Szabó Erika teste nemi vágyakat gerjeszt

Szabó Erika meztelenkedik az Üvegtigris DVD-re! A Szabó Erika-rajongók falán minden bizonnyal még ma is ott lógnak azok a fotók, amiket egy 2003-as FHM-ből vagdostak ki kedvencükről, amint fürdőruhában domborít 19 évesen. Hasonlóan merész új képekre két évet kellett várni, 2005-ben ismét az FHM vetkőztette le a Barátok közt Tildáját, de sajnos ezúttal is csak fürdőruháig jutottak, ami azért különösen fájó, mert világosan látszik, hogy a művésznőt tökéletes testtel ajándékozta meg a természet.

Érdekes módon a következő villantás nem egy férfimagazinban, hanem a Barátok közt-ben történt, ahol a kis Tilda egy szál bugyiban és melltartóban próbálja rosszalkodásra bírni a szerencsétlen Bruckmann Balázst, akinek az arcára van írva, hogy mennyire nehezére esik kimondania teljesen életidegen és béna szövegét, amely szerint szó sem lehet szexről, hiszen “sok a munka”.
Szabó Erika 2009-ben hagyta ott az RTL Klub szappanoperáját, hogy komolyabb vizekre evezzen, tavaly szeptembertől a Színművészeti Egyetem hallgatója, ám a nagyérdemű számára sokkal fontosabb hír, hogy szerepet kapott az Üvegtigris 3-ban, amelyben ismét egy szál fehérneműben volt látható. Ezt a momentumot természetesen mi is alaposan körbejártuk, ám az Üvegtigris harmadik része szerencsére tartogat még meglepetéseket, ugyanis az április 1-jén megjelenő DVD- és Blu-ray-kiadás extrái között az audiokommentár, a kimaradt jelenetek és bakik mellett egy olyan képsorozat is helyet kapott, amely minden eddiginél többet mutat Szabó Erikából.

Szabó Erika levetkőzött

Szabó Erikának még mindig tökéletes a teste. Szabó Erika levetkőzött az Üvegtigris című filmhez. Tudják, mi a közös egy csipkés függönyben, egy fehér lepedőben, egy átázott ruhában, valamint egy fekete melltartóban? Mindössze ezek a dolgok fedik (persze külön-külön) Szabó Erika testét azon a fotósorozaton, amely az Üvegtigris 3 DVD-kiadásának legizgalmasabb attrakciója lesz. Az ötödik legvonzóbb magyar színésznő most többet mutat meg, mint eddig bármikor. További képekért kattints a fotóra. Videóriport a vetkőzésről. Szabó Erika régebbi képek

Szabó Erika levetkőzött

Tudják, mi a közös egy csipkés függönyben, egy fehér lepedőben, egy átázott ruhában, valamint egy fekete melltartóban? Mindössze ezek a dolgok fedik (persze külön-külön) Szabó Erika testét azon a fotósorozaton, amely az Üvegtigris 3 DVD-kiadásának legizgalmasabb attrakciója lesz. Az ötödik legvonzóbb magyar színésznő most többet mutat meg, mint eddig bármikor.

Szabó Erika levetkőzött. A Szabó Erika-rajongók falán minden bizonnyal még ma is ott lógnak azok a fotók, amiket egy 2003-as FHM-ből vagdostak ki kedvencükről, amint fürdőruhában domborít 19 évesen. Hasonlóan merész új képekre két évet kellett várni, 2005-ben ismét az FHM vetkőztette le a Barátok közt Tildáját, de sajnos ezúttal is csak fürdőruháig jutottak, ami azért különösen fájó, mert világosan látszik, hogy a művésznőt tökéletes testtel ajándékozta meg a természet.
Érdekes módon a következő villantás nem egy férfimagazinban, hanem a Barátok közt-ben történt, ahol a kis Tilda egy szál bugyiban és melltartóban próbálja rosszalkodásra bírni a szerencsétlen Bruckmann Balázst, akinek az arcára van írva, hogy mennyire nehezére esik kimondania teljesen életidegen és béna szövegét, amely szerint szó sem lehet szexről, hiszen „sok a munka”.
Szabó Erika 2009-ben hagyta ott az RTL Klub szappanoperáját, hogy komolyabb vizekre evezzen, tavaly szeptembertől a Színművészeti Egyetem hallgatója, ám a nagyérdemű számára sokkal fontosabb hír, hogy szerepet kapott az Üvegtigris 3-ban, amelyben ismét egy szál fehérneműben volt látható. Ezt a momentumot természetesen mi is alaposan körbejártuk, ám az Üvegtigris harmadik része szerencsére tartogat még meglepetéseket, ugyanis az április 1-jén megjelenő DVD- és Blu-ray-kiadás extrái között az audiokommentár, a kimaradt jelenetek és bakik mellett egy olyan képsorozat is helyet kapott, amely minden eddiginél többet mutat Szabó Erikából.
Szabó Erika erotikus fotók a filmből itt. Erotikus jelenetei a filmből:

