A szex története dióhéjban

Vannak dolgok, amelyek sohasem változnak – a szex azonban egyáltalán nem ide tartozik. Az ókori rómaiak hatalmas kéjorgiái óta eltelt néhány évszázad, és jelentősen átalakult szexuális kultúránk. Szaladjunk végig a történelmen és elevenítsük fel a legérdekesebb pillanatokat!
Két évezred alatt a szexuális szokások annyiszor és olyan mértékben változtak, hogy ha két különböző korszak embereit össze lehetne hozni, kis túlzással talán szót sem tudnának érteni egymással, nemhogy valami mást kezdeni. Az alábbiakban az ókortól indulva vesszük végig az egyes érák erkölcsi normáit és titkolt kéjelgési szokásait – az ókori Görögországtól a második világháború utáni Európáig, a vérfertőzéstől az orgiákon át a bordélyházakig tart a kirándulás.
„Már a görögök is”

Az afrodiziákum, az erotika, a hetero- és homoszexualitás, a nárcizmus, a nimfománia és a pederasztia mind az ókori görög társadalom által életre keltett fogalmak. De a máig híres antik költők, Homérosz és Plutarkhosz pajzán történeteiből tudjuk azt is, hogy a mítoszok szerint Aphrodité, a szépség, a szerelem és a szexuális gyönyör istennője akkor született, amikor Kronosz kardjával kasztrálta apját, Uranoszt. Miután heréit a tengerbe dobta, a víz habot vert, és egy kagylóhéjból a partra lépett Aphrodité, akinek szépsége még az Olümposzt is elvakította. Ne feledkezzünk meg Zeusz legkedvesebb gyermekéről, Héraklészról sem, akinek a karjai között állítólag egyetlen éjszaka alatt 50 nő fordult meg, és ő volt az a mitológiai alak, akinek férfiszeretői között volt saját unokatestvére, Iolaos, valamint „a göndör fürtű édes Hylas” is.

Az ókori Athénban az i. e. 6-4. század a pederasztia hőskora volt – ebben az időszakban a felnőtt férfiak főként fiatal fiúkat szerettek, bár a történészek a mai napig vitatják, hogy a testi érintkezés szükséges velejárója volt-e a „görög szerelemnek”. Az antik Görögországban élő nők többnyire a férfiak tulajdonai voltak, és csak elvétve élvezhették a fiatal fiúszeretőknek járó kiváltságokat. Ennek ellenére ugyanakkor a legrégebbi szakma is fénykorát élte: a legelismertebb kurtizánok elképesztő vagyonra tehettek szert, és a jól menő bordélyházak hatalmas profitot hoztak az államnak a befizetett adó révén. Persze az elhanyagolt feleségek sem keseregtek otthon: Leszbosz szigetén, ahol a híres Szapphó alkotott, könnyen párjukra leltek. A kor irodalmi műveit tanulmányozva ráadásul bőrből készült vibrátorokról is olvashatunk, melyet használat előtt olíva olajjal kentek be a nők.
 
Róma
Ahogy az ókorban mindenhol, így Rómában is a családfő tulajdona volt felesége és gyermekei. A házasságtörésen kapott nőt férje azonnal megölhette, míg az iszákos feleség útját minden gondolkodás nélkül kiadhatta ura és parancsolója. Persze a nőkre vonatkozó szigorú szabályok ellenére a Bacchus tiszteletére rendezett féktelen tivornyákon tulajdonképpen semmi sem volt tilos – ezeket a hedonista és törvényen kívüli szertartásokat végül i. e. 186-ban tiltották be. A prostitúció szintén nagy népszerűségnek örvendett, és a görögöktől átvett pederasztia iránti rajongás a születési statisztikákon is tükröződött. Ugyanakkor Rómában igen nagy figyelmet fordítottak a fogamzásgátlásra. Az idősebb Plinius, ókori polihisztor tanácsa szerint erre a célra tökéletesen megfelel az egér ürülékéből készült kenőcs, bár a galambok végtermékének olajjal és borral összekevert változata sem rossz. Kétségtelenül hatékonyabb módszert dolgozott ki az epheszoszi Soranos, a kor híres nőgyógyásza, aki egy különféle anyagokkal átitatott pamutdarab felhelyezését javallotta a római nőknek. Sajnálatos módon azonban még ezek a primitív fogamzásgátlási fajták sem akadályozhatták meg a birodalom lakosságát jelentősen megtizedelő pestisjárvány kirobbanását.

