Körülnézett a szobában, és megpróbálta kitalálni, ki a tapasztalt író, és a kezdő. Néhányukról az utóbbi rögtön lerítt – mindent leírtak, amit Kristin mondott, feszült figyelemmel itták a szavait, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a siker így egyszerűen az ölükbe hullik majd. A többi résztvevő is figyelt, de Rita érezte, hogy az agyukban más dolgok játszódnak le. Leginkább történetek.
Rita szeretett írni, és azt is szerette nézni, ahogy mások írnak. Ezt szerette legjobban ezeken a konferenciákon: egy teljes hétvége tele írókkal, újakkal, tapasztaltakkal, sikeresekkel, küszködőkkel… Ezek az emberek a világot állandó nyersanyagforrásként látták, megörökíteni való események és emberek sorozataként. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem érezte kívülállónak magát a noteszével, a leírásaival vagy ötleteivel, vagy a kihallgatott párbeszédtöredékeivel. Itt mindenki ezt csinálta.
– Oké, most váltsunk át egy kicsit a gyakorlatra – mondta Kristin, és felemelt néhány dossziét. – Kérem, alkossanak három-négy fős csoportokat. Minden csoportnak osztok egy dossziét. Nézzék át a benne lévő képeket, válasszanak egyet, és beszéljenek róla. Ki lehet ő? Milyen lehet az élete? Mik a hóbortjai? Hogy teszi be a mosogatógépbe az evőeszközöket? – A teremben ekkor már eluralkodott a székhúzások és helyezkedések zaja. – Képzeljük el a karaktert. Ne törődjünk a történettel. Csak a karakterrel.
Rita a mellette ülő pasira pillantott. A pasi is őt nézte, kérdően felvonta szemöldökét, mire a nő bólintott.
– Szia – hajolt át a férfi a köztük lévő üres széken. – Liam vagyok.
– Rita – felelte a nő.
Hátulról még egy pasi hajolt előre:
– Elnézést, csatlakozhatok?
– Hát persze – tolta hátrébb Rita a székét.
– Köszönöm. Mark vagyok – mondta a hátsó férfi, és elvette az épp odaérő Kristintől a dossziét.
– Ugye tudják a feladatot? – kérdezte Kristin. Mindhárman bólintottak, és kinyitották a dossziét. Egy köteg fénykép volt benne, átlagos külsejű emberekről. Egy fiatal nő, aki sárgára fest egy szobát. Egy középkorú ember füvet nyír. Egy kamasz fiú padon ül és az ipodját hallgatja. Kissé unottan lapozták végig a képeket.
– Azt hittem, kissé szokatlanabbul néznek majd ki – vallotta be Rita.
– Én is. Mit szóltok ehhez? – kérdezte Mark, és egy fiatal nő képére mutatott, aki egy hajón állt. A naplementét nézte, a szél fújta mögötte a sálját.
– Túl könnyű. Gazdag európai családból származik, elmenekült Amerikába. A szülei elrendeztek neki egy „jó” házasságot, de ő nem akarja – mondta Rita. – Az új életéről álmodik ebben az új országban.
– Na és a mosogatógép? – kérdezte Liam, mire mindhárman nevettek. – Na és ő? – mutatott Liam a terem közepére, de nem egy képre, hanem Kristinre. – Róla mit gondoltok?
– Házas?
– Nincs gyűrűje.
– Párkapcsolat?
Rita a fejét rázta.
– Szerintem túlságosan szereti a karaktereit ahhoz, hogy egy valódi férfit is magához engedjen.
– Tényleg? – nézett rá Mark és Liam meglepődve.
– Hát persze. Olvastatok tőle valamit?
Mindkét férfi a fejét rázta.
– Én inkább a krimiket szeretem – mondta Liam. – Ez a „remegő lélegzetű, zilált hajú” téma nem igazán jön be nekem.
– Tudom, mire gondolsz – bólintott Rita. – Igazából nekem sem jön be annyira, de a konferenciák előtt el szoktam olvasni az előadók könyveit. Hogy tudjam, miket írnak össze.
– Ez szép – bólintott Mark elismerően. – Én úgy fogom fel, hogy biztos mindenki úgy ír, mint én.
– Én is – vigyorgott Liam.
Figyelték, ahogy Kristin körbemegy a teremben, és beszélget egy kicsit mindegyik csoporttal.
