mistress

Úrnőm tiszteletére 1.

Posted on by Domina

domina_usbEzt a történetet Úrnőm engedélyével az Ő tiszteletére teszem közzé: A Szolga. Kopogok az ajtón. Semmi válasz. Kicsit elbizonytalanodva kopogok ismét. Néhány másodperc után egy nőies, de határozott hangot hallottam.
– Ki az?
– Tamás vagyok! – válaszoltam.
– Miféle Tamás? – nyitotta ki Alexa Úrnő az ajtót. Egy kifejezetten szexis papucs, miniszoknya és egy blúz volt rajta, s bár ez utóbbi nem volt átlászó, gyönyörű domborulatai csábítóan meredtek rám a blúz alól is.

Végigmért… – nálam nincs semmiféle Tamás! Amíg nem érdemled ki, hogy megtiszteljelek egy névvel, addig nálam csak szolga a neved! Nem érdekel, hogy amúgy ki vagy, mi vagy és hogy hívnak, nálam csak egy férfi vagy és mint ilyen, természet szerűleg nem lehetsz más, mint szolga! Világosan beszéltem?
– Igen, persze! – válaszoltam, miközben az Úrnő nagyobbra nyitotta előttem az ajtót, hogy beléphessek.
– Úgy látom, nem vagy tisztában azzal, hogy miképpen illendő viselkedni egy Úrnő színe előtt… – mondta kissé lenézően, egyre inkább szigorú hanggal. Ezek szerint nem jártál még dominánál? Mondtam neked már a telefonban is, hogy kezdőkkel nem foglalkozom!
Kissé kérdően néztem az Úrnőre, majd határozottságát látva, elbizonytalandtva válaszoltam:
– Jártam már több Úrnőnél is…
– Akkor mi van, mire vársz? – rivalt rám Alexa Úrnő, szinte már dühösen. Beléptél a birodalmamba, nem? Itt akkor emelkedhetsz két lábra, ha azt külön engedélyezem neked! Amúgy a küszöbömön túl négykézláb a helyed! Kérvényt nyújtsak be?
Bevallom, meglepett az Úrnő határozottsága, mert eddigi dominás élményeim alapján arra számítottam, hogy előszőr egy üdítő kíséretében átbeszéljük, hogy mit is szeretnék, azután kezdődik a játék. Alexa Úrnőnél szemmel láthatóan szó sem volt erről! Zavaromat az Úrnő is észre vette, de tétovázásom csak tovább dühítette.
-Földre már, te féreg! – kiáltott rám.
A hangjában meghúzódó határozottság olyan erőteljes volt, egyszerűen nem hagyott számomra döntési lehetoséget, térdre ereszkedtem.
-Nem azt mondtam, hogy térdre, hanem azt, hogy négykézlábra, te tetű! – kiabált ismét rám.
Szavainak súlyából éreztem, hogy zavaros viselkedésem egyre inkább kihozza sodrából, s arra gondoltam, talán nem is kellett volna ide jönnöm… Ahogy a földre ereszkedtem, az Úrnő lába pont az arcom elé került. Térdeltem négykézláb, néztem az Úrnő lábát, de mivel hosszú másodpercekig nem történt semmi, felnéztem, hogy próbáljam kipuhatolni, mit vár tőlem. Az Úrnő tekintete azonban nem árult el semmit.
– Ki mondta, hogy felnézhetsz? – kiáltott rám ellenben kérdőn.
Miután utasításainak engedelmeskedve zavartan ismét a föld felé fordítottam tekintetem, halk, kimért hangon folytatta:
– Általában türelmes és megbocsátó vagyok a szolgákkal szemben, de úgy látszik, te ma mindenképpen ki akarsz hozni a sodromból! – mondta az Úrnő, majd az utolsó mondatot szinte már be sem fejezve, néhány lépésnyire eltávolodott tőlem. Te tudod…. Én megadtam neked a lehetőséget, de beszélhetek másként is! – mondta olyan nyugodt, kimért és idegeket borzoló hangon, hogy szavai szinte jégcsapként futottak végig a hátamon. Majd ugyanezen a hangon folytatta:
– Hát jó…akkor kezdjük a legelején! Azt már elmagyaráztam neked, hogy a neved nálam csakis szolga lehet. Elmondtam azt is, hogy ha átléped a küszöböm, a padlón a helyed! Azt tudod-e, hogy miért vagy itt?
– Hogy szolgáljalak téged! – válaszoltam habozás nélkül, de abban a pillanatban az Úrnő nádpálcájával egy hatalmasat ütött a hátamra!
– Nem tűröm, hogy egy ilyen féreg, mint te, önmagával azonos értékűnek nézzen és tegezzen! – kiabálta most már tényleg dühösen, majd a hajamba markolva felemelte a fejem és az arcomhoz egészen közel hajolva azt mondta: -A helyes válasz mindig magázó és minden hozzám intézett mondatod végén ott van az, hogy Úrnőm! Értetted vagy elmagyarázzam mégegyszer?
– Értettem – mondtam először, majd az Úrnő ellentmondást nem tűrő szigorú tekintetét látva azonnal korrigáltam:
– Értettem, Úrnőm!
– Na végre! Azt azért nem mondhatnám, – engedte el a hajam az Úrnő, – hogy túl gyorsan vág az agyad! Majd néhány másodpercnyi, számomra nagyon kínos csend után folytatta: – Akkor lássuk a többi alapszabályt, mert úgy látom, hogy egy betöretlen, faragatlan fickóval van dolgom, nemde? – tünődött el magában… Az lesz a legjobb, ha a legelején kezdjük! Szóval mikor átléped Úrnod birodalmának küszöbét, azonnal, felszólítás nélkül négykézlábra ereszkedsz, mert ebben a házban te csak egy kivert kutya vagy és a földön a helyed! Értteted?
– Értettem, Úrnőm! – válaszoltam…
-Nagyszerű! – folytatta az Úrnő, s hangjában éreztem némi megnyugvást. Azt úgye nem kell magyaráznom neked, hogy a férgek általában nem viselnek ruhát…?
– Nem, Úrnőm! – válaszoltam, mint egy jó tanítvány, szinte azonnal.
– Akkor megint mi a fenére vársz? – üvöltött rám torka szakadtából az Úrnő! Csak nem képzeled, hogy beteheted lábad a birodalmamba ruhában? Vetközz, te ringyó, de azonnal!
A hirtelen harag kissé megijeszett, gyorsan vetkőzni kezdtem. Közben úrnőm folytatta:
-Legközelebb ezt már nem fogom elnézni neked, világos? Ha belépsz, azonnal levetkőzöl és négykézlábra ereszkedsz! Ez a kiinduló pozíció, ebben a helyzetben üdvözölsz, megértetted?
-Igen, Úrnőm! – válaszoltam immár meztelenül az Úrnő lába előtt négykézláb térdelve.
– Remek! – nyugtázta az Úrnő, majd kissé meghajolva, lenézően benézett a lábam közé. Szerencséd, hogy az a nyomorék farkad lóg és nem ágaskodik, mert utálom azokat a férgeket, akik álló farokkal jönnek ide! Ez nem kupleráj! -fejezte be minden ellentmondást kizáró, határozott hangján. Akkor következzék az üdvözlés, – mondta immár nyugodtan -, hiszen Úrnőd színe elé járultál…
Fogalmam sem volt, mit várt tőlem, de sok gondolkodási időt ismét nem kaptam… Alig telt el egy másodperc, ismét hatalmasat csattant a nádpálca az immár meztelen hátamon. Megrándultam.
– Na mi van? – kérdezte az Úrnő némi gúnnyal, – csak nem fájt? Majd megtanulod, mit jelent az, hogy alázat! Csókold meg a lábam!
Természetesen azonnal csókolni kezdtem az Úrnő lábát, de Ő a hajmnál fogva elrántotta a fejem!
– Hékás, ez nem a sarki kurva pinája, amit lafatyolhatsz egy pár ezresért, ez Úrnőd lába! Érezzem minden csókodban a feltétlen tiszteletet, különben nagy baj lesz! – mondta, majd visszalökte fejem a lábához.
Természetesen igyekeztem minél kedvesebben és tisztelet tudóbban teljesíteni utasításait, de nem volt kifejezetten megelégedve a teljesítményemmel.
– Úgy látszik, még beléd kell nevelenem némi tiszteletet ahhoz, hogy tudd, miről beszélek, – mondta – de nem baj, legközelebb már tudni fogod, hogy mi a dolgod! Na jól van, menj be a szobába, de ne kelljen mondanom, hogy négykézláb!
Nem kellett… Négykézláb bemásztam a szobába, ahol ugyan félhomály volt, de a világos előszoba után kifejezetten sötétnek tünt. Nem láttam túl sok mindent.
– A használható szolgákat ugyan nem szoktam azonnal kitötözni, de úgy látom te még nem vagy betörve, nevelésre van szükséged… Gyere ide! – mondta az Úrnő.
Odamásztam. Az Úrnő egy deszkaszerű lapon hanyatt fektetett, majd kezeimet és ábaimat is egy direkt erre a célra kialakított kalodaszerű bilincsbe eröltette. Miután a bilincseket megszorította, nyakamat még szorosan a deszkához kötötte, úgy, hogy még levegőt is épp csak hogy kaptam… Aztán egy különleges szerkezet segítségével a deszkát függőleges helyzetbe hozta és a falhoz rögzítette.
-Azt hiszem, így jó lesz, – nyugtázta elégedetten munkája eredményét. Így biztosan nem lesz gondod az engedelmességgel és az alázattal! De ha mégis, majd segítünk rajta… – fejezte be morfondírozását némi gúnnyal a tekintetében. Aztán átnyúlt a szomszéd eszköz tetején nyugvó selyemkendőért és gyengéden végigsimította a farkam. Játszunk kicsit! – mondta. Lássuk, tudsz-e parancsolni ennek a korcsnak itt a lábad között! Aztán az Úrnő a selyemkendővel gyengéden ismét megsimogatta a farkamat, s a finom érintések hatására kellemes izgalom futott végig a gerincemen. A kellemes, finom érzés nem hagyta hidegen ágyékomat sem, lábam között gyorsan merevedni kezdett a dorongom.
-Nicsak, nicsak… – mosolyodott el az Úrnő, majd hirtelen hangját felemelve rám kiáltott:
– ki engedte meg, hogy felálljon ez a nyomorék pöcs? Ki engedte meg, hogy mocskos gondolataid támadjanak velem szemben? Csak nem képzeled, hogy valaha is megkaphatsz ezzel a nyomorék, undorítóan szánalmas farkaddal? Hiszen olyan korcs, hogy le sem hugyoznám! – kiabálta ingerülten.
Az Úrnő őszintének ható haragja megrémített, s emiatt farkam lüktető merevsége is kicsit konyulni látszott. De nem eléggé ahhoz, hogy az Úrnő tetszését elnyerje…
– Nem akarom többé így látni ezt a vakarcs csúfságot! Megértetted? Egyszerűen nem tűröm, hogy még csak gondolatban is a nőt lásd bennem és eszedbe jusson az, ami az imént! – kiáltotta, majd a hajamnál fogva felemelte a fejem és egészen az arcomhoz hajolva, kissé nyugodtabb hangon, de érezhetően dühösen folytatta… Szavaiból szinte sugárzott az elszántság és a tömény lenézés: soha nem fogsz megdugni! Megértetted? Nem tud olyan dolog történni, hogy te engem valaha is megbaszhass! Már csak, hogy rágondolj, azt is megtiltom! Felfogtad?
Az Úrnő kimért szavai valóságos mázsás pofonokként csapódtak az arcomba! No, nem mintha valaha is ilyen terveim lettek volna az Úrnővel kapcsolatban, de a merev elutasítás valahol mégis nagyon megalázó volt.
-Megértettem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, nem feledkezve meg azért a szabályról, amit az Úrnő néhány pálcaütéssel már érkezéskor megtanított.
– Remek! – hajolt ismét egészen közzel hozzám az Úrnő, szinte mosolyogva, s az imént még gyilkos hatású, tüzes zöld szemek most némi békességet sugároztak. Az Úrnő tekintete hideg volt, s bár az arca nem árulkodott, azért a tekintetéből mégis némi megnyugvást merítettem.
– Remélem is, hogy megértetted és felfogtad azzal a csöppnyi agyaddal – folytatta némi gúnnyal a hangjában, – mert ha nem, akkor elmagyarázhatom ám mégegyszer!
Ahogy kaján mosollyal az arcán befejezte a mondatot, a selyemkendővel ismét gyengéden végisimogatta közben lenyugó férfiasságomat, majd bal kezével benyúlt a zacskóm alá és golyóimat is összefogva finoman megmarkolta. A hatás sajnos nem maradt el, s ezt az Úrnő is észre vette… Egy tétova mozdulattal leejtette a kendőt és jobb kezével megint bele markolt a hajamba, majd szép lassan felemelte a fejem és váratlanul az arcomba köpött.
Összerándultam. Az arcomon lassan folyt le az Úrnő nyála, a szememet szinte ki sem tudtam nyitni, mert a köpés pont ott talált.
– Ezek szerint neked már ez is túl bonyolult… Úgy látszik a golyóid mellett van az agyad is! – hallottam kisvártatva az Úrnő szavait, amelyek ezúttal nyugodtak, kimértek és számomra kifejezetten megértőnek tüntek. A félhomályos szobában, nyáltól ragacsos szemmel pislogva nem sokat láttam. Szerettem volna kezemmel letörölni a szemem, de szinte mozdulni sem tudtam. Csak annyit érzékeltem, hogy az Úrnő eltávolódik tőlem, majd láttam, hogy hátratett kezekkel lassan ismét közeledik felém.
Nem síetett, szép lassan, lépésenként közelített hozzám, mintha csak éppen céltalanul sétálgatna a Duna-parton. Nem mondott semmit, csak lassan jött felém és nézte az arcom, majd miután karnyújtásnyi távolságba ért, megállt, néhány másodpercig csak nézett, aztán egészen halkan megszólalt.
-Tudod, nem szeretem, ha egy hitvány féregnek is méltatlan és alávaló szolga férfinak képzeli magát, azt meg egyenesen gyűlölöm, mikor álló farokkal akar szolgálni, miközben fogalma sincs aról, hogy a mi a jómodor, a tisztelet, az engedelmesség és azzal sincs tisztában, hogy hol a helye… Ezt gondolom megérted, úgye?
– Megértem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, de szinte még ki sem mondhattam, amikor az Úrnő a háta mögül előhúzva a nádpálcát, fordulásból hatalmasat ütött a még mindig ágaskodó farkamra! A fájdalomtól felüvöltöttem, s ösztönösen menekülni próbáltam, de csak rángatózni tudtam, hiszen a kötések miatt mozdulni is alig bírtam…