A sötét középkor
Krisztus előtt 400 és 1000 között a világ nyugati felét teljes mértékben áthatotta a keresztény erkölcs gondolatvilága. A szexuális életre vonatkozó legfőbb szabályokat, melyek aztán majd 1500 évig meghatározták az emberek életét, az Ószövetségből olvasták ki. Ekkortájt a bujaság és a szexuális gyönyör Ádám és Éva eredendő bűnei közé tartozott, és az igazán istenfélő emberek a cölibátus szabályait betartva élték életüket. A keresztény emberek szexről vallott puritán felfogását tökéletesen szemlélteti a Jézus szeplőtlen fogantatásáról szóló történet is.
A keresztény egyház a vérfertőzést, az önkielégítést, az orális és az anális szexet, valamint a homoszexualitást egyaránt szégyenletesnek és büntetendőnek tartotta, így az ezeket „elkövetőkkel” szemben egyre nagyobb szigorral lépett fel. A házastársak kizárólag gyermeknemzés céljából érhettek egymáshoz, és a fogamzásgátlás minden formáját tiltották, hiszen a szexuális együttlét semmiféle öröm forrása nem lehetett. Bár azt nem tudjuk pontosan, hogy ezek a szabályok hogyan befolyásolták az átlagemberek mindennapi életét, de az biztos, hogy az örök kárhozattal való állandó fenyegetés miatt a szeretkezés félnivaló és veszélyes dologgá vált. A 16. századi Európán végigsöprő szifiliszjárvány egyértelművé tette az egyház számára, hogy híveik egyáltalán nem éltek olyan szűzies életet, mint amilyet ők szántak nekik. A prostitúció elképesztő méreteket kezdett ölteni a kontinensen – Rómában 1490-ben 7000 kurtizán dolgozott -, míg az egyik londoni bordélyházat szinte egész Európában ismerték. Az egyház a jelenséget kezdetben pusztán a szükséges rosszként könyvelte el, és úgy vélték, a bűn terjedésének könnyedén gátat szabhatnak. Az idők azonban változtak.

A reneszánsztól napjainkig
Az itáliai reneszánsz alkotói felfedezték maguknak az antik kultúrát és festményeiken, szobraikon egyre többször ábrázoltak meztelen nőket és férfiakat, akikről ráadásul sokkal inkább az élvezet öröme, mintsem a bűntudat köszönt vissza. Néhány helyen már a homoszexualitást is elfogadták, jó példa erre a két világhírű művész, Leonardo és Michelangelo, vagy I. Jakab angol király, aki még a királyi udvarban is nyilvánosan kérkedett fiatal szeretőjével, Buckingham hercegével. Habár egy 1533-as angol törvény halállal büntette a szodómiát, ezt a rendelkezést alig hajtották végre. A felvilágosodás korának irodalmi műveiben, mint például de Sade márki regényeiben már a szexuális perverzió, a fétisek veszélyeiről és izgalmáról olvashatunk.
A viktoriánus képmutatás és a tudatlanság elegye a 19. századot a legromlottabb korszakok egyikévé tette. Az átlag középosztálybeli nők a meleg otthon ölelésében várták férjüket haza, akikkel a bevett szokások szerint havonta egyszer lehettek együtt. A látszólag önmegtartóztató életvitel mögött azonban súlyos titkot lapultak. 1839-ben, a kétmilliós lakossággal rendelkező Londonban körülbelül 80 000 prostituált dolgozott. Néhányan közülük ugyan sikeresen elértek valamiféle társadalmi megbecsülést, de az egyre inkább terjedő nemi betegségek legtöbbjük sorsát megpecsételték. A viktoriánus korban élt emberek szexualitással kapcsolatos álszent felfogása tehát elég sok áldozatot követelt – jó példa erre Winston Churchill édesapja, aki szintén kemény harcot vívott egy szexuális úton terjedő betegséggel.
A XX. század első fele komoly forrongásokkal, világégésekkel telt, és a második világháború után napvilágot látott beszámoló jól mutatja, hogy a hirtelen jött békével mennyire nem tudtak mit kezdeni a háborúhoz szokott emberek. Az 1948-as adatok szerint az amerikai férfiak 69 százaléka járt utcalányokhoz, a férjek 50 százaléka volt hűtlen feleségéhez, míg a férfiak 37 százalékának és a nők 17 százalékának volt homoszexuális élménye. A ’60-as években a szexuális forradalom időszakát éltük. A könnyen elérhető fogamzásgátló tablettáknak köszönhetően a modern nők végre önfeledten élvezhették a szexuális együttléteket, olykor több partnerrel – az 1980-as években megjelenő AIDS azonban jelentősen visszavetette a szabad szerelem forradalmi gondolatát, habár az eszme ennek ellenére még napjainkban is tombol. Ennek megfelelően nehéz is eligazodni napjaink szexuális kavalkádjában – és ki tudja, mit hoz még a jövő.

Tények a szexről

Talán sokként érhet – néhányunkat vagy sokunkat, hogy az elsődleges nemi szervünk, mind a nőknek, mind a férfiaknak, az agyunk. A mai modern és kifinomult (vagy finomkodó?) társadalmunkat domináló, sokat hangoztatott felvilágosultság ellenére kimondatlan gyötrelmeket, frusztrációt és szorongást generálnak a szexxel kapcsolatos téveszmék, amik téves információból és értelmezésből, valamint megalapozatlan elvárásokból táplálkoznak. Szexuális problémáink legtöbbje megoldható lenne egyszerűen azáltal, hogy pontos, naprakész információkat szerzünk a szexuális működésről, a szexuális válaszreakciók körülményeiről, és arról, hogy hogyan alakul át szexualitásunk életünk különböző ciklusaiban. Ezekre a felvetésekre és kérdésekre keressük a válaszokat.
1. A partnerünk iránt táplált aktuális érzések jelentős hatással lehetnek szexuális beállítódásunkra. Egy kimondatlan sérelem miatti zúgolódás, hosszan táplált neheztelések, a partner régmúltban elkövetett „bűnei”, meg nem értettnek érezni magunkat hamar elfojtják a hamu alól feltámadni akaró tüzet. A ki nem mondott negatív érzések, amiket múltbéli, -partnerünkkel elkövetett – szexuális kudarcok miatt érzünk megelőzhetik a szexuális harmónia kialakulását.

