Egy hétköznapi család, teljesen átlagos gyermeke vagyok. A történet amit szeretnék minél inkább élvezhető formában elmesélni nektek, az 17 éves koromban történt, és tartott is egy darabig.
Szóval 17 esztendős átlagos csaj voltam, nem csúnya, de közel sem voltam a kor szépségideáljaihoz, viszont az alakom az teljesen rendben volt. A szüzességem elvesztésén sajnos, már túl voltam, de igazi orgazmust még nem éltem át. Történt egy szombat esti házibulin, hogy összejöttem egy nálam jóval idősebb sráccal és én vártam a csodát az este folyamán, de mindhiába.
Lefeküdtünk ugyan egymással, de ha lehet, még rosszabb volt mint az eddigiek. Csalódottságomat leplezve, újra belevetettem magam a buliba és próbáltam magam jól érezni. Hajnalban hazamentem, kicsit gondolkodtam a történteken, és már teljesen lemondtam arról, hogy engem egy férfi valaha is kielégítsen szexuálisan. 4 óra körül lehetett mire lezuhanyoztam és ágyba akartam bújni, amikor összefutottam Petivel az ikertestvéremmel a mosdó előtt. Látta rajtam, hogy nem vagyok túl jókedvű és faggatózni kezdett.
Én próbáltam mindenféle baromságot mondani neki, de egyszer csak, valószínűleg az elfogyasztott alkohol hatásától előálltam az igazi indokkal. Én magam is meglepődtem, de ezeket a szavakat használtam: – Engem senki sem tud rendesen megkefélni.
Azt hiszem rendesen meglepődhetett, mert csak egy „hoppá” jött ki a száján.
A legtöbb dolgot eddig is megbeszéltük egymással, de idáig a szexről nem esett szó kettőnk között. Most azonban bekísért a szobámba lefeküdtünk egymás mellé és megbeszéltük egymás problémáit ezen a téren is.
Én nagyvonalakban elmeséltem neki az eddigi próbálkozásaimat, és ő is elmondta, hogy eddig minden barátnőjével csak a pettingig jutott. Mindketten az oldalunkon feküdtünk szemben egymással, úgy hogy az arcunk pár centire volt csak egymástól. Később témát váltottunk és mindenféle dologról beszélgettünk, de ismét visszakanyarodtunk a szexhez, ám ekkor már nem csak a problémákról beszélgettünk, hanem leginkább a vágyainkról. 6 óra körül már mindketten eléggé kész voltunk és ő elment aludni a saját szobájába.
Ilyen beszélgetős estéket egyre többször csináltunk és kb. a 6-7-ik alkalommal odáig jutottunk, hogy mi lennénk az ideális pár, de ez nem lehetséges. A következő ilyen esténk úgy alakult, hogy ketten maradtunk egész hétvégére és a dumapartihoz ittunk egy kis pezsgőt is. Egyre többet és egyre célratörőbben kérdezgettük egymást a titkos gondolatainkról, míg ki nem nyögtem, hogy rúgjuk föl a „szabályokat”.
A következő pillanatban közelebb jött, gyengéden megfogta a vállamat végigsimította a karomat és lágy puszit adott a kezemre.
A szemembe nézett és hirtelen ám nagyon gyengéden megcsókolt. Tudtam, hogy nem elfogadott az amire most készülünk, de kívántam őt. Csókolóztunk, simogattuk és becézgettük egymást, mint a szerelmesek. Az, hogy ő csak pettingelt ez idáig nekem nagy hasznomra vált, hiszen ismerte a női test legingerlékenyebb részeit és az én elbeszéléseimből is tudhatta hol vagyok a legérzékenyebb. Közösülés nélkül is rengeteg orgazmusban volt részünk mindkettőnknek ezen a hétvégén. Hol kézzel, hol szájjal és aztán kombinálva a kettőt, különböző eszközöket bevonva a mi bűnös játékainkba.