– Szerintem szépen párhuzamosan rakja be az étkészletet a mosogatógépbe – mondta végül Mark.
– És nem sűrűn hord harisnyát – mérte végig Rita Kristint. – Általában pizsamában ír. Egy bögre kávéval.
– Nem hiszem – mondta Liam. – Inkább egy pohár borral.
– És esőhangos CD-vel.
– Egyedül él?
– Nem teljesen. Van egy macskája.
Ahogy Kristin közeledett hozzájuk, megpróbáltak ismét a feladatukra koncentrálni. A képen lévő nő mostmár túl egyszerűnek, érdektelennek tűnt. Kristin odaért:
– Minden rendben? – állt Liam széke mellé, hogy rálásson a képre. – Meséljenek róla.
– Van egy macskája – mondta Mark komoly hangon, mire Rita vissza kellett fojtsa magában a nevetést. Szeme sarkából látta Liam arcát, és érezte, hogyha egymásra néznének, nem tudná visszafogni magát.
– Ez nagyszerű! – jelentette ki Kristin, és Liam vállára tette kezét. – Halljuk tovább! – Rita mély levegőt vett, igyekezett szomorú dolgokra gondolni: a halálra, az adókra, a tehetségkutató műsorokra. Bármire, amitől elmúlik a nevetési ingere.
Szerencsére Kristin kérdései csak néhány percig tartottak. Csak pár gondolatot akart hallani, hogy lássa, mire jutottak a „karakterépítéssel”. Rita percről percre kevésbé volt elragadtatva az írókonferencia minőségétől.
– Öregem… – nevetett Mark, mikor Kristin végre átment a következő csoporthoz -, azt hittem, a végén még beleül az öledbe.
– Hát én is – bólogatott Liam.
– Nem is figyelt arra, amit mondtál – mondta Rita mondta, és nevetni kezdett. – Biztos a következő regényéhez képzelt el egy jelenetet. Egy magas, jóképű, élénk szemű idegen az első regényén dolgozik, és egy kis segítségre van szüksége… – nevetett.
Mark is beszállt.
– Szerencsére ő éppen ott van, hogy segítsen a karakterek felépítésében, miközben „keble remeg a férfi tekintetétől”. Hamar túl is lendülnek a karaktereken…
Liam megköszörülte a torkát, és Mark mögé nézett, aki el is hallgatott, mert Kristin megint hallótávolságba ért.
– Jól van – mondta a nő a csoportnak -, kanyarodjunk vissza a feladathoz. – Próbálta irányítani a hallgatóit, de Rita, Mark, és Liam nem nagyon figyeltek oda. Rita noteszében folytatták saját karakterépítésüket, ide-oda adogatták egymásnak a papírt.
Az előadás végére egyetlen céljuk volt, hogy minél hamarabb kijussanak a teremből. Kimentek a konferenciaközpont halljába, és kitört belőlük a harsány nevetés. Átbandukoltak a hallon, levegő után kapkodtak, egész testüket rázta a kacagás, és valamelyikük mindig hozzátett valamit Kristin elképzelt változatának leírásához.
Végül a díványokhoz jutottak. Leültek az ablakkal szemben, ami az óceánra nézett. A konferenciaközpont közvetlenül a víz mellé épült, a kilátás csodálatos volt. Az idő túl hideg volt az úszáshoz, de Rita szeretett volna sétálni egyet este.
– Szóval szerintetek bejövök neki? – kérdezte Liam.
– Nagyon is – vágta rá mosolyogva Rita.
– Sokat dob rajtad a magas, sötét hajú, jóképű külsőd – mondta Mark. – Az ilyenekbe szoktak a regényírónők beleszeretni. – Megnézte a konferencia programfüzetét: – Az esti szerzői blokkig már nem lesz semmi. Akartok inni valamit?
– Igen – bólintott Rita és Liam, és mindannyian elindultak.
– Nézzétek csak – intett Rita a fejével. – Arról a pasiról mit gondoltok?
Az egyik teremből kiözönlött a hallgatóság, s kivált közülük egy férfi. Nyakkendő volt rajta, állig gombolt ing, és szoros, khaki színű zakó. Kezében kis, drága táskát cipelt. Elég komoly arckifejezése volt.
– Biztos, hogy nem regényeket ír – mondta Mark. – Talán valami politikai halandzsát?
