Pasolini – Salo, avagy a Szodoma 120 napja

1975-ben készült színes, olasz–francia film. De Sade márki hírhedt regénye nyomán Pier Paolo Pasolini a filmtörténet egyik leg ellent mondásosabb és leg szélsőségesebb alkotását rendezte meg, amely több országban még az új évezredben is tiltólistán szerepel szexuális perverziók miatt, vagy csak cenzúrázott formában hozzáférhető. Helyszín: az észak-olaszországi Salò, a Garda-tó partján, a fasiszta megszállás idején. A Hatalmat szimbolizáló 4 úr fegyveresek segítségével fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. A legszebbeket kiválogatják, és egy kastélyba vonulnak velük. Itt szigorú rendszabályok szerint tartják fogva őket. Az Orgiák termében mindennap idős prostituáltak különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a 4 hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. A mániák után az emberi ürülék, majd a vér lesz a történetek központi témája, végül a sokkoló fináléban a 4 úr testőreik segítségével, a kastély zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat.
Irodalmi háttér: A film a szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) magyar nyelven is megjelent Szodoma 120 napja (Les 120 journées de Sodome) című regényének motívumain alapul. Az írásmű keletkezési idejét általában 1785-re teszik, de a különböző forrásanyagokban 1787-es dátummal is találkozhatunk. A megbotránkoztató regény egyik célja megcáfolni az erkölcs és a hit mindenhatóságáról szóló korabeli nézeteket.

A forgatókönyv
A Szodoma 120 napja hosszú ideje izgatta a filmesek fantáziáját. Állítólag mások mellett már a fiatal Luis Buñuel is foglalkozott a megfilmesítés gondolatával, ám a terjedelmes és nehéz anyag miatt végül mindenki letett a nehéznek tűnő vállalkozásról. Sergio Citti, a Magyarországon kevéssé ismert forgatókönyvíró-filmrendező azonban kitartó volt: forgatókönyvet írt a műből. Terjedelmes változata túlságosan erősen kötődött a regényhez, ezért Citti jó barátja, Pier Paolo Pasolini segítségét kérte. Pasolini javaslatára a cselekményt a fasiszta Salói Köztársaság idejére helyezték át, és a 4 mesélő nő egyike zongorista lett, akinek játéka részben aláfesti, máskor ellenpontozza a történeteket. (A zongoristanő egyébként a filmben meg se szólal.) A szkript megírásában Pupi Avati is részt vett, ő azonban azt javasolta, hogy az egészet ironikusan kéne előadni. Elképzelése nem találkozott Pasolini koncepciójával, és Avati neve nem is szerepel a stáblistán.

Dante pokla
A Pokol utolsó köre: brutális kínzások és kivégzések (Franco Merli)A közös forgatókönyvírás során Citti lassan elveszítette érdeklődését a téma iránt, Pasolini viszont egyre inkább belemelegedett a munkába. Dante Isteni színjáték című művének szerkezete nyomán a Salòt körökre osztotta: A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Mindegyik egyre mélyebbre viszi a nézőt az embertelenség poklába, és ezt az alászállást szimbolizálják a körökben látható egyre bizarrabb házassági ceremóniák, melyek egyben annak bizonyítékai is, hogy a polgári társadalmat képviselő urak saját intézményrendszereiket sem tekintik szentnek. Egyes kritikusok szerint azonban a dantei szerkezetnek semmi jelentősége sincs a film egésze szempontjából.

Történelmi háttér
A Salòi Köztársaság hivatalos neve Olasz Szociális Köztársaság volt: közkeletűbb nevét központjáról, a festői szépségű tóparti városról, Salòról kapta. Ez a bábállam volt az olasz fasizmus utolsó mentsvára: 1943-ban hozták létre, és a háború végéig létezett. Benito Mussolini volt a miniszterelnöke, akit Hitler helyezett ebbe a pozícióba, miután megbízottja, Otto Skorzeny egy kommandó élén kiszabadította Mussolinit Gran Sassó-i fogságából. A Salòi Köztársaság a fasizmus kegyetlenségének és embertelenségének szimbóluma.