Fantasztikus hétvégét kaptunk egymástól, együtt zuhanyoztunk, borotválkoztunk, főztünk stb… A következő ilyen hétvégére 3 hónapot kellett várnunk, de higgyétek el megérte. Addigra ismertük már egymás testét alaposan és nem okozott nehézséget, hogy néha röpke 5 perc alatt is eljuttassuk egymást a csúcsra, de az igazi gyönyört az okozta mindkettőnknek amikor megtörtént a behatolás. Sikítottam a gyönyörtől, mert míg mesterien dolgozott bennem nem kis szerszáma, addig izgatta a csiklómat és ujjazta a fenekemet.
Ég és föld között lebegtem, soha életemben nem éreztem még ilyet, de azt tudtam, hogy nem akarom abbahagyni. Kértem, hogy ha eljön a „vég” húzza le a gumit és a számba fejezze be –szerettem volna neki meghálálni, ami sikerült is mert mikor telelőtte a számat és torkomat, mindketten csak annyit mondtunk a másiknak: KÖSZÖNÖM.
Ezek után sokszor volt még ilyen és ha lehet még nagyobb élvezetekben részünk, és szeretném elmondani mindenkinek, hogy az ilyenfajta kapcsolatban semmi kivetnivaló nincs és ne ítélkezettek olyan elhamarkodottan, mert könnyen egy családtagotok karjaiban találhatjátok magatokat….
regény
Sci-fi erotika: A Hold börtönében
Az amerikai Robert Anson Heinlen, Isaac Asimovval és Arthur C. Clarke-kal a sci-fi irodalom „nagy hármasának” egyik tagja. Érdemei közé sorolhatjuk, hogy széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat és az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írni. Az 1940-es években sci-fi témájú írásai olyan népszerű magazinokban jelentek meg, mint Saturday Evening Post.
Robert A. Heinlein elképesztő pasas volt, radikálisan individualista libertárianus, aki az Amerikai Tengerészeti Akadémián végzett és még a USS Roper fedélzetén is szolgált 1933–34-ben, egészen a tengerészeti hadnagyi rangig jutott. Katonai karrierjét a tbc törte ketté, viszont hosszú kórházi kezelés alatt kitalálta a vízágyat, amelyet később több könyvében is beleírt. Ezzel lehetetlenné téve a későbbi gyártóknak a szabadalmaztatást. Jó libertariánusként a szabad szerelem és a nudizmus híve volt.
Három feleséget fogyasztott, a másodikkal elveinek megfelelően, nyitott házasságban élt. A hadsereg kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne, mélyen hitt a lojalitásban, a vezetésben, és még sok más, a katonasággal összefüggő eszmében. A Kaliforniai Egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, s bár az újabb diplomát már nem szerezte meg, mérnöki tudását szintén kamatoztatta a regényeiben. Az 1930-as években aktív tagja volt Upton Sinclair szocialista mozgalmának, amely a kaliforniai szegénység megszüntetését tűzte ki célul, majd amikor Sinclair 1934-ben a Demokrata Párt jelöltjeként a kaliforniai kormányzó címért indult, részt vett a kampányban is, magának a kaliforniai parlamenti alsóházi tagságot szemelte ki. A politikai pályán szerzett tapasztalatait szintén termékenyítően hatnak írásaira. Hogy mennyire sokszínű alkotó egyéniség volt, arra jó példa, hogy 1959-es regénye, a Csillagközi invázió a kritikusok nagy többsége szerint a militarizmust dicsőíti, ezzel szemben a két évvel későbbi Angyali üdvözlet miatt már a szexuális forradalom és az ellenkultúra úttörőjének tartják.
Az amerikai Robert Anson Heinlen, Isaac Asimovval és Arthur C. Clarke-kal a sci-fi irodalom „nagy hármasának” egyik tagja. Érdemei közé sorolhatjuk, hogy széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat és az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írni. Az 1940-es években sci-fi témájú írásai olyan népszerű magazinokban jelentek meg, mint Saturday Evening Post.
