Úrnőd vagyok 2 – Domina történet

Valami olyat kell tennie, amit nehéz, de a parancsának így is engedelmeskedve ő maga alázkodik meg. Hamarosan meg is találta a megfelelő, ott a tűzhely!
– Nos, akkor halld óhajom! Odakúszol a tüzhöz, parazsat veszel ki a megkötözött kezeiddel, és idehozod nekem! Indíts! – kacagott a kegyetlen úrnö. Látni akarom, hogy legyőzöd fájdalmadat az én kedvemért, és engedelmezkedsz!
A szerencsétlen férfi, aki a kezét mászáshoz sem tudta használni, hernyóként kúszva a padlózaton közelítette meg a tűzhelyet. Ahogy háttal a tűz felé fordult, és a forróság elöntötte kisebzett bőrét, arca eltorzult. Nem mert azonban ellenkezni. Centiméterenként kúszott közelebb a tűzhöz, de minden percben úgy érezte, nem bírja tovább. Mégis kitartóan küzdötte magát a parázs felé, iszonyú kínok között.
– Nagyon helyes! – mosolygott elismeröen Dominika kisasszony, aki végig ott állt mellette, pálcával a kezében – nem is gondoltam volna, hogy ennyire engedelmes is tudsz lenni… A teljes történetet itt olvashatod el.