2. Az, hogy hogyan érzünk magunkkal kapcsolatban, mi a véleményünk magunkról és a testünkről, drasztikusan befolyásolja a szexuális vágyat és a késztetést. Elhihetjük, hogy a partnerünk kívánni fog azzal a testtel, amit mi (gyakran megalapozatlanul) taszítónak, vagy éppen undorítónak tartunk? Ha túl kritikusak vagyunk saját testünket illetően, akkor, tartsuk bár akármilyen vonzónak partnerünket, szétoszlatjuk a feléledni akaródzó vágyunkat. Ha mondatokba foglaljuk testünkkel kapcsolatos utálatunkat, lelohaszthatjuk kedvesünket!

Hogy tovább komplikáljuk szexuális életünket, ott vannak a nemi különbözőségek, már ami a szexuális indíttatást illeti, amik akadályai lehetnek egy szinkronizált nemi életnek, vágynak. Vajon a férfiak vágya erősebb? Talán nem, de az tény, hogy a szexuális vágy a férfiaknál sokkal kitartóbb, rendíthetetlenebb, konstansabb, és könnyebben felkelthető. Vajon a nőknek kisebb intenzitású, váltakozóbb a szexuális étvágyuk, amire csak akkor tudnak reagálni, ha bizonyos körülmények együtt vannak? Talán. Szexterapeuták szerint a nőknél a vágytól a beteljesülésig vezető út hosszabb, ami ráadásul kerülőutakkal és akadályokkal telitűzdelt.

3. Nem lebecsülendő a körülmények hatása szexuális életünk gyakoriságára. A kapcsolat milyensége, aktuális minősége általában meghatározza a párok nemi életét, de nem mindig. Nagyon sok házaspárral, szerelmespárral, akik gyönyörűen kijönnek egymással, előfordulhat, hogy mégis ritkán szeretkeznek. A stressz, az aggodalmaskodás, anyagi gondok, szülői feladatok ellátásából fakadó problémák, rossz fizikai állapot, az intim környezet hiánya mind olyan külső körülmények, amik drasztikusan csökkenthetik a szexuális vágyat. Ezek a gondok mindenki életében jelen vannak. Nem az a probléma, hogy a párok milyen gyakran (vagy nagyon ritkán) szeretkeznek. Sokkal inkább jelenthet gondot az, ahogyan a felek szexuális étvágyuk összeférhetetlenségét szemlélik, és az, ha negatívan állnak hozzá a problémához. Az átmeneti szünetek és érdeklődésvesztés periódusaiban a legjobb, ha a felek átértékelik hozzáállásukat, ha a realitás perspektívájából közelítik meg a gondokat, és főleg nem borulnak ki túlságosan a kialakult helyzet miatt.

Az I. mítosz a realitás perspektívájából:

A. Teljesen normális, ha a szex gyakorisága a párkapcsolatban változó, a körülményektől függően.

B. Egy kapcsolat változásainak időszakaiban teljesen normális, ha a felek szexuális étvágya nincs szinkronban.

C. A „szünetek” miatti önhibáztatás és a másik hibáztatása helyett sokkal közelebb kerülhetünk a probléma megoldásához, ha gyöngéd kontextusban közvetítjük partnerünk felé félelmeinket.

D. Szinte senki nem látja tökéletesnek saját testét. Egy szerető férjnek vagy feleségnek nincs szüksége arra, hogy partnere teste tökéletes legyen ahhoz, hogy élvezze a vele való szexuális együttlétet.

E. A partnerek közt kialakul egy hallgatólagos megegyezés arról, hogy milyen gyakran legyenek együtt, ami saját igényeiket hozza harmóniába, és fölösleges másokhoz hasonlítaniuk magukat.

Meztelenkedjünk a gyerek előtt?

meztelenekFütyirajongó „Négyéves kislányom, amikor meglátja az apukáját meztelenül, felcsillan a szeme és próbálja megfogni a fütyijét. Azt mondja, csak játszani akar. Szeret bebújni az ágyunkba is” – meséli egy anyuka. A szexuális érdeklődésről kérdezünk gyermekpszichológust.

Én nem vagyok híve a gyerek előtti meztelenkedésnek. Vannak társadalmi normák és vannak családi szokások, s ezek olyan nagyon nem térhetnek el egymástól, mert az a gyerekek lelkében zavarokat okozhat. Ugyanakkor nem vitatom, vannak szemérmesebb és kevésbé szemérmes megoldások az együttélésre. Ha a papa (meg a mama) ruha nélkül szeret aludni, szíve joga,de ha reggel beengedi a gyereket  maga mellé az ágyba, vegyen magára valamit. Ilyen egyszerű. Nem kell prűdnek lenni, de hogy ez a történet nincs rendben, azt a kérdést feltevő anyuka is tudja.

Miért olyan nagy baj, ha a gyerek befészkeli magát a szülői ágyba? – Nem önmagában a befészkelés a baj. Reggel, amikor van egy kis idő (leginkább talán hétvégén), nincs abban semmi rossz, ha együtt ejtőzik a család, olvasgatnak, beszélgetnek a nagy ágyban. De ez nem  az az eset. Ha a szülők a gyerek előtt meztelenül vannak, pláne, ha így érintkeznek is velük, akkor a gyereket érő szexuális izgatásról van szó.

