Hetven lányt rendeltek a szexbulira

A hotel takarítónője morgott másnap a sok használt gumi óvszer miatt. Budapest – Újabb szaftos momentumok a német biztosítótársaság üzletkötőinek szexorgiájáról! A legnagyobb német gazdasági naplilap, a Handelsblatt részleteket közölt az ERGO-konszern belső vizsgálati anyagából, ami már tavaly júniusban, a botrány kirobbanása után elkészült, de eddig zárolták. A prostikat karkötővel jelölték, nekik mindent meg kellett tenniük a vendégekért.

Négy évvel korábban, 2007 júniusának elején a Hamburg-Mannheimer (ma: ERGO Életbiztosító) száz legjobb értékesítője egy jutalomút keretében szexorgiában részesülhetett a Gellért fürdőben – mai áron mintegy 800 millió forintos költségen. 20 prostituált és 50 további hosztessz állt a rendelkezésükre. A fergeteges buliról szuperlatívuszokban írt a cég belső krónikája is, a vezetőség úgy vélte, hagyományt kéne belőle csinálni – míg valaki ki nem tálalt a médiának.
A belső vizsgálati anyag szerint a partit megelőzően két „tesztutat” is megejtettek Budapestre, hogy aztán minden zökkenőmentes legyen. A főszervező a cég egyik részlegvezetője volt, akinek a budapesti exbarátnője mozgósította piros lámpás kapcsolatait. A jelentésben a lap szerint az is benne van, hogy a fővárosi rendőrség feje engedélyezte személyesen, hogy a Gellért éjfél helyett hajnali négyig üzemelhessen. Cserébe sógora a másnapi csapatebéden hegedült. Ez azonban feltehetőleg téves információ, hisz a rendkívüli nyitva tartás engedélyezése idehaza jegyzői hatáskör.
A köszöntőt mondó fejes előre jelezte, hogy a fürdőben majd kétféle hölgyekkel lehet mulatni: beszélgetősekkel és olyanokkal, akikkel „nem muszáj beszélgetni”. A rajtuk lévő karkötő színe alapján lehet majd őket beazonosítani. Mivel azonban a színeket összekeverte, ez az éjszaka folyamán több félreértéshez is vezetett. A prostituáltak finoman szólva nem unatkozhattak, másnap egy takarítónő jócskán panaszkodott a rengeteg használt óvszer miatt. Azoknak a lányoknak, akik már voltak valakivel, a karjukra bélyegeztek, és a Gellért előtt állt egy férfi, aki ezt „könyvelte”.
Az egész megszervezésével és lebonyolításával egy német ügynökség emberét bízták meg, de írásos szerződést nem kötöttek vele. A szervező a repülőút 36 ezer eurós (ma kb. 10 millió forintos) költségét kétszer számolta fel – ki is fizették, írja a Blikk.

Fényképek a szexbuliról

Fényképeket készített egy magyar vendég a Gellért fürdőben tartott szexorgián, mindjárt láthatják. Baldachinos ágyban, egyszerre több prostituálttal szórakoztak a német biztosító társaság legjobb dolgozói. 10 ezer forintba került egy lány, a számlát a biztosító társaság fizette. Volt olyan lány, aki az este végére 100 ezer forintnál is többet keresett. Állítólag több hasonló buli is volt már a fürdőben, sőt, pornófilmet is forgattak a medencékben.

20 éves, szőke lány ma estére partnert keres 1. rész

A második mondat után tisztában voltam vele, hogy nem fogok unatkozni. Akár többes számban is érvényes lehet ez az első benyomás alapján kialakított megállapítás, hiszen erősen nyitott személyiségével, szemmel láthatóan örömmel vesz pártfogásába. Nem fogunk unatkozni!
Amikor mondták a recepción, hogy 2 ágyas szobák vannak, s a „kolléga” már elvitte a kulcsot, kicsit tartottam tőle, milyen szobatársat kapok. Majdcsak kibírom ezt a hetet! Ki találta el, hogy egy továbbképzésnek 5 naposnak – 4 éjszakásnak – kell lennie? Ráadásul jó messze otthonról, még esténként meg sem lehet szökni. Vagy nem érdemes…
Kopogtam az ismeretlennel közös szobánk ajtaján, majd beléptem. Letette a kezéből az ingeket, és kedélyesen üdvözölt:
– Remélem, nem vagy a jó hangulat ellensége, jól elleszünk itt pár napot, üdvözöllek! Karcsi vagyok – Kezében, ahol az előbb még a bőröndből kihalászott ingköteget láttam, egy pálinkásüveg bukkant elő, címkéjével felém. – Húzd csak meg, Imi, jobban bírod a gyűrődést!
Végigheveredett az ágyon.
– Nem ittam még bele, söröztem – mondta, tanakodásomat látva.
– Én is inkább sört innék! – böktem ki.
– Találsz a minibárban, a vendégem vagy. Ne igyál azért sokat, mert drága, majd inkább lemegyünk, van itt pár jó presszó! Csapolt sör, zenegép! Mi kell még a boldogsághoz? Na mi? Ne találgass! Valami, amit hoznak a nők magukkal, azon ülnek! Hihihihi!
Úgy tűnt, beszélgetni nem nagyon kell, már ami az én felemet illeti, beszél ő kettőnk helyett is. Olyan egykorúak lehettünk, ám kortalan, sportos külsejével +- 10 év eltérés is belefért.
– Mikor kezdődik? – érdeklődtem a programról mégis, beszélgetésképpen, bár jól emlékeztem a napirendre: többször is elolvastam bosszankodva. Méghogy öt nap?!
– Kit érdekel? – fordította felém a fejét. – Nem azért jöttünk ám… Hallgass a tapasztaltabbra! Engem mindig elküldenek mindenhová, már diplomám lehetne a sok képzésből. Tudod te, miért vagyunk itt?
– Mert küldtek? – próbálkoztam.
– Akkor még nem kellene eljönni, csak mondanánk otthon, hogy jó volt, hasznos volt. Figyelj: hasznos volt! Ezt kell mindig mondanod, ha azt akarod, hogy máskor is eljöhess. És így senki nem fogja firtatni, mi is történt, mert ha érdekelné, ő jött volna el. – Hatásszünet. Hogy bír csendben lenni? Furcsa. – Szóval azért vagyunk itt, mert sok a nő, ők szeretnek ilyen helyre járni. Miért sok a nő? Mert itt szabadon pasizhatnak! Na, mi miért vagyunk itt? Most már értheted: legyen nekik kikkel pasizni!
Letettem a pálinkásüveget a hűtőre, mert meglepetésemben eddig szorongattam.
– Egy jószolgálat, ez a mi feladatunk! – folytatta. – Segítünk egymáson, mármint mi a nőkön, a nők meg ugye rajtunk. Annyit segítünk, amennyit csak bírunk! Önzetlenül!
Kivettem egy aprócska üveg sört és lehajtottam a tartalmát. Majdnem félrenyeltem, amikor hallom az ágy felől:
– Aludni fogok vacsoráig, majd megköszönném, ha felkeltenél. Ha meglepetést akarsz nekem szerezni, felküldesz egy jó nőt, bebújik mellém az ágyba és kelteget.
– Nem jössz az előadásokra? – csodálkoztam.
– Nekem vacsorával indul a program, fittnek kell lenni, ha ma már be akarunk csajozni. Vagy mondhatom egyáltalán a te nevedben is? Be akarunk csajozni? Vagy hagyjuk őket üresen?
– Mondhatod – adtam meg magam készségesen.
– Ne felejtsd: a csajok is azért jöttek, amiért mi! – Oldalára fordult.
Kipakoltam a bőröndömből: 5 ing, 5 alsó, 5 zokni, 1 nyakkendő, 2 nadrág, piperetáska. Még a kocsiban maradt 1 zakó nadrággal, de – gondoltam – elfér az ott.
– Ha lemegyek, bezárom az ajtót, a kulcsot leadom a portán. Ott mindig nézd meg, ki van-e akasztva! – Nem is fordult felé, úgy sorolta el még e pár fontosnak vélt tudnivalót, vagy házirendet. – Ha nincs a portán a kulcs, a szobában vagyok. Na most: ha kívül fityeg az ajtóban, akkor gyere nyugodtan, iszunk egy sört. Ha azonban belül van a kulcs, tehát a portán sincs, kívül sincs, akkor vendégem van, legyél egy kis türelemmel!
– Érthető, rendben van! – válaszoltam.
– És én is így fogom érteni a te játékodat a kulccsal – tette hozzá.
Lesétáltam a lépcsőn, és körbejártam az elkerített területet. Több épület, különféle nagyságú és stílusú, közöttük – tényleg – pár kocsma is. Nekem majdnem minden vendéglátóhely „kocsma”, ez afféle gyűjtőfogalom.
Az épületek között egész modern, félig modern és régi stílusú vegyesen található, közöttük sok fa, bokor, fű, virág. Az a típusú éppen virágzott, aminek a szára a zöldhagymához hasonlít.
Többen még ekkor érkeztek, parkolni próbáltak a füves területeken, fák között, aki pedig szerencsésen meg tudott állni valamelyik épület kisméretű parkolójában, ott is maradt. Úgy láttam, legalábbis a most érkezők között a többség nő. Tudhat valamit ez a Karcsi!
Egy lapos tetejű ház irányába – ebben lehet az előadóterem – több kiscsoport is tartott, kezükben jegyzettömb, toll, a csajok vállán táska. Arrafelé fordítottam mélázó lépteimet.
Hosszú asztalrendszer U alakban, a legtöbb széken már ott a jegyzettömb, így foglalja a legjobb helyeket tulajdonosuk. Projektor, írásvetítő, hangosítás, ahogy az már egy ilyen népes, országos szintű szakmai képzéshez illik.
Leültem – közel a zsűrihez, távol az ajtótól -, ahol még akadt néhány üres szék. Meg is jegyezte a mellettem helyet foglaló, nagyon kopasz, rikító nyakkendős koma:
– Innen nem tudsz megszökni!
Mosolyogtam válaszul. Gyors bemutatkozás, ő Zoltán.
Lassan megtelt minden ülőhely, úgy látszik, számítanak a Karcsi-féle vendégekre, akik távol kívánják magukat tartani az eseményektől, hiszen nem is jutna már neki, csak állóhely. Így is tervezhette, most pedig jót alszik a szobában.
Néhány köhintés után a házigazdának nevezett előadó hosszasan beszélt e továbbképzésre fordított napok várható hasznáról, és részletesen bemutatta az elhangzásra kerülő témákat és azok előadóit. Ismertetette a napirendet: Ma délután már csak 2 kávészünet lesz (zúgolódás), este viszont zenés, svédasztalos vacsora (elégedett moraj). A továbbiakban mindennap 9-ig reggeli, 12-13 óra között ebéd, 19 órakor vacsora, pénteken pedig ebéddel ér véget a nagyon hasznosra tervezett – nevezzük így, mint az előadó: – konferencia.
Végignéztem az U mindkét szárán, kívül-belül. Szemben velem egy nőiesen telt csaj – mellei majd’ szétfeszítették a fehér blúzt – ahányszor átsiklott rajta a tekintetem, vagy picit megpihent a ciciken, mindig megértően mosolygott rám. Igéző, kívánatos mosoly fogadott minden alkalommal. Nem ő volt azonban a legszebb! A falat nézte, vagy az ablakon át a fákat? Sosem láttam a tekintetét annak a vöröshajú csajnak, aki mintha szórakozottan rajzolgatna közben, ám sem a papírra se másra nézve ült, lábai keresztben… Ha lenne konferencia szépe választás, egyértelműen ő vinné el a koronát!
Sok olyat megfigyeltem még, közben rá-rámosolyogva a szemben ülő szőke cicisre, akivel szívesen eltölteném ezeket a napokat. Tudhat valamit ez a Karcsi! Hogy is van ezzel az egymás megsegítésével? Remélem, erről a kezdeményezésről tudnak a csajok is!
A mellettem ülő – Zoltán – buzgón olvasott. Nem a jegyzeteit, mégcsak nem is valami szakirodalmat ám! Apróhirdetési újság volt négyrét hajtva, azt böngészgette. Közelebb hajolva jól láttam, hogy a társkereső rovat kötötte le a figyelmét. Észrevéve érdeklődő pillantásomat, gyors mozdulattal bekarikázott valamit, és átnyújtotta az újságot.
„20 éves, szőke lány ma estére partnert keres! Tel:…” – olvastam.
– Mikori ez a lap? – kérdeztem súgva.
– Mindegy az! – magyarázta Zoltán. – Minden estére keres, ezek olyan hirdetések. És ezek környékbeliek, itt szereztem az újságot.
– Mit akarsz újságból ismerkedni? Itt vannak, mind ránk várnak! – mutattam apró mozdulattal a konferencia résztvevői felé. Gesztusomat a szöszi kisajátította és mosollyal jutalmazta.
– Igazad lehet, de én nem akarok udvarolgatni és vagy lesz belőle valami, vagy mehetek haza pénteken dugás nélkül… – suttogta Zoltán. – De majd meglátjuk még!
A délután további része sok beszéddel, mosollyal telt – azaz: amíg ott tartózkodtam. Ugyanis az első kávészünetet felhasználva nem tértem vissza az U asztalhoz. Lesétáltam a partra, végigjártam az aprócska település turistáktól hangos utcáit. 6 óra körül a szállás felé vettem az irányt – szólok Karcsinak.
Kulcs kívül. Úgy látszik, máris életbe lépett a házirend.
Benyitottam. Erre nem számítottam! Tömény illatfelhő vágott az arcomba. Karcsi javában készülődött, és mindent magára locsolhatott, amit csak talált nagyméretű bőröndjében.
– Hogy vagy? – érdeklődött vidáman. – Vannak-e nők? Ekkora dudákat – mutatta – nyomkodnék!
– Legalább 70 százalékban csajok vannak, találtam neked valókat is… Lehet segíteni rajtuk! – Tetszett ez a bölcsessége egymás kölcsönös megsegítéséről.
– Imi, tudd meg az igazat! Mind nekem való! Úgy engedett el a feleségem, hogy tankoljak, amennyi jólesik, de majd otthon motorozzak. – Látszott, hogy nem először meséli ezt, gondolom, a felesége minden alkalommal így bocsátja útjára. – Hát én tankolni is fogok, tunkolni is, de ilyen távolságban még motorozni is, nem hallik hazáig a motorzúgás. Ahogy a libanyom sem látszik meg a vízen.
Jót mulattam ezen. Egyébként is tetszett ez a közvetlenség, nyitottság, fékezhetetlen optimizmus, ami ebből az emberből áradt. Biztos sikere lesz a csajoknál, szeretik az ilyet. Külön kinevettem a készülődéséért: amikor mindenki más szabadidőruhára cserélte a konferencia merev öltözékét – én is átvedlettem farmerba -, ő éppen most igazgatta a nyakkendőjét. Mintha így akarná bepótolni, amit egész nap elmulasztott.
– Együnk, tunkoljunk! – adta ki a vezényszót, és lesétálva a lépcsőn, keresztül a tágas, füves-fás téren, megkerestük a vacsora színhelyét.
A vacsora csendesen kezdődött, akik napközben egymás mellett ültek, meg persze a szobatársak összetartottak, beszélgetve méregették a többieket. Kétszer is beálltunk üdvözlő pálinkáért, amit a bejáratnál osztogattak. Mindent végigkóstoltam. Éppen arról tanakodtunk, minek kell a svédasztalos állófogadáshoz kés-villa, amikor valahol leesett egy tányér:
– Valaki megpróbálta késsel-villával! – jelentette ki Karcsi a hirtelen beállt csendben, élénk derültséget keltve.
Láttam a nagycicis szőkét, apróhirdetés-böngésző Zoltánnal beszélgetett, harsányakat nevetve, de tekintete mint vadászó sólyom, cikázott a teremben. Akit ez a csak beszorít a cickói közé!… A konferencia szépét kerestem, meg is találtam végre, hol állhatott volna másutt, mint legközepén a társaságnak, körülötte népessé duzzadt udvartartása, akik bizonyára a konferenciáról kialakított véleményére kíváncsiak, vagy csak osztozkodni akartak azokban a lapos és óvatos, szemtelen és provokáló pillantásokban, amik a vöröshajút illették a pasik részéről.
– El kellene menni valamerre, itt nem alkalmas… – töprengett Karcsi.- Nagy a tömeg, mindenki egymást figyeli, nem eresztenek le a nők. Itt ha megszólítasz egyet, mint fülelni kezd, mit beszélsz, holnap már új szöveget kell kitalálni.
– Elhívunk kettőt valamelyik presszóba? – érdeklődtem a tervéről.
– Nem jönnek el, mert innivaló itt is van helyben, ráadásul ez ingyenes, az meg nem… messzebbre kell csábítanunk őket.
– Próbálkozzunk? – kérdeztem, s választ sem várva elindultam nagycicis irányába.
Gyorsan változtattam is a haditerven, mert a szemközi falat borító nagyméretű tükörben megláttam, hogy az apróhirdetések szakavatott tudoraként megismert Zoltán keze nagycicis derekán és fenekén kalandozik, miközben a terem belseje felé fordulva, mintegy ártatlanul nevetgélnek-beszélgetnek. Oda mégsem kellene csatlakozni!
Számomra is váratlan húzással az est és a konferencia szépe címet gondolataimban kiérdemlő vöröshajú szépséghez léptem:
– Te ittál már? A barátommal arra gondoltunk, hogy el kellene menni innen valamerre, de nincs sofőr… – hadartam egy szuszra.
Gyönyörű zöld szemek tekintettek rám keményen, egy pillanattal később eltűnt a szigorúság, és vidám, csillogó szempár fényében olvadtam el. Úgy éreztem, egyszerűen hátat fordít, és itt maradok hülye helyzetben, ehelyett kedvesen megszólalt:
– Megittam a pálinkát, nem tehetek érted semmit.
– Akkor igyunk együtt valamit! – bátorodtam fel.
– Nem bánom – felelte, s azt hittem, rosszul hallok. Ilyen egyszerű ez?
Karcsi is nagy beszélgetésbe elegyedett a hozzá legközelebb tartózkodó, vékony csajjal, és ámuló tekintettel látta, hogy a buli vörös hajú szépével, kettesben arrafelé tartunk. Hát még ha hallotta volna, mit mond nekem a tünemény:
– Jó, hogy kiszabadítottál közülük, már nagyon untam a konferenciáról beszélgetni. Elég volt egész nap belőle!
– Én sem szeretném még egyszer végigélni, elég volt egész nap… – Örültem, hogy ilyen egyszerűen ment a lányrablás.
– Haha! Te nem is voltál egész nap, csak az elején egy kicsit! – Látni kellett Karcsit, ahogy szép lassan, nevetgélve közeledtünk! Még a meghódításra kiszemelt csajszinak is hátat fordított, ránk meresztgette a szemét.
– Láttál? – kérdeztem sután. Arra lettem volna kíváncsi: hogyhogy észrevett egyáltalán?
– Éppen az, hogy nem láttalak! Haha!
Odaértünk Karcsiékhoz, kölcsönös bemutatkozások. A vörös démon: Timi.
Karcsi kiszemeltje, akivel már nem nagyon törődött: Luca.
Csak nem gondolja a kedves szobatársam, hogy neki szereztem Timit? Én dolgoztam meg érte!
– Átmegyünk ide a kocsmába! – jelentettem ki. Három csodálkozó szempár nézett rám, nem is értettem hirtelen, mit mondtam rosszul… hát a kocsma! – Ide a presszóba.
Kezdetben csak mi jelentettük a forgalmat, de később egyre többen szállingóztak át vacsorát és unalmas totyorgást otthagyva, lassan megtelt a helyiség. A sarokban álló zenegépet megtöltöttük aprópénzzel, és sok rockandrollt hallgattunk. Beszéltünk sok-sok hülyéséget, ittunk néhány sört…
Karcsi vitte a vezérszólamot, nem fogyott ki a viccekből és sztorikból. – És akkor a kismalac… – Karját időnként Timi széktámlájára tette, mire mindkét lány arckifejezése neheztelt egy pillanatig, ekkor testhelyzetet változtatott, és mégiscsak Luca vállán pihentette a kezét. Később, az asztal takarásában, a combján is.
Rengeteg, véget nem érő, mulattató történetet tudott, s ezek a sör mennyiségével egyenes arányban jutottak eszébe. – Megint jön a kismalac… – Dőltünk erre-arra a nevetéstől, mi Timivel többnyire egymás irányában.
– Timi és Imi! – jegyezte meg Karcsi nagyhangon.
Az egyik szomszédos asztalhoz telepedett nagycicis Zoltánnal, elmaradhatatlan kísérőjével, a tárkereső hirdetés-szakértővel. Nagyon benne voltak már az ismerkedés sűrűjében, Zoltán egyik keze jó mélyen járt az asztal alatt, másikkal meg időnként megsimogatta a méretes ciciket, mikor nyúlt a poharáért. A csaj is élvezhette, mert kipirulva sikongatott:
– De Zoooltááán!
Közelgett éjfél, mikor Timi kijelentette, hogy elmegy lefeküdni.
– Kivel? – kérdezte rögtön Karcsi. – Most még választhatsz!
– Az vált be legjobban, amikor egyedül alszom, de most nem is leszek egyedül, lakik még valaki a szobában – válaszolta.
– Kizárjuk! – viccelődött Karcsi. – Kitesszük a cuccait a folyosóra. Hányas szoba?
– Jó messze… – nevetett Timi. Nem lehetett Karcsira haragudni.
