Fiatal, jó alakú, mindenre nyitott nő, a főnökkel dugni kell!

A személyi asszisztenst szexre is kereső férfitól még nem kaptam emailt, de gyorsan reagált egy másik hirdető, aki üzletvezetőt keres szexuális szolgáltatással. Elküldte az egyik jelentkezővel folytatott levelezését. A hirdetése:
Csinos, fitatal jó alakú mindenre nyitott üzletvezetőt keresek pesti színvonalas presszóba. Nagy forgalom, terasz, fiatalok, jó kollektíva, 2 pultos 4 felszolgáló (egy műszakban 3 fő), + takarítónő. Fizetés 200.000 Ft + Jutalék. Kérem olvassa el a hirdetést, ne csak elküldje az önéletrajzát! Itt a jelige: A főnökkel minden tekintetben jóban kell lenni!
Egy jelentkező: 176 cm magas vagyok, 62 kg, 30 éves, sose néztek 25-nél többnek, évekig dolgoztam a vendéglátásban, mint pultos, voltam személyi asszisztens évekig Magyarország vezető diákmunkaerő cégének egy vezető beosztású alkalmazottja mellett és az önértékelésem tökéletesen rendben van, ami a külsőmet és a tapasztalataimat illeti. Tehát nem ezért szívtam fel magamat, mert sose értem el semmit sem, hanem azért, mert süt a hirdetésből, hogy nem a felettes jobb kezét keresitek, hanem valakit, aki pont elég szép, dekoratív és adott esetben bevállalós ahhoz, hogy a főnök ágyasa is legyen. Nekem ment az, amit elértem anélkül is, hogy ezekhez a dolgokhoz le kell süllyedjek. Egyedül a pultosokat és felszolgálókat sajnálom, akik majd ennek az üzletvezetőnek az új “alattvalói” lesznek és hűséggel kell szolgálják azon érdekeket, amik az ő zsebét fogják duzzasztani… A teljes cikk itt olvasható

Fiatal, jó alakú, mindenre nyitott nő, a főnökkel jóba kell lenni!

A személyi asszisztenst szexre is kereső férfitól még nem kaptam levelet, de gyorsan reagált egy másik hirdető. A hirdetése:
Csinos, fitatal jó alakú mindenre nyitott üzletvezetőt keresek pesti színvonalas presszóba. Nagy forgalom, terasz, fiatalok, jó kollektíva, 2 pultos 4 felszolgáló (egy műszakban 3 fő), + takarítónő. Fizetés 200.000 Ft + Jutalék. Kérem olvassa el a hirdetést, ne csak elküldje az önéletrajzát! Itt a jelige: A főnökkel minden tekintetben jóban kell lenni!
Egy jelentkező: 176 cm magas vagyok, 62 kg, 30 éves, sose néztek 25nél többnek, évekig dolgoztam a vendéglátásban, mint pultos, voltam személyi asszisztens évekig Magyarország vezető diákmunkaerő cégének egy vezető beosztású alkalmazottja mellett és az önértékelésem tökéletesen rendben van, ami a külsőmet és a tapasztalataimat illeti. Tehát nem ezért szívtam fel magamat, mert sose értem el semmit sem, hanem azért, mert süt a hirdetésből, hogy nem a felettes jobb kezét keresitek, hanem valakit, aki pont elég szép, dekoratív és adott esetben bevállalós ahhoz, hogy a főnök ágyasa is legyen. Nekem ment az, amit elértem anélkül is, hogy ezekhez a dolgokhoz le kell süllyedjek. Egyedül a pultosokat és felszolgálókat sajnálom, akik majd ennek az üzletvezetőnek az új “alattvalói” lesznek és hűséggel kell szolgálják azon érdekeket, amik az ő zsebét fogják duzzasztani… A teljes cikk a Szexpláza pornóoldal Tagi szexhírek oldalon itt olvasható

Az ellenzék titkárnője okozott galibát

A változékony időjárás miatt a HSMK a színháztermében nyitotta meg az idei Nyári Színház sorozatot, mégpedig a Veszprémi Pannon Várszínház előadásával.
Az alapvetően is hotelszobában játszódó két felvonásos bohózathoz éppen passzolt a bensőséges környezet, melyet nem utolsósorban a közönség is díjazott. Az persze csak hab volt a tortán, hogy a Kanizsá-ra már szinte hazajáró ifjú veszprémi társulat kiváló komédiát varázsolt a színpadra.

Ray Cooney A miniszter félrelép című művében Richard Willey (Koscsisák András), a kormány ambiciózus minisztere gáláns kalandra készült. Azt tervezte, hogy Jane Worthingtonnal (Stefancsik Annamária), az ellenzék titkárnőjével egy romantikus éjszakát tölt el a patinás Westminster Hotelben. Az éjszaka azonban eléggé rosszul kezdődött. Az erotikus, poénokkal átitatott vetkőzős jelenetek után az ablak függönyét széthúzva felfedeztek egy hullát (Molnár Ervin)! Az élettelennek látszó emberrel – ekkor még úgy tűnt – a lakosztály rosszul működő ablaka végzett. A félrelépést szövögető pár kétségbeesetten próbálta megoldani a rendkívüli szituációt. Miután Richard minden ötletből kifogyott, segítségül hívta titkárát, George Pigdent (Egyed Brigitta), aki hála Richard hazugságainak, egyre inkább belebonyolódott a kínos helyzetekbe. A rossz talán még rosszabbra fordult azzal, hogy feldúltan megjelent az erőcsávó Ronnie (Zayzon Csaba), Jane féltékeny férje. Ezek után elindult a kergetőzés, a halottnak hitt figura bújtatása közben számtalan poén csattant. A veszprémi ifjú színészek pedig nagyon elemükben voltak, hisz a főszereplőkön kívül a főpincér (Kiss Dávid), a szobalány (Kreschka Ágnes) és a mindig legrosszabb pillanatban betoppanó szállodaigazgató (Kiss T. István) is lubickolt a szerepé-ben. Ugyan a második felvonást kicsit elnyújtotta a társulat, ám a vastapsból ítélve a közönség ezt egy cseppet sem bánta.
A rendező, a Pannon Várszínház igazgatója, Vándorfi László jó érzékkel nyúlt hozzá a darabhoz.Az előadás előtt az üres hotelszobában beszélgettünk.
– Fiatal és dinamikus szereposztásban vittük színre – így Vándorfi László. – Alapvetően erről is van szó, egy fiatal miniszter kalandozását mutatja be, aki hihetetlen bonyodalmakba keveredik. A darab szerkesztése igazán remek, hiszen a nyelvi játékok mellett a szituációs poénok tobzódása is jellemző. Tehát nem véletlenül nyert a komédia 1991-ben Laurence Oliver-díjat.
– A Pannon Várszínház előadásában mindig jól bejáratott darabokat láthat a közönség. Ez tudatos döntés?
– Nem feltétlenül ez a mi jellemzőnk – folytatta a rendező. – Igyekszünk inkább az értékeket közvetíteni, olyan műveket bemutatni, mely valamilyen világképet sugall. Sőt, hamarosan szeretnénk itt Kanizsán a Tánc-Dal Fesztivált is eljátszani. Utóbbi egy csodás kort idéz meg, abban sem csak a dalok csendülnek fel, hanem egyfajta korrajz tárul a nézők elé. A mi társulatunk a kizárólag show-szerű, egynapos használatra kitalált színházi szórakozást nem tartja fontosnak. Azt viszont sokkal inkább, hogy akármit játszunk, a nézőnek örömet szerezzünk, és mostanában pedig különösen igaz ez a feltevés.
– Mozifilm és színházi bohózat. Melyik az igazi?
– Tisztelem a két színészt, Koltai Róbertet és Kern Andrást, de a színház egészen más világ. Félreértés ne essék, a darab az eredeti, és nem a film. Amíg utóbbi nem szereti az egy helyszínt, addig ez a vígjáték a feszültségek-kel teli szobában játszódik. Talán mi ezt még egy kicsit megfejeltük, s tovább börleszkesítettük.

Álcázott prostitúció a titkárnőség?