Az ősbemutató: A Salò ősbemutatóját néhány héttel Pasolini halála után, 1975. november 22-én tartották, Párizsban. Sokan állítólag vetítés közben távoztak a teremből. A fogadtatás ugyanolyan szélsőséges volt, mint maga a film, és némi zavart okozott a tisztánlátásban a művész borzalmas halála is. Egyesek úgy érezték, emiatt nem szabad rosszat írniuk a filmről, mások viszont úgy gondolták, csak rosszat lehet és szabad írni róla. Nyilvánvalóan semmilyen figyelmet nem érdemelnek az olyan vélemények, amilyeneket magyar weboldalak fórumain is olvashatunk, melyek szerint Pasolini csak azt kapta ezért a filmért, amit megérdemelt, s virágot inkább a gyilkosa sírjára kell majd vinni. A legtöbb nézőt ugyanakkor annyira sokkolta a brutális látvány, hogy nem voltak hajlandók azon gondolkodni, milyen célja lehetett mindezzel a közismerten haladó gondolkodású, nagy műveltségű rendezőnek. Intellektuálisabb megközelítésből némelyek azt emlegették, hogy Pasolini tökéletesen félreértette De Sade-ot, aki éppenhogy az egyén szabadsága mellett tört lándzsát, és legkevésbé sem tekinthető a hatalom, az elnyomás és a szexuális kizsákmányolás zászlóvivőjének. Mások úgy vélik, hogy a film döbbenetes allegória a fasizmus és általában minden elnyomó rendszer működési mechanizmusairól. Több mint három évtized után ugyanolyan szélsőséges a Salò megítélése, mint az ősbemutató idején. Itt veheted meg a filmet.

Alexis Ford pornózni kezdett a terrortámadás miatt – leszbi videó

Mindenkit érnek hatások, kit rosszak, kit jók. A lényeg, hogy egyáltalán nem bánjuk hogy ez a ribanc pornósnak állt. Óriási hatása volt a szeptember 11-ei terrortámadásnak a most 23 éves Alexis Fordra. Az akkor 12 éves lány 2001-ben végignézte a drámát, és úgy érezte, neki pornósztárnak kell lennie. A szőke lány a blogján a következőképpen mesél erről: „Mindenki sírt és kiabált körülöttem. Felfogtam, hogy micsoda szerencsétlenség.

De nem tudtam levenni a szemem a bátor tűzoltókról, akik ide-oda szaladgáltak, hogy életeket mentsenek. Igazi hősnek tűntek. Azonnal beléjük szerettem, az összesbe. Onnantól kezdve évekig arról álmodtam, hogy szeretkezem velük”. Tizennyolc és fél évesen kopogtatott az egyik XXX filmstúdió ajtaján, hogy pornószínésznő akar lenni. Első erotikus jelenete természetesen tűzoltónak beöltöztetett pornószínészekkel volt. Forrás: manna.ro