A sztori szerint a képsorozat a filmben alakított Niki nevű modell portfóliója, amit szerencsére olyan komolyan vettek, hogy Dobos Tamást (neves fotós és szemledíjas operatőr) kérték fel az elkészítésére. A végeredmény önmagáért beszél, bár ilyen alapanyagból nem nehéz dolgozni, mindössze egy fekete csipkefüggöny, egy vizes ruha, egy fehér lepedő, némi fehérnemű és egy ízlésesen kisminkelt Szabó Erika kell hozzá. Mi most négy fotót mutatunk meg ebből a sorozatból, de a DVD-n és a Blu-ray-en még tizenhat hasonló képet találhattok. A videó az Indavideón itt.

Moziszex: Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris

Mivel Magyarország jelentős hányada már legalább egyszer látta az Üvegtigris-t, ezért nem is ragozzuk túl. Fülledt nyár van, a kissé husimusis Kecskés Karinán alig van valami ruhácska, így nem is csoda, hogy beindulnak a hormonok Rudolf Péterben. Sajnos a jelenet nem jut el a hőn áhított csúcspontig, mert megpróbáltak valami humort csempészni bele, konkrétan viccet csináltak belőle: jön a szőke mama, utána meg a vadász apuka és majdnem áll a bál. Ennél szebben a Ludas Matyi magazinban sem dolgozták volna ki a poént.