Robert A. Heinlein elképesztő pasas volt, radikálisan individualista libertárianus, aki az Amerikai Tengerészeti Akadémián végzett és még a USS Roper fedélzetén is szolgált 1933–34-ben, egészen a tengerészeti hadnagyi rangig jutott. Katonai karrierjét a tbc törte ketté, viszont hosszú kórházi kezelés alatt kitalálta a vízágyat, amelyet később több könyvében is beleírt. Ezzel lehetetlenné téve a későbbi gyártóknak a szabadalmaztatást. Jó libertariánusként a szabad szerelem és a nudizmus híve volt.
Három feleséget fogyasztott, a másodikkal elveinek megfelelően, nyitott házasságban élt. A hadsereg kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne, mélyen hitt a lojalitásban, a vezetésben, és még sok más, a katonasággal összefüggő eszmében. A Kaliforniai Egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, s bár az újabb diplomát már nem szerezte meg, mérnöki tudását szintén kamatoztatta a regényeiben. Az 1930-as években aktív tagja volt Upton Sinclair szocialista mozgalmának, amely a kaliforniai szegénység megszüntetését tűzte ki célul, majd amikor Sinclair 1934-ben a Demokrata Párt jelöltjeként a kaliforniai kormányzó címért indult, részt vett a kampányban is, magának a kaliforniai parlamenti alsóházi tagságot szemelte ki. A politikai pályán szerzett tapasztalatait szintén termékenyítően hatnak írásaira. Hogy mennyire sokszínű alkotó egyéniség volt, arra jó példa, hogy 1959-es regénye, a Csillagközi invázió a kritikusok nagy többsége szerint a militarizmust dicsőíti, ezzel szemben a két évvel későbbi Angyali üdvözlet miatt már a szexuális forradalom és az ellenkultúra úttörőjének tartják.
A Hold börtönében című regénynek eredeti címe, a The Moon Is a Harsh Mistresst sokkal jobban utal a történet egészén végigvonuló, csiklandós szexualitásra. A könyv Heinlen egyik remekműve, és minden szempontból zseniális regény. 1966-ban a hidegháború kellős közepén arról írni, hogy egy tudatra ébredt szuperszámítógép maroknyi segítőjével forradalmat generál a börtönként funkcionáló Holdon, elképesztő pimaszságra és tisztánlátásra vall. Nem is akármilyen börtön, hiszen innen visszajutni a Földre gyakorlatilag lehetetlen, mivel a gravitációs különbségből adódóan módosul az ember testfelépítése. A rabság nem csupán egy életre, hanem generációkra szól, a Holdat büntetett előéletű telepesei éppúgy benépesítik, mint annak idején Ausztrália kontinensnyi börtönét. A társadalomkritika itt egy majdnem tökéletesen pártatlan oldalról fogalmazódik meg, ami valljuk be, azért kicsit szokatlan számunkra. De tény, hogy miután letett a politikai karrierről, Heinlen igyekezett elkerülni, hogy beskatulyázzák bármiféle ideológiába, sokkal fontosabbnak tartotta a gondolat szabadságát.
Az írást viszont még értékesebbé teszi, hogy olyan kézenfekvően szórakoztató stílusban adja elő, ahogy arra csak egy ponyván és ifjúsági regényeken kiképzett alkotó képes. Pillanatokra se hagyja unatkozni olvasóját, még egy részletes és bonyolult gép leírásába is képes olyan hasonlatot csempészni, ami azonnal felkelti az ember figyelmét. Nem monologizál hosszasan és nem akarja rákényszeríteni gondolatait a közönségére, hagyja, ki-ki maga döntsön ízlésének megfelelően. Az efajta szabadság csak a legnagyobbak sajátja. Nem beszélve a néhol rejtett, néhol viszont teljesen leplezetlen szexualitásról, amely megjelenik minden oldalon, ahol csak a tüzes, öntudatos és intelligens, de testfelépítésükben azért mégis inkább a pin-up girlökre emlékeztető nőalakok szerepelnek. Mentségére legyen mondva, nőalakjainak többségét harmadik feleségéről mintázta.