Terror alatt

A nő belépett az elsötétített irodába. A pszichiátere így akart találkozni vele, nem értette, hogy miért.
A férfi, akinek csak a körvonalait látta egy széken ült a terem közepén.
– Jó napot doktor úr – üdvözölte őt Jessica.
A férfi biccentett a fejével, így üdvözölve őt.
– Miért akarta, hogy így találkozzunk? – kérdezte, mialatt leült a férfival szembe lévő székre.
– Miért hívott fel engem, mi történt önnel? – tette fel a kérdést a férfi.
Azonnal feltűnt, hogy a doktor hangja valahogy más. Nem olyan, amilyen szokott lenni.
– Miért ilyen fura a hangja, doktor Klein?
A férfi megköszörülte a torkát.
– Egy kicsit megfáztam – feleltem. – Ne törődjön a hangommal. Kérem mondja el, hogy miért telefonált nekem?
– Doktor úr erről nekem nagyon nehéz beszélnem.
– Azért próbálja meg, én mindenben segítek magának.
A nő nagyot nyelt, aztán beszélni kezdett.
– Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy jóképű férfival. Magas volt, kék szemű, pont olyan, amilyen nekem tetszik. Nagyon sűrűn találkoztunk, végül járni kezdtünk egymással. 3 hónap jegyben járás után összeházasodtunk. Az esküvőt szűk családi körben tartottuk egy kis kápolnában. Nagyon boldogunk voltunk. Ray annyira aranyos volt. A nászutunkat Ray nyaralójában töltöttük. Itt történt meg az első szexuális élményem is. Még soha sem voltam senkivel – jelentettem ki, mielőtt megtörtént volna a dolog.
– Az nem baj – felelte Ray. – Tudok egy dolgot, amitől izgalmasabbá válik az egész.
– Tényleg, mi az? – kérdeztem.
Odahajolt hozzám, és a fülembe suttogott.
– Ha madzaggal kikötnélek – mikor csináljuk, sokkal jobb lenne, hidd el – mondta.
Nagyon furcsálltam az ötletet.
– Biztos, hogy ez hatásos? – kérdeztem.
– Egészen biztos – felelte.
– Rendben van – egyeztem bele. – Azt szeretném, hogy az első alkalom élvezetes legyen, és ha így az lesz, akkor csináljuk így.
– Hamarosan elkezdődött. Ray mind két kezemet, és mind két lábamat az ágyhoz kötözte egy jó erős madzaggal. Ott feküdtem meztelenül, teljesen kiszolgáltatottan. Ray azt csinálhatott velem, amit csak akart. Levetkőzött, majd felmászott az ágyra. Belém hatolt, én pedig percek alatt elélveztem. Életem első szexuális élményem nagyon tökéletesre sikerült. Ezek után a férjem már mindig így akarta csinálni, valami féle mániájává vált, ha kikötözhetett engem az ágyhoz. Nekem azonban nem volt kedvem ehhez. Amikor ezt közöltem vele pofon vágott.
– Te hálátlan szajha – üvöltötte – nem akarod azt, amit én mondok? Neked az lenne a dolgod, hogy mindenben kiszolgálj engem.
Ez után még egyszer, teljes erejét beleadva, megütött. Én a földre zuhantam. Ő rám vetette magát, széttépte a blúzomat.
Ekkor Jessica hangja megbicsaklott, nem tudta folytatni a történetet.
– Elnézést, de annyira nehéz erről beszélnem.
– Semmi baj – felelte a férfi –, én megértem.
Egy-két perc szünet következett, aztán a nő ismét belefogott a mesélésbe.
– Ott a hálószoba padlóján megerőszakolt – mondta.
– Ezt megérdemelted – szólalt meg Ray, miután végzett. – Így jár az, aki ellenkezik velem. Remélem, hogy most ezt örökre megtanultad.
– Még jóval az után is, hogy a férjem kiment a szobából én összegömbölyödve feküdtem a hálószoba padlóján. Zokogtam, szemeimből patak szerűen ömlöttek a könnyek.
Most biztosan azt hiszi, hogy ezek után minden jobbra fordult. Azonban egyáltalán nem ez történt. Az életem az eddigieknél is tragikusabb fordulatot vett. Olyan voltam a saját házamban, mint egy rabszolga. Mindent, amit Ray mondott nekem végre kellett hajtani.
– Ha nem teszed meg, tudod, hogy mi következik – jelentette ki.
Tudtam, hogy mit fog tenni. Biztos voltam benne, hogy nagyon megjárnám, ha nem azt teszem, amire ő utasít. Élő játékszer lettem a kezében. Minden egyes nap ki kellet elégítenem a szexuális étvágyát. Volt olyan is, amikor napi két, vagy három alkalommal is meg kellett tennem. Egyszer megelégeltem a dolgot és nemet mondtam neki. Bárcsak ne tettem volna. Olyan szörnyűségeket éltem át, amit a legnagyobb ellenségnek sem kívánnék.
Megragadott, és a kamrába vitt.
– Úgy látom, hogy nem tanultál a leckéből – mondta és a földre lökött. – Ami most következik, azt soha nem fogod elfelejteni, ezt garantálom.
Levette nadrágjának az övét, és a markába szorította azt.
– Most megtanulod, hogy ne húzz ujjat velem.
Feltolta rajtam a pólót, majd lesújtott, én felkiáltottam. Legalább 10 alkalommal csapott le az övével, majd abbahagyta.
– Ezt megérdemelted – mondta, majd megfordult. Hallottam, hogy becsukódik a kamra ajtaja.
Nagyon sírtam, a sérülések, amelyeket Ray öve okozott rettentően fájtak. Az egész hátam lüktetett. Nem volt annyi erőm sem, hogy feltoljam magam. Valahányszor ezzel próbálkoztam visszazuhantam a földre. Látszott, hogy Ray teljesen megharagudott rám. Még rosszabbul bánt velem, mint előtte.
Egyik nap este karon ragadott, és kivitt a hátsó kertbe.
– Miért hoztál ki ide? – kérdeztem.
– Vetkőzz – kiáltott rám.
– Micsoda? – kérdeztem meglepődve.
– Jól hallottad, vetkőzz.
– Mennyire? – kérdeztem ijedten.
– Bugyira – válaszolta.
Nyeltem egy nagyot. Tudtam, ha nem teszem meg, akkor Ray bántani fog, ezért vetkőzni kezdtem. Hamarosan már ott álltam az udvar közepén egy szál bugyiban. Elég hűvös volt, nagyon fáztam.
