A legősibb, és a keresletet szemlélve valószínűleg örökbecsű szakma, még világnapja is van, június 2-án. Magyarországon az emblematikus Rákóczi tér helyett már inkább lakóparkokban és az interneten zajlik, és már csak a prostik egyharmada igazi utcalány. Modern hetérák és kuncsaftjaik.
Akadnak férfiak, akik rendszeres látogatói a prostituáltaknak, mások csak fantáziálnak róluk, és olyan is van, aki még a gondolatától is irtózik, hogy a szexért fizessen. Egy biztos: mindig is léteztek, létezni fognak, és kuncsaftjuk is mindig akad majd. A kérdés csak az, milyen keretek között működik a szexuális szolgáltatást nyújtó ipar. Az internetes fórumok szerint a fővárosban a Rákóczi tér felszámolása után a lányok nagy része kihúzódott a külső kerületekbe, sokan pedig bordélyházakban vagy magánlakásokon gyakorolják hivatásukat. Az újépítésű lakóparkokban szinte mindenhol előfordul néhány prosti. A tizenharmadik kerület egyik legnépszerűbb, nagynevű lakóparkjában is találunk néhányat, meséli egy ott lakó budapesti férfi, a 37 éves István. „Laknak itt néhányan, tudom, kik ezek a hölgyek, rendszeresen összefutok velük a liftben. Nagyon csinosak, kedvesek, délután kelnek, úgyhogy engem igazából nem zavarnak, nem csapnak hangzavart, teszik a dolgukat.” – meséli mosolyogva az otthonában dolgozó könyvelő.
A kuncsaftok 70%-a nős: Ha valaki prostituáltat szeretne, nincs nehéz dolga, a legegyszerűbb, ha autóba ül, persze ha tudja, hol kell az örömlányokat keresnie. A kocsi azonban általában kényelmetlen, így a legcélravezetőbb, ha az interneten hirdető lányokat választja, és szobára megy. Ott eldöntheti, épp melyik szolgáltatást veszi igénybe, hisz a skála igen széles. Választhat többfajta opció közül, ezek részleteiről a fórumokon olvashat. A legnépszerűbb, erotikus masszázst hirdető oldalak között a www.beszamolok.hu-t, a www.rosszlanyok.hu-t vagy a www.masszazsinfo.hu –t említhetjük, de a szolgáltatás internetes kínálata szinte határtalan. A férfiak nagy része állítja, hogy azért keres fel prostikat, mert azzal senkinek sem okoz fájdalmat, illetve azért, mert otthon nem kapja meg azt, amit szeretne. A statisztikák szerint a prostituáltaknál megforduló kuncsaftok több mint 70 százaléka nős férfi, aki az örömlányoknál éli ki perverzióit. Ilyenek az anális szex, a pisiszex, és a szado–mazo.
A kiküldetésben megnézem az erotikus szolgáltatókat: De nemcsak a perverzió hajtja a férfiakat a prostituáltakhoz. Vannak, akik csak változatosságra vágynak. A negyven éves Géza így ír szexuális kalandjairól. „A munkám miatt sokat vagyok távol. Néha 4-5 hetet egyfolytában. Egészséges ember vagyok én és a feleségem is. Nem vetjük meg a szexet. Hogy melyikünk mit csinál amíg külön vagyunk, az egyszerűen tabu, nem téma soha közöttünk. Abban biztosak vagyunk mindketten, hogy nincs egyikünknek sem állandó szeretője. Lehet, hogy a feleségemnek van alkalmi, amíg nem vagyok otthon, de azt mondom: nem várhatom el, hogy szűzen várjon otthon, amíg én a kiküldetésben megnézem az erotikus szolgáltatókat. Többször masszázst, ritkábban prostit. És ez így van jól, az egészséges szex és a jó házasság mindennél többet ér! Inkább egy kis alkalmi félrehúzás, mint a dili, a válás a piálás vagy az anyagok.” – vélekedik a negyven éves férfi.
A férfiak nem tartják megcsalásnak: A prostituáltként dolgozó nők elmesélése szerint legtöbbjüket a pénz, a jó kereseti lehetőség motiválja. A kuncsaftok között sok a vezető beosztású, jó anyagiakkal rendelkező férfi, akik a rengeteg munka mellett nem találnak komoly kapcsolatot. De a visszatérő vendégek között előfordul olyan is, aki azért jár örömlányhoz, mert otthon nem érzi magát férfinak, és egy prostituált lealázásával legyőzi a kisebbségi komplexusát. Egy pár éve a szexiparban dolgozó 36 éves kétgyermekes anya nyíltan mesél az interneten arról, hogyan keveredett a szakma közelébe. „ Elváltam, munkanélküli lettem, és egy idő után nem tudtam fenntartani az addig megszokott egzisztenciámat. Kibéreltem magamnak egy lakást, és azóta ott fogadom a kuncsaftokat. Nem könnyű munka, de el kell tartanom a gyermekeimet elvált nőként. Azt látom, hogy a férfiak zöme egy ilyen fizetős légyottot nem vesz megcsalásnak. Hiszen érzelmileg nem kötődik hozzám, egy nyers kielégülés a részéről az egész. A baj akkor kezdődik, amikor két év után is visszajár. Ez már elgondolkoztató.” – teszi hozzá.
Együtt választjuk ki a lányt: A feleségek, élettársak között akadnak olyanok, akik szemet hunynak a dolog felett, és elfogadják, hogy férjük, partnerük néha félrejár. Anna húsz éve él házasságban, és tud párja kilengéseiről. „Én néha elengedem a férjem ilyesmire. Együtt választjuk ki a lányt, majd részletesen beszámol a dologról. Utána jó újra elcsábítani vagy viccelődni a dolgon. Egyetlen egy bajom van csak ezzel, hogy nem találtunk még olyan prostit, aki teljes mértékben megfelel a férjem ízlésének, és plusz pénzért megengedné, hogy nézzem, vagy hogy esetleg be is szálljak. Szerintem a mai kapcsolatok legnagyobb baja, hogy valami olyannak akarnak megfelelni, amiről azt hiszik, hogy annak kell. Ez sajnos a nőkre főként igaz. – vélekedik egy internetes fórumon a feleség.
