mistress

Lucrezia domina úrnő halálos tortúrája

Posted on by Olimpiq

Életével fizetett a szado-mazo szexért egy brit férfi, aki egészen Belgiumig utazott, hogy megkínozza Európa legperverzebb dominája Lucrezia. Lucrezia akit valójában Ira V.D.-nek hívnak egyébként közismert alakja a szélsőséges szexuális szolgáltatásokra gerjedők körében, a csendes falucskában, Sint-Job-in-’t-Goorban lévő otthonában már öt éve berendezett egy börtöncellát a klienseinek, ahol kérésre kikötözte, megalázta és kínozta a „csúnya, rossz fiúkat”.
Az 58 éves vendég a zuhany alatt esett össze, életét már nem tudták megmenteni a kiérkező mentők. A férfi – ahogy a rendőrség fogalmazott – egy „intenzív aktuson” vett részt Lucrezia úrnő és segítője, Juno belgiumi villájában. A két nőt letartóztatták és halált okozó testi sértéssel vádolták meg őket. A 46 éves Lucrezia – akinek valódi nevét nem hozták nyilvánosságra –Európa legperverzebb dominájaként hirdeti magát honlapján. Az oldalon azt írják, hogy specialitásuk az „extrém fájdalom” okozása, amit fotókkal és műtéti eszközökkel is bizonyítanak. A szerencsétlenül járt férfi dinitrogén-oxidot – más néven kéjgázt – kapott, amit műtéteknél fájdalomcsillapításra használnak. A törvényszéki orvosszakértő szerint elképzelhető, hogy ez okozta a halálát.
„Az aktusok egy órán át, de akár három napon keresztül is tarthatnak. Extrém hosszú és orvosi esetekre specializálódtam. Szadista vagyok, intelligens és perverz” – írta Lucrecia a honlapján. A nő belgiumi szomszédja a The Daily Mail című brit bulvárlapban azt nyilatkozta, hogy a csendes környék teljesen megváltozott, mióta megnyílt a szado-mazo pince.
„Lucrezia érkezése után tele lett az utca drága, külföldi rendszám autókkal, a hiányosan öltözött vendégek pedig hozzám csengettek be, mert sokszor eltévesztették a házszámot. De a pohár akkor telt be, amikor a kertben is folytatták a szadista aktusokat, így a gyerekeimet ki sem tudtam engedni játszani” – mondta a nő, aki érthetően megkönnyebbült, amikor hírét vette a letartóztatásnak.

További bejegyzések a témában: Sex and Submission – Bőr nyakörv volt már a nőd nyakában? – A szadó-mazó és csoportszex alapnak számít! – Sztárok és luxusmadámok – Kötözés, kiszolgáltatottság erőszak – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szadómazó a tűkkel átszúrt fityma – Kegyelmezz nagyuram utórezgések – Bondage, kikötözlet és megalázlak – Asian slave, ázsiai csaj megkínozva – Kikötözött ribancok BDSM extrém szex – Spanking fenekelős bdsm videók – SM erőszak brutális kínzás megalázás – Normális szex a szadó-mazó – Fisting, öklözés pinába, seggbe, és duplán – Dominához járnak a magyar férfiak fojtogatós szexért – A BDSM szexet próbáltad már? – Dominancia az ágyban és a magánéletben – Hogyan lehetsz Domina – Mi mozgatja a szado-mazochistákat?
Történetek: Domina és szolga szerepcsere, Emlékezetes nyár szadóazó vágyakkal, Szadó-mazó vágyakba beavatás 1 – 2 – 3 – 4, BDSM Dominák megalázzák szolgáikat 1 –2, A háziszolga, Nyakörvet teszek a nyakadba és megalázlak – Dominák világa 1. rész – 2. rész, Domina férfit fegyelmez, Az új rabnő, Úrnőm tiszteletére.

Lucrezia domina úrnő halálra kínozta szolgáját

Posted on by Domina

domina_urno_felszereleseiÉletével fizetett a szado-mazo szexért egy brit férfi, aki egészen Belgiumig utazott, hogy megkínozza Európa legperverzebb dominája Lucrezia. Lucrezia akit valójában Ira V.D.-nek hívnak egyébként közismert alakja a szélsőséges szexuális szolgáltatásokra gerjedők körében, a csendes falucskában, Sint-Job-in-’t-Goorban lévő otthonában már öt éve berendezett egy börtöncellát a klienseinek, ahol kérésre kikötözte, megalázta és kínozta a „csúnya, rossz fiúkat”.
Az 58 éves vendég a zuhany alatt esett össze, életét már nem tudták megmenteni a kiérkező mentők. A férfi – ahogy a rendőrség fogalmazott – egy „intenzív aktuson” vett részt Lucrezia úrnő és segítője, Juno belgiumi villájában. A két nőt letartóztatták és halált okozó testi sértéssel vádolták meg őket. A 46 éves Lucrezia – akinek valódi nevét nem hozták nyilvánosságra –Európa legperverzebb dominájaként hirdeti magát honlapján. Az oldalon azt írják, hogy specialitásuk az „extrém fájdalom” okozása, amit fotókkal és műtéti eszközökkel is bizonyítanak. A szerencsétlenül járt férfi dinitrogén-oxidot – más néven kéjgázt – kapott, amit műtéteknél fájdalomcsillapításra használnak. A törvényszéki orvosszakértő szerint elképzelhető, hogy ez okozta a halálát.
„Az aktusok egy órán át, de akár három napon keresztül is tarthatnak. Extrém hosszú és orvosi esetekre specializálódtam. Szadista vagyok, intelligens és perverz” – írta Lucrecia a honlapján. A nő belgiumi szomszédja a The Daily Mail című brit bulvárlapban azt nyilatkozta, hogy a csendes környék teljesen megváltozott, mióta megnyílt a szado-mazo pince.
„Lucrezia érkezése után tele lett az utca drága, külföldi rendszám autókkal, a hiányosan öltözött vendégek pedig hozzám csengettek be, mert sokszor eltévesztették a házszámot. De a pohár akkor telt be, amikor a kertben is folytatták a szadista aktusokat, így a gyerekeimet ki sem tudtam engedni játszani” – mondta a nő, aki érthetően megkönnyebbült, amikor hírét vette a letartóztatásnak.

További bejegyzések a témában: Sex and Submission – Bőr nyakörv volt már a nőd nyakában? – A szadó-mazó és csoportszex alapnak számít! – Sztárok és luxusmadámok – Kötözés, kiszolgáltatottság erőszak – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szadómazó a tűkkel átszúrt fityma – Kegyelmezz nagyuram utórezgések – Bondage, kikötözlet és megalázlak – Asian slave, ázsiai csaj megkínozva – Kikötözött ribancok BDSM extrém szex – Spanking fenekelős bdsm videók – SM erőszak brutális kínzás megalázás – Normális szex a szadó-mazó – Fisting, öklözés pinába, seggbe, és duplán – Dominához járnak a magyar férfiak fojtogatós szexért – A BDSM szexet próbáltad már? – Dominancia az ágyban és a magánéletben – Hogyan lehetsz Domina – Mi mozgatja a szado-mazochistákat?
Történetek: Domina és szolga szerepcsere, Emlékezetes nyár szadóazó vágyakkal,  Szadó-mazó vágyakba beavatás 1 – 2 – 3 – 4,  BDSM Dominák megalázzák szolgáikat 1 –2, A háziszolga, Nyakörvet teszek a nyakadba és megalázlak – Dominák világa 1. rész – 2. rész, Domina férfit fegyelmez, Az új rabnő, Úrnőm tiszteletére.