– Regényekre nincs ideje. Azért van itt, mert valami nagyon fontosat kell megvitatnia az egyik előadóval – tette hozzá Liam.
– Hogyan mosogat?
Liam figyelte, ahogy a férfi végigmegy a folyosón.
– Kézzel mosogat. Minden étkezés után. A kényszerbetegsége miatt semmit sem hagy a mosogatóban.
– Allergiás a macskákra.
– Allergiás mindenre!
Megint nevettek, és a hotel bárja felé indultak. A karakterleírás folytatódott, véletlenszerűen választották ki rá az embereket, és az alkohol segített nekik egyre jobban belejönni. Senki sem volt tőlük biztonságban, mindenkiről kitaláltak ezt-azt, aki csak feltűnt előttük.
Néháy itallal később Rita már annyira nevetett, hogy az asztal lapjára kellett támassza a homlokát. Alig kapott már levegőt. Mintha egész teste nevetőgörcsbe feszült volna. Lassan újra oxigénhez jutott, kissé ellazult. Liam már a könnyeit törölgette.
– Ezt mind le kéne írjuk – mondta Mark. – Annyi karaktert kitaláltunk itt, hogy egész életünkre elég lesz.
– Na és mi van veled? – kérdezte Liam.
– Mi van velem? – kérdezett vissza Mark.
– Mit lehet tudni rólad?
– Találd ki – mosolygott Mark.
– Te… – mérte végig Liam – kortárs szépirodalomban utazol. Komoly dolgokról írsz, próbálod átadni az üzenetet az olvasónak.
– De ez nem mindig sikerül – csatlakozott Rita. – Mindenesetre anyukád szereti a könyveidet.
– Az biztos – bólintott rá Liam.
– Ez félelmetes – nevetett Mark. Na és hogyan szoktam mosogatni?
– Behányod a gépbe a mosatlant – vágta rá Rita. – Na és én?
– Te biztos szép rendben rakod be.
– Nincs is mosogatógépem – csóválta a fejét a nő.
– És állatod sincs. De van egy növényed – tanulmányozta Liam. – És fogadjunk, hogy beszélni is szoktál hozzá. Eleinte szkeptikus voltál ezzel kapcsolatban, de kipróbáltad, és egész jó eredményeket érték el vele. A növény az asztalodon üldögél, miközben te a költeményeidet írod.
Rita csuklott egyet, és ivott néhány kortyot a söréből.
– Hát ezt bebuktad, nincs növényem, és költeményeket sem írok. Én science fiction-ben utazom.
Mindkét férfi meglepődve nézett rá.
– Ezt nem gondoltam volna – mondta Mark, és rendelt még egy kört.
– Pedig így van. Mindig is imádtam a sci-fi-t és a fantasy-t – mondta a nő. – Amikor kicsi voltam, szerettem volna egy varázslattal és sárkányokkal teli világban élni. Maggie Furey, Mercedes Lackey, Robin McKinley… olyan világokat teremtettek, amelyekben szívesen éltem volna. Egy idő után pedig megalkottam a sajátomat.
Felkapott egy perecet az előtte álló tálból, és Liamre mutatott vele: – És bizony van háziállatom. Egy gyík.
– Gondolhattuk volna – bólintott Liam. – Egy pici sárkány.
A nő mosolygott.
– Szóval az a helyzet, hogy egy kocka vagyok. Lehet menekülni.
Liam a fejét rázta:
– Engem is érdekel a sci-fi. Nem is annyira a sárkányok és a tündérek… inkább a földönkívüli dolgok.
– Nahát, nahát – mondta a nő, és Markra nézett: – Na és téged?
– Én kortárs szépirodalomban utazok – sóhajtotta a férfi. – Komoly dolgokról írok, próbálom átadni az üzenetet az olvasónak, de ez nem mindig sikerül.
Mindhárman nevetésben törtek ki. A pincérnő meghozta a három újabb sört.
Pár sörrel később Rita úgy érezte, mostmár teljesen elázott.
– Lehet, hogy nem kéne bemennünk a szerzői blokkra – mondta Marknak és Liamnek. – Lehet, hogy kissé illetlenül viselkednénk.
Mark az órájára pillantott, majd elnevette magát: – Nem is baj. Már úgy 45 perce vége.