A budapesti helyzet ma: A prostituáltakat a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete tömöríti Magyarországon. Az internetes fórumok szerint jelenleg Budapesten a rákospalotai Felsőkert utca, a ferencvárosi Szabadkai út, a kőbányai Gyógyszergyári út valamint a budafoki Kamaraerdei út számít türelmi zónának. Itt legálisan dolgozhatnak a prostituáltak, így ott a rendőrség sem zaklathatja őket, feltéve, hogy nagykorúak, az orvosi papírjaik rendben vannak, és csak felkínálkoznak. Ez utóbbi kitétel arra vonatkozik, hogy azok a cselekmények, amelyek a prostitúcióhoz kapcsolódnak, továbbra is büntetendőek. Ilyen például az üzletszerű kéjelgés elősegítése, a szobáztatás, a nyilvánosház, és bordélyház fenntartása is. Ezen túl a 18 éven aluliak beszervezését, a kerítést emeli ki a törvény. Sokak szerint a türelmi zónák kijelölése nem lehet megoldás, hiszen a prostituált maga is áldozat, és a törvénynek nem szabadna még ennyire sem elősegíteni e tevékenység legalizálását. Az idei adatok szerint a szexmunkások harminc százaléka dolgozik csak az utcán, a többiek hirdetések útján a lakásukban űzik az ipart.
A koncentrációs táborok bordélyai: A koncentrációs táborok rabjutalmazó bordélyházaira legtöbben szégyenük miatt nem akartak emlékezni. Heinrich Himmler 1941-ben rendelte el a koncentrációs táborokban bordélyházak felállítását, a náci vezető ugyanis úgy gondolta, hogy a férfi rabok jobban teljesítenek a munkatáborokban, ha jutalmuk szex lehet. Himmler emellett a táborok férfi lakói közötti szolidaritás megbomlasztására is alkalmasnak találta a „speciális blokkok” létrehozását. 1942-től kezdve 200–300 női fogoly került ki a ravensbrücki női táborból, akiket 10 koncentrációs táborba osztottak szét. A prostitúcióra kényszerített nők keresztények voltak, többségük „antiszociális” magatartása miatt került fogolytáborba. Bár a náci Németország hivatalosan törvénytelennek minősítette a prostitúció intézményét, az SS elit alakulatai elégedettek voltak a tábori bordélyházak üzemelésével, így elkerülhetőnek látták a homoszexualitás katonák közötti megjelenését is.
Magyar prosti- történelem: 1950-ben a kommunista kormányzat „megszüntette” a prostitúció intézményét. Bezáratta a bordélyházakat, és a lányokat átképezte. 1950-ben Magyarország aláírta a New York-i Nemzetközi Egyezményt, amelyben garantálja a prostitúció és nőkereskedelem felszámolását. Azonban a lányok szoros rendőri felügyelet alatt dolgozhattak, ha nem is hivatalosan. A 1970-es évek növekvő idegenforgalma hatására számuk egyre nőtt. A rendszerváltást követő társadalmi polarizáció, a növekvő munkanélküliség és az új, keleti drog- és fegyverpiacok terjeszkedése következtében a prostitúció robbanásszerű mértéket öltött Magyarországon. Mivel a kormányzat és a társadalom képtelen volt ezt megfékezni, felmerült a nyilvánosházak újbóli megnyitásának gondolata. A New York-i egyezmény kikerülésére az 1980-as években „masszázsszalonok” jöttek létre. Az 1990-és években a prostitúció fő munkaterülete áttevődött a városok perifériájára, be- és kivezető útjaira, az országutakra, kamionparkolókba. Egy tanulmányból kiderül, hogy 2004-ben Budapesten már több mint ezer bordélyház üzemelt. 1999 óta Magyarországon legális a prostitúció, bizonyos feltételek mellett egyéni vállalkozói igazolvánnyal űzhetik a lányok az ipart.
További kurvás témák: Kurválkodik a politikus felesége – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – A zaklató tanár – Éjjeli lepkevadászat, bordélyvilág a régi időkben – Orosz szűzpinák eladók – Vetkőztek a politikus nők – Al Gore volt alelnök a masszőrnőt akarta dugni – Marilyn Monroe pornóval indító politikuskurva volt – Szexmunkások szervezete 48 millió forint támogatást kap. További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat, seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A legdurvább orgiák a sztárvilágban! – Kurva drága a kurva – Film a prostitúcióról: K1 – Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz – Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14. – Dughat egyet a győztes hacker – Ribancok masszázst hazudnak – Több tízezer magyar kurva külföldön – Kitálal Brunei szultán egyik háremhölgye – Kurvák hirdetőoldala a Szex-partner.hu – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok – A kiskorú kurvázós botrány után megbocsájt Ribéry neje – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szexmunkásnő a mobilcég reklámarca – Szeretek baszni, szopni, ribanc vagyok
utcalány
Utcalányt csinált belőlem
Lépésről lépésre vált pokollá az életem András mellett. Utáltam magamat, az egész világot, de leginkább őt. Nem bántam volna, ha meghalok. Vagy meghal. Házasságunk Andrással amolyan régimódi frigy volt. A szülők már gyerekkorunkban egymásnak szántak minket – az iskolát járva sem lehetett kérdéses, kivel megyek a bálba, ki kísér haza, kivel csókolózom először és ki lesz az első az ágyban. Bandi szinte mindenben tartotta magát a szülei elképzeléséhez, csak éppen a nászéjszakát hozta jóval előrébb: alig voltam tizennégy éves, amikor kierőszakolta. Ő tizenhat múlt és nagyon rámenős volt. Semmi kedvem nem volt hozzá, de hamar megunta a győzködést és néhány pofonnal szerzett nyomatékot szándékának. Nem volt udvarlás, sem csók, csak úgy durr bele…
Nem meséltem el anyunak, mi történt a pajtában, de azt elmondtam, hogy megütött. Nem nagyon, de többször.
