A St. Adrian leány középiskola diákjai hangos zsivajjal lepték el a tantermeiket. A lányok izgatottan mesélték egymásnak nyári élményeiket és örültek, hogy ismét együtt lehetnek. A hangulat csak akkor változott meg, amikor az új tanévre és az új igazgatóra terelődött a beszélgetés.
– Hát, vége a régi szép időknek – sóhajtott fel a tizenhét éves Susan Wilson. A tanteremben rögtön mindenki elcsendesedett és csak helyeslő fejbólintásokat lehetett látni.
Csak az új lány, Liza Spencer nézett körül értetlenkedve:
– Miért, mi történt? – kérdezte csodálkozva.
– Semmi különös, csak új igazgatónk van.
– És az miért baj? Még nem is tudtok róla semmit. Lehet, hogy egészen rendes lesz… Nem kell azonnal kétségbe esni…
A többiek azonnal lehurrogták:
– A régitől biztos, hogy sokkal rosszabb lesz. Ez nem is lehet kérdéses.
– Nézd – kezdte magyarázni Susan, aki általában a társaság középpontja szeretett lenni -, a régi igazgatónknál tényleg csak rosszabb lehet. Az öreg… nos igen… nagyon szerette a fiatal lányok popsiját nézegetni és simogatni. Így viszont, ha volt egy csepp eszed, akkor minden büntetést megúszhattál. Például elkaptak, amikor cigiztem a klotyón. Ezért pálcázás jár, legalább egy tucat. Az öreg szövegelt egy kicsit, majd sajnálkozva megjegyezte, hogy ezt nem úszhatom meg büntetés nélkül és megkérdezte, hogy a tenyeremre vagy a fenekemre kérem?
Ez egy eléggé költői kérdés volt, hiszen mindenki tudta az iskolában, hogy ilyen esetekben két dolog között lehet választani: az egyik, hogy megkapod a teljes büntetést a tenyeredre, sőt sokkal erősebb ütésekkel, mivel az öreget megfosztottad az „élvezetétől”, a másik, hogy megmutatod és felajánlod neki a popsidat, aminek a hatására jóval kevesebb fájdalomban lesz részed. Én is azonnal a fenekelést választottam és sírva könyörögni kezdtem neki, hogy megbántam, amit csináltam, nem fogom még egyszer, meg ilyesmik. És kértem, hogy ha lehet, akkor még most ne a pálcával kapjam a büntetést, hanem találjon ki valami mást. Ennek persze nem tudott ellenállni. Nos képzeld el: ahelyett, hogy a nádpálcával szétverte volna a kezem vagy a fenekem, megúsztam annyival, hogy a térdére fektetett, letolta a bugyimat és párszor rápaskolt a popsimra.
A teremben végighullámzott egy megértő nevetés, hiszen majdnem mindenki került hasonló helyzetbe.
– De… ez nem volt nagyon megalázó? Egy férfi… a meztelen feneked… és mindent…
– Nos… – mosolyodott el Susan – Egy kicsit valóban szokatlan érzés volt, de ez inkább csak izgató, főleg amikor a „fenyítés” után egy kicsit megmasszírozta a büntetési felületet. Az embert szinte arra ösztökélte, hogy újabb „bűnt” kövessen el.
– De ennek most már vége – vetett véget az általános derültségnek Pamela Lawrence, aki az osztály legcsintalanabbja volt és így a legtöbb félnivalója volt a változások miatt.
– Ráadásul azt hallottam, hogy az új diri nagyon kemény. Eddig fiúiskolában tanított és a fiúm barátja ismeri. Szerinte nagyon szigorú, de igazságos.
– Hát majd meglátjuk – jegyezte meg Susan, miközben mindenki a helyére sietett.
