Húszból egy nő sose szexelt még józanul

Újabb elképesztő tanulmánnyal lepte meg a világot a Daily Mail a héten: húsz nőből egy soha életében nem szexelt még józanul, köszönhetően gátlásaiknak és önbizalomhiányuknak. Ráadásul a csajok többsége részegen esik túl a tűzkeresztségen is. A háromezer, 18-50 év közötti nő bevonásával készült felmérés a nők ivással és szexszel kapcsolatos viszonyát vizsgálta (igen, a kettő jobban összefügg, mint első pillantásra gondolnánk). Nem tudni, mi az ijesztőbb: az, hogy húszból egy nő még sose szexelt józanul vagy inkább az, hogy a megkérdezett csajok szexpartnereiknek felével a szalonspicc állapotán túl jöttek össze. Az esetek közül legalább egy alkalommal pedig még csak arra sem emlékeztek, hogy hívták a csókát – ne felejtsük, a kérdezett hölgyek mindössze nyolc szexpartnert tudhatnak maguk mögött, tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy a nagy számok törvénye alapján alakult ki ez a helyzet.
A félénk szűz lányoknak gyakran mondják, hogy hajtsanak fel egy üveg jó bort az első aktus előtt, amitől ugyan még nem rúgnak be, de már felélednek ösztöneik és elmosódnak gátlásaik. Nos, a statisztika szerint tízből négy csaj nem volt józan, amikor először bújt ágyba párjával… ez majdnem a nőtársadalom fele! Persze nincs új a nap alatt, a pia megmozgatja a tesztoszteront, ami a szexhormonunk is egyben, ezért a nők nem csak oldottabbak, de tüzesebbek is a szesz hatására. Nem véletlenül próbálták évszázadokon át leitatni a csinos lányokat és kikapós asszonyokat a pasik.
Mégis, a Daily Mail felmérése szerint a nők elsősorban önbizalmukat próbálják feltuningolni a szesszel: húszból kettő nő állította a megkérdezettek közül, hogy józanul soha nem merne levetkőzni élő ember előtt. A többiek ellazulni vágynak, és abban bíznak, szenvedélyeik feloldódásával „jobbak” lesznek az ágyban (bármit is jelentsen mindez). Azért nem árt észen lenne, hiszen ittasan az ember a biztonságos szex alapszabályairól is könnyebben megfeledkezik…

Roxy Jezel loves to party. After she had a friend help her home, her true colors shine through. Roxy faked being drunk so she could have some alone time with her married friend. For Roxy, being drunk is fun but drinking cum is second to none!!! Drunk Attention Whores Drunk Attention Whores

Drunk Attention Whores Drunk Attention Whores Drunk Attention Whores

Női függőség és pánik

drogos_nok1Az új évezred nője kilépett a hercegnő cipellőből: függősége nem takargatnivaló szégyenfolt immár – mint az angyali Marylin nyugtatóhasználata -, hanem védjegy. Az ösztönvezéreltség és az alávetettség, a „bevállalósság” és egyben a szükségszerű bukás szimbóluma.

A mértéktelen anyagozás és/vagy piálás mellett a függőségek másik típusát az úgynevezett viselkedési addikciók jelentik. A plázaszagnak ellenállni nem képes, a hónap utolsó két hetét száraz bureken és vízen tengető vásárlásfüggő titkárnő, az arctalan internetes szexcsetre kattant, ám a valódi kapcsolatoktól rettegő elvált asszony, vagy a napi négy-öt órát az izomzatuk kidolgozásával töltő edzőterem-addikt csajok esetében – bár a forma más és más -, ugyanazt a közös tartalmat fedezhetjük fel.

Bizonyos viselkedések akkor is folytatódnak, ha az illető már ráébredt arra, hogy a pokol tornáca felé araszol (mert a munkamániája miatt a huszadik pasija int be neki, a rulett elvitte a lakbérhátralékot, vagy a rendszeresen kitépázott hajcsomók hiányában lassan Gusztávra kezd el hasonlítani).
A megállj-ra való képtelenség, az „önjáró”, a tudatos irányítás alól kikerülő viselkedések felvetik a kérdést: mennyire vagyunk urai a saját életünknek, illetve mennyire vagyunk otthon önmagunkban. Úgy tűnik, hogy a mostanság divatos megbetegedések egyre inkább aláássák az akaratba és az önkontrollba vetett hagyományos hitet, és a megbokrosodott vágyaknak tökéletesen kiszolgáltatott embertípusnak vetnek babérkoszorút.

A „megbolondult” és irányíthatatlan test kerül egy másik divatos pszichés betegség, a pánikszindróma centrumába is. A roham során a betegeknek olyan érzéseik vannak, mintha „nem velük történne mindez”, mintha a végtagjaik teljesen idegenek volnának, és nem az ő testükhöz tartozó karok hadonásznának segítségért. A lassíthatatlan tempóban zakatoló szív, a befolyásolhatatlannak hitt, kapkodó levegővétel tovább erősítik a hitet: „Valami szörnyűség történik, ami felett nincs hatalmam többé!” (ettől a gondolattól viszont tovább súlyosbodnak az említett tünetek).
A leggyakoribb pszichiátriai kórképek, úgy tűnik, a kontroll kérdése köré csoportosulnak. Az éhségünket nyeldekelve, hiperfegyelmezetten csipkedünk a biosalátából, az asztal alatt rángó lábunkat lefogva rámosolygunk az éppen a kirúgásunkról ordibáló kisfőnökre, de századszorra sem vagyunk képesek abbahagyni a cigizést, a körömrágást és a gázcsapellenőrzést. Egyfelől extrém szűk karámba tereljük magunkat – például nem vállaljuk fel, ha sérelem ért, ha ellentétes véleményen vagyunk stb. -, más területeken viszont képtelenek vagyunk határokat húzni és kereteket rajzolni. Nyilván így is létrejön egyfajta egyensúly, de kérdés, hogy lehetne-e kicsit kényelmesebb és testhezállóbb a balansz.