– Néha apádnak is eljár a keze – vigasztalt a mama –, mert a férfiak már csak ilyenek, de attól még lehet jó ember.
Hát én ehhez tartottam magam. Tűrtem a verést, és azt is, hogy attól kezdve András rendszeresen elvigyen valamilyen csöndes helyre és a magáévá tegyen. Nem élveztem, de rossz sem volt: furcsa érzés járta át közben a testemet. Néztem az eget vagy a mennyezetet, közben alig vártam, hogy vége legyen.
Tiztenhét voltam, amikor férjhez adtak a szüleim – azt hittem, hogy terhes vagyok, óriási botrány lett belőle és a szülők belekényszerítettek minket a házasságba. Szerencsére utána kiderült, hogy vaklárma volt a terhesség, de hiába nem volt szerelem, nem csinálhattuk vissza a dolgot…
Andrásban azonban dolgozott a sértődöttség, hogy az apja szabta meg neki, mit csináljon és mikor, ezért nem sokkal a nász után azt mondta:
– Elhúzunk innen Pestre, jobb életünk lesz ott, mint a faluban bárkinek!
Úgyhogy hamarosan búcsút intettünk a kis dunántúli településnek és feljöttünk Pestre, bérelt lakásba. Eleinte tényleg jó volt, egész más, mint otthon. Munkát is találtunk, de András olyan gyorsan belecsöppent az itteni életbe, hogy estéken át hiába vártam.
Aztán egyik este egy nőt hozott haza. Azt mondta, jó ismerőse, és most nálunk fog lakni, mert nincs hová mennie. Kifakadtam.
– Nem lesz nekünk már rendes életünk sosem? A kurvádat is idehozod nekem? – Mert, hogy az a nő nem csupán a lakótársa volt, ezt nem tudtam nem észrevenni. Nem is csináltak titkot belőle.
– Aranytojást tojó tyúkocska – árulta el bizalmasan András, aztán szégyenkezve bevallotta: – Editke, odalett minden pénzünk. Tudod, a haverokkal meg akartuk forgatni, de a Dezső eltűnt az egésszel. Segíts nekem, apámék megölnek, ha megtudják, hogy ennyire jutottam Pesten!
Úgyhogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy a másik nővel együtt én is ott állok az út szélén és árulom magam. Prostituált lettem.
Nem volt nagy különbség. Előtte sem élveztem, most is csak annyi volt a dolgom, hogy tűrjem, ha a férfinak kedve van. Nem mondom, jobban éltünk, de mintha kipusztult volna belőlem valami.
Csak attól rettegtem, nehogy egyszer ismerős álljon meg az út szélen, nehogy megtudják, mi lett belőlem, nehogy elmondják a szüleimnek. Belehalnának, az biztos.
András igazi állat lett. Csak az elején kérlelt, hogy tegyem meg érte és a szerelmünkért. Aztán hamar beletanult a dologba. A téri srácok kiokosították. Úgy ütött, hogy ne legyen nyoma, de sokáig fájjon.Egyik nap telt a másik után. Autó jött, autó ment, egyik-másik megállt.
Minden napom ugyanúgy telt: arctalan férfiak jöttek, mind ugyanolyan, mind ugyanazt keresi. Gáspár azonban más volt. Rendszeres vendég lett – sokszor csak ültünk a kocsijában, rádióztunk és beszélgettünk. Jó volt vele. Néhány hét után azon kaptam magam, hogy mindig őt várom. Lestem a kocsikat, mikor jön már.
Egyik alkalommal Gáspár arca komolyabb volt a szokottnál.
– Mondani akarok valamit, Ditke!
– Nem jössz többet?
– Te nem jössz többet!
– Jönnöm kell, András megver, ha nem jövök!
– Megyünk – mondta, és elindultunk. Ahogy távolodtunk az ismerős környéktől, házaktól és utcáktól, mindattól, amit gyűlöltem, úgy szabadult meg lelkem ettől az iszamlós rémálomtól. Mintha ablaküveg lennék, amiről mossák le a mocskot. Csevegtem, örültem. Gáspár még nem oldódott fel, kicsit később megértettem, miért.
Úgy fél órája jöhettünk, amikor autó vágott elénk. Félrehúzódtunk. András és két másik szállt ki belőle vasrudakkal, botokkal.
– Hová, hová? Visszük a lányt fizetség nélkül? Te meg ugorj már ki! – ordított rám az egyik. Ledermedtem. Gáspár kiszállt.
– Melyikőtök az András? – szólt fenyegetően.
– Neked én nem vagyok András – acsarkodott a férjem.
– Gyere, beszélünk! – mondta Gáspár és félrementek.
Füleltem, de a beszélgetésből nem jutott el hozzám semmi. András haverjai is tanácstalanul álltak és egymást nézték. Örökkévalóságnak tűnt az egész. Végül Gáspár elégedett mosollyal jött vissza, András zavartan ácsorgott, a járdaszigetet rugdosta.
– Gyere, Ditke, menjünk!
Mintha hipnózisban lettem volna, úgy követtem minden szavát, holott igazából nem is ismertem, alig tudtam róla valamit, mégis éreztem, hogy benne megbízhatok, nem csap be. Úgy tíz perc múlva megérkeztünk egy fogadóhoz. Bementünk az étterembe.