A négyéves kisgyerek érdeklődése szexuális természetű? Tudja, hogy a tilosban jár? – Nem ő jár a tilosban, hanem a szülő. A szülő teremt olyan helyzetet, amelyet a gyerek képtelen kezelni. Ebben a helyzetben olyan izgalomnak, igen, szexuális izgalomnak van kitéve, amivel nem tud mit kezdeni. Nyilvánvaló, hiszen mindannyian tapasztaltuk, hogy a meztelenkedés, az ágyban ruha nélkül alvás, erotikus izgalmat kelt, amit a szexusban le is tudunk vezetni. A gyereknek azonban erre nincs lehetősége. Marad tehát az izgalom, a szexuális kiszolgáltatottság, aminek nincs megoldása. Ez aztán később rengeteg „megmagyarázhatatlan” viselkedési zavarhoz, lelki problémához vezethet.

De hiszen a szexualitás kezdetektől fogva jelen van az ember életében, nem kell azt „kiváltani”. A csecsemő szexuális fejlődésében a szopás, a száj körüli zónák izgalmán keresztül az első állomás. Az ujjszopással pedig már megtudja nyugtatni magát, s lényeges, hogy ezt ő maga tudja irányítani. És amikor a kisgyerek a kezével felfedezi az erogén zónáit, az is természetes dolog. De csak addig normális, amig le tud vele állni, mondjuk álomba ringatja magát, de ha túlpörög, az megintcsak nem jó. A túlzott onánia hátterében nagyon sokszor valami más probléma bújik meg, amit ki kell deríteni. Mindenesetre szexuális izgalmat a gyereknél nem kell provokálni.

Az is provokálás, amikor tisztába tevéskor kenegetjük a pelenka alatt? – Fölöslegesen ne masszírozgassuk, csak annyira kenegessük, amennyi szükséges. És itt jegyzem meg, hogy ha például egy kisfiúnak fitymaszűkülete van (gyakori eset), akkor ne a mama végezze az orvos által javasolt tisztogatást, hanem vagy a papa, vagy – az a legjobb – a gyerek maga. A nagyobb kislányokat is jobb, ha a mama fürdeti, ugyanis 6-7 éves kor körül a pszichoszexuális érés folyamata leáll, úgy mondjuk, ez a  latencia kora, amikor egy időre az emocionális nyugalom időszaka következik. Az iskolakezdés egyik feltétele, hogy a latencia állapota bekövetkezzen. Az a gyerek lesz iskolaérett, akit „hidegen hagynak” az ilyen izgalmak.

Az sem szerencsés, ha együtt fürdenek a szülők a gyerekkel? – Az együtt fürdéstől az ágyban meztelenkedés nincs messze. De miért is kell együtt fürödni? Amikor két felnőtt fürdik együtt, az ugye nem a tisztálkodásról szól, az egy szexuális töltetű kellemes együttlét, esetleg a szex elő- vagy utójátéka.

A különböző nemű testvéreket se fürdessük együtt? – Egy-két-három éves korban nyugodtan. És persze rácsodálkoznak egymásra, hogy jé neki mije van, nekem mim van. Ebből a szempontból (is) tiszta szerencse, ha egy családban van fiú is, lány is.
Miért más akkor az, ha az uszodai öltözőben ruhátlanul lát bennünket és sok ismeretlent? És akik  nudista strandra járnak családostul, ártanak a gyereküknek?
Az uszodában az a szokás. És a nudista strandon a pucérság az elfogadott norma. De az uszodai medencében már mindenki fürdőruhában van. A körúton viszont sem meztelenül, sem fürdőruhában nem szokás közlekedni.
A csend című Bergman-film jut eszembe, amelyben az anya fürdik a kádban, és a kisfiát kéri meg, hogy mossa meg a hátát. Tele van a jelenet fullasztó erotikával. Gyakori történet, hogy a fiát egyedül nevelő anya és a fiú között túl szoros kapcsolat alakul ki a férj, a férfi hiányában. Ilyenkor a gyerek szabad utat kap az anya ágyába – sok munkát adva ezáltal később a pszichológusoknak.

Ki a transzvesztita és transzszexuális

A transzevesztiták megjelenítése az említett módon igen kétélű dolog. Az ő jelenlétük ebben a formában azt sugallja, hogy a transzvesztiták minden esetben homoszexuálisok, pedig ez nincs így. Ennek megértéséhez nézzük meg, hogy ki is a transzvesztita, ki a transszexuális, és ez milyen viszonyban van a homoszexualitással és a biszexualitással.

Transzvesztita

Transzevesztita az a személy, aki örömét leli abban, hogy a másik nem ruháiban öltözik, és egy adott időben másik neműként viselkedik. A transzvesztiták között vannak nők és férfiak is, de többségük férfi. A transzvesztiták általában nem homoszexuálisok. Amikor nem öltöznek a másik nemnek megfelelően, akkor saját nem identitásuk szerint élnek, és általában az ellenkező neműekhez vonzódnak szexuálisan.