– Ó – dőlt hátra Rita a székben, és kinyújtózott. Látta, hogy Liam és Mark is végigmérte a mellét, és ettől melegség öntötte el a csípőjét. Egy kicsit még tovább nyújtózkodott, aztán lassan viszaengedte a karját.
– Szeretnék sétálni egyet a tengerparton – mondta nekik. – Velem jösztök?
Mindkét férfi bólintott.
– Jól hangzik – mondta Mark.
– Nagyszerű. Csak fel kell mennem az emeletre cipőt cserélni. Találkozunk ugyanitt lenn tíz perc múlva?
– Persze – mondta Liam.
Rita felállt, de bele kellett kapaszkodjon az asztalba, mert a padló megindult alatta. Mark gyorsan felállt, és megtámasztotta a nő oldalát, bár ő is eléggé inogott.
– Hadd segítsek – mondta. Az ajtó felé fordultak, és Rita megint elveszítette az egyensúlyát. Markba kapaszkodott, aki az asztalnak támaszkodott. Mindketten nevetésben törtek ki. Liam felállt, és igyekezett segíteni, de ő sem volt sokkal jobb bőrben.
– Ó, Istenem – mondta Rita. Egyik ujjával megtámasztotta a fejét, és lehunyta a szemét. – Lehet, hogy a tengerparti séta most nem lenne jó ötlet. Az is épp elég nagy kaland lesz, hogy eljussak a szobámba.
– Segítünk – mondta Liam. – Így hárman csak odajutunk talán. Melyik a szobád?
Rita elnevette magát.
– Fogalmam sincs. A kulcs a zsebemben van.
Egy kéz csúszott a lány hátsó zsebébe, és előhalászta a kulcsot. – 424 – olvasta le Liam. – Én is a negyediken vagyok.
– Én is – mondta Mark. – Biztos oda zsúfolják be az összes írót.
Valamilyen oknál fogva ezt is meglehetősen viccesnek találták, úgyhogy mindannyian nevettek, egészen a liftig. Csak ők szálltak be, és Rita Markhoz dőlt, közben Liam karjába kapaszkodott. Mark hátulról tartotta a nőt, így mindhárman eléggé közel préselődtek egymáshoz. Az alkohol és a lift mozgása eléggé elbizonytalanította a nőt. De lehet, hogy ebben a két férfi közelsége is szerepet játszott.
Kinyílt az ajtó a negyedik emeleten, a kis csoport megtántorodott, és a 424-es szoba felé csoszogott. Rita kulcsa még mindig Liam kezében volt, ő csúsztatta be a zárba. A zöld fény kigyulladt, és a férfi kinyitotta az ajtót.
– Gyertek be – mondta Rita, és lerúgta a cipőjét. Eltántorgott a teraszig, és félrehúzta az ajtót. A hűvös levegő a szobába hatolt a hullámok hangjával együtt.
– Ez nagyon jó – sóhajtotta a nő. Kilépdelt, és nekidőlt a korlátnak.
Mark mögélépett, és kinézett a nő válla fölött.
– Innen lehet látni az óceánt? – kérdezte. A nő érezte a férfi testéből áradó forróságot, és hozzásimult. A feje kavargott, de egész kellemesen érezte magát.
– Igen.
– Irigyellek. Az én ablakomból csak a parkolót lehet látni.
A férfi benyúlt a nő blúza alá, megsimította a hasát. Aztán félresimította a nő haját, és megcsókolta a nyakát. A nő feléfordult, és átkarolta a nyakát. A férfi ajka lágyan simult a nőére. A nő behunyta a szemét, amitől megint fordult körülötte egyet a világ.
– Menjünk vissza? – kérdezte suttogva.
– Igen – felelte a férfi.
Liam az ajtóban állt, Rita mosolyogva markolt belé. A férfi a karjaiba húzta a nőt, és megcsókolta, nyelvét a szájába tolta. A nő kissé felsóhajtott, és viszonozta a csókot, egész teste a férfihoz simult. Hallotta, hogy Mark mögötte behúzza a függönyöket, de a terasz ajtaját nyitva hagyja, hogy hallhassák az óceánt, és érezzék az éjszakai levegőt.
Aztán négy kéz mozgott a nő testén, és újabb erős bizonytalanság fogta el. Egy kéz a mellére simult, másik kettő a csipőjén szaladt fel-le, valaki kigombolta a nadrágját, a nő keze pedig Liam inge alá csúszott. Mark benyúlt a nő nadrágja alá, amitől a nő felnyögött.