– Most mondok valamit és a te a végén csak annyit válaszolsz, hogy igen vagy nem. Kibéreltem itt neked egy szobát. Tévé, telefon, nyugalom. Dolgozhatsz az étteremben, ha van kedved. Ha nincs, elmehetsz bármikor. Én csak hetente kétszer jövök erre, tudod: utazom. És nem Gáspár vagyok, hanem Gyuri.
– Milyen Gyuri?
– Aki kimentett a kútból gyerekkorunkban, és aki megígérte, hogy visszajön érted…
– Istenem, mindjárt elsüllyedek szégyenemben! – miközben én zokogtam, ő mesélt.
Elmondta, mennyire fájt neki, amikor hallotta, hogy férjhez mentem.
– Miért nem mondtad rögtön, hogy te vagy? Amikor először vettél föl a kocsidba és döntöttél a hátsó ülésre. Nem rossz az, hogy így látsz viszont?– Mi lenne a rossz? Itt ülsz, mosolyogsz és éppen azon gondolkodsz, hogy maradsz-e velem. Kevés férfi van ilyen jó helyzetben.
– De a múltam…
– Nekem is voltak dolgaim, még ha nem is ilyenek, de attól még rondák. Ne foglalkozzunk ezzel! És én? Én legalább tetszem?
– Nagyon, Gyuri! Te nem is tudod, milyen nagyon örülök. De mondd, hogyan találtál meg?
– Nem fogsz örülni.
Tényleg nem örültem. Miközben folyton azon rettegtem, hogy apámék megtudják ezt az egész mocskos históriát, éppen ők siettek a segítségemre. Gyuri ugyanis felkereste őket és felőlem érdeklődött. Anyu sírva mesélte neki, hogy egyik ismerősük látott engem az út szélén. Gyurit küldték, hogy nézze meg, igaz-e. Hát igaz volt. Gyuri akkor elkezdte szervezni a „kiszabadításomat”. Mert ez a drága fiú komolyan gondolta, amit gyerekkorában mondott.
Természetesen elfogadtam az állást, ott maradtam a fogadóban és hetente kétszer Gyuri is eljött hozzám. Lett pénzem, lett újra becsületem, és egy idő után a szüleimmel is mertem találkozni. Megbocsátottak, tudták, hogy András volt a hibás.
Viszonylag gyorsan sikerült elválnom (ebbe András apja is besegített, mert miután megtudta, miből élt Pesten a fia, maga vette kézbe a dolgokat). Egykettőre elváltunk és hozzámentem Gyurihoz. Azóta pedig úgy élünk, mint a mesében. Néha még most sem hiszem el, pedig igaz.
[Escort történetek] Utcán szexelnek a barcelonai prostituáltak – Kurva drága a kurva – Lady Jenny domina testtileg lelkileg megkínoz – Több tízezer magyar ribanc külföldön – Stricik és megkéselt eltört karú, letépet körmű örömlányok.
Stefanovics Angéla
Hogy ez a név nem mond semmit? – Született 1978. december 31. Budapest. Drámatagozatos gimnázium után elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára. Eleinte rövidfilmeket készített Végh Zsolttal és Kálmánchelyi Zoltánnal, majd a színészet mellett a forgatókönyvírásba és rendezésbe is belekóstolt. A Budapesti Kamara Színház tagja. Az ország előtt igazán ismertté az egyik bankos tv-reklám tette. – És ha azt mondom Úristen menny.hu? Pesti mese? Öszödik pecsét? Noé Bárkája? A legkisebb film a legnagyobb magyarról? Libiomfi? Bizony, Emese, azaz Angéla ezekben a kultfilmekben játszott, rendezett vagy forgatókönyvírt. Ő volt az, aki kétezerért szopott volna Istennek, aki megmosta a majom kis faszát a Pesti Mesében vagy megcsinált egy olyan mára legendássá vált Eperjes-paródiát (Hoppá-hoppá), amin bár százszor láttam, újra és újra szénné röhögöm magam. Hihetetlenül tehetséges a csajszi, amit az is jól mutat, hogy egy ilyen alapvetően semilyen karaktert is mint Emese, élettel tudott megtölteni.
[Babes] Stefanovics Angéla meztelenkedik – Félmeztelen és utcalány
Uristen@menny.hu
Egy kurva bárkivel elmegy kétezerért Pesten, négyezerért már „mounikázik” is. A sarkon hittérítők ajánlgatják a mennyország e-mail címét, és baseballütős fazonok flangálnak egy szál trikóban. Mi keresnivalója lehet itt Istennek? Rendezte:Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt – A Kálmánchelyi-Stefanovics-Végh trió rajongótábora úgy látszik, nem tartozik a korán érkezők közé, mert a pénteki filmhu filmklub izgatottan toporgó művészrendőrei csak fél óra késéssel tudták megkezdeni működésüket a szezonnyitó vetítésen. A belépő-ajándék hölgyvendégeknek macskanyelv, a férfiaknak virág. Miután az asztalról lekerülnek a felesleges dolgok, láthatóvá válnak a süppedős fotel mélységeibe veszett alkotók vállig, cigarettára gyújtanak, műanyag poharakba töltik a mindennapi coca-colát, és kellemes nappali-feelinget teremtve, megindul a beszélgetés akár otthon. Most nem forgatókönyv készül, inkább valamiféle elszámolás az eddigiekről.