Tartalom: Az Üvegtigris hat barát pár eseménytelen napjának története. Lali, az amerikamániás büfés, aki az Üvegtigris nevű rozoga, útszéli büfékocsi tulajdonosa; Gaben, az autónepper, Róka, a piti csencselő; Sanyi a félnótás hajléktalan; Csoki, aki mindig arról szövegel, hogy majd szerez pénzt és elmegy Amerikába; és Cingár, aki a többiek idegeit nem kímélve szaxizik. Gaben rábeszéli Lalit, hogy vegyen meg egy, az amerikai álmot ízig-vérig megtestesítő régi Chevrolet Impalát. Amikor hosszú kálvária után meghozza a rég várt autót, Lali ki sem tudja próbálni, egy úton visszaforduló teherautó összetöri. Közben Róka izgatottan keresi a „Vasat”, melyet korábban odavitt, hátha akad rá vevő. Lali azonban pár nappal azelőtt eladta a semmire sem használhatónak vélt „fémhulladékot”. Rókára rászálltak a nehézfiúk, s halálosan megfenyegették, hogy hozza vissza, vagy fizessen. Pénzt kell tehát szerezni mindenáron. Csoki szerint egyetlen megoldás van, ki kell rabolni a közeli postát. Mindenki kocsiba száll. A nagy balhé azonban nem sikerül tökéletesen.
Kritika: „Apa egyszer zt mondta: mikor a padlón vagy, szedjél fel onnan valamit.” És Lali tényleg a padlón van, de úgy tűnik, nem is csak átmene-tileg, hanem folyamatosan. Day by day éldegél út menti (diszk-réten eldugott) lakókocsibüféjé-ben. A nulla forgalom nem kifize-tődő, főleg annak nem, aki – ba-rátaival együtt – amerikamániás. A büfékocsi USA-zászlóval van fel-szentelve, a neonreklám csillogó-villogó (na jó, ütött-kopott) nagy-városi bárt idéz, és még Koko is óriásplakátról hirdeti az álomkarriert. Az egyszerű, hétköznapi ember, aki szupersztárrá bomlott (ki) halandó bábjából. Tiszta Ame-rika. Alapsztorinak ennyi elég, nem kell több – mindez nagyszerű vonása a magyar filmeknek (lásd Csapd le csacsi!, Portugál, I love Budapest… stb.). A mind ma-teriálisan, mind azon túli jelentőséget hordozó bázis-helyszín körül dongnak aztán a film további szereplői – barátok, „tartozékok”, kósza vendégek -, hogy valós (és eredeti) helyzetkomikumokkal, neoburleszk szituációkkal adjanak értelmet az egésznek. A helynek, az időnek, na és Amerikának.
Igazság szerint nem vagyok oda túlságosan az olyan filmekért, me-lyek egymáshoz kapcsolt, több-nyire önmagában is zárt egészet képező jelenetekből (scene-ek-ből) épülnek fel. Azt szeretem, ha egy filmnek van egy markáns ele-je, haladási iránya és lezárt vége. Ez viszont nem jelenti azt fel-tétlenül, hogy teljesen „nyitott mű”-ellenes vagyok (lásd Umberto Eco). Az Üvegtigris viszont éppen olyan anekdota-film, amelynek a cselekmény-szilánkjait leheletfinom történetvonal fűzi egybe. Ez pedig nem más, mint az amerikai életforma mindenekfeletti vágya. Mint egy vallást, építik maguk köré a Szabadság-szobor hazájának eszméjét a szereplők, hogy aztán önmaguk, s ezen jóval túl az Egyesült Államok paródiájává váljanak, s visszazuhanjanak oda, ahol ténylegesen is léteznek, a mai magyar valóságba.
Kapitány Iván és Rudolf Péter, az Üvegtigris két rendezője élvezetes vígjáté-kot hozott össze vezető színészekkel. Néhány kritika unalmasnak, sekélyesnek, fe-leslegesnek nevezi a filmet, pedig ha paródiaként nézzük, remekül szórakozhatunk rajta. Felvonul a mai magyar filmre jellemző összes kellék: erős karakterek, groteszk szituációk, „őszinte” párbeszédek, s nem érezzük az erőltetettség morzsáját sem.
Tudom, közhely, de a szerepek életre kelnek, köszönhetően a vá-logatott színészeknek. Éles kon-túrral rajzolódnak körbe az egyes habitusok, ab ovo szikrázó viszo-nyok teremtődnek az egyes ka-rakterek között. Lali (Rudolf Pé-ter) olyan, mint a lakókocsi bel-seje: sivár, ötlettelen, vegetáló. Világos ingei és fehér kalapja jelzi ugyan, hogy lelkileg tiszta, mint a patyolat, de mit ér mindez, ha csak vergődik az életben, s két hot dog között az égvilágon semmi sem történik vele? Vágyott Amerikája olyan messze van tőle, mint ócska hűtőszekrényének tartalmától a higiénia. Olyan szerencsétlen ő, aki egyszer adja ki kezéből a félig már lekapart sorsjegyet (a kutya se vesz tőle soha), ami persze rögtön az egymillió Forintos fődíjat rejti. Fogyatékos társa, Sanyi (Horváth Lajos Ottó) jellegzetes „él bele a világba” figura, olyan lelki és értelmi szegény sors megtestesítője, akinek egy amerikai kocsi, vagy egy robotgép már felsőbb intelligencia. (Figurája csak nem a technikai fejlődés fétisének gonosz, ironikus szimbóluma?) Lali unokatest-vére, Róka (a