– Nem baj? – suttogta a férfi a nő fülébe, mire ő széttárta a lábát, hogy a férfi jobban odaférjen. Az ujjak finoman simogatták a bugyija vékony anyagán át.
Mark közben le akarta venni az ingét, igaz, a fején át kellett lehúznia, annyira küszködött a gombokkal. Amikor megszabadult az ingétől, a nő blúzát kezdte kigombolni. Levette róla, és az inge mellé dobta a padlóra. Odakerült a nő melltartója és Liam inge is. Aztán újra egymáshoz simultak, bőrük egymáshoz ért.
Rita hátranyúlt, Mark nadrágjához. A férfi farka kőkeményen ágaskodott, lélegzete elakadt, amikor a nő kicipzározta a sliccét, és ujjait a farkára simította. A nő érezte tenyerében a férfi pulzusát.
Liam a nő mellébe temette arcát, így a nő picit jobban oda tudott fordulni Markhoz. Liam nyelve kivillant, végigtáncolt a nő mellbimbóin, amitől azok rögtön megkeményedtek. A nő testén hőhullám szaladt át, egyre nedvesedett az ágyéka. Térde elgyengült, szabad karjával átölelte Liam vállát.
Mark légzése kezdett egy kicsit akadozni, úgyhogy a nő elengedte a férfi farkát.
– Vedd le a nadrágod – zihálta. Próbált segíteni, de mindketten annyira ügyetlennek bizonyultak, hogy a gomb csak sokára engedelmeskedett. – Rólam is – mondta a nő aztán. Liam feje még mindig a melléhez simult. Mark egyetlen mozdulattal rántotta le a nő nadrágját és fehérneműjét. Így a hűs szellő a nő meztelen bőrét simogatta. A nő hátranyúlt Markért, aki ismét hozzányomult, szintén meztelenül. A farka a nő lába közé simult.
Liam hátralépett, és rájuk nézett.
– Ez gyors volt – mondta vigyorogva. Egy pillanat alatt vetkőzött ő is le, és Rita azt hitte, hogy nyomban elájul. A lába közti éhség olyan erős volt, semmi másra nem bírt gondolni. Hevesen kapkodta a levegőt, de valami az eszébe jutott.
– Várjatok… „hullámzik a keblem”? – kérdezte.
Liam odanézett.
– Hát igen… – lépett előre. – „Kedves Penthouse” – kezdett bele -, „soha nem gondoltam, hogy ez történik velem, de… „- hallgatott el, és végigsimított a nő oldalán. Rita és Mark nevetett, de Mark nevetése kissé zavartnak tűnt. Rita megint hátranyúlt, és fel-le mozgatta kezét a férfi farkán.
– Én ilyet még sosem csináltam – mondta mögöttük Mark.
– Én sem – mondta Rita. Elengedte Markot, és finoman az ágy felé tolta. – De nem tűnik túl bonyolultnak.
Visszapillantott Liamre. Az adrenalin és az alkohol keveréke tüzelt az ereiben. Egy szexistennőnek érezte magát, aki bármit megkaphat. És ő ezt a két férfit akarta.
Mark hátracsúszott az ágyon, a nő követte. A férfi hanyatt feküdt, a nő fölékúszott, végigcsókolta a férfi térdét, a combjait, a makkját… Száját a makkra fonta, és végighúzta rajta a nyelvét.
– Óóóó – sóhajtotta a férfi, lehunyta a szemét, és a nő hajába túrt, mire a nő mélyebbre engedte a szájában a farkát.
Az ágy megereszkedett, ahogy Liam a nő mögé mászott, és már a nő combjához is hajolt. Nyelve és ujjai fel-le kalandoztak a nő combjának belsején, egyre közelebb és közelebb az ágyékához. Végül a férfi egyik ujját a nő puncijába tolta. A nő elégedetten felnyögött, egy kicsit dorombolt Mark farkán, és pont olyan ütemben kezdte mozgatni rajta fejét, ahogy Liam ujja mozgott ki-be a puncijában.
A nő kegyetlenül beindult mindettől, ráadásul Liam benyomta a második ujját is, majd egy harmadikat. A nő kezdett remegni a férfi kezében, és gyorsabban szopta Markot is. Aztán a férfi kihúzta az ujjait.