Kezdetnek egy frissítő beszélgetés, a művészkérdőív élőszóban való kitöltése. Kiderül, hogy Kálmánchelyi Zoli családjában már voltak a film irányába mutató előjelek: édesapja a Mafilm hangosztályán, nagynénje pedig a telefonközpontjában dolgozott. ő maga ugyan postásnak indult, de nem kevés kutyakalanddal a háta mögött, inkább az amatőr színkörök világát választotta, ahol is egy Cimbora táborozás alkalmával egy szobába került a dráma szakos Végh Zsolttal. Az alkotópáros tevékenységének második (az elsőt nem szívesen említik, mert a Sziget sci-fi szerintük nem lett az igazi) látható jele Szegény Peti nagymamája, aki az Égből pottyant mesék mintájára összenyirbált Sziget-lakók között botladozva igyekszik eljuttatni unokájához az életmentő uzsonnás zacskót. Eles Dénes, Tarháló Tódor és a többiek nem csak az ihlető Diákszigeten, de az OFF-on is sikert arattak, úgyhogy az időközben trióvá bővült csapat kezdte komolyan venni a dolgot.
A Pesti mesék, Óz a csodák csodája kreatív bábjai (mert még mindig bábok!) már a most negyedéves színésztanonc, Stefanovics (És nem Sztefanovics, mint Zorán!-mondja Angéla) Angéla egész családja segítségével kelnek életre. Persze a díszlettől az effectekig minden saját munka. Az együttműködés alapja a melegszendvics és a kóla, menete a következő: Angéla és Zoli huzakodnak, Zsolt megmondja, mi legyen, miközben el sem engedi a kamerát. Legalább is az érintettek így mesélik. Mondják azt is, hogy színészek lévén, mindent a verbalitás és nem a kép irányából közelítenek meg. Szóval az Óz, mint szándékolt „őshülyeség”, ezért sikerült ilyen „káromkodósra”. Aki nem hiszi, rögvest a tapasztalás útjára is léphet, mert a filmet levetítik, átengedve ezzel a kiszáradt torkú művészeket a büfének. Kiegészítésképp néhány kevéssé ismert felvétel a Szigetről. A Tirpáktévé szereplői önjelölt tehetségek, a Sziget Híradóból kiszelektált egyéni hangú kommentátorok, akik jobbára az ököljog érvényesítésével jutottak mikrofonhoz.
Az uristen@menny.hu már elszakad a Sziget-feelingtől. A történet Kálmánchelyi álmából kerekedett elő, ahol a Világvégénél egy supermarketben álltak sorba az emberek a nagy elszámoláshoz, az Isten pedig egy teljesen hétköznapi ember volt. A film szereplői maguk az „elkövetők”, a színes statisztériában pedig Végh Zsolt kaposvári színésztársai, valamint a Jancsótól kobzott Scherer Péter. Amúgy „Miki bácsinak” is bejött az utópisztikus isten-sztorit, főleg, mivel ő is gondolkodott már effélében, az Isten jelmezében Mastroiannival. Talán ezért van, hogy a következő „szösszenetben”, Angéla korábban szkeptikus osztályfőnökéhez, Benedek Miklóshoz hasonlóan, ő is szerepet vállalt. A Ha nincs kéz, nincs csoki munkacímen készülő produkció, sorrendben a hetedik közös akció, arról szól, hogy hogyan lehet filmet forgatni 1800 Ft-ból. Talán hihetetlen, de a mesterhármas itt óhajt először teret engedni az improvizációnak. Alátámasztja ezt az a bemutatott részlet is, amelyben Kálmánchelyi Zoli atlétatrikóban állva próbálja „eperjesesre” instruálni a tigrises kacagány alatt izzadó, még mindig Kapaként értetlenkedő Mucsi Zoltánt a Lánchíd lábánál hömpölygő körforgalom kellős közepén.
A legújabb sztori ötlete csak úgy spontán jött, aktualitások ihletésére, mintegy hiánypótlásul, amíg el nem készül az első nagyjátékfilm. A költségek hatoda már megvan, a többi után még vadászat folyik, mert most már nem lehet ajándékokkal kifizetni a közreműködőket, a forgatókönyvet megrövidíteni pedig nincs szívük az alkotóknak. A Libiomfi tragikomédia lesz. Hőse a Sztanyiszlavszkij-módszer elkötelezett híve, a valós személyről mintázott Libi bácsi, aki Micimackót akar rendezni, de „vérvalóságot”, úgyhogy a végén mindenki meghal. Hogy mindez mivé alakul a hosszúnevű csapat kamerája előtt, azt remélhetőleg hamarosan megtudjuk. Addig is érjétek be a Művészrendőrség nyomozati anyagával!
Uristen@menny.hu
Egy kurva bárkivel elmegy kétezerért Pesten, négyezerért már „mounikázik” is. A sarkon hittérítők ajánlgatják a mennyország e-mail címét, és baseballütős fazonok flangálnak egy szál trikóban. Mi keresnivalója lehet itt Istennek? Rendezte:Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt – A Kálmánchelyi-Stefanovics-Végh trió rajongótábora úgy látszik, nem tartozik a korán érkezők közé, mert a pénteki filmhu filmklub izgatottan toporgó művészrendőrei csak fél óra késéssel tudták megkezdeni működésüket a szezonnyitó vetítésen. A belépő-ajándék hölgyvendégeknek macskanyelv, a férfiaknak virág. Miután az asztalról lekerülnek a felesleges dolgok, láthatóvá válnak a süppedős fotel mélységeibe veszett alkotók vállig, cigarettára gyújtanak, műanyag poharakba töltik a mindennapi coca-colát, és kellemes nappali-feelinget teremtve, megindul a beszélgetés akár otthon. Most nem forgatókönyv készül, inkább valamiféle elszámolás az eddigiekről.