Vesszőzésem története

– Jujj! – hasított az éles kiáltás a levegőbe. A rablók, akik szorosra fonták gyűrűjüket a lány körül megdermedtek, és tátott szájjal meredtek rám, a sűrűből kirohanó amazonra.
A zavart kihasználva a lány, botjával kisöpörte az egyik rabló lábát, és az így keletkezett résen át kiugrott a férfiak közül. Hátam mögé toltam őt védvén, és boxerem a rablók felé szegezve zordul elmosolyodtam:
– Velem kezdjetek ki! A férfiak tétován egymásra néztek, majd megindultak felém.
Négyen voltak, ezért nem vártam meg, míg közelebb érnek. Emberfeletti gyorsasággal törtem a támadókra. Egyikük előretört, azt hitte, oldalba támadhat. Tévedett! Villámgyorsan oldalra fordultam, félresöpörve a haramia erőtlen támadását. Aztán a levegőbe emelkedtem, és egy szaltóval a meglepett férfi háta mögé kerültem. Szinte fel sem fogta, mi történt. A lány tarkón ütötte, elsötétült előtte a világ. Körülnéztem, de már csak a három megmaradt bandita hátát láthattam, ahogy hátra sem nézve bevetik magukat az erdőbe.
– Jókor jöttél – hallottam a lány csilingelő hangját a hátam mögül. Szigorúan összevont szemöldökkel néztem rá.
– Nem azt mondtam neked, hogy maradj a táborhelynél?
– Csak körül akartam nézni egy kicsit – vonta meg vállát.
– Gyerünk vissza, mondtam, és elindultunk egy alig látható ösvényen a fák között. A lány fütyörészve követett. Ideje lenne végre engedelmességre tanítanom ezt a lányt – gondoltam.
Egy nap talán az élete múlhat azon, ha semmibe veszi az utasításaimat. Nagyon kedveltem, mindig fel tudtott vidítani. Úgy éreztem, igazi, hű barátot találtam személyében. Egyetlen hibája volt, túlzott kíváncsisága és felelőtlensége gyakran sodorta veszélyes helyzetekbe.
Attól tartottam, egyszer majd túl későn érkezem, és a lány az életével fizet butaságáért. Időközben kiértünk a fák közül. Az aprócska, napsütötte tisztás közepén ott volt az éjszakai tábortűz maradványa, mellette a holmink.
– Elegem van abból, hogy állandóan semmibe veszed az utasításaimat, bajt hozva ezzel mindkettőnk fejére – mondtam. Úgy döntöttem, ideje, hogy tanulj egy kis engedelmességet! Ezzel két erős kötéldarabot húztam elő hátizsákom mélyéről, és a lány mellém lépett.
– Egy alapos verés majd elveszi a kedved a szamárságaidtól!
A lány ijedten nézett rám, szerette volna azt hinni, hogy csak rá akarok ijeszteni. Eltökélt arckifejezésemből látta, hogy minden szót komolyan gondolok.
– Én csak – kezdett volna mentegetőzni, de félbeszakítottam.
– Talán már előbb túl kellett volna esnünk ezen – mondtam. Megragadtam a karját, és a tisztás szélén lévő kidőlt fatörzshöz vezettem. A faóriás vastag törzse épp derekáig ért. Egy határozott mozdulattal keresztül fektettem a törzsön úgy, hogy a lány hátsója legyen a legmagasabb ponton. Nem ellenkezett, tudta, hogy felesleges lenne az ellenállás. Sokkal erősebb voltam nála, és nem akart feleslegesen tovább bosszantani.
Engedelmesen tűrte, míg összekötöm a kezét és lábait. Elég kényelmetlen volt ebben a pózban lennie, de sejtette, hogy hamarosan ennél nagyobb kellemetlenségeket kell majd elviselnie. Miután megkötöztem, feltűrtem aprócska szoknyáját, feltárva ezzel hófehér, gömbölyű fenekét, mely élesen elütött a lány többi testrészének napbarnított színétől.
Hátrébb léptem, és leoldottam övemről a bőrből font, rövidnyelű korbácsot. Felemeltem a kegyetlen ostort, hogy elkezdjem a büntetést. Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a korbácsütések nyomán kiserken a lány vére, hogy aztán örökre megmaradó hegeket hagyjon a bársonyos bőrön. Leengedtem az ostort. Túl kegyetlen büntetés lett volna, és nem akartam nagyon bántani barátnőmet. Körülnéztem, és megakadt a szemem egy mogyoróbokron az egyik fa tövében. Odaléptem, és tőrömmel levágtam egy hosszú, erős, hajlékony vesszőt. Leszedtem a leveleket, és próbaképp megsuhogtattam a levegőben a pálcát. Ez már sokkal jobb lesz – gondoltam. Kellően fájdalmas ahhoz, hogy tanuljon az esetből, de nem annyira kegyetlen, mint a korbács.
– Kezdhetjük?- kérdeztem, miközben odaléptem a háta mögé.
– Igen – mondta a lány, fogai között szűrve a szót.
Bólintottam, majd felemeltem a vesszőt, és elkezdtem a büntetés végrehajtását. A pálca süvítve szelte a levegőt, hogy aztán egy éles csattanással találkozzon össze a lány fenekének hófehér bőrével, vörös csíkot hagyva maga után. Felszisszent, ahogy az égető fájdalom belemart.
Akkor sem fogok kiabálni – szorította össze még jobban a fogát. Néhány másodpercet kivártam, majd újra lecsapott a vessző, aztán újra és újra, módszeresen haladva végig a lány fenekén, hogy egyetlen fehér folt se maradhasson popóján. Barátnőm tartotta magát: csak néhány különösen fájdalmas ütés után nyögött fel. Szeme könnybe lábadt, és minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy el ne sírja magát. Harmincszor sújtott le a mogyoróvessző a lányra. A jobb felét, amelyet a vessző vége ért el, már egyetlen tüzes, vörös, hurkákkal borított izzásnak érezte. Egy időre abbahagytam a vesszőzést, és átmentem a jobb oldalára. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, azt hitte, vége a büntetésnek.
Tévedett. Újra meglendítettem a pálcát, hogy újabb harminc ütést mérjek az engedetlen leányzó hátsójára, hogy a bal fele is megkapja jussát. Nem bírta tovább, hangosan felzokogott. Én azonban nem hatódtam meg. Könyörtelenül folytattam tovább a verést, míg mind a harminc csapást ki nem mértem elgyötört fenekére. Mire a verés véget ért, hófehér bőre izzó vörösen lüktetett. Néhol lilába hajló hurkákkal megtörve a vörös szín egyeduralmát.
– Remélem, ebből tanultál – oldoztam el társnőmet, majd hasra fektettem egy pokrócon a tisztás közepén a meggyötört lányt.
– Igen, Úrnőm – szipogta. Legközelebb azt fogom tenni, amit mondassz.
– Remélem is – bólogattam. Egy tégelyből hűsítő kenőcsöt kentem hátsójára. Mert ha nem fogadsz szót, akkor már tudod, mire számíthatsz – gondoltam, és elmosolyodtam..