betegesen hülye Gáspár Sándor) szó szerint ócskavas-kereskedő, aki a film végén ártalmatlan szakmájának majdhogynem áldozatául is esik. Rikító színű autója és ruhakollekciói éles ellentétben állnak Lali személyiségével, de sorsuk ugyanaz: ízig-vérig szerencsétlenek mindketten, a tipikus „se kutyája, se macskája” módon leírható divatos, modern kasztrendszerből. Gaben (Reviczky Gábor) is ke-reskedő, csak ő autókkal kopírozza Róka üzleti érzékét és szerencséjét. A har-sánnyal éles ellentétben álló modora remek paródiája a régmúlt amerikai porszívó- és autóügynök társadalom gengszter kartellekbe tömörülő figuráinak. S hogy az underground életérzés, a kétes hippi szabadság se maradjon érintetlen, fel-fel-bukkan néha a magyarított „szelíd mopedes” Csoki (az eszméletlenül jó Csuja Imre), alias Easy Rider. Akiről kiderül, hogy van macskája, mi több, még anyja is. Ilyenformán ő nem az az „egyedülvagyokmintazujjam”-karakter, harsánysága és életkedve mégis sorstársaihoz hasonló unlucky-unhappy predesztinációt takar. Aztán van még egy halványabb figura is, Cingár (Szarvas László), aki szintén egy ütött-kopott-ügyefogyott hontalan, s néha erre rápakol még egy lapáttal, amikor szaxizni kezd. Ez a hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető „baráti” (vagy érdek) társaság kerül hol csip-csup, hol nagyobb kalamajkákba egyetlen vágytól katalizálva: wanna go to America.
Az Üvegtigrisben feltűnik még számtalan ismert (és elismert) szí-nész, akik, Fábry Sándor szavajá-rásával élve, emelik a film fényét: Kecskés Karina (mily fájdalmas is tud lenni egy orgazmus); Szilágyi Tibor (mily fájdalmas is tud lenni egy feleség); Básti Juli (mily fáj-dalmas is tud lenni a műköröm le-törése); Bodrogi Gyula (Lali ap-ja, mint bús buszsofőr); Dörner György és Kaszás Attila (az év-század bankrablói); Kállai Ferenc (/vizelet/problémás utas); Kállóy Molnár Péter (problémás vendég); Nagy-Kálózy Eszter (a baltás, máskülönben néma meny-asszony). Persze a sor nem teljes.
Itt muszáj leírnom egy szerintem nagyon bájos poént. Az elhagyott néma meny-asszony (Nagy-Kálózy Eszter), levetett cipőivel a kezében mendegél az ország-úton, miközben Lali az út szélén ücsörög. Meglátja a még mindig esküvői ruhában pompázó nőt, és odaszól neki: „Elvegyelek?… Elvennélek!” Ehhez persze tudni kell, hogy ők a valóságban már hosszú-hosszú évek óta házasok.
A film végén egy postarablás szán-dékával futnak össze a szereplők (Sanyi szó szerint), hogy persze ne legyen semmi az egészből. Ez a jelenet teszi fel a koronát arra a szándékra, amely az amerikai álom kifigurázására irányul. A végső fi-nisben pedig lehull az álarc a „be-ce” (vagy csúf) nevekről, s a film hősei egy kilencórás testi mezte-lenség után szembesülhetnek a pőre valósággal is, miszerint Ame-rika tényleg fényévekre van. Egymás valódi nevei hallatán röhögőgörcs vesz erőt rajtuk: Zsíros Ferenc, Turbók Imre, Kakszi Lajos. Nevetik magukat, nevetik egymást, s talán még azt is, nem is kell olyan nagyon az a fránya kontinens-ország.
Fontos szót ejteni a filmben fellelhető (méghozzá egyértelműen fellelhető) rek-lámokról is. Néhányan szemet bántónak, szánalmasnak nevezik őket, pedig egy magyar film költségvetését manapság nehéz összekalapozni látható reklámok nél-kül. Azonban a Sláger Rádió, az RTL Klub, az Aranyászok, az In-Kal Security, a VW Beetle, a Playboy (bocs, ha kihagytam valamit) az Üvegtigrisben – szerin-tem – másodlagos jelentést is nyer, méghozzá az amerikai filmek parodizálását, ahol állandóan Pepsit isznak, Sony cuccokat nyomkodnak, Motorolával telefonálnak. Jó-pofának tűnnek ezek a magyar cégmegjelölések, és véleményem szerint nemhogy bántóak lennének, kézzelfogható valóságba helyezik a film történéseit.
Már beszéltem róla, hogy az Üvegtigris szituációkból összefűzött film. A vezérfonal pedig, amely eggyé (és egyben kronologikussá is) kapcsolja a történéseket, egy rendőrségi kihallgatás képei. A különös, ám félrevezető narrációnak is felfogható kockákon a főszereplők jelennek meg az egyes jelenetek közben illetve után, és úgy „terelnek” vagy tagadnak mindent, amit az imént a két szemünkkel láttunk, ahogy az annak a rendje. Pofátlan módon „mosakszanak”, hogy aztán a film záró kockáján hivatalos gépelt szöveg formájában megjelenjen a konklúzió: az ügy le-zárva.
Amerika, minden vonzó csillogásával, minden vágyott rózsaszínű álmával, minden új élet reményével vesztett.
[Videók]