Kezdetnek egy frissítő beszélgetés, a művészkérdőív élőszóban való kitöltése. Kiderül, hogy Kálmánchelyi Zoli családjában már voltak a film irányába mutató előjelek: édesapja a Mafilm hangosztályán, nagynénje pedig a telefonközpontjában dolgozott. ő maga ugyan postásnak indult, de nem kevés kutyakalanddal a háta mögött, inkább az amatőr színkörök világát választotta, ahol is egy Cimbora táborozás alkalmával egy szobába került a dráma szakos Végh Zsolttal. Az alkotópáros tevékenységének második (az elsőt nem szívesen említik, mert a Sziget sci-fi szerintük nem lett az igazi) látható jele Szegény Peti nagymamája, aki az Égből pottyant mesék mintájára összenyirbált Sziget-lakók között botladozva igyekszik eljuttatni unokájához az életmentő uzsonnás zacskót. Eles Dénes, Tarháló Tódor és a többiek nem csak az ihlető Diákszigeten, de az OFF-on is sikert arattak, úgyhogy az időközben trióvá bővült csapat kezdte komolyan venni a dolgot.
A Pesti mesék, Óz a csodák csodája kreatív bábjai (mert még mindig bábok!) már a most negyedéves színésztanonc, Stefanovics (És nem Sztefanovics, mint Zorán!-mondja Angéla) Angéla egész családja segítségével kelnek életre. Persze a díszlettől az effectekig minden saját munka. Az együttműködés alapja a melegszendvics és a kóla, menete a következő: Angéla és Zoli huzakodnak, Zsolt megmondja, mi legyen, miközben el sem engedi a kamerát. Legalább is az érintettek így mesélik. Mondják azt is, hogy színészek lévén, mindent a verbalitás és nem a kép irányából közelítenek meg. Szóval az Óz, mint szándékolt „őshülyeség”, ezért sikerült ilyen „káromkodósra”. Aki nem hiszi, rögvest a tapasztalás útjára is léphet, mert a filmet levetítik, átengedve ezzel a kiszáradt torkú művészeket a büfének. Kiegészítésképp néhány kevéssé ismert felvétel a Szigetről. A Tirpáktévé szereplői önjelölt tehetségek, a Sziget Híradóból kiszelektált egyéni hangú kommentátorok, akik jobbára az ököljog érvényesítésével jutottak mikrofonhoz.
Az uristen@menny.hu már elszakad a Sziget-feelingtől. A történet Kálmánchelyi álmából kerekedett elő, ahol a Világvégénél egy supermarketben álltak sorba az emberek a nagy elszámoláshoz, az Isten pedig egy teljesen hétköznapi ember volt. A film szereplői maguk az „elkövetők”, a színes statisztériában pedig Végh Zsolt kaposvári színésztársai, valamint a Jancsótól kobzott Scherer Péter. Amúgy „Miki bácsinak” is bejött az utópisztikus isten-sztorit, főleg, mivel ő is gondolkodott már effélében, az Isten jelmezében Mastroiannival. Talán ezért van, hogy a következő „szösszenetben”, Angéla korábban szkeptikus osztályfőnökéhez, Benedek Miklóshoz hasonlóan, ő is szerepet vállalt. A Ha nincs kéz, nincs csoki munkacímen készülő produkció, sorrendben a hetedik közös akció, arról szól, hogy hogyan lehet filmet forgatni 1800 Ft-ból. Talán hihetetlen, de a mesterhármas itt óhajt először teret engedni az improvizációnak. Alátámasztja ezt az a bemutatott részlet is, amelyben Kálmánchelyi Zoli atlétatrikóban állva próbálja „eperjesesre” instruálni a tigrises kacagány alatt izzadó, még mindig Kapaként értetlenkedő Mucsi Zoltánt a Lánchíd lábánál hömpölygő körforgalom kellős közepén.
A legújabb sztori ötlete csak úgy spontán jött, aktualitások ihletésére, mintegy hiánypótlásul, amíg el nem készül az első nagyjátékfilm. A költségek hatoda már megvan, a többi után még vadászat folyik, mert most már nem lehet ajándékokkal kifizetni a közreműködőket, a forgatókönyvet megrövidíteni pedig nincs szívük az alkotóknak. A Libiomfi tragikomédia lesz. Hőse a Sztanyiszlavszkij-módszer elkötelezett híve, a valós személyről mintázott Libi bácsi, aki Micimackót akar rendezni, de „vérvalóságot”, úgyhogy a végén mindenki meghal. Hogy mindez mivé alakul a hosszúnevű csapat kamerája előtt, azt remélhetőleg hamarosan megtudjuk. Addig is érjétek be a Művészrendőrség nyomozati anyagával!
Film a prostitúcióról: K1
Erotikus munkásnők: kurvák és kitartottak
Jössz egy menetre, bébi?
Törvény ide, felháborodás oda, utcalányok mindig voltak, vannak, és lesznek. Mert igény van rá, és sokan választják a pénzkeresésnek ezt a „könnyű” módját: becslések szerint vagy húszezren dolgoznak az országban, és vannak, akik az exlex állapotok miatt külföldön folytatják szakmájukat. Persze vannak, akiket kényszerítenek a prostitúcióra, de mi olyan lányokat kerestünk, akik önként és dalolva keresik a testükkel a kenyerüket.
Napi 100 ezer megvan
Viki az ország keleti feléről érkezett nagy tervekkel és álmokkal a fővárosba, aztán az utcán kötött ki.
– Négyezer a francia, hatezer a szex, nyolcezer a komplett – ezt legalább másfél tucat nyelven el tudom mondani. Három helyen mehet a fuvar, pár perc alatt végzek. Aki szobát akar, 15 ezerért félórát kap, ezen felül még háromezer a panzió bére. Egy szalonban sem sokkal magasabb a tarifa. A napi átlagom 8-15 vendég. Részeggel nem bajlódok! Nem tud elélvezni, aztán balhézik. Megmondom az őszintét: napi százezer is összejön. Hat hónapja dolgozom Budapesten. Kétkezi munkával havi hatvan jött össze, aztán az se. Létszámleépítettek a régi munkahelyemen. Egy évig ültem a seggemen, aztán egy ismerős segített. A család úgy hiszi, felszolgálok. Sosem fázom, csodálkoznak is a palik. Csak a derekam hasogat a hidegtől télen, mert a bundából is kint a hasam.
Mindegy, ha nincs kedvem, nem jövök ki. A munkaidőm kettőtől kilencig tart, a csúcs négytől hétig fut. Kocsin hoznak, az egyik lány busszal jár. Védelmi pénz? Persze. Nem mondom meg, mennyi. Nyolcan dolgozunk, párosával állunk, így szeretjük. Zsebkendő, törlőkendő, gumi: sosem kapunk el semmi bajt. Barát? Este már nincs kedvem az egészhez. A kuncsaftjaink kedveskednek hamburgerrel, üdítővel, forró kávéval is. A rendőrök is ritkán kötözködnek, hiszen rendben a rendszeres orvosi vizsgálatot igazoló egészségügyi könyvünk. Jövő tavasszal lakást veszek – még egy év, aztán pihenek. Addig betanítom egy barátnőmet is. Megkeresett, hogy nincs pénze. Húszévesek vagyunk, földik.
Otthon űzi az ipart
Amszterdamban a világhírű vigalmi negyedben piroslámpás házak, bárok, kaszinók, pornó mozik, szexshopok, na és a kirakatban magukat kínáló lányok várják a kielégülésre vágyó urakat. Itthon törvény tiltja a nyilvánosházakat. A finomabb igények kielégítésére maradnak a magánlakások, például Szandié.
– Az éttermem két éve ment csődbe, csak a rajtam lévő ruhám maradt meg. Volt más választásom?! Harminckét éves vagyok, öt nyelven beszélek, de hol talál ma egy nő igényes, jól fizető munkát?! Nettó kétszázezerért elmennék dolgozni, de 70 ezerért már nem mehetek: csak az albérlet 90 ezer, és enni is kell. Ha szerelem nélkül összeállnék valakivel, az mennyivel lenne erkölcsösebb?
A „bűnös prosti” képet a VIII. kerülethez, a hajdani kocsisorhoz kötik, ám a kívülállók nem ismerik azt az életet. Gyerekkoromban gyakran jártam az ott lakó nagyszüleimhez, jóban voltam a környékbeli örömlányokkal. Ha fázol, egy ilyen lány szó nélkül kibújik kabátjából, és rád adja. Én se távoztam tőlük sose apró ajándékok nélkül.
Mikor a sorsom közéjük sodort, kíváncsiságból elmentem pár kupiba – hét helyen nem is fizetnek a lányoknak. Az ügyfélköröm? Ésszel szerveztem. Nincs stricim, magam intézem az ügyeimet, bérelt lakásban fogadom a férfiakat. Sokuknak a vágynál nagyobb a lelke. Feszült. Munkahely, társaság, család – a mókuskerékből menekül valami szokatlanba.
Nálam lazító masszázs, nagy beszélgetés, esetleg sakkparti várja. Az aktus csak pár perc. A lányom, a családom nem sejt semmit. Ahogy tudok, nyom nélkül tűnök el a prostitúcióból.
Vannak nők, akik egzisztenciális biztonságukhoz az utat kizárólag a férfiakban látják. Magyarországon a kitartottságról szóló rendelkezések több törvénybe is bekerültek, bár 1913 óta lényegében nem változtak. A joggyakorlat megosztott: az egyik irat szerint a kitartó és a kitartott „rendszerint közös megegyezéssel folytatja bűnös tevékenységét (ami jelenleg szabálysértésnek minősül), a törvényi tényállás megvalósítása már akkor teljes, ha az elkövető akár részben és csak egy személlyel tartatja ki magát”.
Havi 300-400 ezer…
Annamari sosem szégyellte szeretői státuszát. Mindent megkap, amire szüksége van. Már elképzelni se tudja, hogy a „barátja” és a pénze nélkül éljen.
– Nem vagyok kurva! Nyíltan vállal a barátom. Kellett a pénz, az országnak ebben a sarkában sokan nélkülöznek. Amikor már nem bírtam kopott falusi házunkat, a két öcsém nyavalygását, szüleim rossz kedvét, beköltöztem albérletbe a városba. Felszolgáló, aztán pultos lettem egy olyan étteremben, ahová sok gazdag pasi járt.
Ettek, közben megbeszélték az üzletet: szeszgyártás, borhamisítás, olajszőkítés, drog- és fegyverkereskedelem – akkor, 1992 tájt egy-két év alatt rengeteget kerestek az ügyesek. Persze zsiványságokkal, egy-két év börtön belefért. Hamar akadt közülük barátom. Több is. Vállalkozók, sportolók. Ma is röhögök, ha látom a tévében nyilatkozni egyiket, másikat: csak a család számít…
A szép, fiatal barátnő olyan, akár a luxuskocsi: mutatja, milyen vastag a delikvens pénztárcája. A pasik versengenek, ki tartja jobban a szeretőjét, ki költ többet rá.
Kézről kézre járnak, nekem pár év alatt nyolc szponzorom akadt. Volt, hogy egyszerre több is. Tudtak egymásról, a másikra licitálva, nevetve adták a tízezreseket.
Az egyik beköltöztetett egy rokona házába, amit aztán papíron megvettem tőle, magyarul nekem adta. Hetente egyszer, legfeljebb kétszer, háromszor jött, egy-két órát maradt. A tárgyalásaira elkísértem olykor, és a hosszú hétvégének vagy nyaralásnak álcázott üzleti megbeszélésekre. Akár a többi lány… A feleségek tudtak a dologról. Elfogadták.