Transzszexuális

A transzszexuálisok azok a személyek, akik úgy érzik, hogy a testükkel ellenkező neműek valójában. Tehát transzszexuális az a férfi, aki úgy érzi, hogy férfi nemi szervei ellenére valójában nő. Hasonlóképpen transzszexuális az a nő, aki úgy érzi, hogy annak ellenére, hogy női nemi szervei vannak, ő valójában férfi. A transzszexuális személyek lehetnek heteroszexuálisok, biszexuálisok, vagy homoszexuálisok.

Ilyen módon, ha egy férfi akinek férfi nemi szervei vannak, de nőnek érzi magát valójában, és a férfiakhoz vonzódik, akkor mivel testileg férfi, de az identitása nő, és ezzel együtt férfiakhoz vonzódik, ezért ő heteroszexuális. Ezzel szemben, ha férfi testében nőnek érzi magát, és a nőkhöz vonzódik, akkor ő homoszexuális, hiszen női identitással vonzódik nőhöz, bár testileg férfi.

Akinek kedve támadt megerőszakolhatta a lányokat

Magdolna nővérek volt a címe annak a filmnek, mely hat éve világszerte éles vitát váltott ki a katolikus egyházon belül és kívül. Peter Mullan skót rendező alkotása egy ír apácák által fenntartott iskoláról szól, ahol brutális testi fenyítés, tudatos megalázás, szexuális visszaélés tette pokollá a bentlakó fiatalok hétköznapjait. Akkor mindenki azt találgatta: a rendező szerint megtörtént eseten alapuló filmben mennyi a valóság, és mennyi az – akár egyházellenes szándékkal hozzáköltött – fikció.
Az élet a napokban adta meg a minden kétséget kizáró választ. Írországban május 20-án került nyilvánosságra az a jelentés, mely a gyermekek elleni visszaéléseket vizsgáló, Sean Ryan ügyész vezette állami bizottság tízéves munkáját összegzi. A testületet Bertie Ahern korábbi miniszterelnök hozta létre egy 1999-es, a Magdolna nővérek alapjául is szolgáló dokumentumfilm okozta botrány következményeként. Az alkotásban az apácák által fenntartott intézmény egykori lakói számoltak be megaláztatásukról – élesen megosztva a társadalmat. Sokan minden szavukat készpénznek vették, mások viszont azzal vádolták őket, hogy a kései anyagi kártérítés reményében festik múltjukat a valóságosnál sötétebbre.

A vizsgálatot az egykori diákok szavahihetőségének tisztázására, és a katolikus egyház becsülete miatt is el kellett indítani. Az utóbbi években rendre előkerültek hasonló történetek, ám mindenre kiterjedő tényfeltárás nélkül nem lehetett megállapítani, hogy mennyi az igazság a szórványosan előkerülő vádak mögött, és hogy a visszaéléseket mennyiben lehet elszigetelt, vagy éppen a katolikus oktatási rendszerben mindennapos jelenségnek tekinteni.

Az 1930-as évektől a kilencvenes évekig tartó időszakot vizsgáló 2600 oldalas, 250 egyházi intézményre kiterjedő jelentés mellbevágó egyértelműséggel állapítja meg: a brutális testi fenyítés, a lelki, érzelmi terror, a szexuális erőszak gyakori volt a katolikus bentlakásos intézményekben. Egyes iskolákban rabszolgaként dolgoztatták a gyerekeket, az ütlegelést rituális jelleggel és különös kegyetlenséggel alkalmazták, máshol a fojtogatás, víz alá nyomás és a fenyítés egyéb, megalázónál megalázóbb példái kerültek napvilágra.
A legkínosabb esetek azonban a szexuális kizsákmányolás fogalomkörébe tartoznak. A bizottság megállapította, hogy az élet különösen két szerzetesrend: az egyházi iskolák többségét működtető Keresztény Testvérek nevű férfitársaság, illetve az irgalmas nővérek intézményeiben ért fel sokak számára máig ható rémálommal. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a két közösség tagjai közé több pedofil, illetve perverz hajlamú ember férkőzött – vagy időközben vált azzá -, akik közül sokan évekig, évtizedekig háborítatlanul zaklathatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve az intézmény világi munkatársai, látogatói megerőszakolták, alkalmi vagy rendszeres szexuális szolgáltatásokra kényszerítették a rájuk bízottakat.

Jobbára olyan intézményekről van szó, melyeket a társadalom perifériáján élő fiatalok – szétesett családok gyermekei, megesett gyereklányok, munkakerülők, bűnözői háttérrel érkezők – nevelésére, illetve munkára szoktatására hoztak létre még a XIX. században. Ezek, az egyes esetekben afféle dologházként működő, a társadalom látó- és érdeklődési körén kívül eső iskolák sokszor egy Isten háta mögötti településen voltak, ahol a külső ellenőrzés nélküli összezártság kinek-kinek a rosszabbik énjét hozta felszínre. Ez a fő oka annak, hogy az első hallásra hihetetlennek tűnő esetek éveken keresztül különösebb következmények nélkül megtörténhettek.

A másik magyarázat leginkább a szerzetesnők által fenntartott intézmények hétköznapjainak árnyoldalaira világít rá: ha egy itteni lány nemi vagy fizikai erőszak áldozata lett, és jelentette az esetet az iskola elöljáróinak, gyakran még ő kapott fenyítést – hogy legközelebb kétszer is meggondolja, merjen-e panaszkodni.