Lady Jenny magyar domina

Posted on by Olimpiq

domina_megalazA kíntól oldódik a mindennapos stressz: Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.” – Tovább a teljes cikkre

Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz

Posted on by Escort

domina_kinozKovács István, Kovi sminkese volt, mostanra profi dominaként űzi a szado-mazo tevékenységet Lady Jenny, akihez nem csak férfiak, de nők és házaspárok is járnak. Néhány feleség egyenesen kéri, hogy foglalkozzon a férjével. Az asszony szerint a testi-lelki kínzás levezeti a hétköznapi feszültségeket, oldódik a mindennapos stressz. Szexre viszont nincs lehetőség. Tizenkilenc éves korában kezdett domináskodni, egy véletlen helyzet ismertette meg a szado-mazoval Lady Jennyt. Akkoriban sminkesként dolgozott egy jól ismert magyar pornócégnél, Kovács Kovi István kezei alatt. Több filmforgatáson is jelen volt, akaratlanul is látta, miről szól ez a számára akkor még furcsa stílus.

A szado-mazo nemcsak a kínról szól
“A dominastúdióban az előkészületek közben tetszett, hogy a férfi szolgák úrnőnek szólítják a dominát, hogy remegve várják, mikor néz rájuk, szól hozzájuk, érinti meg őket álmaik úrnője” – mesélte a Velvetnek Lady Jenny. “Eleinte mókásnak tartottam azt a mérhetetlen rajongást, megalázkodást, amivel a szolgák a hölgyekhez viszonyultak. Aztán egy forgatási napon az egyik komorna lebetegedett, a forgatókönyvben benne volt egy szerep, amire nem volt modell. A producer megkérdezte, nincs-e kedvem elvállalni ezt a jelenetet. Kicsit meglepett. Lady Jenny a legjobb nevű magyar domina mellé került néhány forgatáson, aki elmondása szerint türelemmel tanította, praktikákat mutatott neki a szünetekben, néhányszor pedig a forgatási napokon kívül is. “Egyre jobban megtetszett ez az élet, ez a furcsa, bizarr légkör. Tudom sokan értetlenül állnak a szado-mazóhoz, azt hiszik, ez csak a kínról szól, mások szexet álmodnak bele. Valóban, van alapja mindkét meglátásnak. De igazából ez csak két véglet, a szado-mazo ennél lényegesen többről szól” – magyarázta, és hozzátette, a témáról órákig is lehetne beszélni, és egyszer, ha sok ideje lesz, könyvet ír erről.

Nők, házaspárok is járnak a dominához
“Dominához főleg férfiak járnak” – folytatta. “Természetesen időnként előfordul egyedülálló hölgy, ritkán házaspár is. Nehéz behatárolni, milyen társadalmi réteget érdekel ez a fajta játék. Néhány éve még elmondhattam volna, hogy főleg értelmiségi, jó anyagi körülmények között élő, 40-50 év közötti korosztály az, akit érdekel a szado-mazo, mostanában viszont egyre több a fiatal, 19-25 éves érdeklődő, szolgálni, vagy szenvedni vágyó férfi. A szolgáim között megtalálható a taxis, az ügyvéd, sebészprofesszor, egyetemi tanár, rendőr, bankár, bróker, üzletember, politikus. Sokuk rendszeres, visszajáró szolgám. Egyre többen érkeznek külföldről, sok osztrák, német, jelentkezik szolgálatra. Néhányan messzebbről is, például Svédország, Izrael, Spanyolország, Kanada, hogy néhányat említsek.
Családi állapotukról, munkájukról, életükről viszont ritkán érdeklődik a domina. “Van, aki magától mesél, van, akit akaratlanul felismerek, közéleti szereplései miatt. Természetesen, hozzájuk sem rohanok oda, hogy: Helló! Láttalak a délelőtti parlamenti közvetítésben! Szerintem mindketten tudomásul vesszük, hogy ez egy diszkrét kapcsolat. Nem tartozik másra, ami kettőnk között zajlik.”

A kíntól oldódik a mindennapos stressz
Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.”
Az asszony minden szolgáján más és más praktikát alkalmaz kellő hatékonysággal, ezért meglehetősen nehéznek találta kérdésünket, hogy ezek közül mi a kedvence: “Nekem az érdekem, hogy a subom ragaszkodjon hozzám, imádjon, élvezze a szeánszot, tudja, hogy bennem megbízhat. Ezt a kötődést elérni, ez az, amit igazán kedvelek. De, hogy írjak konkrét dolgot is, a fenekelés – spanking, amit igazán kedvelek. Szeretek ütni pálcával, korbáccsal, vagy paskolóval. Kedvelem a cipő és lábimádatot, a taposást. Szerepjátékok közül a tanárnő-diák, a póni és kutyatréning, amit talán kicsit jobban szeretek a többi szerepjátéktól.”