– Ne hagyd abba – mondta a nő Liamnek, miután kiengedte a szájából Mark farkát.
– Ne hagyd abba – mondta Mark, és a nő hajába túrt.
– Már itt is vagyok – mondta Liam, és hátulról a nő lábai közé térdelt.
– Ó – nyögte a nő, és megint végigszántott rajta a forróság. – Ez az… Igen, csináld…
A férfi beléhatolt, a farka sokkal jobban kitöltötte, mint az ujjai. A nő félig extázisban tért vissza Mark farkához, a szájába csak a makkot engedte, a tövét határozott mozdulatokkal simogatta fel-le. Csípője egyre gyorsabban mozgott előre-hátra, a férfi pedig vadul zihált.
Liam a nő csípője elé nyúlt, megkereste a csiklóját, és apró köröket írt le rajta, miközben határozottan dugta a punciját.
– Mmmm – nyögte a nő.
Mark lejjebb tolta a nő fejét a farkán, Rita pedig hagyta, hogy a szerszám mélyebben a torkára csússzon, mélyebbre, mint szerszámot ő valaha is bekapott. Egy pillanatra büszkeséget érzett ezért, de aztán megint elöntötték a gyönyör hullámai.
– Mindjárt… – nyögte Mark. A nő erre begyorsított. Hallotta Mark közelgő orgazmusának előjeleit, érezte magában Liam farkát, a férfi ujját a csiklóján, és ez már túl soknak bizonyult. Ahogy Mark combja megfeszült és farka lüktetni kezdett a nő szájában, Ritát is elöntötte az orgazmus. Háta Liamnek feszült, és érezte, ahogy a hullámok gyűrűként terjednek szét testében.
Mark vett egy mély levegőt, apró utórángások rázták a testét. Feljebb húzódott az ágyon, hogy lássa, hogyan dugja Liam még mindig a nőt.
– Szép – mondta mosolyogva, és Rita szemébe nézett. A nő visszamosolygott, de aztán lehunyta a szemét, mert saját utórezgései átragadtak Liamre is.
– Basszus – kiáltott fel Liam, megragadta a nő csípőjét, és gyorsabban kezdett pumpálni. – Basszus, ez nagyon jó… – engedte hátra a fejét, és Ritába ürítette magát. Aztán homlokát Rita hátára simította, rádőlt a nőre. – Basszus… – suttogta.
– Ne is mondd – nevetett Rita. Még mindig Markot figyelte, aki Liam és Rita látványától megint megkeményedett. Liam kicsusszant a nőről, mindketten az ágyra rogytak, kiskifli-nagykifli pózban. Rita előrenyúlt, és finoman Mark lábára varázsolta ujjaival a nevét. Liam a nő oldalán húzta kezét fel s alá. Így feküdtek pár percig, szívverésük lassan lelassult az óceán beáramló levegőjétől. Aztán Rita kinyújtózott Liam karjaiban, és elmosolyodott.
– Nekem még hiányzik valami, fiúk – mondta a férfiaknak, és feltérdelt. Mark elé helyezkedett, és végighúzta ujjait a férfi lábán az ujjaitól a csípőjéig. Amikor a férfi farkához ért, az egy kicsit éledezni kezdett. A nő átvetette a lábát Márk csípőjén, és ráereszkedett.
– Uhh – nyögte a férfi, és megemelte a csípőjét, hogy a nőhöz érhessen, aki nagyon lassan előre-hátra kezdett mozogni. Az iménti orgazmusa gyorsan jött, úgyhogy most egy lassabbra, élvezetesebbre Vágyott.
Liam mögé helyezkedett, a hajához ért, a vállához, a hátához. Félresimította a nő haját, és megcsókolta a nyakát, az érzékeny pontot a válla és a nyaka találkozásánál.
– Óóó, ez finommm… – sóhajtotta a nő, és libabőrös lett a háta.
– Akkor jó – mondta a férfi. – Mit szeretnél még?
A nő ránézett a válla felett, s közben folytatta lassú mozgását Mark farkán.
– Hát van valami, amit még sosem próbáltam ki, de mindig is meg szerettem volna tenni – mondta. – Esetleg most kipróbálhatnánk…
A férfi szeme elkerekedett, keze végigszántott a nő fenekén.
– Tényleg?
A nő mosolyogva bólintott.
– Érdekel? – kérdezte.
