Úrnőd vagyok 2 – Domina történet

Valami olyat kell tennie, amit nehéz, de a parancsának így is engedelmeskedve ő maga alázkodik meg. Hamarosan meg is találta a megfelelő, ott a tűzhely!
– Nos, akkor halld óhajom! Odakúszol a tüzhöz, parazsat veszel ki a megkötözött kezeiddel, és idehozod nekem! Indíts! – kacagott a kegyetlen úrnö. Látni akarom, hogy legyőzöd fájdalmadat az én kedvemért, és engedelmezkedsz!
A szerencsétlen férfi, aki a kezét mászáshoz sem tudta használni, hernyóként kúszva a padlózaton közelítette meg a tűzhelyet. Ahogy háttal a tűz felé fordult, és a forróság elöntötte kisebzett bőrét, arca eltorzult. Nem mert azonban ellenkezni. Centiméterenként kúszott közelebb a tűzhöz, de minden percben úgy érezte, nem bírja tovább. Mégis kitartóan küzdötte magát a parázs felé, iszonyú kínok között.
– Nagyon helyes! – mosolygott elismeröen Dominika kisasszony, aki végig ott állt mellette, pálcával a kezében – nem is gondoltam volna, hogy ennyire engedelmes is tudsz lenni… A teljes történetet itt olvashatod el.

Kötözd meg és alázd meg a nőt

Cikkek szadómazó, BDSM témában: Análszex és seggnyalatás a MÁV állomáson – Szado-mazo – Lovas BDSM történet korbáccsal – BDSM csajok a rabszolgáim – Eve Angel a vadító domina – VV Gigi szadómazó fojtogatós pornóvideói – Erőszakos szex, perverz csajok megalázva.

Bondage, rabnő megkötözése – Lucrezia domina úrnő halálra kínozta szolgáját – Sex and submission, szadómazó BDSM pornóképek – Sex and Submission – Bőr nyakörv volt már a nőd nyakában? – A szadó-mazó és csoportszex alapnak számít! – Sztárok és luxusmadámok – Kötözés, kiszolgáltatottság erőszak – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szadómazó a tűkkel átszúrt fityma – Kegyelmezz nagyuram utórezgések – Bondage, kikötözlet és megalázlak – Asian slave, ázsiai csaj megkínozva – Kikötözött ribancok BDSM extrém szex – Spanking fenekelős bdsm videók – SM erőszak brutális kínzás megalázás – Normális szex a szadó-mazó – Fisting, öklözés pinába, seggbe, és duplán – Dominához járnak a magyar férfiak fojtogatós szexért – A BDSM szexet próbáltad már? – Dominancia az ágyban és a magánéletben – Hogyan lehetsz Domina – Mi mozgatja a szado-mazochistákat?
Történetek: Domina és szolga szerepcsere, Emlékezetes nyár szadóazó vágyakkal, Szadó-mazó vágyakba beavatás 1234, BDSM Dominák megalázzák szolgáikat 12, A háziszolga, Nyakörvet teszek a nyakadba és megalázlak – Dominák világa 1. rész2. rész, Domina férfit fegyelmez, Az új rabnő, Úrnőm tiszteletére.

A betörő SM történet

Zuhanyozás közben zajt hallok, de nem figyelek rá különösebben. Magamban elkönyvelem, hogy biztos a szomszédok. Különben is túlságosan fáradt vagyok, szeretnék mielőbb az ágyba jutni. Mint később kiderült, hiba volt a felületességem.
Miután szárazra töröltem magam, meztelenül kilépek a fürdőszobából. Elborzadva nézek szét a lakásban, a fiókok kihúzva, szekrényajtók kitárva, a holmijaim a padlón szétszórva. Egy pillanatig mozdulni sem bírok a megdöbbenéstől. Amikor magamhoz térek, az első gondolatom, hogy fel kell kapjak valamit magamra és értesítenem kell a rendőrséget. De amit megmozdulok, hátulról acélos karok ölelnek át és betapasszák a számat. Bár megpróbálok ellenállni, érzem, hogy az erőm nem elégséges az idegen kemény izmai elleni harcban. Végül is feladom, tűröm, hogy fogvatartóm rongyot tömjön a számba és ragtapasszal betapassza. Most már segítségért sem tudok kiáltani, amikor ezt végiggondolom, ismét megpróbálok kitörni a fogságomból. Hiába, semmi esélyem sincs, sőt egy hatalmas pofont kapok az állarcos férfitól. Az arcom égni kezd, bőrömön érzem az ujjai nyomát. A fájdalom ködén át hallom fenyegetését, hogy sokkal rosszabbul járok, ha nem működöm együtt vele.