A magyar pornós csajok szarrá alázva, Zoliboy.com

Mint ahogy Molnár Anikó kivételével minden celeb csaj tagadja, hogy járt Dubaiban, a pornós csajok is tagadják, hogy jártak Zoliboynál. Ha be akarunk lépni a Zoliboy.com oldalra nem sikerül, mert a magyar látogatók IP cím alapján tiltva vannak. Márpedig azért, mert itt szinte csak magyar lányok szerepelnek, a közízlés szerint megalázó, durva, undorító, alja pornó szerepekben. Ki akarná hogy felismerje valaki, hogy Zoliboy szájba hugyozta egy kádban, és az éjszakás sötétsárga büdös vizeletet meg is itta? Melyik csaj lenne büszke rá, hogy bézboll ütővel és ököllel basszák a seggét és pináját, és beleköpködnek a szájába, és belepisálnak spekulummal kitágított vaginájába vagy ánusába? Vagy hogy szaros férfi segget kell nyalnia, miközben a méhszáját kamera mutatja permier plánban?
Járt itt Angelina Crow, Candy Strong, Pocahontas Melinda, Mészáros Dóra, Lora Craft, Mercedes Dragon, Orsay, Jenny Noel, Eve Angel, Victoria Dark, és még több száz a pornó szakmában ismert, vagy csak egy-két  filmes lány… A TGP oldalakon viszont megtalálhatjuk a tarilereket, pl linkek itt a Livelulu.com jóvoltából. További galériák: 01 02 03 04, videók: 01 02 03 04 05 Mészáros Dóra, pisilős trariler videó

Szex, pornó: férfi kínzás a forradalom ihletében

Szex, erotika, kínzás nem távoli fogalmak! Nem arról van szó, hogy egy domina kínoz, hanem arról, hogy itt a férfi szenved! Irtózatos kínzás a Pannon töredék zárójelenetében: A film nemcsak azért felejthetetlen, mert Sólyom András minden rendezői, produceri és forgatókönyvírói munkában felmondta a szolgálatot. Marozsán Erika álommellén kívül tartalmaz egy olyan jelenetet, amire minden férfinéző emlékezni fog élete végéig. Kari Györgyi, az ávós vallatónő felizgatja hősünket, majd – kérem az érzékeny olvasókat, innen ne olvassnak tovább! – üvegcsövet dug a húgycsövébe. A Rákosi után született nézők meglepetésére a kihallgatott férfi ezt természetesnek veszi, mondhatni a füle botját sem mozdítja, pedig ilyesmire még belőlem is kiszakadna egy óvatos „ejha”. Lehet, hogy akkoriban zsenánt volt ilyen apróságot egy nő szemére hányni, ha kufircolás volt kilátásban? A megalázott férfi mindenestre faarccal hallgat, hogy a végén velünk együtt borzasztóan meglepődjön! Tovább a többi forradalmi ihletésű erotikus videókra

