Jó pár nap eltelt már a bábukészítés óta. Ahányszor csak eszembe jutott az a délután, le kellett nyugtatnom magam. Be kell valljam, ez volt a legerotikusabb élményem addig, és nem tudtam kiverni a fejemből. Az estéink otthon, a vacsorák, az ingázás, minden folytatódott, mint rendesen. Beszélgetéseink természetes mederben folytak, minden szexuális felhangot nélkülözve. A játékok bizalmas kapcsolatunk apró, titkos pecséttel lezárt pillanatai, töredékei voltak csupán. A kivételt az egyszerű érintések, a külső szemlélő által észre sem vehető, mindennapi gesztusok jelentették. Mikor reggel beléptem a konyhába, ahol Laura narancsot vágott az asztal mellett, megérintettem a csípőjét jó reggelt kívánva, éreztem, hogy viszonzásul ő is hozzám nyomja a fenekét. Vagy mikor felsegítettem rá a hátizsákját, megsimítottam a csuklóját. Ha leült mellém a kanapéra, a combomon nyugtatta a kezét, vagy olykor lesimította a fülem mögötti hajtincset, ha magyarázott valamit.
A tél elmúlt, és a tavaszi nappalok megnyúltak, olykor már reggel is szinte meleg volt. Ez azt is jelentette, hogy Laura elkezdett könnyebben öltözni. Még segítettem is neki az alagsorból felhozni a nyári cuccokat, amiket szétterítettünk az ágyon. Felizgatott a gondolat, hogy mostantól ezeket a ruhákat fogja viselni, de nem árultam el magam. Jólesett élveznem a bizalmát. Ő meg azt élvezte, mekkora hatást gyakorolt rám. A csudába is, tudtam, hogy én sem hagyom őt hidegen. Így titkaink a normális napi teendőktől külön, a pecsét alatt nyugodhattak háborítatlanul. Egy este azonban óvatosan kipróbáltam, hol húzódnak a játék / nem játék határvonalai.
Mikor beléptem a szobába aznap, Laura a földön feküdt a tévé előtt. A nap lemenőben volt, de a lámpákat még nem kapcsoltuk fel; a szobában halványodtak a fények, egyre jobban kiemelve a tévé természetellenes, hideg sugárzását. Piros kis topot viselt, és egy kinyúlt, keki sortot – mezítláb volt. Hátam a kanapénak vetve, mögé telepedtem, hogy kinyújtott lába tőlem jobb kézre esett. Rátettem a kezem a sima vádlijára, mire az mozgásba lendült, aprókat csóválva a kezem alatt, de a tévét tovább bámulta a könyökére feltámaszkodva. Ezen az estén a testére összpontosítottam, na meg a fickós önmagamra.
Simogatni kezdtem a lábát. Nem reagált. Semmi játék, csak mi ketten. Most nem jutott eszébe semmi rég elfeledett társas. A combján jártam, mikor megkérdezte, „Megmasszíroznád a lábam?” „Persze,” mondtam. Vissza a lábfejéhez. Keményebb dörzsölésbe fogtam, ujjaimmal a talpára koncentrálva, amit mindig hálásan fogadott. Popsijának alja kilátszott a nadrágból, de egyre kevésbé tudtam kivenni a részleteket a sűrűsödő homályban. Egy kis idő múlva visszacsúsztattam kezem a vádlijára, majd fel a combjára. Nem szólt semmit. Bevallom, egyre izgatottabb lettem, még a kezem is remeghetett egy kicsit. A belső combját simogattam, de nem mozdult. Lábai elég szorosan feküdtek egymás mellett, semmivel sem adta tanújelét az érdeklődésnek.
Feltáratlan területen jártam. A játékainkon csapongtak a gondolataim, a negyeddolláros feltalálásán, a nyílt maszturbáción a szobájában, a csókon. A mostani simogatás semmi azokhoz képest – gondoltam. Előre csúsztam, hogy elérjek a sortjáig, és kezem becsúsztattam a nadrág szára, és a bugyija közé, ott folytatva a tevékenységem. Semmire nem reagált, úgyhogy nemsokára abbahagytam az egészet.
A szobában már csak a tévé volt világos, hiányzott a kis lámpa megszokott fénye. Pár perc múlva újra rákezdte a lábával, s egyszer kétszer a combomat is meglökte vele. Ok. Ez valami jelzés? Minden kis mozdulatnak jelentőséget tulajdonítottam, érzékeim felfokozódtak, még egy kis erekcióm is támadt. Ez talán még jól fog jönni később. Rendben, mit veszíthetünk? Újra mellé húzódtam, hogy ne kelljen előrehajolni, és benyúltam a fenekéhez. Simogattam egy kicsit, majd a bugyi alá fészkeltem az ujjaimat. Először a feneke félgömbjén köröztem, aztán combja belső íve mentén, egyre lejjebb. Most már nagyon dobogott a szívem. Éreztem az ajkait, éreztem, hogyan nedvesedik egyre jobban, hogyan nyílik meg kutató érintésemre. Ujjaimmal már a résén matattam, de a jelek szerint nem bánta. Figyeltem a fejét, de az alig moccant, úgyhogy folytattam. Ha zavarja, majd visszavonulok, gondoltam. Majdnem felugrottam, mikor hirtelen megszólalt, „hé…, mit művelsz ott hátul?” Nem vádlón, csak érdeklődéssel. „Ummm, semmit, csak játszom egy kicsit.” Arrébb mozdult, ez elég volt ahhoz, hogy visszahúzzam a kezem. Egyszerre megemelte kissé a csípőjét, és jobb kezével lenyúlva kigombolta a nadrágot, majd a cipzár hangját hallottam. És most a combjait is széjjelebb tette, de csak épphogy. Bár egy szót sem szólt közben, ezt már valódi felhívásnak tekintettem. Újra visszanyúltam, egyenesen a nadrágszárába, a bugyija alá, az édesen gyöngyöző puncijához. Megtaláltam a csiklóját, és óvatos izgatásába fogtam. A csípője mozgásba kezdett. Ahogy köröztem a csiklóján, úgy mozdult ő is, sőt mikor picit abbahagytam, ő folytatta tovább. Most már csak odatartottam az ujjam, és hagytam, szerezzen magának élvezetet. Hű! Most már egyformán nedvesek voltunk, úgy éreztem saját érintésem nélkül is bármikor el tudnék sülni. Most már a tévére sem figyelt, fejét vállai közé ejtette. Halk hangon szólalt meg párszor, „de jó érzés…”, aztán „ó…, rossz fiú vagy.”
Szavai felbátorítottak, és feljebb csúsztattam a kezem, a kisajkai közé. Mutatóujjammal benyúltam a szűk, nedves résbe. Hihetetlen érzés volt. Beljebb merészkedtem, ő azonnal hátra nyomta a csípőjét. Hallottam a zihálását, ahogy nyíltan masztizott a kezemmel, mindent a csípője mozgásával irányítva. Eltávolodott tőlem, majd ráhúzta magát az ujjamra, aztán hagyta, hogy a szőrpamacs alatt körözzek, majd a redőcskék közeit fedezzem fel. Felnyögött, mikor vastagabb hüvelykujjam került a punijába. Éreztem, hogyan húzzuk fel egyre jobban magunkat, hogyan mocorgunk és nyögdécselünk egymás érintésétől. A mennyekben voltam. Alaposan felizgulva.
Hirtelen előre húzta magát, elkúszva tőlem, „ó, ez… jól van, ennyi volt, ok, ok.” Ragacsos ujjakkal, meredten ültem mögötte. Nem értettem, miért hagytuk abba most, mikor láthatóan éppen az élvezés határán volt. Aztán összeszedte magát, megigazította a copfját, felhúzta a cipzárját. Aztán felült, miközben én visszacsúsztam a kanapéhoz. Hozzám araszolt, és felnézett rám, „hááát ez…,” mondta, és láttam, hogy csípője közben izeg-mozog. Rám mosolygott, és szégyenlősen elhúzta a száját (ami úgy imádtam). Elélvezett volna? Nem voltam benne biztos.
Így ültünk még egy darabig, majd két kezébe fogta a tenyerem. „Tudod, most nekem van valamim, amit kezelésbe kell vennem,” mondta, és a kezem az ágyéka fölé, a hasára tette. „Tehetek érted valamit?” kérdeztem. „Ummm, nem, azt hiszem, te már megtetted a magadét,” szólt, és kezét a nadrágomra szorította, ahol a péniszem ágaskodott. Megszorította, majd felállt, és kiment a szobából. Ó, Istenkém, miért kellett így félbe hagyni?
Történetek
Szex sztorik, szüzesség elvesztése, történetek, vágyálmok!
A mi kis ártatlan játékaink 1. rész
Különös, új izgalmakat hozó év volt az idei. Egyszerre minden megváltozott körülöttem. Harmadéves voltam a fősulin, és hazaköltöztem. Nem jószántamból tettem, de az én drága lakótársam lelécelt egy hétvégén, otthagyva nekem a albérletet a számlákkal. Sikerült őt pótolnom, de az új lakóval semmi közünk nem volt egymáshoz. Aztán barátnőm esett bele valami chicagoi srácba, akivel a házasság is összejött neki – hamar odébb álltak. Elkezdtem járni a volt szobatársam nőjével, de ennek se lett jó vége, mert csak addig tartott a dolog, míg a haver újból elő nem került. Mondanom sem kell, már nem erőltette az együttlakást. Szóval egy röpke hónap megszabadított a legjobb barátomtól, a bérlőtársamtól, a csajomtól. Hogy ki ne felejtsem, a suli horror volt, a kosztpénzért meg burcsáznom kellett. Jólesett volna már lenyugodni egy biztonságos kikötőben. A pénzspórolás is nehezen ment, így hát mint a többi jó huszonéves, egy időre hazaköltöztem. Így hálisten megszabadultam a trágya melómtól is.
Szüleim visszavonultan éltek, a tél nagy részében nem is laktak otthon, és hát itt majd mindig tél van. Egy házban laktunk, jó messze a sulitól, de busz, vagy egy kocsi mindig kéznél volt, így még mindig olcsóbban jöttem ki, mint egy albérletben. Aztán itt volt a testvérem. Egy évvel fiatalabb, mint én, de a suliban késett egy évet; még mindig a családi ház melegét élvezte. Laurát mindig magának valónak láttam, aki nagyon óvatos a kapcsolataiban, főleg az idegenekkel. Tavaly kellett volna fősuliba mennie, de egy évet kihagyott, csak tengett-lengett otthon, mielőtt elkezdte ugyanazt az iskolát, amibe én is jártam. Szóval remélhetőleg még a suliba járáson is spórolhatunk némi pénzt, ha együtt jövünk-megyünk.
Nagyon jól kijöttem vele, és most ugyanabba az állapotba csöppentünk, amiben tizenéves korunk elején már voltunk egyszer. A szüleink akkor egy kis városba költöztek velünk, ahol a velünk egykorúakkal szinte semmi közös nem volt bennünk. Senkit nem ismertünk, csak egymást – úgy hozták a körülmények, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. Volt egy rakás közös játékunk, egymással bújócskáztunk, fogócskáztunk, monopoliztunk, csikiztük egymást; imádtunk játszani, csupa szép emlék. Néha talán átléptünk néhány korlátot, de mindig ártatlanok maradtunk, s szüleink távollétében (csakúgy, mint ma) egymást kárpótoltuk a szeretethiányban. Fogtuk egymás kezét tévézés, séta közben, mindig közel egymáshoz, meg ilyenek. A húgom vékony lány, igazi szőke hajjal, nagy kék szemekkel, amikkel úgy, de úgy beléd lát… – nagyon csinos, mondhatnám szokatlanul bájos volt. Az idegenekkel szótlan volt, csak figyelt egy darabig, de egy ismerőssel nagyon is beszédes tudott lenni – lassan felengedő fajta. Naiv, ártatlan, de én ismertem a szarkasztikus humorát is. Kecses mellek, keskeny csípő, formás lábak; hátulról volt az igazi látvány. Most, hogy hazajöttem azért elölről is tetszett. :-))
Mikor megérkeztem, segített kirakodni a kocsiból, és máris elkezdte a szervezkedést. Nagyon izgatott volt, hogy újra együtt lakunk majd. Tele volt kérdésekkel, „meddig maradsz?”, „mi történt?”, be nem állt a szája. Nem tartott sokáig visszalendülni a tíz évvel korábbi állapotba. „Épp, mint akkor abban a borzasztó kis fészekben.” Sokat gondoltunk arra az időszakra, szinte az év minden közös pillanatában felrémlettek a régi emlékeink. Sok játékunk is előjött, némelyikre már nem is emlékeztem igazán.
A negyeddolláros játék
Az első pár héten Laura isteni vacsorákat ütött össze, és kezdtünk igazi kis család módjára élni – amibe persze anya és apa is beletartoztak, ha együtt voltunk. Együtt mentünk a suliba, rendesen megcsináltuk a leckéinket, és este együtt tévéztünk, mint a régi szép időkben. Az egyik ilyen estén a mosogatás után beraktunk egy DVD-t és leültünk a kanapéra. „Említettem már, hogy mennyire hiányoztál az elmúlt évben,” bújt hozzám, karját körém fonva. „Csak pár százszor. Végül megoldódnak a dolgok, de tényleg kemény időszak volt.” Átkaroltam a vállát, és megsimítottam a haját. Milyen régen éreztem már ezt az illatot… „Nekem is,” mondta. „Mindenkivel elvesztettem a kapcsolatom, aki közel áll hozzám.” Rám nézett, „amíg a suli el nem kezdődött, senkim sem volt. Az osztálytársaim szétszéledtek.”
Elkezdtük nézni a filmet. Egy kis idő múlva megszólalt „Emlékszel, tévézés közben néha eldugtam magamon egy negyeddollárost, és neked meg kellett keresned.” „Nem emlékszem… várj csak, már tudom. Legtöbbször nem sikerült, igaz?” „Persze, mert közben mindig kipottyant valahogy.” A tárcájában kutatott, majd felmutatott egy érmét, „a pénzünk már megvan.” Emlékeimben ez a játék tök ártatlan volt, de most, tíz év elmúltával a képlet már másként festett. Éreztem, hogy kiszárad a szám, és felgyorsul a szívverésem. „Csak míg tart a film,” tette hozzá. „Élvezni fogjuk, pont mint azelőtt.” Hogyne… mint azelőtt. Lestoppoltam a filmet.
Átment a másik szobába egy percre, és máris előttem volt megint. Egy krémszínű ing volt rajta, egy farmer, meg zokni, cipő nem. Talán még melltartó. Visszaült a kanapéra, és lábát az ölembe tette. „Először te jössz,” mondta, és újra elindította a filmet. Szórakozottan és gyengéden masszíroztam a zoknis lábfejét a pénzt keresve. Aztán mindkét lábán elindultam felfelé, lassan, módszeresen tapogatva a nadrágszárát. Semmi, most hátul. A hasára fordult. A nadrágban nincs, most a karjai jöttek, majd a háta – melltartó van rajta, semmi kétség. „Vissza kell fordulnod.” Engedelmesen helyezkedett el újra. Megint megnéztem a karjait, ő rám nevetett, „Hideg.” A hasán kutattam. Egyre izgibb a dolog, kezdtem élvezni a régi játékot. Felizgultam? Egy csöppet sem. Könnyedén végigsimítottam az oldalát a hónaljáig, óvatosan távol tartva magam a mellétől. És ott, az egyik karja alatt, melltartója pántjával a testéhez szorítva, megéreztem az érmét. „Aha.” Összecsapta a kezét és felnevetett, „most én jövök!”
Újra kiment, én meg lázasan gondolkodtam, hová tegyem a pénzt. Egy kis darab ragasztószalagot találtam, azzal erősítettem a hasamra, közel a köldökömhöz. Elfeküdtem a díványon, ő visszajött, és nekilátott, ahogyan én az előbb. Nagyon-nagyon jó érzés volt. Már régen hiányzott valaki érintése. „Olyanok vagyunk most, mint a kurkászó majmok.” „Tényleg, azok vagyunk ma este,” kuncogott. A gyomromhoz ért, majd lejjebb, és bingó! „Megvan,” nevetett fel újra. Istenem, imádtam a csilingelő hangját. Amíg csak ment a mozi, párszor még eljátszottuk ezt, hasonló helyeket találva egymáson. Egyszer a hátsó combomhoz dugtam, ezzel töltötte el a legtöbb időt, míg végre előkerült. A simogatás, intim érintések megtették a hatásukat, ekkorra már mindketten rendesen kipirultunk. Nekem látható erekcióm volt, de ő sem maradt szárazon, ahogy elnéztem. Most ő dugott, és jó ideig elvolt a feladattal. Visszaérkezvén kijelentette, „ez alkalommal nem fogod megtalálni!” Lefeküdt a kanapén. Felsimítottam a haját, megvizsgáltam körben a tarkóját (emlékeztem, hogy itt néztem el régen a legtöbbször), de semmi. A lábait, a karját, a combját alaposan áttapogattam, még a fenekét is jól meggyúrtam. Kiforgattam a zsebeit. „Hátha,” mondtam. „Üresek.” „Fordulj meg,” hanyatt feküdt, arcán könnyű mosoly, szemét a képernyőre függesztette, de az arca egyre pirosabb volt. Tenyeremmel a hasát dörzsölgettem, majd az inge alá nyúlva a melltartót is szemügyre vettem. Az előző helyen semmi. A feje oldalt, mintha nem is érdekelné a dolog. Folyamatosan az arcát nézve, szép lassan a jobb mellére helyeztem a kezem, és apró érintésekkel, vigyázva körbetapogattam. Puha, gyönyörű érzés, dobolt a szívem. Majd a másikat is, minden hajlatát ellenőrizve. Meg nem mozdult volna közben. Még mindig semmi! Lenyúltam a hasához, csípőjéhez, majd testét lejjebb is masszírozva, óvatosan a farmeren keresztül. Lassan, módszeresen. Ez már más volt, mint korábban. A szám kiszáradt, mikor a lába közé nyúltam, a belső combját tapogatva. Az ágyéka forró volt, s láttam, hogy ő is egyre szaggatottabban veszi a levegőt. Aztán egyszerűen a hasára simítottam a tenyerem, és lecsúsztattam a nadrágja, a bugyija alá. Göndör, szőke szőröket érintettem a szeméremdombján. Lejjebb csúsztam, a meleg, párás részre. ‘Nincs is annyi szőr itt,’ csak puha, lágy kunkorok. Láttam, hogy szétnyitja lassan a combjait, miközben szemét szigorúan a tévére mereszti. És már ott jártam, ahol kettéválnak az ajkai (persze mindezt csak éreztem, látni semmit sem láttam), és még lejjebb, és ott volt végre a negyeddolláros a bugyi és combjai szorításában. Nem szólt semmit. „Megvan!” Zavarban voltam, mikor a csúszós érmét a kipirult pofijához, a szeme elé tartottam, és meg kellett köszörülnöm a torkom, „Megtaláltam.” Ő némán bólintott.
Táblás játék
Soha nem beszéltünk arról, mit művelünk a pénzes játék közben, de jó kis elfoglaltságunkká vált esténként. Egyre bátrabban találta meg itt-ott a rejtett zugokat, és a felmeredő péniszem a ruhában, időről időre felkiáltva ‘megvan!’. Egy este egyedül tanultam a szobámban, mikor Laura benézett. Figyelt egy darabig, érdeklődött, hogy mennyi ideig tart még. Unatkozott, láttam rajta, mint mindig, jól ismertem már. „Emlékszel, amikor társasoztunk?” Ránéztem, ahogy az ágyon feküdt, „persze, állandóan játszottunk, mindenfélét. Még megvannak?” „Biztosan, valahol. Anya soha nem dob ki semmit, tudod…” Jó ötletnek tűnt, pláne több órányi magolás után. Gyönyörű, napos idő volt. „Rendben, fogjunk egyet és keressünk egy jó napsütötte helyet.”
Megtaláltuk a játékokat, és kiválasztottuk a legjobbat. Napokig tudtunk vele játszani egykoron. Monopoly! Szétosztottuk a pénzt, a kártyákat. Kezdtek épülni a házak, a szállodák. Most övé lett a Strand sor, pedig én is mindig azt akartam. Nyerésben volt. Aztán fordult a kocka, lassan már az egész terepet én uraltam. Rálépett a hotelemre, de pénze már alig volt. El kellett adjon valami ingatlant, vagy zálogosítani egy komolyabbat. Nem volt tőle boldog. „Ok, mi lenne, ha eladnád a Strandot?” „És ha kiváltanám valamivel?” Hát igen. Apa kereskedő lévén a kisvárosban, elfogadott néha ilyen-olyan szolgálatokat fizetség fejében. A húgom is előszeretettel játszott ‘kocsmárost’, ha megszorult. „Szóval kapnék helyette valamit?” emlékeztem vissza nevetve. „Pontosan,” mondta. „Ezen a héten én mosogatnék helyetted” (ez mindig az én dolgom volt, ha ő főzött). „Rendben, elfogadom.” Folytathattuk a játékot. De nekem egyre jobban megszaladt, és Laura újra bajba került. Megint csak egy szívességet ajánlott. „Hé, ezt estig játszhatjuk így” nevettem. „Az előbb is működött, csak most az egyszer még,” kérlelt. „Megteszek bármit.” Kutatva néztem. Aztán, „Naaa.” Nézett rám azzal a búzakék szemével, és nekem megint eszembe jutott a pénzes játék, amivel napokig szórakoztunk. Bár szinte mindenhol járt már a kezünk egymáson játék folyamán, de közben egy tenyérnyit se láttam a csinos húgomból, mindig teljesen felöltözve játszottunk. Mostanra már valóban kívántam látni a testét, különösen a szőke ágyéka izgatott. Annyiszor éreztem a kezemmel, hogy már láttam is magam előtt, de mindig csak képzeletben. Meg kellett próbáljam.
„Cserébe a szívesség, amit kérek,” tartottam egy kis hatásszünetet – „egyszer megnéznélek már nadrág nélkül is.” A szeme kikerekedett, és kivárt ő is. Érdekes. Nem utasította el azonnal. „Úgy érted, hogy alsóneműben?” „Háát, inkább anélkül,” mosolyogtam rá ártatlan képpel. „Ezt kérem, de eladhatod a birtokod is.” Csönd. Mérlegelte a dolgot. „Felveszek egy köpenyt, és szétnyitom, hogy láss.” Megremegtem az izgatottságtól. „Oké,” nyögtem ki végül. Felkelt, és kiment a szobából. Legalább negyedóráig egyedül maradtam. Aztán egyszer csak az ajtóban állt egy vékony otthonkában. Láttam, hogy mezítláb van, a farmere nélkül. Csak egy szál köpeny. Annyira éles volt a fény a szobában, és egy pászma épp ráesett. „Bocsi, nem találtam a köntösöm.” Nevettem. Elém lépett, vett egy nagy levegőt, és szemét behunyva szétnyitotta magán. A topja rajta maradt (erről nem is beszéltünk), de sem nadrág, sem bugyi nem takarta. Annyira kicsiny dereka volt, és szépen ívelt csípője… A napfény a függöny árnyékaival játszott a bőrén, aranyló, leheletnyi pamacsán. Elmerültem a látványban, aztán a csöndben ő is kinyitotta szemét, és elgondolkodva nézett rám kipirult arccal, mint a játék során annyiszor. „És most hátulról,” mondtam a szemébe nézve – nem hittem a fülemnek, hogy ezt is kimondtam. Úgy nézett rám, mintha ő sem hinné, „Keményen alkudik Uraságod. Jó drága ez a hotel!” „Ó, az bizony. Csodálatos,” feleltem. Megfordult, és felemelte a köntös szárnyát a derekáig, hogy a hátsóját is lássam. Tényleg a fenekére lehetett a legbüszkébb. Mindig is szerettem elnézegetni őt, ha mögötte jártam. Kis idő múlva hátrafordult. „Elég ennyi?” „Igen,” sóhajtottam. Leengedte a ruhát és megfordult. „Szerinted csinos vagyok?” kérdezte. „Szerintem nagyon is. Észvesztően,” folytattam „tényleg…, és a kézelőd színe határozottan jól illik a gallérhoz.” Meglegyintett a kezével és jót nevettünk. A játék hátralévő részében már vissza sem vette a nadrágot. Néha egymásra rebbent a tekintetünk, ha a másik lépett, mosolyogva, szórakozottan nézegettük a másikat. És Laura közben nem mindig figyelte, megfelelően takarja-e félmeztelen testét a köpenye. Láthatóan tudatában volt a hatásnak, amit a bennem szunnyadó férfira tett, és ez jól szórakoztatta, kivirult és kívánatos lett a büszkeségtől. Önbizalma még vonzóbbá tette, valójában ez volt az én ‘jutalmam’. Meg azok a lopott pillantások a hosszú combjaira, a ruha alól kivillanó köldökére, és lejjebb… így telt az idő a játékunk végig, de már nem volt több szívességi felajánlás, csak eladás, jelzálog és büntetés, míg végül mindenét elvesztette.
Szobrászat és öltöztetés
Induláshoz készülődtem reggel, mikor Laura a szobámba toppant. Nagyon jókedvűnek látszott. „Van egy jó játékom estére!” „Mi az?” „Meglepetés! Az egyik kedvencem.” A Monopoly óta lehiggadtunk egy kissé. Egyre több lett a tanulnivaló, a vacsorák, külön programok a barátokkal elvitték az időt, de még szoktunk együtt tévézni, összebújva a széles kanapén, megjegyzéseket téve a műsorra. Másfelől egyre felszabadultabbak lettünk kettesben; természetesen, és egyre bizalmasabban viselkedtünk egymással. Elnéztem a hajladozó hátát – és már tudtam, milyen, ha megérintem a bőrét. Egy este mellette fekve rájöttem, hogy a világ legmegnyugtatóbb dolga egy ilyen friss illatú teremtény közelében lenni. Mégis, hetek óta nem játszottunk semmit, mint régen. Vajon mi juthatott most az eszébe? Átlagos napom volt a suliban, és teljesen kiment a fejemből a reggeli beszélgetés. Úton hazafelé mégis beugrott. Már ettem a suliban, mert volt egy késői foglalkozás is, hét óra körül értem haza. „Azt hittem, hamarabb itthon leszel,” fogadott Laura türelmetlenül, és már húzott is be a házba. „Ismered az órarendem, ilyenkor három órás kémia laborunk van délután.” „Oké, de most már gyere.” Lehuppantam egy fotelbe. „Emlékszel, mi volt a kedvenc játékom annak idején?” Hunyorítva koncentráltam. „Hmm, ó, nagy isten. Öltöztetős. Na nem, öltöztetőst nem játszunk.” „Lécci,” kérlelt a padlón, hintázva. „És” tette hozzá még, „bábu építős – mint Pinocchio.” Arra emlékeztem, hogy ennek a játéknak az örve alatt a kishúgom azt csinált velem, amihez kedve volt; kiválasztott nekem ruhákat, és ezekbe öltöztetett fel. Ő nagyon szerette, de én valójában mindig nagyon gyerekes foglalatosságnak tartottam. „Tessék beljebb fáradni…,” mondta, és megragadta a karom. „Most darabokban vagy.” „Igen, most épp úgy érzem magam.” A szobájában voltunk. „Tehát a bábu darabjaira esett, és nekem össze kell őt raknom, aztán felöltöztetem. Oké… ok?” „Csak egy percet adj, míg leöblítem magam.” Megadta magát, én meg fel a szobámba. A játékon járt az eszem. Felöltöztet. Egy húsz éves embert. Na rendben, lássuk, mi lesz belőle.
Ráérősen zuhanyoztam. Mikor visszatértem a szobájába, fel-alá járkálva olvasott valamit. Láttam, hogy elpirult, mikor rám pillantott. „Ok,” mondtam, és az ágyra ültem. „Hmmm, először is le kell vetned a ruhádat.” „Hogy mi?” „Darabokban vagy, össze kell szereljem a tested.” Most már vágtam, azzal kezdtük mindig, hogy gatyára vetkőztem ehhez a hülyeséghez. „Várj, elfordulok.” Hát levettem az ingem, zoknim, nadrágom, és hanyatt feküdtem az ágyra, „kész vagyok,” jelentettem. Komoly arccal nézett vissza rám. „Így oké, nem?” „Úgy gondoltam, hogy te… tudod…, azt mondtam, vesd le a ruhád.” „Meztelenül akarod!” „Hát, te már láttál engem… tehát…,” pirult el újra, és visszafordult. Jó kis tervet eszelt ki, mondhatom, nevettem magamban. „Szóval nem megy…” „Nem, nem, semmi gond, rendicsek.” Boxer volt rajtam, és már kezdtem fickós hangulatba kerülni. Felálltam és kilépve a gatyámból a szoba másik sarkába rúgtam. Újra lefeküdtem, karom a fejem alá rakva. „Ta daa!” Mikor lassan megfordult, a farkam már sajgott az erekciómtól. Magam sem hittem, mit művelek, de mindeközben a legtermészetesebben próbáltam viselkedni. Laura szeme tágra nyílt, ahogy pucér testemhez közeledett. Aztán végre megszólalt, „Rendben…, tehát most össze kell rakjalak.” Még egy kis szerszámos készletet is előhalászott valahonnan. „Azta…, te aztán készültél!”
Leült az ágyra, és a gyomromra tette a kezét. Csak természetesen. Meglepő volt, mennyire otthonos a tenyere érintése. Lepillantott kis, illetve most nem is olyan kicsi társamra. Megszólalt, „emlékszem, beszöktem néha a fürdőbe, mikor kicsik voltunk, és megengedted, hogy megfogjam a pisilőd. Sietnem kellett, hogy még lekonyulva találjam, mert hamar… felállt ilyenkor.” „Emlékszem, azt szoktad mondani, hogy akkor szereted simogatni, ha puha,” feleltem. „Hát igen, kezdem azt gondolni, hogy így talán még jobban tetszik…, szóval ha kemény.” Jól hallottam? Egyébként ott nem érintett meg, csak a kezem fogta. Minden ujjamat csatlakoztatni kellett a kezemhez. Rémlett már. Elővette a készletét, csavarhúzó, reszelő, műanyag pálcák. Őrület! Megtisztogatta az ujjaimat. ‘Felépítette’ a kezem, a csuklómhoz rögzítette, majd a könyök következett. A karom beillesztette a forgóba. Aztán a lábujjaim, lábfejem, bokám és a térdem jöttek sorra, mindkét lábamon. Szerette csinálni, belepirult a simogatásba. Én is felnyúltam, mikor elértem őt az ‘összeszerelt’ kezemmel, a hátát, csípőjét simogattam, ahol csak értem. Először rám szólt mondván, hogy bábu vagyok, de aztán látva kitartásom, hagyta, hogy a topja alá nyúljak, és megérintsem a bőrét. Nem volt rajta melltartó.
Mikor a lábszáram végre a helyére került, azt mondta, hogy fel kell készülnie az ‘avatásra’. Nevetnem kellett, „hát valóban.” Akkor rám nézett nagyon komolyan, „igen”. Átkarolta a combom (egyik keze az ágyékomon matatott), és széttett lábaim egyenként jó alaposan összeillesztette, föl-le, előre-hátra, még gurítgatva dörzsölte is, ahogy kell. Ó, istenkém, jólesett, hogy végre valaki más mozgatja a lábam, de a péniszem is nagyon kívánta már a reá váró gyakorlatot. Éreztem, hogy közben súrolja kezével a golyóimat, de ennyi volt az egész. Sejthette a hatást, amit a gimnasztikával elért, talán ezért is csinálta olyan hosszú ideig. A hasamra szivárgott a farkam, ez nem maradhatott észrevétlen Laura előtt sem. Egyszer rám mosolyogva belemártotta az ujját a farkam hegyénél növekvő kis tócsába. Aztán vissza, munkára! Most úgy tett, mintha a helyükre csúsztatná a kész lábakat, majd egy mozdulattal a mellemhez hajlította őket, majd le, és újra. Egyszerre pirulnom kellett a kitárulkozástól, de olyan bódító is volt ez a megadás. Csak hagytam, tegyen velem, amit akar. Rám dobott egy törülközőt. „Szerintem tedd magad alá. Meg kell fordulnod.” Rám nézett mosolyogva, „jól szórakozol?” „El nem tudod képzelni, mennyire,” kuncogtam. „Jól van, mindig is ez volt a kedvencem.” Ráfordultam – a kicsiny törülközőre.