A vizsgálat során a szerzetesek azzal védekeztek: az ügy azért fajulhatott idáig, mert nem volt tudomásuk a botrányos esetekről. A bizottság azonban megállapította, hogy az illetékes egyházi vezetőknek tudomással kellett bírniuk a visszaélésekről – de ők mégsem a helyzet rendezésében, hanem elhallgatásában mutatkoztak érdekeltnek. Ha pedig egy-egy pedofil szerzetes ügyét már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, legfeljebb áthelyezték egy másik iskolába, vagy világi tanárként folytatta tevékenységét – és sok esetben bűnös üzelmeit.

Nem véletlen, hogy az ír püspökök egymás után adják ki nyilatkozataikat, melyekben mélységes megdöbbenésüknek és szégyenüknek adnak hangot, s egyházuk nevében töredelmesen bocsánatot kérnek az áldozatoktól. Emellett hangsúlyozzák, hogy a jövőben szigorúbban veszik a pedofil eseteket, az eddiginél komolyabb beszámolási kötelezettséget írnak elő az egyházi illetékeseknek (a püspökök már eddig is kötelesek voltak jelenteni az ilyen ügyeket a rendőrségnek), és ügyelnek rá, hogy a papok és fiatalok ne lehessenek együtt kétes, ellenőrizetlen körülmények között.

Ez azonban már eső után köpönyeg. Különösen azok után, hogy kiderült: a bizottság jelentése nem jár semmiféle büntetőjogi következménnyel. Már csak azért sem, mert a Keresztény Testvérek rendje 2004-ben egy nyertes per következtében elérte, hogy a Ryan-bizottság jelentésében – a személyiségi jogokra hivatkozva – ne szerepeljen az elkövetők neve. „Dühös vagyok és elkeseredett. Úgy érzem, becsaptak, átvertek. Soha fel nem téptem volna a sebeimet, ha tudom, hogy ez lesz az eredménye” – fakadt ki az egyik áldozat, mások pedig a bizottság sajtótájékoztatóján adtak hangot elégedetlenségüknek.

A kárvallottak ugyanakkor nem maradtak kártérítés nélkül. Az ír kormány eddig 12 ezer áldozatnak fejenként átlagosan 90 ezer dollár kompenzációt fizetett, aminek ellentételezéseként vállalniuk kellett, hogy további követelést nem támasztanak az állammal vagy az egyházzal szemben. (Az ír katolikus püspökök összesen 175 millió dollárral szálltak be a kártérítésbe – mely összeget sokan keveslik.)
Az ír egyháznak a jelek szerint nem azt kell a leginkább felróni, hogy szerzetesei között ferde hajlamú egyének is feltűnnek – hiszen ilyen esetekre a bizottság jelentése szerint az állami intézményekben is volt példa. A katolikus közösségek legfőbb felelőssége abban áll, hogy – az egyes ügyek miatt kipattanó botránytól tartva – elhallgatták a jelenséget, szemet hunytak megtévedt társaik magatartása felett, mígnem az egész ügy nemcsak rájuk, de az egész ír egyházra, sőt közvetve a világ összes katolikusára hullt vissza sokszorosan.

Európa egyik legkatolikusabb országa ezzel alaposan feladta a leckét XVI. Benedeknek. Most sokan arra kérik a pápát, vizsgálja felül az ír szerzetesrendek működését, mások pedig arra emlékeztetnek: miként tavalyi Egyesült Államok-beli látogatásán hangsúlyosan bocsánatot kért az amerikai egyházban elharapódzó pedofilügyek miatt, most is ideje volna hasonló gesztust gyakorolni

Nemi erőszak

Megerőszakoltak egy 21 éves lányt! Megrerőszakoltak egy 11 éves gyereket! Megerőszakoltak egy óvodás korút a parkolóban! Naponta megy a licit, ki tud vadabb erőszak sztorikról beszámolni. Az ember borzong, majd elfelejti. De mi van, ha a saját bőrünkről van szó? Mi lehetünk áldozatok?