Nincs 8 napon túl gyógyuló sérülés
Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben itt nem enyhe fájdalomról van szó, és a kezdő jelentkezők többségének fogalma sincs, mire vállalkozott, Lady Jenny elmondása szerint arra még nem volt példa, hogy feljelentették volna testi sértés miatt. Mivel közös megállapodás szerint játszanak: a domina nem okoz 8 napon túl gyógyuló sérülést, és általában van egy menekülőszó. “Ez főleg olyan szolgáknál szükséges, akik nincsenek még tisztában önmagukkal, akik nem sűrűn voltak még nálam – így én sem biztos, hogy megérzem, hol a határ. A menekülőszó kimondásakor azonnal megállunk, a kötelékeit eloldozom. Kap pár perc pihenőt, eközben megbeszéljük mi volt az, ami miatt ki kellett mondania a menekülőszót, és van-e kedve tovább folytatni? Minden szeánsznak azonnal vége van, ha a menekülőszó háromszor kerül kimondásra. Ha a szolga rosszul lesz, orvosi segítségre van szüksége. Ilyenre nálam még nem volt példa, de számolni kell vele.”
Hétköznapi életben az Úrnő egész normális életet él, saját cége van, a dominaság csak egy játék. Szerep, amibe beleéli magát: élvezi, ahogy imádják és félnek tőle, olyan környezetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém.
Soha nem fogalmazódott meg így bennem, hogy most én domina leszek, és ezt meg akarom tanulni” – folytatta Lady Jenny korábban megkezdett [1] beszámolóját és kiderült, hogy szolgáltatása nem a munkája. “Nem ebből élek, van normális polgári foglalkozásom is. Igaz, meglehetősen sok időmet a BDSM teszi ki, filmforgatások, szolgák. Szerencsére saját cégem van, így az időmet magam osztom be. Érnek támadások, legtöbbjük olyan emberektől érkezik, akiknek igazából semmi köze ehhez az életformához, az ég egy adta világon semmit sem tudnak róla, rólam. Esetleg megnéztek egy SM filmet, és ebből vonnak le egyoldalú következtetést.” A domina elmondása szerint nem is szokott foglalkozni ezekkel a támadásokkal, nincs ideje és energiája mindenkinek elmondani, mi is az a szado-mazo, mit miért tesz. “Őket általában meghagyom a saját hitükben. Konstatálom, hogy megint én vagyok a perverz, mert ilyen filmben szerepelek, ő pedig a normális, mert ő csak megvette, letöltötte, megnézte – esetleg onanizált rá párszor.”

Ez csak egy szerep
Nekünk viszont mesélt, így megtudtuk, hogy a domina feladata meglehetősen összetett dolog. A praktikákat például nem elég névről ismerni, tudni kell őket biztonsággal alkalmazni. “Felelősséggel tartozunk a szolgánk életéért, egészségéért, lelkiállapotáért. Egy rosszul sikerült szeánsszal lelkileg–pszichikailag is megtörhetünk embereket.
Nekem talán szerencsém volt a filmezéssel, sok, a témában tapasztalt emberrel találkoztam, láttam őket dolgozni, segítettek, ha valamit nem tudtam, rosszul csináltam. Rengeteg filmet megnéztem, itt megint csak azt tudom mondani, hogy szerencsére ismerem a filmgyártás menetét, így filmnézéskor tudom, mikor áll meg a kamera, miért mutat mást, mikor álltak meg a szereplők pihenni, mit rontott el a domina-, esetleg a sub a jelenetben” – magyarázta Lady Jenny, aki a saját filmjeit is vissza szokta nézni – főleg vágáskor, így látja azt, hogy máskor mit kell másként csinálnia.
Szerintem ez a tanulás – de ez nem tudatos dolog, mert érdekel, mert élvezem, így gyakorlatilag észrevétlenül ragadnak meg bennem az információk. Ezen túl fontosnak tartom, hogy a domina pontosan tudja, mikor kezdődik és ér véget a szerepe.” De ez mégiscsak egy szerep – tette hozzá, hiszen nem mindig játszható, élhető, alkalmazható. “Van család, barátok, ismerősök, akik nem igénylik a dominanciát feltétlenül. Néha tudni kell megállni, életszerűen, emberien viselkedni. Még a szolgáinkkal is. Nagyon ritkán van az, hogy csak munkaként tekintek egy-egy forgatásra, vagy szolgára.”

Élvezi, ha imádják, félnek tőle
Lady Jenny az esetek többségében teljesen beleéli magát a szerepébe, nem kifejezetten a kínzás okoz örömet neki, hiszen van olyan szeánsza, ahol csak lelki megalázás szerepel. “Az egész helyzetet élvezem, a kommunikációt egy másik emberrel, olyan környezetben, olyan helyzetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém. Élvezem a másik ember reakcióit, élvezem azt, hogy imádnak, félnek tőlem, ha látom, hogy teljesen átadja magát nekem. Valójában azt tehetek, amit csak akarok. Ehhez nagyon nagyfokú bizalom szükséges a másik fél részéről. Ezt a bizalmat kivívni, ez, ami igazán élvezetes számomra. “
Munkája során már több esetben is előfordult, hogy a szolgának jelentkező személy megfutamodott. A domina pont ezért nem is szívesen fogad teljesen kezdő, önmagával és a vágyaival tisztában nem lévő szolgát. “Sokan megnéznek néhány fotót, filmet. Izgalmasnak találják a helyzetet. Aztán a kötél szorít, a tűszúrás fáj, a viasz éget, és a pálca! Az nagyon fáj!” – számolt be a kínosabb szituációkról.

Ha idegesítik, dűhítik, nem kínoz
“Egyébként minden szeánsz más és más, nincs előre megírt forgatókönyv – ezt még a filmeknél sem kedvelem. Természetesen vannak mozzanatok, ami szerint felkészülök egy szeánszra.” Új szolga esetén például mindig kér egy bemutatkozó emailt, vagy telefonon tesz fel kérdéseket. Mi a szolga elképzelése, vágyai, miről álmodik, milyen tapasztalattal rendelkezik. “Ez nem azt jelenti, hogy a szolga fogja a saját elképzelése szerint alakítani a szeánszot. Pusztán nekem ad támpontokat. Milyen ruhát vegyek fel, milyen cipőt, csizmát. Milyen eszközöket készítsek elő. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy nem szimpatikus a hozzáállása, nem tetszik a stílusa, egyszerűen megkérem, keressen más dominát. Nem vagyok hajlandó olyan embert fogadni, akivel nincs meg az összhang, aki idegesít vagy dühít.”
Fontosnak érzi többek között, hogy a szolgával legalább néhány percig kötetlenül elbeszélgethessen, mielőtt elkezdődik a szeánsz. Megisznak egy kávét, vagy üdítőt. “A beszélgetés végén elmondom a szabályokat, a menekülőszót, ha ez szükséges. A viselkedésére vonatkozó feltételeimet. A szerepjáték során használandó megszólításomat, stb. Ezután elküldöm tisztálkodni, hiszen senki sem szívesen ér hozzá egy izzadt, rossz szagú emberhez. Még akkor sem, ha közöttünk szó sincs semmilyen szexuális kapcsolatról.
Amint a szolga belép a stúdióba – már egy másik világban van – itt már a szerepjátékunk szerint játszunk.”(Velvet)

A dominák mindig jobban keresnek

Posted on by Olimpiq

Fiatal interjúalanyunk pornózott, most escortmunkából él Budapesten, és csak nevet azokon, akik lenézik ezért. Most szerzi a második diplomáját, a felmenői írók, dominaként pedig kifejezetten népszerű itthon: gyakorlatilag megállás nélkül csörög a telefonja. Példája nem követendő, de érdemes megismerni.
Lolitát az interneten találtam, miután három kolléganője is elhajtott, hogy nem akar beszélgetni, mondván, senki nem büszke erre. Az ő fotói mellett hosszú a felsorolás, hogy szexuális szolgáltatás címén mi mindent vállal – mikor hívom, készséggel igent mond, megállapodunk egy órában, a randira tűpontosan érkezik. Szőke, festetetlen és nagyon közvetlen. Előre fizetek, kattan a diktafon gombja, aztán annyira összehaverkodunk, hogy este együtt bóklászunk a Vérmezőn, sörözünk, én meg arra gondolok, hogy ennyire talpraesett lánnyal már régen találkoztam. Most lesz 22 éves.
GERMANY-PROSTITUTION-BROTHELLolita: – Pornóval kezdtem. Kint éltem Angliában, ahol elég ismert pornósztár lettem. Amúgy művészcsaládba születtem, 15 évesen már a barátaimmal laktam közös albérletben, tanultam mellette, mellesleg anyáméknak is ez volt az egyetlen kikötése: csinálj, amit akarsz, de tanuljál. Elköltöztem, vendéglátóztam, majd 18 évesen kimentem tanulni Londonba, ahol be is fejeztem egy újságíró iskolát. Aztán összejöttem egy pornós fiúval. Az akkori projektek nagyon nagy százalékát igazából vele csináltam – de ez már több mint három éve volt, és akkoriban nagyon nagy pénzeket kerestem, szemtelenül sokat. Azóta a zömmel a Balkánról beáramló lányok miatt – és ezt mindenféle negatív előjel nélkül mondom – folyamatosan romlik a nívó, és egyre kevesebbet lehet keresni. Aztán jó pár hónapig egyáltalán nem is dolgoztam, végül úgy adódott, hogy szükségem volt pénzre, és itt van most ez. Escortmunka. Nem is bánom igazából, hogy itthon vagyok – lassan kint, például Németországban is ugyanannyi a tarifa, mint nálunk.

Női Lapozó: Hallani, hogy jócskán lejjebb mentek az árak.
– Jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy én itthon is megkeresek naponta egy 50 és 100 ezer forint közötti összeget. Már kintről is segítettem a családomnak, segítek a mai napig, de voltam egy unokatestvéremnek is gyámja, akit Londonból támogattam. Most viszont elmondhatom magamról, hogy 21 éves vagyok, vettem magamnak egy lakást, és nem szorulok senkinek sem a támogatására.

Ez jó pénznek számít ebben a műfajban?
– Attól függ, honnan nézzük. Ismerek olyan lányt, akinek két hete nincs munkája, nincs vendége. Persze hozzájön ehhez, hogy én elég vad vagyok, és inkább a dominás-fétises munkákat bírom. Filmben is ilyesmiket csináltam, és keresik, erre jönnek. A dominák mindig jobban keresnek.

Miért?
– Sok oka lehet. Nyilván rá kell számolni a felszerelést, egy menő dominaruha jócskán megdobja az árat alapból. Meg hát érteni kell hozzá. A pasik persze mindig titkolják, de meglehetős igény van rá. Nézd, a férfiak nagyjából hetven százaléka heves tiltakozásban tör ki, ha melegekről van szó – kifejezetten homofóbok. De ugyanekkora százalék imádja, ha análisan ingerlik és ha alázzák. Furcsa. Valószínűleg látens dolog.
Tudsz ehhez „típust” csatolni?
– Igen. Kifejezetten sok például a közép- és felsővezető, akik egész életükben irányítanak, beosztottjaik vannak, nonstop parancsolnak. Arra van szükségük, hogy néha tisztességesen meg legyenek alázva. De szerintem ez érthető. Mondjuk én amúgy is ezt a munkát szeretem, ahol engem vernek vagy én ütök. Három és fél éve csinálom, egyszerűen nem bírom már adni ezt a bűbájos „girlfriendet”, az odabújós barátnőt. Nem megy.