Hamarosan tényleg meglátták! Másnap reggel az iskola kapujában a tanárok várták az érkező lányokat és mindenkit alapos egyenruha vizsgálatnak vetettek alá. Akinél bármilyen hiányosságot találtak, az osztálytermek helyett az igazgató irodájába irányították. Nyolc órakor legalább harminc lány tolongott az igazgatóra várva, köztük Susan és Pamela is. A lányok idegesen találgatták, mi fog történni, majd hirtelen halálos csend lett, amikor az igazgató megérkezett. Mr. Kerwin negyven év körüli, elég jóképű férfi volt és a lányok más helyzetben biztos örültek volna, ha kitünteti oket a figyelmével.
– Szép dolog – szólalt meg mély, barátságos hangon. Mit gondoltak a kisasszonyok, hova jönnek? Iskolába vagy valamilyen szórakozóhelyre? Úgy emlékszem, mindenki tisztában volt vele, milyen viselet kötelező, vagy nem?
Erre a kérdésre nem lehetett mit mondani, és néhány fiatalabb lány már most szipogni kezdett. Csak páran, köztük Susan volt olyan bátor, hogy szembe nézzen a férfival, a többiek lehajtott fejjel hallgatták a szidást.
– De most megtanulják, hogy ebben az iskolában a szabályokat be kell tartani. Akiknél kisebb hiányosságokat találtak, gondolok itt rendetlen ruhára, nem jól megkötött nyakkendőre, azok álljanak a jobb oldalra, akik pedig nem a megfelelő ruhát viselik, azok a másik oldalra.
Izgatott mozgás kezdődött. A lányok nagy része jobb oldalra húzódott és csak páran maradtak, akik komolyabb hibát követtek el.
– Álljatok fel egy sorban – utasította Mr. Kerwin a jobb oldalt gyülekezőket. Kezeket előrenyújtani, tenyérrel felfelé, kinyújtott ujjakkal – hangzott a következő parancs, miközben a férfi elővett egy harminc centiméter hosszú, favonalzót a táskájából.
A lányok hangtalanul engedelmeskedtek. Mr. Kerwin odalépett a sor elejére, a vonalzóval megigazította a remegő vétkes kezét, majd lecsapott a tenyerére. A csattanás visszhangzott a folyosón, csakúgy, mint az ütést követő „Auuuu” is.
A férfi rövid szünet után a másik tenyérre is rávert egy alaposat, majd intett a szipogó lánynak, hogy elmehet, ő pedig a következő delikvens elé lépett. Viszonylag hamar a sor végére ért és látható volt, hogy a kiosztott ötven tenyeres nem nagyon fárasztotta el. Ezután a maradék, főbb vétkesek felé fordult:
– A kisasszony befáradna velem az irodámba? – mutatott a vonalzóval egy tizennégy éves lányra, akin nem az előírt szoknya volt és a nyakkendője is hiányzott.
A lány könnyes szemeit törölgetve megindult a férfi előtt, a többiek pedig egy kicsit fellélegeztek, bár jól tudták, hogy még ok is sorra kerülnek. Susan, aki volt olyan elővigyázatlan, hogy ezen a reggelen nem az előírt bugyit vette fel és a nyakkendőjét is a táskájába gyűrte, megpróbált elkapni néhány, az irodából kiszűrődő hangot. Irigykedve gondolt Pamelára, aki megúszta két tenyeressel, és már jó előre sajnálni kezdte saját magát.
„Tenyerest kapok vagy fenekest?” töprengett magában.
Ekkor egy fojtott csattanás hallatszott az igazgatói szobából, majd egy hangosabb kiáltás. A kint maradt négy lány összerezzent, bentről pedig egy újabb csattanás hangja hallatszott.
– Kettő – számolta szinte csak magában Susan. Még kétszer lehetett hallani a csattanást és Susan egy kicsit megkönnyebbült. „Négy ütést még talán ki lehet bírni” gondolta. Hirtelen kinyílt az ajtó és szinte kirohant rajta a kis tizennégy éves, könnyei potyogtak, kezével pedig vadul dörzsölte a fenekét. A többiek szívesen megkérdezték volna, mi történt pontosan, de a lány fel sem pillantva elrohant. Mr. Kerwin pedig máris intett a következő „bűnösnek”.