Bassz meg a lábaddal – történet

Tegnap délután irdatlanul megkívántam Bikám lábfejét. Szép 45-ös lába volt, szabályosan sorakozó, egyenes lábujjait mindig is bálványoztam. Ha igazán elvetemült lennék, akkor megkértem volna, hogy a tornacipőjével együtt nyomja fel nekem – azt, amit mindig hord, mocskos is volt, de imádtam rajta, mert … hogy mondjam: teljesen ő volt. Lábkörmei imádni valóan szabályosak voltak, befedték az egész ujjvéget, nem volt undorítóan keskeny, se széles vagy benőtt: pont jó.
Abban semmi újdonság nem volt már, hogy a lábát nyalogattam – se neki, se nekem. Megegyeztem magamban, hogy most ’alulról’ kapom be a pucér lábfejét. Amikor bementem hozzá a nappaliba, éppen egy ősrégi Bud Spencer filmet nézett DVD-ről, amit két hete szerzett. Leguggoltam elé és elkezdtem masszírozni a talpát. Fekete zokni volt rajta. Bikám nem csodálkozott. Meg se rezzent, jól ismert már – túl volt minden csodálkozáson, de a lélegzete mégis felgyorsult, mert érezte, hogy készülök valamire. Lassan lefejtettem róla a zoknit és hamarosan kiszabadítottam kajla, lapaj, fiúsan gömbölyded lábát – sokat focizott, néha még most lejár a térre rúgni a bőrt. A lábujjai között pamutdarabokat láttam. Kisöprögettem őket. Egész testemen végigfutott az izgalom és nedvesedi kezdett a pinám.
Az isteni lábszag fejbevágott, és a sulis koromba repített vissza, a tesiöltözők jellegzetes atmoszféráját vetítve elém. Láttam, hogy elég nagyok már a körmei, és kicsit muszáj volt kibújnom a szerepemből, hogy megkérjem, vágja már le. Ő szó nélkül – bár kicsit méltatlankodva, cselekedett. A dohányzóasztalon áll egy kaspó, amibe tollat, meg minden szir-szart tartunk, előhalászta belőle a körömollót és nekilátott. Amikor végzett, az orrom elé dugta a mesterművet, hogy ellenőrizzem a munkát. Még mindig sorjás volt. „Így be nem dugod nekem.” Megkértem, hogy használja már a körömreszelőmet és reszelje be az összes körmét, egészen a húsig. Nincs szükségem semmiféle pinapenészre. Most már nagyon húzta a száját, és dühösen megállította a DVD-t. Nekilátott, de nem volt benne nagy gyakorlata, mert mindig kiszaladt a kezéből a reszelő. Azt mondta, hogy lassan megy, mert nem buzi, és még soha nem fogott körömreszelőt. Segítettem neki. Amikor végzett, megkértem, hogy kényelmesen dőljön hátra és indítsa el a filmet. Merüljön bele a bunyóba, és ne vegyen tudomást rólam. Felvilágosítottam, hogy ha egyszer is rajtakapom, hogy engem vizslat, miközben nyalom a lábát, orrba fogom verni, úgy, hogy vérezzen. Nem mosolygott, nem mondott semmit. Tette, amire kértem. Először a nagylábujját kaptam be, majd végigzongoráztam fogaimmal az összes többit. A jobb lábával kezdtem, melynek kislábujján nem volt köröm. Neki valamivel több időt szántam és úgy szopogattam a kis csökevényt, mintha arra várnék, hogy jöjjön belőle valami. Amikor megvoltam az összes ujjal (megőrültem a lábszagtól, legszívesebben ezt fújnám magamra parfüm helyett, ha lehetne ilyet kapni) végignyaltam jobb lába talpát, egészen a kissé bőrkeményedéses sarkáig. Hirtelen néztem Bikámra, kerestem a szemét, igazából könyörögtem magamban, hogy bárcsak rajtakapnám, amint engem néz, de nem. Tartotta magát a parancshoz, nem leselkedett. Ezután a bal lábát vettem elő és lépésről-lépésre ugyanígy jártam el: zokni lassan le, lábujjak, talp, sarok. Kicsit hanyatt dőltem a szőnyegen, hogy le tudjam húzni a bugyimat. Elérkezett