– Ereszkedj négykézlábra – mondta a férjem.
– Mit akarsz csinálni velem? – kérdeztem rettegve. Szemeimben könnycseppek jelentek meg.
– Ne aggódj drágám, nem fog fájni.
Leereszkedtem, olyan látványt nyújthattam, mint egy kutya.
– Menj oda a kutyaházhoz.
Az udvaron egy kutyaház állt. Soha nem volt lakója, Ray azért építette, mert úgy volt, hogy veszünk majd egy kutyát.
Négykézláb odamásztam az ólhoz. Ray felemelte a földön heverő nyakörvet, és elindult felém.
– Mit akarsz azzal? – kérdeztem.
– Ne félj, nem lesz semmi baj.
Az jutott az eszembe, hogy hirtelen felugrok a földről, és rohanni kezdek, de még mielőtt ezt megtehettem volna, addigra Ray már ott állt mellettem. A következő pillanatban már a nyakörv a nyakamon volt. Tulajdon férjem kikötött, mint egy kutyát.
– Jól van édesem – mondta Ray, és megsimogatta fejem – őrizd szépen a házat, ha valakit látsz akkor ugass.
– Te szemét, mocskos állat – kiáltottam.
– Állat? Ugyan már, nem én vagyok egy lánchoz verve – mondta.
– Te szemét – kiáltottam, és elkezdtem négykézláb felé futni. Úgy gondoltam, ha már ki vagyok kötve, mint egy kutya, akkor viselkedjek is úgy. Vicsorogva rohantam felé, teljes erőmből neki akartam rohanni. Már majdnem elértem őt, amikor a lánc visszarántott, a földre zuhantam. A nyakörv egy sebet ejtett a nyakamon, amelyből kiserkent a vérem.
– Na látod, így jár az, aki megpróbál nem szót fogadni nekem.
– Te rohadék, dögölj meg – ordítottam feléje.
Megfordult- és egy szó nélkül megindult vissza a házba. Magamra maradtam. Akaratlanul sírni kezdtem. Úgy ömlöttek a könnyeim, mint ha egy folyó áradt volna meg.
Egy pár perc múlva megjelent Ray és ez tálat hozott felém. Odalépett hozzám, és letette a földre a tálkát, amiben víz volt.
– Tessék – mondta –, hoztam neked vizet, fogyaszd egészséggel.
Minden lecsendesedett, minden sötétbe borult. Nyugodtság töltötte meg a tájat. Egyedül csak én voltam nyugtalan. Hallottam valahol a távolban egy kutya fájdalmas nyüszítését. Elgondolkoztam, vajon mi történhet szegénnyel. Bizonyára neki is van egy gazdája, aki veri őt. Valahogy azonosulni tudtam vele. Bele éltem magam a helyzetébe. Elképzeltem, ahogy egy fához van kikötve, ott áll fölötte a gazdája és éppen valamilyen eszköz segítségével kínozza szegény párát.
Lefeküdtem a fűre, és megpróbáltam elaludni. Összegömbölyödve feküdtem a földön, nem tudtam elaludni. Csak arra tudtam gondolni, hogy valahogyan el kell menekülnöm abból a házból. Végül azonban mégis legyőzött az álmosság, elaludtam.
Mikor felébredtem megláttam Ray-t. Ott állt mellettem, és nézett engem.
– Jó reggelt édesem, jól aludtál?
Odalépett hozzám, majd levette rólam a nyakörvet.
– Most már szabad vagy – mondta. – Nem hittem volna, hogy kibírod az estét üvöltés nélkül.
Ez után olyat tettem, amit nem hittem volna, hogy valaha is megteszek. A lábamat előre lendítettem, és gyomron találtam őt. Mind két kezét a fájópontra helyezte, majd eltorzult arccal a földre rogyott. Ekkor felugrottam a földről, és ahogyan csak bírtam rohanni kezdtem a ház felé. Amikor egy pillanat erejéig hátra fordítottam a fejem láttam, hogy a férjem feltápászkodik a földről, és összegörnyedve elindul utánam. Berohantam az ajtón, és hangosan becsaptam magam mögött. Felrohantam a lépcsőn, be a hálószobába. Kerestem valami ruhát, amit magamra kaptam. Az volt a tervem, hogy elmegyek valahová, ahol a férjem soha nem talál majd rám.
Hallottam, ahogy a bejárati ajtó kivágódik. Erre összerezzentem, rettentően féltem. Nem tudtam, mi tévő legyek.
– Hol vagy te hálátlan – kiáltotta a férjem, akinek a lépteit a földszinten hallottam.
Teljesen pánikba estem. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Fogalmam sem volt, hogy hová bújak. Ez után felgyorsultak az események. Kiszaladtam a helyiségből. Lerohantam a lépcsőn. Ekkor Ray meglátott.
– Hát itt vagy, kicsim – mondta, és megindult felém.
Én az ajtóhoz rohantam és megrántottam a kilincset, de hiába, az ajtó zárva maradt.
– Ne erőlködj édesem, az ajtót bezártam.
A következő pillanatban már ott állt előttem. Hirtelen megragadott, erősen magához húzott, és csókolni kezdett.
– Eresz el te rohadék.
Próbáltam szabadulni az öleléséből, de sikertelenül jártam.
– Hiába is próbálkozol, ez nem fog menni – mondta.
– Tényleg? – kérdeztem, aztán hirtelen a lába közé rúgtam. Hangosan felüvöltött. A szorítása engedett, majd teljesen megszűnt.
Miután a földre rogyott, és teljes erőből rohanni kezdtem. Mivel az ajtó zárva volt, ezért kénytelen voltam az ablakon távozni. Nekirohantam az ablaknak. Hatalmas zajt csapva az üveg kitört. A kirepülő üvegszilánk darabkákból néhány engem is megsebesített. Ez azonban egyáltalán nem érdekelt. Csak az számított, hogy végre szabad vagyok. Egy apáca otthonba menekültem, ahol közel 1 évet töltöttem. Miután onnan eljöttem vettem egy házat. Ott azóta is békében és azzal a tudattal élem az életem, hogy Ray soha nem fog megtalálni. Ennyi lenne a történetem doktor úr.
Ekkor a villany felkapcsolódott. A nő felüvöltött, amikor meglátta a vele szemben ülő férfit. A férje arca nézett vissza rá. Dr. Charles Klein egy vértócsában feküdt mellettük a padlón, halott volt.
– Szia édesem, jó újra látni – mondta Ray.

Szexuális terror alatt tartotta gyerekeit

Több mint 14 éves börtönbüntetésre ítéltek Németországban egy férfit, aki éveken át erőszakolta meg a lányait és fiát. A zaklatáson túl az apa prostitúcióra is kényszerítette gyerekeit. Állandó félelemben nevelte őket.
A 48 éves apát a helyi híradásokban csak a német Josef Fritzlnek nevezik, arra az osztrák férfira utalva, aki 24 éven szex rabszolgájaként tartotta fogva lányát.
Hozzá hasonlóan a német apa is hosszú éveken át erőszakolta saját lányát, de rajta kívül mostohalányát, a most 28 éves Natasát, sőt a vele egyidős mostohafiát Björnt is.
A férfi kamionsofőrként dolgozott és állandó félelemben nevelte gyermekeit, akiket rendszeresen megkorbácsolt és 4 éves koruktól kezdve 13 éves korukig folyamatosan megerőszakolta őket. Ezt követően prostitúcióra kényszerítette két lányát, és ezalatt kéjvággyal nézte végig, amint idegenek erőszakoskodnak velük.
Bár a perében a férfi mindvégig hallgatott, az utolsó szó jogán azt mondta, hogy nagyon sajnálja a történteket, majd sírógörcsben tört ki. Forrás: RTL hírek