Dominák szolgái többnyire diplomások

Posted on by Domina

A szado-mazo szex iránt érdeklődők, önmagukat szolgaként felajánló férfiak regisztrációs adatlapja javarészt átlagos, csak kevés bemutatkozó szöveg utal a szexuális orientációra. Többségükben diplomás, vezető beosztású emberek, akik komoly kapcsolatra nem feltétlenül keresnek domináns partnert, de amint feltűnik a színen egy mistress, egyből lecsapnak rá. Legismertebb a budapesti Lady Jenny. Vannak viszont olyanok, akik nem kertelnek, és egyből közlik a szándékaikat. Mert a felesleges körök lefutása nélkül időt spórolnak. Tovább a teljes cikkre

           

[Domina] Bondage kikötözlek és megalázlak – Fityma kínzás – Szex, pornó és forradalom – Wass Albert Kard és kasza fenekelés – Boszorkánypöröly– Extém szex képek videók – BDSM Dominák megalázzák szolgáikat – Extreme BDSM torture szadó mazó szex – Men in Pain amikor a férfit erőszakolják meg

Japánok extrém szexuális szokásai

Posted on by Olimpiq

A japán férfi többnyire éjjel vad szexgép, nappal aktakukac: A japánok munkaőrületéről és a társadalom nyomasztó teljesítmény kényszeréről világszerte legendák keringenek, s az egyetlen dolog, ami a nyugatiak szemében még a távoli szigetország munkamoráljánál is „perverzebbnek” tűnik, az az a mód, ahogyan a japánok kieresztik a fáradt gőzt…
Egy átlagos japán férfi napi 10-13 órát görnyed a vállalati irodaasztalnál, aztán kikapcsolódásképp a szabadidejét is a munkatársakkal tölti, nem a családjával.

Gyakran azért sem lehetséges, hogy délután hazaruccanjon, mert éppen „kiküldetésben van”, azaz hónapokra távol kerül otthonától. Így aztán nem csoda, hogy férj és feleség külön-külön, mindegyik a maga útját járva – igaz legtöbbször a fantázia világában – élik ki természetes vágyaikat.
A fantázia alatt pedig a hentai (erotikus manga) világát kell érteni. Az eladott példányszámok alapján a magukra hagyott feleségek kedvence ebben a műfajban az Amour magazin, melyben gyakran közölnek brutális megerőszakolási jeleneteket ábrázoló szituációkat. Hozzáértők szerint a dolog hátterében kulturális okok állnak: Japánban a 19. században a nők feladata egyértelműen az új nemzedék biztosítása volt, s a gazdagabb harcosok megengedhették maguknak, hogy poligámiában éljenek. A házon belül örökös intrika folyt a férj kegyeinek – pillanatnyi – megszerzéséért, a nő állandó féltékenységben élt, de ezt nem mutathatta ki.
Ami azt illeti, a modern idők sok mindenben hasonlítanak a 19. századi történetre. A nők és férfiak ugyan házasok, de sokszor fizikailag és lelkileg is szinte állandó a távolság köztük. A nők általában csupán a diplomaosztótól a férjhez menésig dolgoznak pár évet, aztán a családnak szentelik az életüket.
A féfiak pedig egyfajta „szexuális nyugtalanságban” élnek. Fantáziavilágukat a 17 év körüli, matrózruhás, hosszúcombú lánykák töltik ki, a való életüket pedig gyakran a dominák. A japán üzletemberek, vezető pozíciójú férfiak olyan elképzelhetetlen nyomás alatt élik az életüket, hogy úgy érzik, a stressztől már csak egy kreatív és brutális nő keze alatt szabadulhatnak meg.
A japán szadomazót a 16. századi kínzásmesterek és technikái ihlették. Képviselői legendásak voltak arról, hogy egyetlen érdes kötéllel, az idegpályákat változatos sorrendben elszorítva, gyötrelmes halálba vezessék az áldozatot.
A dominák Japánban évekig tanulják veszélyes mesterségüket, ám csak másodállásban luxus kötöző-korbácsoló-mesterek. Többségük olyan nő, aki fittyet hányva az előírt, szenvedő anyuka szerepének -egyedülálló, erős egyéniségű író, festőművész vagy táncos. Tokióban becslések szerint ma mintegy 300 hivatásos domina dolgozik, nem is olcsón: egyetlen feszültségoldó szeánsz ára elérheti a 400 dollárt is. Magyar domina itt. Japán erotikus manga, hentai műfajok itt.

Úrnőm tiszteletére 3.