A fejem következett, majd a hátamon dolgozott egy örökkévalóságig. Nem értettem, miért szükséges a bábukészítéshez ilyen csodálatos hátmasszázs (eltekintve a lapockáim helyre rakásától), de csak feküdtem ott és tűrtem mindent. Annyira ellazultam, hogy az álomtól csak az mentett meg, hogy áttért a fenekemre. Ujjaival óvatosan ‘varrta’ össze a részeket, közben alaposan gyúrogatva és illeszgetve őket. Majd mindez nem volt elég, és a seggem partján kezdett dolgozni. Hűha! Egyre lejjebb és mélyebbre haladt azokkal a mágikus ujjakkal. Készültem rá, de mikor a nyílásomhoz ért, önkéntelenül felemeltem a fenekem a törülközőről. „Átkozottul alapos bábukészítő vagy, mondhatom!” sóhajtottam. „Jó munkához idő kell,” szólt csendesen. Már máson járt az esze. Egyik ujjával az ánuszomba hatolt, mikor újra kidugtam a fenekem, majd újra, egészen az első ujjpercéig. Éreztem a körmét. Tudtam, hogy már nem bírom sokáig, az élvezés határán voltam. Visszatartottam a lélegzetem. Aztán kihúzta az ujját, és a hátamra fordított. Engedelmeskedtem.
„Már csak egy dolog maradt,” mondta. „Azt hiszem, fiú bábut készítek belőled,” jelentette ki komoly képpel. „Tééényleg…?” Mindketten nevettünk. Már vagy egy órája feküdtem tök meztelenül az ágyán. Ilyen hosszú előjátékban még senki nem részesített. Egyik ujjával a péniszem hegyéhez nyúlt, és a kicsorduló váladékkal körbekente a makkom. „Ó, nyomd le egy kicsit, légy szíves!” szólaltam meg. Azt hiszem, kérlelő hangom vehette rá, mert úgy tett. Áhh, ez már régóta hiányzott. „Lehetne még egyszer?” Újra lenyomta, de nem engedte el, ujjaival a farkam hegyét dörzsölgette. „Most már jól megnéztelek én is, kvittek vagyunk,” mondta, de inkább csak magának. Markába fogta a rudam. Az annyira nedves volt, hogy keze könnyen siklott rajta le, s fel. Másik kezével a zacskómhoz nyúlt. Rám nézett, majd a kis(?) bábura. Én is hol a szemébe néztem, hol szemem behunyva feltoltam a csípőm a kezét követve. Szorosan mellettem térdelt, úgyhogy lassan befúrtam a kezem a feneke alá, egészen a puncijáig, majd vissza. Annak ellenére, hogy farmer volt rajta, jól éreztem minden hajlatát. Abban a ritmusban, ahogy ő simogatott, és is beljebb és kifelé, a fenékizmai között játszottam a gáton, és még feljebb, ujjaimmal egészen a csiklójáig hatolva. Jó munkát végezhettem, mert a nyögéseiből ítélve nem csak én élveztem a dolgot. Mennyei és újra mennyei! Azt kívántam, bárcsak örökké tartana. Még mindig a farkam húzogatva így szólt, „Ha befejeztelek, azt hiszem szeretnél majd egy kicsit megkönnyebbülni. Úgy érzem a kis bábuban túl sok a feszültség.” Ezzel szorított egyet rajta (ahogyan rögtön én is őrajta). Csuklójával óvatosan csavart egyet a bőrömön, és a mellem felé irányította a péniszem. „Most elcsöppenek,” suttogtam. „El fogok menni.” „Tudom, rossz kisfiú,” mosolygott. „Mármint hogy rossz? Én?” néztem rá hitetlenkedve. De már jött is az első hullám, az ágyékom a markába nyomtam, a fejem élvezés közben jobbra-balra vetődött. „Ó, igen! Istenem, igen!” és csak jött, csak jött belőlem, hosszú és kitartó löketekben. Minden kiürült belőlem a mellemre. Laura csak figyelt közben, látta a vágyat a szememben, a számon. Aztán mozdulatlanul hátradőltem, szemeim lecsukva. Magam alá nyúltam, és a törülközővel felitattam a mellkasom. „Atyám, köszönöm!” szólaltam meg végre. „Csodás volt,” ragyogott a húgom arca. Amilyen nedves volt az édes öle, biztos voltam benne, hogy őrá is ráfér majd egy kis megkönnyebbülés. De még nem volt vége. „Most felöltözünk.” Átment egy új boxerért. Felhúzta a lábamon, megemeltem a csípőm, belebújtatta a kiürült péniszem. Majd nagyon kedvesen megcirógatta a ruhán keresztül. Nagyon hihetetlen volt az egész, még most is elképedve gondolok rá, amit tettünk, és ahogyan tettük. Hozott nadrágot is, vigyázva felhúzta. Felültetett, és rám adott egy pólót – belepuszilt közben a nyakamba -, majd az ing szegélyét szépen begyűrte a nadrágba. Mindezt annyira kedvesen, gyengéden. Nem kapkodott, a keze tökéletes összhangban volt a testemmel, a gyomrommal, a csípőmmel. Én is óvatosan, önkéntelenül magamhoz húztam a testét.
„Hát fiú bábu, készen lettél. És most egy pillanat, és életre keltelek.” Leültetett az ágyra, hozzám hajolt, és gyengéden szájon csókolt. Rám nézett, majd újra kaptam egy puszit az alsó ajkamra. Kidugtam a nyelvem, megéreztem az övét, és ujjaimmal a kezét kerestem. Összekulcsolódva játszottak egymással ujjaink. Felnyúltam, és vigyázva a kezembe fogtam a mellét. Megérezve felmeredő mellbimbóját, rá néztem, „jó játék. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire jó,” mondtam neki. Felnevetett, „Gondoltam, hogy tetszeni fog. Persze ez a TE változatod volt – ne feledd.” „Oké, rendben – éljen a bábu készítés!”
Képzeltem, mit művelünk mindketten ma este az ágyunk magányában.
Nyári vakáció 7. rész – Tizenöt év múlva 4. fejezet
Sietve irányt vettem a campus felé, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges várakozással. Szerencsém volt. Kivételesen nem botlottam sehol sem dugóba – ami valljuk meg, ezekben az órákban ritka mázli.
No, lényeg, hogy időben érkeztem. Repültünk egymás karjaiba s egy kiadós csók után feltettem az est „legfontosabb” kérdését: olasz, valamelyik ázsiai, esetleg más…? (Mielőtt valakinek kételye támad, étterem típusokat soroltam, mert ma estére – sajnos/hála Istennek(?) – nem volt egyetlen meghívásunk sem, viszont a vacsora készítés feltételei sem voltak meg otthon.)
– Vigyél valami csendes, kellemes helyre, ahol remélhetőleg nem futunk össze ismerősökkel.
– OK. Tudok egy kedves kis pizzériát – ne ijedj meg, lehet ott mást is kapni – ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, már egészen jól összebarátkoztam. Képzeld egy javíthatatlan európai ebben a nagy amerikai zsongásban, így aztán gyorsan „egymásra találtunk”.
– Nekem jó, de akkor menjünk, mert már szédülök az éhségtől!
Elindultunk a part felé, ahol Luigi műintézete található. Alig indult meg az autó és egyszerre kezdtük mondani: Képzeld… jó akkor kezdd te… nem mondd te először… vágtunk egymás szavába.
– Na jó, akkor mondom. Képzeld, már is van egy kéretlen, új interjú alanyod.
– Kicsoda?
– Nem fogod elhinni, Conny a titkárnőm. – és szépen, sorjában elmeséltem, a délután hallott történetet.
– No, te is meg fogsz lepődni (vagy lehet, hogy nem annyira) az önkormányzat elnöke is „gyónt” nekem. Áldom az eszemet, amiért nálam volt a diktafon és így rögzíteni tudtam a beszélgetést. Úgy látszik, jónagy követ sikerült a vízbe hajítanunk. No de nem beszélek most róla, hisz’ lesz alkalmad meghallgatni az egészet. De, ha kérhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. Végre látni is szeretnék valamit a városból és élvezni, hogy csak kettesben vagyunk.
Alig, hogy beléptünk, Luigi felpattant az asztal mellől, ahol ült és hamisíthatatlan dél olasz stílusban sietett elénk.
– Buon giorno!!! Ciao mi amigo… ezer esztendeje és egy napja, hogy nem láttalak… ó! És a bella signorina!!! Na meg vagyunk sértve, amiért máshova jársz vele… ilyen szépséget eldugni Luigi elől!!! – és mondta, mondta, hát belé kellett fojtanom a szót.
– Nyugi barátom, nyugi, még csak pár napja van itt Amerikában és bizony az óta, ez az első szabad esténk. Láthatod azonnal ide hoztam. – Amúgy hadd mutassalak be egymásnak: Ő Luigi – ő pedig a „kishúgom”. De ha sürgősen nem ülhetünk le valamit enni, akkor a saját halottaidnak kell tekintened bennünket!
– Benito! Benito! Gyorsan egy asztalt a barátaimnak – kiabált hadonászva a pincérfiú felé.
– OK, OK boss! Már megterítettem signore Stefano kedvenc asztalát.
– Kezdetnek egy jó kis minestrone – istenem, de örülök, hogy itt van… személyesen készítem a pizzát… signorina is ugyanazt? … gyakran kell idejönni… kérdezd Stefanót! … megmondja… Luigi a legjobb az egész partvidéken… jó, jó megyek, mielőtt bella signorina éhen hal – azzal eltűnt a konyha irányában.
Hugi megkövülten állt. Nem csodálom, ti. olasz barátom még számomra is „maradandót alkotott” hatalmas lelkesedésével.
– No, gyere, menjünk az asztalhoz, mert Benito már tálalja a levest.
– Szórj bele bőségesen parmezánt, úgy igazán finom – tanácsoltam és magam is lelkesen nekiláttam az evésnek.
Mire kivégeztük a levest, Luigi már hozta is, a kocsikerék méretű pizzánkat s mellé huginak egy kis pohár limonchellot, nekem meg az elmaradhatatlan „grappa di papramorgót” – ahogy tréfásan ezt az olasz törkölyt hívom – mert, hogy ez kell az emésztéshez – szokta volt mondani e ház ura.
– No, akkor az egészségünkre és a barátságra – varázsolt elő valahonnan egy pohár italt magának is Lu. – Nápolyban otthon ez így szokás – mondta magyarázatként huginak, amíg koccintottunk. – Lássatok neki. Mert én „nem rendezek temetést”! – azzal tapintatosan magunkra hagyott bennünket.
– Arany pofa ez az olasz fiú – mosolygott hugi s a pizzába harapott – húúúú ez nagyon finom – lelkesedett. – azután már szó nélkül ettünk, amíg az utolsó falat is el nem fogyott.
– Isteni ez a hely. Egészen otthon érzem magam. Mintha a Da Valliban lennénk, olyan a hangulata – csak itt még… itt van hozzá a tenger.
– Igen és milyen jól aláfesti a hangulatot ez a mennyei pilzeni. Luigi igazán érti a dolgát. – végszóra meg is jelent az asztal mellett. Leplezetlen csodálattal kérdezte húgomat:
– Gyönyörű signorina mindennel elégedett volt? Stefano nem vallott szégyent velem? Úgy-e máskor is lehet szerencsém látni?! – Tudni kell róla, hogy tökéletesen beszéli az angolt (amerikait), de tudatosan használt némi akcentust és kevert olasz kifejezéseket illetve szórendet a szövegébe, mert úgy gondolta így érdekesebb a helyi vendégeknek.
– Hozhatok valamit enni-inni…?
– Köszönjük Lui, minden tökéletes volt, de muszáj mennünk, mert a húgom már nagyon fáradt. Ígérem, rövidesen újra találkozunk.
Megölelgettük egymást Luigival és elindultunk a part felé, kicsit még kiszellőztetni a fejünket.
Hosszasan sétáltunk a fövenyen, egymást átölelve s gondolataink messze-távol, a hazai tájakra szálltak, ahol boldogságunk gyökerei vannak.
– Szabadságra hazamegyünk úgy-e? – kérdezet tündérem s csak egy néma fejbólintással válaszoltam.
Beesteledett. Beültünk a kocsiba és hazahajtottam. Az este hangulata töretlenül folytatódott és egy igazán bársonyosan lágy szeretkezéssel, ringattuk álomba magunkat.
Másnap reggel.
Huginak otthoni munkája akadt – egész nap gyötörni akarta laptopot (vagy inkább a laptoppal magát) – el kellett készítenie a spec-koll. tematikáját és sürgette az idő, mert nyakán volt a tanév kezdete. Két nagy puszival köszöntem el tőle és siettem be a munkahelyemre. A nap szinte észrevétlenül elrepült. Meghozták, a húgom számára megrendelt mobil telefont, s Conny a kezembe adott egy slusszkulcsot és a hozzátartozó forgalmi engedélyt. Meglepett arcomra nézve elnevette magát.
– Azt mondtad, hogy a húgodnak otthon Suzukija van, gondoltam elég lesz neki a helyi viszonyokkal és a forgalommal megbirkóznia – legalább a kocsi legyen ismerős. Lent áll a garázsban egy fehér SX-4, igazán jó feltételekkel tudtam megszerezni nektek.
– Conny te egy kincs vagy – sóhajtottam.
– No, majd a béremeléskor is jusson eszedbe, hogy mekkora kincs vagyok – affektálta műcsáb-mosollyal. – A tréfát félretéve, a hétvégén „bejárathatnátok” az autót és meglátogathatnátok bennünket Jasonnál. Vele már megbeszéltem a lehetőséget és nagyon örülne nektek. Szuper strand van nálunk és az idő is épp’ arra való.
– Nincs ellenemre az ötlet, de azért hugival meg kell beszélnem.
– OK. A meghívás áll, ha esetleg most nem, akkor a jövő hétre is.
Hátra volt még húgom bemutatkozása a főnökömnél holnap – gondoltam, arra tartom meglepinek az új autóját is.
Elköszöntem Conny-tól és sietve haza indultam.
Belépve az ajtón, régen nem érzett illatok fogadtak. Az asztal megterítve, a tűzhelyen igazi lecsó gőzölgött – tudni kell rólam, hogy a lecsó olyan kedvencem, amit a hét minden napján képes lennék megenni.
– Veszélyt szimatolok – somolyogtam – engem itt csupa varázslónő vesz körül.
– Na, te csak tartsd magad távol minden más varázslónőtől – fenyegetett hugi.
– Te csak ne izgasd magad! Tudod, hogy elsőbbségi opciód van rajtam – vigyorogtam – csak azt áruld el, hogy’ tudtad megszerezni az alapanyagokat?
– Te mondtad, hogy varázsló vagyok, de azért elárulom neked, Henny-nek oroszlánrésze volt benne. Megkínáltam őket is. Meg akarja tanulni az elkészítését – de üljünk végre asztalhoz – és még egy puszit sem kaptam – mondta duzzogva.
Pótoltam gyorsan a hiányosságot, kamatot is tettem rá – nehogy már szó érje a ház elejét – s jóízűen megvacsoráztunk. Budweiser kísérte a mennyei étket.
– Kérsz még egyet?
– Igen, most jól esne.
– No, akkor vonulj be a nappaliba, mindjárt hozom.
Leültem a kanapéra és kedvesem már ott is termett a sörrel és egy kellemes illatú szivarral.
– Ünneplünk – kérdeztem – tudni illik sem ö, sem én nem dohányzunk, kivéve a különlegesnek minősülő alkalmakat, amikor elszívok egy-egy igazán jó szivart. (Hugi is szereti az illatát.)
– Persze! Itt vagy velem! – nevetett
– Akkor talán menjünk ki az erkélyre, gyönyörű az este.
– Hogy’ telt a napod kedves? – közben magamhoz öleltem.
– Ó, sokat haladtam és talán a héten kész is leszek vele – sóhajtott elégedetten.
– Conny meghívott bennünket víkendre, van kedved…?
– Ha gondolod, mehetünk… bár én jól érzem magam így is – bújt még jobban hozzám.
– Olyan kedvesen hívott és jó lesz az a kis tengerparti napfürdő is.
– Tegnap nem fejezted be, amit a diákelnökről kezdtél mesélni, most van idő – később meg inkább mással foglalkoznék.
– Ok, akkor hozom a diktafont, hallgasd meg eredetiben. Hozzak még egy sört?
– Az jól esne – szomjazik a lecsó.
Megkaptam a söröcskémet, mellém bújt a világ legszexibb asszonya, de szép az élet!
Hugi bekapcsolta a diktafont: kellemes női hang szólalt meg az este csendjében.
Apám a…-i (egy közép-nyugati kisváros) baptista közösség vezető lelkésze és anyu is lelkész, ráadásul megszállott misszionárius – többet van Afrikában meg Dél Amerikában, mint itthon. Én nem akartam soha lelkész lenni (és a bátyám is inkább hivatásos katona lett a haditengerészetnél, ja, apu is tengerészgyalogos volt, mielőtt lelkésszé lett volna). Szociológiát tanulok s már jelentkeztem is a spec-kollra, amit meghirdettél. Gondoltam, miután túlestünk a hivatalos részen és négyszemközt maradtunk, elmesélném neked, hogy miért akarok én is részt venni ezen a kurzuson.
Hugi itt megállította a lejátszást.
– Csak, hogy plasztikusabb legyen számodra a kép: Ann egy izzig-vérig amerikai diáklány. Csinos, filigrán, atlétikusan kidolgozott test és hosszú szőke haj, olyan kisugárzással, hogy a fűszálak is felmerevednek, amerre jár. No, akkor folytassuk a felvételt!
Igazából úgy készültem az érettségire, hogy nem sokat tudtam a világról – kivéve a közvetlen környezetemet, az iskolát, a kisvárost, no meg ami, a tanulmányaimban előfordult. Fiú kapcsolataim nem voltak különösebben mélyek – nem mintha a hormonális fejlődés nem ébresztett volna mindenféle kíváncsiságot bennem, de a keményen konzervatív nevelés, meg a szülői felügyelet, egy két, titokban elcsattant csókon és simogatáson túl, egyéb tapasztalatokhoz nem vezetett. Éjszakai ágy-magányomban, persze megtaláltam a módját testem dédelgetésének, de az ezekhez az eseményekhez tartozó erotikus fantáziák férfija, nem valami idegen, hanem a saját apám volt. Megjegyzem, hogy a barátnőim, szinte kivétel nélkül, hasonló álmokat dédelgettek – nem minden ok nélkül. Apu hangsúlyozottan férfias megjelenése mellett – széles váll, izmos kisportolt test, közel két méteres magasság – művelt, udvarias, szóval kimondottan vonzó és kellemes egyéniség. (Igaz, egy pofon-váltásba senki sem szívesen keveredne vele.)
Szívesen töltötte velem az idejét és én is igazi nőnek éreztem magam a társaságában, amit természetesen fokozott, hogy ő volt minden barátnőm álma.
Apu gondoskodott róla, hogy mindig, csinosan, ápoltan járjak. Kellemesen éreztette velem, hogy én milyen különleges vagyok a számára. Bevallom, fülig szerelmes voltam belé tizenöt éves korom óta. Azok a ritka idők, amikor anyu egyáltalán otthon volt, határozott féltékenységet generáltak, az elmémben. Kínban és izgalomban éltem, mikor hallottam szeretkezésük hangjait. Amikor pedig sikerült kilesnem őket, azon az éjszakán eláztattam magam alatt a lepedőt. Számtalan orgazmusba gyötörtem magam, míg forró fantáziámban elképzeltem, ahogy kezével felizgult melleim morzsolja, ahogy testével fölébem magasodik és gyönyörű, méretes farkát puncimban eltemeti.
Anyu újabb afrikai útra indult én imádott apámmal kettesben maradtam. Apu, tudva, hogy a következő évemet már tőlük távol, az egyetemen töltöm, igyekezett még több időt tölteni velem, mint ahogy szokásos volt. Ez volt életem legszebb nyara. Hatalmas strandolások, meghitt vacsorák, fantasztikus kirándulások és éjszakákba nyúló tánc apuval. S közben játék, bohóckodás minden mennyiségben, akárcsak kicsi lány koromban, gátlástalanul, önfeledten. Birkóztunk, csiklandoztuk egymást – soha nem voltunk apuval közelibbek.
Régebben is mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy apu kenjen be a napolajjal vagy esténként – mivel elég száraz a bőröm – a testápoló tejjel. Csak most valahogy, ezt a jól megszokott procedúrát, a korábbiaknál csiklandósabbnak éreztem s ennek megfelelően, nagyon is élvezetem.
Kezdtem otthon, kihívóbban öltözni és viselkedni apu előtt – eleinte ösztönösen, azután egyre tudatosabban. Ő kellemesen meglepődött és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy bókjaival hízelegjen hiúságomnak.
Ahogy harmadik hét is eltelt, szinte tapintható lett közöttünk a szexuális feszültség. S akkor egy lusta szombatreggel kivonultam a fürdőből, mindössze egy szál törölközőbe burkolózva, kezemben a testápolós flakonnal, s beléptem a hálószobába, ahol apu még félálomban lustálkodott, legnagyobbrészt kitakarózva. Borzongás futott végig rajtam, az előttem fekvő, nagyon is kívánatos, férfitest látványától. Ütésben álltam néhány másodpercig s hirtelen elhatározással felpattantam az ágyra s azzal a mozdulattal ráültem apu combjára.
– Hé, apu – szólítottam.
– Mi van kis virágom – ült fel meglepetten, én meg gurultam mellé az ágyon.
– Be tudnál kenni a testápolóval – kérdeztem s közben meglazítottam magamon a „csomagolást”
– Biztosan édesem – válaszolt és csak ekkor kezdett igazán magához térni az alvásból s meglepetten szemlélte a mellette fekvő, csaknem meztelen testemet.
Zavartan, mozdulatlanul és szótlanul bámult rám, mint aki nem hisz a szemének. Gondolom imádta a látványt, mert annyira elmerült benne.
– Föld apu… hé… földre apu… apúúúúúúúú! Te ott… ébredj! – szólongattam.
– Ó, sorry kincsem, elgondolkoztam.
– Hát apu, nem tudom, miféle gondolataid vannak, de már értem, amit az anyu mesélt rólad, hogy a lányok megolvadtak a tekinteted alatt. A pillantásoddal elérted, hogy elpiruljak.
– Édesem, alighanem megőrjíted majd a fickókat az egyetemen – fogta a flakont, egy adagot a kezébe nyomott, a lábaimat az ölébe vette s kezdte bekenni őket – isteni ez a látvány -szólalt meg újra.
– Ó, apa megint pirulok – mondtam, s kissé remegni kezdett az egész testem.
Folytatódott a masszázs. Apu kezei már a combtövemnél jártak s éreztem nem fog megállni. A vádlimon éreztem az eltéveszthetetlen keményedést apu ölében s ettől libabőrös lett a testem. Felnéztem s ugyanazt a tekintetet láttam, mint ahogy anyura nézett, amikor meglestem őket szeretkezés közben.
Immár leplezhetetlenül reszkettem a vágy tüzében és éreztem apu keze is remegett. Lábammal próbáltam simogatni merevedését.
– Jól esik, édesem? – kérdezte halkan.
– Igen apu. Csináld mindenütt, mert a napozástól nagyon kiszáradt a bőröm – ravaszkodtam – meg jó is esik – tettem hozzá kuncogva.
– Kicsim, soha sem kérdeztem eddig… de… ummm… voltál már… szóval… szűz vagy még? -dadogott.
– Persze apu, hogyan lehettem volna valakivel? Lelőtted volna a szerencsétlent, azt is, aki csak a próbáig eljut. – kuncogtam, miközben egyre jobban élveztem a helyzetet.
– Jól is van lánykám (!) – és valami észvesztő finoman nyalogatni kezdte a lábujjaimat és talpamat, közben kezei lágyan szondázták lábam közét.
Az izmaim megfeszültek s az ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek sikítani a gyönyörűségtől. Gyengéden hasra fordított és a törölközőt végleg eltávolította rólam. Nem mertem feltekinteni, pedig hosszú másodpercekig nem történt semmi. Jaj, csak abba ne hagyd! – fohászkodtam némán s végre hallottam, ahogy újabb adagot présel a testápolóból, a kezébe. Édes, édes apukám, még mindig ürügyet keresel magadnak, hogy megérints? Engedd már el magad és tegyél boldoggá – de nem mertem ezeket hangosan kimondani. Féltem, hogy megtörik a varázs. Azután végre megéreztem magamon újra azokat, a forrón vágyott kezeket. Finoman dörzsölte bőrömbe a hidratálót. Indult a vállamon. Végigfutott a lapockákon, a gerincem mentén – meg kell mondjam, nem csak a keze futkosott, a gerincemen akkor – – s hosszasan időzött fenekem kemény halmain. Fokozni vágytam az érintés erejét, s a seggemet, egy határozott mozdulattal, a tenyerébe nyomtam. Ekkor megint megfordított. Még mindig csukott szemmel adtam át magam a kényeztetésnek. Először kikerülte a két izgatott halmot és hasam alján is megállt, közvetlenül a szeméremdombom előtt. Megijedtem, hogy nem fogja folytatni, ám a következő pillanatban éreztem tenyerét, előbb az egyik, azután a másik mellemre simulni. Amint masszírozni kezdte őket, a testem lángba borult s éreztem nedveimet a combomra folyni. Tudtam, ha most abbahagyja, hát én megerőszakolom.
S akkor megéreztem ajkait és nyelvét, amint keményre erektált mellbimbóimat nyalja, csókolgatja. Testemet feszítve igyekeztem mellemből minél többet a szájába erőltetni. Leplezetlenül, hangosan nyögtem. Éreztem, ahogy lefelé indul testemen. Résnyire nyitottam szememet. Láttam, ahogy centiről, centire halad lefelé és minden alkalommal mélyen magába szívja testem illatát, mielőtt a következő csókocskát elhelyezi rajtam. No, ez a látvány végképp’ az őrületbe kergetett. Megéreztem végre a lélegzetét izgatott puncim fölött. Nehogy kétségei támadjanak, szélesre tártam combjaimat. Megint hosszasan szimatolt, ahelyett, hogy határozottan cselekedett volna – gondoltam – nem tudván, hogy ez mind igazából örömem fokozását szolgálta.
És akkor finoman belecsókolt – egy áramütés! Ahogy újra megérintett, a csípőm automatikus táncba kezdett. Istenem, szabályosan felfalta a puncim. Csavartam a testem, alig tudott helyben tartani. Nyelve a csiklómon legelt s és az ujját megpróbálta belém süllyeszteni. Meglepő érzés volt és kicsit felszisszentem. Éreztem, hogy azonnal megáll. Kinyitottam a szemeimet és könyörgőn néztem rá: Ne, ne állj meg kérlek, folytasd és valósítsd meg a legmerészebb és legédesebb álmom! – nyöszörögtem.
Fölém hajolt s csókolni kezdett, azt éreztem, hogy ezt már nem lehet fokozni… pedig…! Apu és én, mint a kúszónövények, úgy fonódtunk össze. Minden pillanatot élveztem és minden újabb érintés, újabb gyönyörűség forrása volt nekem. Ahogy magára fordított, az ujjaim rábukkanta izmos mellkasára – rájöttem eddig mennyire passzív résztvevője voltam álmaim megvalósításának. Ez valami olyan érzés volt, mint imádni egy görög istent, aki mindig távol volt s most hirtelen tárgyiasult közelségben, egyszer csak kézzelfoghatóvá, sőt kézzel megfoghatóvá, szájjal megízlelhetővé válik. Végig kóstoltam tehát, nagy gyönyörűséggel az én csodálatos görög istenemet. Úgy tűnt igencsak emberi reakciókat sikerült belőle kiváltanom. Éreztem, hogy a boxer alsó, amit viselt, már nagyon is szűk rajta, ezért aztán megszabadítottam tőle.
Tágra nyílt szemmel csodáltam, keményen meredő, gyönyörű fütykösét. Úgy éreztem magam, mint egy falloszimádó szekta főpapnője, ahogy először hozzáértem és ösztönösen simogatni kezdtem.
– Megkóstolhatlak én is? – kérdeztem szinte félve aput.
– …egy mosolyt és jóváhagyó szemhunyást kaptam válaszul.
Kidugtam a nyelvem és először a fejen megjelenő folyadékot kóstoltam meg óvatosan. Ez szokatlan, de kellemes íz, állapítottam meg magamban és folytattam a felfedezést. Számba vettem és szívogatni kezdtem. Éreztem apu teste megrándul. Még szopogattam egy kicsit, de apu gyengéden magához vont és a hátamra fordított. Széttárt combjaim közé ereszkedett s csókkal zárta le a számat. Megéreztem, hogy fütyköse fejét szűz puncim bejáratánál. Kérdőn a szemembe nézett. Tenyeremet fenekére szorítva húztam magam felé, jelezve: Készen állok, akarom, gyere már, mert megőrülök érted!
Nagyon óvatosan, lassan meg-megállva került beljebb és beljebb, amíg meg nem érezte az akadályt, ami az a lányt a nőtől elválasztja. Akkor megint jött az a kérdő tekintet, de nekem már akkor akár kezem, lábam levághatták volna, s ha keresztbe hasít, az sem érdekelt csak jöjjön már, mert elégek – húztam hát magamba és csípőmmel toltam volna magam rá.
És végre jött. Határozott mozdulattal tört utat bennem. Erős vállába haraptam s körmeimet mélyesztettem háta izmaiba, ahogy rám tört a fájdalom és gyönyör elmondhatatlan keveréke. Nő vagyok! Ujjongott fel bennem egy belső hang és szorítottam aput, mint ha az életem függött volna tőle. A lélegzetem is elakadt s csak egy kis nyögés szakadt fel belőlem. Számban megéreztem a vér ízét. Igazán vártam erre a fájdalomra. Sőt sokkal nagyobb fájdalomra vártam s helyette gyönyörű szeretet érzése virágzott ki bennem. Apu csak ölelt és ölelt, mozdulatlan. Szemével, kezével, csókjaival becézgetett. Talán az anyaméhben érezhettem ilyen meleget és biztonságot, mint akkor, ott a karjaiba zárva. Ez volt mindeddig, az életem legszebb pillanata.
Megcsókolt. Nyelveink belekezdtek egy bonyolult, ősi hedonisztikus táncba. Testemben újra villámok cikáztak és ágyékom ösztönösen nyomtam, dörzsöltem a bennem elmerült fallosz tövéhez.
– Ó, baba! Annyira szép vagy és én annyira szeretlek – suttogta apu és finoman mozogni kezdett bennem. Beindított egy lassú, egyenletes tempót, ami éreztem rövidesen a mennyekbe repít engem.
Tudod, maszti közben eljutottam én az orgazmushoz, sok esetben, egymás után többhöz is, de ez egy egészen más érzés volt. Testem, jószerint önmagától, rátalált a ritmusra, mely a legteljesebb harmóniában hajtott bennünket a gyönyör hullámain.
Szeretkezés közben, apu kezei, izgatóan bebarangolták be mellem, derekam, seggem minden porcikáját. Volt, hogy úgy éreztem a karjaiban lebegek – egyébként is lebegtem a gyönyör hullámain.
Szerettem volna szólni hozzá. Elmondani az érzéseimet, verbálisan is megosztani vele az átélt csodát, de nem voltam képes értelmes szavakat mondani csak torzóban maradt szófoszlány-nyögések hagyták el az ajkamat.
Nyitottam és emeltem volna lábaimat, hogy még mélyebben fogadhassam magamba aput. Vállaira emelte őket és csókokkal csiklandozva fokozta kéjemet.
Lábamat végül összekulcsoltam derekán, úgy feszítettem magam még inkább testéhez. A lökések egyre fékeveszettebbé váltak. Testem ívben megfeszült, a világ elsötétült előttem s görcsökben, lebegőn szálltam az ismeretlen világokon át, amíg apu hangja magamhoz nem térített.
– Kicsim, rendben vagy? Jól vagy?
– Igen apu – suttogtam – ó, nagyon szeretlek… mit tettél velem…?
Még láttam a napfény csillogását izzadt testeinken, azután álomba zuhantam.
Megébredtem. Boldogan konstatáltam, hogy minden valóság volt, hiszen apu ott volt mellettem és én éppen félig ráfonódva találtam magam. Végig néztem rajta s láttam, hogy farka, keményen állva, várta figyelmemet. Nem várakoztattam, hanem a kezembe fogtam s ez mindenféle ötleteket adott nekem. Felemelkedtem és magamba illesztettem azt. Apu azonnal alkalmazkodott a helyzethez. Melleim a kezébe fogta, gyúrogatta, majd egy csókért magához húzott. Mellkasára támaszkodva felegyenesedtem és lovagolni kezdtem rajta. Izgalmam oly’ gyorsan épült, hogy pillanatokon belül elvesztettem testem felett a kontrollt. Fékeveszett rodeó-lovasként, őrjöngve kerestem a kielégülést. Éreztem apu testének görcsös rázkódását s ez engem is átlendített és jöttem a tiszta testi öröm, epileptikus görcsében rángatózva. Sikoltva összeomlottam apu felett.
Így maradtunk ölelkezve, simogatva, csókolgatva egymást. Megpróbáltam megint megszólalni, de egy gyengéd csók megint lezárta a szám. Megértettem ez a mi gyönyörű titkunk lesz – ez volt az első lecke, ami bevezet a szeretet művészetébe, ahogy egy virágot a nap sugara, a virágzásba.
Másnap a gyülekezet szinte félelemben hallgatta, ahogy apám a vasárnapi szentbeszédét mondta. Szenvedéllyel prédikált a teremtés könyvéből, Lót történetéről, amint a lányai csábítják. Soha ilyen átélt prédikációt nem hallottak. Én tudtam csak egyedül, milyen gondolatok dolgoztak benne, ahogy eszembe jutott mindaz a mesterkedésem, ami végül szüzességem elvételéhez vezetett. Végig futott elmémben a reggeli ébredésünk, ahogy boldogan tudatosodott bennünk: Nem álmodtuk, minden valóban megtörtént. (Most is bizsereg a testem. )
Láttam aput, ahogy végzett a prédikációval, elnézést kért a gyülekezettől, amiért nem tud maradni, de lázas beteg – mondta. Kézen fogott, beültünk az autóba és eszeveszett tempóban vágtattunk haza.
Alig, hogy becsukta mögöttünk az ajtót, nem tudott tovább várni. Szinte szaggatta rólam a ruhát, felkapott a karjaiba s vitt egyenesen a kanapéra. Lábaim tárva-nyitva vártam, hogy kemény férfiassága elmerüljön bennem. Vad, már-már állati hörgések közepette, téptük, gyötörtük egymást a gyönyör eufóriája felé, amíg teljesen egymásba omolva elmerültünk benne.
Egymás iránti kimeríthetetlen vágyunk adott programot a nyár hátra lévő részében.
Csodálatos élményként él bennem az a másfél hónap és nagyon remélem, hogy még sokáig élvezhetem apu szerető gondoskodását testem és lelkem örömére.
Itt ért véget a hangfelvétel. Némán ültünk egymás mellett, töprengve a sors kifürkészhetetlen útjain.
– Na, gyere, feküdjünk le – egyre érdekesebb történet kerekedik ebből a kutatásból. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz interjú-alanyokat találni.
Nyári vakáció 6. rész – Tizenöt év múlva 3. fejezet
Haza érkezvén, gyors zuhany és bezuhantunk az ágyba. Kedvesem, egy nagy sóhajjal, hozzám „macskázott”.
– Tök jó fejek – súgta – de én nem fogom bírni ezt a tempót, néha kis szünetet kell tartanunk. Egymásra nem is marad időnk – nyafizott.
– Igazad van édes, ám ez a népszerűség ára. Nem akarlak idegesíteni, de már, vagy öt másik, meghívást is be kell iktatnunk, a határidő naplónkba. Nem tehetek róla, mindenki téged akar s mintha én is egy kicsit érdekesebbé váltam volna miattad. (Bár, ez ügyben, eddig sem kellett panaszkodnom.) Muszáj eleget tennünk az elvárásoknak, mert a kapcsolatok alapvetően meghatározzák, úgy a te, mint az én munkám, eredményességét. Na és valld be: te is élvezted az eddigieket.
– Nincs ezzel semmi baj, de ha ez így, ilyen töménységben folytatódik, én bizony le fogok merülni. No aludjunk, mert már gyufaszállal sem tudom feltámasztani a szemeimet.
Másnap reggel:Bizony ma csak egy kis zuhany alatti közös élvezkedésre jutott idő s már rohannunk kellett, kinek-kinek a saját dolga után. Huginak, az egyetem diák-önkormányzati vezetőségével kellett találkoznia, viszonylag korán és nekem is le kellett adnom a havi jelentésemet, a külügyminisztérium felé. Alig hogy megérkeztem az irodámba, beszólítottam Conny-t, a titkárnőmet és kezdtem diktálni a jelentésemet. A délelőtt nagy része el is ment ezzel a munkával. Diktálás közben kedvtelve néztem Conny – számomra legalább is varázslatosnak tűnő, gépelés technikáját. Félelmetes sebességgel, egyetlen javítandó hiba nélkül, rótta egymás után a sorokat. Amíg a diagramok és képek beillesztésével foglalkozott, az járt az eszemben, hogy milyen szerencsés választás volt. Csinos, intelligens, önálló munkavégzésre és döntéshozatalra képes – ugyanakkor pontosan tudja a helyét. Tudja mikor kell és mikor nem szabad a saját kezébe venni az intézkedések felelősségét. Valódi bizalom alakult ki közöttünk ez alatt a, viszonylag rövid idő alatt. Valahogy biztos voltam benne, hogy sohasem fog „hátba szúrni” s ez üdítő változás volt a külügyminisztérium légköre után.
– Kész vagyok főnők, átnézed? – zökkentett ki a gondolataimból.
– Köszönöm, de nem látom szükségét, eddig egyszer sem találtam hibát a munkádban.
Ha valaki csodálkozna a tegező viszonyon, elmondom ez olyan észrevétlen módon alakult ki közöttünk.(Persze az angol nem úgy tesz különbséget tegezés és magázódás között, mint a magyar nyelv ez inkább a kifejezések használati módjában jelentkezik)
– Mostanában olyan fáradtnak látszol – szólalt meg újra – remélem nem valami betegség kerülget!
– Á! Csak kicsit megszaporodtak a „társasági kötelezettségeim” – válaszoltam.
– No persze, a nővéred… jól hallottam, hogy mivel foglakozik…?
– A családon belüli szexuális kapcsolatokra gondolsz…?
– Igen-igen és nagyon is érdekel milyen eredményre jut… tudod, hogy már városi szinten kering ez a téma. Endem… szóval magam … azaz nekem is… – dadogott váratlanul, fülig pirulva.
– ???? – néztem rá kérdőn, nem értve hirtelen zavarát.
– Szóval Steve, nem is értem, miért kezdtem bele… de… szóval … szóval azt hiszem neked elmondhatom … nekem is van tapasztalatom ezen a téren.
– Hogyan?… no csináljunk egy kávét, azután ülj le és mesélj!
Mire elkészült a kávé és helyet foglaltunk a dohányzóasztalnál, szemmel láthatóan megnyugodott.
– No én készen állok, hallgatlak.
– Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim egy autóbalesetben meghaltak s engem az apai nagyszülők fogadtak magukhoz. Mivel én elég késői gyerek voltam, így nagyon nagy volt közöttünk a korkülönbség. Nem igazán találtuk meg egymással a közös hangot. Nem is nagyon tudtuk titkolni a közöttünk feszülő ellentéteket. Jól látta a helyzetet apám öccse Jason nagybátyám s amikor leérettségiztem, felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Jason még elég fiatal volt – alig múlt harminc éves – s a jól menő számítógép szervize, egy nagyon is kényelmes, életet biztosított neki. Szemmel láthatóan a nagyszüleim is megkönnyebbültek s boldogan áldásukat adták a változtatásra. Nem tagadom, én is boldogan fogadtam az ötletet. Jason háza nem volt palota, de ahhoz elég nagy, hogy két ember, egymás zavarása nélkül, élhessen benne. Megkaptam az egyik szobát, úgy mond’, kizárólagos használatra, ahol, mint Jason mondta, lehet egy kis magánéletem. Vitt magával, hogy válasszak magamnak bútort. Segített átköltöztetni a holmim. Kívánságom szerint berendezhettem magamnak a fészket. Azután, hogy nagymami, még azt is meghatározta, melyik székre mikor ülhetek, ez a szabadság, igazán kedvemre való volt. Eddig is jól kijötten Jason-nal – amíg kisebb voltam, bizalmas barátként kezelt engem, ő volt akinek mindent elmondhattam, segített, ha kellett, a tanulásban – ezután egyenesen imádtam. Néhány nap alatt igazán sikerült fészket raknom. Belaktam a szobámat a saját kedvem szerint s úgy döntöttem, hogy „kiveszek egy kis szabadságot”, azaz kihasználom a nyár és a kertben található medence, nyújtotta lehetőségeket. Reggel magamra kaptam a bikinimet s egy törölközőt és kivonultam a medencéhez. Miután a víz kellemesnek bizonyult, leúsztam annyi hosszt, amennyit az erőnlétem elviselt, majd úgy döntöttem, ideje egy kis színt szereznem hófehér testemre. Kifeküdtem a partra, a törölközőre s behunytam a szemem. Az elmém nagybátyám körül kezdett forogni. Jason igazán jóképű, magas, kisportolt, barnára napozott testű férfi. Afféle „lányos anyák álma” típus. Igazából rádöbbentem, hogy nem is „nagybácsiként” gondolkodom róla, hanem egy kívánatos férfi képe kerengett az elmémben. No! Nem lesz ez így jó! Talán nem kellene így gondolkodnom róla, de nem igazán sikerült kivernem a fejemből. Beugrottam újra a vízbe és alaposan kifárasztottam magam. Ahogy visszafeküdtem a medence szélére, sikeresen el is aludtam. Jason gyengéd rázogatására ébredtem.
– Ébresztő Conny, teljesen leégsz a napon – ha már le nem égtél – meg aztán fel kellene öltöznöd, hogy elmehessünk enni valamit!
– A nagyon jó – mondtam – farkaséhes vagyok. Húsz perc és elkészülök.
– No ezt lemérem – nem láttam csajt, aki ennyi idő alatt kész lett volna – zrikált.
– No, úgy-e mondtam! Milyen gyors vagyok – és tényleg, alig fél óra alatt, már meg is jelentem.
– Arról volt szó, hogy milyen gyors leszel, nem, hogy milyen lassú – mosolygott, a popómra csapintva.
Az étteremben hosszú beszélgetésbe kezdtünk, miután rákérdezett a terveimre. Elmondtam neki, hogy egy évig dolgozni szeretnék mielőtt egyetemre mennék.
– Ó kiscsikó! Engedd meg nekem, hogy én ajánlhassak munkát neked erre az évre. Szükségem van egy recepciósra, aki jól néz ki és képes az ügyfelekkel megfelelően kommunikálni. Úgy vélem megfelelnél erre a munkára.
– Részemről tetszik így első hallásra de tudnom kellene, mennyi a munkaidő, mit tudsz fizetni érte.
Mire a vacsorával végeztünk, lényegében mindenben megegyeztünk, azzal lezárva, hogy a jövő héten megkezdhetem a próbaidőt. Lényegében, ezután szinte észrevétlenül, visszatértünk abba az állapotba, ami kisiskolás koromban volt. Kötetlenül szóba kerültek randevúk, fiúk és lányok, akik az életünkben eddig előfordultak. Szóval mindenféle bizalmas dolgok is előkerültek. Nem szaporítom a szót, igazán jól éreztem magam s az idő, észrevétlen elrepült. Majd’ éjfél volt mire hazaértünk s mivel Jasonnak reggel dolga volt, igen hamar ágyba vonultunk. Lefekvés után a gondolataim ismét, Jason a férfi, körül kezdtek keringeni. Az esti, bizalmas beszélgetés csak „turbózta” a fantáziámat. Elképzeltem milyen lehet ruha nélkül – nem volt nagyon nehéz, hisz’ fürdőruhában többször is láttam őt – s , nem tagadom nagyon is „egészséges” gondolataim támadtak. A fantáziám „csiklandósnál-csiklandósabb” részleteket vetített elém s határozottan éreztem, hogy egyre nedvesebbé válok. Nem állhattam ellen – tudod(vagy persze nem tudod) én eléggé forróvérű típus vagyok – ujjaim automatikusan a puncimra csúsztak s hamar rátaláltak feszülő csiklómra. Eleinte csak finoman simogattam, ám hamarosan féket oldott bennem a vágy és maradék tudatomból kizárólag arra futotta, hogy túlzott hangoskodással el ne áruljam tevékenységemet. Az orgazmus pillanatában nagybátyám izmos, kívánatos teste borult rám. Reggel nagybátyám készülődésének hangjaira ébredtem s elhatároztam felkelek és reggelivel kedveskedem neki. Jason belépett a konyhába s kellemesen meglepődött tevékenységem láttán. Gyorsan bekapta az általam készített omlettet. Azután mondta, hogy kettő felé valószínűleg értem jön. Éjszakai zajokkal kapcsolatban nem tett megjegyzést, tehát valószínűsítettem, hogy elég mélyen aludt és nem hallott semmit maszturbálásom hangjaiból. Kitakarítottam és rendet raktam. Gyorsan repült az idő. Közeledett a két óra s elhatároztam, hogy csinosan felöltözök Jason tiszteletére. Fekete forrónadrágot és fehér blúzt vettem magamra s a hajamat is rendbe tettem.
Éppen végeztem, amikor megérkezett. Azt mondta megyünk és vásárolunk nekem ruhákat, mert az is kell az új munkámhoz. Mondtam, hogy nekem nincs túl sok pénzem de gyorsan leintett. Tekintsem úgy, mint születésnapi ajándékot – és mint munkáltatónak amúgy is biztosítanom kell a megfelelő munkaruhát a dolgozó számára – mondta vigyorogva.
Az üzletben segített kiválasztani vagy hat különböző ruhát, azután hirtelen úgy döntött, hogy nekem még több dologra van szükségem. Vett három bikinit – mondván, ami most van az „már nem illeszkedik tökéletesen”. Elpirultam a gondolattól, hogy ilyen részletesen megfigyelt. Aztán szólt, hogy azt is látta: fehérneműben is szűkölködöm, tehát irány a megfelelő üzlet és ott is alaposan bevásárolt nekem. Kicsit furcsán éreztem magam, mert korábban ilyen vásárlásokat az anyuval végeztem de be kell vallanom, Jason hasznos tanácsokkal és jó ízléssel segített a válogatásban. Mire végeztünk mindketten megéheztünk és egy közeli vendéglőbe tértünk be étkezni. Evés közben megkérdeztem, hogy minek köszönhetem ez a jelentős bevásárlást. Amíg velem élsz nem szeretném, ha bármilyen hiányt szenvednél. Az, hogy elvesztetted a szüleidet, nem azt jelenti, hogy el kell vesztened a fiatalságodat és a normális élet lehetőségét – válaszolta. Megöleltem s köszönetet mondtam mindenért. A vacsora után hazahajtottunk s megint csak megállapítottuk: ideje aludni menni. Az ágyban megint rám törtek az előző napi gondolatok. Lázas fantázia, Jason kívánatos testéről. Vajon milyen lenne magamban érezni őt miközben erős karjaiban megolvadok. Szinte észrevétlenül ujjaim, megint csak csiklómat gyötörve, az orgazmus görcsébe repítették testem s nem voltam biztos benne, hogy hangomat kellően vissza tudtam volna fogni. Reggel a zuhany hangjaira ébredtem és siettem Jason reggelijét elkészíteni. Már nem lepődött meg de szemmel láthatóan, jól esett neki. Távozáskor két nagy puszit ültetett az arcom két oldalára s megkérdezte, hogy étterembe menjünk vagy rendeljünk kínait. Mondtam, hogy gondolkozni fogok rajta.
Mivel előző nap alaposan kitakarítottam csak egy gyors rendrakás várt rám. Utána úgy gondoltam bejáratom az egyik új bikinit és választottam Jason könyvszekrényéből egy könyvet, hogy ne unjam magam napozás közben. Alig, hogy elkezdtem olvasni, rájöttem ez egy erotikus regény s, talán mondanom sem kell, a story termékenyítően hatott fantáziámra. A zárt kertben „monokinizve” napoztam és a cickóimat birizgáló napsugár valamint a regény erotikus tartalma együttesen eléggé feldobott engem. A szereplők helyére képzeltem magamat és Jason nagybátyámat, mint két forró szeretőt. Egyszerűen nem érdekelt, hogy a nagybátyám, annyira akartam őt. Már is tervek cikáztak a fejemben: nem megyünk este sehova, rendelünk kínait, s ha törik-szakad, ma este elcsábítom őt.
Befejeztem a „strandolást”, bementen a házba. Előszedtem a fehérneműimet és az egész ruhatárat, hogy a tervemhez megfelelő, „harci öltözéket” válogassak ma estére.
Aztán elvetettem a kínait is és gyorsan készítettem egy taco-t.
Mire belépett az ajtón minden kész volt – az étel és öltözék egyaránt (igazán dögösnek éreztem magam). Jason örült a főztömnek – nehéz napja volt és csak a kedvemért mentünk volna valami vendéglőbe, meg jól is esett neki, hogy én(!) főztem a számára.
Míg az ételt felszolgáltam neki, gondoskodtam róla, hogy kellően észre vegye a „kirakatot”. Nem kellett csalódnom, a vacsora végére kellően fel tudtam csigázni az érdeklődését. Ezen közben magam is éreztem, hogy a bugyim csucsog a nedvességtől.
A szennyes edényeket gyorsan a mosogatógépre bíztam és féloldalt melléültem a kanapén de úgy, hogy lehetőséget adjak, mindenféle izgató látványra.
A beszélgetés fonala össze-vissza tekergett. Szó esett a leendő munkámról, a középiskolai évekről, fiukról akikkel jártam, majd, hogy jelenleg ki a barátom. Mondtam neki, hogy éppen nincs senkim. Megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Mondtam, már nem. Azután hozzátettem, hogy egyetlen alkalom volt. Kérdezte miért. Mondtam, hogy nem volt jó, a fiú türelmetlen és valószínűleg tudatlan is volt. Sajnálkozott, amiért csak rossz tapasztalatom volt. Kérdeztem: nem akarsz segíteni. Visszakérdezett: tudod, hogy mit kérsz tőlem? Szó nélkül felálltam, hozzáléptem és szájon csókoltam. Jó válasz ?- kérdeztem.
Szó nélkül magához vont és megcsókolt.
– Nem mentem túl messzire? Valóban ezt akarod – kérdezett gyengéden.
– Akarlak!Igen akarlak téged, mindennél jobban – válaszoltam.
– Az előző két éjszaka is rám gondoltál? – hallottalak s ha ezt tudom, bizony csatlakoztam volna!
– Sajnálom, hogy nem jöttél, boldog lettem volna!
Megint csókolóztunk s közben megszabadított a felső résztől. Könnyedén felkapott s meg sem állt a franciaágyig. Ráborult a feszesen meredező mellbimbóimra és habzsolni kezdte azokat. Egy merő libabőr lett a testem és hangosan nyögtem a gyönyörtől. Istenem, ez annál is jobbnak tűnt, mint ahogy álmaimban elképzeltem. Ajka és kezei folyamatosan fokozták vágyamat, egész testem bebarangolva. Szoknyácskámhoz érve, levette rólam.
– Tudtam, hogy gyönyörű lesz rajtad – szemlélte elégedetten, az előzőnap vásárolt, bugyit rajtam.
– Vedd le rólam, alatta még jobb vár rád – nyöszörögtem.
Az utolsó akadály megszüntetését követően, nyelvével megtalálta combom és céltudatosan haladt a puncim felé. Mikor célba ért tudtam, másodperceken belül, menthetetlenül elélvezek. Úgy lett. Ívbe feszült testtel, hörögtem az éjszaka csendjébe gyönyörömet. Percekig tartott, míg magamhoz tértem s amint a szemem kinyílt, ott állt előttem Jason anyaszült meztelen. Hű, micsoda gyönyörű fallosz de vajon elfér-e bennem – életemben először láttam igazi férfit ruhátlanul.
Jason megkérdezte – még mindig akarsz engem? Én csak szó nélkül húztam magamhoz, jelezve ezzel válaszom.
Pillanattal később, Jason felettem volt, s éreztem bebocsátásért kopogtat combjaim közébe. Szinte csurgott belőlem a jótékony kenőanyag s éreztem a jóleső feszülést, amint töri útját belsőm felé. S akkor tövig belém hatolt és sikoltottam az örömtől. Kivárt kissé, hogy kiélvezhessük az egyesülés csodálatos pillanatait, majd ütemesen mozogni kezdett bennem. Igazán ekkor éreztem meg, mi is a testi szerelem igazi csodája. Minden mozdulata őrülten kergetett feljebb és feljebb a gyönyör grádicsain. Egymást tépve, harapva, marcangolva értünk fel a csúcsra és omlottunk össze a gyönyörben.
Aznap éjjel nem sok időt hagytunk az alvásra és nem is aludtunk többet külön ágyban.
A következő évben beiratkoztam az egyetemre, ám a szünetekben, nyáron és amikor csak lehetőség volt rá, rohantam élvezni nagybátyám „különleges szolgáltatásait”
Igazából Jason azt akarta, hogy találjam meg a magam életét, azért dolgozom most nálad de elárulom, hogy szinte minden hétvégét rohanok vele tölteni és most a kérésemre azon dolgozik, hogy eladja a vállalkozását és ideköltözzön, mert vele tudom csak elképzelni az életem. Ha akarjátok felhasználjátok egy interjú gyanánt – persze név nélkül – az én történetemet is. Tudod, eddig kettőnkön, kívül nem ismerte senki az életemnek ezt a részét. Remélem jól gondoltam, hogy neked nyugodtan feltárhatom a titkunkat – nem is tudom mi vezetett, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy mindezt elmesélem. Nem tudom, de jól esett kiadni magamból.
– Abban biztos lehetsz, hogy húgomat kivéve, tőlem senki sem fogja megismerni az életednek ezt a részét. Én pedig nem foglak el- és megítélni e miatt. Igazából, csak az irántad érzett bizalmat, erősítetted meg bennem.
– Hűha! De elszaladt az idő – alkalmasint szívesen megismerkednék a nagybátyáddal is – de most rohannom kell, mert hugi még nem igazán ismeri ki magát a városban és nem volt időnk autót sem szerezni neki.
– Steve! Ha gondolod szívesen besegítek az autó vásárlásba.
– OK. Holnap megbeszéljük – see you!
Rohantam hugiért s közben eszembe jutott, hogy holnap egy mobiltelefont is kell szereznem neki!
Nyári vakáció 5. rész – Tizenöt év múlva 2. fejezet
Az úton hazafelé mindketten mély hallgatásba burkolóztunk. Szorongattuk egymás kezét s a hallottak jártak az eszünkben. Kezdett derengeni, hogy a „felső tízezerbeli”társaságban miért is váltott ki akkora érdeklődést – talán izgalmat – hugicám kutatási témája. Mindezidáig úgy gondoltam a mi kis „privát kapcsolatunkra”, mint a világon talán egyedülálló dologra, ami ugyan lehet, hogy valakikkel még előfordulhatott, de azért afféle különlegesség, aminek előfordulási valószínűsége csak ezrelékekben fejezhető ki. Még akkor is csak a személyes érintettségre gyanakodtam, amikor hugi ezt a témát választotta kutatásai tárgyának. Szinte fejbe ütött, amikor Márk elővezette a saját történetét. Lehet, hogy ez ügyben még sok meglepetés fog érni?!
Hazaértünk és még mindig szó nélkül léptünk be az ajtón, csak miután betettük magunk mögött, öleltük át egymást. Hugi a szemembe nézett és csókra nyújtotta az ajkát.
Vetkőzni kezdtünk.
– Te! Én még mindig, Mark történetének hatása alatt vagyok.
– Bizony én is. Most még erősebben érzem, milyen jó, hogy vagy nekem – válaszoltam.
– Csak, mert én sokkal rámenősebb voltam, no meg az a „kilenc hónapi gyakorlás”, tudod mielőtt a világra jöttünk volna – karolta át ruhátlan derekamat.
Gyorsan zuhanyoztunk és halálos fáradtan bebújtunk az ágyba. Hugi befészkelte magát az ölembe s mikor átkaroltam, csak annyit suttogott – de jó itt, veled!
Másnap reggel: Kipihenten, viszonylag korán ébredtem. Az éjszaka folyamán kedvesem melle valahogy a kezembe keveredett. No gondoltam, az bizony jó helyen van, és finoman játszani kezdtem vele. Mindig csodáltam hibátlan alakját, lágy feszességét, érzékenységét. Az izgalom első és csalhatatlan jele, a két gyönyörű bimbó keményre feszülése volt huginál. A simizés hatása már meg is mutatkozott, mindkettő szinte átszúrta a tenyeremet – fokozva persze, az én reggeli vágyamat is. Hugi is elárulta magát, mert határozottan hozzám dörzsölte finomságos popsiját. Lassan, még mindig csukott szemekkel, a hátára fordult. Azonnal kihasználtam a lehetőséget és az egyik bimbócskát gyengéden a számba vettem s ajkammal, nyelvemmel morzsolgatni kezdtem. Kisvártatva nagyot sóhajtott s fél karral, magához szorított. Az egész helyzet eszembe juttatta, azt a bizonyos első alkalmat, amikor besurrantam hozzá.
– Te most az én rossz kicsi babám vagy – suttogta, ugyanúgy, mint akkor.
– Most mit fogsz csinálni – folytatta s nekem eszembe jutott a korabeli válasz.
– Várj kicsit, mindjárt meglátod – azzal lassan a combjai közé csúsztam.
Arcomat imádott puncijához dörzsöltem – isteni illat, ezt nem lehet unni. Azonnal felcsaptak bennem a vágy lángjai s vissza kellett magamat fogni, nehogy az enyémért cserébe, elrontsam az ő örömét. Lázasan csókolgattam bársonyos combtövét, amitől az ő teste is remegni kezdett. Meg kell kóstolnom, újra meg újra. Nyelvem az ígéret földjének kapuján kopogtatott a bebocsátásért. Persze, az elutasítás legkisebb jelét sem tapasztalván, bátran megindult a gyönyörök kapuján át. Szembe találta magát a vágy óceánjával. S ezt most bizony, nem csak átvitt értelemben gondolom. Hugim Bartolini-mirigye igen csak termelékenyen működött s tökéletes olajozást biztosított péniszem virgonckodásához. De most még csak a „kulináris” élvezeteknél tartottam s ízlelő-bimbóim közvetítették agyamnak, az endorfin és a tesztoszteron termeléséhez szükséges üzeneteket. Habzsoltam, hugi punciját s az első orgazmusa nem is váratott sokat magára.(Alighanem, edzenem kell, mert még néhány hasonló cselekedet s nyak-törötten élem tovább életem – bizony nem kívánom abbahagyni hugi ilyen irányú kényeztetését – tehát edzenem kell a nyakizmomat)
Most viszont, a másik „menekülési utat” választottam. Fölé támaszkodtam s most már, a másik, vágytól feszülő testrészemmel kéredzkedtem be a csodák barlangjába s minő meglepetés, megint nem találtam ellenállásra. Mit is beszélek ellenállásról, amikor vákuumként szippantott magába s lábaival fenekem sarkallva, préselt a legteljesebb mélységébe. Pillanatokig levegőt sem kaptam, mozdulni sem tudtam, olyan erősen szorított magához-magába. Üvegesedő tekintete jelezte újabb gyönyöre épülését. Szinte mozdulatlanul szorongtunk – miközben édes(és éhes) puncija pulzálva fejte farkamat s hajszolt mindkettőnket az orgazmus felé. Még, egyszer sem éreztem a gyönyör ilyen fokát, ahogy most a kéj megütött. Szinte kívül kerültem önmagamon és láttam gyönyörben vonagló testemet, amint erőtlenül az imádott testre zuhant. Hugi körmei a derekamat szántották s csak távolról hallottam extatikus hörgését. Azután csend. Úgy éreztem mozdulni sem tudok s hugi is látszólag élettelenül hevert alattam.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg tudatom visszatért s csak azt érzékeltem, hogy húgom szemébe tekintve, egyfajta „én vagyok az Isten” érzése hatalmasodott el rajtam.
– Mi volt ez – suttogta – azt hittem meghaltam s már odaát vagyok.
– Hááát…én is egy angyal karjaiban érzem magam…ember ezt nem igen tehette volna, csak te az én angyalom – csókoltam végig amit elértem belőle.
– Te! – ha ez mindig ilyen lenne, nem is tudom hogyan lehetne kibírni – sóhajtott.
– Fel kellene kelni, mert tiszta lucsok alattunk az ágy – ezt melyikünk csinálta – kuncogott.
– Jézusom! Ezt én műveltem veled? – látta meg derekamon, a frissen szántott barázdákat.
Magam is csak most kezdtem érezni „keze nyomát”.
– Úgy-e? Milyen kis vadóc tudsz lenni. Máskor ellenőrizni fogom a körmeidet mielőtt a közeledbe megyek.
– Ne légy piszok – gyere megpuszilgatom, az gyógyít – gügyögött, mintha egy megsebzett gyerekhez szólna.
Sajnos az órára néztem s kénytelen voltam megállítani az újra éledő vágyakat. Fürdeni, öltözni kell! Perceken belül itt lesz érted önkéntes ciceronéd, Mark. No meg nekem is keményen indokolni kellene, amiért nem érkezem meg pontosan a hivatalomba.
Szerencsémre éppen elkészültünk, amikor harsány good morning-gal megérkezett Mark.
– Munka után ne csináljatok programot, mert ma is a vendégeink vagytok – Sara „belétek szeretett” – még soha senkihez a baráti körben így nem ragaszkodott – jelzem örülök, hogy így van.
– Mark! Nem akarunk a nyakatokra akaszkodni…
– Vita nincs, amúgy mondd ezeket az asszonynak, majd meglátod, hogyan reagál! – zárta le a témát.
A nap gyorsan elrepült. Napközben telefonált Mark, hogy egyenesen hozzájuk menjek, mert hugit ő már haza is viszi, hadd beszélgessenek a lányok.
Levinékhez érkezve csodálatos illatok fogadtak s megkordult a gyomrom – most jöttem rá, hogy reggel, a szó szoros értelmében, elbasztuk az időt és egész nap eszembe sem jutott, hogy enni is kellene valamit.
Sara megint valami ételcsodával állt elő. Meg is jegyeztem, hogy nem is igazán amerikai asszony, hiszen kiválóan főz.
– Hát igen, a nagymamám olasz volt – mondta büszkén Sara
– Nocsak, rokon lelkek(?), nekem is az egyik nagymami olasz volt – jegyeztem meg s egy talányos pillantás volt rá a válasz.
Jóízűen és jó kedvűen költöttük el a lunch-öt. Márk újfent magyar bort (bikavért) kínált. Azt mondta, a nehéz marhasültre ez a legjobb és amúgy is ez a kedvence. Nem vitatkoztunk és átvonultunk megint smoking room-ba. Kényelmesen elhelyezkedtünk, iszogattuk a finom egri nedűt, ám láttam, hogy Sara izgatottan fészkelődik.
– Megvallom őszintén alig várom, hogy az én „gyónásomat” is meghallgassátok. Mark az egyetlen, akinek eddig megvallottam a titkomat. Alighanem a katolikusoknak a legnagyobb találmánya a gyónás, mert az embernek szüksége van arra, hogy a nagy, benne feszülő dolgokat, kiventilálja magából. Nálunk erre találták ki a pszichológusokat, de én sem katolikus nem vagyok, sem agykurkászhoz nem járok s vannak dolgok, amiket csak nagyon bizalmas körben lehet elmondani. Úgy örülök, hogy jöttetek – igazán nem is tudom, hogy miért érzem úgy, mintha a testvéreim lennétek – de jó, hogy így van!
– Megtisztelsz bennünket – mondtuk szinte egyszerre – majd egymásra mosolyogtunk – elvégre ikrek vagyunk vagy mi – tettük hozzá mintegy magyarázatként.
– No én kezdem is a story-t. Érettségi előtti évem elég pocsékra sikeredett. A szüleim elváltak, a gyerekkorom óta barátom és titkos szerelmem családja, az ország másik végébe költözött – és tudjátok az itt éppen hatezer mérföldet jelent – nem volt más a tanulásba temetkeztem. Anyámmal nem igazán volt jó a kapcsolatom – tudjátok itt Amerikában szinte általános, hogy a típusos amerikai nő a lányát-lányait, afféle vetélytársnak tekinti. No anyámmal és velem szintén ez volt a baj. Az elmondottakból egyenesen következett, hogy amikor választhattam én az apámmal maradtam. Apám, egy nagy, sok telephellyel rendelkező cégnek, egyik vezető managere volt. „Kitört” a tavaszi szünet és vidáman siettem haza az iskolából. Hazaérve látom, hogy apu éppen csomagol.
– Hová készülsz – kérdeztem meglepetten
– Seattle-be kell mennem s körülbelül egy hetet kell ott töltenem.
– Nem mehetnék veled? Az iskolában épp’ ma kezdődött a tavaszi szünet.
– Tényleg jönni akarsz? – kérdezte meglepve
– Igen, igen, igen – sikítottam, mint egy kisiskolás és ugrottam a nyakába.
– No rendben, pár óra múlva indul a gép. Csomagolj, én addig hívom a légitársaságot, hogy foglaljak még egy helyet!
Hirtelen nem is fogtam fel, hogy apuval utazhatok a sóstavak vidékére – de nem is az volt a fontos, hogy hova, hanem az apuval! Futottam a szobámba, előkeríteni a bőröndöm s közben lázasan járt az agyam, hogy mit is kellene becsomagolnom. Az igazság az, hogy eddig nem nagyon hagytam el a városunk környékét s ez is izgalmat okozott bennem. Gyorsan összeszedtem farmerokat, szoknyát, fehérneműt, és egy bikinit. A bikinit persze fel kellett próbálni, mert tavaly nyár óta nem volt rajtam és ki tudja… Ahogy levetkőztem a tükör előtt, igazán nem éreztem, hogy szégyenkeznem kellene a testem miatt. Telt, feszes mellek, formás segg, jó kis combok…szóval minden a helyén volt. Felöltöttem a bikinit s rájöttem, hogy szépen kiemeli mindazt, amit az imént oly’ szemrevalónak ítéltem meg.
(Jelzem, Sara elbeszélését nem akartam megzavarni, csak azért nem szóltam közbe, hogy a mai formája is igazolja, amit akkori alakjáról előad!)
Ebben a pillanatban lépett be az apu.
– Édes – mondta – van egy rossz hírem, már nem tudtam neked jegyet szerezni a gépre, úgyhogy attól tartok, most itthon kel maradnod.
– Aúúú! Apu – nyögtem, mert igazán menni szerettem volna.
– Tudom és én is sajnálom, de nincs semmi lehetőségem s ráadásul nekem időre kell érkeznem. De mi ez a dögös fürdőruha rajtad?
– Ó ez csak a tavalyi – láthattad már rajtam.
– Tudod baba én igazán sajnálom és mindent megpróbáltam – mondta halkan, miközben mellém ült az ágyra, ahova a rossz hír hallatán lerogytam.
– Apu, ismerlek. Tudom, hogy mindent elkövettél, csak épp’ annyira szerettem volna.
– Tudom baba, legközelebb hamarabb ébredünk – közben finoman masszírozta a vállam.
A masszázs jónak tűnt s egy sóhajjal hozzádőltem, kicsit talán nyöszörögtem.
– Élvezed kicsim? – kérdezte.
– Igen, nagyon finom – simultam még inkább hozzá.
– Az jó, tudod, hogy szeretem, ha jól érzed magad.
Meg nem tudnám magyarázni, hogy mi ütött belém, de apu combjára tettem a kezem, de úgy hogy kéz élem a nemi szervéhez ért. Meleg borzongás futott végig a testemen s alig vettem észre, hogy apu keze is megállt. Egy pillanatra megdermedtem, de a kezem önkéntelenül tovább mozdult és most már tudatosan markoltam a farkát, ami villámgyors növekedésnek indult. Még egyszer az eszembe villant, hogy meg kellene állnom, de a vágy, és talán a kíváncsiság is, tovább lendített a megkezdett úton. Emeltem a fejem és ajkamat csókra kínáltam apunak. Ő, érezhetően megbabonázva, arcomat lassan, finoman a kezébe fogva megcsókolt. Nem ez volt életem első csókja, de ez nem hasonlított semmi korábbira. A testem szó szerint lángba borult. Eszembe sem ötlött, hogy az apám az akit csókolok, ölelek. Egyszerűen, nincs rá jobb szó, megolvadtam. Ma is borzongok, ahogy mesélek róla – s elárulom, az elmúlt években, erotikus álmaim kizárólag erről szóltak. Édes Márkom, hányszor ébresztettem, hogy álmomtól forró testem csillapítsa. Aput is elvarázsolták a történtek. Reszkető kézzel simogatta a mellem. Csókja ajkamról nyakamra vándorolt s én igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobban hozzáférhessen testemhez. Közben, szinte kétségbeesetten markolásztam kőkeménye duzzadt fütykösét. Forró lélegzete izgatta testem s nem tudom igazán melyikünk szíve dübörgött hangosabban. Szabad kezemmel, szinte letéptem magamról a bikini felsőt, remegve kívántam apu száját bimbóimon érezni. Mellbimbóim olyanok voltak, mint apró rózsaszín sziklák s közben nagyfeszültségű jeleket küldtek gerincembe, amiktől bikini-alsóm úgy átázott, mintha most léptem volna ki az uszoda vizéből. Apu folyamatosan szopta, simogatta melleimet és hasikámat. Egyik kezemmel az alsómtól igyekeztem megszabadulni, a másikkal apu farkát próbáltam lázasan kiszabadítani fogságából. Végre sikerült megszabadulnom utolsó ruhadarabomtól. Apu csillogó szemmel gyönyörködött testemben. Száját, mint éhes csecsemő, újra mellemre borította s keze vándorútra indult testemen, bejárva annak minden porcikáját. Az inget szinte letéptem róla s sikerült kibontanom övét, már húztam is a cipzárt nadrágján. Akkor már ő is segített, csípőjét emelve, hogy megszabadítsam nadrágjaitól. Öleltük egymást anya szülte meztelenül, úgy mintha az életünk függene ettől. Kezembe kaparintottam kőkemény kakasát, szorongattam, simogattam, majd kíváncsian megnyaltam a szivárgó elő nedvet. Ez ízlik konstatáltam. Finoman ajkam közé fogtam és nyalogatni kezdtem. Aput mintha villámcsapás érte volna, olyant rándult a teste. A reakciója még inkább felizgatott. Elhatároztam, hogy nem állok meg, amíg ő meg nem állít. Remegett a gyönyörtől s hangos nyögései az egekig korbácsolták vágyamat. Egyre mélyebben csúsztattam számba szerszámát, amivel végképp sikerült összezavarnom szavait. Ezerfélén próbálta magyarázni, milyencsodás, amit érez, aztán egyszer csak jövök vigyázz, jövök vigyázz, nyögte. Még inkább szívtam, masszíroztam – annyira akartam a gyönyörét fokozni. S akkor hirtelen megéreztem, ondója pulzálva ömlött a számba, alig sikerült oly’ gyorsan nyelnem ahogy száguldott belém. Apu rázkódott és – nincs jobb szó rá: visított az orgazmus alatt. Ahogy magához tért, őszinte csodálattal nézett rám és végre csókolni kezdte újra a testemet. Most én kóstollak meg édes s széttárt combjaim közé helyezkedett. Nyelve finoman szétválasztotta szemérem ajkaim. Úgy éreztem belehalok a gyönyörbe. Dobáltam a fejem és puncimat szorítottam minden erőmmel a szájához. Nyelve vitustáncot járt a csiklómon s ujjai feltárták barlangom minden négyzetcentiméterét. Megállíthatatlanul hajszolt az orgazmusba. Olyan intenzív volt az élvezet, hogy teljesen elvesztettem a kontrollt a testem felett s valami állati üvöltés szakadt fel belőlem. Tudtam, nem akarok megállni. Kívántam apám fütykösét magamban. Teljes erővel húztam – gyere, gyere, magamban akarlak érezni – követeltem.
Nem álhatott ellen. Farkát finoman puncimhoz érintette, de én már türelmetlen voltam. Határozott mozdulattal megragadtam és magamba irányítottam. Elindult befelé s akkor megérezte az akadályt s megmerevedett. Ne állj meg akarom, akarlak téged, neked akarom adni – kiabáltam – s közben minden erőmmel kényszerítettem a folytatásra. Akkor jött. Egyetlen határozott mozdulattal tövig bennem volt s kis időre megállt. Több fájdalomra számítottam. Igazából, amit éreztem inkább csak fokozta gyönyörömet és alátámasztotta nővé válásom tudatát. Jól esett a teljes telítettség érzése. Lassan megmozdultam, jelezve, hogy várom a folytatást. Apu szépen, ütemesen mozgott bennem. Minden mozdulatánál úgy éreztem, hogy megérkezik a beteljesülés. Azután már nem volt tovább. Azt hittem, hogy amit néhány perce átéltem, annál már nem lehet semmi csodálatosabb. Néztem aput s élveztem a testem nyújtotta öröm visszatükröződését az arcán. Hirtelen az egész testem megfeszült, a látásom szinte szétesett, csak alaktalan foltok képe hullámzott előttem és akkor a sötétség. Lebegtem a semmiben. Nem tudom – amennyire tudom senkinek sem sikerült még megfogalmaznia ezt az érzést, mert igazán nem hasonlítható semmihez, aki átélte az tudja miről beszélek, aki nem, azt nagyon sajnálom – nos hát én sem tudom elmondani, hogy mit éreztem. Annyit tudok, hogy ez volt az az idő, amióta tudom: szeretek nő lenni, mert nőnek lenni nagyon jó!
Azt hiszem apu velem egy időben élvezhetett el – ezt igazából sohasem tudtam meg csak az tapasztaltam, amikor magamhoz tértem, hogy szerelmi koktélunk bőségesen áztatta a combjaimat s alattam az ágyat.
Apu szerelmesen simult hozzám s nekem is olyan „bújhatnékom” volt. Örömmel tapadtam hozzá a hátammal. Lassú mozdulatokkal és nagyon, nagyon gyengéden, túláradó szeretettel, simogatott, csókolgatott. Éreztem a vágy újra éledezik bennem s apu kakasa sem került nyugalmi állapotba. Ott kopogtatott a popóm környékén bebocsátásra várva. No nekem sem volt ellenemre, ezért megemeltem a lábam, megfogtam a farkát és újra magamba igazítottam s egy kis fészkelődéssel, teljesen ráhúztam magam. Kis telhetetlen – suttogott apám, de nem tiltakozott egy szóval sem. Lassan megmozdult bennem s rögtön éreztem, hogy ez valami új érzés. Valami olyat érintett, ami még fokozta a kéjt bennem. Ma már tudom: a „G pontom” masszírozta farkával. Egyre gyorsabban pumpált bennem s csak arra figyeltem, hogy a lehető legmélyebbre csússzon belém minden mozdulattal. No és akkor robbant – nem tudom másként jellemezni – bennem valami. Az öntudat ismét elhagyott pár másodpercre s mikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy bepisiltem. Csurom víz volt minden alattam, a combjaim, a hasam – borzasztóan szégyelletem magam. Sűrű bocsánatkérésekbe kezdtem volna, de apu gyorsan megállított. Nyugi, nyugi – mondta – ez a női magömlés, ez egy olyan csoda, ami igazán ritkán adódik az ember életében. Egyetlen egyszer volt benne részem mindez idáig a negyven-pár évem alatt. Ez jó ne szégyelld, ez fantasztikus!
Már nem is volt semmi csalódás bennem az elmaradt utazás miatt, apuval szeretkezni annyival többet ért!
Jött az érettségi, meg egy csodás nyaralás apuval. Azután jöttem ide az egyetemre. Megismerkedtünk Markkal s apu is kapott egy csinos, fiatal új feleséget.
Amit tudok a szexről, azt mind-mind apu gyengéd és szerető útmutatásának köszönhetem. Nem bántam meg semmit. Nem maradt tüske bennem csak a gyönyörű emlékezet. Valójában Markkal is azért jöttünk össze és élünk boldogan több, mint húsz éve, mert annyira hasonlít apára – kívül és belül egyaránt.
Kipirult arccal és könnyekkel a szemében fejezte be az elbeszélést, szorosan férjéhez símulva.
Örökké kikívánkozott belőlem ez a titok. Többször volt, hogy azt éreztem: itt az alkalom de azután mindig kiderült, hogy mégsem alkalmas a partner. S jöttetek ti és valahogy azonnal éreztem, van valami lelki közösség közöttünk. Szinte megkönnyebbülést érzek, amiért elmondhattam nektek. A’propos – fordult hugi felé – te miért választottad pont ezt a kutatási témát magadnak?
Összenéztünk hugival, kissé t’án el is pirultunk.
– Rendben, el fogjuk mesélni, de ma már késő van és ez egy hosszú történet.
– Nem akarok tolakodni, gondolom nem a mai, az utolsó alkalom, amikor erre lehetőségünk lesz – válaszolta Sara, most már mosolyogva – tényleg elszaladt az idő. Olyan jó együtt lenni veletek, hogy észre sem vettem s már éjfélre jár. Ideje jó éjszakát kívánni.
Elköszöntünk hát s mi is hazatértünk.
Családi szextörténet: Nyári vakáció 3. rész – Hugi baby
Franciaország gyönyörű és gazdag. A franciák – hmm – nos ez már egy másik kérdés. Nehéz hozzájuk közel férkőzni egy külföldinek. A többségük úgy gondolja, aki nem francia, az nem is egészen ember. Eleinte sokat szenvedtem ettől, mivel én egy eléggé extrovertált fiú voltam, de minden közeledési kísérletem falba ütközött. Maradt hát az iskola.
Az iskola jó volt, a rendkívül szigorú rendszer és magas követelmények ellenére. A gyerekek a világ minden tájáról érkezetek, a legkülönbözőbb társadalmi szintekről. Zömmel magas szintű karrier-diplomaták fiai, lányai, miniszterek, elnökök, uralkodók gyermekei. A nyelvtanuláson (és nem csak a francia) kívül, az iskola, magas szintű műveltség, valamint a politikai és/vagy diplomáciai pályához szükséges megannyi ismeret tökéletes elsajátíttatását tűzte célul. Büszkén emlegették például, Juan Carlos spanyol király is tanult egykor, ebben az intézményben. Nevelésünk részét képezte az etikett valamint a protokoll szabályainak elsajátítása. Nem akarok ezekkel a részletekkel senkit untatni. Mindössze azért hoztam szóba, mert későbbi viselkedésem némely elemére szolgál magyarázatul.
Értelemszerűen, itt szó sem lehetett a szokásos diákéletről. Az iskola rendezte bálok is, a (elit)társadalmi érintkezés szabályainak oktatását szolgálták. Öltöny-nyakkendős, illedelmesen végig táncolt esték. Udvarias-csevegős ebédek, vacsorák, születésnapi zsúrok. Az ember eleinte berzenkedett, azután, úgy beletörődött, hogy már szinte elhitte ez a normális. Szellemileg, fizikailag (sporttal) oly’ annyira kitöltötték minden percünket, hogy a nemiséggel kapcsolatos gondolatok is csak az éjszakai, spontán magömlésekkel járó álmok után jelentkeztek, a reggeli zuhanyozás közben. Ám ott is csak szigorúan elméleti szinten, hisz’ még a fürdőben sem voltunk soha teljesen egyedül. Azt mondhatom, hogy valójában két éven át nem volt semmi magánéletünk. Aki volt katona az tudja mit jelent, hogy a vége felé, már „vágtuk a centit”.
A záróvizsgák és bemutatók után, szertartásos névjegy-cserék és az egyáltalán nem könnyes búcsú után, végre fent ültem a repülőgépen s akkor hasított belém a gondolat: Vajon mi lehet otthon, mi maradt az én kis világomból, hogyan is lesz, ha hazatértem? És mi van hugival?!??
Landolt a gép, kiszállás, formalitások. A váróban a szülők, elegánsan és… és még valaki velük, egy fiatal nő… káprázatos – ő lenne az én kicsi kamasz húgom? Álltam, mint akit megbabonáztak – egyébként is a „belém vert” dresszing pillanatokra megakadályozott, hogy szeretteim nyakába ugorjak egy boldog kurjantással. Anyuék s a hugi is csak nézek némán, már tudom, két év ebben a korban rettenetesen nagy idő (amíg nem láttak) – igen, én is sokat változtam. Aztán csak egymás nyakába borultunk. Apám hátrább lépett s vállaim szorongatva mondogatta: Férfi lettél fiam no… igazán férfi!.
A kocsiban anyu hátulra szállt s mikor csodálkozva néztem, mosolyogva mondta.
– Férfiak előre!
Bántam is, nem is. Nem voltam teljesen tisztában, hogy, hogy’ is vagyunk egymással. Zavart arccal pislantottunk lopva egymásra időnként hugival, miközben anyu folyamatosan szóval tartott bennünket. Bevallom, akasztás terhe mellett sem tudnék, egy mondatot felidézni az úton elhangzottakból.
Otthon díszebéd. Kérdések garmada. Már a fejem is belefájdult, pedig erre vártam. Végre itthon! – De ilyen töményen „megfeküdte a gyomrom”.
– Ledőlök kicsit, valahogy elfáradtam – szóltam.
Mindenki egyetértett. Anyu a szobát lesötétítette s a család lábujjhegyen járt.
Este vacsoránál apu „ünnepélyesen szólásra emelkedett” : Fiam becsülettel megálltad a helyed, büszkék vagyunk rád s terád is kislányom, hisz’ kitűnőre érettségiztél. Úgy, gondolom rátok fér egy kis szabad vakáció. Elővette a családi nyaraló kulcsait és egy slusszkulcsot. Csomagoljatok össze, pakoljatok be a kocsidba – igen ez a kocsid kulcsa, meglepetésnek szántuk anyáddal – és utazzatok el a nyaralónkba, annyi időre amennyi jól esik, pihenni egyet. Megérdemlitek.
Pár pillanatig némán ízlelgettük a hallottakat, azután a hugi lelkes sikkantással ugrott apu nyakába:
– Köszi, köszi, köszi apu!!!
Jómagam, kimérten álltam fel s mindenki meglepetésére megszólaltam:
– Köszönöm apám – igyekszem továbbra is rászolgálni a jutalomra – a család ledermedt. Én is szinte ijedten hallottam a saját hangomat. Rádöbbentem, hogy ez itt és most, milyen hülyén hatott. Gyorsan odaléptem apuhoz, megöleltem s két oldalról megcsókoltam s azután anyut is. Oldódott a hangulat és kellemes csevegés közepette múlt el a vacsora további ideje.
Másnap elutaztunk a nyaralóba.
Az első nap bevásárlással, a ház és kert rendbetételével telt, szinte beszélni sem tudtunk egymással. Meg aztán nem is tudtam, hogyan fogjak hozzá, amit mondanék. Itt hagytam két évvel ezelőtt egy aranyos,csini bakfist és most a szemem minduntalan, egy ragyogó szépségű nőre téved s mit tagadjam, egész nap nem mertem fürdőnadrágra vetkőzni.
Estére „ki voltunk, mint a libák” s bizony nem nagyon kellett elringatni bennünket
Másnap.
Kibotorkáltam, s az én 18 éves hugicám, egy észvesztő fekete bikiniben ugrándozva jött felém, a konyhában s, ha meg nem kapaszkodom a pultban, feldőlünk, úgy ugrott a nyakamba, a karjait körém fonva.
– Én olyan boldog vagyok, hogy végre látlak bátyó, olyan hosszú volt ez az idő -szorongatott.
– Én is kicsim, de megfojtasz – de jó megoldotta gondoltam, már enyhült bennem a görcs, ami két napja kínzott.
– Jó, jó nem akarlak megölni, csak annyira örülök… végre itt vagy(!) – enyhített a szorításon, ezer apró puszit elhintve rajtam.
Töltöttem magamnak egy kis kávét, leültem, hátradőltem s mosolyogva csodáltam az asztal mellett várakozó testvéremet. Amikor elmentem egy édes kicsi lány volt, akit imádtam. Most egy észvesztően gyönyörű nő, Két csodás mell, alattuk a lapos pocika, hosszú formás lábak… Istenem! A mosoly gödröcskéket rajzolt helyes arcára, míg szemembe nézve leste kívánságomat:
– Valami reggelivel szolgálhatok az én bátyókámnak?
– Nem hiszem el, hogy két éve nem láttalak – néztem rá lenyűgözve – még a lélegzetem is visszafogtam kissé.
– Tudok valamit segíteni neked – mosolygott elégedetten a hatástól – reméltem, hogy együtt ünnepeljük a szülinapunkat – lépett oda és a pocijához szorította az arcomat.
– Én is szerettem volna, de nem volt rá mód.
– Lemaradtál arról, hogy felnőtt lettem! Tartozol nekem tesó!
– Én sajnálom a legjobban, de most itt van előttünk a nyár. Ígérem, kárpótollak! Elmegyünk kettesben egy jó vacsorára, táncolunk – símogattam meg a derekát. Éreztem libabőrös lett. – Büszke leszek, hogy egy ilyen nővel látnak együtt!
Villám cikázott rajtunk keresztül s őrült vágy ébredt bennem megcsókolni kívánatos ajkát.
Megszorított újra.
– Nem rossz az ötlet, de én kicsit mást szeretnék inkább – annál valamivel többet! – tudom,hogy tudsz te annál sokkal jobbat is…
– Ahogy gondolod, de szerintem most ellazulok kicsit a jakuzziban
– No az jó. Kriszti és Barbi letesztelték azt a születésnapon – téged is hiányoltak
– Nem is emlékszem már rájuk, akarod, hogy meghívjuk őket és csináljunk egy kerti bulit?
Hugi rázta a fejét – megyek, átöltözöm és találkozunk a medencében
Kiittam a kávét s mentem a szobámba megkeresni a fürdőgatyát. Míg húztam magamra, belepillantottam a nagytükörbe. A kép megnyugtató volt. Nem voltam egy „bodybuilder” de szégyenkeznem sem kellett. Az rengeteg iskolai sportfoglalkozás megtette a hatását – egészséges kinézetem volt.
Mire kiértem a kertbe, hugi már kint volt, hevert a nyugágyban, az arcán egy sötét napszemüveggel, mellette nagy pohár jeges teával. Teste csillogott a napsütésben – Istenem, azt hiszem, azóta sem láttam gyönyörűbb női testet!
Odasettenkedtem s a teát gyorsan a pocijára öntöttem. Hangos visítással kapta fel a fejét – gyorsan a medencébe ugrottam, majd kidugtam a fejem, hogy megtekintsem a „művemet”. A szék üres volt s valaki a hátamra ugrott s próbált a víz alá nyomni engem. Hugi a karjaival csomagolt össze, mint valami birkózó. Szorult helyzetemben védekezve, fogást kerestem rajta s megragadtam seggét. Visított s befogta szemem. Édes emlékek ébredtek bennem a régi idők játékaiból. Harcoltunk s együtt nevettünk. Hirtelen, gyengülő szorítását kihasználva, szembe fordultam vele. Álltunk a medence vizében, egymást átölelve s hugi mélyen a szemembe nézve.
– Biztos vagy benne?
– Neked, veled… örökké! – míg ezt kimondtam fejemet magához húzva mélyen megcsókolt. A csók nem akart véget érni. Nyelveink végtelenített ciklusba hajtották,kergették egymást. Remegve szorítottam s szorított – elszabadult a vágy.
– Ó Isten… bátyó… annyira hiányoztál… annyira akartalak…
– Most… végre itt vagyok… minden… minden… visszajött…
Szorosan csüngött rajtam, míg kezeim járták útjukat nyakán, hátán, gömbölyű popsiján. A hideg rázott a gyönyörűségtől.
Két év absztinencia, az emlékek, az álmok, a nyári nap sugarai s a hozzám simuló, vágytól remegő női test, megtették hatásukat – farkam, kis híján eltört, úgy feszült kettőnk között. Megszólaltam volna, de hugi újabb szenvedélyes csókkal zárta le számat. Kezeivel úgy szorított, hogy nehezemre esett a lélegzetvétel. Mindenütt felkerestük egymás testét, punciját dörzsölte merev hímvesszőmhöz, kezem már bikini alsójában kalandozott s behatolt édes, édes, lucskos puncijába.
– Bátyó gyere belém… most azonnal… gyere… akarlak, mindennél jobban – zihálta – akarlak, akarlak, nagyon akarlak… kell!!!
Kissé eltartottam magamtól s vágytól homályos szemébe néztem – Istenem, de kívántam.
– Gyere, menjünk be! Itt nem lehet, bárki megláthat – nem tudom honnan vettem az önfegyelmet, mert szívem szerint letéptem volna ott helybe a bikinit róla – kézen fogtam s indultunk a házba remegő lábakkal.
Húzott magával a szobájába a széles francia ágy irányába.
Lerogyott a ágy szélére
– Bátyó, én annyira féltem. Vártalak és olyan furcsa voltál. Megriadtam… gondoltam van valaki… más, aki miatt már nem kellek neked… olyan hűvös, kimért voltál… ó szörnyű… de most itt vagy és kívánsz!
– Kicsim – bújtam combjai közé, az ágy mellé ülve, csókokat lehelve rájuk – még mindig bennem van a két év dresszingje… azután megláttalak… s… nem is tudtam hogyan szóljak ahhoz a gyönyörű nőhöz, akit találtam… biztos voltam benne, hogy… hogy már van valaki… aki fontos lett neked… Ma reggelig nem is reméltem… A konyhában majd kiugrott a szívem, amikor megláttalak, amikor megérintettél… de még mindig féltem…
– Kedves – simogatta meg a fejem – mióta nem vagy én úgy éltem, mint egy szűz… a gímiben én voltam a jégkirálynő – így hívtak, mert egy két próbálkozás… nos mindig elmenekültem… te most szinte egy szüzet kapsz vissza… nem tudtam senki mást közel engedni magamhoz… lehet, ezért lettem csak kitűnő tanuló: a tanulásba menekültem a fiúk elől.
– Istenem hugi! Bevallom nem is nagyon volt mód, hogy kapcsolatokat teremtsek, de azt a néhány, ritka alkalmat sem ragadtam meg, ami lehetett volna… miattad… nem kellett másik lány. Hugi törölgette a szemeit.
– Hugi! Én szeretlek téged, a világon bárminél jobban és bármit megtennék érted.
Hugi már zokogott. Felemelkedtem mellé és ajkaink találkoztak. Remeget a karjaimban. Csókoltam tovább, majd lassan nyakára csúszott szám. Lesimogattam róla melltartóját. Csókoltam vállát, karját s finoman, feszülő mellbimbóját érintette nyelvem. Mohón buktam rá és szívtam, mint éhes csecsemő az anyja mellét. Illatát, amíg élek nem fogom elfelejteni! Nyaltam, majszoltam mellbimbóját, míg a kezeim vándorútra indultak testén, bebarangolva sima, kemény hasát, másik rugalmas cicijét. Lihegni kezdett, mint aki fuldoklik s extázisban szorongatta testem.
Jó volt ez az érzés s rövidesen kaptam egy másikat. Fürkésző kezei megtalálták lüktető farkamat. Éreztem, hogy teste kissé eltávolodik s ajkával megérinti merevségem. Testemet megrázta a kéj, úgy éreztem egyetlen percig sem bírom tovább és nem is tudom, hogy’ voltam képes visszatartanom a robbanást. Csodálatos furulya-szóló volt szerelmem jutalma. Hugi extázisban szívta, nyalta, masszírozta túlméretesre erektált farkamat. Aztán nem volt tovább:
– Jövök, jövök – vonítottam, de a tündérvirág csak még nagyobb elánnal folytatta tevékenységét. És akkor felrobbantam. Irdatlan mennyiséget pumpáltam szájába. Képtelenség volt lenyelni. Kétoldalt folyt az ondó a kezére, hasamra. Dobáltam magam az ágyon egy epileptikus görcsben.
– Ó bátyus, ez csodálatos volt! Azt hittem sohasem lesz vége. Még mindig szeretem az ízedet – kuncogta
– Bátyó ez gyönyörű és még mindig milyen kemény – te… !… nem lett egy kicsit nagyobb, mióta nem találkozhattam vele? -suttogta – azt akarom, hogy most szeretkezz velem!
– Már azt tesszük kedves, de most én tartozom neked. Én is tudni akarom, hogy szeretem-e még az ízedet! – azzal magam alá fordítottam a somolygó gyönyörűségemet s folyamatosan puszilgatva testét, elindultam a mennyország kapuja felé. Édes babám, hugi, még mindig milyen csiklandós. Kígyóként vonaglott alattam, nyelvem játéka hatása alatt. Bikini alja már teljesen elázott és valami félelmetesen izgató, finom illat áradt belőle. Kezdtem lehúzni róla, segítségül megemelte csípőjét s már elém is tárult, a sohasem feledett, aranyszín bundácska.
Kezdtem csókolgatni a bársonyos combokat. Szélesre tárta s emelte csípőjét, ahogy látta ajkam közeledtét, siettetve a találkozást. Hajoltam puha, illatos szemérem ajkaira, megízlelve édes gyümölcslevét. Puhán csókolóztam velük. Zihált egyre jobban, midőn nyelvem bebarangolta mindkét ajka vidékét, az érzékeny combtövet s bele-bele csapott forró hüvelyébe.
– Óh Istenem, de jó – nyögte – ez jóóóóóóó – sikoltotta.
Vállamra emeltem combjait és most isten igazából nekiálltam élvezkedni, feltárni szemérme mélységeit. Szívtam, nyaltam, élveztem.
Óh… óh… óh bátyó… basssszzz… áúúúú… basssszzz – nyögött, vonaglott, tépte a lepedőt – teljesen megdöbbentem, miféle szavak törnek elő belőle. Teljesen beindultam és most már a kis rózsaszín gyöngyszemet is bevontam a játékba. Rátapadtam lelkesen az édes szerelni ékszerdobozra – hugiból újabb és újabb különleges hangokat csiholva ki. Nyelvemmel csak a csiklóra koncentrálva, egy újamat finoman cicusába csúsztattam. Combjaival satuba szorított s úgy dobálta magát, hogy kis híján leestem az ágyról.
– Megőrjítesz… Istenem… ezt nem bírom… jajjjjjj, ne hagyd abba… jóóóó – majd egy szinte leírhatatlan, egy torokból hörgésként induló s valahol az ultrahang tartományában elvesző, valami, az ősi asszonyiság gyönyör-hangját idéző, üvöltést hallatva elélvezett – miközben majdnem nyakam szegte, gyönyöre görcsében.
Félholtan hevert a szétbombázott ágyon, ahogy levével bőségesen áztatott arcommal fölé hajoltam s finom csókokkal borítottam arcát. Rajongó szemekkel nézet fel rám.
– Bátyó, szerelmem! Mit tettél velem? Nem is emlékeztem, hogy ez ennyire jó… de… de most már gyere! Gyere végre belém! Mindennél jobban akarlak magamba érezni! Szeress, szeress!
– Szeretlek kedves és kívánlak én is – s farkam duzzadt fejét a bejárathoz vezettem. Szoros volt a végtelenségig, hát úgy haladtam benne, mintha szűzlányt tartottam volna karjaimban. Mikor teljesen belemerültem, ki akartam élvezni azt a tökéletes körbeöleltséget, amit férfi- ember, csak ezekben az ihletett pillanatokban érezhet.
– Bátyó! Két éve várom ezt a pillanatot, két éve minden este evvel a vággyal testemben-elmémben hajtottam álomra a fejem! Könnyek gyűltek a szemében.
– Nincs semmi baj, ez csak öröm – suttogta – olyan boldog vagyok, úgy-e nem mégy többé ilyen messzire tőlem?
Lassan megmozdultam, kissé kihúzódtam s vissza bele hatoltam s megkezdődött a folyamatos mozgás az ősi ritmus szerint. Tágra nyílt szemekkel ittuk egymás arcát. Megláttam szemében gyönyöre lassú épülését. Haja elomlott egy kis körben a párnán. Lábait derekam köré fonta, szinte kényszerítve engem, mélyebbre és melyebbre magába. Ágyékát dörzsölte az enyém ellen. Nyögései, sóhajai egyre mélyebbek és hangosabbak lettek.
– Még, még erősebben, szoríts magadhoz, annyira szeretlek édes… úgy-e mindig akarsz engem, úgy-e én megőriztem neked… mert más nem érintheti… neked… mentettem… meg! Mindig… mindig… a ti… ed… óhhh… óhhh… gyere bennem… – s a szeme fénye megtört, hátát ívbe feszítette, s a torkából előtört az imént már hallott, artikulátlan üvöltés. Hullámzó hüvelyfala s szemének csodája elindította orgazmusomat, remegve, hörögve omlottam finom testére. Lágy csókban forrt össze a szánk. Fejem vállába fúrva, félájultan szívtam magamba testének fűszeres illatát. Kedvesem ujjai a hajamat simogatták. Felemelkedtem, láttam mosolyra gyúlt arcát. Ábrándos tekintettel nézett fel rám. Két kézzel megrázta fejemet, megmozdult és maga alá fordított :
– Te bátyus! Valld be, ez volt a legcsodásabb, megkésett születésnapi ajándék! – és tudod mi a legjobb, hogy ezt akárhányszor és akármikor tehetjük újra! Nevettünk és nevettünk felszabadultan együtt. Elsimítottam zilált haját arcából:
– Szeretlek téged tesó – súgtam halkan (mintha nem vertük volna fel az egész környéket szerelmünk hangjaival) – te vagy a legforróbb baba, akit csak el tudok képzelni.
– Én is szeretlek és az egyetlen akarok lenni neked örökké – válaszolta.
Micsoda kezdet erre a nyárra! És még csak három nap telt el sóhajtottam. Szerelmesen összebújva ringattuk álomba egymást.
Nyári vakáció 2. rész
Egy jó, nagy házban éltünk. Annak is a második emeletén voltak a szobáink. Ez a helyzet kiváló volt arra, hogy ha szükségünk volt egy kis magányra, eltűnhessünk a világ elől. Az első néhány próbálkozásunk után, kissé riadt voltam s kamasz lelkemnek, bizony szüksége volt némi magányra, az elmúlt napokat feldolgozandó. Húgocskám is láttam, elgondolkozó arccal végezte napi tevékenységét. Kicsi félelem is bujkált bennem. No, nem attól tartottam, hogy szüleink megneszelnek valamit, hiszen – talán sűrű elfoglaltságaik miatt (mindketten diplomáciai területen dolgoztak) – meglehetősen nagy szabadságot biztosítottak, értelmesnek ismert, ikergyermekeiknek. Ellenben tartottam attól, hogy érzékeny lelkű, imádott hugicám, lelkivilágán ejtettem, jóvátehetetlen sebeket.
Eltelelt néhány nap, amit így csendes magányunkban töltöttünk, mire megtört a jég.
Péntek reggel volt, hogy arra ébredtem, nem egyedül vagyok az ágyamban. Húgocskám hátamhoz bújva, csendesen szuszogott, engem szorosan átölelve. Hatalmas kő esett le a szívemről, tehát nem tettem semmi jóvátehetetlent. Hugi érezte, hogy felébredtem, megcirógatta mellkasom és kaptam egy csiklandós puszit a nyakamra.
– Jól aludtál bátyó? Eljöttem hozzád, mert attól féltem, haragszol rám. Talán azt gondolod rólam, hogy egy önző dög vagyok, aki csak kapni akar tőled.
Finoman megfordultam és magamhoz öleltem. Tekintetéből igaz szeretet áradt.
– Örömet okoztál. Féltem, hogy megsebeztelek, miközben én a csodák világában jártam. – közben megint megcsapott, a testéből áradó csodálatos illat. Szívtam magamba s nem vonhattam ki magam a hatása alól. Boxer alsóm megint sátorként feszült. Megérezte és testével, még jobban hozzám simult.
– Megbántani? Te? Még amikor undok vagy velem, akkor sem tudsz! Évek óta vártam, hogy végre, mint lányt is észre végy. Mindig jó tesó voltál. Elmondhatom, a széltől is óvtál. Az összes barátnőm sárgul az irigységtől, amiért ilyen bátyám van. Szinte mind megkörnyékezett, hogy segítsek veled egy randit összehozni. No, azt aztán nem! Te az enyém vagy! Már most minden bajom van, hogy mi lesz velem, amíg Franciaországban leszel. Az a kis bemutató, a cicikkel is arra kellett, hogy végre megmozdítsalak. – mondta szinte egy szuszra, közben ezer puszi hullott mindenemre, amit csak ölelésünkben elért.
Finoman simogattam hátát, derekát, amit rövid pólója szabadon hagyott. Kezem fel-fel- csúszott a háta hosszában és oldalán.
– Vedd le – suttogta – érezni akarlak! – remegő kézzel bújtattam ki pólójából. Előbukkantak gyönyörű, kemény mellei.
– Simogasd őket – nem kellett kétszer mondani.
– Mondd te csókolóztál már? – kérdezte.
Ezen elgondolkoztam. Spontán kamaszos kiséletezésem közben, szinte nem volt már a testén olyan pont, amit nem érintettem ajkammal, kezeimmel, de a csók…nem is tudom…talán nem mertem úgy is közelíteni. Valahogy, talán úgy éreztem, mindaz, amit eddig tettünk, vagy inkább tettem, az olyan szűzies, ártatlan felfedezés volt csak. De a csók, az már az erotika világa és ő a testvérem! Kissé zavartan néztem. Bennem a kérdés: Hát szabad? Mindketten elpirultunk s szó nélkül közelítettük ajkainkat. Zárt, forró ajkaink összeértek. Villámcsapásként hatott, ahogy megéreztem nyelvecskéjét, amint végigtapogatott. Azonnal visszaadtam a „kölcsönt” és bekérezkedtem a kiskapun. Hihetetlenül forrók lettünk az első csóktól, amit egyikünk sem akart megszakítani. A két nyelv fáradhatatlanul kergette egymást, kitapogatva minden kis zugot, ízlelve a gyönyörök forrását, átélve a csodát: Szerelmes vagyok és szeretnek! Törve a csókot, suttogva megszólalt:
– Szeretlek! – Én is szeretlek. – Suttogtunk, mintha valami tömegben kellene, titkunkat megőrizve, közölni, de az érzéseinket csak a suttogva elmondott szavak tudták adekvát módon kifejezni. Újabb és újabb csókban forrtunk össze és közben, úgy öleltük egymást, hogy szinte fájt.
Ajkáról lassan nyakára tértem, majd tovább a merev bimbókra siklott a szám, hosszan kényeztetve azokat. Tisztán éreztem vágyát, hangosan lihegve szorította fejem, engem mind intenzívebb érintkezésre sarkallva. Tovább indultam gyönyörű, lapos hasára. A köldöke körül megálltam. Nem tudtam betelni bársonyos bőre simaságával, illatával, ízével. Megemelte csípőjét – a jellegzetes „vedd le a bugyimat” mozdulattal – vettem az adást. S elém tárult megint az álmok csodája. Megint megbabonázva meredtem a gyönyörű, duzzadt ajkakra és a rejtekéből kibújt csiklócskára, amiken a vágy gyümölcsleve csillogott. Kitárt combjai közé csúsztam. Nem állhattam meg, hogy a bársonyos belső oldalakon, néhány száz csókocskát el ne helyezzek, de már ellenállhatatlan mágnesként vonzott az a gyönyörű kis punci, ahová immár „ismerősként” térhettem vissza. Nem tudom meddig kóstolgattam, szívogattam ajkait s a köztük lévő barlangocskát, gyönyörrel szürcsölve bőven folyó nedveit. Nyelvem rendre felkereste a pattanásig feszült csiklót. Kígyóként vonaglott alattam a filigrán leánytest. Sohasem akartam abbahagyni, ám egyszer csak a fülemet megütötte húgom halk, nyöszörgő hangja: Bátyó, bátyó engedd, hogy menjek! Akkor döbbentem rá, hogy amíg én élvezkedtem, kedvesem kívánságára nem figyeltem s talán már gyötrelem, az amit okoztam, öröm helyett. Nyelvemmel azonnal rátértem csiklócskájára s néhány érintés után az orgazmusának vulkánja, kis híján levetett az ágyról. Szinte megrémített mindent elsöprő gyönyörhulláma. Egész testében remegett, bújt hozzám, majd lassan el kezdett csorogni a könnye. Úr Isten, mit tettem – hasított belém a gondolat és úgy szorítottam magamhoz, mintha az életét kellene megóvnom valami szörnyű veszedelemtől. Azután finoman simogatni, puszilgatni kezdtem, nyugtatgattam. Kisvártatva csendesen elaludt, de még álmában is szorított magához.
Miután láttam mélyen alszik, finoman kibontakoztam öleléséből s gyengéden betakartam – aludj kicsim! Nem akartam, hogy szüleink megérkezve, ebben a helyzetben találjanak bennünket.
Szüleink megérkeztek s kérdezték, hogy a testvérem hol van. Mondtam, hogy éjjel rosszul aludt, fáradt volt, lefeküdt s most alszik.
Nos, akkor ne zavarjuk, elég, ha veled beszéljük meg. Három óra múlva indul a gépünk és leghamarabb jövő szerdán érkezünk haza. Nagyok vagytok, már nem kell keresni senkit, aki vigyázzon rátok. Amire szükségetek van, megvehetitek a hitelkártyátokkal. Vigyázzatok magatokra.
Gyorsan összekészültek s már ott is volt értük a minisztériumi autó, hogy a reptérre vigye őket.
Hugi átaludta a napot. Este, jobb híján és némi kétségek között, de én is lefeküdtem. Álom persze nem igen jött a szememre. A nap feszültsége bennem élt. Úgy gondoltam „önkezemmel vetek véget a problémának” s a könnyebbség kedvéért teljesen meztelenül feküdtem be az ágyamba.
Magam elé idéztem a nap közben történteket s a farkam, olyan keményen feszült, hogy azt hittem mindjárt felrobban. Óvatosan húztam egyet-kettőt rajta – még nem akartam elmenni, de nagyon közel voltam. Lehunyt szemmel idéztem vissza csókjainkat, karja ölelését, kirobbanó orgazmusát. Orromban éreztem teste illatát – húztam megint vagy kettőt – de az illat egyre valóságosabb, intenzívebb lett. Éreztem karomon tenyere lágy simítását s forró csókját ajkamon. Annyira plasztikus volt az érzet, hogy hirtelen kinyitottam szemem, de a gyenge fényben egy pillanatra az álom és valóság összekeveredett.
– Szegénykém te maszturbálsz? Ez is miattam van. Már megint önző voltam? -hallottam hugi suttogását.
Ekkor tértem magamhoz, rádöbbenve, hogy ő térdel az ágyam mellett a maga valóságában.
– Anyuék? Nem láttam őket a szobájukban. Na, én aztán jól elaludtam – mondta egy szuszra.
Én még mindig az előzőektől kissé kábán, csak nehezen tudtam elmagyarázni a helyzetet. Ő viszont egy pillanat alatt alkalmazkodott s már dobta is le magáról kevéske ruháját.
– De jó, mennyi sok időnk van! – s már tért is vissza az előző témához – te szoktál masztizni?
Nem ismertem rá a húgomra. Teljes átalakulás. Egy teljesen felszabadult, tüzes nő ült le mellém az ágyra. Kicsit zavarban voltam, valahogy szokatlan volt ez a verbális nyíltság. Összezavart, de azért válaszoltam.
– Igen, már elég régóta. – már jöttek is az újabb kérdések.
– És mit érzel, mire gondolsz közben és….nézhetem…még soha sem láttam?
Nem tudtam hogyan képzeli, hogy mondjam el neki, ami ilyenkor bennem lejátszódik. Haboztam, hisz’ olyan közel kerültünk már egymáshoz, hogy talán ez is működhet. Láttam sürgető tekintetét, amint hol a szemembe, hol a farkamra néz.
– Tudod, leginkább egy lányra gondolok közben, meg hogy vele mit csinálok, azután már minden automatikus és jön a megkönnyebbülés.
– Annak velem kellett volna jönni – súgta bűnbánó arccal.
– Kicsim, azt hiszem én bántottalak téged. Azt hittem talán látni sem akarsz többet, Sírtál…
– Buta, az örömből volt, mert annyira tudtál szeretni és…és úgy elfáradtam…és magadra hagytalak. De most jó lesz. Igazán megismerjük egymást…mutasd meg nekem.
Már nem nagyon bírtam magammal és a gondolat is izgatott, hogy végig akarja nézni. Megfogtam a farkam és nagyon lassan mozogni kezdtem rajta – nagyon lassan, mert különben nem sok látnivaló lett volna a számára. Tágra nyílt szemekkel figyelte tevékenységem, arcom rezdüléseit. Szemmel láthatóan együtt élt minden kis momentummal.
– Csinálhatom…én …neked – suttogta s már nyúlt is felváltani kezemet.
Istenem, csodálatos volt. Tudtam nem fog sokáig tartani, mert pillanatok alatt, kitörés előtti állapotba kerültem. Aztán elborult minden. Olyan erős kéj rázott meg, amilyent még soha sem éreztem. A testem görcsbe rándult s pár pillanatra a látásomat is elvesztettem. És csak dőlt és dőlt belőlem az ondó, miközben testem rázta a gyönyör.
Magamhoz térve, hugi csodálkozó szemébe néztem s közben éreztem, hogy lágyan simogatja szerszámomat.
– Ez gyönyörű volt….ez gyönyörű volt – ismételgette. Rám borult, átkarolt és lágy csókban forrt össze a szánk. Felült s kis mosollyal megszólalt:
– Én is szoktam….te meg akarod nézni…tudod, olyankor mindig veled vagyok és kívánom, hogy igazi legyen.
Választ sem várva, a fejem alá tolt két párnát – hogy félig ültem – ráült a combomra, kitárulkozott s el kezdett játszani egy olyan erotikus játékot magával, amilyent a legszínesebb fantáziáim közben sem tudtam volna elképzelni. Először csak, az ilyen helyzetben még sohasem látott punci kötötte le a figyelmemet. Ám hamarosan belepillantottam a szemébe… Az, bűvölt el csak igazán. Először láttam női szemet a gyönyör fokozódása közepett…nem tudom mihez hasonlítani ezt a látványt…azóta számtalanszor láttam a gyönyör tüzében megtörő női szemet, de nem tudok betelni vele. Nincs az a fantasztikus orgazmus, ami helyettesíthetné azt az érzést, amikor a szerelemben égő nő a szemedbe néz, s előbb kitágul, majd homályossá törik a tekintete…ez maga az igazi gyönyör…még soha sem voltam képes megállni, hogy akkor ne élvezzek el…
Nos, a hugim adta ezt a gyönyörűséget először nekem s hatására, mereven álló farkam – a’ nélkül, hogy bárki vagy bármi hozzáért volna, lövellni kezdte kéj levét, bepermetezve vele hugi mellét, hasát s szint’ úgy a sajátomat is.
Egyikünk sem volt felkészülve a történtekre. Ámulattal néztünk egymásra. Tündérem lassan rám borult, átölelt s odabújt hozzám. Édes terhemmel karjaimban szenderedtünk álomba.
A reggel így köszöntött ránk, gyönyörű napsütéssel, mintha a természet is osztozni akart volna örömünkben.
Szinte egyszerre nyitottunk egymásra szemet, boldog mosollyal nyugtázva: itt vagy, itt vagyok! Hasunk összeragadva tegnapi bőséges ejakulátumomtól.
– Na, gyerünk a zuhany alá – húzott pajkosan magával hugi.
A zuhany újabb játékot adott nekünk, miközben alapos tisztogatásban részesítettük egymást. Nagy élvezettel kerestünk fel minden hajlatot, domborulatot s rejtett gyönyörűséget. Pár perc után álltam, mint egy oszlop s persze rá sem volt hatástalan, amit műveltünk. Törölgetés ürügyén – nem mintha még valamire is ürügyet kellet volna keresnünk – el kezdtem izgatni kis csillagomat s már közelítettem szájammal a kis szöszi kedvencemet. Ám hugi határozott volt.
– Most én jövök – s már guggolt is elébem, finoman megragadva merevedésemet. Ó Istenem, végig futott a gerincemen valami leírhatatlan vibrálás, midőn elmémbe villant, hogy mi következhet.
S hugi játszott, közben fel-felpillantva az arcomon tükröződő izgalmat figyelve. Folyamatosan szemembe nézve, ajkával megközelítette fütykösöm fejét s egy finom csókot lehelt rá. Egy libabőr lett a testem s mozdulni sem mertem. Lassan, szinte kiszámítottan ajkai közé csúsztatta a fejet, körbenyalva, mint egy fagylaltot. Áhítat költözött szemembe, míg gyönyörrel figyeltem, ahogy eltüntette, mintegy félig lüktető rudamat.
– Ó hugi! Mit teszel velem? Ez csodás, csak bírjam ki lábon. – Elméletileg tudtam, hogy van ilyen. Vágytam is rá, hogy megtörténjen s mégis a valóság felülmúlt minden fantáziát.
Hugim, mint egy gyakorlott szerető, kezével, szájával, nyelvével, olyan virtuóz módon fokozta kéjemet. Gyorsvonati sebességgel épült bennem az orgazmus.
– Kicsim vigyázz, mert azonnal jövök – próbáltam figyelmeztetni. Ő azonban nem tágított, szememet figyelve, szívott-szívott, nyelvével őrült keveréssel várta a kitörést. Rogyadozó lábbal, már alig állva, kezdtem húgocskám szájába lövellni magomat. Elhomályosuló látásom, még éppen felfogta, hogy megismétlődött a csoda, amit este láttam: a megtört fényt a kishúgom szemében! Reszkető lábaim nem tartottak tovább s mellérogytam, átölelve őt megízleltem ajkain gyönyöröm nedvét, egy csókban összeforrva.
– Ez finom volt….érezted …veled jöttem én is. Nem tudtam, hogy ezt ennyire fogom szeretni.
Nem tudom mennyi ideig ültünk a fürdőszoba padlóján egymásba gabalyodva, nem tudom menyi becéző szó hangzott el, nem tudom mennyi simogatást, csókot ejtettünk. Jó volt itt lenni, jó volt együtt lenni. Félálomban, egymást átkarolva mentünk a szobámba s csak egy-egy hosszú pólót magunkra véve, mentünk a konyhába valamit reggelizni. Az órára pillantva döbbenten láttam, hogy már dél is elmúlt. Hugi, mint perfekt háziasszony, sürgölődött a konyhában, pár perc alatt elkészítve kedvenc meleg szendvicsünket, amit – immár nem igazán reggeliként – jóízűen befalatoztunk. Hugi, végig az evés alatt, az ölemben ült, nem kis izgalmat okozva bennem pucér popsijával. A fiatal szervezet megkívánta az üzemanyagot, hát, amíg az étel tartott, elsősorban arra fordítottuk figyelmünket. A kaja befejeztével, hugi, mint egy jóllakott macska, kéjesen nyújtózkodott.
– Elfáradtam, szundítsunk egyet – felpattant s húzott magával a szobájába.
Az ágyához érve fogta a pólót s lehúzva magáról a padlóra hajította.
– Vedd le te is és gyere – mondta, miközben a takaró alá siklott.
Meztelenül mellé bújtam. Hozzám simult, adott az orromra adott egy gyors puszit. Megfordult, popsijával ölembe fészkelte magát, kezem mellére húzta.
– Aludjunk kicsit, pihenten minden finomabb lesz!
Nem ellenkeztem s álomba szenderültünk.
Jócskán elmúlt éjfél, amikor ébredezni kezdtünk.
Tesóm, felém fordult, magához húzta arcomat s mélyen megcsókolt. Egy darabig csendben simogattuk, szeretgettük egymást.
– Már most gyötrődöm amiatt, hogy olyan messzire s oly’ hosszú időre leszel távol tőlem – sóhajtott. Nem is tudom, hogyan fogom kibírni azt az időt. Napok óta ez jár az eszemben. Amikor rá gondolok, sírni támad kedvem. Felnőttek leszünk, mire hazatérsz. Nem tudom, az alatt mi minden történik velünk. – könnyek szöktek a szemébe, amikor ezeket mondta.
A hátamon fekve hallgattam hugit s próbáltam én is fürkészni a jövőt. Vigasztalón fontam köré karjaimat, simogattam, hosszú, szőke haját. Hirtelen fölém kerekedett. Éreztem álló farkammal puncija nedves melegét. Lassan dörzsölni kezdte magát teljes hosszomon.
– Tudod egy lánynak nagyon fontos az első alkalom – kezdte – s én azt akarom, hogy te legyél nekem az első!
– Édesem! Jól meggondoltad – kérdeztem kissé megriadva a hallottaktól.
– Tudod, annak akarom először adni magamat, akit a legjobban szeretek, akiről biztos vagyok, hogy gyengéd lesz és nagyon vigyáz reám….és…és… tudom, hogy az te vagy.
Határozott mozdulattal felült, megemelkedett térdein, megfogta farkamat és hüvelyébe igazította a fejét. Kezdett ereszkedni rajta, éreztem forró szorosságát. Kis híján elélveztem. Nem is igazán hittem azt, ami velünk történik. Hugi újra és újra megemelkedett s visszasüllyedt, egyre mélyebben befogadva engem. A hátamon futkosott a hideg a gyönyörűségtől. Ugyanakkor féltem, féltettem őt a gyakorlatlanságomtól. Nem szerettem volna csalódást okozni neki.
– Vigyázz kicsi, csak lassan, óvatosan – nyúltam derekához, segíteni mozgását, nehogy túl gyorsan szakadjon belém.
– Ez jó bátyus, ez már most is annyira jó…- nyögte -majd hirtelen mozdulattal tövig lökte magát. Megmerevedett.
Gyorsan felültem s átölelve magamhoz szorítottam őt. Némán szorított magához, fejét nyakamhoz hajtva. Teste izzadtságban fürdött és folyamatosan remegett.
– Te rendben vagy – kérdeztem, félve, hogy a fájdalom okozza reszketését.
– Ó bátyus ez olyan csodálatos, érezni magamban téged! Most már örökké enyém vagy, történjen bármi velünk! Hadd érezzem még kicsit, csak ölelj és ölelj, ne mozdulj.
Belefeledkeztem az újabb csodába, amit megint hugitól kaptam. Képes lettem volna a végtelenségig ebben a helyzetben maradni.
Kis idő múlva tündérkém kezdett mozogni. Csiklóját keményen dörzsölte a farkam tövéhez, hüvelyi izmai nyelemet szorongatták. Arca kipirult, légzése egyre szaggatottabb lett, a szeme egyetlen hatalmas, sötét pupillának látszott. Kezdő ügyetlenségünket vágyunk s ösztöneink legyőzték. Vágtattunk egyre keményebben a beteljesülés felé.
Tündérem teste ívben megfeszült, tágra nyílt szemének fényes tükre megtört s a kéj görcse rázta meg testét. Hatalmas sikollyal omlott karjaimba. Hüvelye megvadult kézként markolta fakamat. Elemi erővel robbantam belé. Testünk úszott a gyönyör verejtékében, kezünk mindenhol szerelmünk nedveit tapintotta, miközben lázasan kerestük egymást, eszmélésünk ködében. Az utazásomig hátra lévő napokban, megragadtunk minden pillanatot egymás megérintésére, dédelgetésére. Szeretkeztünk, ahol csak alkalom nyílott, ágyban, konyhában, holdfényben, a tó vizében, fáradhatatlanul és kielégíthetetlenül.
Bejártam Franciaországot, megnézve ezer csodáját, elsajátítottam a nyelvet. Sikereim voltak, de minden este az járt az eszemben: tündérem nélkül semmi sem tökéletes. Lázasan számoltam a napokat a hazatérésem idejéig. Mindig visszavágytam abba a varázslatos testvéri ágyba.
Nyári vakáció 1. rész Családi szex
A nyári szünet kezdetén gyönyörű napsütésre ébredtünk. Az ablakon beszökő nap sugarai, a ruhán keresztül is melegítették a testem. Heverészve a közelmúlt eseményeire gondoltam. A játékokra, amit a nővéremmel, a hosszú autós utazásokon játszottunk. Kezünket egymás inge alá csúsztatva, először számokat, majd egyszerű szövegeket írtunk a másik bőrére s azt „el kellett olvasni”. A nővérkém kitalálta, hogy a helyes megoldásokért jutalmat ad. A jutalom eleinte egy – egy puszi, majd simogatás a háton. A legutóbbi húsvéti utunk alkalmából kaptam simit a hasamra is s akkor úgy gondoltam, én is hasonlóan jutalmazom őt. Fokozatosan előbb a karjait, majd pici, lapos pociját – azután neki bátorodva – a mellei alját (sohasem hordott melltartót, mert utálta) „alkalmaztam” jutalmazási célra. Óvatosan terjesztettem ki a „felség – területet”, nem akarván elveszteni, a közöttünk kialakult, kellemes bizalmasságot. Úgy gondolom, a játékunk átalakulása vezetett a későbbi eseményekhez.
Az ágyamon álmodoztam, amikor bejött a szobámba egy szédítő has – pólóban s egy jóízű nyújtózást követően, rám kérdezett:
– Gondolod, hogy a cickóim egyformán fejlődnek?
Meglepetten szemlétem, ahogy a póló anyagát kezeivel rásimította tökéletes formájú melleire.
– Láthatod, hogy a csúcsok, mintha nem teljesen azonosan állnának… ?
Megnéztem, tehát közelebbről, alaposabban, hosszan, jó pár percen át.
– Én úgy látom, hogy tökéletesen egyformák és gyönyörűek!
– Köszönik a kritikát! – mondta mosolyogva, kezébe fogva és finoman megrázva a ciciket kiszaladt.
Percekig csak bambán néztem ki a fejemből. Éreztem a szívem ezerrel kalapál s a pizsamámban a farkam kőkeményen meredezik. A ház üres volt. Anyunk is dolgozott. A nap hétágra sütött. Eldöntöttem, bemegyek a szobájába megnézni, hogy nem csak álmodtam – e ezt az egészet. Lementem a szobájához és csendesen benyitottam. Az ágyon feküdt, ugyanabban a szerelésben, amiben nemrég a vizsgálódást kérte. Látszólag aludt. Leültem államat az ágyra téve és gyönyörködtem fényes szőke hajában, ami gyönyörű arcát keretezte, közepén kicsi, aranyos orral s alatta kívánatos duzzadt ajkait. Megigézve néztem, hamvas kis meztelen hasiját s a pici, kobaltkék bugyit, ami a titkok titkát fedi. Csendes lélegzete, teste sugárzó melege, részegítő volt – szívem a mellkasomban hangosan dübörgött. Ellenállhatatlan vágy hajtott. A kezemet nagyon lassan a térdére helyeztem és finoman simogatni kezdtem a combját, fel s alá, a térde és a csipke – szegély között. Másik kezem finoman siklott, kis köröcskéket írva, bársonyos, forró hasiján a bugyi korcától a has – póló aljáig s közben magamba szívtam csodás illatát. Az egész teste szinte fénylett és én a mennyországban éreztem magam.
Kicsit mozdult. Megmerevedtem, ám mivel nem történt semmi, folytattam a simogatást.
– Mit csinálsz – suttogta nagyon halkan – nyulakkal álmodtam s hittem te vagy a nyuszi.
A kezeim kicsit remegtek de folytattam a simogatást s mondtam:
– Csak én vagyok, megrészegítettél s kíváncsivá tettél – a hangom is remegett egy kicsit.
Felbátorodva egyre nagyobb felületen érintették kezeim, betévedve a bugyi alá is kissé, ahol már éreztem szőröcskéje selymét. Kicsi sóhajtás kíséretében, néhány millimétert nyitott a combjain. Amikor viszont aktívabb lettem, szólt:
– Ah! Te légy jó fiú! – de nem tett semmit ellene.
No hát, még bátrabb lettem és combján a simogatást úgy folytattam, hogy kéz élemmel – mintegy véletlenül – a két comb közötti átmenet ürügyén, végig simítottam bugyiba rejtett cicusán. Nem tiltakozott, hát tovább mentem. Most már nyíltan simogattam combját, s folytatólag bugyija rejtette dombocskáját, azon át fel a hasára, majd az ismert úton vissza combjai belsejére, oda s vissza. Szeme sátrazó pizsama nadrágomra tapadt, majd finom ujjacskáit éreztem, amint óvatosan megkeresték „sátorosságom okát” – eszméletlen érzés volt. Rajtam kívül még soha senki nem érintett ott meg – kivéve gondolom piciny gyerekként, de arra nem emlékszem. Egyszerűen megbabonázott ez az érzés – csodálatos volt, amíg tartott!
A kíváncsiság hajtott s megkerestem rajta a helyet, ahol érintve őt, a lélegzete hangosabb lett Kicsi dombocskája felett hosszabban kezdtem időzni, egy – egy erőteljesebb nyomást is megengedtem magamnak s közben a másik kezem is egyre több és több területet barangolt be rajta. Puncikája fölött játszó kezem egyre aktívabb lett s be – becsúszott a selyem szegélye alá. Kócoltam alatta a selymes hajacskát. Forróságot, nedves meleget tapintott szerencsés végtagom. Kezdtem hosszában simogatni kicsiny cicusát s megéreztem a nedves völgyet közepén – lélegzése egyre szaporább lett, miközben csípője meg – meg mozdult, szinte kínálva magát a felfedezésre. Rám nézett pajkos szemekkel, mutató ujját csóválva felém:
– Te nagyon rossz fiú vagy… de nem tanúsított semmilyen ellenállást.
Rá mosolyogtam s közben, szinte véletlenül megérintettem a duzzadt kis gombot, amitől a háta önkéntelenül felemelkedett a lepedőről. Gyönyörűnek láttam és másik kezem is útnak indult a póló alá. Beleremegtem az édes kis cicik érintésébe. Bimbói olyan kemények voltak, hogy szinte szúrták a tenyeremet. Még vagy tíz percig szabadon barangolhattam be gyönyörű, titokzatos testét, amikor egy nagyon mély sóhajjal, derekát kis remegések közepette ívbe feszítette, s az ágyra visszaejtette. Kezét lágyan a cicusát simogató kezemre tette, lassan elhúzta onnan, adott egy villámgyors puszit a képemre és a fürdőszobába szaladt.
Aznap már, mintha mi sem történt volna, úgy telt a napunk – bár mintha több mosolyt kaptam volna tőle s úgy éreztem, hogy a cickói szemtelenül gúnyolódnak velem.
Másnap reggel korábban keltem – kihasználva, hogy a szülők már munkában vannak – gondoltam megint megpróbálom azt. A szívem ezerrel vert már akkor, amikor beléptem a szobájába. Felemeltem a vékony takarót. Ugyan olyan rövid kis pólóban volt, mint tegnap, de alul most csak egy tanga – szerű, pici bugyi takarta testét, ami sokkal többet mutatott meg belőle. Testközelből élveztem a látványt, a belőle sugárzó meleget s az illatot, ami hamvas bőréből áradt felém. Lassan, finoman kezdtem a lábait simogatni. Rögtön megjelent a feje a takaró alatt.
– Gondoltam, hogy megint te vagy… de legyél jó fiú… !
Ahogy széjjelebb nyitotta lábait, a bal félig lecsúszott az ágyról. A szemem a csípőjétől s a pocijától mindössze néhány centire volt. Lágyan símogattam lábait s rövid pamacs borította cicusát, először a bugyin kívül, aztán már inkább azon belül. Egy igazi finom, érzéki masszázst kapott tőlem. Egyszer csak hasra fordult:
– A hátam is légyszí… !
Módszeresem kezdtem masszírozni a bokáktól kezdve s haladtam felfele, gyönyörű popsiján keresztül a nyakáig, majd vissza. Egyre inkább a fenekére koncentráltam s ujjam becsúszott a vékonyka pánt alá – istenem, teljesen nedves volt! Hagyta, hogy ujjam a síkos ajkai közé csússzon, sőt azon túl forró kis hüvelye szájába. Ahogy ujjam mozgatni kezdtem, csípőjével ütemesen ellene mozgott. Éreztem, nagyon izgatott. Próbáltam szabad kezemmel lehúzni a bugyit róla. Először nem engedte. Kitartóan masszíroztam punciját s a jobb kezemmel újabb kísérletet tettem bugyija levételére. Ahogy csípőjét mozgatta kísérletem sikerrel járt. Amint az apró textil a bokájára csúszott, onnan már saját maga rázta le azt. Összezárta lábait és a hátára fordult. Ott volt előttem, néhány centire a legtitokzatosabb, leggyönyörűbb szőke csoda, amit életemben láttam – fölötte lapos hasija és a felcsúszott póló alól kivillanó feszes gyönyörűségek.
– Ez az, amit mindenáron látni akartál? Te igazán borzasztó vagy – somolygott.
A masszázst folytattam és ő egyre határozottabban, feszítette magát hozzám, megremegett és felült
– Gyere fel az ágyra mellém!
Helyet csinált maga mellett. Feküdtünk egymással szemben, a felkelő nap fényében, teste sugározni látszott. Lassan kezét, a mereven álló farkamra csúsztatta, először a pizsamán keresztül. Kisvártatva benyúlt a nadrágomba, azt kissé lejjebb tolta, kiszabadítva merev fütykösöm.
– Megnézhetem… látni szeretném… suttogta s emelte fel a takarót.
Nem álltam ellent. Az arca pírban égett. Kicsit várt, aztán ráérzett, hogy a bőrt fel – le mozgatni lehet rajta. Egészen közel hajolt hozzá:
– Azt hittem, hogy jobban tetszene kicsin – puhán, de talán így, keményen mégis jobb! – s tovább mozgatta kezét rajta.
Nem szóltam semmit, ő mosolygott. Szembe fordulva masszíroztuk egymást, arra gondolva, hogy már ezután minden reggel így lesz. Gondoltam egyet:
– Engedd meg, hogy valamit kipróbáljak!
– Én úgy hiszem, ma már igazán eleget tettél – válaszolta, de nem tiltakozott mégsem.
Hanyatt fektettem és levettem róla a pólót. Ráhajoltam a mellére és a számba vettem feszes bimbóját.
– Te most az én kicsi babám vagy – nevetett, de a teste beleborzongott.
– Igen én a rossz kicsi babád vagyok – azután csókoltam mindkét mellét és elindultam ajkammal lefelé a kívánatos testen.
A teste illatozott, mint a virágok a tavaszi kertben, kezével a hajamba túrt.
– Mit akarsz most tenni?
– Figyelj s rögtön meglátod – válaszoltam, majd tovább csúsztam a lábai közé.
Arcom a puncihoz dörzsöltem, s magamba szívtam finom illatát. Nyelvemmel s ajkammal megérintve, megnyílt nekem, mint egy kicsiny virág. Ujjaimmal is besegítettem, ó milyen rózsaszín gyönyörűség! Megláttam a duzzadó kicsi gombocskát előbújva rejtekéből: Ez hát a csikló – gondoltam, amiről már olvastam régebben – és apró köröket rajzoltam rá a nyelvemmel. Kezével szorította és szorította fejem lábai közé. Éreztem, hogy ajkai és csiklója egyre duzzadtabbak lesznek, teste remegett és hangosan zihálva nyöszörgött. Lábait valami eszméletlen módon feszítette szét, punciját folyamatosan dörzsölte ajkaimhoz, nyelvemhez.
Puncijából szinte ömlött a gyönyör leve, teste izzadtságban úszott. Egyenletes ritmusban próbáltam nyalni cicusát – nyelvem időnként még kicsi rózsájába is beszaladt, hangos sikításokra késztetve őt. Azután éreztem teste görcsös feszülését, hallottam bennszakadó lélegzetét s hangos hörgését. Elernyedt. Fejemet magához húzta. Nyelvét ajkaim közé tolta és egy édes csókban forrtunk össze.
– Te igazán rettenetes vagy – nyögte és meztelen testünk egybe fonódott.
Sajnos egyszer csak véget kellett vetni ennek is – már dél is elmúlt. Hugi mosolyogva, táncos léptekkel indult a fürdőszobába. Hirtelen megfordult, visszafutott. Kaptam egy gyors csókot, összekapta ruháit, kelj fel te is, késő van!
Kipirult volt, izzó és boldog, csicsergő egész nap. Ez egy igazán csodálatos nyár volt. Azokra a reggelekre emlékezem, amikor hamvas testén suhantak kezeim és még mindig a boldogság érzete tölt el. Ó Istenem, még hányszor surrantam be, abba a varázslattal teli ágyba!
[Családi]
Gitta 9. rész
A következő délután, amikor hazaérkeztem a három lány a vízben pancssikált és onnan üdvözöltek engem. Az Anikó éppen bent volt a lakásban, én pedig hozzá siettem. Puszi után azt kérdezte, hogy kérek e kávét, mert éppen főzni akar magának is.
Igen szerelmem kérek szépen én is kávét!
Erre ő; Amiért ilyen szépen kérted, kapsz még egy ráadás puszit tőlem.
Leültünk a nappaliba és kávézás közben beszélgettünk általános napi dolgokról.
Majd ezt mondta; Te apuci!
Képzeld mit újságoltak be nekem ma a lányok.
Na mit?
Ez a kis huncutka Betti keresztlányom, tegnap este elvette saját szüzességét.
Micsoda! Elvette magának? Tényleg! Na és hogyan? (Persze tettem a hülyét.)
Hát igen. Elővették a lányok az egész készlet műfarkat és játszadozni kezdtek vele. Persze a Betti is rágerjedt a témára és a lányok előtt bizony ő is használatba vette az egyiket. Addig meddig játszadozott vele, mígnem teljesen feltolta magának.
Állítólag ezzel akarta a lányoknak bebizonyítani, hogy már ő is nagylány.
Hát ez történt. Ma délelőtt pedig elmesélték a lányok nekem ezt az egészet.
Na és te mit szóltál ehhez?
Mit is mondhattam volna, amikor már túl van mindenen. Csak annyit jegyeztem meg az én és a te lányodnak, hogy talán nem a Betti előtt kellett volna effajta bemutatót tartani.
Erre a Betti válaszolt; De keresztanyu, én találtam ki ezt az egészet. Vagyis én kezdtem kézzel maszturbálni és csak azután vették elő Katáék ezeket a vibrátorokat.
Tehát a kis huncut Betti kezdeményezte ezt az egészet.
Erre én; Na látod! Ezekkel a mai fiatalokkal nem lehet már bírni.
Na de ez még nem minden! Mert még azt is monda a Betti, hogy a lányok elkotyogták neki a mi közös szex partijainkat.
Úgyhogy tud mindenről.
Na és rám kérdezett, hogy én mit szólnék ahhoz, hogy ő is szeretne ennek a játszadozásoknak aktív résztvevője lenni.
Na persze és te mit válaszoltál?
Hát mi-mit, visszakérdeztem. Te kis csutak nem lesz ez még kicsit korán neked?
Ó keresztanyu, most már úgy sem vagyok szűz és különben is nagyon szeretném már kipróbálni, hogy milyen egy igazi férfival a szex.
Igen ám, de anyád és apád mit fog mondani, ha megtudja ezt? Engem fognak majd felelősségre vonni, hogy miért nem vigyáztam jobban rád!
Nem fogják megtudni, mert nem mondom én ezt el nekik.
Na szóval így történt.
De te mit ígértél a Bettikének?
Nem ígértem én semmit, csak annyit mondtam, hogy majd átgondolom ezt még. Na és persze nem csak rajtam múlik ez, hanem terajtad is. És most itt tartunk. De tényleg! Te mit szólsz ehhez? Mert én úgy vagyok ezzel, hogy ha te is benne vagy, én nem leszek ellenére. Nem bánom, mivel a lányainkat is dugod, ezért már úgy is mindegy. Eggyel több vagy kevesebb már úgy sem számít. Különben meg ezt már ő is tudja és szerintem épp ez az oka annak, hogy ő is be akar szállni a játszadozásunkba. Na és ő is családon belüli, mert azért egy külső hölgyeménytől én is jobban féltenélek téged.
És most kérdezem újra tőled, hogy te mit szólsz ehhez a gyerekhez? Legyen benne az orgiánkban?
Közhellyel válaszoltam; Manapság sokkal hamarább kezdik a szexet ezek a mai fiatalok.
Jó-jó ez tényleg igaz, de ahhoz mit szólsz, hogy a kis Bettike veled szeretné megdugatni magát?
Hát mit szóljak! Én szívesen megdugok bárkit, főleg ha te is áldásodat adod hozzá. De hát nem túl fiatal ez a lány még ehhez? (Tettem az ártatlant.)
Anikó; Hát a testi érettsége megvan hozzá. Bár egyénileg más-más időszakban érik egy lány, de ez általában 9-10-11, esetleg 12 éves kortól alakul ki náluk. Ennyi idősen akár teherbe is tudnak esni. Ő pedig már tizenkettő és már menstruál. Szellemi érettségben pedig ő legalább tizenötnek is megfelelne már. Akárcsak a lányaink is simán tizenhatnak beillenének. Tehát végső soron csak rajtunk múlik, hogy bevállaljuk e őt, ahogyan a lányainkat is. Tudod olyan ártatlanul kérlelt engem, hogy győzzelek már meg téged is ebben az ügyben.
Na jó, azért én sem dugok meg bárkit. De nem is tudom, hogy mit mondjak erre. Ha én azonnal igent mondok neki, az azt jelentené, hogy komolytalan és meggondolatlan ember vagyok. Én persze csak neked mondom szerelmem, hogy szívesen megdugnám én őt is, hiszen zsengesége igazán izgalmas, de ezt nem szabad nekik mutatnom annak érdekében, hogy a Gitta lányom és a Kata előtt a tekintélyem megmaradjon. Tehát ha tényleg mindenki ezt szeretné, akkor tegyük ezt úgy, hogy mintha én nem is tudnék erről.
De hát ez lehetetlen! Hogyan tudnád őt, „tudtodon kívül” megdugni?
Hát egyszerűen! Nagyjából úgy, ahogyan a húgodat is beszervezted nekem. Arra gondoltam, hogy kezdeményezzétek ti velem azt a kitalálós játékot, amit szoktunk játszani és egynek a Bettit is beállítjátok majd. Ezért én elvileg nem tudhatom, hogy éppen kinek a punciját nyársalom fel. A végén pedig ha neki kell velem maradnia, akkor ti meg majd bíztassatok engem, hogy ez a szabály és a Bettinek kötelezően velem kell lennie akkor éjszaka.
Erre az Anikó; Ez tényleg jó ötlet, de mi lesz akkor, ha őt felismered és a szabályok értelmében kiesik majd.
Nem! Ez nem lehetséges. Mivel én nem tudom, tudhatom, hogy ő is benne van a játékosok között, ezért nem is tippelhetek rá. Ennél fogva elvileg nem ismerhetem fel őt. Ezáltal mindenképen neki kell bent maradni a játékban. Ugyan úgy, mint amikor becsaptatok a műpinával.
Hát igen. (Így az Anikó.) Ez lesz a legjobb megoldás, csak az aggaszt, hogy most már még plusz egy nővel kell, hogy megosszalak téged. Aztán a végén még elcsábít valamelyik tőlem!
Na azért azt nem! Lehet hogy sok jelzőt rám lehet mondani, de azt azért nem, hogy nem tartom a szavamat. Nekem csak te kellesz életem párjának. Talán ha nem lennél ilyen megértő, akkor esetleg több vita lenne ezek miatt valószínűleg közöttünk. De különben meg ha átgondolod ezt, akkor szerinted kit vehetnék el feleségül ebből a csapatból?
Nem tudom.
Na akkor vegyük sorba őket. A lányomat ugye nem. A Kata lányod túl fiatal hozzám, nem beszélve a Bettiről. A húgod jöhetne még számításba, de te épp ugyanolyan jól nézel ki, mint ahogyan ő. Hidd csak el, hogy te nagyon tetszel nekem! Akkor meg miért választanám a húgodat? Különben is tudomásom szerint ő jól elvan a férjével. Ráadásul ha te az én fejemmel gondolkoznál, te is gyorsan rájönnél arra, hogy részemre így van ez legjobban. Ugyanis ha te velem vagy együtt, akkor gyakorlatilag mindegyik lány a közelemben van. Márpedig ha így van, ez részedről is előny. Mert nekem sincs miért más kívülálló nőt keresgélni, hiszen az én kapacitásom is véges. Veletek pedig az én szex iránti étvágyam is rendesen kielégül. Néha már soknak is érzem. Nem beszélve arról, mint azt láthatod és érezheted, hogy én nagyon is szeretlek és imádlak téged, ezért el kívánlak venni feleségül! Az-az veled együtt szeretnék mindenképen megöregedni. Persze ha te is úgy akarod.
De ez biztos? (Nagyon tündéri morcossággal kérdezte ezt.)
Na figyelj! Ha visszajönnek Bettiért a húgodék, én ünnepélyes keretek között, előttük kérem meg a kezedet. Rendben?
Hát persze, hogy rendben! Mert minden vágyam az, hogy a feleséged legyek! Láthatod, ennek érdekében teérted még azt is bevállalom, hogy szeretkezhess a lányokkal is. De hangsúlyozva mondom azt, hogy csakis így családon belül!
De akkor már más kívülálló nőt én sem szeretnék az ágyadban tudni!
Na és a húgodat hova sorolod?
Ha megígéred azt, hogy őrá nem fogsz úgy rászállni, hogy bennem aggódást váltsál ki, akkor nembánom néha alkalom adtán őt is megdughatod. Na persze ne felejtsük el, hogy a Tibor semmit sem tudhat erről az egészről!
Erre én; Rendben, akkor kezet rá! Részemről tökéletesen elfogadható ez.
Ő is nyújtotta felém a kezét és ezt mondta; Akkor áll az alku!
A kézfogással egy időben, nagy csókolózás következett és közben markolásztam a nagy csodásan formás éretten telt kebleit. Ez persze be is indított mindkettőnket.
Különben is egy dögös kis lenge nyári ruha és egy kis bugyi volt mindössze rajta. Ezért benyúltam a mély kivágású dekoltázs alá és így folytattam a markolászást a csodás keblein. A másik kezemmel pedig felhúztam a ruhája alját, benyúltam a bugyija alá és elkezdtem ujjazni a begerjedt punciját. Kis idő multán szóltam neki, hogy gyere és ülj ide az asztalra. De hát itt a konyhában? (Mivel itt kávéztunk)
Hát persze, csak vedd le a bugyidat! Én meg már oldottam is a nadrágom gombjait.
De hát bejöhetnek a lányok!
Na és? Teveled bárhol, bármikor és akár előttük is.
Már ki is lépett a kis tangából és feljebb húzta a ruhája alját.
Én megfogtam a derekát és egy mozdulattal az asztalra ültettem.
Beléptem a szétterpesztett csinos lábai közé, odaillesztettem a meredt dorongomat és azonnal behatoltam a lucskos puncijába. Ő meg csak egy hu-val reagált és még azt mondta, most csak egy gyors menet legyen, mert azért ciki lenne, ha bejönne valamelyik lány!
Nyugi van szívem, legföljebb bekaphatják ők is.
Közben a ruhájának nagy dekoltázsát annyira széthúztam, hogy a gyönyörű keblei elém tárult ahogyan kifordítottam őket.
Meg is jegyeztem neki; Drágám, ilyen csodás mellek csak neked van. Meg is markoltam mindkét kezemmel őket. Markolásztam és gyúrtam ahogyan csak tudtam, miközben már a punciját is teljesen felnyársaltam. Majd hosszabb mozdulatokkal ki-be dugattyúztam benne a keményre dagadt dorongommal. Néhány perc elteltével lassítottam a tempón. Körbeöleltem a derekát, ő pedig az én nyakamba rakta kezeit. Így arcunkkal összesimulva lihegtünk egymás fülébe, miközben imádtam dugni az izmosan szorítós, begerjedt punciját.
Pár perc múlva nyöszörögni kezdett. De közben még annyit súgott, hogy imádlak és nagyon szeretlek. Sohasem akarlak elveszíteni!
Igen drágám te vagy a legcsodálatosabb és legmegértőbb nő a világon, ezért én is nagyon imádlak és szeretlek téged. Soha nem akarlak elhagyni téged!
Ekkor már kezdődött is élvezete. Még jobban megszorította a nyakamat és egyre hangosabb lett. Majd még annyit súgott; Gyere szerelmem, gyere te is velem együtt! Ne húzzuk sokáig.
Nem is kellet sokat bíztatni engem sem, mert ott voltam én is a határon. Amint rángatni kezdett az élvező izmos hüvelye, amit a begerjedt dorongomon jól éreztem, én is azonnal bedurrantottam csodásan ölelő puncijának legmélyébe. Egyszerre jutottunk élvezetünk csúcsára.
Kis levezető szünet következett, majd a kéznyújtásnyira lévő konyhai papírtörlő tekercshez nyúltam. Letéptem egy kockát és odatartottam puncijához miközben kihúztam a farkamat. Aztán megmutattam neki. Ez a pecsét lesz az egyességünk bélyege. Tedd ezt el örökre, miután én és te is aláírod ezt! Rendben?
Hát persze hogy rendben, már írom is alá!
Miután tényleg aláírtuk, ő már is gondosan összehajtogatta és elrakta azt.
Majd megkérdezte; Na akkor mi legyen ma este a lányokkal? Mit mondjak nekik?
Erre én; Hat te úgy akarod, sohasem dugom meg többé egyiket sem, mert annyira szeretlek téged!
Nem-nem! Én tényleg nem bánom ha velük is dugsz! Sőt! Tudd meg, hogy még engem is begerjeszt az, ha tudom hogy éppen dugod valamelyik lányt. Valahogy beindít még akkor is, ha nem előttem csináljátok. Magam elé képzelem az egészet és már is kezdek nedvesedni. Azt meg sohasem gondoltam magamról, hogy én egy lánnyal valaha szeretkezni fogok. Korábban sohasem éreztem eddig ezt a fajta vonzalmat a saját nemem iránt. Pedig hát nem is olyan rossz! Sőt! Kimondottan élvezetesnek tartom és tetszik.
Na! Még a végén kiderül, hogy már nem is kellek neked!
Azért ebben ne is ringasd magad! De tényleg mit mondjak most a lányoknak?
Hát legyen úgy ahogyan megbeszéltük az előbb, de inkább már csak holnap kezdjük el, mivel te az imént kielégítettél és már elég lesz ez a mai napra.
Na akkor megyek is és így beszélem meg velük.
Elindult, de még visszaszólt; Na ugye, hogy milyen jó így rövid menetben is?
Tényleg nagyon finom volt tündérem! Imádlak.
Még visszalépett egy puszira és közben megkérdezte; Van még itthon esemény utáni tabletta? Mert azért nem lenne jó, ha a kis Bettit már is teherbe ejtenéd!
Szerintem még lennie kell, egy-két szemnek valahol. (Válaszoltam.)
Na jól van, majd holnap azért elmegyek én a Patikába és veszek még, hogy biztosan legyen itthon.
Ezután kiment a lányokhoz, leült a medence melletti napozóra és a lányok odamentek hozzá. Kíváncsian figyelve nézték és hallgatták az Anikót. Amint ezt messziről láthattam és némiképp hallottam is. Igen kedvezően fogadhatták, mert sugárzott a jókedv róluk. Főleg a kis Betti fogadta ezt láthatóan kitörő örömmel.
Minden esetre aznap már semmi sem volt egyikükkel sem, de következő estén amint hazaértem, már láttam is, hogy a lukas lepedő már ki is van feszítve a két szekrény között.
Jól tudtam, hogy akkor ma a kis Betti fog következni a teljes éjszakás menetre.
Ez persze nem is volt számomra kivetni való, sőt inkább hízelgő volt részemre, hiszen egy tizenkét éves kislány megdugása, nem is hétköznapi esemény. Annak ellenére sem, hogy már nem az első alkalommal teszem ezt vele.
A vacsora után a kedvencemmel, száraz vörösborral kínált engem az Anikó. Feltűnt, hogy már fel volt bontva. De ezt a bort különösen száraznak és talán kissé keserűbbnek éreztem a szokásosnál. Végül is betudtam annak, hogy ez ilyen és kész. Egyébként finom volt.
Kérdeztem is Anikót, hogy te nem kérsz egy pohárral? Te is szereted a vöröset!
Mire ő ezt válaszolta; Nem! Köszönöm szépen, de most nem kérnék.
Majd úgy fél óra multán, amikor a lányok a fürdőben együtt tusoltak, én kettesben maradtam az Anikóval, ekkor ő ezt mondta nekem; Apuci! Ma a Patikában bevásároltam, vettem ezt-azt, és hoztam két doboz esemény utáni tablettát is. Tehát ma este nyugodtan dughatod bár melyik lányt, itt lesz a szekrény polcán.
De azért jó volna felkeresni a nőgyógyász barátodat, mert elég rendszeresen dugsz bennünket, ezért mégiscsak a tartós fogamzásgátlás lenne a jobb megoldás. Ez a tabletta megzavarja a menstruációs ciklust.
Ez az eseményutáni, inkább, csak a ritkább alkalmakra való.
Hát igen. Különben is meg kell, hogy vizsgáljon titeket, de főleg a lányokat, mert már így is lehet hogy késő. Ugyanis, amikor elsőre dugtam meg a Katát és a Gittát, a te lányodnak nem tudtam utólag átadni a tablettát, mert akkor ti nem engedtétek vissza őt hozzánk. Az én lányom viszont akkor bevette.
Na ugye! A Kata lányom már mondta is nekem, hogy meg kellett volna jönni a múlt héten, az esedékes menstruációjának, de még a mai napig nem jött meg. Lehet hogy máris teherbe ejtetted őt és talán még engem is! A Gittával nem igen lesz probléma, mert épp most múlt el neki a vérzése. A kis Bettinek viszont nem is kellene még a rendszeres tablettára áttérni, mert ugye ő nem lesz közöttünk tartósan.
Bár nem tudhatjuk, hogy ezek után milyen gyakorisággal fog majd élni a testi örömökkel, ha majd visszamegy az otthonába.
Rendben. Holnapreggel még bemegyek a céghez és mivel amúgy is a péntek lazább szokott lenni, ezért később visszajövök értetek és elviszlek titeket a nőgyógyász barátomhoz. Akkor tegyük ezt is a helyére.
Még van valami. A lányok azt mondták, hogy jó lenne a játékunk szabályán annyiban változtatni, hogy a kétperces váltást öt percre nyújtsuk, mert aki kiesik a játékból, ennyi idő alatt a kieső is eljuthat az élvezetig. Ezáltal nem lesz probléma forrása az, ha valaki ritkábban jut el az ágyadig.
Na ez tényleg jó ötlet, mert senkinek sem lenne az jó, ha ebből valamilyen vita vagy harag alakulna ki köztetek. De akkor én is szeretnék azon változtatni, hogy ne legyen a kezem felkötve, mert ez kényelmetlen nekem.
Ez nem ügy, válaszolta.
Tudod nekem már az jár az eszemben, hogy vajon hogyan fogom én ezt az iramot bírni? Mert ezek az öt perces körök ismétlődnek mindaddig, amíg ki nem találom az illető kilétét. Na és ha ezeket az öt perceket összeadjuk, akkor részemről elnyúlhat ám akár egy órás menetre is! Aztán folytathatom majd az ágyban a nyertessel, ami szintén elnyúlhat időben rendesen!?
Anikó; Hát amennyire ismerlek téged, fogod venni ezt az akadályt. Különben meg már erre is találtam jó megoldást.
Na és milyen megoldást találtál erre?
Most még nem árulom el hogy mi az, de majd meg fogod tapasztalni. Ja! Erről jut az eszembe. Milyen bort vettem neked? Ízlett?
Igen, finom volt. Tudod hogy szeretem a száraz vöröset. Ez valami Spanyol bor volt ugye?
Igen.
Máskor is vehetsz ilyet nekem, mert ízlett.
Na akkor jól van mert attól féltem, hogy nem fog neked ez a fajta ízleni. Különben egy egész kartonnal vettem belőle, úgy hogy lesz még máskor is.
De miközben ott dumcsizott nekem, érdekes módon már fel is ált a farkam. Arra gondoltam, hogy biztosan azért van ez, mert az Anikó kimondottan egy kívánatos nőies nő. Van ugyan néhány kiló plusz rajta, de maximum két-három kiló, és ez is inkább előnyére válik, mint sem hátrányára.
Mondtam is neki; Nézz csak ide! Máris harcra kész állapotban vagyok. És ha úgy akarod, akkor kezdhetem már is veled a napi dugásomat?
Nem-nem! Tartogasd csak az erődet. Ezen az estén én is azt szeretném, hogy a kis Bettit rendeznéd le alaposan, hogy tudja meg végre, hogy milyen egy igazi férfival dugni, hiszen minden vágya ez. Én ma megelégszem az ötperces menettel is. Különben is ezzel a nagy farkaddal gyorsan fel tudsz röpíteni bárkit a csúcsra.
Egyébként meg a kis Betti egész nap olyan türelmetlen volt és azt emlegette, hogy vajon ő mikor fog bent maradni a játékban. Szóval nagyon izgatott volt és szeretné már érezni magában a te nagy farkadat. Szerintem ha ma nem kaphatná meg a farkadat, ő bele is tudna őrülni! De ugye amint azt a tegnap megbeszéltük, ő lesz az akinek a kis punciját kedved szerint dughatod egész éjjel. De amint látom, már te is rágerjedtél rendesen, pedig még csak beszélünk róla.
Na ja. Nem tudom hogy mi van most velem, mert tényleg idő előtt jó gyorsan felállt a farkam.
Erre ő; Na ugye! Ez bizony ám a vágyakozás a zsenge kis punci után! Ugye milyen varázsa van?
Ó, ne butáskodj már! Én egyformán imádom mindannyitok punciját. Sőt! Teveled még azért is nagyon szeretek dugni, mert ugye nem kell annyira óvatoskodnom mint a lányokkal. És ha úgy van kedvem, akkor vadabbul és szenvedélyesebben dughatom a te puncidat, mint a lányokét.
Jól van, tudom én azt. Csak vicceltem veled! De azért ne mond azt, hogy nem jó neked egy fiatal kis zsenge puncit dugni? Mondta ezt miközben kajánul mosolygott rám.
Nem, nem! Nem erről van szó. Hát persze. Nagyon is imádom dugni az ő kis finom puncijukat, csak velük másképp jó, mit veled vagy éppen a húgoddal. A tiédnek és a húgodénak másabb a varázsa, mint az övéiknek. Tehát számomra mindanyiatok mellet szól jó érv, amiért imádom a puncitokat dugni.
Közben már jöttek is ki a fürdőből a lányok. Mindhármukon csak köntös volt és más semmi.
Na gyere szívem! Végre már mi is bejuthatunk a fürdőbe. Szólított az Anikó.
Erre a lányom tett megjegyzést. Na aztán ne hogy pajzánkodjatok idő előtt!
Mire én; A nyelvedet leharapom, ha így beszélsz!
Jól van na! Már viccelni sem szabad?
Gyere csak ide! Ha kapok egy puszit, akkor megbocsátok neked!
Már rohant is és adott egy nagy csókot. De utána az Anikóhoz is odafordult és ezt mondta; Bocsi! Nem akartam én senkit sem ezzel megbántani és közben őt is megpuszilta.
Amint bezártuk magunk mögött a fürdő ajtaját, már mondta is az Anikó. Miért bántod ezt a tündéri kislányt? Hiszen soha sincs semmilyen probléma vele. Egyébként meg csak működik a fantáziája. Mert nekem is éppen ez jutna az eszembe, ha bármelyikükkel jönnél be ide fürödni kettesben. Különben meg nem veszed észre, hogy menyire rajong érted a lányod.
Persze tudom én ezt és neked is igazad van, de én már jól ismerem őt és tudom azt, hogy néha kell hogy kordában tartsam őt. Nyugodj meg, mert ez a szigor az ő érdeke miatt is van. Ne félj ettől, mert két percen belül már nem is fog erre emlékezni.
Közben leöltöztem, de a farkam egy csöppet sem lankadt egész idő alatt. Még jól is esett hogy levettem a nadrágomat, mert így legalább nem nyomorgott a nadrág szorításában.
Persze ő is láthatta a keményen álló rudamat. Belemarkolt és azon keresztül gyöngéden húzott a tus alá miközben ezt mondta. Na gyere te kis tökös pasim! Hagy mossam meg neked, mert ma még sokat kell ezzel a csodás farkaddal teljesíteni!
Beálltunk a langyos, inkább hűsítő víz sugarába, majd kezébe vette a szappant, és két kézzel a farkamat szappanozta, miközben lágyan húzogatta azt.
Majd szétrobbant, annyira feszülten és keményen állt. Aztán a mellkasomat kezdte simogatni a csúszós szappanos kezével, majd áttért a vállamra és a nyakamra. Ekkor már egészen közel volt az ő kívánatos teste az enyémhez. De annyira hogy a dárdaként meredő kemény farkam, néha érintette az ő testét. A gyönyörű mellein megkeményedett mellbimbói, pedig az én testemet cirógatták, miközben mosogatott felül.
Ekkor mögényúltam, és a popsiján keresztül magamra húztam az ő testét és kezdtem emelni feljebb a farkam fölé.
Ne apuci! Nagyon kívánlak én is, de most nem én vagyok a soron!
De hát szétrobbanok, ha nem dughatom be most azonnal!
Jól van, nem kell már sokat várnod és lesz módod négy punciba is bedugnod ezt a csodás farkadat.
Ráadásul ha most engem kielégítesz, akkor nekem már nem lesz akkora varázsa a közös játékunknak. Hidd csak el, nekem is tetszenek ezek a közös játékok. Bár minden lány fiatalabb tőlem, de mivel közösen tesszük ezt, ezért én is ugyanolyan fiatal tinédzsernek érzem magam közöttük, mint amilyenek ők. Teljesen felvillanyoz ez a csapatjáték.