Heinlein négy Hugo-díjat is nyert regényeiért, valamint ötven évvel első megjelenésük után három műve is „Retro-Hugo”-díjat kapott – ezeket a díjakat visszamenőleg osztják ki azon évek legjobb műveiért, amelyekben nem osztottak ilyet. De elsőként kapta meg a Damon Knight Memorial Grand Master díjat is az amerikai sci-fi és fantasy írók szervezetétől, életművének elismeréseként. Az íráson kívül hobbijának, a kőműveskedésnek és a barkácsolásnak szentelte az életét, harmadik feleségével, aki szintén mérnök volt, innovatív felszereléssel egészítették ki otthonukat. Forrás: Life and Style
A szicíliai Lolita naplója
Olaszország felbolydult. Egy szicíliai diáklány – Melissa P., azaz Melissa Panarello – kegyetlen őszinteséggel vetette papírra első szexuális kalandjainak történetét, amelyet napló formájában hozott nyilvánosságra a botrányt is vállaló olasz kiadó. A tizenöt éves, szenvedélytől fűtött és szerelemre éhes lány egy érzéketlen világba csöppen, ahol azonnal felnőtt nőként kell „helytállnia”. Míg szülei a tanulmányi eredményeiért aggódnak, Melissa nős férfiak „szado-mazo” világába keveredik, vad orgiákra jár, interneten keresi alkalmi partnereit, miközben korrepetitorával is viszonyt folytat. A naplóbejegyzések feltárják Melissa zűrzavaros mindennapjait, és ami talán még fontosabb, segítenek megérteni miért veszti el kislányos naivitását és tiszta szépségét, hogyan mocskolódik be testileg-lelkileg. A túlfűtött testiség poklát megjárt tini sorsa úgy bontakozik ki előttünk, mintha csak a szomszéd kislány szamárfüles füzetébe firkált nyári élményeit olvasnánk. Kritikusai szerint a könyv elemi erővel tárja fel azokat a hazugsághálókat, amelyek szexpartnerek, szülők és gyermekeik, nők és férfiak között feszülnek, és amelyből szinte lehetetlen kikeveredni. Első kiadása óta a „szicíliai Lolita” erotikus naplója közel egymillió példányban fogyott el Melissa szülőhazájában, huszonnégy országon söpört végig, és hamarosan mozivászonra is kerül. Cikk a témában
Mégis megrendezi Boyle a Pornót?
Robert Carlyle szerint Danny Boyle rendező egyre közelebb jár ahhoz, hogy megrendezze Trainspotting című 1996-os sikerfilmjének folytatását. A színész a BBC-nek nyilatkozott a dologról. A drogfüggőkről szóló kultfilmben a hiperagresszív Begbie szerepét játszó Carlyle azt mondta, Boyle kedvéért akár kútba is ugrana, és ingyen is elvállalná már holnap, hogy megcsinálja vele a Pornót. Irvine Welsh, a Trainspotting regényeredetijének írója Pornó címmel írt folytatást a történethez (a könyv magyarul is olvasható): a tíz évvel a Trainspotting-beli események után játszódó cselekmény ugyanazon figurák sorsát követi, ám a középpontban ezúttal nem Renton (a filmben Ewan McGregor játszotta), hanem a Beteg Srácként/Sick Boyként ismert Simon Williamson áll, aki egy csúfos londoni kaland után visszatér Edinburgh-ba, és új vállalkozásba kezd: Hét fivér menete címmel pornófilmet készül forgatni…
Nagyítás – Sick Boy karaktere mellett a regényben visszatér szinte az összes többi régi, jól ismert (anti)hős a Trainspottingból, így Renton, Spud, Begbie és Dianne is. Csakhogy Ewan McGregor korábban úgy nyilatkozott, hogy „szégyen-gyalázat” lenne leforgatni a folytatást – ő tehát vélhetően nem lesz benne az esetleg mégis megvalósuló filmben. Carlyle azonban határozottan lelkes a folytatással kapcsolatban, és úgy gondolja, az általa megformált karakter, a pszichopata Begbie talán az egyetlen pályája során, akinek a bőrébe újra szívesen belebújna, mert úgy gondolja, hogy még rengeteg lehetőség van benne.