Susan maradt utoljára. A feszültség egyre nőtt benne, ahogy hallgatta a fenyítés kiszűrődő zajait és látta, ahogy társai sorra előbukkannak, könnyes szemmel, hátsó felüket tapogatva. Végül egyedül maradt. Mélyet lélegzett és bátorságot merítve követte az igazgatót, aki bezárta mögötte az ajtót, majd leült az íróasztala mögé. Pár pillanatig figyelmesen nézte a lányt, aki keményen állta a vizslató pillantásokat, bár belül alig bírta legyurni növekvő reszketését.
– Nos, Miss. Wilson – szólalt meg végül a férfi -, Önön mely ruhadarabok térnek el az iskolai szabályzattól?
– A nyakkendő, Uram – Susan hangja kicsit volt csak bizonytalan, mikor megszólalt, de a folytatástól önkéntelenül is elpirult -, és a…, a bugyi, Uram.
– Nocsak, nocsak… – Mr. Kerwin láthatóan élvezte a lány zavarát. – Gondolom, tudja, Miss. Wilson, hogy az iskolai szabályzat előírja, mit viselhetnek a diákok, és ennek megszegése büntetést von maga után?
– Igen, Uram – felelte Susan, egyenesen az igazgató szemébe nézve. Valami vonzotta a tekintetét és ahelyett, hogy bűnbánóan lesütötte volna a pillantását, szemét nem tudta levenni a férfiról.
– És azt is tudja, milyen büntetés jár ezért? – kettő-tizenkettő ütés, Uram.
– Milyen eszközzel, és a vétkes mely testrészére történik a fenyítés?
– Ez nagyrészt a tanártól függ: kisebb hiba esetén történhet a tenyérre vonalzóval vagy a kisebb nádpálcával, komolyabb esetben a fenékre, felhajtott szoknyával, nádpálcával vagy paddle-val.
– Susan megtanulta a szabálykönyvet, mivel a tavalyi évben arra számított, hogy megválasztják elöljárónak. Most önkéntelenül is előbukkantak a könyv előírásai, bár el sem tudta képzelni, a férfi miért kérdezgeti.
– És az Ön vétke melyik kategóriába esik, ifjú hölgy?
– A másodikba, Uram. Susan egy kicsit kezdte már unni ezt a kérdezz-feleleket, és az igazgatót megelőzve folytatta.
– Ami azt jelenti, hogy Ön most ráver a bugyimra hat-nyolc csípőset, gondolom a paddle-val, miközben én kiordítom a tüdőmet.
– Majdnem helyes megállapítás – húzta fel a szemöldökét a férfi. Miből következtette ki?
– Ez előttem lévők nény-hat ütést kaptak, és ez a szám egyre emelkedett. Reménykedem benne, hogy nálam nem fog tovább nőni – akkor is a legkevesebb a hat, de a valószínűbb, sajnos, a nyolc. előkészítve pedig csak a paddle-t látom, ezért gondolom, azzal fogok megismerkedni, és a nádpálca majd más alkalommal kerül elő.
– Ez mind így van, kislány. A büntetésed pontosan nyolc ütés a paddle-val, de a meztelen fenekedre. Azt elfelejtetted, hogy ha nem szabványos alsónemű van rajtad, akkor a fenyítés mindig a meztelen popsira történik. Igaz?
Susan csak bólintani tudott. Ez tényleg kiment a fejéből.
„Elég kemény lesz”, gondolta, „de ki lehet bírni. Lássunk neki, legyünk túl rajta minél előbb.”