– Elkísérlek – ajánlkoztam.
– Az jó lesz! – S mielőtt Karcsi is csatlakozott volna hozzánk lelkesen, felé fordulva gyorsan elköszönt. – További jó szórakozást, szép álmokat!
Alig beszéltünk az épületig megtett rövid úton, élveztük az éjszaka friss levegőjét. Az ajtóban hirtelen elém állt:
– Nagyon jól éreztem magam, köszönöm. Szép álmokat neked! – Egyik kezével már az ajtót nyitotta, miközben hozzám hajolt és két puszit adott meglepett arcomra. Mire feleszméltem, már az üvegajtó túloldalán láthattam, ahogy szapora léptekkel megy felfelé.
Nem egészen így képzeltem, de azért madarat lehetett volna fogatni velem. Valami éjjeli madarat. Most éreztem csak, hogy a sörtől én is elálmosodtam.
Visszaindultam Karcsiéktól elköszönni, azzal a szándékkal, nehogy megelőzzön a szobában, és már nem mehetnék be. Biztos fel akarja vinni Lucát, ha már mást nem sikerült… Hol aludnék?
Kis folyosóról nyílnak a mosdók… azaz még csak egy előtér, még mindig közös női-férfi, s csak innen jelzik piktogramok: ki merre tartson. Az előtérben álldogált a nagycicis szöszi – ruháját elől-hátul lázadva feszítették a dús idomok – még mindig kipirulva. Ők többfélét is ittak, ahogy láttam.
– Van itt másik kijárat valahol? – kérdezte.
– Még a bejáratot is alig találtam meg… Ez az ajtó nem jó neked? – csodálkoztam.
– Nem akarok visszamenni… ahhoz! – válaszolt bosszúsan.
– Hát ne tedd… – Kezem már az én nememnek megfelelő, pisilős kissráccal jelzett ajtó kilincsén. Egyre sürgősebb lett! Otthagytam tanakodva, majd talál másik ajtót…
Kopogás.
– Itt sincs másik kijárat? – hallatszott kintről.
– Ablak is jó? – érdeklődtem hangomat felemelve. Muris volt a helyzet.
– Ha kiférek rajta… Jaj, bocs! – ezt már bent mondta, amikor látta, hogy még tart a pisilésem elmélyült folyamata. – Segítenél?
– Miért nem akarsz visszamenni? Mindegy is… Mit segítsek?
– Megszökni az ablakon át! – Valamivel fejmagasság felett, jó nagyméretű ablak, áttetsző üveggel, rács nincs, ha jól látom.- Készen vagy?
– Nem tudtál megzavarni, már nagyon kellett. – Felhúztam a cipzárt. – Tudni kellene, hová vezet. Nézz ki, majd kinyitom, ha bírom…
Nyújtózkodva elértem az ablakkallantyút, simán nyílott.
– Felemellek, ha komoly a szándékod! – Hátulról átkaroltam valahol térd körül, és megemeltem. – Mit látsz?
– Jó lesz… letehetsz…
Ruhája derékon jóval fölül, a méretes cicikig felhúzódott, amíg óvatosan lecsúsztattam karjaim között a világosszürke-sötétszürke színekben váltakozó padlóig. A szokottnál valamivel vastagabb, erotikusan vonzó combok, vágyakat gerjesztően gömbölyödő popsi picur, fehér franciabugyiban. Talán a popsija is valamivel nagyobb, mint várható, ám a dereka meglepően vékony, ez a kontraszt még nőiesebbé teszi.
Mielőtt világgá szaladna, akár itt a férfi vécében meg kellene vizsgálni a ciciket is! – villant át az agyamon. Az egész menekülősdi homályos maradt számomra, de ezzel egy cseppet sem törődtem.
– Ki is férek, van valami deszkahalom, amire rálépek, és már kint is leszek! – lelkesedett. – Csak fordítva kellene, lábbal előre!
Úgy felemelni az ablakig, hogy a feje lenne lefelé? A lábát átdugni először… Erre nem találtunk megoldást, de közel jártam a röhögőgörcshőz.
– Kellene segítséget hívni – javasoltam. – Ketten áttolnánk.
– Olyan dagadt vagyok? – kérdezte, és csak most jutott eszébe harmonikává gyűrődött ruháját lehúzogatni valameddig, amint észrevette, hogy méregetem. – Mielőtt elfajulnának a dolgok –kommentálta a ruhaleráncigálást.
– Nagyon is formás vagy – állítottam, és így is láttam. Sőt! Vadabbnál vadabb gondolatok cikáztak, s mindegyik a gömbölyű idomokkal volt szoros kapcsolatban.
– Mindegy, megyek elölről, nincs olyan messze az a kupac! Sietni kell, mert még el kezd keresni vagy jön hugyozni… – Megfordult, nekem háttal állva, megfogta az ablakpárkányt, mintha csak úgy átszökellne. – Várj csak! Felhúzom a ruhát, nehogy elszakadjon.
Ez a ruhafelhúzási manőver, amennyiben az elszakadást volt hivatott elkerülni, számomra érthetetlennek bizonyult, kicsit szőkecsajos. Azonban figyelembe vehetjük a bugyimutogatós akció másik oldalát, a látványt, ami gerjesztően hatna még a halvérű halakra is, ezért lelkesen támogattam az ötletet:
– Jó lesz! Le is vehetnéd, majd kiadom.
– Mozizni akarsz? Az előbb láthattál már…
Húsz évesnek becsültem nagycicist. Szőke haja kócos, így még izgatóbb a jelenség.
– Megnézegetnélek még!
– Csak jussunk ki, majd megnézhetsz!
– Én csak az ajtón!…
Az előbbi pontig felhúzta a ruhát. Vad gondolatok leptek el derék alatt.
Ismét lehajoltam, fejem a popsi két félgömbjénél, kicsit térd alatt átkaroltam és megemeltem. Karja, feje, válla az első mozdulattal eltűnt. Meredten néztem a popsit: a bugyi nagy része becsúszott elől-hátul a völgybe – a fülemben csengett még Karcsi monológja: jött a kismalac hátulról… -, a fél puncija is kikandikált. Ha nem lenne ilyen magasan, hát meg lehetne dugni! Mint valami Boccaccio-történetben. Két tenyeremet rátettem a popsijára és játékosan nyomkodtam egy kicsit, aztán mégsem akartam visszaélni szorult helyzetével, segítettem a lábánál fogva, hogy át tudjon csúszni az ablaknyíláson. Még szívesen megigazgattam volna a bugyit, ha már nem húztam le, mégsem léphet így, rendezetlenül ki a kocsma vécéablakán… Amikor átértek a cipők is, megjelent egy fej – Köszi! – és az is eltűnt.
A WC-béli kaland kiverte a szememből az álmosságot, a mosdóból kijőve kicsit odaültem Karcsiékhoz, ahová már többen odahúzták a széküket a vendégek közül, mindenkit vonzott a nevetés. És megint jött a kismalac…
Szemem sarkából kajánul lestem, ahogy a szomszéd asztalnál az apróhirdetéses Zoltán türelmetlenkedik. Biztos szorulása van! – gondolhatja a nagycicisről. Nem csoda: legalább 10 percet szórakoztunk az ablakon átkeléssel, s ki tudja, a szöszi előtte már mennyi ideje várakozhatott ott. Nem szorulás, de az ablakkeretbe majdnem beszorult! – hangosan felnevettem. Nem volt feltűnő, hiszen okkal-ok nélkül mindenki nevetett egyfolytában. Többnyire okkal. – Micsoda popsi volt a kezemben! „Segítünk egymásnak” – jutottak eszembe Karcsi szavai, és ezen is vigyorogtam. Hát könnyedén tudott volna segíteni rajtam! Kicsit még félrehúzni a bugyit… A ciciket meg még nem is láttam, legalább megfoghattam volna!- Ezen sem szomorkodtam azonban, nevettem inkább, ahogy a ruha le- majd felráncigáló mozdulat eszembe jutott.