– Mi az, hogy! – tört ki Liamből. – De hogyan…? – nézett körül, mire Rita az éjjeliszekrényre mutatott:
– Nézd meg a felső fiókot – mondta. – Általában magammal hozom az ilyen utakra az egyik kis barátomat.
Liam kihúzta a fiókot: egy dildó és egy kis síkosító volt benne.
– Na ezeket most használatba vesszük.
– Remélem is – mondta a nő. Az alkohol hatása kezdett elszállni, de a rá váró kalandok egészen elszédítették. Izmai várakozóan feszültek meg, és alatta Mark is élvezettel nyögött fel.
A nő előrehajolt, hogy megcsókolja a férfit, de közben folyamatosan mozgott a férfi farkán. Mélyen, szenvedélyesen megcsókolta, nyelvét megforgatta a férfi nyelve körül. Érezte Liam kezét a combján, aztán a fenekén. A síkosító kupakja hihetetlenül izgató hanggal nyílt fel. A nő érezte a síkosítót a fenekén, és aztán a férfi ujját, ahogy belécsúszott.
– Óóóó – nyögte.
Liam leállt:
– Jól vagy?
– Csináld csak – mondta a nő. – Ez hihetetlenül jó…
A pasi lassan mozgatta ki-be az ujját. Rita próbált lassan mozogni Markon, tudta, hogy a java még hátravan, de Liam ujja máris egy fokkal közelebb juttatta az orgazmushoz. Vett egy mély levegőt, aztán még egyet, majd még egyet. Aztán Liam még egy ujját betolta.
– Óóóó… – mormolta a nő, és ösztönösen a mellére szorította a kezét. Mark a másikat fogta kezébe, finoman simogatta a bimbót a hüvelykujjával.
A nő teste engedelmesen olvadozott a férfiak között, könnyedén kitágult Liam farka körül. Használt már anális játékszereket, de élőben még sosem próbálta ki senkivel, ahhoz túlságosan öntudatos volt. De ma éjjel semmi nem tartotta vissza.
– A számban akarlak! – mondta a nő Liamnek. A férfi nézte egy pillanatig, aztán felkapta a dildót, bekente, és Rita fenekéhez illesztette. A dildó könnyedén becsúszott, a nő hátranyúlt és megfogta, elkezdte ki-be huzogatni. Belekerült néhány próbálkozásba, míg össze tudta egyeztetni a ritmust Mark farkával, de hamar sikerült. Liam Rita elé térdelt. A nő meglepő szenvedéllyel szippantotta a szájába szinte az egész farkát.
– Ez igen… – mondta ki a férfi hangosan, és a nő hajába markolt, aki az egyik kezével a dildót tolta egyre beljebb, a másikkal pedig Liam farkát húzta a szájába. Keményen szopott, nyelvét pörgette a makkon, teljesen rászívott a falloszra, vadul bólogatott rajta.
Az érzések kezdték elönteni, érezte, hogy le kell lassítania. Kihúzta a fenekéből a dildót, és az ágy szélére dobta.
– Minden… rendben? – suttogta Liam akadozva.
A nő bólintott, de nem engedte ki a férfi vastag farkát a szájából. Mindkét kezével a férfi csípőjébe kapaszkodott, így húzta magához még közelebb.
– El fogok így élvezni – mondta a férfi.
A nő vonakodva engedte el a férfit, nagy sóhajjal hátradőlt.
– Még ne – mondta. – Még ne… – ismételte, és oldalra húzta a férfit. – Gyere mögém.
Ahogy Liam megmozdult, a nő rádőlt Mark mellére, próbált olyan lassan és mélyen lélegezni, ahogyan csak tudott. Mark csípőjébe kapaszkodott, és figyelte, ahogy Liam síkosítót ken a farkára.
– Mehet? – kérdezte csöndesen a férfi.
A nő bólintott, mire Liam a nő fenekéhez illesztette a makkját, ami csak egy kicsit volt szélesebb, mint a dildó, úgyhogy egész könnyen becsusszant. A nő felkiáltott a gyönyörtől, és beleharapott Mark mellkasába. Mark felnyögött, és szorosan tartotta a nőt.
– Rajta, csináljátok! – nyögte a nő, és már érezte is a gyönyör hullámait szétáradni.