Nehezebb eljátszani?
– Nekem megterhelő, nem is vállalok olyan vendéget, aki ilyesmit szeretne. De ott van fehéren-feketén a hirdetésemben is, hogy akinek ez a vágya, az ne jöjjön hozzám. Én nem barátnő vagyok. Nem is bírom jól hozni ezt a típust.

Régen ment?
– Igen.

De beszélgetni szívesen beszélgetsz?
– Persze, örömmel. Néha tanácsadóba is szívesen átmegyek, hogy mondjuk hogy lehet a nőket az anális szexre rávezetni otthon (jelzem: sok-sok türelemmel). Csak ne karoljon át, ne akarjon csókolózni. Muszáj, hogy valami nekem is megmaradjon, valami a magánéletemben, ami csak az enyém.

Ezt a kevésbé rutinos kuncsaftok is tudják? Tisztázod előre?
– Én nagyon kedves tudok lenni, de a határok világosak. Volt már, hogy szűz fiú jött hozzám, neki nagyon kedves szervizt adtam, és évekig vissza is járt hozzám. De mindig az az első, hogy mindent elmondok: tudunk találkozni fél órában, egész órában, ennyi az alapár, ez tartalmazza az óvszeres aktust, az óvszer nélküli franciát, testre-arcra élvezést, igény szerint erotikus masszázst, mellszexet, erre jönnek aztán az extrák. Mélytorkos francia, anál, szado-mazo játékok – de ezek természetesen többe is kerülnek. Meg szokták kérdezni, hogy mi fér bele az extrákba, én meg szépen elmesélem, hogy például kihúzod a nyelvemet és csapkodod, lenyomod a fejem a földre és bekötöd satöbbi – ettől néha egészen elhűlnek, és meg szokták kérdezni, hogy mégis miért csinálom. Azt szoktam mondani, hogy nem akarok érzelmet vinni a dologba. Alázzon meg bátran, csináljon velem, amit akar, ami neki jólesik. Volt például olyan fiú, aki feleségül akart venni – értsem meg, szerelmes belém. Annyit tudtam csak válaszolni neki, hogy nem is ismer, fogalma sincs, hogy ki és milyen vagyok valójában. Én dolgozom 10-től 6-ig, az a Lolita, és utána jön a saját életem. Az enyém. Lemegyek bő gatyában meg szandálban bulizni a barátaimmal – de ehhez a vendégeimnek már semmi köze nincs.

Sokan beléd szeretnek?
– Régen több volt. Amióta megvadítottam a hirdetésemet, azóta annyira nem jellemző. Nem szeretek én amúgy se senkinek a lelkébe beletaposni. Ez a munka épp elég sokat kiöl az ember érzelmi életéből, nem igazán hiányzik ez a pluszteher. Most lesz még egy munkám Dubaiban, utána még elmegyek Amerikába forgatni, és befejeztem. Kész.

Eleget kerestél, megvan minden, elég volt?
– Hát legfőképp befejezem a Corvinust, meg hát… ezer dollár kint egy normál, színes forgatás Amerikában, anál nélkül. Illetve nagyon fontos, hogy kint az AIDS-botrány miatt csak gumival megy. Szóval ezer dollár – bő egy óra alatt. Ott nagyon gyorsan megvagy, sminkkel mindennel együtt. Kint leszek egy hónapot, aztán belekezdek valamibe.
És mit fogsz csinálni?
– Egy online reklámügynökséget szeretnék. De mindenképpen valami olyat, ami az internethez, az online világhoz kötődik. És szeretnék végre írni is, ami a mostani melóm mellett egyszerűen nem megy – továbbá, tiszta röhej, egy online női magazinnál dolgozhattam volna havi százhúszért. Vicc. Szóval iszonyú fáradt leszek estére, így nem lehet. Amúgy is velejárója a munkának, hogy egész nap csörög a telefon, felhív egy csomó degenerált hülye, nagyon sokat kivesz az emberből az is, hogy az ilyenekkel egyáltalán kommunikálni kell.

Honnan tudod, hogy megbízható-e, akit fogadsz?
– Nem tudhatom, épp ezért nem is szeretek például kinti, kimenős munkát vállalni. Ha van, akkor is csak kocsival, saját sofőrrel megyek. Egyébként pedig ha privát számról hívnak, azzal már lehet kezdeni valamit. Rejtett telefonszámokkal „nem dolgozunk”. Olyankor mindig jelzem, hogy legyenek szívesek rendes számról visszahívni, különben nem tárgyalunk. De természetesen mindig többen vagyunk a lakásban, mikor vendég jön, és ezt ők is tudják. Meglepő egyébként, hogy a magyarok mennyire jó fejek meg intelligensek ahhoz képest, amit kint tapasztaltam. Meg főleg ahhoz képest, hogy minden másban mennyire feszültek és idegesek, sőt kifejezetten frusztráltak vagyunk.

Mennyire érzitek meg a válságot?
– Sokan nagyon, főleg külföldön, ahol egészen el voltak szállva az árak, és nagyon nem ehhez voltak szokva. A magyarok edzettebbek, itt nem vágja annyira a földhöz az embereket, ha kevés vagy kevesebb jut. Megszokták. Én napi 30-50-nel számoltam eredetileg, mikor hazajöttem, ehhez képest nagyon szépen keresek. Például nemrég felhívott egy fiú, hogy jönnének a barátnőjével, engem vernének – rendben, mondtam, hogy 80 ezer egy óra. És simán. De azon például nagyon csodálkozom, hogy rengeteg fiatal is jön. Fogalmam sincs, honnan van rá pénzük. Ettől függetlenül én nem is dolgoznék már így külföldön – nem tudod elképzelni, komolyan, de a németeknél meg az angoloknál koszosabb népség nincs. Úgy hidd el, hogy nem fürdenek. Kiküldjük őket, és csak a hang kedvéért megnyitják a csapot, de nem zuhanyoznak – amit amúgy onnan tudtunk, hogy beszereltettünk direkt ezért kamerát. Én erre mindig azt mondtam, apa, addig semmi nincs, amíg meg nem mosdasz.

Ez valami perverzió vagy lustaság?
– Semmi. Szimplán koszosak. Igénytelenek. Többek között ezért sem csinálnám már gumi nélkül, de ezt a filmezés alatt már megtanultam. Nincs kivétel, nincs pardon, nincs az a pénz, amiért. Tényleg sose tudhatod. Nem szabad belemenni ilyesmibe. Hiába hoznak nekem friss tesztet, a lappangó fertőzést az nem mutatja ki. Ezzel nem játszik az ember, ha egy kicsit is vigyáz magára.

Törzsvendég sem kapja meg ezt a pluszt?
– Tőlem nem. Még a privát életemben sem kapja meg a friss kapcsolatom. Egy ideig. Őt is elküldöm tesztre, és én is rendszeresen eljárok.

Mindig tisztázod egy kapcsolat elején, hogy ezzel foglalkozol?
– Mindig. Ez a legelső. Ha nem tudja elfogadni, akkor ne is menjünk bele. Persze nem lehet ezt elfogadni, mindig két-három hónap után jön az első botrány, menetrendszerűen.

Van ennek tipikus forgatókönyve?
– Persze, sőt van A és B verzió is. Először mindenki nagyon elfogadó és elszánt, aztán elkezdenek csajozni, mondván, hogy ha nekem lehet másokkal, akkor nekik miért nem. Ezt nehéz megértetni. A másik, aki kiborul, akár utánad jön egy másik országba, és tajtékzik, hogy hagyd abba azonnal. De amikor rákérdezek, hogy befizeti-e a tandíjamat, akkor elnémul. Áh, normális kapcsolatot nem tudsz emellett kialakítani.
Neked miért nincsenek nagy szilikonmelleid vagy nincs felfújva a szád? A pornó miatt sem kellett soha?
– Nem! Soha nem is akartam, nem is lesz, sőt kifejezetten kérték, hogy meg ne csináltassam. A Kovi mondta régen, hogy a hasamból adjak le egy keveset, de máshoz ne nyúljak. Szerintem részben ezért is van ennyi munkám – épp ezért számítok különlegesnek, mindenem saját.

Volt már olyan munkád, amit élveztél?
– Igen, több is. Ehhez a munkához alapvetően nélkülözhetetlen, hogy az ember szeresse a szexet, vagy legyen benne egy nagy adag perverzió, nem tudom. Úgyis minden fejben dől el. Amikor elkezdtem, részben poénnak indult, de amikor már pénzért ment, és tudtam, hogy csinálni fogom, hogy ez munka lesz, akkor rövid ideig elég sokat ittam meg drogoztam, hogy egyáltalán végig tudjam csinálni. Engem még 18 éves korom előtt megerőszakoltak, és volt bennem egy elég masszív férfigyűlölet is – mondjuk a mai napig nem becsülöm túlságosan őket. Ebben a szakmában ez amúgy is gyakori, a legtöbb lány fel tud mutatni valami hasonlót. Egészen addig, amíg nem kezdtem pornózni, nem is szexeltem – voltak kemény lelki tusáim, na. Aztán ráéreztem, és elkezdett működni, a filmezést, a kamerát a mai napig szeretem. De hál’ istennek a barátaim nem nagyon foglalkoznak ezzel az egésszel, nem téma, anyukám meg nagyon jól kezeli, nincs ebből konfliktus. Meg most már úgyis befejezem, vége.