Kissé udvariatlanul, hiszen nem vártam meg az aktuális történet végét – de hát ki tudja, meddig tart Karcsinál? – elköszöntem.
Szórakozottan lépdeltem a kavicsos úton, Timi hihetetlen smaragd szemeit láttam, majd egy formás popsit fehér bugyiban, aztán szikrázóan vörös hajat, majd megint a naturális, ösztönbizsergető popsi…
Az égbolt, mint megértő tábornok figyelte az eseményeket. De miért a csillagokat nézem, amikor itt lenn történnek az izgalmas dolgok?
– Nincs kedvem még lefeküdni, egyedül meg pláne! – Honnan kerülhetett elő? Annyira erősen gondoltam volna a fenekére, hogy itt termett mellettem karnyújtásnyira?
– Ott a lovagod még a kocsmában, várja, hogy visszamenj a mosdóból. Biztos nem hagyna egyedül lefeküdni.
– Az nem! Már teljesen rám mászott!
– Nem volt jó?
– Az egy mocskos alak! Azt hitte, megvehet kilóra. Kérdezte, mit mennyiért csinálok… Mintha… Hülye.
– Nem csoda, hogy beindult, ki nem tenné a helyében. Úgy látszott, neked meg tetszik!
– Amíg játékos volt, tetszett is, még a tapizás is tetszett. De amikor azt hitte, fizet és használ… nem is értem, hogy képzelik az ilyenek.
– De ha egyszer tetszett, s még fizetne is… Mi a gond?
– Akkor sem vehet meg! Azt csinálok és azzal, amit és akivel akarok! Nem vagyok se guminő, se szexautomata, se szopógép… – Még kereste a szavakat, de úgy tűnik, többféle idevágó háztartási gép nem jutott már eszébe. – Csak bedobja a pénzt és használja… Még ilyet!
– Most mit akarsz? Hová mész?
– Mehetek veled?
– Jön a szobatársam nemsokára.
– Akivel mellettünk ültetek? Á, az megdugja a kiscsajt itt a fának támasztva! Olyan, nekem elhiheted. Sétáljunk egyet! Vagy hol a kocsid? Beülhetünk egy kicsit? Csak amíg lenyugszom, aztán megyek aludni.
– Hol is? Íme… Zenét kérsz?
– Csak csöndet! Mindjárt megnyugszom, ne haragudj…
– Semmi baj. Nem akarlak megvenni…
– Neeem? Láttam, mennyire bámultál!
– Van is mit nézni rajtad.
Percekig hallgattunk. Távolról, tompán zene hallatszott.
– Az a csaj, akivel voltál, gyönyörű! – szólalt meg mégis.
– Neked is tetszik?
Ismét csend. Belesüppedtünk a gondolatainkba. Ő még mindig háboroghatott belül, és meg képzeletben őt vetkőztettem. Főleg a cicik kiszabadítását gyakoroltam el elméletben többször, jelmeztelen főpróba gyanánt…
Vállamra hajtotta a fejét…
Nem egészen így történt! Helyesbíteni vagyok kénytelen, ugyanis csak egy tervet észleltem hirtelen, egy kibontakozó, egyszerű mozdulatsort.
Éppen csak megindult a feje felém, azzal a szándékkal, hogy a vállamon pihenjen, még szinte hozzám sem ért, ösztöneim máris riadót fújtak – nyers, egyszerű, fékezhetetlen nemiség áradt belőle -, elkaptam a derekát, kezem csúszott fel, megfogtam a cicijét, kihámoztam… Szólt az alarm, minden fronton támadtam. Pillanatok alatt történt minden.
Majdnem minden! Beszívtam izgató illatát a nyakánál, mellei között, s már az egyik kezem szokásos magasságig felgyűrte a ruháját, míg a másik már a bugyit fejtegette lefelé… amikor megszólalt:
– Vigyázz, megvan!
Ez a „megjött”, „megvan”, „piros napok” és hasonló kifejezés mindig kijózanítólag hat rám, most is ez történt. Kezeim megálltak.
– Ne ijedj meg azért! – vigasztalt-biztatott. – Maradt még, ami használható.
Nem is bírtam visszafogni magam bíztatás nélkül sem, csupán egy pillanatnyi megtorpanás, és végre megmarkoltam a cickókat.
– Szeretnéd? – kérdezte, hangosan lihegve. – Kiszállsz?
Rögtön megértettem, s megkerülve az autót az ajtóhoz álltam.
Fogtam a ciciket, s míg ő a nadrágomat tolta le térdig, lelkesen masszíroztam őket. Fenekemnél fogva magához húzott és hangos cuppanással elnyelt. Mint egy mohó boci, fejét mozgatva szívott hosszan, kitartóan.
Átnézve a kocsi fölött, mintha ex-lovagja, Zoltán sziluettjét láttam volna kilépni a kocsmaajtón, és bizonytalan léptekkel megindulni egy pad irányába.
Főtt kukorica vagy inkább szájharmonika érezhet ilyet, amikor puha ajkak kényeztetik. Hol az égen kíváncsiskodó csillagokat néztem, hol pedig a száját, ahogy fel akar falni. Összefogtam a lágy érintésű, de kemény ciciket, és közéjük illesztettem háborúra kész fegyveremet. Ösztönös csípőmozdulatokkal járattam a völgyben, megint csillagnézés… és – jelentem tábornok úrnak – a völgyből nagy erővel kiszorítottam az ellenséget.
Még utolsó erőmmel, az egyhetes képzés első napjának éjszakáján aratott győzelmem jeleként a bimbókkal is tudattam, hogy a harcot nem úszták meg szárazon.
Kicsit álldogáltunk még az éjfél utáni ég alatt, aztán andalgó léptekkel az egyik épülethez – az ő szálláshelyéhez – mentünk, elköszönés, majd gyors tusolás után nyugovóra tértem a süppedős ágyban. Ki érti ezt? Utolsó, lassuló gondolatként egy óceánzöld szempárt láttam csillogni az éji csendben.

Amik egy swingerpartihoz kellenek

Melyek azok a dolgok, amelyek elengedhetetlenül szükségesek egy swinger (párcserés) összejövetelhez? Ezek közül néhány első ránézésre talán nem is olyan nyilvánvaló! Az első tíz eszköz csak javasolt, az utolsó kettő szigorúan kötelező. Ezek erotikus részét szexshopban a legegyszerűbb beszerezni. A Kasidie amerikai internetes oldal felmérése szerint 12 dolog szükséges egy jó párcserés partihoz:
1) Nedves törlőkendők: A Kasidie egy régi közismert tréfát idéz: – Honnan tudod, hogy az emberi testet nem építész tervezte? – Onnan, hogy egyetlen épeszű építész sem tette volna a kajáldát a budi mellé.
2) Szájhigiéniai termékek: Az ilyen partik során elfogyasztott ételek, italok, dohánytermékek után (hogy egyéb dolgokat ne is említsünk), jól jöhet egy, a fürdőszobában a vendégek számára is jól látható helyen elhelyezett szájvíz, netán néhány eldobható fogkefe, illetve fogkrém. Tovább a teljes cikkre

Szextörténet: Nyitott házasságban

Feleségemmel úgymond nyitott házasságban élünk. Gyermekünk még nincs és ameddig kettesben vagyunk, szeretnénk minél jobban kiélvezni az életet. A nyitott házasság számunkra nem azt jelenti, hogy külön utakat járunk, hanem inkább másokat is próbálunk beszervezni erotikus játékainkba. Jelenleg is tart gyümölcsöző kapcsolatunk egy közelben lakó korunkbeli házaspárral. Egy társasutazáson ismertük meg őket. Fogalmunk sem volt róla, hogy két-három saroknyira laknak tőlünk. Az üdülés alatt nem alakult ki semmiféle szexuális kapcsolat közöttünk. Egyszerűen jóléreztük együtt magunkat. Sokat beszélgettünk, szórakoztunk, de szó sem esett a testiségről. Megfogadtuk, hogy tartjuk a kapcsolatot hazatértünk után is. Így is lett. Eljárogattunk szórakozni, vacsorázni. Egyre jobban összeismerkedtünk. Rájöttünk, hogy nagyon is sok a közös bennünk és lassan-lassan a szex is terítékre került. Eleinte egymás előtt szeretkeztünk, ami mondhatom, sokkal izgalmasabbá tette együttléteinket. Majd megtörtént a párcsere is. Mostanra eléggé összeszokott négyesfogatot alkotunk. Nem is terveztük mások beavatását kis körünkbe. Sok dolgot együtt éltünk át először, illetve sok élményt csak együtt tudunk átélni. Innen indul rövid kis történetünk.
Nem tartom magam gátlásosnak, sem szégyenlősnek, de korábban még nem vitt be a lélek szexshopba. Pornófilmet is csak bátorító konyak után szoktam kikölcsönözni, de ilyen bolt előtt minden bátorságom és magabiztosságom elhagy. A feleségem szülinapjára pedig ígértem valami pajzán eszközt, de akkor nem is gondoltam, milyen nehezen tudom majd kivitelezni a dolgot. Csak álltam a szexbolt előtt, jobban mondva a harmadik kirakatnyira onnan és vártam, hogy visszaszálljon belém a lélek. Már közeledett a zárás és én még mindig kint voltam. Vettem egy nagy levegőt és lassú léptekkel odasétáltam az ajtóig majd hirtelen benyitottam. Nem történt semmi olyasmi, amitől korábban tartottam. Egy fiatal hölgy volt az eladó, aki azonnal nagyon udvariasan megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Hebegtem, de végül kinyögtem, hogy a műkukik érdekelnének. Amikor megkérdezte, hogy saját részemre veszem-e, azt hittem kandikameráznak, de nem. Ránéztem és teljesen komolynak tűnt. Mondtam, hogy a feleségemet szeretném meglepni vele. Végigmutogatta a kínálatot, végül nagy dilemma után egy 40 centis duplavégű szerszámnál maradtam. Picit vastagabb volt az enyémnél és hasonlított az igazira. Szépen becsomagoltattam és alig vártam, hogy átadhassam kedvesemnek Anikónak. Szinte futva tettem meg az utat a metrótól hazáig. Majdnem megfeledkeztem a virágról. Végül minden együtt volt. Becsengettem.
Anikó sütött főzött otthon, mivel estére vendégeket vártunk. Ugye mondanom se kell, hogy kiket. Megcsókoltam és fülig érő szájjal adtam át szerzeményemet. Ő izgatottan bontogatta, majd meglepetten nézett rám. Nem gondolta volna, hogy valóban megveszem. Égtem a vágytól, hogy kipróbálhassuk. Ölembe kaptam hát asszonykámat és irány a hálószoba. Remegő kézzel próbáltam megszabadítani, amúgy sem túl sok ruhájától. A nagy igyekezetben a kis sütő-főző köténykéjét összecsombékoltam. Az nem is jött le, de nem is bántam, mert azon kívül minden ruhája a földre csúszott. Sőt, még izgató is volt rajta az a kis fehér ruhadarab, ami inkább kívánatosabbá tette csinos testét, mintsem eltakart volna belőle fontos részleteket.
Hanyatt fektettem Anikót és melleit a kötény pántjai mellett kiszabadítottam és élvezettel láttam hozzá a már meredt bimbók kényeztetéséhez. Egyik kezemmel bűvészi ügyességgel a feneke alá nyúltam és a punciját kezdtem simogatni, ellenőrizve, hogy mikor lesz már elég nedves. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, de nem sok időnk volt míg a vendégeink megérkeznek. Nem is kellett sokat dolgoznom, mert a heves lerohanásom meghozta az eredményét. Ha pinácskájának lucskossága nem is árulta volna el, mennyire izgatott a drágám, akkor is meghallottam volna egyre zihálóbb lélegzetvételeiből és apróbb nyögéseiből. Egy ujjal már a csiklóját izgattam, ami keményen ágaskodott ki rejtekéből. Elérkezettnek láttam a pillanatot ajándékom felavatására.
Elővettem hát a műkukit. Anikó játékosan bekapta az egyik végét, szopást imitálva. Alig fért el a szájában a makk. Elég termetes jószág volt, a boltban nem tűnt ekkorának. Én bekaptam a másik végét, amin jót nevettünk mindketten. Majd megfogtam „segítőtársamat” és kedvesem puncijához közeledtem. Nem tudtam megállni, hogy ne nyaljak bele mélyen a vágatba, mert annyira imádom a szépen nyírt cuncusát. A nedvei már szüntelenül áramlottak, így mikor odaérintettem a kukit, hamar síkos lett a vége.
Köröztem a puncijánál, de nem akartam elsietni. Anikó a csípőjét megemelve próbált volna rácsúszni, de én még nem akartam. Inkább végigsimogattam az egész kukit a pinusán, egyre jobban benedvezve az oldalát is. Már a popsinyílásáig folytak nedvei, így oda is lecsúsztattam a kukit. Sohasem próbáltuk még az anális szexet, nem is forszíroztam, mert Anikó idegenkedett tőle. Most is rándult egyet, mikor odaértem, de inkább a meglepetéstől, mint attól, hogy kellemetlen lett volna. Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy megnézzem befér-e a nagy műdorong. Kedvesem lucskos puncijához érintettem a makkot és óvatosan nyomtam előre. Lélegzete szaggatott lett és kicsiket sikkantott is, de lassan haladt befelé a játékszer. Amikor a makk eltűnt Anikóban, kicsit megálltam. Ő remegett a kéjtől és amolyan „abba ne hagyd!” pillantást vetett rám. Aprókat mozgatva haladtam befelé, amikor sistergést hallottunk a konyha felől. A feleségem kicsit megrándult, amikor eljutott tudatáig a felismerés, hogy félbehagyta a sütést és már ki tudja mióta és mi történik a konyhában. Próbált felkelni, de a méretes dorong nem engedte. Kelletlenül kihúztam belőle a műkukit és hagytam felkelni. Egy csókot nyomott az arcomra és mondta, hogy itt folytatjuk. Én már nem nagyon bíztam a dologban.