Az elmúlt száz évben a titkárnők megítélése meglehetősen kettős volt. Maga a szakma is csak a férfiak hiánya miatt alakulhatott ki, és magával hozta a koedukált munkahely legelső csíráit is. Természetes hát, hogy a szokatlan helyzet egyfajta gyanakvás és rácsodálkozás célpontja lett, hiszen az átlagemberek el sem tudták képzelni, hogyan tud férfi és nő szexuális kapcsolat nélkül együtt lenni minden egyes munkanapon. A mai, felvilágosult nézeteink az irodai munkáról, az adminisztrációs asszisztensekről még sehol sem voltak 1900 körül, mikor a titkárnőket egyenesen elítélték és erotikus regények szereplőivé tették.
A ‘70-es években nagyjából lezajlott az egyenjogúsági forradalom, és azóta a degradáló “személyi titkárnő” szó helyett a sokkal korrektebb “asszisztens” vagy “adminisztrációs munkatárs” megnevezéseket használják. Ám a női karrierlehetőségek eme ágának nehéz úton kellett idáig jutnia, az első nagyjából 80 év korántsem volt könnyű vagy szórakoztató az írógéphez és adminisztrációhoz értő hölgyek számára. Íme egy kis áttekintés a titkárnő jelenségének fejlődéséről:
Miss Remington (1908) – Az első nők azért dolgozhattak az Egyesült Államok kincstárának adminisztrációs osztályán, mert a polgárháború miatt a férfi munkaerő száma drasztikusan lecsökkent. Ám az új munkahely típus, ahol férfiak és nők közösen dolgoztak együtt nap mint nap, meglepő és pletykákra okot adó újdonság volt.
Olyannyira rossz volt az írógépet kezelő adminisztrátornők megítélése, hogy egy 1894-ben íródott New York útikönyvbe a következő, őket megvédő passzus is belekerült: “Nincs téma, melyről több tréfa születne, mint a ‘csinos gépelőnők’ munkája. S bár tényvaló, hogy erkölcstelen, butácska és szertelen lánykák is kerültek már ebbe a munkakörbe, az ilyetén foglalkozású hölgyek jó többsége szerény, vállalkozó szellemű és minden dícséretre érdemes.”
“Közeli figyelmet igénylő munka” (1909) – Nem segítette a titkárnők megítélését az, hogy az 1970-es évekig szigorúan zárt ajtók mögött folyt a diktálás, mikor főnökük szavait kettesben kellett lejegyezniük. A titkárnő dolga az volt, hogy főnöke hívására azonnal felpattanjon, jegyzetfüzetével besiessen az irodájába és magukra zárja az ajtót, és általában gyorsírással rögzítette a fontos leveleket és jegyzeteket, melyeket később gépeltek le. Legalábbis hivatalosan ez volt a munkaköri leírás, de hát ki ne gyanakodott volna arra, hogy a zárt ajtók mögött más is történhet?
Az álnok dög (1907) – A polgárok többsége örömmel fantáziált arról, mi történhet ezen alkalmakkor az iroda magányában – többek közt azok is, akik 1907-ben ezt “Az álnok dög” című sztereográfiát készítették. (Ez egy speciális és régen használt technika, a tévé egyik elődje. A kemény papírra nyomott fényképet egy erre a célra tervezett, sztereoszkóp nevű gépbe helyezve kell nézni, így a képen ábrázolt alakok 3D-ben jelennek meg.) A kép egy aktuális divat szerint felöltözött, fiatal nőt ábrázol, aki éppen beoson egy korabeli irodába, ahol a meglepett főnök éppen csinos titkárnőjével az ölében ücsörög. A párocskára rátörő nő természetesen a főnök felesége.
“Az irodai feleség” (1930) – Az 1920-as években szárnyra kapott az “irodai feleség” megnevezés is, ami a szociológusok szerint egy akkoriban igen elterjedt jelenséget írt le: mégpedig azt, mikor a titkárnő jóformán magára vette a feleség szerepét főnöke életében. Ezt a gúnynevet állítólag egy 1930-ban megjelent romantikus könyv, “Az irodai feleség” űzte ki a köztudatból, ami egy fiatal és ambíciózus titkárnő, az ő boldogtalan főnöke, és a főnök otthon unatkozó felesége közti szerelmi háromszögről szólt. A szokatlanul pikáns íromány fülszövege szerint: “Ha elolvassa ezt a regényt, utána ragaszkodni fog hozzá, hogy férje jövendőbeli titkárnőjét saját maga válassza ki!”
Az irodai anyuka (1930-40-es évek) – A boldogtalan házasságban élő főnökét gonoszul elcsábító, buja titkárnő alakja mellett a popkultúra egy másik népszerű ábrázolást is elterjesztett, mégpedig a főnökről édesanyaként gondoskodó, magánéletét elanyagoló titkárnőt, aki titokban reménytelenül szerelmes az élete központjának megtett karizmatikus férfiba, akivel hosszú évek óta minden munkanapját tölti.
Akkoriban közkeletű vélekedés volt az, hogy a férfi alkalmazottak egyéb téren mutatkozó előnyei ellenére egy nő sokkal alkalmasabb a titkári pozíció betöltésére, mivel anyai ösztönei és gondoskodási kényszere miatt előszeretettel figyel a főnök munkán kívüli igényeire is – mondjuk bejelenti őt a fodrászhoz, ha már lenőtt a haja, vagy ebédet visz neki, ha túlzottan belefeledkezne ügyes-bajos teendőibe. Még egy tanácsadó könyv is megjelent 1949-ben “Jó Munka Jó Lányoknak” címmel, ami ahhoz adott hasznos tippeket és ötleteket, hogyan érjük el, hogy a főnök titkárnőjéből előbb-utóbb a feleségévé avanzsáljunk.
Az Olivetti Lány (1972) – 1972 márciusában egy nők jogaiért küzdő nemzetközi szervezet tüntetést rendezett a Lois Holland Callaway reklámügynökség elé, akik az akkoriban futó Olivetti Lány kampányért voltak felelősek. Kifogásolták ugyanis, hogy a reklám “lekicsinylően ábrázolja a titkárnőként dolgozó nők intelligenciáját”, mivel a kampányban az adminisztratív munkásokat “butácska szexuális tárgyakként” jelenítették meg. Erre a tüntetésre az ügynökség feje, George Lois válaszolt is egy kicsit később, újabb tévéreklám formájában.
Ebben a rövid reklámfilmben egy szexis női főnök és férfi titkárja volt látható, akit egy akkoriban igen népszerű focista és szexszimbólum, Joe Namath játszott. A főnöknő odafordult titkárjához és sokat sejtetően megkérdezte: “Nagyon elégedett vagyok a munkájával. Mik a tervei ma estére?” Erre a titkár a kamerába nézve csak elmosolyodott. Az új reklám persze szintén nem nyerte el a feministák tetszését, és kiviharzottak a próbavetítésről, mire állítólag George Lois azt kiabálta utánuk: “Most mi a baj? A főnök mindig megpróbálja lefektetni a titkárát!”
Az elektromos titkárnő (1962) – Termszetesen a 60-as évek forradalma ezt a szakmát is elérte. A nők jogaiért küzdő szervezetek tagjaiként sok titkárnő harcolt a magasabb fizetésért, megbecsülésért, egyenjogúságért és magasabb pozíciókért. Sok fiatal lány ekkor már nem is titkárnőnek tanult egy-egy pálya szakemberei mellé, hanem ő maga is célzatosan a felsőoktatási rendszerben készült fel rá, hogy azt a posztot szerezhesse meg, amit titkárnőként a főnöke kapott volna.
Emellett az új technológiák is beszivárogtak az adminisztráció világába: az IBM által fejlesztett MagneticTape Selectric Typewriter (a mai szövegszerkesztő rendszerek nagyanyja) vagy az üzenetrögzítő feltalálása és elterjedése átalakították a hagyományos titkári feladatokat. A feladatok gépesítésének elterjedésével egyetlen titkárnő már egyszerre több főnöknek tudott dolgozni, vagy akár szükség sem volt rá. Az egyenjogúsági törekvések és a technikai fejlődés együttes hatása tehát végül eltörölte az iroda magányában összezárt női titkár – férfi főnök sztereotípiát, és így megszűntek a tipikus élcelődések és fantáziálások is erről a munkakörről.
Személyi asszisztens (2010) – Manapság titkárként dolgozni egyaránt lehetséges mindkét nem képviselői számára, a hűtlenkedés gyanúja és negatív megítélés nélkül. A személyi asszisztensi munkakör fed inkább intim együttléteket.

Szilvi a titkárnő

Én Szilvi vagyok, 25 éves barna hajú, kék szemű lány. Egy csepeli cégnél dolgozom titkárnőként, és végre az elmúlt héten én is kaptam web-jogosultságot és természetesen egyből az erotikus oldalak keltették fel a figyelmemet, leginkább az erotikus történeteket szeretem. Magamról annyit, hogy utoljára a főiskolán volt „rendes” barátom, azóta valahogy mindig csak futó kalandokba bonyolódtam, általában nem független férfiakkal. Ezt nem is nagyon bánom, még van időm a nagy lángolásra, most inkább a pillanat örömét keresem. Ezekből írnék le néhányat Nektek, remélem, nem haragszotok a hosszú „bevezetőért”.
A cégünknél van egy műhely, és mint minden műhelynek, ennek is van egy vezetője. Gábor képű negyvenes férfi. Általában a műhelyben tölti az idejét, de elég gyakran fel kell, hogy jöjjön az irodánkba, ilyenkor mindig jól elszórakoztat a vicceivel, humoros történeteivel. Az utóbbi időben valahogy egyre több dolga akadt az irodában… ez sokáig fel sem tűnt nekem, és szinte a mindennapok részévé vált, hogy ott van.
A meglepetés akkor ért, amikor egy este, a munkaidő végeztével megkérdezte, hogy elkísérhet-e egy darabon. Persze megengedtem neki, amúgy is jól jött a kíséret a sötét utcákon. Útközben beszélgettünk, és végül is megbeszéltünk egy randit péntek estére. Tudtam, hogy van felesége, sőt már egyszer el is vált… és gyerekei is vannak, de ez nem nagyon érdekelt. Az az igazság, hogy már nagyon ki voltam éhezve… és ő épp kéznél volt, és mi tagadást nagyon tetszett.
Eljött a péntek, és én kicsinosítottam magamat, és izgatottan vártam a mozit. A film nem volt túl izgalmas, bár volt benne néhány rémisztő jelenet, ilyenkor szorosabban hozzá simultam, érzetem az illatát, és ez nagyon felizgatott. A mozi után sétálni kezdtünk, beszélgettünk mindenféléről. Egy idő után átölelte a derekamat, de én nem tiltakoztam, majd egy félreeső helyen maga felé fordított, és megcsókolt. Annyira régen éreztem már valakinek a csókját, valakinek az izgalmas simogatását. Szenvedélyesen visszacsókoltam, és halkan felnyögtem, és ebből érezhette, hogy zöld utat kapott…
És ő ki is használta. Hosszasan, szenvedélyesen csókolóztunk. Egy idő után tovább sétáltunk, de nem messze ott volt egy templom, annak az árkádja alá húzódtunk be a kíváncsi szemek elől. Itt tovább folytattuk a csókolózást, de ő közben felfedezőútra indult a kezével a testemen. Ruhán keresztül simogatta hegyes kemény cicijeimet, majd lassan a lábam közé csúsztatta a kezét. Érezhette, hogy már nagyon izgatott, forró és nedves vagyok. Egy könnyű szoknya volt rajtam, ami alatt végigsimította a combjaimat, majd a keze a szeméremdombomon nyugodott meg.
Tanga és harisnya volt rajtam, de ő ezeken keresztül is megtalálta a csiklómat, és hihetetlen ügyességgel kezdett simogatni. A sóhajaim egyre hangosabbak és szenvedélyesebbek lettek, majd hirtelen rám tört a kéj, az orgazmus mindent elsöprő hullámai rázták meg a testem. Ilyen gyorsan még sosem élveztem el egy férfi kezétől. Mivel rendszeresen szoktam maszturbálni, a saját kezemtől gyakran nagyon gyorsan el tudok élvezni, sokszor az irodában a WC-ben is szoktam csinálni, ha már végképp nem bírom tovább a hormonjaim „pezsgését”. Most azonban teljesen más volt minden. Nem magamat kellett simogatnom, hanem egy erős, finom férfikéz tette ezt velem. és tudtam, hogy még nincs vége.
A hangos nyögéseimre egy kutyasétáltató fiú jött arra, így nekünk is tovább kellett menni. Sétáltunk, és egy fás részhez érkeztünk a közeli parkban. Gábor nagyon finoman, de határozottan elkezdett a fák közé húzni, és én engedelmesen követtem őt. Amikor védett részre értünk ismét szorosan magához húzott, és én éreztem az erekcióját, ahogy kemény farkát a szeméremdombomhoz dörzsöli. Ismét őrjítő vágy kerített a hatalmába. Nem törődtem már semmivel, csak magamban akartam érezni ezt a kemény faszt. Ő is tudhatta ezt, mert finoman megfordított, hogy háttal legyek neki, nekidöntött egy fának, lehúzta a harisnyámat és a tangámat.
A nedvességtől szinte csöpögő puncimhoz illesztette a makkját, és lassan, nagyon finoman belém hatolt. Eleinte lassan mozgott, hogy megszokhassam a méretét, teljesen kitöltötte a kis puncimat hatalmas, és főleg vastag farkával. Én közben egyfolytában nyögtem, sóhajtoztam, és élveztem ezt az érzést, amit már olyan régen nem éreztem… egy kemény lüktető fasz jár ki be a puncimban. Ismét hatalmasat élveztem. Már alig bírtam tartani magam a lábaim remegtek, teljesen elgyengültek.
Ő is eléggé izgatott lehetett, mert hamar telespriccelt forró magjával. Ekkor végre meg akartam nézni, kényeztetni akartam a számomra olyan nagy örömet okozó falloszt. Letérdeltem, és hálásan végig puszilgattam a makkjától a heréjéig. Nagyon gyorsan újra harcképes állapotba hoztam a simogatásommal, és nyelvem finom játékával. Ekkor Gábor valami olyasmit csinált, amit azelőtt sohasem tettem: megfogta a fejemet, és finoman mozgatta a farkán, egyszerűen „megbaszta a számat”. Nem tudok rá jobb szót. Ugyanúgy kefélt, mint az előbb, de most nem a fenekemet, a csípőmet fogta, hanem a fejemet, és ritmusosan, ellentmondást nem tűrően kefélt. Eszméletlenül felizgatott a helyzet. Egyik kezemmel a heréit simogattam, a másikkal pedig a csiklómat kezdtem el dörzsölni. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogy a hüvelyemből kifolyó spermát rákentem a csiklómra, a fenekemre…
Ebben a pillanatban arra gondoltam, hogy milyen jó lenn, ha valaki a puncimban járna most kemény, nagy farkával… és ettől a gondolattól elélveztem. Szeretőm is hamarosan a csúcsra jutott látva az én kis „magánakciómat”. Imádom a sperma ízét, imádom, ha a férfiak a számban élveznek el. És Gábor így tett. Teleélvezte forró sós spermájával a számat, és én csak nyeltem és szívtam a drága nedűt. Csodálatos érzés volt látni a gyönyörtől eltorzult arcát, a farkát érezni, ahogy pulzál, és teletölti a számat.
Életem egyik legnagyobb, de minden esetre legizgalmasabb kefélése volt ez, amit azóta számos másik, hasonlóan izgalmas követett… és nem csak a Gáborral… de ezt majd később írom meg Nektek! Most mennem kell, a főnök diktálni akar! Puszi: Szilvi

Titkárnő – Pornó a művészfilmekben

Mazochista csaj szadista férfival találkozik… A rendező: Az amerikai függetlenfilmes rendező, forgatókönyvíró és producer, Steven Shainberg, akiről – őszintén megvallom – soha a büdös életben nem hallottam még korábban. Szereplők: Maggie Gyllenhaal, akit idáig főleg Jake Gyllenhaal tetvéreként pozicionáltam, pedig láthattuk őt a SherryBaby, a World Trade Center, a Paris je t’aime illetve a Felforgatókönyv című filmekben is. Ja és nem mellesleg Bruce Wayne csaját alakítja majd a nyár közepén érkező legújabb Batman moziban. A másik főszereplő James Spader. Őrá főleg a Szex, hazugság, video féle Soderbergh dolgozatból emlékezhetünk, de játszott a Csillagkapuban illetve Cronenberg Karamboljában is. Néhány éve azonban átlovagolt a sorozatok világába, és azóta Kirk kapitánnyal parádézik a Boston Legal-ban.
A sztori: Lee Holloway, a húszas éveiben járó lány hazatér szülővárosába, Floridába, miután eltöltött pár kellemes hónapot a helyi elmegyógyintézetben önkínzásra való beteges hajlama miatt. Visszatérte után hamarosan megtanul gépelni, majd munkába áll egy jólmenő ügyvédi irodában, ahol bizarr kapcsolatba kezd nála idősebb főnökével. A nem éppen hétköznapi módon induló szado-mazo románc szerelembe fordul át, és Lee végül úgy érzi, megtalálta önmagát…
Értékelés: Nos, többször is említettem már a Filmhíreken, hogy imádom a fajsúlyos, sötét drámát mint műfajt, de nem vetem meg az éjfekete komédiákat sem (Halálos temetés, anyone?). Nos, a Secretary pontosan ennek a kettőnek az egyáltalán nem hétköznapi elegyét nyújtja. A hollywoodi mainstreamtől eltérően ugyanis nyíltan foglalkozik olyan témákkal mint szadizmus, önkínzás és különféle változatos szexuális perverziók. Ha jól emlékszem, utoljára talán a Todd Solondz féle Happiness-ben vagy Haneke Zongoratanárnőjében láttam efféle abszurd és bizarr történetet. A főszereplő Lee-t alakító Maggie Gyllenhaal meglepően jól hozza az érzelmileg és lelkileg zavarodott fiatal csajt, aki legyőzhetetlen késztetést érez saját maga kínzására, de hogy miért, azt maga sem tudja megmagyarázni. Jól illusztrálja ezt az alábbi párbeszéd a főnök és Lee között:
– Miért sebzi meg magát?
– Nem tudom.
– Nos, talán azért, mert néha úgy érzi, hogy a belső fájdalomnak felszínre kell törnie, és ha látja a belső fájdalom bizonyítékát, akkor tudja, hogy valóban itt van. És ha látja a sebet gyógyulni, az megvigasztalja.
– Hm, így is lehet mondani.
Jake Gyllenhaal tesóját egyébként már több filmben is volt szerencsém látni (többek között a Donnie Darko-ban, a World Trade Center-ben vagy a Felforgatókönyvben), és azt kell mondjam, hogy messze itt nyújtotta eddigi legjobb formáját (azért a SherryBaby-t csak pótolni kéne). Valószínűleg mások is felfigyelhettek rá, mivel az alakításáért 2003-ban Golden Globe-ra jelölték. A másik, akinek a színészi teljesítményén meglepődtem, az maga James Spader volt. Őt főleg a Boston Legal című sorozatból ismerhetjük, bár játszott Cronenberg egyik agymenésében is (hasonlóan perverz figurát, de ez már más téma). Soha nem tartottam Spader-t kiemelkedő színésznek, de amit itt művelt az önmagát kontrollálni képtelen, szadista, perverz jogász csávó szerepében, az egyszerűen lenyűgöző volt. Ha visszagondolok arra a hideg, elborult, kígyótekintetére, még most is kiráz tőle a hideg… Nem tetszett viszont, hogy a két főszereplőn kívül a többi karakter túlságosan jellegtelen vagy elnagyolt volt. A papa-mama-tesó triumvirátusról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg, azonkívül, hogy jól elvannak a maguk kis világában (btw, a fater miért lett alkesz?). Annyit jött le, hogy a mama szeret mindennap elkocsikázni leányáért annak munkahelyére, a nővér meg hozzáment valami csávóhoz, de ezen kívül tényleg semmi. Pedig egy fedél alatt élnének vagy mi.

Azért van még egyvalaki, akit feltélenül meg kell említenem. Ő pedig nem más, mint a zeneszerző Angelo Badalamenti, aki már ősidők óta egyik kedvenc komponistám. Többször is kifejtettem már, hogy ez a pasas egyszerűen egy zseni: szinte akármilyen score-hoz adja a nevét, az rendszerint arannyá válik! Persze nyilván nem a Secretary a karrierjének csúcspontja (az talán a Mulholland Drive vagy a Twin Peaks lenne, erről lehet vitatkozni), de ennek ellenére nagyon kellemes kis OST-t sikerült összeeszkábálnia.
Nos összességében, Shainberg munkája egészen kellemes meglepetés lett számomra, főleg ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam. Ha kedveled a bizarr illetve súlyos történeteket, akkor mindenképpen érdemes belepillantani ebbe a merész témájú darabba.

            

[Videók] További erotikus művészfilmek: Ken park, Az érzékek birodalma, Kilenc dal, További moziszex

Titkárnő – Mazohista film

A Titkárnő – Secretary 2002 – Terápia: Egy szado-mazo történet és egy művészfilm egymásra találásából sok minden kisülhet, bár mi élből nem jósolnánk nagy sikert ennek a párosításnak. Persze az a kérdés, hogy egy különös jelenséget filmesítünk-e meg jól, vagy pedig egy érdektelen történetből lesz-e, jobb híján egy független film? A Titkárnő kicsit nehéz eset, mert a film elején még azt hisszük, egy érzékeny és érdekes filmmel állunk szemben, legalábbis a film főszereplőnője, Maggie Gyllenhaal egy darabig el tudja ezt hitetni velünk.

Egy fiatal lány látunk, Lee Hallowayt, aki éppen most hagyja el az elmegyógyintézetet, ahova -mint később rájövünk – azért került, mert gyerekkora óta az a szokása van, hogy „szadizza” magát, vagyis vágásokat ejt a testén, forró teáskannát szorít a combjához, egyszóval folyamatos fájdalmat okoz magának. A Zongoratanárnő c. filmen megedzett nézőknek már csak kicsit rebben a szemük az ilyen jelenetek láttán, miközben igyekszünk meggyőzni magunkat, hogy a mazochizmus és a fizikai fájdalmak nem alapelemei a művészfilmeknek, és bár a kritikusok szeretni szokták az ilyen történeteket, nem kell most már minden második filmben nőket, lányokat néznünk, ahogy magukat vagdossák. Nem, szerencsére, a Titkárnő egyszerre pihenteti és továbbfűzi ezt a mazochizmus vonalat, amikor Lee jelentkezik titkárnőnek egy egyszemélyes ügyvédi irodához, James Spaderhez, vagyis a filmben Mr. Grey-hez. Az ügyvéd kicsit fura személyiség, láthatóan kiborítja a körülötte levő nőket, azzal együtt, hogy ő maga szinte retteg egy talpraesett szőkétől, akiről a film végéig nem tudjuk meg, kicsoda is valójában. Lee nagyon jól tud gépelni, és nagyon készséges is, úgyhogy Grey felveszi őt titkárnőnek, és ezzel kezdetét veszi a kettejük játéka (aminek persze mi isszuk meg majd a levét). Ez a játék borzasztóan vontatottan bontakozik ki, és elég sokszor nem is követhető tisztán a menete, a lényege viszont abban a jelenetben csúcsosodik ki, amikor Mr. Grey el kezdi súlyosan verni titkárnője meztelen fenekét. Hűha, mondhatjuk, megint az élet sűrűjébe kerültünk egy film által, mert hát miről szólnak a független filmek, ha nem azokról a dolgokról, amik nem adódnak egy-az-egyben a hétköznapi filmfogyasztás közben?
Ezúttal tehát arról az érdekes jelenségről tudunk meg sokkal többet, mint szerettünk volna, hogy milyen érzés egy mazochista lánynak beleesni a szadista főnökébe, milyen rossz lehet folyton hiába várni, hogy újra elfenekeljék őt, és milyen kemény küzdelem zajlik a az idősebb férfi főnök lelkében, aki szeretné, de mégsem teheti, hogy minden délután megalázza a titkárnőjét. Ilyen, és ehhez hasonló mély értelmű lelki folyamatokról szól a film, mi pedig leginkább csak értetlenül állunk az eseményekkel szemben. Az miért tekinthető gyógyulásnak, ha ugyan többé nem vagdossa már magát a főszereplőnk, de csak azért, mert helyette ütik, megalázzák, lóként bánnak vele (nyereggel, szénával, ahogy kell), vagy az miért tekinthető rendes színészi játéknak, amit James Spader művel, azaz, hogy egyáltalán nem derül ki, mit miért tesz, és a karakterének kb. mi jár a fejében a film ideje alatt? Spadernek eddig két jelentősebb színészi villanására emlékszünk, egyrészt a Szex, Hazugság, Video c. ’89-es kultfilmben mint csábító idegen, másrészt a Farkas-ban mint minden idők leggonoszabb megszállottja. Amúgy már a Crash (Karambol)-ben kipróbálta az extrém szexualitást, és volt egy jó jelenése a Két Nap a Völgyben c. jó krimi-thrillerben is, de nekünk mégis mindig rossz farkasként jut eszünkbe. Ezúttal egész egyszerűen nem erőltette meg magát Mr. Grey szerepében, bár az is igaz lehet, hogy a forgatókönyv nem írt számára pontos instrukciókat arról, hogyan működik egy szadista ügyvéd. Persze ehhez nincs köze annak, hogy nagyon kevés pénzért vállalta a szerepet (400 ezer dollár+ későbbi részesedés a profitból), szerintünk csak azt gondolta, hogy bármikor lezavar kisujjból egy ilyen perverz szerepet. Kolléganője, a még teljesen ismeretlen és kiejthetetlen nevű 26 éves Maggie Gyllenhaal több beleérzést mímelt a mazochista karaktere iránt, vagyis az ő játékával nem lenne semmi bajunk, ha nem épp ebben a filmben lett volna hozzá szerencsénk.
A film költségvetéséről egyébként nincs adatunk, csak annyi tudunk, hogy épp, hogy 4 millió dollárt hozott az USA-ban, és mivel legutoljára a ’99-es Go’ (Nyomás) készült 6.5 millió dolláros szuperalacsony költségvetésből, azt gondoljuk, a Titkárnő anyagilag nem lett sikeres. (Ez lenne a független filmek sorsa?)
Számos bajunk van ezzel a filmmel, kezdve a történetével és az alapkoncepciójával, de a fő gondunk az, hogy rájátszik az extrémitásra, és úgy tesz, mintha nem létezhetne művészfilm fájdalom, gyötrődés, vagy perverz szexuális beállítódás nélkül. Számunkra ezek nem adódnak természetesen, és ha felbukkannak, akkor pedig egy jobb megvalósítást kívánnának filmen. És ehhez nem elég egy belső és két külső helyszín, nem elég 4-5 szereplő, és egy rosszul megírt forgatókönyv. Erotikus művészfilmek: Ken park, Az érzékek birodalma, Kilenc dal
Egyébként pedig a perverz szexuális játékok még a ’90-es években voltak divatosak a filmekben (a film alapjául szolgáló Mary Gaitskill-regény ’89-ből való), és mára már nem tesznek a nézőkre olyan nagy hatást. Kivéve persze a Zongoratanárnőt. Tovább a videóra

Kitalálta, hogy szerelmes belém

3 fős cégnél dolgozom ( főnök + kereskedelmis + én mint asszisztens) egy éve. Nemrégiben szabadságon voltam (rendes évi) és ezalatt a főnök elkezdett zaklatni, kitalálta hogy szerelmes belém, minden nap sms, telefon, e-mail, jönni akart személyesen oda ahol lakom.. Nem értette meg hogy nem érdekel, pedig első alkalommal közöltem vele hogy hagyjon. A sokadik sms és mail után már szinte kiabálva közöltem vele hogy hagyjon békén, tönkretette saját és családom ünnepeit, végig zaklatott engem és a páromat is. Tudom, biztos sokan arra gondolnának, hogy valami célzó magatartást mutattam irányába, de nem, az 5 hónapból 3-at végigveszekedtünk, mert 10-én soha nem akart fizetni. Szóval egyáltalán nem voltunk jó viszonyban, sőt!
Most ott tartunk hogy engem hibáztat az egészért mert én nem vagyok házas ( ő az ! ) ezért szabad vagyok bárki számára és azt írogatja hogy akkor a kereskedelmis kollegánál tudok felmondani hétfőn. Nem akar odajönni az irodába mert nem mer! Én megírtam hogy mivel vele szerződtem neki kell jönnie hogy megszüntesse a munkaviszonyt! Telefont sem veszi fel, csak írogatni mer.

Kérdésem, mit lehet most tenni? Ez már zaklatás? Erre én nem számoltam, egyik napról másikra ilyen eset miatt se pénz se munka. Tudom én nem akarok ott lenni mert 3 ember között ilyen helyzet nem megoldható mert a főnök nem elég magas értelmi szintű a helyzet kezeléséhez. Ha én mondok fel, nem jelentkezhetek a munkanélkülire sem, ezzel magammal csinálok rosszat, 3 hónapig pénz nélkül nem tudok megélni. A másik alkalmazott tud mindent de azt mondta mindent tagadni fog mert félti a helyét.
Rávehetem valahogy hogy menjen bele a közös megegyezésbe valahogy, ha nem akar mit mondhatok neki amivel jobb lesz a helyzetem? Az sms-eket, e-maileket megtartottam. Kérlek írjatok valamit mit tehetnék mert erre nem igazán számítottam. Köszönöm ha válaszoltok, egy minden ok nélkül zaklatott lány…