elv helyességének már önmagában is bizonyítéka. Kellenek-e nagyobb és erősebb bizonyítékok a felsőbbrendű Nők szex-uralomra hivatottságának és az alsóbbrendű férfiak szex-szolgaságra termettségének demonstrálására, mint azok a bájosan erotikus jelenetek, amelyek során a dévaj Asszonyok és a pajzán Lányok kacér játszadozásaikkal gátlástalanul alávetik és csintalan szórakozásaikkal könyörtelenül meggyötrik a férfiakat, azok pedig eksztatikus boldogságban adják oda magukat Imádott Úrnőik szex-tárgyául és szex-játékszeréül?!
Ha tehát a Felszabadult Igazi Nők ma talán még kisebbséget képeznek (mert a Nők többsége még nem tudott teljesen megszabadulni a patriarchalizmus átkos hagyományaitól), mégis bizonyosra vehetjük, hogy magatartásmódjuk rövid időn belül általánossá fog válni, s a Nők többsége igazi Istennő-Úrnőként és Hölgy-Kurvaként el fog jutni a teljes felszabadultsághoz és gátlásnélküliséghez, s így a teljes erotikus boldogsághoz és szexuális kielégültséghez. Rendkívül biztató tendenciák, hogy a modern Lányok a hasonlókorú fiúknál ma már mindig jóval nagyobb szexuális tapasztalattal rendelkeznek; hogy a modern Asszonykák egyre többször elegáns Hölgy-esküvőn is „oltár elé” vezetik engedelmes, péniszükön az Úrnő gyűrűjét viselő „ádámszmokingos” vőlegényüket, büszkén kitéve azután esküvői fényképüket a hitvesi ágy fölé vagy éppen a munkahelyi asztalukra; s hogy a modern Szépasszonyok ma már nemcsak „papucs alatt” tartják otthon a férjüket, hanem amíg a férjecske szorgos házi-cselédjükként otthon dolgozik, ők felszabadultan szórakoznak erotikus Hölgy-klubokban és „[cunnilingus-]masszázs”-szalonokban.
Ez a könyv nekik szól: Önöknek, Hölgyeim! Asszonyi Viktória (a Feminist Sex Studies Center vezető Munkatárs-Nője) BEVEZETŐ tanulmánya alapos és lelkiismeretes, saját tapasztalataim által is messzemenően igazolt kutatómunka eredménye. Bízom benne, hogy Hölgy-olvasóink számára nemcsak sok tanulsággal fog szolgálni, de ugyanúgy erotikus élvezetet is fog jelenteni, mint a HÖLGY-DEKAMERON szövegei. Oltáry-Nagy Kata pajzán költeményei és Vastagh Donna csintalan történetei minden Dévaj Hölgy tetszésére joggal számíthatnak: hiszen bennük valóban az az Új Éva szólal meg művészileg (egyben az átélt szexuális tapasztalatok hitelességével, hiszen minden történet egy valóságos Högy-sztorin alapul), aki életét mint Igazi Nő éli, s felszabadultan élvezi a Hölgy-élet gyönyöreit. A MELLÉKLETben közölt férfi-vallomások pedig versben és prózában is bemutatják a diadalmas Hölgy-Úrnők által domesztikált, a felszabadult Hölgy-Kurváknak magukat szex-rabszolgaként alávető, s Úrnőjük és Istennőjük kegyeire így már méltóvá váló férfiak alázatos imádatát a Nő mint Szex-Úrnő és Szex-Istennő iránt. Az említett kutatóközpont Munkatárs-Női már többezer, Úrnőik által rendelkezésükre bocsátott (erotikus gyóntatásuk során pucéron gyóntató-díványra fektetett és a szakértő Pszichológus-Nők által manuális pénisz-kezeléssel ösztökélt) érett férfi, fiatalember és kamaszfiú gyónását rögzítették: ezek az igencsak szórakoztató és pikáns dokumentumok mindenben alátámasztják a mellékletben közölt irodalmi férfi-vallomások hitelességét. Az olvasáshoz jó szórakozást, a férfiak szexuális leigázásához sok sikert, és persze bőséges orgazmusokat kívánok minden Diadalmas Asszonynak és Lánynak.
Dirner Kinga, Femdom Playgirl Kiadó. Figyelem, a könyv tartalmát, képeket és videókat fogunk közreadni. Ezen a linken érheted el a témában közölteket: Female Domination
Dominák csábítanak
Paula úrnő – Azt teszed, amit mondok! Úgy, ahogy én akarom! A legkisebb ellenállásodat is letöröm! Ha kedvem úgy tartja, büntetlek és megalázlak! Ha rossz a kedvem: földbe taposlak, korbácsom a véredtől lesz lucskos! Ha nagyon gonosz vagyok: kikötözlek és megerőszakollak! Megismered a kiszolgáltatottság érzését! A fájdalomtól és a gyönyörtől zokogva fogod szolgálni az Úrnődet!
Niki Devil úrnő – Szigorú úrnő vagyok, az engedetlenséged keményen megtorlom! Ha nem teszel a kedvemre a szex rabszolgám leszel! Uralom az élvezeted és megtapasztalhatod az igazi fájdalmas gyönyört! Parancsolom hívj most! A forró viasz a súlyok és a pálcám már várnak rád!
Edit úrnő – Uralkodom rajtad! Szolgák betanítása a szenvedélyem! Gyere és éld át te is ezt a különleges érzést! Megtapasztalhatod, hogy milyen, ha kiszolgáltatott vagy egy Nőnek, aki uralkodik rajtad és te semmit sem tehetsz! Kedvem szerint játszok az érzékeiddel! Megparancsolom, hogy verd ki a faszod!
Tamara – Minél engedetlenebb vagy, annál jobban élvezem, hogy büntetlek! Kikötlek és rendelkezem a testeddel és a fájdalmas élvezeteddel kedvem szerint! Az eszköztáram végtelen! Keménykezű úrnő vagyok!
Bella – Már vetkőzöm, térdelj elém és lesd alázattal a szavaim! Szolgálj! Tűrd a szenvedést és a fájdalmas gyönyör lesz a jutalmad! Ha feleselsz akkor megtapasztalod milyen kíméletlen Úrnőt találtál!
Dominika – Élvezettel kínozom a tested, és a lelked! A legkisebb büntetésed: Forró viasz a farkadra, és a saját gecidet is megetettem veled… Kíváncsi vagy a folytatásra?
Magyar csajok úrnő-szolga domina szetben
Magyar csajok úrnő-szolga domina fotószetben. Kattints a képre.
Magyar szadista MILF domina
Magyar szadista MILF domina ingyenes pornóvideó, kattints és nézd!