Dominához járnak a magyar férfiak fojtogatós szexért

Posted on by Szexista

Még Amerikában is csak találgatni lehet, hogy mennyien dobják fel a szexet egy kis fojtogatással, itthon pedig egyszerűen nem beszélnek róla az emberek – még szexuálpszichológusok is alig. Pedig az oxigénhiány mint örömforrás hajszolása a magyarok körében sem ismeretlen. A budapesti domina társadalom egyik alakja, Monica Devil szerint az ilyen technikát igénylő vendégei 80-90 százaléka rendezett családi körülmények között él. Kötélről szó sem lehet, de vannak más módszerek. Még nem tudni bizonyosan, hogy a múlt héten elhunyt 72 éves színész, David Carradine halálát fojtogatós szex okozta-e, de az első hírek és találgatások a figyelem központjába állították ezt a magas kockázattal járó szexjátékot.
Az FBI szerint az Egyesült Államokban közel ezer főre tehető azoknak az embereknek a száma, akik évente meghalnak a hipoxifiliának is nevezett, a szexuális örömszerzés érdekében elért oxigénhiányos állapotban. Ezeket az eseteket általában nem szexuális tragédiaként, hanem öngyilkosságként jelentik. Azoknak a száma pedig ismeretlen, akik bármiféle – szó szerint – fullasztó erotikával kísérleteznek. A merőben szokatlan jelenségről még alig végeztek kutatásokat, és meglehet, a vizsgálati eredmények nem lennének mérvadóak, ahogy a módszerről is igen keveset tudni. Névtelenül is alig vannak ugyanis olyanok, akik bevallanák ezt a szenvedélyüket, mivel a közvélemény stigmatizálja és betegnek tartja őket.
Egy felmérés viszont arra már sikeresen rámutatott, hogy ha partnerrel űzik ezt a játékot, akkor főleg nők azok, akik passzívan átélik az élményt, míg a férfiak leginkább adni szeretik az effajta örömöket – írta a FoxNews. (Ugyanakkor a fulladásos szexben elhunyt férfiak aránya magasabb.)
A bizarr ötlet a wikipédia szerint a XVI. század óta terjed, amikor is az akasztásos kivégzéseknél megfigyelték, hogy a kötélen lógó férfiak pénisze keményen meredezett, mi több, egyesek még a nadrágjukba is ejakuláltak (halál-orgazmus). Feljegyzések tanúsítják, hogy egy idő után az erekciós zavarokkal és impotenciával küzdők ebből kiindulva az önfojtogatás módszerét használták kezelésképp. Később azonban kiderült, hogy az akasztás során bekövetkezett izomreakciók miatti erekciónak semmi köze a fojtogatós szex fiziológiájához.

Ha átlépik a határt, nincs visszaút
A fulladással feldobott szex technikájának nyitja roppant egyszerű: az oxigén megvonása miatt jóval több endorfint termel a szervezet, ami növeli, élénkíti az orgazmus hatásfokát, és különleges, eufórikus állapotot okoz. A pszichológus szerint egyetlen probléma van ezzel a dologgal – akár úgynevezett öncselekvésről van szó, akár más közreműködésével végrehajtott oxigénelvonásról –, hogy nagyon vékony az a határ, amelyen ha átlépnek, már nincs visszaút. Ahogyan az feltehetőleg Carradine esetében is megtörtént.
„Kiszámíthatatlan élettani folyamatok vannak, az önirányítás képessége pedig a fojtogatás során csökken. Van egy pont, ahol adott esetben olyan oxigénhiányos állapot áll fenn, amit már nem lehet befolyásolni. Például egy rosszul megkötött csomó miatt – ami a kelleténél szorosabbá válik menet közben – a túlzottan bódult állapotban került személy már képtelen szabályozni annak az erősségét. Kontrollproblémák lépnek fel az egyik oldalon, a másik oldalon pedig olyan biokémiai folyamatok jelentkeznek, amelyek tragédiához vezethetnek” – magyarázta a szakember. Noha az oxigénhiányos állapot lényegében független attól, hogy milyen eszközzel érik el a kívánt hatást, a vékony, éles célszerszámok használata külön kockázatot jelent!  Az ilyen eszközök felhorzsolhatják, súlyosabb esetekben pedig felvághatják a nyakat, légcsövet, nyelőcsövet. És ha még ezeket a sérüléseket meg is ússza a kísérletező alany, még mindig ott a veszélye az oxigénhiány által előidézett agykárosodásnak.

Fóliával, gázmaszkkal, arcra üléssel
Mivel a hipoxifilia szorosan összefügg a szadomazochizmussal, megkerestük a magyar domina társadalom egyik jellegzetes alakját. Monica Devil elmondta, bőven van példa arra, hogy szolgáltatásként fojtogatást kérinek tőle a férfiak, de – hogy szavaival éljünk – nem számít slágernak. „Ami a legfontosabb egy-egy ilyen alkalommal, az az ésszerűség” – avatott be minket a hivatásos úrnő a kulisszatitkokba. „Semmiképp nem lehet alkohol vagy drog befolyásoltsága alatt sem ő, sem pedig én. Ha már a telefonon keresztül hallom, hogy nem tiszta, inkább másik alkalmat ajánlok fel, és ha személyesen tapasztalom ezt a problémát, akkor sem vállalom el ebben az esetben.”
„A másik fontos és elengedhetetlen dolog a kulcsszó használata” – folytatta Devil, utalva arra a szóra, amit ha a kuncsaft kiejt a száján, neki azonnal le kell állnia. „Mindenkinek más ugyanis a tűrőképessége, és máshol vannak a határok. Ha nem tud beszélni – mert, mondjuk, olyan a szituáció, ami lehetetlenné teszi azt –, akkor kézmozdulattal vagy jól látható lábmozdulattal jelezheti, hogy ne tovább.” A fontos részletek megbeszélése után az eszközök kiválasztása szokott következni. Devil különféle módszerek, tárgyak segítségével fullaszt, ilyen például az arcra ülés, a fóliával történő fojtás, a kivezetés nélküli gázmaszk. A domina hangsúlyozta, hogy nyakat soha nem szorít el közönséges kötéllel – ebben az esetben a fullasztáshoz vastag marhabőr nyakörvet használ, ami nem tud bevágni a bőrbe, ezáltal nem veszélyes. Ügyelnie kell arra is, hogy a fojtogatásnak ne maradjon nyoma, ugyanis vendégeinek 80-90 százaléka rendezett családi körülmények között él.

Carradine, a nárcisztikus
Dr. Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus huszonöt éves szakmai tapasztalattal a háta mögött még nem találkozott ilyen esettel, de szívesen jellemezte az olyan emberek személyiségét, akik segítség nélkül, önmaguk fojtogatásával próbálják elérni az orgazmust. „Ez nárcisztikus viselkedés. Hogy még csak azt sem hagyom, hogy a másik okozzon nekem örömet. Ha egy ilyen ember szerelmes, akkor a másik emberben is tulajdonképpen önmagát szereti. Ezek az emberek nagyon féltékenyek, birtokolni akarják a másikat. A szexben úgy gondolják, hogy saját maguk tudják, mi a jó nekik, persze az sem mellékes, hogy ilyenkor csak magukra kell figyelni.” A szexuálpszichológus emlékeztetett rá, minden szexuális perverzióra jellemző, hogy egy idő után fixációvá tud válni, így végül az illető képtelen másként élvezni a szexet, és gyakran előfordul az is, hogy normál szex alatt már a merevedésre sem képes. – írja a Velvet.

Szexrabszolga lettem 2

Posted on by Domina

szexrabszolgaÁron viharos távozása után abban sem voltam biztos, hogy álmodtam, vagy valóság mindez. Körülnéztem, és mivel ott voltak körülöttem a kellékek, rájöttem, valóság. Vajon látom-e még Áront? Nem sokáig kellett ezen gondolkodnom, mert pár perc elteltével ismét csörgött a telefon. Ő volt az. Suttogott, hogy milyen jól érezte magát és köszöni. Máris nagyon hiányzom neki, mi lenne, ha telefonon most mindketten közösen simogatnánk magunkat?

Ő már el is kezdte, és rám gondol közben. Szeretné hallani a hangom, és mondjam, hogyan csinálja? Mit tudnék vele tenni?
Hát, újra meglepett. Telefonszex, ilyet sem próbáltam még. Közben Áron olyan átéléssel beszélt, suttogott, sóhajtozott, hogy gondolkodás nélkül magával ragadott. Csak úgy dőlt belőlem a szó, olyan természetességgel mondtam el, mit szeretnék, tudnék vele kezdeni, mintha mellettem ülne.
Néha kedves hangon válaszolt, majd később már csak én beszéltem, mikor egy hangos sóhaj hallatszott a vonal másik oldaláról és ez:
– köszönöm.
Addigra annyira beleéltem magam, hogy hirtelen fel sem fogtam és beszéltem tovább. Elnevette magát és újra megköszönte, csak ekkor értettem meg, mit köszön. Jól eső érzés töltött el, hogy ilyen hatással voltam rá.
Kicsit beszélgettünk minden témáról még, és megállapítottam magamban, értelmes fiú, és aranyos. Végül mondta, felhív este, és valószínűleg találkozni is fogunk. Annyi rejtély volt körülötte, olyan egyénisége volt, hogy mikor később megmondta igazi nevét, és azt, hogy egy ismert sportoló, már meg sem lepődtem ezen.

Este talpig sportruhában jött fel. Edzésről érkezett. Még ez is jól állt neki. Szép a feje, formás, popsija feszült, fallosza pedig ismét mereven állt. Nagyon kívántam. Csókolództunk, közben a falhoz támaszkodtam. Felizgatott, számomra még mindig ő volt az elérhetetlen férfi, csupa nagybetűvel.
Lehúzta bugyimat, egyik lábam a fotel karfájára tettem. Már alig vártam, hogy belém helyezze termetes szerszámát. Behunytam a szemem, és csak akkor mertem kinyitni, mikor magamban éreztem. Teljesen kitöltött, nagyon finom volt. Már annyira ezt vártam, hogy szinte az ájulás kerülgetett, mégis kicsit félve néztem oda.
Nem tévedtem. Egy méretes, amorf bronzszobor volt bennem. Ma nyerte és felavattuk, mint mondta. Hát, én valóban fel is avattam.

Szexrabszolga lettem 1

Posted on by Domina

Pár éve, egy bevárárlóközpontban ismertem meg Áront. Hatalmas, csillogó barna szemű, hosszú, fekete, dús szempillájú, feltűnően izmos, sármos férfi volt. Olaszos típusú, csokoládébarna bőr, barna haj és nagyon ápolt. Az elején kimondottan idegesített, mert nem tudtam úgy vásárolni, hogy valahol a közelemben ne bukkanjon fel és ne bámuljon rám epekedve. Amint a sorok között cikáztam, előfordult, hogy levettem az árút a polcról és ő a polc másik oldalán állt és rám kacsintott. Próbáltam játszani és kicselezni, direkt nem vettem észre, de nem adta fel.