Na rendben, te nagyon is fer játékos vagy, de akkor menjünk mielőbb, mert már annyira totálisan áll a férfiasságom, hogy most úgy érzem, ebben a pillanatban nem csak négy nőt, hanem négy lovat is ki tudnék elégíteni!
Nem is csoda hogy ennyire feszülten állt a farkam, mert csak később tudtam meg az igazságot. Vagyis azt, hogy az én kiválasztott szerelmem az Anikó, a borosüvegbe úgynevezett hétvégi sárga színű tablettát is belecsempészett. Ráadásul két szemet is! Ez a sárga tabletta arról lett híres a konkurens kék tablettával szemben, hogy képes harminchat órán át is hatni, ha van megfelelő inger.
Mentségére szóljon, hogy nem gondolta az Anikó, hogy ennyire jól fog esni a bor, mert én megittam az egész üveggel. Ő pedig azt hitte, hogy két alkalomra is elég lesz nekem ez az ital, ezért tett két szemet is bele. De hát nem lett volna szükségem erre a segítségre, csak hát együtt így beszélték meg a lányokkal, hogy jól beserkentenek engem ezzel a tablettával és akkor majd én fogok már ragaszkodni a minél több szexhez. Mivel már négyen vannak ők és a játékidőt is meghosszabbították, ezért attól tartottak, hogy még mielőtt mindegyikőjük kielégítené magát a rudamon, esetleg idő előtt behal majd a farkam.
Hát nem mondom, sikerült is elérni a céljukat ezekkel a tablettákkal, mert egész hétvégén szinte alig volt lankadt állapotban. Folyamatosan keményen állt. De akkor én még nem tudtam, hogy ezt az én folyamatos harci állapotomat ők intézték nekem.
Na de ott tartottam, hogy végeztünk a fürdéssel. Én a köntösömet összefogtam az álló rudamon, majd így mentünk át az előkészített félhomályos szobába, ahol már halk zene is szólt.
Kata és Gitta volt bent és máris dobták le a rendkívül csinos testükről a saját köntösüket. Maga a gyönyör volt látni ezt a két kis bombázót meztelenül. Éreztem, hogy meg is rándult a keménykedő dorongom a köntösöm takarása alatt.
Kérdeztem tőlük, hogy a Betti hol van. Ők persze azt válaszolták, hogy ő már alszik a mi szobánkban.
Tudtam hogy ez nem igaz, csak ez volt a forgató könyvben. De hát így beszéltük meg az Anikóval is.
Máris invitáltak a lepedő mögé. Én beálltam, hiszen alig vártam már, hogy valamelyikük punciját érezhessem a már igencsak felbőszült dorongomon. De rafinált voltam ám én is, mert a farkam nem dugtam ki azonnal a lyukon, hanem ahogyan ott álltam figyeltem a rést, és így hívtam az első játékost. Tudtam, hogy a kislányom nincs ugyan leborotválva, de szinte alig van egy kis szőrzete, mint ahogyan a kis Bettinek is ugyan így van.
A Katának teljesen simára volt borotválva, az Anikónak pedig, épp csak egy pici vékonyka kis fazon volt hagyva.
Tehát megjelent az első punci a nyílás előtt és egy pillanatra megláttam, hogy van rajta kevéske kis szőrzet.
Ezért már annyit sejtettem, hogy ez az én kicsi lányom puncija lehet, mert a Betti még valószínűleg nem érhetett ilyen rövid idő alatt a szobába. Mert ugye neki még szólni is kellet valakinek, hogy jöhet közéjük. Minden esetre odaraktam a vágy nedveitől csillogó kis vágat közé a felbőszült dorongomat és szóltam hogy óra indul! Felnéztem az ajtó fölötti faliórára, és máris óvatosan kezdtem betolni az előttem lévő hölgy kis hüvelyébe. De annyira nedves és csúszós volt, hogy annak ellenére, hogy szűk volt, mégis akadálytalanul törte útját a lassan benyomuló dorongom. Felüdülés volt érezni végre a már rég meredten álló farkamon eme finom kis puncikát.
Majd amikor elértem a méhét, kis visszafogott nyögés hallatszott. Szinte megkönnyebbültem én is. Végre finoman ölelő pihe-puha puncikát érezhettem a felbőszült rudamon.
Aztán kis várakozás után, lassú pumpálásba kezdtem.
Még le sem telt az öt perc, már éreztem a kis hüvely rángatását. Ő már élvezett is, de csak akkor hagyta abba finom kavarását, amikor lejárt az ideje.
A szabályok értelmében, még nem tippelhettem. Ezt csak akkor tehettem, ha minden személy volt már az első körbe és a másodiknál lehetett csak.
Aztán míg a következő személy odaért behúztam a farkam és újra azt figyeltem, hogy milyen puncit látok meg a következő alanynál.
Mivel teljesen csupasz volt a következőé, így biztos voltam abban, hogy a Katácska következik most. Hasonló módon cselekedtem mint az előzőnél és öt percen belül az ő puncikája is rángatva élvezett a rudamon.
Majd halk suttogást hallatszott. Mert az éppen futó zenének vége lett és másik számig néhány másodperc szünet következett.
De már oda is tolta a harmadik személy a punciját a lyuk elé. Ahogyan figyeltem, ez az Anikóé lehetet, mert az ő kis fazonját is megláttam. Na gondoltam, hogy mivel elméletileg hárman vannak, minden képen neki kellett következnie. Neki már bátrabban toltam be, és el is kezdtem azonnal pumpálni. De hát még ő is felnyögött kicsit, mert nyilván az ő hüvelye is igényelte volna a hozzátágulást a farkam méretéhez. Érdekes módon alig kezdtem el, néhány húzás után ő már élvezett is rángatva ahogyan az elődjei, csak már a második percben. Persze ő sem hagyta ekkor még abba és mivel tovább fokoztam az ütemet, nála az öt percbe belefért, még plusz egy második élvezet is.
Akárcsak a húgánál, ez már a rutinjának eredményességét jelentette. Csupán jól kihasználta az öt percét. Én meg csak annyit éreztem magamon, hogy még nagyon bírom.
Aztán jött a következő kör.
Újra tolatott a finom kis szőrzettel rendelkező puncika. De tényleg nem tudtam, hogy a lányomé, vagy talán a kis Bettié lehet ez itt előttem, mivel nagyon hasonlított egymásra a két kis punci a kevéske kis szőrzetük miatt.
Arra gondoltam, hogy inkább óvatosabb leszek mint amikor már a második körben be szoktam indítani. Ezért amikor makkomat a kis lucskos vágat közé dugtam, kicsit fel-le húzogattam ott.
Ezt persze a többiek nem látták a lepedő miatt. Majd szép lassan kezdtem betolni.
Ekkor már valószínűsítettem azt, hogy most a kis Betti hüvelyébe tolom, mert ez a kis puncika volt a legszűkebb az összes között. Ezért továbbra is finom lassú tolással, de megállás nélkül nyársaltam teljesen föl. Persze az ő felnyögése volt a leghangosabb is. Megálltam és néhány másodpercnyi szünet után, a mélyen felütközött dárdám hegyével megvakargattam a méhét.
Éreztem, hogy remeg a drága.
Arra gondoltam, hogy most már jól megpumpálom. Ettől majd jól felvisít az élvezete közben és akkor vajon kiderül e majd az, hogy ki ő. Vagy pedig mégis visszabírja fogni a hangjait és megy tovább a játék.
Ekkor fokozatosan beindultam nála is a pumpával. De közben a két tenyerét a kis fenekére rakta. Ezt azért tehette, mert valószínűleg túlságosan mélyre hatolhattam, és így korlátozta a behatolásom mélységét. Ezért már csak kissé tolattyúzva kavartam odabent. De hát az ő kis hüvelye is a második percben kezdett rángatni, de ő nem rutinból jutott ám a csúcsra, hanem bizony nem bírta tovább élvezet nélkül.
Valaki a száját befoghatta neki, mert orrhangból folyamatosan nyüszített a drága. Ekkor már én is eljutottam odáig, hogy bedurrantsak a kis élvező puncijába.
Ez már csak azon múlott, hogy tartsam e tovább még magam és maradjon a fék rajtam, vagy megsorozzam a farkamon lévő lányka remegő méhét.
Végül is attól tartottam, hogy ha eldurranok, akkor talán lelankad a farkam és ezáltal félbe maradna a játék. Ezt pedig nem akartam, mert még a többiek is várták a második körrel járó ötperces menetet. Felpillantottam az órára és egy bő perc volt még hátra az ő idejéből.
De hát ez a kis punci az őrületbe kergetett engem a rángatásával. Szerintem egymás után szünet nélkül követte az egyik élvezete a következőt.
Ráadásul annyira mocorgott a popójával, ami már teljesen átalakult kavarássá, hogy teljesen bezsongatott engem. Összeszorítottam a fogamat és becsukott szemmel mozdulatlan vártam az idő lejártát.
De lehet hogy az volt a baj, hogy én álltam le, mert valószínűleg ezért indulhatott be ő a popójával kavarni. Ugyanis, ha én szabályoztam volna a mozgást talán kibírtam volna még ezt az egy percecskét.
De nem bírtam, mert az utolsó pillanatban, beindult heréimben a visszafoghatatlan folyamat. Ráadásul, épp ekkor szólt neki valaki, hogy lejárt az idő.
Persze ők nem sejthették, hogy nekem milyen gondom van, ezért el akart távolodni tőlem. Én meg a lepedőt nyomva testemmel valamelyest utána nyomultam még, hogy a nálam már beindult folyamat még a kis puncijában teljesüljön.
Ekkor robbanásszerűen lőttem az első adagot, ami még a kis méhének csapódott.
A lövés erejét még érezhette, mert egy rövid „Ó” ki is jött a száján. De hát ő meg már lendületben volt és lecsúszott az éppen élvező rudamról.
Ezért már a lövéssorozat következő és a többi lövése, valószínűleg a fenekén és a szőnyegen landolhatott.
Ezt láthatták a többiek is, mert óriási nevetés kezdődött.
Én meg csak annyit szóltam hozzájuk, hogy jól van, nevessetek csak nyugodtan!
Erre a lányom felelt.
Apa! Nagyon tuti voltál! Messze állok tőled, mégis elért az egyik lövésed.
Jól van mulassatok csak nyugodtan rajtam.
Mivel most már tippelnem is kellett ezért rákérdeztem. Ugye te voltál most kislányom?
Nem talált! Hangzott az egybehangzó válasz.
De már tolta is magát a kint lévő farkamra a következő punci. Ezt meg sem tudtam nézni, hogy vajon kié lehet, mert a farkam éppen kinyomva volt a lyukon. Érdekes módon, egy csöppet sem veszített a keménységéből az imént eldurranó dorongom. Minden esetre, még jól is jött ez számomra, mert már kavarhatott rajta kedvére a soron következő alany. Amit meg is tett az illető.
Most már úgy éreztem, hogy a végtelenségig bírom ezt az iramot.
Ettől fogva minden kővetkező puncit, felbőszültebben és keményebben döngöltem a továbbiakban. Bár jó volt mindegyikkel dugnom, de ezután már egyszerűen nem kerültem egy pillanatra sem a csúcs közeli állapotba. Pedig nyomattam ám nekik rendesen.
Még kétszer fordult a kör mire kiesett mindenki.
Mikor végeztünk, kiléptem a takarásból és a kis Betti is ott ált meztelenül közöttük.
Úgy állították be nekem, mintha ő is benne lett volna a versenyben. És mert őrá nem tippeltem, ezért ő fog most velem maradni az éjszakára. Erre persze nekem meg kellett lepődnöm, hogy már őt is az ágyamba kell vinnem.
Én meg alakítottam egy kis meglepődött formációt. Hát te meg hogy kerültél ide? Tényleg te is benne voltál a többiek között?
Ő meg csak lesütött fejjel bólogatott.
Hát igen! Szólalt meg az Anikó. Ma bizony vele kell töltened az éjszakát!
Nem mondod? Tényleg komolyan gondoljátok, hogy én a Bettikét ma éjjel?
Erre már mindannyian szinte egyként vágták rá; De bizony a mai éjszaka a Bettié és a tiéd!
Persze azért nem kellet sokáig győzködniük engem. Végtére is ő volt a fiatalságával a tabu közöttük.
Ott ált teljesen meztelen közöttük azzal az ártatlan kis testével és reménnyel tele csillogott a gyönyörű szemei, ahogyan pislogva nézett rám. Na és persze nem csak a szemembe nézett ő, hanem a még mindig keményen álló dorongomra is.
Ekkor megkérdeztem tőlük; Komolyan a Bettike is benne volt a résztvevők között?
Anikó válaszolt.
Nem szívem!
Őszintén bevalljuk neked, hogy becsaptunk téged. Arra gondoltunk, hogy őt akartuk mindenképpen nyertesnek kihozni, ami sikerült is. De viszont féltettük őt, ne hogy véletlenül keményebben benyomd neki a tudatodon kívül ezt a hatalmas keményen álló farkadat.
Mert ugye, ha nem vigyázol rá, ezzel a mérettel ami neked van, a kis hüvelyét szétszakíthatnád. Nyilván ha te figyelsz rá és óvatos leszel, nem jelent ez majd problémát. De ott nem tudhattad, hogy kibe tolod azt a kemény rudadat.
Ráadásul, már ki volt rád a csapat éhezve, ezért is hagytuk őt ebből a körökből ki. Mert ő még megkaphatja a maga részét az éjszaka. Mi pedig rendesen kiélvezhettük magunkat ez idáig. De még arról is gondoskodtunk, hogy ne legyen potencia problémád, még ez után a körök után sem! Amint tapasztalhattuk nem is volt ilyen gondod. De ahogyan elnézem még mindig harcra kész állapotban vagy!
Miért? Valamivel beetettetek?
Naná hogy be.
Ekkor vallotta be az Anikó, hogy bizony két Cialis is van bennem. Bár csak egyet szánt mára, de mivel felhajtottam az egész üveg bort, ami egyébként két napra elég szokott lenni nekem, így a két adag tabletta is lecsúszott vele együtt.
Tényleg! Le sem lankadt az élvezetem után!
Na és akkor ki volt, amikor én elélveztem?
Én voltam apa! Sőt! Kétszer is egymás után, mert így tíz perc is jutott nekem, és a Katának is. Csak az Anikó volt minden alkalommal öt-öt percre közöttem és a barátnőm között.
Azért hogy legyen még nagyobb keveredés.
De hát minden öt perc után másképp, illetve másnak éreztem a puncitokat?
Erre már a Kata válaszolt.
Hát igen, mert az egyik menetben lazábban tartottuk, a másik öt percben pedig, jobban szorítottuk a hüvelyizmunkat, hogy neked másnak tűnjön.
Na ezt jól kiterveltétek.
Hát igen! Ez volt a célunk, amit el is értünk. Apa! Nekem speciel, öt élvezetem volt ma este.
És most akkor a Bettike következik? Tényleg ezt akarjátok, hogy én és ő? Mindenki bólogatott. Még Betti is, de az Anikó válaszolt. Igen szívem! Mi ezt már eldöntöttük közösen és Bettike vállalta azt, hogy az apjának semmi képen sem mondhatja el.
Miért? Az anyjának elmondhatja?
Nem! Legalább is egyelőre még semmiképp sem. Válaszolt az Anikó.
Na és tényleg akarod? Fordultam Bettihez.
Igen! Nagyon szeretném. Ekkor hogy nyomatékot adjon a szavának, azonnal mellém is ált és ragaszkodóan átölelte a derekamat. Még csak most figyeltem azt meg, hogy befér a hónom alá ez a gyerek, mert én meg a vállán keresztül öleltem őt át. Ő meg már közelről nézhette a keményen álló farkamat. Ezt látva, megrándult a farkam, majd egyre sűrűbben rángatózott és himbálózott. Hiába volt a sok dugás előtte, mégis hatással volt rám a kis finom testének közelsége. Na gyertek lányok! Szólalt meg az Anikó, mert úgy látom, hogy mi itt már fölöslegesek vagyunk! Aztán kaptunk tőlük jó éj puszit és elvonultak mindhárman.
Gitta 8. rész
Elmentem hát dolgozni, majd délután négy óra körül értem haza. A kis Betti volt csak otthon, ő is a medence mellett napozott. Amint meglátott azonnal elém futott és a nyakamba ugorva puszival fogadott. Kérdésemre hogy hol vannak a többiek, ezt válaszolta; Keresztanyuval (Anikóval) mentek el bevásárolni.
– Na és te miért nem mentél velük?
– Hát mert nekem nem volt kedvem velük menni. Vagyis nem akartam. Különben is azt mondták, hogy a tizennyolc órakor kezdődő filmet még meg akarják nézni a moziban, ami legalább még plusz két óra. Én pedig úgy döntöttem, hogy inkább itthon maradok és napozni fogok.
– Nem arról van szó, hogy tudtad azt, hogy én már négy után haza jövök és ezért nem tartottál velük?
– Jól van bevallom, ez volt a fő indítékom. Mert tényleg azt akartam, hogy kettesben lehessek veled.
– Na és Bea elment már?
– Úgy kb. fél órája ment el.
– Megyek és iszom egy Whiskyt ma már úgy sem megyek sehova.
– Én is ihatok veled?
– Te legfeljebb egy üdítőt ihatsz csak!
– Ó!
– Semmi ó.
Bementünk megittuk az italainkat, majd ezt mondtam neki;
– Átöltözök, és frissítés képen úszok egyet én is.
Kimentünk és legalább tíz medence hosszat leúsztam. Ő eközben csak kint feküdt a napozón. Mikor befejeztem az úszást, megtörölköztem és vittem még egy pokrócot majd hasra feküdtem mellette. Kis idő múlva kérdezte; – Nem akarod, hogy beolajozzam a hátadat?
– Nem bánom kend csak be, ha van kedved.
Mellém ült és elkezdte kenegetni a hátamat. Közben pedig ezt mondta; – Tudom én, hogy akadály vagyok az esti játékotoknak!
– Te meg miről beszélsz?
Hát arról, hogy az este kihallgattam a Katát és a Gittát, amikor arról beszéltek, hogy én még fiatal vagyok és szűz, ezért nem lenne jó, ha én is résztvevője lennék a csapatnak. Pedig hát én nagyon is szeretnék aktív tagja lenni ezeknek a játékoknak.
– De hát te tényleg kicsi vagy még ehhez!
– Igen! Tegnap nem voltam kicsi? Vagy azt mondod, hogy nem is volt velem jó? És te csak színlelted az élvezetedet? Én meg azt hittem, hogy őszintén viselkedtél velem. De ma már úgy látom, hogy jól becsaptál engem.
– Nem! Én nem csaptalak be. És ha tudni akarod, sohasem csapnálak be téged, de a többieket sem!
– De akkor miért nem mondjuk meg a többieknek, hogy mi már voltunk együtt? Mert akkor egyenrangúnak tartanának engemet is és nem hagynának ki semmiből sem.
– Megértem az érvedet, de kérlek légy türelemmel. Mindennek el fog jönni az ideje.
– Jól van, de az én ittlétem sem véges és nincs elpazarolni lévő idő.
– Na persze, de még csak most kezdődött a nyári szünet és ha szeretnél még tovább maradni, esetleg megkérhetjük a szüleidet arra, hogy tovább maradhass itt. Mert felőlem egész nyáron itt maradhatsz.
– Tényleg maradhatnék?
– Hát persze. Máris nagyon megkedveltelek és csakis rajtad, na és persze a szüleiden múlik, hogy meddig maradsz.
Miközben még midig kenegette a hátamat, ennek hallatára ráhasalt a hátamra, megölelt és ezt mondta; Tudd meg, hogy én nem csak kedvellek, hanem máris nagyon szeretlek.
– Várj! Megfordulok és mond ezt még egyszer.
Megfordultam, ő pedig ragyogó szemmel az én szemembe nézett és úgy ismételte meg.
– Nagyon – nagyon szeretlek! (Láttam rajta hogy őszinte, mert ezt a tekintetet így nem lehet színlelni.)
Ekkor átöleltem és megpuszilgattam az arcocskáját.
– Jaj kiscsillag! Nagyon hízelgő ez nekem, de egyben féltelek is téged. Mert te tényleg fiatal vagy még és attól félek, hogy rossz irányba fog fejlődi a gondolkodásod.
– De hát mi abban a rossz, hogy szeretlek?
– Abban semmi rossz sincs. Hanem inkább csak az irányba szeretnélek befolyásolni, hogy reálisabban gondolkodjál. Tehát a földön kell járni. A mi kapcsolatunknak milyen jövőt gondolsz?
– Hát ezen nem gondolkoztam.
– Gondold csak végig és meg fog változni a felfogásod. Persze attól szerethetjük még egymást, csak másképpen. Vagyis óvlak a szerelemtől, mert a szerelem elvakíthat.
Ő; – Végül is tényleg van valami abban, amit mondasz.
– Na látom hogy okos kislány vagy és tessék racionálisabban nézni a dolgokat.
– Rendben igazad van, ezért most már racionálisabb leszek. Akkor folytassuk az olajozást és most már maradj így hanyatt! (Hu de gyorsan váltott.)
Én a fejem alá rakott kezekkel terültem ki és így kenegetett immáron ellőről is, de azonnal folytatta mondókáját is.
– A tegnap is ugyanilyen kicsi voltam mint most, de azért mégiscsak jó volt neked is velem a medencében. Nem?
– Ó te kis butuska! Hát persze hogy jó volt veled, mert egy ilyen bájos kislány zsenge kis puncival minden férfit felajzana. De ettől függetlenül még tényleg kicsi vagy az ilyen játékokhoz és te rá érsz ezzel még foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy a szüleid mit szólnának hozzá, ha kiderülne mind ez?
– Nem! Ezt én sohasem mondanám senkinek sem, csak nagyon kérlek, hogy vegyetek engem is be ezekbe a játékokba. Légyszi! Nagyon szeretném.
Ekkor szemből a combjaimon ült és simogatta a hasamat az olajos kezével. Így a kis punciját az akkor még a fürdőalsómban lévő félig bekeményedett farkamhoz nyomta.
Minden képen provokálni akart engem. Majd egy gyors mozdulattal a bikini felsőjéből kibujt, büszkén előre nyomta mellkasát és ezt kérdezte tőlem; Ugye a cicim nem tetszik neked?
– Jaj dehogynem tetszik! Nagyon kis tündériek a kis cicijeid és imádom is őket.
– De ha azt mondod hogy tetszik, akkor most miért nem fogod meg? Igen és a tegnap sem fogtad meg!
– Ó te kis nőstényördög! Ne hozz engem zavarba!
Megfogta a kezeimet és odanyomta a tenyeremet a bársonyos kis cickóihoz.
– Tudod mit! Inkább puszild is meg őket. Már el is húzta a kezeimet és hajolt velük a számhoz.
(De rámenős lett ez a gyerek. Vagy tényleg a racionális eszét vette elő és inkább cselekszik mintsem kivár?) Én szót fogadva körbepuszilgattam, nyalogattam és szívogattam a tündér finom kis cickóit. Előbb az egyiket, majd a másikat tolta oda.
(Szinte szuggerált és teljesen az irányítása alá kerültem. Ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni ilyen parancsoknak. Úgy látszik tanult az iménti észhez térítésből és a helyzet magaslatára lépett.) Bár mindkettőnkön volt alsó, de azért ezt csöcsörészést már a farkam sem bírta merevedés nélkül. Amint ő megérezte a merevedésemet, még inkább hozzányomta és dörzsölte puncikáját a keménykedő rudamhoz.
– Ne tedd újra ezt velem, mert ezzel csak fölöslegesen kínzol engem és egyben magadat is.
Próbáltam én ellenállni, de nyilván látta rajtam a gyengeségemet és erőtlennek bizonyult számára. Úgyhogy folytatta tovább a sajátos erőszakoskodását. Ezután hátrább húzódott egy kicsit, lenyúlt a keménykedő rudamhoz és a rugalmas alsómat lefordítva róla kiszabadította a fogságából, amely ringatózva meredt immáron az ég felé. Aztán azonnal megmarkolta kicsi kezével és húzogatni kezdte rajta a bőrt.
– Ne Betti! Ne tedd ezt velem. Visszaélsz a gyengeségemmel!
Ő persze ezt meg sem halotta, csak folytatta. Sőt a tettek mezejére lépett. Ezzel pedig egyre jobban begerjesztett engem is. (Ez a gyerek biztosan arra spekulál, hogy tegnap sem volt velem nehéz dolga pedig sokkal kockázatosabb volt. Ma pedig szerintem már arra gondolt, hogy akkor miért pont most lenne probléma ezzel, amikor senki sincs itthon.) A másik kezével már a saját bikini alsójának lába közötti részét húzta oldalra el. Amit az követett, hogy kissé megemelte a csípőjét és a dárdaként meredt farkamat, az ő puncikája elé irányította. Hamarosan a kis vágata között éreztem a makkomat.
– Nem! Ezt nem szabad!
– Hát nem kívánsz engem? (Persze a kis huncutka, nagyon is jól tudta és érezte, hogy mennyire beindított engem, de azért rákérdezett erre.)
– De igen. Nagyon is kívánlak, de ezt akkor sem tehetjük. Ezért kérlek ne is provokálj engem, mert úgy sem lesz semmi!
Ekkor néhány centire rátolta lucskosan szűk kis hüvelyét a keményen meredő dorongom kalapjára.
– Ne Betti, tényleg ne tedd ezt! Nem szabad! Látod inkább te rontasz el engem. Na és a bikinid is túlságosan szorosra van kötve, ezért belevág a farkam oldalába és ez nekem nem jó így!
Szó nélkül leszállt rólam, kibontotta mindkét oldalt a kötést és ledobta magáról. Majd megragadta az én alsómat is és szó szerint lecibálta rólam.
– Na, most már ez sem akadály ugye?
– Hát nem, de akkor sem lesz semmisem! Legföljebb nudizunk egyet a szép napsütésben. Ekkor újra hasra fordultam ő pedig hanyatt feküdt le mellettem, de halottam hogy szipogni kezdett.
– Te sírsz? Kérdeztem.
– Igenis sírok, mert úgysem tetszem neked!
Tudtam jól, hogy a zsarolás tipikus jelei voltak ezek és bedobta a síró és sajnáltató fegyverét. Nem lehetett nem megsajnálni azt az édes kis síró pofiját és oda fordultam hozzá. A meredt dorongom ahogyan oldalamra fordultam mellette az ő irányába a csípője hajlatára nehezedett és a kalapja pedig a szemérem dombjáig is elért.
– Ó te kis butuska! Ha nem tetszenél, azt hiszed állna így a farkam a látványodtól? Nézd csak meg mennyire begerjesztettél!
– Nem nézem! Válaszolt durcásan vissza és tovább szipogott. Persze érezte ő a testén ahogyan rajta feküdt a súlyos farkam, csak a célja elérése érdekében kicsit morcosan játszotta a sértődöttet. Ekkor már én tettem a kis kezét a kemény rudamra, amiért nemhogy nem ellenkezett, hanem még meg is ragadta, de továbbra is ezt mondta; – Én tudom hogy nem tetszem neked, mert te nem akarsz velem semmit sem tenni. Bezzeg a Katának meg a Gittának mindent megteszel!
– Jó – jó, de hát ezzel én csak téged féltelek!
– Inkább engem is úgy féltsél, mint a lányodat vagy a Katát!
(Még mindig szipogott tovább, de ez inkább színlelt sírásnak tűnt mintsem valódinak.)
– Na jól van! Ha abbahagyod a sírást, akkor legfeljebb annyit engedek, amennyit a tegnap. Rendben?
– Nem! Nincs rendben! Én teljesen akarom ezt és nyomatékképen a kezével megrántotta a farkamat.
– Akkor meg semmi sem lesz és kész.
Erre még jobban rázendített a sírással. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Biztosan jó színész lenne belőle, de ha nem teszem meg vele, akkor vajon meddig durcáskodna még. Ráadásul olyan tündéri pofát mutatott, hogy nem lehetett nem sajnálni. Ha pedig megteszem vele, hogyan magyarázza majd meg az anyjának a szüzességének elvesztését. Na ezt meg is kérdeztem tőle és ő így válaszolt; – Én nem mondom el nekik!
– De ha mégis kiderül, hogy vége már szüzességednek akkor hogyan fogod megmagyarázni?
Akkor meg azt mondom majd, hogy a keresztanyu vibrátorát csentem el és ezzel szakítottam át magamnak. Még mindig könnyezett, de azért nem engedte el a keményen meredő dorongomat.
– Na nem bánom, lesz, ami lesz. Elkezdtem azt a kis zsengén tündéri cicijét puszilgatni és a kezemet pedig, a kis puncijához tettem.
Ő kissé elfordította a farkamat, hogy jobban hozzáférhessek a kis lucskos nunijához. Aztán a középső ujjamat a kis vágatába nyomtam, ami már ekkor rendesen csúszott ám. Most már teljesen abbahagyta a sírást, és csak szipogott. Miközben szívogattam a kis bimbóját, az ujjamat a puncikájában ki – be húzogattam. Ő pedig beindult a farkamon a kis kezével, én pedig az ujjamat egyre beljebb dugtam. Addig, amíg meg nem éreztem a szűzhártyája ellenállását. Ekkor fel is szisszent egy kicsit. Majd ezt kérdeztem; – Ne menjünk inkább be az ágyra?
– Ó jó lesz az itt is, csak tedd már be végre.
Végül is senki nem láthatott meg bennünket, hiszen teljesen körbefalazott volt a telek. Csak esetleg a csajok, ha mégis idő előtt jönnének haza. Bár azért ők már nem jelentenének annyira nagy problémát, mint a Betti szülei. Ez a tény azért nyugalmat adott nekem.
– De biztos hogy nem jön haza nyolc óráig a csapat?
– Igen biztos! Mondtam már, hogy épp azért nem mentem velük, mert tudtam, hogy te sokkal előbb fogsz hazaérni mint ők. Én pedig így veled lehetek kettesben.
– Na és hogyan szeretnéd?
– Mindegy az én rád bízom, csak legyen már valahogyan, mert azt akarom, hogy a te vedd el az én szüzességemet! Na és nem akarom, hogy az egész nyaralásom idején, engem csak félretolt kislányként kezeljenek a te szerinted már nagylányok!
– De hát szeretnek ezek a lányok téged és ők is csak féltenek.
– Na persze ők a nagylányok! Hát nem csak két év van közöttem és ők köztük? Ja és csak éppen abból maradnék ki, amiről már rég álmodozom a maszturbálásaim közben. Most meg itt van ez a nagy lehetőség arra, amit én a legjobban szeretnék. Te meg itt hezitálsz nekem. Talán impotens vagy?
– Szerinted az amit fogsz a kis kacsóddal arra vall, hogy impotens vagyok? Hisz amióta itt vagyok melletted folyamatosan keményen áll. Na és teszerinted ez most nem a te kis finom meztelen tested hatása rám, hanem a nagylányok miatt vagyok ilyen állapotban?
– Jó – jó hát csak vicceltem, hogy mondjak valamit. Egyébként ennek külön örülök is, hogy egy ilyen érett pasira mint amilyen te vagy, én is tudok már ilyen hatást kiváltani.
– Hát ezért nem is kell sokat aggódnod, mert túlságosan is be tudok rád gerjedni. Mint az tapasztalhatod most és tegnap a medencében is.
– Na de te se mond, hogy én nem vagyok beindulva rád?
Pedig a tegnapi eseményünk előtt még nem is mertem volna arra gondolni, hogy ez úgy fog alakulni, mintahogyan alakult. Én tényleg nem azzal a szándékkal ugrottam a medencébe, hogy aztán végül a te karjaidba kerüljek bikini alsó nélkül. Igenis a sors akarta, hogy így legyen. Ráadásul még éppen jól jött az is, hogy a többiek ott hagytak minket. Én meg csak éltem a kialakult lehetőséggel. Ugyanis akkor is egy pillanat alatt beindultam rád, ahogyan az öledben voltam. Ezért harcoltam ki tegnap azt, amit akkor tettünk. Még most is nagyon örülök, hogy ez megtörtént velünk. Most meg már a szüzességemet szeretném neked adni és te meg képes lennél visszautasítani?