– Én már megint el fogok… – nyögte Mark, egyik kezét a nő mellére fonta, végigsimított a bimbóján, és megint megcsókolta a nőt. Liam kissé mélyebbre tolta magát a nő fenekében. A nő közben vadul csókolózott Markkal, táncolt egymás szájában az ajkuk, a nyelvük, a foguk. A nő beleharapott a férfi alsó ajkába, mire a férfi a nő hátába vájta az ujjait, még szorosabban húzta így magához.
Liam kezdett ki-be mozogni, lassan, de határozottan mélyedt a nőbe. A nő sosem érzett még ennyire intenzív gyönyört. A szexet mindig is nagyon élvezte, de ez most mindent felülmúlt.
– Gyorsabban – könyörgött. Liam és Mark felváltva mozogtak ki-be, és a nő úgy érezte, ez élete legjobb menete.
– Uhhh, én mindjárt… – mondta Mark megfeszült háttal, és a csípője felemelkedett az ágyról. Hangosan felnyögött, és az ágyékára húza Ritát.
Liam is ráfeszült Ritára, amitől a nőt elöntötte az orgazmus. Ez volt élete legjobb estéje. Akarat nélkül engedte át magát az érzésnek. Körme csíkokat vájt Mark mellkasába, hangosan kiáltozott, ahogy a gyönyör hullámai újra és újra elöntötték.
– Most én is… – mondta Liam.
– Élvezz a seggembe! – kiáltotta a nő, és a nyögései között sikerült felnevetnie: – Ez mindig is ki akartam mondani valakinek.
A férfi is megpróbált nevetni, de az orgazmus átvette az irányítást, hevesen magához húzta a nőt, és beleélvezett a testébe.
Mindhárman egymásra omlottak, meztelen karok, lábak és mosolyok izzadt kupacába. Rita elaludt, feje Liam mellkasára simult, lába Mark combjai közé csúszott.

Amikor a nő felébredt, a szobát napfény árasztotta el. Mellette ott aludt Liam, egyik karjával az arcán. Mark nem volt sehol.
A nő kicsusszant a takaró alól, és dideregni kezdett. Felvette köntösét, és a fürdőszobába ment fogat mosni. Közben rájött, hogy miért volt olyan hűvös: egész éjjel nyitva maradt az erkélyajtó. Ahogy a függöny meglebbent a hajnali szélben, a nap fénye visszatükröződött az óceán felszínén.
A jegyzetfüzete az asztalon feküdt. A nő felkapta, és kilépett a teraszra.
– Nahát, jó reggelt – mondta meglepetten: Mark már odakint volt, egy hasonló, szállodai köntösben. A jegyzetfüzete ott feküdt előtte, nyitva az asztalon.
– Szia – mondta, és kissé félénken intett a jegyzetei felé. – Csak le akartam írni néhány dolgot, mielőtt elfelejteném.
A nő mosolyogva emelte fel a saját füzetét:
– Csatlakozhatok?
– Hát persze!
A nő leült, és biztonságos csendben írtak egy kis ideig. Aztán valami megmozdult a szomszéd erkélyen. Kristin Morris volt, a tegnapi előadó. A korlátra hajolva nézte az óceánt. Rita megbökte Mark lábát, mire a férfi előrehajolt:
– Szerinted ő most „bánatos” vagy „töprengő” akar lenni? – suttogta. A nő felkacagott, mire Kristin rájuk nézett.
– Jó reggelt – mondta, és nagyot nézett.
– Jó reggelt – felelte Rita és Mark.
– Jól telt az estéjük? – kérdezte Kristin élesen, és Ritába hirtelen bevillant, hogy a teraszajtó egész éjjel nyitva volt, úgyhogy Kristin hallhatott ezt-azt az éjszaka történtekből.
Mielőtt Rita, vagy Mark válaszolhatott volna, Liam lépett ki a szobából. A haja kócos volt, a szeme álmos. Egy takarót csavart a vállai köré. Kristin szeme hatalmasra kerekedett.
– Csináljak kávét? – kérdezte Liam, az alvástól és az alkoholtól rekedten.
– Az csodás lenne – mondta Rita. Nem tudta visszafogni magát: benyúlt a takaró alá, és megszorította a férfi combját. A férfi szórakozottan megérintette a nő haját, aztán visszafordult a szobába.
Rita megint Kristinre nézett, akinek már szinte leesett az álla. Rita szélesen elmosolyodott, és csak ennyit mondott:
– Remek este volt!