Nem szólt hozzám egy szót sem, csak követett megbabonázva. Mikor a pénztárhoz mentem, ő is és mikor kezdtem berakodni az autóimba, akkor is ott állt és bámult. Látszott, hogy nálam jóval fiatalabb, és hogy felizgattam. Jót nevettem magamban és most én következtem. Rámosolyogtam, szó nélkül beültem autómba, elindultam szép lassan.
Tetszett, ahogy kezében szatyraival átrohan a parkolón, hogy utolérjen. Mivel legyezgette hiúságom, lassítottam, lehúztam az ablakot és kezébe nyomtam a névjegykártyám.
-Hívj fel!- mondtam és már indultam is tovább. -Áron vagyok!- kiáltott utánam remegő hangon és integetett.
Haza érve kezdtem épp kirámolni, mikor megcsörrent a telefon. Sejtésem volt, ki lehet, mégis meglepett gyorsasága. A telefonban határozott, bátor, szórakoztató volt. Kiderült, hogy élettársa van, és közelemben lakik. Mondta, nagyon sexi voltam a tűsarkú cipőmben és neccharisnyámban.
Annyira tetszettem neki -ruhám is sejtelmesen átlátszó volt-, alig bírt magával már a bevásárlóközpontban letepert volna. Takargatnia kellett magát a kocsival, mert állt a farka.
Arról ábrándozott, mikor leveszem a polcról az árut, mögém áll és hozzám nyomja, hogy érezzem, milyen hatással vagyok rá, csak félt a pofontól. Kérdezte, mikor találkozhatunk, hisz nagyon kíván. Éreztem, én is őt. Így hát teljesen természetes volt, mikor megbeszéltük a randit nálam, mindketten tudtuk, miért tesszük.

Csak lezuhanyozni volt időm, mikor megérkezett. Fehérneműben nyitottam ajtót, láttam, már a liftből kiszállva kőkeményen állt pénisze. Jó volt megtapintanom, ugyanis gyengéden megfogta kezem és azt farkára tette nagy örömömre. Szép, méretes volt, már alig vártam, hogy magamban érezhessem.
A szobába érve félrehúzta a bugyimat, és belenyalt puncimba nagy vaskos, hegyes nyelvével, hatalmas nyelvcsapásokkal. Olyan volt, mint aki soha nem akarja abbahagyni. De mégis…
-Jaj, ne hagyd abba édes!- kiáltottam és elkezdtem mozogni az extázistól.
Már, majdnem elélveztem, mikor arcán kéjes mosollyal abba hagyta.
-Nem engedem, hogy elélvezz! – mondta, még nem.
Ekkor kezdődött el életem első, igazán furcsa szeretkezése.
Előkapott egy banánt a zsebéből és felnyomta puncimba. Jó érzés volt, és újra beindultam, örülten mozogni kezdtem rajta. Nem engedte, hogy tövig belém kerüljön, és azt sem, hogy elélvezhessek. Pedig ekkor már minden vágyam, minden porcikám teljes intenzitásával csak ezt kívánta. Előkerült és bennem landolt egy hosszú, csavaros nyalóka is.
Felizgatott, mikor ezt látta rajtam, kezembe adott egy masnival átkötött csomagot. Nagy izgalommal bontottam ki, Gésa-golyók voltak benne.
Megörültem, mivel már többször ábrándoztam erről, hallottam barátnőimtől is, milyen fantasztikus érzés, én még soha nem próbáltam. Könyörögtem neki, tegye belém a golyókat a nyalóka helyett, amik úgy siklotak fel a puncimban, mintha ezer éve itt lenne helyük.
Kérte, sétálgassak tűsarkúban előtte golyókkal a puncimban, majd meglátom, milyen nagy élvezetet nyújt, mikor a G-pontomig csúszik..
Boldogan tettem, hisz évek óta erről ábrándoztam, és most valóra válik. Fantasztikus élvezet volt, ahogyan a három golyócska kis rücskeivel egymáson surlódva gurult bennem, és ezzel kínzásig felizgatott.
Áron megkért, hajoljak előre és feljebb tolta kicsit farkával a golyókat. Ekkor elélveztem. Mielőtt ideért, beindítottam a mosógépet, mivel az ugrálni kezdett centrifugálás alatt, odamentem. Ő utánam jött és felültetett az ugráló gépre. Szinte őrült táncot lejtettek ettől a golyók bennem és megállíthatatlanul hangos sikoltással élveztem ismételten.

Ekkor Áron lábaimat a vállára tette, lehúzta egyik cipőm és elém térdelt. Éreztem forró leheletét a puncimban, és életemben először történt meg, hogy saját tűsarkú cipőmtől élveztem el, immár harmadszor. Nagyon izgalmas volt és imádtam hallgatni, amint cuppog puncimban a hatalmas tűsarok.
Mindennél jobban vágytam rá, hogy végre az ő farka legyen bennem, suttogva kértem. Már harmadszor élveztem el úgy, hogy nem is érinthetlek meg.
-Imádni fogod a farkam –mondta.
Egy hírtelen mozdulattal kihúzta puncimból a golyókat. Fantasztikus gyönyör járta át testem. Ez, az ismeretlen élmény nagyon jó kéjsóvár puncimnak. Ekkor Áron előkerített egy vékony, de hosszú nyakú illóolajos üveget és ameddig tudta, belém nyomta. Az üveg szája úgy érte el és tapadt rá G-pontomra, úgy szippantotta be, mintha csókolná azt. Olyan hely, ahová nem jut el se száj, se nyelv, se pénisz. Hangos nyögéssel konstatáltam.
Áron mosolyogva számolt: négy, majd lágyan, de férfiasan megcsókolt és még a kábulatból fel sem eszméltem, búcsúzott.
Holnap hívlak. Ja, hogy tudd, gyönyörű puncid van, imádom!

Folyt. köv.

A háziszolga

Posted on by Domina

Igazán kedvelem az erotika minden formáját, de előszőr magam is meglepődtem, mikor rájöttem, nagy élvezetet nyújt számomra a férfiak lelki, néha testi megaláztatása. Hírtelen jött a felismerés. Nem mindenki váltja ki belőlem, de aki igen, az egy egész életen át kell, hogy szolgáljon becsülettel. István szolga történetét osztom most meg veletek. Amikor kidobtam, megparancsoltam, tegye közzé történetem mindenki számára, hogy ezzel is megalázzam és bizonyítsam felsõbbrendûségem.

Istvánnal egy évfolyamba jártam az egyetemen, kiszipolyoztam, kifacsartam és alázatos szolgát csináltam belõle. Örömmel, megelégedéssel tapasztaltam meg mellette, hogyan kell egy fiút szolgává tenni és megalázni. Néhány évig ő végezte a házimunkát helyettem, háztartási rabszolgaként testi-lelki fenyítést kapott tõlem. Már legalább féléve járt velem – számára csak Domina Alexa volt nevem – amikor mind inkább firtatni kezdtem, vannak-e titkos vágyai és melyek azok?
Sokáig ellenállt a kísértésnek, hogy elmondja nekem, hogyan is szokott maszturbálni: kegyetlen, domináns nõkre gondolva. Én éreztem valamit benne ebbõl, mert újra és újra felhozta a témát, a legváltozatosabb helyzetekben. Végül egy nyilvános helyen – egy étteremben – bevallotta nekem.
Úgy viselkedtem, mintha nem nagyon érdekelne a dolog. Nem figyeltem különösebben, kapcsolatunk a régi maradt, egészen egy téli délutánig, amikor is Edittel, legjobb barátnõmmel összefutottunk a metróban. Edit kedves, vékony, nagymellû lány, aki mindig nagyon nõiesen öltözködik, és sokszor láttam, amint kemény fiúkat csavart napok alatt az ujja köré.
Szóval Edit kedélyesen – és jó hangosan a megállóban – megjegyezte Istvánnak, hogy hallja tőlem, hogy mazochista.
Meg sem tudott szólalni meglepetésében, persze mindent letagadott. Edit szívbõl nevetett, és közölte, hogy be fogja neki bizonyítani, hogy egy kis mazochista féreg, aki térden fog csúszni elõtte és elõttem pláne.
Persze, ő még mindig tiltakozott.
Edit kedélyesen arcul legyintette bõrkesztyûs kezével, és leszállt a metróról.
Zavarodottan ment haza István. Még aznap felhívott, de nem voltam hajlandó beszélni vele errõl. Nagyon lekezelõen annyit mondtam, hogy kussoljon, nem ezt érdemlem tõle és holnap délután jöjjön át hozzám.
Meg is jelent a megbeszélt idõpontban. Kedvesen ajtót nyitottam, szüleim még nem voltak itthon.
-Na mi a problémád, édesem? Kérdeztem halkan, és leültem.
-Miért beszéltél errõl a barátnõidnek? És kinek mondtad még el? És egyáltalán, miért mondtad el, én nem is gondoltam komolyan.
Igen? – kérdeztem, és keresztbe vetettem lábam. Ekkor vette észre, hogy fekete harisnyanadrág van rajtam, de nem a szokásos papucs, hanem egy nagyon magas sarkú, fekete cipõ.
Csönd volt közöttünk. Ő dühösen nézett rám, én felsõbbrendûen mosolyogtam.
Akkor megmondanád, hogy mi ez a folt a csizmámon? – kérdeztem hirtelen, és az elõszobában álló fekete csizmám felé legyintettem.
Elvörösödött. A csizmám mindig is nagyon izgatta. Legutóbb, amikor nálunk volt, meg is kértem, tegyen már rendet a cipősszekrényben, amíg én átszaladok jegyzetekért egy barátnőmhöz.