Posted on by Domina

domina_megalazFeküdj le háttal a földre, te kis patkány! Most teljesítem életed egyik legnagyobb vágyát – mondta az Úrnő. Természetesen azonnal engedelmeskedtem a parancsnak, s a háton fekvés már csak azért is kellemes érzéssel töltött el, mert heréimnek nem kellett tovább tűrniük a rájuk akasztott súlyok húzó fájdalmát, így szenvedésem kicsit enyhült. Ahogy lefeküdtem a földre, az Úrnő átlépett rajtam.
Egyik lábával szorosan a jobb-, másik lábával pedig mellkasom bal oldala mellé állt, majd térdét behajlítva lassan ereszkedett lefelé. Gyönyörű látvány és csodálatos érzés volt, ahogy a hőn tisztelt kéjbarlang egyre jobban közelített felém.
– Megszagolhatod a pinámat! – mondta az Úrnő! Élvezheted finom illatát. De figyelmeztetlek, csak azt engedélyeztem, hoigy megszagold és a nyamvadt farkadat tartsd kontroll alatt, ha jót akarsz! – fejezte be mondandóját, aztán leguggolt és a pináját közvetlenül az orromhoz nyomta.
Örjítően finom és nőies illat volt! Szinte kábítószerként hatott rám a csábító puncii illlat, s bár én nem érzékeltem, de Úrnőm reakciója azonnal rádöbbentett, hogy a varázslatos pina szépségét és finom illatát már jobban élvezem a megengedettnél. A készenlétbe helyezett pálca ismét lesújtott farkamra…
– Csak hogy semmiképpen se jusson eszedbe semmi butaság! Jobb megelőzni a bajt – mondta az Úrnő mosolyogva, miköz testem a falloszomra mért újabb ütéstől nagyot rándult.
De az Úrnő nem fosztott meg a további gyönyörűségtől. Hagyta, hogy tovább élvezzem puncija finom illatát. Nagyokat szívtam magamba a varázslatos illatból, s próbáltam teljesen kiélvezni a illatának minden zamatát. Azután az Úrnő váratlanul felállt.
– Na jól van, azért ennyi elég lesz neked egyenlőre! – mondta, majd pálcájával megpiszkálva a farkamat, megvizsgálta állapotát. Valószínűleg a pálcázás és a csipeszek okozta fájdalom miatt, de teljesen lekonyult állapotban voltam.
– Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem engedted szabadjára ezt a csökevényt! – piszkálta meg lenézően ismét a farkam az Úrnő, majd folytatta: -ágaskodnia nem szabad! Kivéve, ha…. – hagyta félben a mondatot és nézett rám kérdően az Úrnő, mintegy felkínálva, hogy befejezzem a csonka gondolatot.
-…Ha Úrnőm úgy parancsolja! – válaszoltam habozás nélkül.
– Így van! – vágta rá az Úrnő. Most pedig azt parancsolom, hogy állítsd fel a faszod! – mondta felemelt hangon! Engedélyezem, hogy feltérdelj, s adok két percet, hogy farkad úgy álljon, mint a cövek! Gyerünk, hadd lássam, milyen ez a korcs, mikor meg akarsz baszni valakit!
A parancs meglepett, de szó nélkül követtem. Térdre emelkedtem, s elkezdtem simogatni a farkam. A súlyok túl erősen húzták, szinte semmit nem éreztem rajta, teljesen érzéketlen volt. Simogattam, de úgy éreztem, hogy nem fog felállni. A másodpercek gyorsan teltek, az Úrnő oda sem nézett rám.
– Már eltelt több, mint egy perced! – mondta szemrehányóan. Lassan szeretnék valami életet látni abban a csúfságban!
Éreztem, hogy nem fog sikerülni, simogattam, simogattam, de teljesen érzéketlennek tünt, az idő pedig vészesen szaladt. Kétségbe esésemben felhagytam a simogatással és erőteljesen verni kezdtem, remélve, hogy attól talán feláll, szinte mániákusan rángattam, mintha az életem múlt volna rajta! S szerencsém volt: kicsit keményedni kezdtem…
– Lejárt az időd, mutasd, mit produkáltál! – mondta az Úrnő és lenézően megpiszkálta a farkam pálcájával.
Ez utóbbi is jót tett neki: felállt. Nem volt teljesen kemény, de azért volt benne valami élet, állt.
-Nem valami szép látvány! – fitymálta le meredező férfiasságom az Úrnő. Szánalmas látni, ahogy térdelsz itt ezzel a meredező pöccsel. Undorító, fúj! – kiáltott fel és elfordította a fejét!
Majd egy pillanatra ismét felém fordult és undortól eltorzult arccal fejezte ki nem tetszését.
– Nem akarom látni, ez undorító, verd ki! – adta parancsba.
Verni kezdtem a farkam. Húzogattam oda-vissza, néha lassabban, néha gyorsabban, miközben az Úrnő vonzó testét néztem. Már éreztem, hogy közeledik a vég, mikor az Úrnő hirtelen rám parancsolt:
– Állj! – kiáltotta. Undorító és szánalmas vagy! Nem akarom látni, ahogy kivered – mondta hangjában egy nagy adag megvetéssel és undorral. Vedd le róla a csipeszeket! – folytatta számomra váratlanul, majd döbbent arcomat látva a fejével bólintott, hogy a parancs végrehajthatóságát nyugtázza.
Kezemmel a farkamhoz nyúltam és elsőként leakasztottam a két súlyt a csipeszről, majd utána leszedtem magát a csipeszt. Előbb az egyiket, aztán szép lassan a másikat. Orülten fájt! Eltorzult az arcom a fájdalomtól, amit az Úrnő szemmel láthatóan örömmel nyugtázott.
– Tedd le a csipeszeket a földre és mindkettőt csókold meg hálából a szenvedésért, amit okoztak a farkadnak! – mondta határozottan.
Természetesen egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy parancsait ne kövessem. Megcsókoltam mindkét csipeszt.
-Jól van! – folytatta az Úrnő. Most pedig menj ki a fürdőbe és verd ki ott a faszod! Nem akarom látni és hallani, ahogy csinálod! De maximum három perced van rá, hogy az ondóddal a tenyeredben térden állva jelentsd nekem itt a szobában, hogy maradéktalanul teljesítetted a parancsot. Megértetted? – kérdezte az Úrnő.
-Megértettem Úrnőm! – válaszoltam, s négykézláb kimentem a fürdőbe, s első dolgom volt, hogy megnéztem a farkam.
A pálcával rámért ütések nyomai még most is vastag hurkákban jelezték az Úrnő szigorúságát, a csipeszek fogai pedig mély, lila foltokat hagytak a zacskómon. Egy kicsit megmasszíroztam az elcsépelt hímtagot, ami nagyon jól esett, de aztán eszembe jutott, hogy mindössze három percet kaptam az Úrnőtől…
Verni kezdtem a farkam, de nem igazán élveztem. A fájdalom, a csipeszek helye okozta bizsergés még túl erős volt ahhoz, hogy igazán kellemes legyen a maszturbálás. Okulva az Úrnő színe előtt tapasztaltakból, kicsit fokoztam a tempót, s őrült gyorsasággal kezdtem verni a farkam. Bejött! Egyre keményebb lettem, érezhetően egyre közelebb kerültem az orgazmushoz, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Még egyet-kettőt rántottam a fitymán, aztán teljesen mélyről jövő, hatalmas robbanásban törtem ki. A gecim szinte lávaként lött ki és folyt szét a kezemen. Gondosan ügyeltem rá, hogy minden egyes csepp ondót a tenyerembe fogjak fel, ahogy az Úrnő parancsolta, mert tudtam, hogy egy esetleges hiba számomra nagyon sokba kerülne. Lehúztam a falloszomra ragadt ondót, hogy minden a tenyerembe kerüljön és nem tudván, hogy időben hogy állok, elindultam vissza az Úrnő színe elé.
– Nos? Máris kész? Nagyszerű, még lett volna bő fél perced! – mondta az Úrnő, miközben elég lenézően tekintett rám. Na hadd nézzem, mutasd a gecidet, hadd lássam mit vertél ki? – jött az újabb parancs.
A kezemet magasra tartva nyújtottam az Úrnő felé, majd szétnyitottam a tenyeremet, ujjaim össze voltak ragadva a még nyúlós állapotú ondótol, a tenyeremben pedig nagy tócsában állt a sűrű, fehér nedv.
– Fúj, Úristen, de undorító! – kiáltott fel az Úrnő! Nem bírom látni ezt, ettől hánynom kell! -kiáltotta.
Elszégyeltem magam spermám miatt. Az Úrnő arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy a ondóm látványa taszítja, de aztán parancsával minden kétséget kizáróan is elárulta ellenszenvét.
– Azonnal takarítsd el a szemetedet! De gyorsan, még mielőtt összebüdösíti az egész szobát! Undorodom, még a szagától is. Tüntesd el! – kiáltotta az Úrnő!
Kicsit tanácstalanul térdeltem előtte, s a geci már kezdett lefojni a kezemről. Tanácstalanságomat az Úrnő is észre vette, s önmagát nem megtagadva, immár egyértelműbben és nyomatékosabban ismételte meg parancsát.
– Nyald le a kezedről a gecit! Ha idepiszkítottál, takarítsd is el – kiáltotta, majd hogy súlyt adjon a felszólításnak, a hátamra húzott egyet a nádpálcával.
A felszólítás ezen módja már hatásos volt, s bár soha nem ettem előtte spermát, most mégis mohón nyalni kezdtem a saját ondómat. Azt nem mondom, hogy finom volt és élveztem, de lenyaltam. Néhány csepp a kezemröl közben a földre cseppent, de az Úrno figyelmét az sem kerülte el.
– Nyald fel azt is, ami a földre csöppent! – kiáltott rám. Nem tűröm, hogy egy hitvány kutya összegecizze a lakásom!
Félve az újabb veréstől, mohón és észvesztve nyaltam a szőnyegre került apró cseppeket, ügyelve arra, hogy alaposságommal az Úrnő elégedettségét is kivívjam. Miközben nyaltam a szőnyeget, váratlanul a csengő hangja törte meg a csendet…
Nyalod tovább! – parancsolt rám az Úrnő. Mire visszajövök, ragyogjon a szőnyeg, spermád nyomát nem akarom látni! – mondta, majd elindult az ajtó felé.
Engedelmeskedve a parancsnak, tisztára nyaltam a szőnyeget, még a legapróbb geci foltot is igyekeztem alaposan felnyalni, hogy az Úrnő elégedett legyen velem. Közben kintről úgy hallottam, mintha jött volna valaki, de egyáltalán nem voltam biztos benne, csak furcsa neszeket véltem hallani. Az Úrnő számomra hosszúnak tűnő percekig nem jött vissza a szobába, s ez a bizonytalanság kicsit zavart, mert nem tudtam, hogy mi történhetett? Aztán nyílt az ajtó, s az Úrnő belépett. Még hallottam, ahogy az ajtóból visszaszól:
– Ha készen vagy, Úrnődnél jelentkezel szolgálatra!
Nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ezek szerint mégis jött valaki? Az Úrnő felém fordult.
– Rendesen felnyaltad a piszkodat? – kérdezte.
– Igen, Úrnőm! – válaszoltam kötelesség tudóan.
– Mégis geciszagot érzek! – mondta ingerülten. Majd tekintetével a farkamra mutatott.
– Azt a korcsot is letisztítottad? – kérdezte határozott hangon.