Megadóan tűröm, hogy megkötözzön. Bokáimat összekötözi, olyan erővel, hogy úgy érzem, a kötelek a csontomba vájnak. Kezem a hátam mögé feszíti és könyökömet egymáshoz szíjazza. Úgy érzem, izmaim szétpattannak a kötelek feszítő érzésétől, melleim kidomborodnak, szinte ki akarnak ugrani testemből. A rabló az ágyra lök, egy pillanatra elveszítem tájékozódó képességem, ahogyan összekötözve hasra esem a puha ágyba. De még nincs vége, összefűzött bokáimat hátrafeszíti, és a combomhoz kötözi, olyan erősen, hogy lábaimat meg sem tudom mozdítani. Csuklóim még szabadok, vergődve próbálok szabadulni, de most már lehetetlen. A rabló azonban semmit sem bíz a véletlenre, egy szemernyi esélyt sem akar nekem adni ezért csuklómat a bokáimhoz szíjazza.
Ezután ott hagy az ágyon mozdulatlanságra kárhoztatva. Hason fekszem, nem látom, mit csinál, de a zajokból hallom, hogy tovább kutat a lakásban. Még egy perc sem telhetett el, de már nem figyelek a zajokra. Nem tudok másra gondolni, csak a testemet feszítő, húsomba mélyedő kötelekre, és arra, hogy bármit megtennék, csak oldozzon ki. Könyörögni szeretnék, de a betapasztott szám ezt nem teszi lehetővé. A fájdalomtól és a félelemtől egy gyorsabban szedem a levegőt, ami fújtató hangot hallatva áramlik az orromon keresztül. Hirtelen rám tör a pánik: mi lesz, ha megfulladok. Ekkor érzem, hogy a rabló megfogja a vállam és durván hanyatt fordít. Felsikoltanék a fájdalomtól, ahogy testem magam alá gyűri az összefeszített kezeimet és a hihetetlenül szorosra kötözött bokáimat.
A rabló felmutatja zsákmányát: hitelkártyákat és néhány ékszert. Követelőzve kérdezi, hová rejtettem a pénzt. Soha nem tartok nagyobb összegű pénzt itthon, nagyon igyekszem a bankkártyákat használni, tehát megrázom a fejem. A rabló vagy azért, mert nem hisz nekem, vagy mert úgy érti, nem akarok együttműködni, kiabálni kezd és kiszalad a szobából. Egy favonalzóval tér vissza és keményen ütni kezdi az ég felé meredő melleimet. Menekülni
próbálok, és bár nem vagyok semmihez sem hozzákötözve, az álarcos férfi tökéletes munkát végzett, összekötözött tagjaimat mozdítani sem bírom. A legtöbb ütés az időközben megkeményedett mellbimbómat éri, hihetetlen fájdalmat okozva. Sírás rázza testemet, szipogva próbálom kapkodni a levegőt. Az ütlegelés abbamaradt. Lepillantok a melleimre, mindkettő vörös az ütésektől, sőt néhány kéklő csíkot is felfedezek. Fogvatartóm nem kérdez semmit, ragtapaszt vesz elő és beragasztja az orrom. Ez felkészületlenül ért a tüdőmben nem sok levegő maradt. Vergődve próbálok menekülni, de nem tudok. Amikor letépi az orromról a ragtapaszt, görcsösen próbálok lélegezni, már éppen magyarázkodni próbálnék, amikor kezeivel befogja az orrom. Nemcsak a tüdőmet feszítő fájdalom kínoz, hanem a félek is. Amikor már nem bírom tovább, ismét levegőhöz juthatok.
A rabló dezodoros flakon helyez szeméremajkaim közé, és durván megtolja azt felfelé, be a testembe. A fájdalom hullámokban önti el testemet, de sikolyaimból csak enyhe nesz szivárog ki a külvilágba. Mivel ismét nemleges választ adok, két csipesz kerül a mellbimbóimra. A fájdalom nagyon erős, szinte az egész testem tűzben ég, de ez még mindig nem elég. Ismét beragassza az orromat és verni kezdi combjaim belső felét. Elviselhetetlen a fájdalom, tehetetlenül vergődöm a kötelek szorításában, már a szemem is kiguvad a levegő hiányától, amikor vége, az ütések abbamaradnak, a számról lekerül a ragtapasz. Fuldokolva köpöm ki a számba tömött rongyot, amikor ez sikerült zihálva kapdosom a levegőt. Két csattanást hallok, a mellbimbómról lekerült a csipesz, pokoli fájdalmat okozva. Sírva könyörgök a rablónak, nem tartok itthon pénzt, könyörgöm, ne gyötörjön tovább. Esdeklésem süket fülekre talál, a betörő nem hisz nekem. Taszít egyet a pinámba tömött flakonon, és amikor sikolyra nyitom a szám, ismét belekerül a rongy, ajkamra tapad a ragtapasz. Ismét érzem az ütések fájdalmát. A vonalzó éle ekkor már kizárólag a mellbimbómon csattan. Kínlódva vonaglom a verés alatt és így a kötelek a húsomba mélyedve már az izmaimat kínozzák. Amikor már úgy érzem, nem bírom tovább, kínzattatásom abbamarad. A rabló is belátja, nem tartok itthon pénzt, hiszen ennyi szenvedés után már bizonyára elárultam volna a rejtekhelyet. Fogvatartóm megszabadít a dezedoros flakontól és a pénz helyett más örömök elé nézve, felémhajol. Már érzem is, hogy egy kemény, meleg tárgy hatol belém, a betörő kikötözve magáévá tesz.

Az éjszakai személy SM történet

Fáradtan rogyott le az ablak menti ülésre, szembe a menetiránynak. Szerencséje volt, kedvenc helye, az utolsó kocsi utolsó előtti fülkéje üres volt. Máskor is az szokott lenni, de most különösen jól esett, hogy egyedül lehet. Három műszakját cserélte el, három egymás utáni nap dolgozott 16 órát, hogy négy napra hazautazhasson, és ott lehessen bátyja esküvőjén. Sajnos, a késő délutáni gyorsot nem érhette el, amivel alig három óra alatt hazaérhetett volna, így maradt az éjszakai személy. Igaz, ez közel hat óra vonatozás, de nem akarta a reggeli gyorsot megvárni. Így már hajnalban otthon lehet, úgy meg csak késő délelőtt érne célba.
Elővett egy könyvet. Szíve szerint aludt volna, de tapasztalatból tudta: akármennyire is fáradt, nem tud a vonaton aludni. Esetleg öt-tíz percekre elszunyókál, de amint a vonat lassítani kezd, felébred. Ráadásul a könyvet a múlt héten vette, de még alig olvasott belőle valamit, pedig izgalmas volt.
Alig indult el a vonat, amikor kinyílt a fülke ajtaja, és egy nála pár évvel idősebb, vagyis a húszas évei vége felé járó nő nézett be.
– Bocs, van itt hely?
Kicsit bosszankodott ugyan, hogy mégsem lesz egyedül, de udvariasan bólintott. Volt valami furcsa a nőn, de fáradt agyával igazából nem tudta érzékelni, mi is az. Amikor a nő mögött két férfi is belépett, még bosszúsabb lett, de nem mutatta. Biccentett az útitársak felé, és visszatemetkezett a könyvbe. Azt még érzékelte, hogy a nő az ajtó mellé ül, a szemközti üléssorra, az egyik férfi meg vele szembe. A másik férfi pedig a nő mellett foglalt helyet.
Az újonnan jöttek halkan beszélgettek. Néha megütötte egy szó a fülét, de az idegenek valami számára ismeretlen nyelven társalogtak. Igaz, számára majdnem minden nyelv ismeretlen volt, csak ami a kötelező iskolai nyelvtanítás során ráragadt, azt értette meg.
A kalauz nem sokkal azután jött, hogy elhagyták az első állomást. Pillanatok alatt végzett a jegykezeléssel, majd kellemes utazást kívánva távozott. Pár perccel később az ajtónál ülő férfi kiment, majd visszajött.
Elhagyták a második, majd a harmadik állomást is. Ekkor a nő mellett ülő férfi állt fel, és felnyúlt a szemben levő polcra a csomagjáért. Hirtelen teljesen sötét lett, még az éjszakai világítás is kialudt. Megijedni sem volt ideje, mikor érezte, hogy kezéből kitépik a könyvet, és valamit az arcára nyomnak. Elájult.
Amikor magához tért, már ismét égett a világítás. És kényelmetlenül érezte magát. Nem csoda: már nem az ablak mellett volt, hanem egy üléssel beljebb, szíjakkal összebilincselt kezeit egy lánc kötötte össze a felső polccal, magasba emelt lábait – bár azok egymással nem voltak összekötve – szintén.
– Segítség!
– Kussolj, ribanc! Bár akár üvölthetsz is, senki nincs rajtunk kívül a vagonban. És a vagon le van zárva, úgyhogy nem is lesz.
A hang az ablak felől jött. Megpróbált odanézni, de egy kéz durván a hajába markolt, és az ajtó felé fordította a fejét. Az ajtóban ott állt a nő. Most ébredt rá, mi is volt rajta furcsa. A nő nyakörvet hordott és csuklószíjakat. Akkor ugyan fel volt öltözve, de most csupaszon állt. A nyakörvről egy póráz lógott a nő térde alá. Ferdén felemelt kezeit láncok rögzítették a kofferpolchoz, lábait egy rúd tartotta terpesztve.
– Jól figyelj! Most meglátod, mi történik avval, aki nem engedelmeskedik nekünk!
Még mindig az ablak felől hallotta mindezt. Csak most vette észre, hogy a másik, az ajtó és közte némán álló férfi kezében korbács van.
– Rossz voltál? Engedetlen?
A korbácsos férfi az ajtóba kikötött nőhöz intézte szavait.
– Igen, Uram.
– És mit érdemelsz ezért?
– Büntetést.
A következő pillanatban a meglendülő korbács végigvágott a nő hasán.
– Nem értettem, mit mondtál.
– Büntetést érdemlek, Uram.
A nő nem jajdult fel, amikor a korbács rácsapott, csak azonnal helyesbítette úgy látszik, hibás válaszát. A korbácsos bólintott.
– Akkor megkapod.
Módszeresen kezdte ütni a nőt. Az továbbra is némán tűrte a verést, csak olyankor szisszent fel, mikor valamelyik szíj egyik mellbimbóját érte, vagy a lába közé csapott, az érzékeny ajkakra.
Hamarosan melltől térdig vörös hurkák borították a nő testét. A korbácsos férfi még egyet ütött a lábak közé, majd lerakta a fenyítőeszközt. Odalépett a megvert nő elé.
– Elég volt, szuka?
– Köszönöm a fenyítést, Uram. Nem hittem, hogy ilyen enyhe lesz, Uram.
Ez enyhe? Megborzongott. Bár szerette volna becsukni a szemét, képtelen volt rá, hogy ne nézze végig a másik nő megverését. Ugyanakkor kicsit örült is, hogy az azt végző férfi most eltakarja előle az összevert testet. De ez csak egy-két percig volt így. A férfi ugyanis leguggolt, és ijedten látta, hogy a nő mellbimbóiról odacsipeszelt súlyok lógnak, alaposan lehúzva, megnyújtva a bimbókat. Azt is hamar megtudta, miért guggolt le a férfi. Amikor felállt, és oldalt lépett, láthatóvá vált a kikötözött nő alteste is. Puncijáról, jól megnyújtva a nagy- és kisajkakat, ugyancsak rácsipeszelt súlyok lógtak, egy súly nélküli csipesz pedig csiklójáról meredt előre.
A kínzást végző férfi most felé fordult. A másik kicsit lazított a markoláson, bár még mindig fogta a haját.