a lábbal baszás ideje. Megint Bikám tekintetét kerestem, bíztam benne, hogy erre már idenéz, azt gondolva, végeztem. De nem nézett, a tévét leste. Egy kicsit idegesített már a Bud Spencer által osztogatott puffogó pofonok hangja, meg az idióta olasz zene, ami a bunyókat kíséri, így a hátam mögé nyúltam és lehalkítottam a tévét. Teljesen. Abban bíztam, hogy ezzel már kivívom Bikám haragját, és kiesik a szerepéből. Nem esett ki. Ebből nem lesz pofon. Betoltam magam Bikám lábfejéhez, hogy pont pinairányba essen, majd felemeltem a jobb lábát és annak nagyujját elkezdtem betuszkolni izzadó pinámba. Annyira beizgultam, hogy izzadni kezdett a homlokom és a fejbőröm is. Egyre kevésbé volt már domináns Bikám lábszaga, valószínűleg kezdtem már hozzászokni. Kár. Még egy illat csatlakozott a szagorgiába: saját pinám levének szaga. Bikám nagylábujja könnyedén bement, de annak árán, hogy a mellette levők sután behajoltak, mintha jóváhagyásukat adnák az akcióra. Ez idegesített, ugyanis az lett volna a tervem, hogy felderítsem a határát annak, hogy mennyire tudom magamba vonni (pinába kapni) az egész lábfejét. Meg kellett alkudnom magammal, ezért megtörve a csöndet, megszólaltam:
– Bikucim, lennél szíves megfeszíteni a lábujjaidat?
Most már rám nézett, de én nem vágtam orrba, mert az már végképp sportszerűtlen dolog lett volna. Azonnal engedelmeskedett. A nagylábujján kívül, a mellette sorakozó másik kettő is bement. Ekkor ráparancsoltam, hogy nyomja be önállóan, mert el fogom engedni… tartsa meg, mert ha kiesik belőlem, jön a pofon. Bikám profin meglábazott. Először lassan, majd egyre mélyebbre furakodva, gyorsított. Én hanyatt dőltem a padlón és a számba nyomtam jobb kezem öklét, hogy ne üvöltsek fel a kéjtől. Kurva gyorsan élveztem el. Bikám később elmesélte, hogy őt az izgatta igazán, amikor az orgazmusom következtében apró, lüktetően ritmikus pina-összehúzódásokat produkáltam a lábára. „Lábbal érezni mindezt, valahogy istentelenül gyalázatos volt” – mondta. Amikor elmentem, nagy nehezen, lihegve ülő helyzetbe tornáztam magam és láttam, hogy Bikám boxer alsójában büszkén meredezik a cerka. Még az apró előgeci cseppeket is láttam a szürke anyagon. Odanyúltam, hogy segítsek rajta, de Bikám durván elkapta a karomat. „Ne szoríts, ez fáj, te buzi” – suttogtam. Elmondta, hogy már nagyon közel van, de nem úgy akar elmenni, hogy szimplán kiverem neki. „Ja, bocs” – mondtam megszeppenve, mint valami amatőr hülye.
Bikámnak is volt egy kérése felém: hadd legyen néhány órán keresztül a hamutartóm. Ennyivel tartoztam neki – belementem. Ezt a passzióját már régóta ismertem, de eddig csak beszélt róla, nem valósítottuk meg. A dolog úgy festett, hogy én ülök a fotelban, cigizem, ő pedig mellettem fekszik, tátott szájjal, amibe olykor belehamuzok. Az alárendelt szerep mindkettőnk szeretett műfaja. Helyet cseréltünk: most én ültem a királyi trónszékben, ő pedig jó csicskaként lefeküdt a fotel karfája alá – félhomály uralkodott a szobában, pusztán a tévé vibráló fényei töltötték fel szürreális dinamikával a helyiséget – amikor lenéztem rá, az orra és a szemgödrei kísérteties árnyakat vetíttetek az arcára. Hanyatt dőltem, rágyújtottam és hamuztam bele a szájába. Bikám 10 perc múlva úgy élvezett el, hogy hozzá se ért a ceruzájához. Hangot nem adott ki, csak a szokásos orron keresztül történő szuszogását hallottam. Megvoltunk mindketten.