Segítünk, hogy ennek kicsi legyen az esélye! A nyár a bulik és a könnyed szórakozások ideje, s ilyenkor hajlamosak vagyunk sokkal lazábban venni az életet. Ilyenkor jön el a bulizós kalandok ideje is, s sokszor mehetünk bele óvatlanul olyan veszélyhelyzetekbe, amelyeket nem tudunk kézben tartani, kontrollálni. Különösen a fiatalabb korosztályba tartozó nők vannak veszélyeztetett helyzetben, s így a tájékozottság, tudatos viselkedés nagyon fontos lehet.
Tehet-e róla az áldozat?
A köztudatban sokszor hamis kép él arról, hogy miért is alakul ki a nők elleni erőszak, s milyen viselkedés generálhatja a bántalmazást. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy az áldozat, mintegy „kiprovokálja” az erőszakot, az öltözködésével, vagy a viselkedésével. Ez a nézet teljes mértékben hamis lehet, hiszen a nő által mutatott viselkedés megítélése nagyon szubjektív dolog a férfi részéről.
A tömeg védelmet ad?
Az életkor sem mindig behatárolható, hiszen van rá példa, hogy akár hajlottabb korú nők is válhatnak nemi erőszak áldozatává. Hamis biztonságérzetet adhat, ha a fiatal nők ketten, vagy hárman mennek bulizni, közlekednek a sötét utcán. Ez nem mindig megoldás a bántalmazás elkerülésére, hiszen találkozhatnak olyan „csoportokkal”, akik könnyűszerrel elbírnak majd velük.
Milyen helyzetek rejtenek veszélyeket?
Ha meg szeretnénk védeni magunkat, akkor érdemes egy kis gyanakvással kezelnünk azokat a helyzeteket, amelyek veszélyeket rejthetnek magukban. Ha új ismerősünk jóképű, kedvesnek tűnik, s látszólag az életvitele is rendben van, az még nem jelent garanciát arra, hogy elmehetünk vele egy kihalt helyre, mivel ezzel teljes egészében rábízzuk magunkat. Ebben az esetben nincs garancia arra, hogy nem fog visszaélni a helyzettel.
Nem a kriplik a nemi erőszakot elkövetők!
Sokan azt hiszik, hogy az olyan férfiak követnek el nemi erőszakot, akik egyébként nem tudnak szexuális partnerre szert tenni, következésképpen nincs más megoldás a számukra ahhoz, hogy a szexualitást megéljék. A valóság azonban azt mutatja, hogy az erőszakos szex és a bántalmazás gyökere nem a kielégületlenségben keresendő, ez a viselkedés inkább egyfajta „erőfitogtatásnak”, „hatalmi játszmának” fogható fel, a nők rovására. Továbbá helytelen azt gondolnunk, hogy „csak azt lehet megerőszakolni, aki ezt akarja is”, hiszen az, hogy a nő izgalmi állapotban van-e, nem előfeltétele annak, hogy a behatolás megtörténjen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokkal kevesebb erőszak történik szórakozóhelyen, vagy annak a közelében, sötét utcán, mint a nők lakókörnyezetében, vagy éppen a saját otthonában.
Ebből az is következik, hogy nagyon gyakran – az erőszakos esetek többségében – a nemi erőszak előre megtervezett, s nem is idegen férfiak hajtják végre, hanem olyan emberek, akiket a nő ismer, vagy esetleg még a rokonai is.
Melyek azok a viselkedési formák, amelyekkel még nagyobb veszélybe sodorhatjuk önmagunkat?
– Éjszaka, a sötét utcán közlekedve mindenképpen sokkal nagyobb kockázatot vállalunk fel, különösen, ha a környék kihalt, s nincs kitől segítséget kérnünk.
– Új ismerősünkkel nem célszerű már az első alkalommal olyan helyre mennünk, ahol „bármi megtörténhet”, – ha egyelőre még nem akarjuk a szexet az illetővel. Arra, hogy megismerjük Őt, érdemes néhány óránál több időt szánnunk.
– A „divatos” drogok, növelik a szexuális erőszak esélyét, ilyen értelemben is áldozattá válhatunk, ha használjuk ezeket, vagy használókkal töltjük együtt az időnket. Eleve kiszolgáltatott helyzetbe, állapotba hoznak, nem lesz nehéz a kárunkra bántalmazást elkövetni.
– Figyeljünk azokra a „trükkös” módszerekre is, amelyek mostanában tapasztalhatóak. Az italba kevert drogok meg fognak minket fosztani a döntési szabadságunktól. Ne igyunk olyan italokat, amelyeket nem a szemünk láttára töltöttek ki a bontatlan üvegből!
– Az erőszak lehetőségét sokszor a kapcsolati rendszereink tükrében kell átgondolnunk. Általánosságban véve jó szabálynak fogható fel, ha olyan férfiakkal, akiket nem tudnánk elképzelni szexuális partnerként, – nem akarunk velük intim kapcsolatot kialakítani, – viselkedjünk egy kicsit távolságtartóbban, s gyanakvóbban. Ha egyedül tartózkodunk a lakásban, akkor ne engedjük be őket. Ez vonatkozhat az olyan emberekre is, akik különböző „ürügyekkel” próbálhatnak meg bejutni a lakásunkba. Az olyan személyektől, akik valamilyen hivatalt képviselnek, kérjünk igazolványt! Ha a lakásunkat, gépkocsinkat áruljuk, ne egyedül legyünk, ha a vásárló érkezik.
– Ne ringassuk magunkat hamis illúziókba! Mérjük fel reálisan a lehetőségeinket, előre gondoljuk át, hogy mit tennénk veszélyhelyzetben. Ne gondoljuk azt, hogy „úgyis meg tudom magam védeni”. Vagy: „miért pont engem támadnának meg?”