„Úgy gondolom, nagyon sok minden van még ezekben a figurákban, szóval én mindenképpen benne lennék, és nekem úgy tűnik, Danny is egyre közelebb kerül a dolog megvalósításához. … Idei Oscar-sikerét követően (Boyle legutóbbi rendezése, a Gettó milliomos nyolc díjat nyert a 2009-es gálán – a szerk.) szerintem most már bármit megcsinálhatna, amit csak akar” – mondta a színész. A Trainspotting sikerét követő években egyébként többször is felmerült, hogy Danny Boyle esetleg megrendezné a folytatást is Irvine Welsh regényéből, ám egész eddig ódzkodott a dologtól. Nemrégiben azonban úgy nyilatkozott, hogy már folyamatban vannak a Pornó forgatókönyvének munkálatai.
Szex történet ikertesómmal
Egy hétköznapi család, teljesen átlagos gyermeke vagyok. A történet amit szeretnék minél inkább élvezhető formában elmesélni nektek, az 17 éves koromban történt, és tartott is egy darabig. Szóval 17 esztendős átlagos csaj voltam, nem csúnya, de közel sem voltam a kor szépségideáljaihoz, viszont az alakom az teljesen rendben volt. A szüzességem elvesztésén sajnos, már túl voltam, de igazi orgazmust még nem éltem át. Történt egy szombat esti házibulin, hogy összejöttem egy nálam jóval idősebb sráccal és én vártam a csodát az este folyamán, de mindhiába. Lefeküdtünk ugyan egymással, de ha lehet, még rosszabb volt mint az eddigiek. Csalódottságomat leplezve, újra belevetettem magam a buliba és próbáltam magam jól érezni. Hajnalban hazamentem, kicsit gondolkodtam a történteken, és már teljesen lemondtam arról, hogy engem egy férfi valaha is kielégítsen szexuálisan. 4 óra körül lehetett mire lezuhanyoztam és ágyba akartam bújni, amikor összefutottam Petivel az ikertestvéremmel a mosdó előtt. Látta rajtam, hogy nem vagyok túl jókedvű és faggatózni kezdett.
Én próbáltam mindenféle baromságot mondani neki, de egyszer csak, valószínűleg az elfogyasztott alkohol hatásától előálltam az igazi indokkal. Én magam is meglepődtem, de ezeket a szavakat használtam: – Engem senki sem tud rendesen megkefélni.
Azt hiszem rendesen meglepődhetett, mert csak egy „hoppá” jött ki a száján.
A legtöbb dolgot eddig is megbeszéltük egymással, de idáig a szexről nem esett szó kettőnk között. Most azonban bekísért a szobámba lefeküdtünk egymás mellé és megbeszéltük egymás problémáit ezen a téren is.
Én nagyvonalakban elmeséltem neki az eddigi próbálkozásaimat, és ő is elmondta, hogy eddig minden barátnőjével csak a pettingig jutott. Mindketten az oldalunkon feküdtünk szemben egymással, úgy hogy az arcunk pár centire volt csak egymástól. Később témát váltottunk és mindenféle dologról beszélgettünk, de ismét visszakanyarodtunk a szexhez, ám ekkor már nem csak a problémákról beszélgettünk, hanem leginkább a vágyainkról. 6 óra körül már mindketten eléggé kész voltunk és ő elment aludni a saját szobájába.