– Hát szó se róla, tényleg megtisztelsz ezzel. Látom én, hogy tegnap is kiharcoltad magadnak és most is teljes erőbedobással ezen dolgozol! Tudod te nagyon jól, hogy te és a lányok vagytok a gyenge oldalam, és nem tudok ellenálmi a kéréseiteknek. Ezért élsz vissza te is a gyengeségemmel.
– Na ugye hogy én is jó vagyok, és ők sem sokkal jobbak tőlem! Na jól van, lenne egy kérdésem. Mégpedig az, hogy bevallanád nekem de őszintén, a Gittát mikor dugtad meg először.
– Hát nem túl rég volt az! Egyazon este törtét meg, amikor az unokatesódat a Katácskát is megdugtam. Tizennégy évesek mindketten. Illetve az én kislányomnak épp a szülinapja volt azon az estén. Bár akkor sem én kezdeményeztem, de szó se róla az eddigi életem egyik legcsodálatosabb estéje volt az – az este. Te pedig most még csak tizenkettő vagy!
– Rendben, én tényleg tizenkettő vagyok, de biztos hogy akkor volt az első dugásotok a Gittával? (Hu ha! Vajon mit tudhat még ez a kis démon? Talán elfecsegett még valami mást is a lányom?)
– Igen! Akkor dugtam meg őt elsőre.
– Biztos vagy ebben? Nem kamuzol? Első alkalommal totál szétkefélted a Gittát? És ha megkérdezem őt akkor ő is ezt fogja mondani?
– Na jól van bevallom neked, hogy tíz éves volt amikor első dugásunk megtörtént, de az is csak annyi volt mint ami veled volt a tegnap.
Erre Ő; – Mi az hogy csak annyi! Tudod hogy milyen jó volt az?
– Hát ennek én is örülök és tényleg jó volt ám nekem is. Tudod sokszor, ha a körülmények úgy adják a lehetőséget, egy pár perces gyorsdugás is tökéletes kielégültséget tud adni mindkét félnek.
– Na és Gitta megállta, hogy aztán négy évig ne legyen semmi? Mert én nem igen bírtam volna olyan sokáig várni.
– Hát próbálkozott ő közben többször is, de én nem engedtem egészen mostanáig.
– Szegény Gitta. Biztosan szenvedett ettől.
– Az biztos, mert később el is űzte az élettársamat.
– De a keresztanyuval szemben nem is viselkedik elutasítóan.
– Az Anikót már tutira szereti. Ám ebben valószínűleg a kis barátnője Gitta is közrejátszik, mert ők is élnek halnak egymásért.
– De hát ez jó! Nem?
– Hát persze hogy jó ez így. Kimondottan örülök én is hogy jól elvannak a lányok együtt. Harmonikusnak tűnik most a társas együttlétünk. Na de ha én most teljesen megduglak téged, akkor hogyan fogod a többiek tudomására adni azt, hogy te már nem vagy szűz? Vagy azt mondod nekik, hogy amíg ti odavoltatok a moziban teljesen véletlenül megdugtalak és odalett a szüzességem? Talán még egy szemüveget is felveszel, és ártatlan pislogó szemekkel még keresed is a földön az elvesztett szüzességedet? Jaj, hol lehet az én szüzességem? Ti nem láttátok esetleg?
– Nem – nem! Ezt én már kigondoltam mielőtt haza jöttél. Azt fogom tenni, hogy este, amikor a lányok előveszik a vibrátorokat, én is elveszek egyet és bedugom majd magamnak. Aztán a körmömmel felsértem egy kicsit a puncim belsejét, és akkor azt fogják látni, hogy véres lesz tőle a vibrátor. Ezáltal pedig értelemszerűen azt hiszik majd, hogy akkor vesztettem el a szüzességemet.
– Nahát, neked sem kell ötletért a szomszédba menni!
Ekkor arra gondoltam, hogy bevezetés képen jól kinyalom a kis csutakot. Még azért rákérdeztem; Na jól van akkor akarod vagy inkább mégsem.
Ő; – Nem látod hogy alig várom már elkezdjük!
Be is feküdtem a kis lábai közé és a popója alá raktam kezeimet, majd kissé megemeltem. Láttam, hogy a nedvei megjelent a kis összezárt vágata alsó szélén. Ezután a nyelvemet kezdtem közé fúrni és egyből jól megkavartam odabent. Olyan nagy várakozással volt, hogy máris kéjesen kezdett nyöszörögni miközben ezt mondta; Na végre már azt hittem, hogy estig fogunk dumálni. Aztán a csiklóját ingereltem a nyelvem hegyével, majd belefaltam teljesen, miközben szívni kezdtem az egészet.
Szegénykém annyira be volt már gerjedve, hogy szinte azonnal beindult az első orgazmusa. Beletúrt a hajamba, majd visítva szorította magához a fejemet. Én pedig az egész élvezete idején folytattam a szám és a nyelvem áldásos munkáját. Aztán ahogyan elengedte fejemet, kezdtem egyre feljebb haladni, miközben libabőrösre puszilgattam a kicsi testét. Mindkét kis cickóit nyalogattam, szívogattam, majd azután fel értem a nyakához és azt is finoman puszilgattam. Ettől az egész teste beleborzongott. Már ekkor érintette is a kis punciját a rángató dorongom hegye. De annyira rángatott, hogy szinte csapdosta a kis tocsogós vágatát. Ő amennyire tudta, széttárta a felhúzott térdeit és így várta vágyakozva az én felbőszült dorongom behatolását. Néhányszor bele – bele túrtam a makkommal a csúszós szemérem ajkai közé. Mígnem egyszer úgy sikerült, hogy a farkam kalapja nem elcsúszott felette, hanem utat törve magának beljebbcsusszant. Szerencsére nem nagy lendülettel tettem ezt, ezért csak a makkomat nyelte be a szoros, de nagyon csúszós kis hüvelye. Azonnal megálltam a további behatolással. Megijedtem és kérdeztem is tőle, hogy ez nem fájt? Még nem késő, biztos, hogy ezt akarod? Ő a kezeit az arcomra tette és szembe fordította az én arcomat a sajátjával, mert én akkor lefelé a puncija felé néztem éppen.
Ekkor, néhány centi közelségbe került az ajkaink. Aztán remegő hangon mondta;
– Nem! Egy csöppet sem fájt. Most már kérem szépen az egészet! Mert tudd, hogy bele is őrülnék, ha nem érezhetném magamban az egész farkadat.
Máris csókra formálta a száját és elkezdtünk finom gyöngédséggel csókolózni. Közben szép lassan egyre beljebb hatoltam csodásan bársonyos kis hüvelyébe. Hamarosan megéreztem a szűzhártyájának gyönge ellenállását. Megálltam és várakoztam, hogy táguljon a kis hüvelye. Majd visszahúztam és ismét vissza a hártyájáig. De ekkor már kissé erősebben nekifeszítettem. Újra várakoztam kicsit és miközben tovább csókolóztunk, egy kérdő hümmögést tettem. Vagyis azt akartam ezzel kérdezni, hogy akkor mehet e tovább? Ő meg is értette és duplán visszahümmögött. Tehát ezt igenként értelmeztem, ezért lassan tovább nyomtam. Ekkor egy szisszenés és testének finom rándulása kíséretében, megszűnt a szűzhártyájának finom ellenállása. Vége a szüzességének! Azonnal megálltam a további behatolással. Ő pedig becsukott szemmel, egyre erőssebben szorította az arcomat, és szívta át a nyelvemet. Biztos voltam benne, hogy fájhatott neki és ezért szorította ennyire az arcomat, de ő most bizonyítani akart nekem, hogy már igenis felnőtt a szexhez. Tehát ő tud nagylányként viselkedni.
Újra kezdtem szép lassan milliméterenként beljebb tolni, de erősen koncentráltam, mert az ellenállást nem tűrő kemény farkam semmit sem kímélne, ha nem figyelnék kellően. Törte az még így is az útját maga előtt a selymesen szűk kis hüvelyében. Ha gyorsabb lennék, akkor már biztosan ordítana a fájdalomtól, mert mégiscsak átlag fölötti mérettel áldott meg az Isten. No de lassan toltam és már a jó fele bent is volt. Ennek ellenére ő nagyon türelmetlenül várta a teljes behatolást, mert már a fenekemre rakta kis kezeit és húzott magára. Érezhetően emelte kis csípőjét is az őt felnyársaló dorongomra. Ezzel pedig felgyorsította volna a teljes behatolást. Ekkor abbahagytam a csókolózást és súgtam neki; Ne húzz kicsim, mert ha túl gyorsan megy be, akkor fájni fog ám! Remegő hangon ő is suttogva válaszolt; Feszít ugyan, de mégis nagyon jó és már nagyon akarom az egészet érezni. Igen kiscsillag mindjárt megkapod az egészet, csak bízd rám. Rendben? Most nem szólt, csak igenlően bólogatott. Tovább toltam egyre beljebb a finom kis szűk odújába. Már egész hosszan éreztem forró hüvelyének bársonyos ölelését a farkamon, ezért tudtam, hogy a makkom mindjárt nekiütközik a méhének. Még kicsit toltam rajta és meg is feneklett. Ekkor egy nyögés kíséretében, gyengéden beleharapott az ajkamba. Éreztem, hogy remegve veszi a levegőt. Így várakoztam, majd halkan rákérdeztem; – Feszít még? Biztos hogy nem fáj?
Újra remegő hangon kaptam a választ; – Kicsit még feszít ugyan, de mégis nagyon jó.
Jól van kicsim nagyon ügyes vagy és most már tényleg nagylány lettél. Ennek hallatán kéjes mosolyra fordult a pici szája. Látszott rajta egyfajta kéjes örömmel keveredett győzelmi mámor. Még néhány pillanatot várakoztam, közben csodás érzések keringtek bennem is. Isteni volt érezni a puha forró ölelését a farkamon. Már ez maga volt a gyönyör. Még azért is külön örültem, hogy ennyire simán és viszonylag fájdalommentesen sikerült tövig nyomnom ebbe a finom szűk kis odújába. Szóval mámorban úsztunk mindketten.
Aztán már a szuszogása is kezdett felgyorsulni és nyöszörögni kezdett. A teste pedig érezhetően remegni kezdett. Pedig még csak betoltam és várakoztam. Arra gondoltam, hogy most már beindulok és megpumpálom egy kicsit, de ekkor lüktetett egy nagyot odabent a farkam. Ezt ő is megérezhette, mert ennek a hatására be is indult második orgazmusa. A kis hüvelye rángatni kezdett a farkamon és már is kitört belőle az élvezet összes létező tünete. Nyögött és nyüszített, miközben falta a számat. Tépte marta a fenekemet, annyira húzott magához, annak ellenére is, hogy teljesen a kis méhének nyomtam a makkom. Már nem is kellett pumpálnom, inkább kis kavarással tartottam szinten élvezetét. Szegénykém nagy várakozással lehetett erre a teljes behatolásra. Én pedig most meg adtam ezt neki. Kellemes érzés járta át az én testemet is, mert jó volt érezni, hogy én okozom az ő kis testének kirobbanó örömét. Nem vártam meg az élvezete végét, hanem most már lassú ütemben elkezdtem ki – be húzogatni a kéjben úszó férfiasságomat. Ezzel mintegy még tovább fokoztam örömét. A számmal visszatértem a finom kis nyakára és érzéki szívás és nyalogatás közepette pumpáltam a kis gyönyörforrását. Ő pedig most már felszabadultabban nyögdécselt, minden ütemben. Nagyon rá voltam én is gerjedve, hiszen a finom kis hüvelye csodásan ölelte körbe a felbőszült dorongomat. Most már bármelyik pillanatban be tudtam volna durrantani az édes kis gyönyörforrásába. Aztán, újra erőssebben kezdte húzni magára a fenekemet. De annyira húzta, hogy nem is tudtam teljes hosszába kihúzni a pumpálásom közben a farkamat. Inkább a hüvelye belső harmadában tudtam csak mozgatni. Biztos jele volt ez annak, hogy már is készülődőben van a következő nagyobb élvezete.
Totálisan be voltam zsongva én is és csak szívtam a nyakát, miközben tovább dolgoztam az édes kis punciját. Ekkor még jobban emelte a hangját, de egyúttal a körmeit is kezdte a fenekembe nyomni, miközben még erőssebben húzott magához. Ekkor már apró méhbökdöső és kavaró mozdulatokat tudtam csak végezni, mert amint ki felé húztam, az ő teste követte az enyémet.
Arra gondoltam, ha túl lesz ezen az élvezetén is, akkor majd kiveszem a már most is határon lévő farkamat a kis puncijából. Aztán húzok rajta kézzel néhányat és így élvezek majd rá a hasára, ne hogy televágjam magjaimmal a kis odúját. Ezért vártam még kicsit, hogy a kezdődő orgazmusát teljesen élvezze ki. De hát a gondolat és a valóság, nem mindig esik egybe. Mintha ráérzett volna, hogy ki akarom húzni az élvezetem csúcsa előtt a farkamat, mert amint kezdet a csúcsra jutni, a szétrakott kis lábait is felrakta a fenekemen lévő kezei mellé, és teljes erőből húzott magára. Még ez sem lett volna probléma, ha még tovább bírtam volna tartani magamat. De a csúcs közelében járatott farkamnak már nem sok ideje volt hátra. Már éreztem is, hogy forrnak a heréim és a kéj járja át az egész testemet. Gondoltam én, ha most nem kapom ki azonnal az élvezete csúcsán lévő kis puncijából, telespriccelem a csodás kis hüvelyét. Ezt pedig nem akartam. Ezért próbáltam kirántani, a rángatózva élvező puncijából a beindulni akaró dorongomat. Hát két centit sem jött kijjebb a farkam, mert ahogyan rántottam ki a farkam, velem együtt jött az ő teste is, annyira kapaszkodott bennem. Teljes önkívületben élvezett még ekkor a kis csutak. Most biztosan nem is gondolt arra, hogy ha nem enged el, akkor így lehet teherbe esni. Ráadásul ugyanúgy mint tegnap, megcsúszó körmeivel jól bele szántott a hátsómba. Ettől kezdve már tudtam, hogy nincs visszaút. Már az én testemet is átjárta a kéj és már az első lövésem útnak is indult. Arra gondoltam, hogy most már úgyis mindegy alapon, azt a két centinyit is nyomban visszatoltam és a méhének ütköztettem a makkomat. Így teljesen egybeolvadtan az ő kis testével, elemi erővel kilőtt spermáim sokaságával soroztam meg a totálisan felnyársalt puncijának legbelsejét.
Én már rég túl voltam mindenen, de ő még mindig görcsösen szorított magához. Ezután meglódítottam magamat oldalra, majd hanyatt, ő pedig felülre került az én testemre. Nem akartam ránehezedni a kis törékeny testére. Széttártam a kezeimet és így lazultam el. Ő pedig tovább ölelt engem és testemhez simulva feküdt tovább rajtam. Közben a kis puncijában lévő farkam, lassan kezdte erejét veszíteni.
Ekkor ezt kérdeztem tőle; – Na kicsi, mit szólsz, hogyan tetszik a felnőttek játéka? Alig tudott megszólalni. A kéjtől kipirult izzadt arcát a mellkasomon pihentette, de már úgy válaszolt, hogy a boldogság sugárzott a csillogó szemeiből, ahogyan az én szemembe nézett. Hát ez nem igaz! (Mondja ő.) Akkora élvezetben részesültem most, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen is létezik. Még a tegnapin is túltett, pedig az is nagyon jó volt. De még az is különösen kellemes volt, ahogyan éreztem a te élvezetedet. Mert bizony három becsapódást is éreztem ám, ahogyan belőtted nekem a spermáidat. Arról nem is beszélve, hogy milyen felemelő érzés ez nekem, hogy ezt a te élvezetedet az én puncim okozta neked. Most már értem a két lány ragaszkodását hozzád. De azon sem csodálkozom, hogy a keresztanyu is beléd szeretett és ideköltöztek a Katával.
– Tudod kiscsillag a te kis zsengén finom tested és puncikád, könnyedén tud részemre ilyen nagy élvezetet nyújtani.
– De a Kata és a Gitta puncija is ilyen finom mint az enyém?
– Bizony ám. Az övék is hasonlóan finomak, mint a tiéd.
– Na és a keresztanyué milyen?
– Hát az övé is rendkívül imádni való, csak az ő puncija már sokkal érettebb, ezért másképp finom mint a tiétek. Na és ő maga is rutinosabb tőletek.
– De miben nyilvánul ez meg?
– Tudod az övé sokkal izmosabb mint a tiétek.
– És ez miért jó?
– Hát azért, mert az övé úgy szorít, hogy izmos, ugyanakkor mégis puhán kellemes érzésű. A tiétek pedig zsenge, bársonyosan puhaérzésű és azért szorít, mert ugye még nincs kitágulva, tehát szűk. Ti pedig ezért vagytok olyan kellemesen izgalmasak.
– Na és az ideköltözéssel kapcsolatban meg csak annyit, hogy az élet ettől sokkal bonyolultabb! A kereszt anyádat is meg kell értened. Ő nem a szex miatt költözött hozzám. Mert nem csak a jó szex számít az életünkben, bár az sem elhanyagolható érv.
Sokkal inkább számít az, hogy a hétköznapjainkat is szeretetben éljük meg. Ne legyünk önzőek és figyeljünk egymásra. Ha így teszünk, akkor sohasem lesz konfliktus közöttünk.
És még könnyebben elviselhető lenne még az is, ha esetleg pénzhiányban küszködik a család. A te keresztanyád nem azért döntött úgy hogy hozzám költözik, mert a jó szex hiányzott neki. Bár ezt sem kapta meg a férjétől. Hanem azért mert a Lajos bátyád önző és csak saját magával törődött. A szeretet és a gondoskodás nem volt erős oldala neki.
Az én személyemben pedig megtalálta mind azt, amit a férjétől talán sohasem kapott meg. Annak ellenére, hogy most a te kis puncikádban van a farkam, én keresztanyádat nagyon imádom. Mert ő egy szeretetre méltó gyönyörű nő. Ő ezt tudja és érzi is, hogy én szeretem őt. Mintahogyan a te anyukád is hasonlóan szeretetre méltó nő. De ugyanezt elmondhatnám rólad, és a lányokról is.
– Na és te apád is egész jó fej. Ha a Lajos bátyád is olyan lenne amilyen a te apud, akkor sohasem jutott volna az eszünkbe az Anikóval, hogy összeköltözzünk.
– Tehát a szeretet és a figyelmesség számít a legjobban, az életünkben.
– Igen! Teljesen igazad van, és nekem is ilyen férj kell majd, mint amilyen te vagy.
– Lesz még neked arra időd, hogy egy hasonló férjnek valót találj magadnak, mint amilyen én vagyok. De most már zuhanyozzunk le, mert nem akarom, hogy így találjanak bennünket.
– Ugye még egyet rövid menet bel férne az időbe! (Ekkor kis kavarással kezdett mozogni, a félig meredt farkamon.)
– Nem! Ne légy telhetetlen. Talán majd egy másik alkalommal lesz még erre lehetőséged, de most már nem.
– Különben is be kell venned egy esemény utáni tablettát, ne hogy máris teherbe ess itt nekem!
Erre ő; – Na persze, ezt azért én sem szeretném ilyen fiatalon. Ezután játékosan egymást piszkálgatva, vidáman tusoltunk a medence melletti zuhany alatt. Ekkor azt kérdezte, hogy nem akarod kimosni a spermáidat az én puncimból?
– Jól van, ha ezt akarod? Máris fogtam a tusfürdőt és a tenyerembe nyomtam egy jó adagot.
– Na gyere el a vízsugár alól, hagy mossam ki neked azt az édes kis puncidat!
A háta mögé álltam, magamhoz húztam és előbb a két kis cicikére kentem a habfürdőt, és simogattam őket. Majd az egyik kezemmel lenyúltam és kis puncikát is mosogatni kezdtem. Még az újamat is feltoltam a kis hüvelyébe. Mondván ott is tisztának kell lenni. Várj, közben én is megmosom tiédet! Ő is vett a tusfürdőből, majd kissé félrehúzódott, hogy hozzáférjen és felhúzta az újraéledező farkamon a bőrt. Simogatta, húzogatta a kis kezével. Addig simogattuk egymást, mígnem újra teljesen bekeményedve himbálózott mellette a farkam. Nem akartam már többet, ezért ezt mondtam; – Na szerintem már elég tiszták vagyunk és most már tusoljunk és öltözzünk fel.
– A – a! Én nem úgy gondoltam! Inkább tegyünk még a farkadra egy kis tusfürdőt, majd bedugod nekem és azon keresztül mosod meg odabent!
– Ó te kis huncutka, már megint azon jár az eszed.
Erre ő; – Várj csak! Majd én bekenem. Erre elővette a flakont, jó sokat a tenyerébe nyomott, és körbe kenegette vele a meredt farkamat, miközben húzott rajta néhányat.
– Na, most már, te jössz!
De mivel újra felajzott engem is a viselkedése, már nem is bántam én sem, hogy még egyszer megdugjam finom és kívánatos kis punciját. Ezért azt kérdeztem tőle; Te mindig kiharcolod magadnak, amit szeretnél? Ó nem mindig, de ezt most nem hagynám ki ha lehet. Egyébként ahogy elnézem a fütyidet, neked sem lenne ellenedre! Választ már nem is várta, mert máris a nyakamba rakta kezecskéit. Ezért a feneke alá nyúltam és felvettem az ölembe. A lábaival pedig a csípőm fölött ölelt körbe és a nyakamban kapaszkodva a szemérem dombjával nyomta a hasamhoz a dorongomat és dörzsölgette hozzá. Ekkor ezt mondtam neki; – Mások előtt sohase provokálj engem, mert az biztos lebukáshoz fog vezetni!
– De hát miért?
Tudtam, hogy huncutságból kérdezi ezt, mert értette ő jól mire értem, de azért megmagyaráztam neki. – Na figyelj! A te kis harmatos tested látványa és közelsége nagyon be tud engem indítani. Egyszerűen rád gerjedek. Nem beszélve a provokatív viselkedésedről. Ezért vésd az eszedbe, hogy amit így kettesben megtehetsz, azt már mások előtt nem! Mert engem hozol kellemetlen és kínos helyzetbe. Mint látod és érzed, az ösztöneim működik és nem biztos, hogy féken tudom magamat tartani, ha mások előtt is provokálsz. Hogy néznék ki álló farokkal mások előtt. Mindezt csak azért mert te provokatívan viselkedsz velem.
– De a Kata és a Gitta testére is begerjedsz, nem?
– Hát igen, de ők már tudják azt, hogy mit, mikor és hogyan.
– De hát nekem még nincs is olyan nagy a cicim mint az övéké, mégis ilyen gyorsan megkívánsz?
– Jaj te kis butuska! Az egyáltalán nem számít, hogy mekkora cicid van! Mert neked még nem is lehet akkora melleid, mint amilyen nekik van. Tudod egy ilyen fiatal kislány a zsengeségével tudja a férfiakat lázba hozni, nem beszélve provokatív viselkedésedről és ráadásként a meztelen közelségedről. Na és az a tény benne van a tudatalattiban, hogy már milyen jót keféltem veled, ezért ez a tény maga is öngerjesztő lehet. Tehát arra kérlek, hogy viselkedj mások előtt felelősségteljesen.
– Jól van úgy lesz.
De alig mondtam ezt ki, emelkedni kezdett a felfelé meredő farkam fölé és máris vissza a kis punci nyílása felé meredő dorongom irányába ereszkedett. Igazítani sem kellett, mert elsőre sikerült ráereszkednie a tusfürdővel bekent csúszós, felfelé meredő rudamra. Annyira csúszott, hogy egyből teljesen felnyársalta magát. De a csúszósság ellenére, azért mégis látszott az arcán, hogy túlságosan gyorsan tette ez, mert amit a méhének ütközött a makkom, szinte kiakad a szeme, ahogyan szétfeszítette az iménti dugás után már újra összehúzódott kicsinyke kis hüvelyét.
– Na ugye! Nem vagy elég óvatos?
– Hát igen, de már rendben is van.
De azért várakozott még egy kicsit.
Ez persze nekem igen csak kellemesen ölelő szorítást eredményezett. Néhány pillanat múlva el is kezdett emelkedni a farkam hegyéig és aztán vissza. Ezt a lassú tempót folyamatosan kezdte fokozni. De ebben már én is segítettem neki, mert ahogyan fogtam a popóját én is emelgettem őt. Közben a Zuhany erős sugara folyamatosan, de hűsítően pásztázott miket, ahogyan alatta dugtam kis csábítómat. Úgy hat – hét perc telhetett el, amikor elkezdte a nyakamat a finom kis ajkaival szívogatni. Engem ezzel nagyon be lehet indítani, ezért szóltam is neki.
– Ne! Ezt ne tedd, mert máris bedurrantok a kis puncidba!
– Nem baj az! Hagy jöjjön csak, mert már én is ott leszek a percen. Azonnal visszatapasztotta finom kis ajkait és már nyöszörögve szívta tovább a nyakamat.
Már éreztem is, hogy kezdi az ágyékomat átjárni az a különös érzés, ami egyértelmű jele annak, hogy néhány pillanat és lövök. Ezért leálltam a feneke emelgetésével és teljesen a méhéig betolva hagytam az élvezni készülő farkamat. Ekkor éreztem azt is meg, hogy rángatni kezd bársonyos kis hüvelye. Ő gyorsan a számra tapasztotta az övét és még erősebben szorította nyakamat. Majd orrhangos nyögések közepette élvezett el a drága. Nem is kellett nekem több bíztatás, mert én is azonnal óriási orgazmus kíséretében durrantottam be, az élvező kis méhébe. Ő a lövéseimet újra megérezhette, mert amint belőttem az utolsó cseppet, levezetés képen finom mozdulatokkal rá kavart még kicsit. Aztán kis várakozás után, gyöngéden az arcomhoz simult az övével és a fülembe súgta; Nagyon szeretném, hogy még sok – sok ilyen csodás élvezetet kaphatnék még tőled, mint amilyenben részesültem a mai napon.
– Jól van kiscsillagom, én is ugyanígy szeretném, mint ahogyan te is. De remélem, hogy jól tudod, hogy a tilosban járunk és ennek megfelelően szabad ezt kezelni!
– Hát persze hogy tudom, de a Katával és a Gittával is a tilosban jársz! Nemde?
– Hát nem teljesen! Mert ugye, ők már betöltötték a tizennégy évüket, ezért ha közös akarattal tesszük ezt, akkor már nem büntethető! Bár ennek ellenére az én kislányommal való szexuális kapcsolatunkat a kívülállók nemigen néznék jó szemmel.
Ő; – De hát velem is meg van a közös akarat?
– Igen, de te még csak tizenkét éves vagy!
– Na persze tudom én ezt! De én igenis jól tudom, hogy mi most ketten mit csinálunk. Sőt az én kérésem hatására alakult ez a helyzet ki. Amit egy csöppet sem bánok, hanem inkább örülök. Úgyhogy én ezt így akarom és kész! Tehát kusti van minden olyan kívülállónak akinek ez nem tetszik. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy szerinted ha itt családon belül tudódna ez ki, lenne balhé belőle?
– Hát nem is tudom. Talán a lányok és az Anikó nem igen foglalkoznának ezzel, de ha a te szüleid tudnák meg, akkor nagy valószínűséggel igen. Akár baj is lehetne belőle.
– És ha keresztanyu megtudná, elmondaná anyáéknak?
– Nem is tudom. Bár eléggé megértően fogadja a lányával és a Gittával való kapcsolatomat is.
(Azt nem is említhettem neki, hogy Anikó még a saját húgát is beszervezte nekem, aki történetesen épp a kis Betti anyja.)
– Végül is előbb voltam szexuális kapcsolatban a lányokkal, mint a keresztanyáddal. Na és éppen ebből a kapcsolatból alakult az ki, hogy összehozott bennünket a sors. Ő ezt nagyon jól tudja, ezért hálátlannak és önzőnek érezné magát a lányokkal szemben, ha ezt ellenezné.
– Na persze én ővele sohasem éreztetném azt, hogy a lányokkal is szeretek dugni, mert én nagyon megszerettem őt és el is kívánom idővel venni őt feleségül.
– Na az jó lesz, hogy elveszed őt, mert akkor én is többször jöhetek majd ide hozzátok nyaralni.
– Tudod te azt, hogy én a munkám miatt hetente kétszer, háromszor szoktam Budapestre utazni, különböző üzleti tárgyalásokra?
– De jó! Mert akkor biztosan jössz majd hozzánk is ugye?
– Hát persze, majd néha hozzátok is benézek. Ekkor az erejét vesztet farkam kicsusszant a puncijából.
– Na jól van, most már tényleg fejezzük be a tusolást, és öltözzünk fel, mert mindjárt hazaérnek a többiek.
Felöltöztünk, majd adtam egy tablettát a Bettinek, amit azonnal be is vett. Aztán a tükörbe néztem, hogy beszárítsam a hajamat. De közben észrevettem, hogy bizony rendesen ki van szívva a nyakam.
– Na most meg mit tegyek? Pánikszerűen hívtam a Bettit.
– Nézd, kiszívtad a nyakamat! Ezzel pedig le fogunk bukni!
– Ó nem nagy ügy, majd kenek rá egy kis púdert, és nem is fog látszani. Meg is tette és sikerült egész jól elfedni.
Úgy félóra múlva meg is jött a mozis csapat.
Érdekes módon, azon az estén senki nem kezdeményezett semmit sem már. Vacsora után természetes módon az Anikóval aludtam, de ő sem kezdeményezett. Nem is bántam ezt, hisz meg volt már az nekem ma is. A három lány pedig együtt és egy szobába mentek aludni. Én még fent voltam, amikor már az Anikó el is aludt mellettem. Elgondolkodtam magamban az e napi eseményeken a kis Bettivel kapcsolatosan. Arra a megállapításra jutottam, hogy annak ellenére, hogy az Anikót imádom és szeretem, mégis nagyon rágerjedek a fiatal lányokra. Úgy Bettire és Katára, mint a Gitta lányom finom testére is. De mindezek ellenére örömmel töltött el az a tény, hogy Anikó ott alszik mellettem. Ő mindenképen a nyugalmat és a jövőt sugalmazta a jelenlétével nekem. De hát mindegyik lány izgalmas volt számomra és szerettem is őket. Miközben ezeken elmélkedtem, átszűrődött hangok hallatszottak a lányok szobájából. De nem értettem belőle igazából semmit sem. Közben pisilnem is kellett, ezért ki mentem a hálóból. Ahogy kijöttem, már jobban hallottam miről megy a téma a lányok között. Épen a lányom mondta a kis Bettinek; – Na, akkor lássuk, hogy meg mered e tenni ezzel a nagy szerszámmal, hogy bedugod magadnak!
– Azt hiszitek, hogy nem merem megtenni?
– Igen azt.
– Na akkor figyeljetek! Mondta a kis Betti.
Kis idő múlva, olyan hangok hallatszottak ki, mint amikor átszakad a szűzhártya és ezért felszisszen az illető. Na gondoltam, hogy a kis Betti éppen most vágja át a lányokat és játssza el a szüzessége elvesztését. Ezzel pedig azt kívánja bizonyítani előttük, hogy már a szex terén ő is teljesen egyenértékű nő a Gittával és a Katával. Nem is hallgatóztam tovább. Elmentem pisilni, majd visszaérve helyemre, Anikóhoz bújtam, és öleltem meg a kellemes tapintású gyönyörű testét. Rövid idő elteltével én is elaludtam.