Megtanultam nyüszíteni

Egy őszi délután találkoztunk először, szerelmi bánatom volt. Barátot láttam benne elsősorban és nem nőt, hiszen a neten több hónapja érintkeztünk és tudtam, van partnere, akit hercegeként emleget. Az éjszakát együtt töltöttük ébren. Reggel szex. A kezdetek óta tisztában volt vele, hogy az erősebb fájdalmak okozása és a félelem látványa az, ami e szado-mazo kapcsolatban örömet okoz.

Azt mondta, Ő ‘soft’ és nem is valószínű, hogy valaha más lesz. Egy hét múlva túl volt az első tűkön, ezután saját kérésére szúrtam át mellbimbóit… Aztán történtek olyan dolgok, hogy jobbnak láttam, ha leállok. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de kezdett elgyengülni a bennem lévő Domin és kezdte átadni a szerepét más valakinek…
Szerettem volna valami hardot, amit nem ismerek még. Akkoriban már hetek óta nem történt semmi. Utólag derült ki, hogy „lelki rákészülés” volt az oka. Még akkor sem volt biztos benne a kedvesem, hogy végig tudja csinálni, amikor belekezdett. Az ágyon ültem, és a hátam mögött bilincselte össze a kezem. Aztán hanyatt fektetett, ez már önmagában is enyhén szólva kényelmetlen. Jó alaposan összekötözte a bokáimat, de csak a bokáimat! Majd oldalra fordított, és a bilincshez kötötte azokat. Újra hanyatt fordított és a fülembe súgta, hogy „szeretlek, ugye tudod?”
Végezetül egy-egy ruhacsipesz került a mellbimbóimra. Azt mondta, lesz menekülőszavam. De nem én határozom meg, hanem Ő. Féltem, hogy valami megjegyezhetetlent ad. Nem, a safeword az lett, hogy Csaba! (Hercegem neve).
Behozta a fürdőszobából az előzőleg beáztatott vesszőt (erről sem tudtam semmit), és nagyon hamar kerültem olyan állapotba, hogy nem emlékszem pontosan, mik és milyen sorrendben történtek. Azt tudom, hogy a talpamra is kaptam, kétszer is. Puncira, csiklómra is. Ha összezártam a térdem, finoman széthúzta újra. Néha tartott egy kis szünetet, simogatott, puszilt, megcsókolt. De ez mindig csak pár másodperc volt. Emlékszem, próbáltam forgolódva elkerülni az ütéseket. Vagy ha már többet kaptam ugyanoda, akkor úgy mozogni, hogy máshol érjen. Többször oldalra fordultam, sőt, egyszer hasra is, amennyire tudtam. A fájdalomtól még azt sem éreztem, hogy a melleimen lévő csipeszek nyomnak. Annyira fájt, hogy még sírni sem bírtam, csak vinnyogtam, meg nyüszítettem. Piros csíkos lett a mellem, a fenekem, majdnem feketén lila foltos a combom és vérzett a mellbimbóm, mert több helyen felhasadt. Hogy miért nem mondtam ki a menekülőszót? Mert annyira el voltam foglalva a kínommal, hogy egyszerűen nem jutott eszembe, hogy van. Nem a szó maga, hanem az a tény, hogy egyáltalán van és kimondhatnám. Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott az egész, és mennyi ütést kaptam.
Azután eloldozott, felitatta a szivárgó vért, és óvatosan belém hatolt. Háááát, nem voltam száraz. Elképesztően gyengéd szex lett vége.

Müller Mónika, Lejla perverz dolgokat akart – megkapta

A Szexpláza amatőr pornósa Müller Mónika, Lejla perverz dolgokat akart, hát megkapta. Baszás közben három ujjat kapott a seggébe, a szűk anusába. Aztán a kádban megkapta a gecit a szájába. Aztán le lett hugyozva, az arca, feje, szája. Gecit és pisát nyelt. 2×200 fotóból álló galáriához, kattints a képekre. A korábbi casting szopása itt látható

Müller Mónika, Lejla perverz dolgokat akart, megkapta. A pinája se bírta a nagy faszt, a műfaszt se tudta betolni a seggébe és beijedt a seggbekúrástól. Azt mondta, hogy csak legyem egy kis ujjazás anál sex helyett, és inkább kipróbálná az arcra és szájba hugyozást. Elmondása szerint, az elő meglepetése az volt, hogy milyen meleg a vizelet. Aztán amikor a második kortyot le akarata nyelni, félrement, és majd megfulladt. Na de itt a videó: