Izgalmas, sőt izgató lehet egy férfi számára, ha a látóterébe került nőről kiderül, hogy habzsolja a szexuális élvezeteket. De vajon hol van a határ a szexuális szenvedély és a mániás szexuális aktivitás, a nimfománia között?

Bár a szexuális vágy felfokozottsága önmagában nem tekinthető betegségnek, más tünetek megléte esetén figyelmeztető, kórjelző tünet lehet. A köznyelv ennek ellenére nem tesz különbséget a nagy étvágyú, szexuálisan nyitott és befogadó nők, valamint a felfokozott vágytól (is) szenvedő betegek között. A legtöbb esetben ez szerencsés is, hiszen a vágy meglétét önmagában kórosnak tekinteni visszásságokat eredményezne, főleg úgy, hogy a közgondolkodás, az átlagnál magasabb női szexuális étvágyról úgy általában, egyébként is sértő módon nyilatkozik. Míg a szexet kergető férfi nagymenőnek számít és környezete ezt a viselkedést általában meg is erősíti, addig a hasonló módon viselkedő nők megítélése kifejezetten negatív, még akkor is, ha mindemellett környezete, némi erotikus potyázás reményében, kihasználhatja adakozó kedvét.
Mi is az a nimfománia? – A jelenség egyféle kóros nemi igazgatottság megjelenése a nőknél, amely nemritkán ideg- vagy elmebetegség tüneteként, vagy ahhoz kapcsolódóan lép fel. Jellemző rá az általános (nem csak a szexualitás területén) fellépő fokozott izgatott állapot, az érzéki ingerek állandó jelenléte és az azokra való fokozott válaszkészség mániákus erőssége. A nimfomániában szenvedő nőknél az orgazmus elérésével nem csillapodik a szexuális vágy, hiszen a gyönyörtől és az ezekhez kapcsolódó lelki-szellemi kielégüléstől függetlenül, zsigeri módon, folyamatosan jelen van. A vágyain uralkodni képtelen, és felrúgja vagy semmibe veszi a társadalom kulturális szokásait és elvárásait, hiszen fel sem mérheti azokat. A nők egy részének zavarba ejtő, olykor ijesztő szexuális magatartása így természetesen nem jellemhibából, hanem betegségéből adódik.
Az erős szexuális vágy még nem nimfománia – Ezzel szemben gyakran sütik rá a nimfománia bélyegét azokra a nőkre is, akiknek szexuális vágyai erősebbek az átlagnál, vagy ugyan átlagos, csak éppen nem rejtik véka alá, hogy ők szeretik a szexet. Hiszen valahogy, valamiért ez még mindig a férfiak privilégiuma maradt, és ha egy nő deklaráltan élvezi a szexualitást és nyíltan vállalja, hogy keresi is az alkalmat arra, hogy szexuális késztetéseit, vágyait és álmait egy vagy sok partnerrel megélje, azt elítélik.
A szexuálpszichológus – A nimfomániával kapcsolatban a hétköznapi szóhasználat nagyon eltér a klinikaitól. A vicc azt mondja, hogy nimfomán az a nő, aki többet hajlandó szexelni, mint a másik. Némelyik vicc hozzáteszi, hogy többet hajlandó szexelni, de az én pasimmal.
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem rosszindulat vagy irigység miatt merül fel a kérdés, hogy mi számít kórosnak. De hogy mikortól nevezhető kórosan soknak a vágy, arra nem adható számszerű válasz. Talán éppen azért, mert a szexuális vágy fokozódása önmagában még nem kórjelző tünet, a szabad akarat és a párkapcsolati szabad törvénykezés szokásjoga miatt vágyni igenis szabad, az lehet inkább a kérdés, mit kezd az illető hölgy a vággyal, valamint az, hogy van-e egy mögöttes impulzus a vágy mögött, vagy “csak” a szexuális kielégülés a célja. Az sem mindegy, hogy a számos aktus célravezető-e, és ha igen, okoz-e problémát mindez egy tartós kapcsolatban, vagy számos egyéb kapcsolat szükségeltetik a kielégülés élményéhez.
A nimfománia mellé tehát fel kell mutatni még pár dolgot, hiszen önmagában a “túlzott” szexuális vágy fokozott jelenléte fölött nem fog ítélkezni a klinikai kódex.
De mikortól kóros a jelenség?
– Ha számos, párhuzamos partnerrel élhető csak meg a kielégítő szex, megfelelő hajlandósággal bíró tartós kapcsolat esetén is szükségesek a “külső” kapcsolatok
– Ha a normák felrúgásával jár a kielégülés megszerzése, alkalmazkodási problémákat okoz a vágy kielégítését célzó viselkedés
– Ha a személynek szenvedést, súlyos gondot okoz ez a vágy
– Ha a kapcsolatban, a partnertől nagyon különbözik a habitus és ez okoz problémát (Ez nem kóros, “csupán” szenvedést keltő állapot.)
– Ha a szexuális partnert az illető tárgyként kezeli és csak így képes az orgazmusra
– Ha a kielégülés élménye a számtalan aktus megléte esetén is elmarad
– Ha az illető hölgy női mivoltát nem érzi megfelelőnek, azzal elégedetlen a számos aktusok nélkül, és az összefüggésről nem lehet simán “lebeszélni”
– Ha a szexuális aktusra nem a megszokott értelemben vett vágy hajtja az illetőt, hanem egy olyan impulzus, mely ettől különböző, de erős késztetést okoz.
Azt mondhatjuk tehát, hogy önmagában a vágy nem kóros, bármekkora is legyen az. De kóros és/vagy szenvedést okozó lehet:
– a kötődési zavar,
– a normáktól elrugaszkodott viselkedés,
– a kényszergondolat,
– a kényszercselekvés,
– párkapcsolatban a szexuális habitus eltérése,
– a szexuális identitás vagy az önbizalom gyengesége,
– a megszokottól eltérő és másnak vagy a személynek szenvedést okozó különleges vagy extrém szexuális preferencia.
A felsorolás persze koránt sem tekinthető teljesnek, de messzire vezetne minden olyan probléma említése, melynek tüneteként a fokozott szexuális vágy megjelenhet.
Mindezek külön-külön kezelendő problémák, bár a felszíni tünete bármelyiknek lehet a felfokozott szexuális étvágy. Azaz: amikor a nimfomániáról beszélünk a szó hétköznapi értelmében, akkor számos, egymástól nagyon eltérő kérdéskört feszegetünk, nem szabad tehát általánosítani.
Óvatosan a betegség fogalmával! – William Acton 1857-ben “A nemző szervek funkciói és zavarai” (1857) című könyvében ezt írta: “Megállapítom, hogy a nők többségét szerencsére semmiféle szexuális érzések nem zavarják.” Majd jöttek századok, és a nők szexuális viselkedésének társadalmi megítélése változott, nem kis nehézségek árán. A szerepelvárások és normák változásának hatását a párkapcsolatokban jól példázza a vicc, amelyben a férfi felsóhajt: “Már a szex sem az igazi, amióta a nők is élvezik!” A társadalom szempontjából is fontos tehát, hogy a női szexuális vágyat, önmagában, ne tekinthesse senki betegségnek.
A vágy és ami mögötte van – A pszichológus szerint távolról nehezen definiálható, hogy a különböző szexuális vágy önmagában, vagy a közelségkeresés, önbizalomhiány, kommunikációs zavar, vagy egyéb baj áll-e a túlzott vágyra panaszkodó felek problémáinak hátterében. A kapcsolaton belüli szabad törvénykezés szokásjoga miatt pedig nem is tesz jót az ilyesmi. Az országos szexteszt adatai alapján a heti egyszeri szexuális aktus még teljesen átlagos szokásnak minősül, a több jóval gyakoribb, mint a kevesebb, de sok-sok boldog pár létezik ettől különböző gyakoriságú nemi élettel. A szexuális vágy felfokozottsága önmagában tehát nem kóros, noha jele lehet olyan problémának, amely segítséget igényel. De ez igaz a testünk minden fiziológiai eltérésére, szélsőségére és sajátosságára. A cikk eredeti címe: Nők, akik betegesen kívánják a szexet. Forrás: Life.hu Kassai Tini