Szexrabszolga volt 18 évig

jaycee-dugardA kislány két gyermeket is szült elrablójától, gyerekeit saját maga tanítgatta! Egyre több horrorfilmbe illő történetről hallani, amikor éveken keresztül fogva tartottak és szexuálisan zaklattak kiskorú gyermeket. Mára a „szexrabszolga” kifejezést szinte mindenki ismeri. Láthattunk televízióban drámai pillanatokat, amikor az elraboltak sok év után kiléphetnek fogságukból a napfényre. A média állandó érdeklődése kíséri utána minden lépésüket, miként próbálnak beilleszkedni a hétköznapi életbe a néhány négyzetméteren éveken át vegetáló, iszonyatos zaklatásnak kitett fiatalok.
Legutóbb a kaliforniai Jaycee Dugard (29) története bolygatta fel a világsajtót. Ahogy azt a Blikk korábban megírta: a megkapó szépségű kislányt 11 éves korában, vagyis 18 évvel ezelőtt fényes nappal a nyílt utcáról rabolta el egy házaspár, és tartotta fogva. A férj, Phillip Garrido folyamatosan megerőszakolta, Jaycee-nek a fogvatartójától két gyermeke született. Jaycee-t idén augusztusban találták meg és szabadították ki a rendőrök, így a nő 18 év után ismét a családjával lehet. Tovább a teljes cikkre

Natascha Kampusch élvezte a pincét?

„Mindenki a legjobbat akarta nekem, a kórházi orvosok számára egy különleges eset voltam. Azóta sem hagynak önállóan dönteni, valaki mindig meg akarja mondani, mi lenne nekem a legjobb. A pincémben ez nem így volt. Ott tökéletes voltam, befejezett. De amióta kint vagyok, elvesztettem az egyéniségemet. Elvették az emberek. Ott olyan lehettem, amilyen vagyok, és senki sem befolyásolt” – döbbentette meg a lap munkatársát Natascha, aki az interjúban csak pozitívan nyilatkozott elrablójáról.
Tovább a teljes cikkre

Pier Paolo Pasolini – Salo, avagy a Szodoma 120 napja

1975-ben készült színes, olasz–francia film. De Sade márki hírhedt regénye nyomán Pier Paolo Pasolini a filmtörténet egyik leg ellent mondásosabb és leg szélsőségesebb alkotását rendezte meg, amely több országban még az új évezredben is tiltólistán szerepel, vagy csak cenzúrázott formában hozzáférhető. Helyszín: az észak-olaszországi Salò, a Garda-tó partján, a fasiszta megszállás idején. A Hatalmat szimbolizáló 4 úr fegyveresek segítségével fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. A legszebbeket kiválogatják, és egy kastélyba vonulnak velük. Itt szigorú rendszabályok szerint tartják fogva őket. Az Orgiák termében mindennap idős prostituáltak különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a 4 hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. A mániák után az emberi ürülék, majd a vér lesz a történetek központi témája, végül a sokkoló fináléban a 4 úr testőreik segítségével, a kastély zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat.

Irodalmi háttér
A film a szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) magyar nyelven is megjelent Szodoma 120 napja (Les 120 journées de Sodome) című regényének motívumain alapul. Az írásmű keletkezési idejét általában 1785-re teszik, de a különböző forrásanyagokban 1787-es dátummal is találkozhatunk. A megbotránkoztató regény egyik célja megcáfolni az erkölcs és a hit mindenhatóságáról szóló korabeli nézeteket.

A forgatókönyv
A Szodoma 120 napja hosszú ideje izgatta a filmesek fantáziáját. Állítólag mások mellett már a fiatal Luis Buñuel is foglalkozott a megfilmesítés gondolatával, ám a terjedelmes és nehéz anyag miatt végül mindenki letett a nehéznek tűnő vállalkozásról. Sergio Citti, a Magyarországon kevéssé ismert forgatókönyvíró-filmrendező azonban kitartó volt: forgatókönyvet írt a műből. Terjedelmes változata túlságosan erősen kötődött a regényhez, ezért Citti jó barátja, Pier Paolo Pasolini segítségét kérte. Pasolini javaslatára a cselekményt a fasiszta Salói Köztársaság idejére helyezték át, és a 4 mesélő nő egyike zongorista lett, akinek játéka részben aláfesti, máskor ellenpontozza a történeteket. (A zongoristanő egyébként a filmben meg se szólal.) A szkript megírásában Pupi Avati is részt vett, ő azonban azt javasolta, hogy az egészet ironikusan kéne előadni. Elképzelése nem találkozott Pasolini koncepciójával, és Avati neve nem is szerepel a stáblistán.

Dante pokla
A Pokol utolsó köre: brutális kínzások és kivégzések (Franco Merli)A közös forgatókönyvírás során Citti lassan elveszítette érdeklődését a téma iránt, Pasolini viszont egyre inkább belemelegedett a munkába. Dante Isteni színjáték című művének szerkezete nyomán a Salòt körökre osztotta: A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Mindegyik egyre mélyebbre viszi a nézőt az embertelenség poklába, és ezt az alászállást szimbolizálják a körökben látható egyre bizarrabb házassági ceremóniák, melyek egyben annak bizonyítékai is, hogy a polgári társadalmat képviselő urak saját intézményrendszereiket sem tekintik szentnek. Egyes kritikusok szerint azonban a dantei szerkezetnek semmi jelentősége sincs a film egésze szempontjából.

Történelmi háttér
A Salòi Köztársaság hivatalos neve Olasz Szociális Köztársaság volt: közkeletűbb nevét központjáról, a festői szépségű tóparti városról, Salòról kapta. Ez a bábállam volt az olasz fasizmus utolsó mentsvára: 1943-ban hozták létre, és a háború végéig létezett. Benito Mussolini volt a miniszterelnöke, akit Hitler helyezett ebbe a pozícióba, miután megbízottja, Otto Skorzeny egy kommandó élén kiszabadította Mussolinit Gran Sassó-i fogságából. A Salòi Köztársaság a fasizmus kegyetlenségének és embertelenségének szimbóluma.

Az ősbemutató
A Salò ősbemutatóját néhány héttel Pasolini halála után, 1975. november 22-én tartották, Párizsban. Sokan állítólag vetítés közben távoztak a teremből. A fogadtatás ugyanolyan szélsőséges volt, mint maga a film, és némi zavart okozott a tisztánlátásban a művész borzalmas halála is. Egyesek úgy érezték, emiatt nem szabad rosszat írniuk a filmről, mások viszont úgy gondolták, csak rosszat lehet és szabad írni róla. Nyilvánvalóan semmilyen figyelmet nem érdemelnek az olyan vélemények, amilyeneket magyar weboldalak fórumain is olvashatunk, melyek szerint Pasolini csak azt kapta ezért a filmért, amit megérdemelt, s virágot inkább a gyilkosa sírjára kell majd vinni. A legtöbb nézőt ugyanakkor annyira sokkolta a brutális látvány, hogy nem voltak hajlandók azon gondolkodni, milyen célja lehetett mindezzel a közismerten haladó gondolkodású, nagy műveltségű rendezőnek. Intellektuálisabb megközelítésből némelyek azt emlegették, hogy Pasolini tökéletesen félreértette De Sade-ot, aki éppenhogy az egyén szabadsága mellett tört lándzsát, és legkevésbé sem tekinthető a hatalom, az elnyomás és a szexuális kizsákmányolás zászlóvivőjének. Mások úgy vélik, hogy a film döbbenetes allegória a fasizmus és általában minden elnyomó rendszer működési mechanizmusairól. Több mint három évtized után ugyanolyan szélsőséges a Salò megítélése, mint az ősbemutató idején. Itt veheted meg a filmet.