Úrnőm tiszteletére 2.

Posted on by Domina

mistressAz Úrnő közel hajolt hozzám és fájdalomtól eltozult arcomat látva elégedetten folytatta: ha megérted, az jó! Akkor biztos azt is belátod, hogy fontos megkövetelnem a fegyelmet, – ugye? – Igen Úrnőm! – válaszoltam elcsukló hangon, mert a farkam még mindig sajgott a fájdalomtól. Úgy éreztem, mintha már nem is lenne, mintha az Úrnő egyetlen ütéssel leszakította volna. -Nagyszerű! – nyugtázta az Úrnő, – akkor jó, ha megjegyzed, hogy a farkad csak abban az esetben állhat fel, ha kifejezetten azt parancsolom! Érthető, te féreg?

Ha nem, akkor a nádpálcámmal majd én gondoskodom róla, hogy ez a szánalmasan nyamvadt farok olyan állapotba kerüljön, hogy ne legyen kedve ágaskodni! Megértetted?
– Igen, Úrnőm! – válaszoltam, de szinte még nem is feleltem, az Úrnő máris folytatta:
– Ha így viselekedsz, hamar elintézem neked, hogy még a hugyozás is akkora fájdalmat okozzon, hogy rettegj tőle és ne merj egész nap inni! Ha folyton mereven himbálod nekem itt ezt a vackot, én esküszöm, hogy olyan dagadtra és véresre verem ezt az nyomorék ondótartályt itt a lábad között, hogy hetekig gondolni sem mersz majd nőre, mert már az is fájni fog! Megértetted?
– Igen, megértettem Úrnőm! – válaszoltam kicsit remegő hangon, mert valóban úgy éreztem, hogy ez itt már korántsem játék. Őszinte alázatomat valószínűleg az Úrnő is észre vette, mert nyugodt hangon folytatta:
– Megértem én, ha tele van a zacskód és ez nyomaszt.. Megértem, hiszen csak egy szánalmas férfi vagy, s mint ilyen, a faszodban hordod az eszed! De tudod, azzal együtt, hogy megértem, abszolút nem érdekel! Szolga vagy, tehát szolgálj! Ha pedig ki akarod verni azt a rút dögöt ott a lábad között, dolgozz meg érte, érdemeld ki! – mondta mosolyogva, majd a farkamra mutatva folytatta:
– nézd csak meg, a pálca máris segített neki, hogy megtanulja a rendet! – mondta az Úrnő szinte kacagva, majd a néhány lépésnyire lévő ajtóhoz ment és átlépett a másik szobába.
Odaátról némi zaj szűrődött át, mintha az Úrnő telefonált volna, de ebben nem voltam biztos. Közben, amennyire a nyakamon lévő szoros kötés engedte, lehajtottam a fejem, s megnéztem még mindig izzóan sajgó farkam. A látvány őszintén megrémített, hiszen a péniszemen egy dagadt, szinte bíborvörös csík futott végig, amely egy világosab árnyalatban folytatódott a combomon is. Bár az ütés óta talán már percek is elteltek, ágyékomon az égető fájdalom cseppet sem csitult, s a férfiasságom helyét betöltő kínzó fájdalom immár vizuálisan is sokkoló volt számomra. Tudatom legmélyén mindig erre vágytam, de ahogy most megláttam a lábam között, tényleg erőtlenül lógó, vérvörös farkam, őszintén megijedtem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok ura férfiasságomnak, s bár próbáltam rákoncentrálni, a tüzes fájdalmon kívül semmit nem éreztem ott, ahol máskor lüktető érzések kerítettek hatalmukba. Sok morfondírozásra azonban nem volt időm, mert nyílott az ajtó, s az Úrnő belépett a szobába. Nem hittem a szememnek! Mindössze egy szűk, rövid bőr felsőrész volt rajta, amely szorosan ölelte körül telt kebleit, kidomborítva ezzel is sugárzóan csábító nőiességét.
– Gondolom, most már bírsz a pöcsöddel, – mondta vigyorogva – de ha mégsem, arra az esetre itt a pálcám! Erre mindig számíthatsz, bármikor kisegít! – mutatta a jobb kezében lévő nádpálcát, amely fenyegetően meredezett rám, de engem ezúttal lefoglalt a szemem által közvetített meseszép látvány, s igazi ámultba estem, hiszen az Úrnő szinte teljesen meztelenül állt előttem!
Egészen bele feledkeztem az előttem varázslatosan ringó női test csodálatába, de az Úrnő szavai megtörték szinte önkívületi állapotomat.
– Most pedig lépjünk tovább! – mondta. Eloldozlak, s bár nem szokásom figyelmeztetni a nehéz felfogású szolgákat a szabályokra, azért veled most kegyes leszek és kivételt teszek: ne feledd, hogy négykézláb a helyed és továbbra sem akarom a farkadat keményedni látni, kivéve, ha azt parancsolom! – mondta, miközben tekintetével a kezében lévő pálcára mutatott.
A pár perccel ezelőtti lecke elég tanulságos volt, úgyhogy értettem a célzást… Az Úrnő közel lépett hozzám, majd leoldozta a fali rögzítést, aztán a deszkától is eloldozott. Én parancsait és a szabályokat követve négykézlábra emelkedve vártam utasításait.
– Azt hiszem ideje, hogy köszönetet mondj Úrnődnek az eddigi leckékért! – mondta, majd jobb lábát felém nyújtotta.
Én azonnal tudtam, mi a dolgom, s kecses lábat alázattal csókolgatni kezdtem.
– Egészen jól haladsz, te kis féreg! – mondta az Úrnő láthatóan elégedetten. Ha így folytatod, talán egyszer még használni is tudlak valamire! Persze addig még sok munkám lesz veled, meg azzal a hitvány farkaddal is, de talán nem hiába… – morfondírozott magában. Azt azért ne hidd, hogy a honolului strandon sütteted a hasad, – emelte fel kicsit hangját, mintegy visszazökkenve a velem folytatott párbeszéd korábbi stílusához – minden engedelmességedért és tiszteletlenségedért a falloszod fizet! S ha esetleg kárt kell tennem benne, ne hidd, hogy sírni fogok a sajnálattól! – fejezte be mondandóját, immár a reá nagyon is jellemző határozottsággal. Aztán odament az egyik polchoz, s néhány olyan dolgot vett le róla, amelyről nem láttam pontosan, hogy mire való, de sokáig nem voltak kétségeim.
– Tedd szét a lábad, hímringyó! – kiáltott rám, majd a lábam közé nyúlt, én pedig úgy éreztem, mintha beleharapott volna a herezacskómba.
Ahogy négykézláb térdeltem a földön, a fejemet lehajtva odapillantottam, de csak óvatosan, mert nem tudtam, vajon szabad-e ilyet tennem? A kiváncsiság és furcsa fájdalom azonban erősebb volt a kétségnél. Egy fémcsipeszt láttam a zacskómon, s éreztem, amint fogai mélyen bele vájnak a zacskó érzékeny bőrébe. Feljajdulni nem mertem, de sok időm sem volt rá, mert mire felismertem, hogy mi történik velem, az Úrnő máris tett egy újabb csipeszt a zacskómra, ezúttal a másik felére. Ismét megpróbáltam lopva odapillantani, de ezúttal már az Úrnő is észre vette, hogy miben mesterkedem.
– Fáj? – kérdezte cinikus mosollyal a szája szegletében.
– Igen Úrnőm! – feleltem, goindosan ügyelve arra, hogy ne sértsem meg a szabályokat, de válaszom az Úrnőt ennek ellenére sem tette elégedetté.
– Ez még nem fájdalom, amit érzel, te tetű! – mondta, majd a polcról leemelt két nem tudom mekkora súlyt és azt durván a herezacskóm bőrébe fémfogaival egyre mélyebben belevájódó csipeszekre akasztotta minden óvatosságot nélkülözve. A két súly szinte megtépte a zacskómat, úgy éreztem, mintha valaki teljes súlyával ráfüggeszkedett volna, férfiúi büszkeségem egy darabjára. Iszonyatos feszítést éreztem!
– Na, ez már egy kicsit fájhat, de még ez sem komoly! A többi fájdalmat viszont már te okozod magadnak! – kacagott fel az Úrnő, s szinte nem is fogtam fel szavainak értelmét, mikor szétterpesztett lábaim között nagyot csattant a nádpálca!

Az ütés nyomán ösztönösen megrándult testem és hatalmasat ugrottam, de ekkor a heréimre rögzített nehéz súlyok rángatni, szinte tépni kezdték a zacskómat. Őrületesen fájt. Minden egyes mozdulatnál úgy éreztem, mintha éppen leszakadna a zacskóm, a nehéz súlyok mozgása pedig lassan csillapodott. Fájdalomtól eltorult arccal próbáltam tűrni a fájdalmat, de hirtelem újabb nagyon hangos csattanást hallottam. A hangot előbb észleltem, mint a néhány tizedmásodpercnyi késéssel jelentkező fájdalmat, de az ütés kínjait szinte már elnyomta az a heréim körül mindent elborító, izzó, égető érzés, amely szinte már perzselte a bőröm. Úgy éreztem, mintha valaki tűzzel égetné heréimet, miközben folyamatosan rángatva le akarná tépni.
Elmondhatatlanul fájdalmas volt. A férfiasságom körüli égető fájdalom egy fajta önkívületi állapotba sodort, nem tudtam már figyelni a külvilágra, megszüntek számomra a zajok, megszüntek a fények, megszűnt minden, ami körül vett, számomra már csak a heréim léteztek, bár igazán azokat sem éreztem már. Az Úrnő pedig nem kegyelmezett, lesújtott ismét és ismét és ismét…
Nem tudom, hány pálcaütést kaptam a farkamra, de azt tudom, hogy sokat. Az ütések egy idő után már nem okozotak újabb kínt, csak a már meglévő fájdalom érzést stabilizálták. A lassan múló kínt egy-egy újabb ütés ismét felerősítette. Én szinte önkívületi állapotban rángatóztam, vonaglottam, ösztönösen próbáltam kitérni, miközben már nem is igazán voltam tudatában annak, hogy mi történik velem? Egyszerűen, csak azt éreztem, szinte lángol a lábam köze. A heréim körüli égető, tépő fájdalom szinte kiszakított a világból, nem voltam már tudatában annak, hogy az Úrnő a farkamat veri-e? Szinte már a fájdalmat is máshogy éreztem, megszüntem ebben a világban létezni… Ekkor hirtelen sokkoló érzést rántott vissza a valós világ színpadára. Az Úrnő egy vödör jegesvizet öntött a fájdalomtól lángoló heréimre. Leírhatatlan érzés volt, a farkamat már szinte nem is éreztem, olyan volt, mintha amputálták volna, a fájdalomtól forró volt és mégis jéghideg.
Nem tudom, mennyi ideig pálcázta az Úrnő a heréimet, mert közben elveszítettem az időérzékemet, de az időnek már nem is volt jelentősége, mert most már valóban én is úgy éreztem, hogy az Úrnő a rabszolgájává, a tulajdonává tett… Megtörésemet és őszinte alázatomat az Úrnő is örömmel konstatálta:
-köszönd meg Úrnődnek a leckét! – mondta elégedett mosollyal, látva a fájdalomtól és önkívületi állapottól még mindig eltorzult, szenvedő arcom, miközben lábát felém nyújtotta. Nagy alázattal kezdtem csókolgatni a kecses lábfejet, s csókjaim mögött már magam is éreztem egyfajta őszinteséget, éreztem azt a vágyat, amely miatt tulajdonképpen örömet okozott számomra, hogy csókolgathattam Úrnőm lábát.
– Mintha mutatnál némi előrehaladást! – nyugtázta őszinte lábimádó csókjaimat az Úrnő. Mit gondolsz, talán már némi jutalmat is megérdemelsz? – kérdezte felém fordulva.
– Ahogy Úrnőm jónak látja! – feleltem, s éreztem, hogy ez volt az első olyan válaszom, amely az Úrnő tetszését is maximálisan elnyerte.
-Úgy van! – válaszolta az Úrnő elégedetten!
Megmarkolta a hajam és fejemet közel húzva magához, nagyon halkan azt mondta:
-tudom, hogy mi kell neked… Aztán elengedte a fejemet, hátra lépett a nádpálcájáért, s folytatta:
-ezt azért magamnál tartom, de remélem, tudsz már viselkedni annyira, te patkány, hogy nem lesz rá szükségem! Úgye?
-Igen, Úrnőm, tudok! – válaszoltam kötelesség tudóan négykézláb, hűséges kutyaként térdelve a padlón az Úrnőm lábai előtt, s még mindig bizsergő heréimre gondolva valóban úgy éreztem, hogy az Úrnő minden parancsának eleget kell tennem. A még mindig rajta függő csipeszek és azokon lógó nehéz súlyok okozta fájdalmat, szinte már nem is éreztem. A zacskómon folyamatosan jelen lévő fájdalom érzés férfiasságom részévé vált, megtanultam együtt élni vele. Úrnőm tiszteletére 1. rész

Úrnőm tiszteletére 3.

Posted on by Olimpiq

domina_megalazFeküdj le háttal a földre, te kis patkány! Most teljesítem életed egyik legnagyobb vágyát – mondta az Úrnő. Természetesen azonnal engedelmeskedtem a parancsnak, s a háton fekvés már csak azért is kellemes érzéssel töltött el, mert heréimnek nem kellett tovább tűrniük a rájuk akasztott súlyok húzó fájdalmát, így szenvedésem kicsit enyhült. Ahogy lefeküdtem a földre, az Úrnő átlépett rajtam.

Egyik lábával szorosan a jobb-, másik lábával pedig mellkasom bal oldala mellé állt, majd térdét behajlítva lassan ereszkedett lefelé. Gyönyörű látvány és csodálatos érzés volt, ahogy a hőn tisztelt kéjbarlang egyre jobban közelített felém.
– Megszagolhatod a pinámat! – mondta az Úrnő! Élvezheted finom illatát. De figyelmeztetlek, csak azt engedélyeztem, hoigy megszagold és a nyamvadt farkadat tartsd kontroll alatt, ha jót akarsz! – fejezte be mondandóját, aztán leguggolt és a pináját közvetlenül az orromhoz nyomta.
Örjítően finom és nőies illat volt! Szinte kábítószerként hatott rám a csábító puncii illlat, s bár én nem érzékeltem, de Úrnőm reakciója azonnal rádöbbentett, hogy a varázslatos pina szépségét és finom illatát már jobban élvezem a megengedettnél. A készenlétbe helyezett pálca ismét lesújtott farkamra…
– Csak hogy semmiképpen se jusson eszedbe semmi butaság! Jobb megelőzni a bajt – mondta az Úrnő mosolyogva, miköz testem a falloszomra mért újabb ütéstől nagyot rándult.
De az Úrnő nem fosztott meg a további gyönyörűségtől. Hagyta, hogy tovább élvezzem puncija finom illatát. Nagyokat szívtam magamba a varázslatos illatból, s próbáltam teljesen kiélvezni a illatának minden zamatát. Azután az Úrnő váratlanul felállt.
– Na jól van, azért ennyi elég lesz neked egyenlőre! – mondta, majd pálcájával megpiszkálva a farkamat, megvizsgálta állapotát. Valószínűleg a pálcázás és a csipeszek okozta fájdalom miatt, de teljesen lekonyult állapotban voltam.
– Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem engedted szabadjára ezt a csökevényt! – piszkálta meg lenézően ismét a farkam az Úrnő, majd folytatta: -ágaskodnia nem szabad! Kivéve, ha…. – hagyta félben a mondatot és nézett rám kérdően az Úrnő, mintegy felkínálva, hogy befejezzem a csonka gondolatot.
-…Ha Úrnőm úgy parancsolja! – válaszoltam habozás nélkül.
– Így van! – vágta rá az Úrnő. Most pedig azt parancsolom, hogy állítsd fel a faszod! – mondta felemelt hangon! Engedélyezem, hogy feltérdelj, s adok két percet, hogy farkad úgy álljon, mint a cövek! Gyerünk, hadd lássam, milyen ez a korcs, mikor meg akarsz baszni valakit!
A parancs meglepett, de szó nélkül követtem. Térdre emelkedtem, s elkezdtem simogatni a farkam. A súlyok túl erősen húzták, szinte semmit nem éreztem rajta, teljesen érzéketlen volt. Simogattam, de úgy éreztem, hogy nem fog felállni. A másodpercek gyorsan teltek, az Úrnő oda sem nézett rám.
– Már eltelt több, mint egy perced! – mondta szemrehányóan. Lassan szeretnék valami életet látni abban a csúfságban!
Éreztem, hogy nem fog sikerülni, simogattam, simogattam, de teljesen érzéketlennek tünt, az idő pedig vészesen szaladt. Kétségbe esésemben felhagytam a simogatással és erőteljesen verni kezdtem, remélve, hogy attól talán feláll, szinte mániákusan rángattam, mintha az életem múlt volna rajta! S szerencsém volt: kicsit keményedni kezdtem…
– Lejárt az időd, mutasd, mit produkáltál! – mondta az Úrnő és lenézően megpiszkálta a farkam pálcájával.
Ez utóbbi is jót tett neki: felállt. Nem volt teljesen kemény, de azért volt benne valami élet, állt.
-Nem valami szép látvány! – fitymálta le meredező férfiasságom az Úrnő. Szánalmas látni, ahogy térdelsz itt ezzel a meredező pöccsel. Undorító, fúj! – kiáltott fel és elfordította a fejét!
Majd egy pillanatra ismét felém fordult és undortól eltorzult arccal fejezte ki nem tetszését.
– Nem akarom látni, ez undorító, verd ki! – adta parancsba.
Verni kezdtem a farkam. Húzogattam oda-vissza, néha lassabban, néha gyorsabban, miközben az Úrnő vonzó testét néztem. Már éreztem, hogy közeledik a vég, mikor az Úrnő hirtelen rám parancsolt:
– Állj! – kiáltotta. Undorító és szánalmas vagy! Nem akarom látni, ahogy kivered – mondta hangjában egy nagy adag megvetéssel és undorral. Vedd le róla a csipeszeket! – folytatta számomra váratlanul, majd döbbent arcomat látva a fejével bólintott, hogy a parancs végrehajthatóságát nyugtázza.

Kezemmel a farkamhoz nyúltam és elsőként leakasztottam a két súlyt a csipeszről, majd utána leszedtem magát a csipeszt. Előbb az egyiket, aztán szép lassan a másikat. Orülten fájt! Eltorzult az arcom a fájdalomtól, amit az Úrnő szemmel láthatóan örömmel nyugtázott.
– Tedd le a csipeszeket a földre és mindkettőt csókold meg hálából a szenvedésért, amit okoztak a farkadnak! – mondta határozottan.
Természetesen egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy parancsait ne kövessem. Megcsókoltam mindkét csipeszt.
-Jól van! – folytatta az Úrnő. Most pedig menj ki a fürdőbe és verd ki ott a faszod! Nem akarom látni és hallani, ahogy csinálod! De maximum három perced van rá, hogy az ondóddal a tenyeredben térden állva jelentsd nekem itt a szobában, hogy maradéktalanul teljesítetted a parancsot. Megértetted? – kérdezte az Úrnő.
-Megértettem Úrnőm! – válaszoltam, s négykézláb kimentem a fürdőbe, s első dolgom volt, hogy megnéztem a farkam.
A pálcával rámért ütések nyomai még most is vastag hurkákban jelezték az Úrnő szigorúságát, a csipeszek fogai pedig mély, lila foltokat hagytak a zacskómon. Egy kicsit megmasszíroztam az elcsépelt hímtagot, ami nagyon jól esett, de aztán eszembe jutott, hogy mindössze három percet kaptam az Úrnőtől…
Verni kezdtem a farkam, de nem igazán élveztem. A fájdalom, a csipeszek helye okozta bizsergés még túl erős volt ahhoz, hogy igazán kellemes legyen a maszturbálás. Okulva az Úrnő színe előtt tapasztaltakból, kicsit fokoztam a tempót, s őrült gyorsasággal kezdtem verni a farkam. Bejött! Egyre keményebb lettem, érezhetően egyre közelebb kerültem az orgazmushoz, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Még egyet-kettőt rántottam a fitymán, aztán teljesen mélyről jövő, hatalmas robbanásban törtem ki. A gecim szinte lávaként lött ki és folyt szét a kezemen. Gondosan ügyeltem rá, hogy minden egyes csepp ondót a tenyerembe fogjak fel, ahogy az Úrnő parancsolta, mert tudtam, hogy egy esetleges hiba számomra nagyon sokba kerülne. Lehúztam a falloszomra ragadt ondót, hogy minden a tenyerembe kerüljön és nem tudván, hogy időben hogy állok, elindultam vissza az Úrnő színe elé.
– Nos? Máris kész? Nagyszerű, még lett volna bő fél perced! – mondta az Úrnő, miközben elég lenézően tekintett rám. Na hadd nézzem, mutasd a gecidet, hadd lássam mit vertél ki? – jött az újabb parancs.
A kezemet magasra tartva nyújtottam az Úrnő felé, majd szétnyitottam a tenyeremet, ujjaim össze voltak ragadva a még nyúlós állapotú ondótol, a tenyeremben pedig nagy tócsában állt a sűrű, fehér nedv.
– Fúj, Úristen, de undorító! – kiáltott fel az Úrnő! Nem bírom látni ezt, ettől hánynom kell! -kiáltotta.
Elszégyeltem magam spermám miatt. Az Úrnő arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy a ondóm látványa taszítja, de aztán parancsával minden kétséget kizáróan is elárulta ellenszenvét.
– Azonnal takarítsd el a szemetedet! De gyorsan, még mielőtt összebüdösíti az egész szobát! Undorodom, még a szagától is. Tüntesd el! – kiáltotta az Úrnő!
Kicsit tanácstalanul térdeltem előtte, s a geci már kezdett lefojni a kezemről. Tanácstalanságomat az Úrnő is észre vette, s önmagát nem megtagadva, immár egyértelműbben és nyomatékosabban ismételte meg parancsát.
– Nyald le a kezedről a gecit! Ha idepiszkítottál, takarítsd is el – kiáltotta, majd hogy súlyt adjon a felszólításnak, a hátamra húzott egyet a nádpálcával.
A felszólítás ezen módja már hatásos volt, s bár soha nem ettem előtte spermát, most mégis mohón nyalni kezdtem a saját ondómat. Azt nem mondom, hogy finom volt és élveztem, de lenyaltam. Néhány csepp a kezemröl közben a földre cseppent, de az Úrno figyelmét az sem kerülte el.
– Nyald fel azt is, ami a földre csöppent! – kiáltott rám. Nem tűröm, hogy egy hitvány kutya összegecizze a lakásom!
Félve az újabb veréstől, mohón és észvesztve nyaltam a szőnyegre került apró cseppeket, ügyelve arra, hogy alaposságommal az Úrnő elégedettségét is kivívjam. Miközben nyaltam a szőnyeget, váratlanul a csengő hangja törte meg a csendet…
Nyalod tovább! – parancsolt rám az Úrnő. Mire visszajövök, ragyogjon a szőnyeg, spermád nyomát nem akarom látni! – mondta, majd elindult az ajtó felé.
Engedelmeskedve a parancsnak, tisztára nyaltam a szőnyeget, még a legapróbb geci foltot is igyekeztem alaposan felnyalni, hogy az Úrnő elégedett legyen velem. Közben kintről úgy hallottam, mintha jött volna valaki, de egyáltalán nem voltam biztos benne, csak furcsa neszeket véltem hallani. Az Úrnő számomra hosszúnak tűnő percekig nem jött vissza a szobába, s ez a bizonytalanság kicsit zavart, mert nem tudtam, hogy mi történhetett? Aztán nyílt az ajtó, s az Úrnő belépett. Még hallottam, ahogy az ajtóból visszaszól:
– ha készen vagy, Úrnődnél jelentkezel szolgálatra!
Nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ezek szerint mégis jött valaki? Az Úrnő felém fordult.
– Rendesen felnyaltad a piszkodat? – kérdezte.
– Igen, Úrnőm! – válaszoltam kötelesség tudóan.
– Mégis geciszagot érzek! – mondta ingerülten. Majd tekintetével a farkamra mutatott.
– Azt a korcsot is letisztítottad? – kérdezte határozott hangon.

Úrnőm tiszteletére 2.

Posted on by Olimpiq

mistressAz Úrnő közel hajolt hozzám és fájdalomtól eltozult arcomat látva elégedetten folytatta: ha megérted, az jó! Akkor biztos azt is belátod, hogy fontos megkövetelnem a fegyelmet, – ugye? – Igen Úrnőm! – válaszoltam elcsukló hangon, mert a farkam még mindig sajgott a fájdalomtól. Úgy éreztem, mintha már nem is lenne, mintha az Úrnő egyetlen ütéssel leszakította volna. -Nagyszerű! – nyugtázta az Úrnő, – akkor jó, ha megjegyzed, hogy a farkad csak abban az esetben állhat fel, ha kifejezetten azt parancsolom! Érthető, te féreg?

Ha nem, akkor a nádpálcámmal majd én gondoskodom róla, hogy ez a szánalmasan nyamvadt farok olyan állapotba kerüljön, hogy ne legyen kedve ágaskodni! Megértetted?
– Igen, Úrnőm! – válaszoltam, de szinte még nem is feleltem, az Úrnő máris folytatta:
– Ha így viselekedsz, hamar elintézem neked, hogy még a hugyozás is akkora fájdalmat okozzon, hogy rettegj tőle és ne merj egész nap inni! Ha folyton mereven himbálod nekem itt ezt a vackot, én esküszöm, hogy olyan dagadtra és véresre verem ezt az nyomorék ondótartályt itt a lábad között, hogy hetekig gondolni sem mersz majd nőre, mert már az is fájni fog! Megértetted?
– Igen, megértettem Úrnőm! – válaszoltam kicsit remegő hangon, mert valóban úgy éreztem, hogy ez itt már korántsem játék. Őszinte alázatomat valószínűleg az Úrnő is észre vette, mert nyugodt hangon folytatta:
– Megértem én, ha tele van a zacskód és ez nyomaszt.. Megértem, hiszen csak egy szánalmas férfi vagy, s mint ilyen, a faszodban hordod az eszed! De tudod, azzal együtt, hogy megértem, abszolút nem érdekel! Szolga vagy, tehát szolgálj! Ha pedig ki akarod verni azt a rút dögöt ott a lábad között, dolgozz meg érte, érdemeld ki! – mondta mosolyogva, majd a farkamra mutatva folytatta:
– nézd csak meg, a pálca máris segített neki, hogy megtanulja a rendet! – mondta az Úrnő szinte kacagva, majd a néhány lépésnyire lévő ajtóhoz ment és átlépett a másik szobába.
Odaátról némi zaj szűrődött át, mintha az Úrnő telefonált volna, de ebben nem voltam biztos. Közben, amennyire a nyakamon lévő szoros kötés engedte, lehajtottam a fejem, s megnéztem még mindig izzóan sajgó farkam. A látvány őszintén megrémített, hiszen a péniszemen egy dagadt, szinte bíborvörös csík futott végig, amely egy világosab árnyalatban folytatódott a combomon is. Bár az ütés óta talán már percek is elteltek, ágyékomon az égető fájdalom cseppet sem csitult, s a férfiasságom helyét betöltő kínzó fájdalom immár vizuálisan is sokkoló volt számomra. Tudatom legmélyén mindig erre vágytam, de ahogy most megláttam a lábam között, tényleg erőtlenül lógó, vérvörös farkam, őszintén megijedtem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok ura férfiasságomnak, s bár próbáltam rákoncentrálni, a tüzes fájdalmon kívül semmit nem éreztem ott, ahol máskor lüktető érzések kerítettek hatalmukba. Sok morfondírozásra azonban nem volt időm, mert nyílott az ajtó, s az Úrnő belépett a szobába. Nem hittem a szememnek! Mindössze egy szűk, rövid bőr felsőrész volt rajta, amely szorosan ölelte körül telt kebleit, kidomborítva ezzel is sugárzóan csábító nőiességét.
– Gondolom, most már bírsz a pöcsöddel, – mondta vigyorogva – de ha mégsem, arra az esetre itt a pálcám! Erre mindig számíthatsz, bármikor kisegít! – mutatta a jobb kezében lévő nádpálcát, amely fenyegetően meredezett rám, de engem ezúttal lefoglalt a szemem által közvetített meseszép látvány, s igazi ámultba estem, hiszen az Úrnő szinte teljesen meztelenül állt előttem!
Egészen bele feledkeztem az előttem varázslatosan ringó női test csodálatába, de az Úrnő szavai megtörték szinte önkívületi állapotomat.
– Most pedig lépjünk tovább! – mondta. Eloldozlak, s bár nem szokásom figyelmeztetni a nehéz felfogású szolgákat a szabályokra, azért veled most kegyes leszek és kivételt teszek: ne feledd, hogy négykézláb a helyed és továbbra sem akarom a farkadat keményedni látni, kivéve, ha azt parancsolom! – mondta, miközben tekintetével a kezében lévő pálcára mutatott.
A pár perccel ezelőtti lecke elég tanulságos volt, úgyhogy értettem a célzást… Az Úrnő közel lépett hozzám, majd leoldozta a fali rögzítést, aztán a deszkától is eloldozott. Én parancsait és a szabályokat követve négykézlábra emelkedve vártam utasításait.
– Azt hiszem ideje, hogy köszönetet mondj Úrnődnek az eddigi leckékért! – mondta, majd jobb lábát felém nyújtotta.
Én azonnal tudtam, mi a dolgom, s kecses lábat alázattal csókolgatni kezdtem.
– Egészen jól haladsz, te kis féreg! – mondta az Úrnő láthatóan elégedetten. Ha így folytatod, talán egyszer még használni is tudlak valamire! Persze addig még sok munkám lesz veled, meg azzal a hitvány farkaddal is, de talán nem hiába… – morfondírozott magában. Azt azért ne hidd, hogy a honolului strandon sütteted a hasad, – emelte fel kicsit hangját, mintegy visszazökkenve a velem folytatott párbeszéd korábbi stílusához – minden engedelmességedért és tiszteletlenségedért a falloszod fizet! S ha esetleg kárt kell tennem benne, ne hidd, hogy sírni fogok a sajnálattól! – fejezte be mondandóját, immár a reá nagyon is jellemző határozottsággal. Aztán odament az egyik polchoz, s néhány olyan dolgot vett le róla, amelyről nem láttam pontosan, hogy mire való, de sokáig nem voltak kétségeim.
– Tedd szét a lábad, hímringyó! – kiáltott rám, majd a lábam közé nyúlt, én pedig úgy éreztem, mintha beleharapott volna a herezacskómba.
Ahogy négykézláb térdeltem a földön, a fejemet lehajtva odapillantottam, de csak óvatosan, mert nem tudtam, vajon szabad-e ilyet tennem? A kiváncsiság és furcsa fájdalom azonban erősebb volt a kétségnél. Egy fémcsipeszt láttam a zacskómon, s éreztem, amint fogai mélyen bele vájnak a zacskó érzékeny bőrébe. Feljajdulni nem mertem, de sok időm sem volt rá, mert mire felismertem, hogy mi történik velem, az Úrnő máris tett egy újabb csipeszt a zacskómra, ezúttal a másik felére. Ismét megpróbáltam lopva odapillantani, de ezúttal már az Úrnő is észre vette, hogy miben mesterkedem.
– Fáj? – kérdezte cinikus mosollyal a szája szegletében.
– Igen Úrnőm! – feleltem, goindosan ügyelve arra, hogy ne sértsem meg a szabályokat, de válaszom az Úrnőt ennek ellenére sem tette elégedetté.
– Ez még nem fájdalom, amit érzel, te tetű! – mondta, majd a polcról leemelt két nem tudom mekkora súlyt és azt durván a herezacskóm bőrébe fémfogaival egyre mélyebben belevájódó csipeszekre akasztotta minden óvatosságot nélkülözve. A két súly szinte megtépte a zacskómat, úgy éreztem, mintha valaki teljes súlyával ráfüggeszkedett volna, férfiúi büszkeségem egy darabjára. Iszonyatos feszítést éreztem!
– Na, ez már egy kicsit fájhat, de még ez sem komoly! A többi fájdalmat viszont már te okozod magadnak! – kacagott fel az Úrnő, s szinte nem is fogtam fel szavainak értelmét, mikor szétterpesztett lábaim között nagyot csattant a nádpálca!

Az ütés nyomán ösztönösen megrándult testem és hatalmasat ugrottam, de ekkor a heréimre rögzített nehéz súlyok rángatni, szinte tépni kezdték a zacskómat. Őrületesen fájt. Minden egyes mozdulatnál úgy éreztem, mintha éppen leszakadna a zacskóm, a nehéz súlyok mozgása pedig lassan csillapodott. Fájdalomtól eltorult arccal próbáltam tűrni a fájdalmat, de hirtelem újabb nagyon hangos csattanást hallottam. A hangot előbb észleltem, mint a néhány tizedmásodpercnyi késéssel jelentkező fájdalmat, de az ütés kínjait szinte már elnyomta az a heréim körül mindent elborító, izzó, égető érzés, amely szinte már perzselte a bőröm. Úgy éreztem, mintha valaki tűzzel égetné heréimet, miközben folyamatosan rángatva le akarná tépni.
Elmondhatatlanul fájdalmas volt. A férfiasságom körüli égető fájdalom egy fajta önkívületi állapotba sodort, nem tudtam már figyelni a külvilágra, megszüntek számomra a zajok, megszüntek a fények, megszűnt minden, ami körül vett, számomra már csak a heréim léteztek, bár igazán azokat sem éreztem már. Az Úrnő pedig nem kegyelmezett, lesújtott ismét és ismét és ismét…
Nem tudom, hány pálcaütést kaptam a farkamra, de azt tudom, hogy sokat. Az ütések egy idő után már nem okozotak újabb kínt, csak a már meglévő fájdalom érzést stabilizálták. A lassan múló kínt egy-egy újabb ütés ismét felerősítette. Én szinte önkívületi állapotban rángatóztam, vonaglottam, ösztönösen próbáltam kitérni, miközben már nem is igazán voltam tudatában annak, hogy mi történik velem? Egyszerűen, csak azt éreztem, szinte lángol a lábam köze. A heréim körüli égető, tépő fájdalom szinte kiszakított a világból, nem voltam már tudatában annak, hogy az Úrnő a farkamat veri-e? Szinte már a fájdalmat is máshogy éreztem, megszüntem ebben a világban létezni… Ekkor hirtelen sokkoló érzést rántott vissza a valós világ színpadára. Az Úrnő egy vödör jegesvizet öntött a fájdalomtól lángoló heréimre. Leírhatatlan érzés volt, a farkamat már szinte nem is éreztem, olyan volt, mintha amputálták volna, a fájdalomtól forró volt és mégis jéghideg.
Nem tudom, mennyi ideig pálcázta az Úrnő a heréimet, mert közben elveszítettem az időérzékemet, de az időnek már nem is volt jelentősége, mert most már valóban én is úgy éreztem, hogy az Úrnő a rabszolgájává, a tulajdonává tett… Megtörésemet és őszinte alázatomat az Úrnő is örömmel konstatálta:
-köszönd meg Úrnődnek a leckét! – mondta elégedett mosollyal, látva a fájdalomtól és önkívületi állapottól még mindig eltorzult, szenvedő arcom, miközben lábát felém nyújtotta. Nagy alázattal kezdtem csókolgatni a kecses lábfejet, s csókjaim mögött már magam is éreztem egyfajta őszinteséget, éreztem azt a vágyat, amely miatt tulajdonképpen örömet okozott számomra, hogy csókolgathattam Úrnőm lábát.
– Mintha mutatnál némi előrehaladást! – nyugtázta őszinte lábimádó csókjaimat az Úrnő. Mit gondolsz, talán már némi jutalmat is megérdemelsz? – kérdezte felém fordulva.
– Ahogy Úrnőm jónak látja! – feleltem, s éreztem, hogy ez volt az első olyan válaszom, amely az Úrnő tetszését is maximálisan elnyerte.
-Úgy van! – válaszolta az Úrnő elégedetten!
Megmarkolta a hajam és fejemet közel húzva magához, nagyon halkan azt mondta:
-tudom, hogy mi kell neked… Aztán elengedte a fejemet, hátra lépett a nádpálcájáért, s folytatta:
-ezt azért magamnál tartom, de remélem, tudsz már viselkedni annyira, te patkány, hogy nem lesz rá szükségem! Úgye?
-Igen, Úrnőm, tudok! – válaszoltam kötelesség tudóan négykézláb, hűséges kutyaként térdelve a padlón az Úrnőm lábai előtt, s még mindig bizsergő heréimre gondolva valóban úgy éreztem, hogy az Úrnő minden parancsának eleget kell tennem. A még mindig rajta függő csipeszek és azokon lógó nehéz súlyok okozta fájdalmat, szinte már nem is éreztem. A zacskómon folyamatosan jelen lévő fájdalom érzés férfiasságom részévé vált, megtanultam együtt élni vele.