– Ha önvédelmi fegyvereket szeretnénk magunknál tartani, akkor gondoljuk végig, hogy valóban tudjuk-e ezeket használni? Különösen veszélyes szerszám a kés, hiszen ezt nagyon komolyan és akár életveszélyes következményekkel fordíthatják ellenünk!
– Ne szálljunk be idegen autóba, vagy ne hajoljunk be idegen személygépkocsi ablakán. Ha az autós érdeklődik, esetleg térképet mutogat, ne közelítsük meg, inkább hagyjuk, hogy az autós kiszálljon a térképével, és odajöjjön hozzánk.
Mit tehetünk, hogy elkerüljük, vagy kezelni tudjuk az erőszakos helyzeteket?
– Közlekedjünk óvatosabban az éjszakai órákban. Kérjük meg a barátainkat, hogy ajánljanak egy megbízható taxist, aki éjszaka dolgozik. Kérjük el a számát, s mindig ugyanazt a taxist hívjuk, hogy vigyen minket haza. De talán a legjobb, ha valamelyik családtagunkkal megbeszéljük, hogy értünk jön a bulira!
– A gázspray megítélése nagyon sokféle. Jól jöhet, de ha olyan támadás ér minket, amelyre egyáltalán nem tudtunk felkészülni, akkor nem sokat ér. Akkor sem fogjuk tudni használni, ha váratlanul, valamelyik ismerősünk, vagy barátunk támad meg minket, a saját otthonunkban. (Zárt térben ez nem is túl jó ötlet, mivel a gáz bennünket is megríkathat)
– Foglalkozzunk egy kicsit gondolatban a támadás esélyével! Próbáljuk képzeletben lefuttatni a várható eseményeket, s ez sokat segít majd abban, hogy egy konkrét helyzetben reális döntéseket hozzunk!
– Az önvédelmi, vagy harcművészeti tanfolyam nagyon sokat segíthet, ám itt is figyelembe kell vennünk néhány dolgot! Az edzőterem nem egyenlő a valós veszélyhelyzettel! Vagyis próbáljuk meg ötletesen megoldani saját védelmünket!
Ha még gyakorlatlanok vagyunk az önvédelemben, akkor ne próbáljuk meg a legbonyolultabb ütéseket/rúgásokat kivitelezni!
Keressünk inkább sebezhető pontokat, amelyeket viszonylag könnyebb eltalálni. Ilyenek lehetnek például:
1. a lágyék minden férfinál első számú pont a legsebezhetőbb testrészek között. Viszonylag könnyű is ide rúgni, hiszen nincs magasan, könnyen eltalálhatjuk. Ha a támadónk már a földre lökött/nyomott minket akkor a kezünkkel is megcélozhatjuk ezt a testrészt, s erőteljes húzással, csavarással támadhatjuk meg.
2. A szemek is kiemelt helyet képviselnek az érzékeny testrészek között. Ezeket inkább a kezünkkel/ujjainkkal támadhatjuk meg, de ha kicsit gyakorlottabbak vagyunk az önvédelemben, akkor a könyökünk is nagyon hatékony fegyver lehet ebben az esetben.
3. A térd, sípcsont is nagyon tud fájni, ha erőteljesen rúgjuk meg őket.
Ne hősködjünk, ha nincs esélyünk!
Vegyük figyelembe azt is, hogy milyenek az adott erőviszonyok! Három-négy erőteljes támadó esetén nyilvánvaló, hogy nem kerülhetünk ki győztesen a helyzetből. Ha néhány hónapja már gyakoroljuk az önvédelmet, harcművészetet, attól még ne gondoljuk azt, hogy esélyünk van megvédeni magunkat. Itt már elképzelhető, hogy ront a helyzeten, ha agresszíven ütünk, rúgunk. Ekkor már a puszta túlélésünk lehet a cél, tehát ne hergeljük feleslegesen a támadóinkat.
Ha már megtörtént a baj, akkor nagyon fontos, hogy megtegyük a következő lépéseket. Természetesen a hatóságokhoz kellene fordulnunk, de ezzel fel kell vállalnunk a vizsgálat komoly lelki terhét. Segíthetnek szervezetek akiknek ez a célja. Ezen túl mindenképpen érdemes önmagunkért megtennünk azt, hogy keresünk egy pszichológus szakembert, s az Ő segítségével dolgozzuk fel lelki szinten, ami történt.
Nagyon sokat segíthet az is, ha olyan közösséget, klubot keresünk magunknak, ahol hasonló helyzetet megélt nőket találhatunk. Az Ő tapasztalataik, megoldási stratégiáik segíteni fognak minket abban, hogy további életünket ne határozhassa meg a bántalmazás emléke.
Nemi erőszak cikkek a Szexplázán: Nemi erőszak randidroggal – A nemi erőszak és kínzások története – A nigériai rendőrök prostikat erőszakolnak meg – Elnézést kér a gyerek molesztálásokért a pápa – Brutálisan megerőszakoltak két magyar nőt Oslóban – Seprűvel erőszkolták meg áldozataikat az asszonyok – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány – Éveken át erőszakolta nevelt lányát – Jó, hogy Polanski megúszta örül az áldozat – Az egész család fajtalankodott 4 gyerekkel – Két különböző alkalommal erőszakolta meg ugyanazt a nőt – 12 éves unokahúgát kínozta aztán megölte – Kislányt kényszerített orális szexre egy öreg férfi – Perverz szexet kért az iskolás fiúktól akomlói pedofil – 12 évesre izgult a kisvárdai férfi – Megmentette a tinilányt az erőszaktól, ajándékot kapott – Brutális tinik: megerőszakolták, kínozták társukat – Kéjjel kínozta a kurvákat a magyar banda – Edith Vogelhut eszébe jutott, hogy őt is seggbe kúrta Polanski – Fiatalkorúak kólás üveggel és seprűnyéllel erőszakoltak – Nemi erőszakkal dugta a csajokat a svéd főrendőr – 10 év börtönt kapott a diákkal szexelő tanárnő – Pedofil férfit tartóztattak le Ausztriában – Verések és szexuális erőszak a kiskunhalasi pszichiátrián – Kórházi szexuális erőszak miatt nyomoznak Győrben