A pasi kinézete, kora nem számít. Az ágyban? Mint minden pali: csak azt akarja, hogy leszopják vagy dugjon egyet gyorsan, aztán rohan. Mostani barátom ötvenes, lóképű, de jó karban van, és öt éve tart ki mellettem – mások évente, fél évente váltják a szeretőjüket. A felesége tündéri nő, imádja, de engem is szeret. Tuti, hogy vannak alkalmi partnerei is, az ő dolga. AIDS-tesztet még sosem csináltattam, nőgyógyászhoz úgy járok, akár a többi nő.
Alibiből a barátom egyik éttermében dolgozok, gyakorlatilag sehol. Fodrász, kozmetikus, pedikűrös, edzőterem, bevásárlás – már vége is a napnak. Hogy bírják ezt mások munka, család mellett?! Havonta legfeljebb 300-400 ezret kapok, ennyi a rezsim, félretenni nem tudok. Persze különajándékok járnak: régen ékszert, kocsit kaptunk, újabban a cicicsináltatás a menő.
Ahogy telnek az évek, egyre több pénzbe és időbe telik, hogy jól nézzek ki. Megszoktam a jó életet. Egy a kérdés: még meddig tarthat?! Jövő hónapban töltöm a 34-et. Az a baj, hogy az évek során életképtelen lettem a barátom és a pénze nélkül, közben rengeteg szép, vékony, fiatal pályázik a helyünkre!
Élvezz velem! Hívj most!
Ilyen, és ehhez hasonló felhívásokkal hirdetik magukat a telefonszex-szolgálatok. Vajon kik vállalnak ilyesmit? Teljesen átlagos lányok, asszonyok, akik munka után, mellékesként vállalják négy-hat órán át a telefonszexet. Mert kell a pénz, és ezzel tisztességesen kereshetnek. Gyönyörről, élvezetről az ő részükről szó sincs.
50-60 ezer jön össze
A huszonhét éves Gabi kisbabája mellett, „házimunkaként” vállalt telefonszex-szolgálatot, hogy kiegészítse a gyest és a gyedet. Férje szerint szexuális életük javult, amióta neje így szerez egy kis plusz pénzt.
– A telefonos buli addig megy, amíg itthon vagyok a gyerekkel. Az emelt díjas számot átirányították az itthoni telefonomra, vagyis ez amolyan házimunka. Első a kicsi, etetéskor, altatáskor némára állítom a készüléket. Ezért a tulaj nem tol le, csak presztízsből üzemelteti a szextelefont. Akad nap, hogy senki sem csörög rám, máskor öt, tíz, tizenöt hívás is érkezik. Különösen ünnepek előtt hívnak sokan. Az alapbéren túl – mondani sem kell, nem vagyok bejelentve – a forgalom után fizetnek, de legfeljebb 50-60 ezer jön össze. Aki 16 órás szolgálatot tart, az 90-100 ezret is megkeres.
Akadnak ilyenek a nagy cégeknél. Ott irodában, farostlemezzel leválasztott boxokban ülnek egymás mellett a nők, a korombéliektől a hatvanasokig. Legtöbben munka után, a konyhapénz kiegészítésére vállalják.
Párom tud a dologról, de nem bánja. Sőt! Azt mondja, legalább nem unatkozom, és talán fejlődtem is valamit az elmúlt időszakban. Olykor tényleg olyan pozíciókat javasolnak, amikről nem is álmodtam, hiszen mi a párommal teljesen hétköznapi szexuális életet élünk. Tökéletesen tudom kezelni a palikat. Ritkán szemétkednek, az aberráltaknak a hallott stílusban válaszolok, ha nem nyugszanak, leteszem a kagylót.
Alapesetben elmondom, hogy nézek ki, pontosabban hogy néz ki az a cica, akivel enyeleg. Aztán levezénylem az akciót, közben általában végzem az aktuális feladatom – port törlök, főzök, miegymás. Mire a vendég elkészül, nálunk is kész a vacsora.
Húsz perc a csúcsig
Gabriella olyan céget vezet, amely a lelkisegély-szolgáltatás és a horoszkóp-vonal mellett telefonszexet is kínál. Van rá kereslet.
– Komoly, modern telefonrendszert vásároltunk, számítógépes programokat írattunk, sok-sok millióból indult be az emeltdíjas telefonszolgáltatás. A horoszkóp, lelki segély és boszi-rovatok mellé hamar bekerült a telefonszex is, hiszen állnunk kellett a versenyt a konkurenciával. Nem akartunk túl nagy részt kanyarítani az erotikus szegmensből, ezért csak egyetlen lányt alkalmaztunk. Ez a műfaj szerintem szükséges rossz, akár a prostitúció, de tisztább, tisztességesebb.
Aki rászokik sok tízezret elenyeleghet egy hónapban, de akadnak bliccelők is. A legádázabb nem fizetők (több tucatnyian vannak) feketelistára kerültek. A program részben ezért tilt le húsz perc csevegés után. Akinek ennyi kevés, újra tárcsáz. Sok a törzsvendég, de még többen csak szórakoznak: nem szólnak bele a kagylóba, vagy pár másodperc után lecsapják.
Kiélik, hogy itt arc nélkül, azonosítatlanul lehet rosszalkodni. Egy éve elterjedt az internetes interaktív peep-show – ma már semmi sem elég! A látvánnyal a puszta hang képtelen állni a versenyt. Kiszállunk a boltból.
Tudnivalók:
Prostituált: aki ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt. Ha nem rendelkezik orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy nincs szexuális érintkezés útján terjedő fertőző betegsége, szabálysértést követ el.
Szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevő vágyának felkeltésére, illetve kielégítésére szolgál.
Forrás: az 1999/LXXV. számú, a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő jelenségek visszaszorításáért hozott törvény.