Nemsokára visszatért a konyhából, de gondterhelt arca elárulta, hogy nem az előbb félbehagyott ügyünk miatt érkezett vissza.
– Elromlott a sütő – mondta kissé ingerült hangon.
Tudtam, hogy nem rám mérges, de akkor is le voltam lombozva. Sajnos ilyen szerelések szempontjából nem vagyok az az „igazi férfi” típus. Sohasem érdekeltek igazán a hasonló szerelvények és például az autók sem. Hirtelen eszembe jutott a szomszédunk, aki segített már egy pár dologban, hátha ő ért a gáztűzhelyekhez is. Felhívtam, hogy lenne-e olyan kedves megnézni. Nemsokára csengetett is.
Ahogy beengedtem, nem értettem, miért bámulja annyira Anikót. Szerintem a kedvesem is elég későn kapcsolt, mert én is akkor döbbentem rá, hogy továbbra is csak a semmit nem takaró kötény van rajta. Kissé szégyenkező arccal elment magára kapni valamit. A szomszédunk, Józsi egy tapasztalt 45 év körüli férfi, így nemsokára rá is jött, az volt a gond, hogy kifutott a tepsiből az éppen sülő étel szaftja és az folyt bele a fúvókába. Azt mondta, hogy várni kell amíg lehűl, mert akkor tudja majd kitisztítani.
Közben befutottak vendégeink is, a közös nyaraláson megismert Attila és neje, Dóra. Először meg voltak lepődve, hogy kettő helyett hárman vagyunk, de hamar átlátták a helyzetet. Leültettük őket és Anikó inni hozott mindnyájunknak. Józsi is szívesen fogadta az italt. A feleségem bevezette vendégeinket a nappaliba. Én inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból Józsival maradtam a konyhában. A fúvóka lehűlt, Józsi elkezdte a kipucolását egy drótkefével. Közben érdeklődő arccal figyeltem, ő pedig szakértő módon magyarázta a gáztűzhely működését. Ekkor kissé meg is feledkeztem vendégeinkről. Mikor újra égett a tűzhely, gondoltam szólok Anikónak, hogy folytathatja a félbehagyott sütést. Az első szólításomra nem jött válasz, a másodikra se. Nem szeretek ordítozni a lakásban, ezért inkább utánanéztem, miért is nem hallja a feleségem, hogy hívom.
Bementem a nappaliba, de egy teremtett lelket nem találtam ott. Az üres poharaik az asztalon, de ők sehol. Nem túl nagy a lakásunk, ezért sok gondolkodást nem igényelt, merre lehetnek. Benyitottam a hálószobába és egy gyönyörű kép fogadott. Attila a műkukival kényeztette a két lányt. A lábaim között azonnal élet jelentkezett, de próbáltam visszafogni magam, mert nem feledkeztem meg Józsiról, akit a konyhában hagytam. Szóltam Anikónak, hogy kész a tűzhely. Ő egy bosszús, de játékos pillantás kíséretében feltápászkodott. Ekkor láttam, hogy átnéz a vállam fölött. Megfordultam, és észrevettem, hogy Józsi az előszobából figyel minket. Rögtön eszembe ötlött, hogy vajon mit láthatott abból, amit én is láttam az előbb. Zavartan visszamentem a konyhába, ahová kis ruhaigazgatás után Anikó is követett. Ő is megkapta az instrukciókat Józsitól, hogy ezentúl hogyan tegye be a tepsit. Közben szomszédunkat kínálni se nagyon kellett az italból, töltött magának.
A sütésből nem sok volt hátra, így pár percen belül finom illatok terjengtek a konyha felől. Anikó, szerintem csak udvariasságból megkérdezte Józsit, hogy van-e kedve velünk vacsorázni. Gondolom a válasz után azonnal meg is bánta, hogy ilyen jólnevelten viselkedett. Józsi szívest örömest igent mondott. Megterítettünk hát öt személyre és asztalhoz hívtuk vendégeinket is.
Lehet, hogy az ital okozta, de az asztalnál szinte végig Józsi beszélt. Rengeteg disznó viccet sütött el, amivel én úgy éreztem, hogy az előbb látottakra próbál utalni. Dícsérte a lányokat, hogy milyen szépek és csinosak, és bárcsak fiatalabb lenne pár évvel. Ekkor a kissé becsípett Dóra megjegyezte, hogy nem olyan öreg ő még, hogy ilyeneket mondjon. Erre a kedves megjegyzésre hálából Józsi végigsimította Dóra combját. Dóra kissé zavartan mosolygott, de nem szólt semmit. Kissé már bántam, hogy áthívtam, de mit tehettem volna?
Minél többet ivott, annál közelebb húzódott Dórához. Nemsokára észrevettem, amit rajtam kívül más nem láthatott, hogy Józsi keze Attila feleségének combját simogatja, és már egy pillanatra se veszi el onnan. Dóra eleinte idegesen pislogott körbe, de amint látta, hogy senki nem figyeli, hagyta neki, hagy csináljon amit akar. A beszélgetés evés után is folytatódott. Szerintem már mindenki Józsi távozására várt, de ő még csak egy fél mozdulatot sem tett az ajtó felé. Sőt, egyre feljebb haladt Dóra combján és már az amúgy se hosszú ruháját is felhajtotta egy kicsit. A combja belső részén nyugtatta a kezét, majd a bugyi felé közelített. Ekkor szántam el magam, hogy beinvitálom a társaságot a nappaliba. Mondanom sem kell, hogy Józsi úgy jött, mint akinek kötelező. Befelé jövet mind Anikó, mind Dóra fenekére rápaskolt egy kicsit.
Egyre szemtelenebbül célozgatott a hálószobában történtekre, de mivel mindannyiunk elengedte a füle mellett, abbahagyta a dolgot. Egyszer csak gondolt egyet és elköszönt tőlünk. Fellélegeztem. Azt mondta, ne kísérjük ki, hát nem kísértük.
Ekkor végre a tárgyra térhettünk.
– Láttam, hogy megmutattad nekik az ajándékodat. – kezdtem.
– Igen, már alig várom, hogy folytassuk, mert az nem járja, hogy az ember lányát saját szülinapján kétszer is félbeszakítsák! – mondta Anikó tréfásan, és azzal az egyik válláról hagyta lecsúszni a ruhája pántját.
Mögé álltam és simogatni kezdtem meztelen vállát, minden mozdulatomnál kicsivel lejjebb húzva a ruhát. Nemsokára már egyik mellét is kiszabadítottam és azt markolásztam nagy élvezettel. Attila elkezdte ugyanezt Dórával. Mindnyájan izgalomban voltunk, lehet, hogy a várakozás miatt is, vagy a helyzet hozta, de nem is törődtünk a külvilággal. Figyeltük egymást, ami csak fokozta az izgalmakat. Mintha tükör előtt álltunk volna, úgy nézhettünk ki. Amit egyikünk csinált a feleségével, azt csinálta a másikunk is. A lányok arca sugárzott a boldogságtól. Kisvártatva mindketten meztelenül álltak előttünk, a mi nadrágjainkban pedig egyre jobban feszült az izgalom.