– De mielőtt elkezdenénk a fenyítést, lenne itt egy másik téma, amit még előtte meg kell beszélnünk, mivel utána nem leszel éppen a legmegfelelőbb állapotban hozzá. A viselkedésével megnyerted a tetszésemet, ifjú hölgy. Az előbbi kérdéseimet tulajdonképpen felfoghatod egyfajta vizsgáztatásnak is, egy olyan vizsgának, amin sikeresen átmentél. Pont egy ilyen lányra van szükségem, mint elöljáróra. Aki ismeri az előírásokat, viszonylag ritkán szegi meg őket – amivel példát is kell mutatnia -, és ráadásul nem ijed meg tőlem, a szemembe mer nézni, sőt, még pimaszkodni is mer egy kicsit, éppen fenyítés előtt.
Susan nem akarta elhinni, amit hallott! A gondolatait teljes egészében az kötötte le, hogyan tudná titokban megmasszírozni egy kicsit a popsiját, hátha segít valamit, és akkor hirtelen itt van ez… Amire tulajdonképpen mindig is vágyott! Most tényleg nem tudott megszólalni, csak bólintott.
– Valamit még el kell mondanom. Akárhogy döntesz is, az a mostani büntetésedet semmilyen módon nem fogja befolyásolni; se többet, se kevesebbet nem fogsz kapni. De a későbbiek folyamán, ha valamit elkövetsz, akkor elöljáróként mindig dupla fenyítésre számíthatsz. Nos, mi a válaszod?
– Nagyon szépen köszönöm, Uram – nyögte ki nagy nehezen a lány. Természetesen örömmel elvállalom. Remélem, nem fog bennem csalódni, Uram.
– Ezt én is remélem, Susan. Nos, itt lenne az első feladatot. Úgy látom, ezek az egyenruhák tényleg nem a legjobbak, ezen változtatni kell. A hét végére készíts el egy új egyenruha tervezetet. Olyat, amelyben szívesen jártok, de megfelel az iskola előírásainak, mivel a főbb paraméterek, szín, hossz és ilyesmik nem változtathatóak meg. A többi dolgot pedig megbeszéljük délután, tanítás után. Rendben?
– Igen, Uram – válaszolta mosolyogva Susan, és a fejében már a feladat megoldásán gondolkozott. Az igazgató zökkentette vissza a jelenbe, amint felállva felvette a paddle-t az asztalról. A „paskoló” elég félelmetes szerszámnak tunt a lány számára: harminc-harmincöt centiméter hosszú, ovális alakú volt, a felületén lyukakkal.
„Jaj, szegény popsim”, sóhajtott fel magában Susan, miközben az utasítást meg sem várva előrelépett és az asztalra hajolt. Felhajtotta a szoknyáját és pár másodperces habozás után térdig tolta le hófehér bugyiját. Így tulajdonképpen egy kicsit módosult a büntetés megítélése a lányban, mivel az iskolában szokás volt, hogy az igazgató az elöljáró diákot mindig megfenyítette a meztelen fenekén, vagyis előbb-utóbb sor került volna erre a bugyiletolásra. Persze másabb egy „bemutatkozó” popsiverés, mint egy porolás azzal az eszközzel.
Mr. Kerwin pár pillanatig elgyönyörködött a látványban, ahogy ott állt a lány fenyítésre felkínált, feszesen gömbölyödő félgömbjei mögött.
„Már egészen asszonyos”, jegyezte meg magában a férfi, és szemét a combok közül kikandikáló kagylóra függesztette. Susan, mintha csak sejtette volna a férfi érdeklodését, nagyobb terpeszbe nyitotta a lábait, egészen amíg a bugyi gumija engedte, megigazította a szemébe hulló hajfürtjeit, és megadó engedelmességgel leeresztette felsőtestét az asztal lapjára. Mr. Kerwin számára most már szabad belátás nyílt a lány combjai közé, miközben Susan fenekén, ha lehet, még jobban megfeszült a bőr. A lány elhatározta magában, hogy ezt a fenyítést keményen fogja kiállni, ahogy elvárható egy elöljárótól: nem fog könyörögni, és lehetőleg méltósággal fogja viselni az ütéseket.
Folyt. köv.