Pornó a művészfimekben: Románc

Szex élesben a filmvásznon: Nagy valószínűséggel komoly vitát kavart a brit filmes cenzorok döntése, miszerint Michael Winterbottom tabukat döngető új filmje, a Kilenc dal vágatlanul került a mozikba. A film élesben felvett szexjelenetei botrányt okoztak a cannes-i filmfesztiválon és nálunk is bemutatták. Míg a megjátszott intimitás már nem jelent problémát a filmcenzorok számára, az élesben leforgatott szexjelenetekből szalagcímek lesznek. A francia rendező, Catherine Breillat 1999-es filmjét, a Románc (Romance)-ot, több országban is betiltották merész képei miatt. A Románc volt az első mozifilm, ahol a nézők kendőzetlen erekciót láthattak a maga teljes szépségében, a színész pedig nem volt más, mint a legendás olasz pornósztár, Rocco Siffredi. A film egy tanárnő szexuális kalandjait meséli el, akit barátja elhanyagol, így hát más férfiakkal vigasztalódik. A széleskörű botrány ellenére és a filmesek nagy meglepetésére a Románc vágatlan változata kerülhetett a brit mozikba, és csak később, a videómegjelenéshez kellett egy másodpercnyi anyagot eltüntetni az egyik forró jelenetből.

Catherine Breillat 1999-es filmje egy szexuálisan túlfűtött tanítónőről, Marie-ről (Caroline Ducey) szól, akit aszexuális pasija elhanyagol, így máshol keresi a kielégülést. A film egyik férfi főszereplője a híres olasz pornószínész, Rocco Siffredi, akinek erekcióját a Románcig csak pornófilmekben láthatták a nézők. Ez a produkció volt egyébként az első, amiben egy felálló farok töltötte be a képernyőt, volt is belőle botrány, ennek ellenére vágatlanul került a mozikba.
[Videók]

Pornó a művészfimekben: Brown Bunny

Vincent Gallo neve akkor vált igazán közismertté, amikor a 2004-es The Brow Bunny című, saját rendezésű filmjében a kamerák előtt szopatta meg akkori csaját. Maga a film nem hagyott mély nyomot a filmtörténetben, de az ominózus jelenet óta mindenki tudja, hogy a független filmes-zenész-festő nem panaszkodhat a farkának méretére (20,3 cm, igaz, ez saját bevallás), és hogy volt barátnője, Chloe Sevigny lenyeli – legalábbis, ha a forgatókönyv úgy kívánja. Gallo azóta 50 ezer dollárért (cirka 9 millió forintért) árulja is a farkát, egymillió dollárért (182 millió forintért) pedig akár a spermájával is hajlandó beszállni egy bababizniszbe.

Az amerikai színész-rendező, Vincent Gallo neve inkább független filmes körökben ismert, bár amikor 2004-ben élesben szopatta le magát akkori csajával, Chloe Sevignyvel egy filmjében, már nem csak a filmes lapok írtak róla. Most újabb polgárpukkasztó húzással állt elő: webshopjában egymillió dollárért árulja spermadonori szolgáltatását, teljeskörű kiszolgálással. A polgárpukkasztó amerikai független filmes-zenész-festő Vincent Gallo mainstream hollywoodi mozikban is alakított ugyan kisebb szerepeket, de inkább független filmes tevékenységévell hívta fel magára a figyelmet. Különösen 2004-ben: ekkor kavart botrányt a The Brown Bunny című, saját rendezésű filmje, melyben ő játszotta a férfi főszerepet; a nőit akkori csaja, Chloe Sevigny alakította; a film mondanivalójához pedig elengedhetetlenül szükségesnek tűnt egy orális szexuális aktus. Az élesben, premier plánban bemutatott ábrázolásból a nézők megtudhatták, hogy Gallo nem panaszkodhat a méretére, Sevigny pedig lenyeli, legalábbis, ha elég erősen fogják a fejét. A jelenet nagy visszhangot kapott (a film kevésbé), természetesen nagy botrányt és vitákat generálva, nem mintha ettől a film nem bukott volna meg csúnyán. A botrányt kiváltó jelenet itt megtekinthető, de ha a fentiekből nem lenne világos, igen, korhatáros tartalom.
Minden eladó, amire van vevő: A meglehetősen öntörvényű Gallót azonban nem viseli meg, ha a világ nem érti a művészetét (bevallása szerint merő szemétségből hagyta abba a festést 1990-ben, sikerei csúcsán, hogy megfossza az embereket csodálatos képeitől). Webshopjában azért megosztja művészi produktumait, szemérmetlen összegekért bárki vásárolhat tőle nyomatot, lemezt, filmposztert, a használt kalapját és bőrdzsekijét, dedikált újságokat, valamint – webshopokban általában szokatlannak mondható tételként – a művész szexuális szolgáltatásait és gyermekét.
vincent-galloHollywoodi körökben elterjedt a jótékonysági árverések azon formája, amikor a leglelkesebben licitáló rajongó együtt vacsorázhat kedvenc színészével, sőt a végén akár még egy puszit is kap tőle. Gallo azonban nem szarozik holmi imitációkkal, aki a filmvásznon szopat, attól a minimum, hogy teljeskörű kiszolgálást ígér mindenkinek, aki erre (őrá) vágyik. 50 ezer dolláros (kicsit több mint 9 millió forintos) tarifát számol fel egy éjszakáért, és hajlandó a világ bármely pontjára elutazni, persze ennek minden járulékos költségvonzatát gátlástalanul szintén a vevőre terhelve.
Kártyával nem lehet fizetni: „Fiatalkoromban velem is előfordult, hogy beleszerettem filmen látott színésznőkbe, akikről hosszasan álmodoztam, és elképzeltem, miket csinálnék velük. Úgyhogy most én, Vincent Gallo, olyan klasszikusok sztárja, mint a Buffalo 66 vagy a The Brown Bunny, úgy döntöttem, minden nő számára elérhetővé teszem magam. Mármint minden nőnek, aki képes ezt megfizetni. Mindössze 50 ezer dollár (plusz a kiadások) költségtérítésért kielégítem minden nőnek született nő álmait, vágyait és fantáziáit” – ajánlja a filmes nagylelkűen, és a nem nőnek született nőkön (és a pasikon) kívül nem is zár ki mást a körből, legyen bár kövér, öreg, színesbőrű, vagy vöröshajú. Leszbikus pároknak külön örül, bár árkedvezményt nem kapnak. Ja, és kártyát nem tud elfogadni.
Ajánlattétel, teljes komolysággal: Ha valakinek ennyi nem elég, szerezhet magának saját mini-Gallót: a művész szaporodni is hajlandó, amennyiben valaki kifizeti az egy adag spermájáért számított egymillió dollárt (182 millió forintot, az InThisEconomy.com adatai szerint egy adag „névtelen” sperma árfolyama 50-200 dollár, azaz 9-37 ezer forint). Az árban a petricsészés verzió értendő, bár Gallo igény (valamint további félmillió dollár) esetén hajlandó a hagyományos eljárásra is, sőt, mint nagylelkűen írja, megfelelő fényképes jelentkezés esetén elképzelhető, hogy el is tekint a felár felszámolásától.
Ha valaki esetleg komolyan venné az ajánlatot, lássuk, mi a várható genetikai örökség, ami kész főnyeremény. „Mr. Gallo spermája több kreatív területen is tehetséges gyermeket biztosíthat, ő maga kiemelkedő atléta, baseball-, futball- és hokibajnok, és profi motorversenyző. Mr. Gallo 1,80 magas, kék szeme van, családjában semmilyen genetikai rendellenesség nem öröklődik (szóval nincsenek nyomik), és születési rendellenességek sem fordulnak elő. […] 43 éves korában is láthatóan teljes hajkoronával büszkélkedhet, amiben meglepően kevés az ősz hajszál. Bár arcvonásai markánsak és különlegesek, ezek valószínűleg jól tompíthatóak az anya finomabb, nőiesebb adottságaival”.
Ha pedig valaki még mindig leküzdhetetlen késztetést érezne egymillió dollár azonnali átutalására, a születendő bébi garantált nemi jegyeiről olvasva talán elgondolkodik az ajánlat komolyságán: „Ha látták a Brown Bunny című filmet, akkor azt is tudják, hogy fiúgyermek esetén milyen méretű nemiszervre számíthatnak (20,3 centi, ha az apjára üt). Nem igazán tudom, pontosan hogyan befolyásolja egy ilyen jól felszerelt apa egy lánygyermek jegyeit, de biztos az sem fájhat”.
[Videók]

Pornó a művészfimekben: Shortbus – Dugd életre

Rob és Sofia boldog házasok, attól eltekintve, hogy a lánynak még sohasem volt orgazmusa. A szomorú ténynek ráadásul van egy ironikus oldala is: Sofia párkapcsolati terapeutaként dolgozik, és másoknak ad szexuális tanácsokat. Munkája során megismerkedik egy meleg párral, a fiúk éppen arra készülnek, hogy nyitnak a kapcsolatukon, és más férfiakkal is barátkoznak. Segíteni akarnak Sofia problémáján, és elhívják magukkal a Shortbus nevű klubba, ahol az emberek azért gyűlnek össze, hogy jól érezzék magukat, beszélgessenek a művészetekről, a világról, és hogy mindenki mindenkivel szexeljen.

short_bus_cameron

Ha annak idején a Huncut felhőcske nézői azt gondolták, film ezen túl semmi újat nem fog tudni nekik mutatni, ha azt hitték, Ming-liang Tsai­nak köszönhetően láttak mindent, ami egy férfi, egy nő és egy dinnye között történhet, hát tévedtek. Bár a dinnye kimarad John Cameron Mitchell filmjéből, majd kétórás segédanyagot kapunk, mit tehet egy férfi gyertyapózban magával, esetleg egy vagy két másik férfival, hogyan játszadozhat el egy nő sajátmagával egy távirányítható, tojás alakú vibrátor társaságában, esetleg egy másik nővel vagy egy komplett házaspárral, netalán egy szobányi férfival és nővel. A Shortbus 102 perces játékideje alatt egy mindent átfogó kiállítás látogatói lehetünk, melyben a Káma-Szútra garantáltan összes póza és még annál több lehetséges szexpartner-párosítása vonul fel a néző szeme előtt a vásznon.
A provokatívnak szánt film rajongói azzal ünnepelték a Shortbust, hogy végre egy film, ami őszintén, elkendőzés, finomkodás, álszerénység nélkül beszél a szexről. A beállításokat, a színészek valósághű játékát valóban megirigyelhetnék még a sokat látott pornórendezők is. Az első félóra után azonban (a felére csappant közönség között) már teljesen megszokod a közeliket a nemi szervekről. Kezd kevés lenni ez az őszinteség. Több kellene a botrányból.
Mitchell a Shortbus-szal New Yorkba vezet minket, de ez a Nagy Alma már nem a West Side Story színes kultúrmasszája, nem is A taxisofőr háborús övezete, ahol azért mindig ott szunnyad az esélye annak, hogy egyszer jön majd egy nagy eső, ami a város minden szennyét elmossa, és főleg nem Woody Allen örök, megkérdőjelezhetetlen szerelme. Ez a New York egy szeptember 11. utáni New York, amiből nemcsak a remény, de mintha minden más is elveszett volna. Ez a New York, míg azzal hiteget, hogy kiismerhetõ és nyitott, valójában végletesen és véglegesen zárt és átláthatatlan. Ebbe a Manhattanbe, ahogy azt a Shortbus címadó underground szexklubjának egyik törzsvendége, az egyszer volt new yorki polgármester a meghatottságtól könnyes szemmel megvallja: „minden bűnös elzarándokol, hogy megbocsátást nyerjen”, de ez a Nagy Alma már fizikailag képtelen ennyi bűnös lélek feloldozására.
A Shortbus Manhattanje olyan, mint az egészestés játékfilm maga. Az expozícióban az establishment shotot úgy pipálja ki a rendező, hogy méregdrága légi felvétel helyett rajzolt, festett totált mutat az aszfalt- és felhőkarcoló-dzsungel házairól. Maradunk kint, a felszínen. Ez a város sem és maga a film sem képes ledönteni nemhogy a megrajzolt falakat, de a valóságosakat sem. Nem képes közel engedni az emberhez, a városlakóhoz, a Shortbus szereplőihez. Csak dokumentálja őket és tüneteiket anélkül, hogy magát a betegséget kutatná, épp ezért a kezelés sem hozhat valódi gyógyulást: csak a felszíni tüneteket enyhítheti, anélkül, hogy megszüntetné magát a problémát. Minden marad a felszínen Mitchell Manhattanjében. Mint ahogy a felszínen dagonyázunk a Shortbusban, nemcsak annak egyik főszereplője által unos-untalan kattogó, mindent és mindenkit lencsevégre kapó polaroid géppel, nemcsak a másik főhős, James szerelméről készített, a kapcsolat legfőképp gondtalanul boldog, szirupos pillanatait összevágott mázas montázsában, hanem magában a címadó Shortbusban, New York betegeinek, a szeretni képtelenségüktől megcsömörlött aszfaltdzsungel lakóknak szánt klinikán, az örömtanyán is.
A film többségében a világváros elektromossági gondokkal küzd: a lámpák örökösen kiégnek, nincs kellő megvilágosítás, nincs fény. Csak az orgazmus, az őszinte, valódi, átélt gyönyör tud újra fényt hozni a világra, vagy legalábbis Manhattan sötét utcáira Mitchell filmjében. Az alig százéves mozi történetében számos film és sorozat rendezőjét ihlette már meg a nő, aki nem képes az orgazmusra. Mitchell csavart még egyet a dolgon, és egy olyan hősnőt választott filmje (egyik) főszereplőjéül, aki ennek ellenére abból él, hogy azt tanítja, amiben magának még sosem volt része: szexterapeuta. Így keresztezi az útját két, öt éve együtt élő férfi: James és Jamie, akik Sofia, a tanácsadó kanapéján betegekből hirtelen orvosokká válnak. Varázsszerük az orgazmust prédikáló, frigid asszonynak a Shortbus, „a tehetségesek és a hátrányos helyzetűek” new yorki szexklubja, ahogy a házigazda, a transzvesztita Justin Bond mutatja be a helyiséget. Van itt minden: színház- és moziteremtől orgiaszobáig, kibeszélő fülkéig, ahol orgazmus-élményeiket oszthatják meg egymással a nők (, itt világosodhatunk meg pl. arról is – Mitchellnek köszönhetően -, hogy egy jó orgazmus képes véget vetni a háborúknak, és elhozni a várva várt békét.
Ha létezik orgazmus, azt itt kell keresni, és ha létezik gyógyír a szeptember 11. okozta sebekre, akkor az az orgazmusban keresendő, szól Mitchell tanítása, aki egy nyiltatkozata szerint mindent megad a Shortbusban a nézőnek, ami ahhoz kell, hogy túlélje az elkövetkezendő alig több, mint egy évet Bush-sal Fehér Házban. Dugj, ha annyira bizalmatlanná váltál mindenkivel szemben, hogy még a neved sem mered felfedni másnak, nemhogy magadat. Dugj, ha már a terápia, vagy az ordítás, veszekedés sem használ kiüresedett és megcsömörlött házasságodra. Dugj, ha társad, szerelmed a szerelem elvesztésével inkább élőhalottként kísért közös lakásotokban és ágyatokban, és titokban valóban a halálra készül. Dugd őt, dugd életre halott kedvesed. Dugj, ne szeretkezz, ne háborúzz, hangzik az új jelszó, mert ha a felszínen olyan is minden, mint a hatvanas években, belül már semmi sem maradt a hippi mentalitásból.
Hiába bánik Mitchell szereplőivel kétségtelen szeretettel, hiába juttatja őket külön-külön, vagy együtt, személyre szabott szexterápiával a kívánt gyönyörhöz. Kiutat ő sem talál számukra reményvesztettségükből, legfeljebb csak pillanatnyi bejáratokat a Shortbusba, egymás testébe, egymás reményvesztettségébe. Épp ezért gyanús a film műfaji meghatározása: paródiát látunk elvileg. Épp ezért tűnik erőltetettnek az irónia, amivel a Nagy Alma lakosait ábrázolja a rendező. Hiába a Pollock poszter a falon, amit egy kis testnedv még színesebbé tesz, hiába James inkább siralmas, mint nevetséges öngyilkossági kísérlete – hogy a jakuzziba fojtsa magát -, és hiába a valóban meghökkentőre sikeredett szexjelenet, amikor Jamie egy férfi segglyukát használja mikrofonként, hogy beleüvöthesse az amerikai nemzeti himnuszt. És hiába a botrány, a látszólag őszinte beszéd a szexről, a nagyközelik az egymásbahatoló, gabalyodó nemi szervekről. Nem tudunk szívből nevetni Mitchell karakterein. Nem tudjuk kinevetni őket. Legfeljebb csak velük együtt, erőltetetten hahotázni – ha már sírni sincs miért. Hiába a dugás orrba-szájba, marad a csömör. „Régebben meg akartam váltani a világot, most már csak méltóságomat megőrízve szeretnék távozni.”, vallja a Shortbus transzvesztita házigazdája, Justin Bond. A Shortbusnak és hőseinek egyik sem sikerül.

John Cameron Mitchell második filmjében szintén a pornográfia eszközeit felhasználva mutatja be az emberek közötti kapcsolatteremtési nehézségeket: gruppenszex, hetero- és homoszexuális aktusok, maszturbálás, önszopás, saját nemi szervét csapkodó, elélvezni nem tudó nő kerül a képernyőre. A szereplők olyan természetességgel dugnak, mintha csak karácsonyfát díszítenének, és pont ez volt a rendező elképzelése is: hogy a néző ne érezze magát kínosan a jelenetektől, és a film végére már ne is gondoljon a szexre. Hiszen a 2006-os mű lényege sem ebben rejlik Mitchell szerint, hanem abban, hogy mennyire nehezen jut el egyik ember a másikig.
[Videók]

Pornó a művészfimekben: Intimitás

Ahogy a rendező fogalmaz, az Intimitás ott kezdődik, ahol a legtöbb film véget ér: az ágyban, pontosabban a padlón. Jay és Claire szerdai találkozásai nem szólnak egyébről, mint a szexről: nem kérdeznek egymástól semmit, és tartják magukat ahhoz a ki nem mondott egyezségükhöz, hogy a titkos légyottjaik terepéül szolgáló szobán kívül nem ismerik egymást. Amikor Jay-ben felébred a vágy, hogy többet is megtudjon partneréről, a kapcsolat bomlásnak indul. Egy alkalommal a férfi Claire nyomába szegődik, és kideríti, hogy a nő házasságban él. Claire férje, Andy igen nyitott ember, és hamar összebarátkozik Jay-jel. Úgy fest, Andy nem tud felesége titkos kapcsolatáról – vagy elég okos ahhoz, hogy megadja Claire számára a szabadságot. Amint Claire rájön, hogy Jay szaglászik utána, megszakítja a kapcsolatát vele. Jay ezek után döntő elhatározásra jut. Az „Intimitás” egy erőteljes, gazdag film. Elkerüli az érzelgősséget, nem csomagolja selyempapírba a szexualitást, nem kíván negédes szerelmi viszonyokat ábrázolni, csupán azt kutatja boncnoki hidegvérrel, mit akarhat férfi és nő egymástól az azonnali kielégülést kereső szexualitáson túl. A rendező kivárja, s nem bánja, hogy csak néhány őszinte szót talál a tönkrement és kidobott kapcsolatok romjai között.

Patrice Chereau 2001-es explicit jelenetekkel (közösülés, orális izgatás) teli filmje meglehetősen hajaz Bertolucci 1972-es Utolsó Tangó Párizsban című művére. Az alaptéma ugyanis ugyanaz: hogyan alakulnak ki az érzelmek egy „csak szex és más semmi” kapcsolatban, vagyis hogyan lesz a nyers dugásból szerelem. Jay (Mark Rylance) és Claire (Kerry Fox) heti egy alkalommal, szerdánként találkoznak egy lepukkant külvárosi lakásban, és kapcsolatuk hosszú ideig nem szól semmi másról, csak a szexről. Aztán a férfiban hirtelen felébred a vágy, hogy többet is megtudjon a nőről, és ezzel elkezdődnek a bonyodalmak.
[Videók]

Pornó a művészfilmekben: Ken Park


Négy tinédzser, négy gyerekkori barát – három fiú és egy lány – élete tárul fel előttünk: az erőszak, a szex, a gyűlölet, a szeretet és az érzelmi zavarodottság minden fázisával. Claude gördeszkás srác, aki egyszerre gyűlöli és szereti apját. Shawn inkább a szex iránt érdeklődik: halálosan belezúg barátnője húsz évvel idősebb anyjába. Peaches, a társaság lánytagja mindenáron el szeretne menekülni otthonról őrülten bigott apjától. Tate eközben nagyszülei túlzottan gondoskodó szeretetétől szenved. És persze ott van az ötödik haver is: Ken Park, de ő már csak múlt időben… A tabufilmjeiről ismert Larry Clark (Kölykök, Genya) új filmje emlékezetes botrányt kavart a Velencei Filmfesztiválon, és több országban kiváltotta a cenzorok haragját is.

Balaton retro (2007)

A lángossütők kaszáltak, a német demokratikus pajtások Zánkán építették a szocializmust, míg nyugati rokonaik önfeledten ráztak a siófoki Csikó Bárban a Dzschingis Khan-ra. A magyar tenger partján pedig a magyar Piedone nyomozott. Rendezte: Papp Gábor Zsigmond

Pornóváltozat is lesz az Avatarból

avatar_pornoTeljesen egyértelmű volt, hogy a hollywoodi filmsiker után nem sokkal jön a bejelentés, miszerint a pornóipar is lecsap James Cameron scifijére, és elkészítik az Avatar pornóváltozatát. (Így történt ez a Csillagok háborúja, a Beverly Hills 90210, a Gladiátor esetében is, és sorolhatnánk.)
Minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét hozó filmjéből a Hustler készít pornóparódiát, a tervek szerint hónapok kérdése és piacra is dobják – írta a royaltyfame.com. Arról nem szól a fáma, hogy a pornóváltozat milyen technikával fog készülni, de Larry Flint stúdiója minden bizonnyal nem a háromdimenziós megoldásra fog rámenni ebben az esetben. Bár, ki tudja.
A hírek szerint ugyanis a pornóipart is megfertőzte már a 3D-s őrület, az AVN expón a Bad Girls In 3D például elsőként mutatott be háromdimenziós pornófilmekből álló online könyvtárat. A felnőtt filmek készítői egyébként már jó ideje használják ezt a technikát: az 1969-ben piacra dobott The Stewardesses című szexfilm volt az első – a produkció két év alatt 27 millió dollár bevételt eredményezett.
[Party]

Az éj színe – Jane March és Bruce Willis szexjelenete

Bill Capa (Bruce Willis), a neves pszichiáter egyik kollégáját megölik, és mert a szálak az áldozat egyik ápoltjához vezetnek, Capa átveszi halott barátja terápiás csoportjának irányítását, hogy kinyomozza, ki a tettest. A foglalkozásokon megismeri a gyönyörű, titokzatos és ellenállhatatlan Rose-t  akit Jane March alakít. Capa megdöbbenésére életre kelti legvadabb erotikus vágyait. Szerelme teljesen elvakítja, s mire rájön, hogy a lány körüli rejtély összefügg a gyilkossággal, ő lesz a következő kiszemelt áldozat.
[Videók]

Szex és forradalom

Az 56-os témájú magyar filmekből nem sül ki semmi szaftos, hagyományosan elkomolykodják a témát. Pedig ki más lehetne az igazi hősünk, mint a mindenre kész Pesti Csaj és a virgonc farkú Pesti Srác? De ne álmodozzunk tovább hiába, íme, mi izgatta föl a legjobban a magyar filmeseket a forradalomban. Arcszex a Szerencsés Dánielben Irtó jó lehetett szűz fiúnak lenni 1956-ban, a magyar filmekből ugyanis az szűrhető le, hogy akkor, pár nap leforgása alatt egyszerűen mindenki elvesztette: Sándor Pál 1983-as művében a 16 éves Dániel is, sajnos – vagy szerencsére? – a legklasszikusabb magyarfilmes arcszexuálás keretében teszi. Ez irtó izgató vagy pont annyira felkavaró, mint Apró Antal? Tovább a többi forradalmi szexjelenetre