Anikó hátranyúlt és megmarkolta a farkam, majd minden átmenet nélkül megfordult és térdre ereszkedve szabadította ki a sliccemből. Amikor ott meredezett előtte a szerszámom, hátra nézett Dórára, hogy tartja-e vele a lépést. Tartotta, kezében pedig Attila dorongja lüktetett. Mindketten szopni kezdték az előttük álló faszokat. Már nagyon vártam azt a nedves forró érzést, amit feleségem szájában éreztem. Ütemesen mozogtam, löktem a szájába magam. Ha sokáig így folytatódik, gyorsan a végére értem volna, de nem akartam még. Felhúztam magamhoz Anikót és megcsókoltam. Aztán ölben vittem a hálószobába. Utánunk jött Dóra és Attila is. Az ágyon még ott hevert a műkuki. Kezembe vettem és a sajátom mellé tettem, úgy fogva, mintha megnyúlt volna az enyém. Anikó hanyatt dobta magát és akkorára terpesztette combjait, mint még soha. Puncija nedvesen csillogott, nem is volt szükség síkosításra. Letettem a műfaszt az ágyra és óvatosan a sajátomat nyomtam tövig a puncijába. Nagy sóhajjal fogadott magába, majd még néhányszor mélyen belemerültem. Azzal kihúztam a farkam Anikóból és újra kézbe vettem a műfütyit. Attiláékra pillantva láttuk, hogy nagy 69-ben vannak elfoglalva. Amint észrevették, hogy nézzük őket, abbahagyták. Nem mintha zavarban lettek volna, de tudták ők is, hogy ma valami előnyt élvez. És ez a valami Anikó ajándéka volt.
A műfasz egyik végét könnyedén becsúsztattam a feleségem puncijába. Ekkor Dóra is közelebb feküdt, így a másik vége az övébe került. Próbáltam ide-oda húzgálni, de nem volt az igazi. Ekkor bekövetkezett, amire egyikünk sem számított. Az ajtóból belépett Józsi, kezében a farkával, amelyen látszott, hogy nem most vette elő.
– Majd én megmutatom, hogy is kéne ezt – mondta borízű hangon.
Mindnyájan megrettentünk kissé. Visszajött? Vagy el sem ment? Mostmár mindegy, mert itt van. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért feleségemre bíztam, hogy mit is teszünk. Józsi semmit sem vett észre pillanatnyi dilemmámból, hanem Dórát térdre segítette, majd Anikóval is ugyanezt tette. Négykézlábra állította őket, úgy hogy a fenekük tíz centire lehetett egymástól. Majd megmarkolta a műfaszt és ívben meghajlította. Odahelyezte a lányok puncijához és hagyta, hogy a begörbített műdorong lassan kírúgja magát. Így mélyen belebújt mindkét lány pinusába. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Anikó annyira izgatott, hogy nem érdekli, ki és hogyan, de dugja már meg az ajándék fasszal. Józsi megfogta a kimaradó részét és húzogatni kezdte a fenekük között. A lányok egyre hangosabban sóhajtoztak. Nem bírtam tovább, annyira be voltam indulva, hogy már nem feszélyezett Józsi jelenléte sem, így Anikó szájába adtam a farkam, amit ő őrült tempóban szopni kezdett. Attila is követte a példámat. Józsi pedig egyik kezével a műbránert huzigálta, a másikkal hol a sajátját, hogy a lányok fenekét fogdosta. Néha a popsilyukaikat is megcélozta, amire mindig egy kisebb nemtetszést kifejező rándulás volt a válasz.
A műkuki már tocsogó hangokat adott ki, annyira nedves volt a lányoktól. Egyszer észrevettem, hogy szomszédom nemsokára elélvez. Egyre gyorsabban ráncigálta lüktető szerszámát, majd lassított. Farka hegyét Dóra fenekére irányította és egy adag gecit lőtt rá. A második löket Anikó popóján landolt és így váltogatta amíg csak egy csepp is jött belőle. Végül a farkával kente szét a fenekükön. A lányok mozgásából is arra következtettem, hogy nemsokára eljön a vég számukra is. Viszont Attila gyorsabb volt. Kirántotta faszát felesége szájából, de már nem tudta irányítani az első sugarat, mert az Dóra hajába ment. A többi pedig az arcára. Itt már én sem állhattam meg. Ki sem húztam a faszom Anikó szájából, hanem a torkára eresztettem bő táramat. Próbálta lenyelni amennyit csak tudott, de jutott az arcára is belőle.
Ekkor Józsi már csak a műkukival foglalkozott, mivel a sajátját már kifacsarta. Növelte az iramot. Egyszercsak Dóra háta elkezdett hullámzani és nagyokat nyögve élvezett. Rázkódott tőle az ágy. Ilyenkor nagyon közel nyomta a popsiját a kedveseméhez, amitől a műfasz nagy mélységekbe merült pináikban. Anikót is elérte a szülinapi orgazmusa. A popsinyílásának összehúzódásaiból láttam, hogy mindjárt robban. Szinte kiabált, dobálta magát. Gyönyöre nem akart szűnni. Közben Józsi gecijétől síkos popsiját markolásztam és a hátát simogattam. Mindkét lány kipirulva pihegett előttünk.

Berlusconi szexpartiján négy lány jutott egy férfira

Az olasz kormányfőt kompromittáló újabb prostituált jelentkezett, miközben az olasz püspöki konferencia titkára „felelőtlen zabolátlanság” miatt rótta meg Silvio Berlusconit. A La Repubblica keddi számában interjút közöl Maria Teresa De Nicolo callgirllel, aki megerősítette egy másik prostituált állítását, hogy tavaly szeptemberben 1000 euróért szórakoztatta Berlusconit és vendégeit. De Nicolo elmondta, hogy egyike volt annak a 20 nőnek, akit odarendeltek Berlusconi római rezidenciáján rendezett partira, egy férfi vendégre négy nő jutott… Ő maga a miniszterelnökkel is táncolt, ám arra a kérdésre, hogy az éjszakát is vele töltötte-e, nem válaszolt.
Egy nappal a G8 csúcs előtt, amelynek Berlusconi a házigazdája, már mindenki a szexbotrányról beszél Itáliában. Hétfőn egy 42 éves nő számolt be az El País című spanyol lapnak adott videóinterjúban a Berlusconi rezidenciáján átélt kalandjairól és arról, hogy az olasz kormányfőt és vendégeit valóságos hárem szórakoztatta.
Időközben megszólalt az olasz püspöki konferencia is. Titkára, Mariano Crociata felháborodásának adott hangot Berlusconi botrányos magánélete miatt. „Felelőtlen zabolátlanságot” vetett a kormányfő szemére, aki nem hivatkozhat ki arra, hogy magánéletéhez senkinek nincs köze, különösen nem akkor, amikor kiskorúaknak is szerepük lehet benne. Ezzel a 18 esztendős nápolyi Noemi Letiziára utalt, akihez Berlusconit tisztázatlan viszony fűzi; emiatt felesége megindította a válópert.
„Nem egy örök időkre érvényes, meghaladott erkölcsről van szó, itt maga az ember forog kockán. Rá kell kérdeznünk azokra a károkra és következményekre, amelyek jövendő nemzedékek ártatlanságának elvesztésével állnak összefüggésben” – hangzik az olasz püspöki konferencia titkárának nyilatkozata.