Akkor megtalálta a sok gyönyörû cipõmet egymásra dobálva, rajta a táskámat, és néhány más ruhadarabom is. Csizmámat csókolgatva maszturbált, de nem fogta fel, honnan tudom?
Egyszerûen nem tudta megállni, hogy ne elégítse ki magát fenséges csizmám elõtt.
-Kedvesem – és ekkor felálltam a fotelbõl, gyere csak velem – mondtam, és ő követett. Az elõszobába mentünk.
-Behoznád a csizmámat? Kérdeztem könnyedén.
-Miért? Kérdezte, mire én csak a fejemet csóváltam, és azt mondtam félvállról: hozd csak ide, szolga!
Nem tudott ellen állni. Lehajolt, óvatosan felemelte, és behozta a szobába. Keresztbe vetettem lábam, és jobb lábfejemmel ágaskodó pénisze felé legyintettem.
-Csak nem egy kis merevedés, kedvesem? Lépj közelebb, majd én ápolom – mondtam.
Közelebb lépett hozzám, én pedig cipõmmel végig simítottam a nadrágját. Majd felálltam, és teljes erőbõl tökön rúgtam. Összegörnyedten állt, de láttam, hogy az erekciója nem múlt el. Nyöszörgött, de én továbbra is a legártatlanabb hangsúllyal megkérdeztem: csak nem fájt, édesem?
Na, mi az? Vetkõzz le! – szólítottam fel, és ő szó nélkül eleget tett kérésemnek. A pénisze kõkemény volt. Ott álltam elõtte. Olyan érdekes volt, nála negyven kilóval könnyebb vagyok, három évvel fiatalabb, és ott állok fekete tűsarkú cipõben, fekete csillogó harisnyában, az arcát simogattam és ő elõttem térdelt.
-Na mit is akartál kérdezni, kedvesem?
Alig nyikkant meg, egy hatalmas pofon csattant az arcán. Ki mondta, hogy beszélhetsz? Kérdeztem, és kényesen megigazítottam harisnyámat, hogy körmeim alatt sercegett a nylon.
-Na, ki mondta, hogy beszélhetsz? Kérdeztem még egyszer, mire ő felel: senki.
A válaszom még az elõbbinél is nagyobb pofon volt, majd elölrõl ismét tökön rúgtam. Mivel heréihez kapott és elõre görnyedt, mögé léptem, és többször erõsen a golyóit markoló kezébe rúgtam. Ezt addig nem is hagytam abba, míg néhányszor el nem találtam a mogyoróit. Erre már alázatosan könyörögni kezdett nekem.
-Na ez már jobban hangzik, szolga! Nevetve kérdeztem tőle: fájt, szolga? – mire ő rebegve mondta, hogy igen.
-Ha azt akarod, hogy épp bõrrel megúszd, akkor gyorsan alázkodj meg elõttem! Elõre léptem egyik lábammel, csókra tartva cipõbe bújtatott lábfejem.
Csináld, szolga, mindig is erre vágytál, nem?
-Igenis, úrnõm! -mondta, és megcsókolta a cipõmet.
-Mit csinálsz, kedvesem, kéredeztem.
Mondd ki hangosan, mit csinálsz?
-Alázatosan megcsókolom úrnõm cipõjét! – mondta, amire a válaszom halk kuncogás volt.
-A bokámat is megcsókolhatod, szolga! Vetettem oda.
Megcsókoltam, és nem is hagytam abba még jó ideig.
-Elég! Csattant fel a hangom, és felvettem a telefont az asztalról.
-Te maradsz a helyeden! Vetettem oda, miközben egy picit arrébb sétáltam tárcsázás közben.
-Halló, szia Edit, Alexa vagyok!
Hallottam, amint mondja.
-Igen Edit, itt van nálam. Szeretnél vele beszélni?
Remegett a gondolatra, hogy ezzel a szõke, kegyetlen lánnyal kelljen beszélne, miközben meztelenül, négykézláb állt alőttem, barátnõje, Úrnője elõtt. Mielõtt feleszmélhetett volna, már csettintettem felé, hogy álljon fel, és jöjjön. Ő balgán felállt. Hatalmas csattanással landolt ezúttal bal lábfejem a heréin. Nyögve görnyedt össze.
-Ha azt mondom ide, térden csúszol, kedvesem! -jelentettem ki ellentmondást nem tûrõ hangon. Közben befogtam a telefonkagylót.
Térdre állt, odacsúszott a fenekemhez. Érezte a harisnyám, a szoknyám illatát – észrevettem, hogy megszagolta.
-Tetszik? Jó, mert mostantól te fogod mosni, úgy, mint a harisnyáimat is, de most Edit akar veled beszélni – mondtam, és odatartottam a hallgatót.
-Te mit csinálsz éppen? – kérdezte egy szarkasztikus nõi hang.
-Alexával vagyok – mondta, mire felemeltem a kezem, hogy pofon üssem. Rám nézett, a pofon el is csattant. Majd mégegy, nehogy elfelejtse, hol van.
-Ez mi volt? – érdeklõdött ártatlanul Edit.
Felnézett rám, hát utasítottam: mondd meg neki, vagy…
-Alexa megpofozott, mondta habozás nélkül.
-Hogyhogy megpofozott? Egy ilyen erõs fiút, mint te?
-…
-Na mi van, talán megint megpofozott?
-Nem – puff, tenyerem ekkor ismét csattant az arcán. Sírni kezdett.
-Na mi van, mi folyik ott? -kérdi Edit?
Felnézett, és én gúnyosan az arcába mosolyogtam.
-Mondd meg neki, ki az Úrnõd, és mit csinálsz, mit csináltál!- mondtam.
-Edit az van – látta, amit a kezem felemelkedik – szóval itt térdelek Alexa elõtt meztelenül, és csókolgatom a cipõjét.
Hatalmas kacaj a vonal túlsó végérõl, több lány hangja is egyszerre.
-Edit, ki van ott?
-Kuss legyen szolga! Mondta Edit fuldokolva a nevetéstõl – mondd szépen, mazochista vagy!
Alexa elégedetten bólintott.
-Igen, Edit, mazochista szolga vagyok, Alexa szolgája. – a vonal túlsó végén hatalmas kacaj. Hát, így kezdődött Edit segítségével Úrnői pályafutásom.

A leányiskola 5

Posted on by Lolita

Susan Wilson tekintélye észrevehetően megnőtt azután a nevezetes péntek után. A kisebbek már korábban is tisztelték, de mostantól az idősebbek is respektálták és elfogadták. Teltek a napok, és Susan egyre magabiztosabb és nyugodtabb lett. Ekkor, mint derült égbol a villámcsapás érkezett a baj.
A két felsős – Linda Winner és Charlotte Palance -, akik olyan kegyetlen fenyítést szenvedtek el Susan-tól, eltérő módon dolgozták fel magukban a történteket.

Charlotte, aki egyébként is csendesebb és visszahúzódóbb volt társánál, úgy érezte, hogy megérdemelte a fenyítést, és bár egy ideig haragudott az előjáróra, de ahogy csökkent a fájdalma, úgy mérséklődött az ellenérzése is. Linda viszont nem tudott megbocsátani és állandóan az járt az eszében, hogyan tudna bosszút állni. Elhatározását csak fokozta a megalázás, amit a fenekelést követő héten kellett elszenvednie. Pótbüntetésként két hónapig a gyűlölt egyenruhát kellett viselniük, ez már magában is éppen elég volt. Ráadásul Susan minden reggel az iskola kapujában várta oket, és aprólékosan ellenőrizte ruházatukat; ha a legcsekélyebb hanyagságot észlelt, azonnal megtorolta.

Charlotte mindig pedánsan ügyelt a kinézetére, ezért csak ritkán került bajba, Linda viszont állandóan gyurött és hiányos öltözékben jelent meg, Susan nagy örömére. Ilyenkor jobb esetben csak a tenyerét kellett kinyújtania néhány zsibbasztó vonalzó-ütésre, de az is előfordult, hogy az osztályaikba siető diáklányok előtt kellett előrehajolnia, és elszenvednie pár ütést a paddle-val. Ezek a nyilvános fenyítések csak még jobban szították Linda dühét.
Linda Winner nem volt teljesen buta, jól látta, hogy Susan népszerűsége mennyire megnőtt. Ezért elhatározta, hogy most senkit sem avat be a terveibe, hanem egyedül hajtja végre a bosszút, így legalább titokban tudja tartani és nem árulja el senki. Persze ezt könnyebb volt elhatározni, mint végrehajtani, de Linda nem adta fel, szorgalmasan kereste a lehetoséget, amikor lecsaphat. Kitartását végül siker koronázta, éppen akkor, amikor lejárt a büntetésük.
A St. Adrian iskola rendszeresen helyet kapott a kisváros újságjában, ahol havonta egy oldal állt rendelkezésre, hogy beszámoljon az iskolában történtekről, hírekről, fontosabb eseményekről. Itt persze sohasem jelent meg semmi igazán fontos, csak a szokásos események – évnyitó, jótékonysági bál, nyílt nap. – rövid leírása, és természetesen mindig csak a jó dolgok, amik nem csorbították az iskola hírnevét. A cikkeket mindig az előjárónak kellett ellenőriznie, mielőtt eljuttatták a kiadóba, és az ő felelőssége volt, hogy csupa szép és kellemes történet jusson el az olvasókhoz. Susan nem igazán szerette ezt a feladatát, de azért becsületesen elvégezte.
Eddig mindig személyesen adta le a cikkeket a szerkesztőségbe, de ezen a szerdán kifutott az időbol és rohannia kellett edzésre. Miután átfutotta az írást, amelyet egyik osztálytársa készített az iskola kosárlabda csapatáról, megkérte az egyik alsóst, hogy vigye el azt helyette a kiadóba. Pénteken korán reggel az igazgató hívatta az irodájába. Nem gondolt semmi rosszra, máskor is előfordult már ilyen. Mikor azonban meglátta, hogy Mr. Kerwin milyen ideges és mérges, kezdett aggódni egy kicsit.
– Ez micsoda? – kérdezte a férfi, egy papírlapot lobogtatva.
– Nem tudom, Uram! – értetlenkedett Susan, mivel valóban nem sejtette, mit is akar az igazgató.
– Tegnap este felhívott az újság tulajdonosa, hogy tényleg megakarjuk-e jelentetni azt a cikket, amit küldtünk. Én persze semmiről sem tudtam, de pár perc múlva megérkezett a fax, és azonnal világos lett minden. Hogyan gondoltad, hogy ez a szemét az újságban megjelenhet?
– Én… nem értem, Uram – dadogta Susan idegesen. Az a cikk a kosárlabda csapat sikeres szerepléséről szólt. Persze nem egy Purlitzer-díjas alkotás, de…
A férfi felállt, és szótlanul Susan kezébe nyomta a lapot. Ahogy a lány olvasta, úgy lett egyre fehérebb. Az általa ellenőrzött és továbbküldött írás helyett egy teljesen idegen szöveget talált. Ez még igazán nem is lett volna olyan nagy baj, de a tartalma… Ez is a kosárlabdáról szólt ugyan, de a győzelmek helyett azt taglalta, hogy a csapat férfi edzoje hogyan használja ki a helyzetét és molesztálja a lányokat.
– Ez nem lehet… – kiáltott fel Susan, mikor a végére ért. – Én nem is láttam ezt az írást… Csak nem gondolja, Uram, hogy én… ilyet…
– Én csak annyit tudok, hogy ha az újság egyik munkatársa nem eléggé figyelmes, akkor a jövő héten az iskoláról beszélt volna mindenki. A te feladatod, hogy megfelelő cikkek jelenjenek meg az újságban, nem?
– De igen, Uram – hajtotta le magadóan a fejét a lány. Agyában lázasan kutatott, hogyan is történhetett ez meg. És lassan kezdett rádöbbenni, mekkora bajba is keveredett.
– Akkor hogyan tudod ezt megmagyarázni?
– Nem tudom… Vicky – Vicky Braun, ő írta ugyanis a cikket -, szerda délben lett kész, én átnéztem, kijavítottam néhány helyesírási hibát, de más gond nem volt…
– És akkor hogyan cserélodött ki erre a… szemétre! Gondolom végig nálad volt, amíg el nem vitted a szerkesztőségbe?
– Nos… Mivel Vicky késett egy kicsit, és nekem… rohannom kellett az edzésre… Ezért megkértem az egyik alsóst, Lisa Cadkey-t, hogy vigye el helyettem.
– Kezdem érteni a dolgot. Remélem tisztában vagy azzal, hogy a hanyagságod majdnem katasztrófát okozott! Egy előjáró nem viselkedhet így, neki az iskolát minden körülmények között védenie és óvnia kell. Természetesen ennek komoly következményei lesznek rád nézve, de először tegyük rendbe ezt az egészet. Most azonnal megkeresed Vicky Braun-t, és elviszed az eredeti cikket az újsághoz. Azután estig kapsz időt, hogy tisztázd, mi is történt. Ma este 8-kor várlak a lakásomon!
– Igenis, Uram! – felelte Susan.

Míg az osztályterem felé sietett, végiggondolta, milyen következményei lehetnek a dolognak. A fenyítést biztos nem kerülheti el és meg is érdemli. Persze most minden Mr. Kerwin kezében van, ő dönt a sorsáról. Egy sima fenekeléstől – amiben nem nagyon reménykedhetett -, egészen a nyilvános vesszőzésig és az előjárói posztról való leváltásáig – ezt talán mégsem? -, minden megtörténhet. De erre még ráér gondolni késobb, most fontosabb teendoi vannak.
Szerencsére Vicky-nek volt egy másolata a cikkről, így az első feladatot hamar teljesíteni tudta, és még idejében ért az újság kiadójához. Ezután Lisa-t vette elő. Az alsós először úgy tett, mintha semmiről sem tudna, de amikor Susan a nádpálcával fenyegette meg, lassan mindent bevallott. A tizenhárom éves, alacsony termetű lány rémülettől el-elcsukló hangon mesélte el, hogy nem ment egybol az újsághoz, hanem először megállt a barátnőivel az egyik cukrászdában. Eléggé elment az idő, és amikor indulni akart volna tovább, sehol sem találta a cikket. Többször is átkutatta a táskáját, de nem lelte. Megijedt, hogy fenyítést fog kapni, egész éjszaka alig aludt. Másnap már éppen szólni akart az előjárónak, de előtte még egyszer átnézte a táskáját. És nagy csodálkozására, legfelül ott volt az az elátkozott papír. Ekkor gyorsan elrohant vele a kiadóhoz, és reménykedett benne, hogy nem fog feltunni a késés. De úgy látszik, minden kiderült.
Susan lassan megemésztette a hallottakat, és érezte, hogy közelebb került a rejtély megoldásához. Megnyugtatta a remegő alsóst, hogy komolyabb dologról van szó, mint egy késés, majd alaposan kikérdezte, lépésről lépésre. Akkor kezdett igazán gyanakodni, amikor megtudta, hogy Linda Winner is ott volt a cukrászdában, és véletlenül felrúgta Lisa táskáját. Persze semmi szándékosság nem volt benne, még segített is összeszedni a kiszóródott könyveket. „Az nem lehet, hogy Linda ilyet tett volna…”, gondolta magában Susan. „Persze haragszik rám, és örülne, ha büntetést kapnék, de itt nem csak rólam van szó… De más meg nem lehetett.

Észrevehette a cikket, amikor kiborult a táska, könnyen el is tehette, otthon megírhatta a másikat és másnap visszacsempészhette Lisa táskájába.”
Ismét elrohant az újsághoz és elkérte a botrányos cikk eredetijét. Ezen világosabban látta, amit az elmosódott faxon csak gyanított: míg Vicky a saját cikkét számítógéppel írta és nyomtatta ki, ezt a másikat írógéppel készítették! Most már csak a titkárnőt kellett megkeresnie és rövid könyörgés után kezében volt Linda Winner egyik kérvénye, amivel össze tudta hasonlítani a bizonyítékot. első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy ugyanazzal a géppel írták mindkét dokumentumot.
Este egy kicsit nyugodtabban érkezett Mr. Kerwin házához. A férfi egyedül élt kertvárosi, nagy házban. Egy kicsit enyhültebben fogadta a lányt, mint reggel, aki röviden tájékoztatta, mit végzett.
– Szóval azt állítod, hogy Linda Winner kicserélte az eredeti cikket és ezt a… szemetet tette a helyére, csak azért, hogy neked ártson? – kérdezte az igazgató hitetlenkedve.
– Igen – felelte határozottan Susan. – Nagyon haragszik rám, amiért előjáróként többször is megfenyítettem. Tudta, hogy ha egy ilyen cikk megjelenik, akkor én tölthetem be tovább ezt a posztot, sot nyilvánosan meg is vesszőznek. Szerintem ezért mindenre képes lenne.
– Értem.
Egy ideig mindketten mély hallgatásba merültek, amit végül a lány tört meg:
– Uram… Jól tudom, hogy komoly büntetést érdemlek a figyelmetlenségemért… és én.. el is fogadom… De… nem lehetne… valahogy…, hogy továbbra is előjáró maradhassak?
A férfi egy ideig figyelmesen nézte a lehajtott fejű lányt, és lassan körvonalazódni kezdett benne a megoldás.
– Nos, tekintettel az eddigi munkádra és figyelembe véve, hogy nem történt komolyabb baj, nem látom okát, hogy másik előjárót válasszak. De azért emlékezetes leckében kell részesülnöd, meg kell tanulnod, hogy egy ilyen fontos beosztás a legcsekélyebb figyelmetlenséget sem tűri el. A büntetésed három részbol áll. először, ma este kapsz egy fenekelést, kézzel, a meztelen popsidra. Két nap múlva, ugyanebben az időben ismét találkozunk itt, akkor a paddle-val kapsz egy alapos verést. Újabb két nap múlva pedig a nádpálca következik; tizekét ütés, szintén a meztelen fenekedre. Úgy gondolom, ez elég emlékezetes lesz a számodra.

Susan megkönnyebbült, hogy legrémesebb álmai nem váltak valóra, de ugyanakkor meg is rettent a büntetés mértékétől. Az első fenekelés nem igazán félelmetes, a paddle-t is el lehet éppen viselni, de a nádpálca… És így, hogy előtte kétszer is kipirosítják a seggét…
– Egy igazgató és előjárója között szorosabb kapcsolatnak kell kialakulnia, mint általában – köszörülte meg a torkát a férfi, felriasztva gondolataiból a lányt. Ezért, kiegészítő büntetésképpen, mindhárom alkalommal nem elegendő csak a fenekedet lemezteleníteni, hanem… Azt szeretném, ha teljesen meztelenre vetkoznél.
Susan szíve nagyot dobbant ezekre a szavakra. Egyszerre háborodott fel, és kezdett egyre fokozódó izgalmat érezni. Tulajdonképpen azóta, amikor a férfi első alkalommal elfenekelte, vágyott az ismétlésre, és esténként fantáziált is róla. De most megrémült, hogy mindez valóra válhat. A férfi közelebb lépett hozzá, és megsimogatta a haját.
– Nem kell félned, a dolog teljes egészében a mi titkunk marad.
A lányban végül győzött az egyre hatalmasabb vágy, és vörös arccal kezdte kigombolni a blúzát. Pár perc múlva tizenhét éve teljes szépségében állt a férfi előtt, kicsit büszkén, bár azért kerülte annak a tekintetét. Mr. Kerwin elbűvölten érintette meg a melleit, addig simogatva a halmokat és morzsolgatva a kicsiny bimbókat, míg végül a lány nem bírta tovább és hátralépett. Az igazgató a kanapéra ült, Susan pedig engedelmesen követte, és ráhasalt a térdére. A férfi nem kezdte el azonnal a fenekelést, először még lágyan dörzsölgette a remegő félgömböket, ujjaival időnként a lány combjai közé is betévedve, megsimogatva nedves rejtekét.
Azután hirtelen teljes erejébol lecsapott a feszes célpontra, amivel csak még inkább fokozta a lányban a feszültséget. Mr. Kerwin felváltva ütötte a két félgömböt, egyre gyorsuló ütemben, egészen addig, míg Susan fel nem kiáltott a fájdalomtól. Ekkor ismét simogatni kezdte a vörösödő halmokat, kellemes zsongássá fokozva a csípős, égető érzést. A lány ekkor már teljesen elvesztette önuralmát, kéjesen megemelte csípőjét, odakínálva a férfi kezének. Az igazgató pedig nagy szak-értelemmel játszott ezen a hangszeren; néhányszor lecsapott a feszes húsra, majd egy ideig simogatta azt.

Susan szinte nem is érezte már a fájdalmat, csak a kéjt. Amikor a férfi végül befejezte a fenyítést, és elengedte, a lábai alig tartották meg. Gyorsan felkapta a ruháit, és kirohant a fürdoszobába. Csak mikor hazaért, akkor tudatosult benne, hogy az igazgató elég alaposan ellátta a baját, ekkor kezdett csak kényelmetlenné válni a verés hatása