Ilyen beszélgetős estéket egyre többször csináltunk és kb. a 6-7-ik alkalommal odáig jutottunk, hogy mi lennénk az ideális pár, de ez nem lehetséges. A következő ilyen esténk úgy alakult, hogy ketten maradtunk egész hétvégére és a dumapartihoz ittunk egy kis pezsgőt is. Egyre többet és egyre célratörőbben kérdezgettük egymást a titkos gondolatainkról, míg ki nem nyögtem, hogy rúgjuk föl a „szabályokat”.
A következő pillanatban közelebb jött, gyengéden megfogta a vállamat végigsimította a karomat és lágy puszit adott a kezemre.
A szemembe nézett és hirtelen ám nagyon gyengéden megcsókolt. Tudtam, hogy nem elfogadott az amire most készülünk, de kívántam őt. Csókolóztunk, simogattuk és becézgettük egymást, mint a szerelmesek. Az, hogy ő csak pettingelt ez idáig nekem nagy hasznomra vált, hiszen ismerte a női test legingerlékenyebb részeit és az én elbeszéléseimből is tudhatta hol vagyok a legérzékenyebb. Közösülés nélkül is rengeteg orgazmusban volt részünk mindkettőnknek ezen a hétvégén. Hol kézzel, hol szájjal és aztán kombinálva a kettőt, különböző eszközöket bevonva a mi bűnös játékainkba.
Fantasztikus hétvégét kaptunk egymástól, együtt zuhanyoztunk, borotválkoztunk, főztünk stb… A következő ilyen hétvégére 3 hónapot kellett várnunk, de higgyétek el megérte. Addigra ismertük már egymás testét alaposan és nem okozott nehézséget, hogy néha röpke 5 perc alatt is eljuttassuk egymást a csúcsra, de az igazi gyönyört az okozta mindkettőnknek amikor megtörtént a behatolás. Sikítottam a gyönyörtől, mert míg mesterien dolgozott bennem nem kis szerszáma, addig izgatta a csiklómat és ujjazta a fenekemet.
Ég és föld között lebegtem, soha életemben nem éreztem még ilyet, de azt tudtam, hogy nem akarom abbahagyni. Kértem, hogy ha eljön a „vég” húzza le a gumit és a számba fejezze be –szerettem volna neki meghálálni, ami sikerült is mert mikor telelőtte a számat és torkomat, mindketten csak annyit mondtunk a másiknak: KÖSZÖNÖM.
Ezek után sokszor volt még ilyen és ha lehet még nagyobb élvezetekben részünk, és szeretném elmondani mindenkinek, hogy az ilyenfajta kapcsolatban semmi kivetnivaló nincs és ne ítélkezettek olyan elhamarkodottan, mert könnyen egy családtagotok karjaiban találhatjátok magatokat….
Joyce Carol Oates: Nemi erőszak
Egy döntés egyetlen másodperc törtrésze alatt – és az élet örökre megváltozik.
Teena Maguire-nek nem kellett volna lerövidítenie az utat hazafelé azon a július negyedikén. Nem éjfél után, és nem a Rocky Point Parkon át. Nem a tizenkét éves kislányával. Nem abban a kihívó öltözékben: szűk felsőben, levágott szárú farmerben, magas sarkú szandálban. Magának kereste a bajt.
Egy csapat felajzott, bedrogozott, részeg tizen-huszonéves fiú összeverte, megerőszakolta, majd ott hagyta vérbe fagyva a parkbeli csónakház mocskos padlóján. Kislánya, Bethie tanúja volt anyja meggyalázásának.
Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény?
Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel.
Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet.
Joyce Carol Oates amerikai írónő (Áldatlan szerelmek, Ők, Bellefleur, Luxusvilág) e remekbe szabott kisregényben szikáran, már-már szenvtelen szűkszavúsággal tárja elénk a megrázó történetet, a kisvárosi miliőt, a félelem légkörét, a fenyegetettség érzését, a kilátástalanságot – s egyúttal a szeretet erejét.