– Most eloldozunk, ribanc! Felállsz és levetkőzöl!
Érezte, ahogy előbb keze, majd lába is kiszabadul. A szíjak rajta maradtak, de már nem volt a koffertartóhoz kötve; kezeit sem rögzítették egymáshoz. A hosszú ideig természetellenes tartástól alig tudott megállni a lábán, mikor a kéz elengedte haját, és feltápászkodott. Tudta, hogy nem tud menekülni, hogy engedelmeskednie kell; az ajtó felé ott áll az egyik férfi meg a kikötözött nő, az ablak felé meg a másik férfi. És amúgy sem ugorhat ki a bezárt ablakon keresztül a robogó vonatból. Lassan kigombolta szoknyáját, és hagyta, hogy lecsússzon. Tétova ujjakkal gombolgatta ki a blúzt is. Minden pillanatban remélte, hogy felébred ebből a lidérces álomból. Kibújt a végre kigombolt blúzból, majd habozva nyúlt hátra.
– Mozogj, ribanc, mert baj lesz!
A felcsattanó hang gyorsabb mozgásra késztette. Kikapcsolta a melltartó kapcsát is, és azt is hagyta leesni. Végül lesodorta a könnyű, csipkés tangát, és kilépett belőle. Már csak a könnyű szandál volt a lábán.
– Ülj vissza! Emeld fel a kezed!
Leereszkedett az ülésre, felnyújtotta a karjait. Érezte, hogy megint összekötik és a polchoz rögzítik a csuklóját.
– A lábad is, ribanc!
Megemelte, kinyújtotta mindkét lábát. A férfiak megragadták a bokáját, lerángatták róla a szandált, aztán a polchoz kötötték. Csakhogy míg eddig párhuzamosan meredtek felfelé, most szélese terpesztve kötözték ki. Érezte, hogy puncija kinyílt, és rettenetesen szégyellte magát, ahogy ki van tárulkozva az idegenek előtt. Ugyanakkor izgatta is a helyzet, mellbimbói megkeményedtek, és elkezdett nedvesedni.
– Na nézd csak, fazonra van borotválva a ribanc! És borostás is! Neked tetszik így?
Válasz nem volt, legalábbis hangosan nem. Viszont a szótlan férfi odalépett az ajtónál álló nőhöz, és eloldozta. Az meg sem moccant, mintha még mindig ki lenne kötve. Aztán a férfi megrántotta a pórázt, és a nő térdre hullt, kikerült a látómezőjéből.
Kisvártatva valami hideget és nedveset érzett a punciján. Amikor odanézett, a nőt látta, amint egy szivaccsal nedvesíti. Aztán egy flakonból habot fújt rá. Majd egy borotva jelent meg a kezében.
– Kérlek, ne mocorogj, nem szeretnélek megvágni.
A nő halk szavaira egy csattanás volt a válasz, a hátára sújtó korbács ütése.
– Ne pofázz, szuka, hanem végezd a dolgod! Ha végeztél, megkapod a többit is!
A nő most már szótlanul elkezdte leborotválni a punciját. Először a Vénusz-dombról húzta le a meghagyott szőrcsíkot, majd a borostát távolította el. Aztán óvatosan a nagyajkakat vette kezelésbe. Várakozása ellenére nem volt kellemetlen, sőt, inkább izgató. Sőt, izgatóbb, mint amikor saját magának csinálta.
Amikor végzett, a nő megint végigsimította a szivaccsal, eltávolítva a habmaradékot. A frissen borotvált bőr égett, jól esett volna egy kis hűs testápoló vagy after-shave balzsam, de nem kapott.
A szótlan férfi ismét kikötözte a rabnőt az ajtóhoz, ám ezúttal háttal a fülkének. Aztán ugyanolyan alaposan, mint elsőre, végigkorbácsolta a hátát, nyaktól térdig. Amikor a nő háta már tele volt hurkákkal, abbamaradt a verés; a férfi eloldozta és visszafordította, majd ismét kikötötte a rabnőt. És mindegyik csipeszen kicserélte a súlyokat, úgyhogy a mellbimbók is, a punciajkak is elképesztő mértékben nyúltak meg.
– Most pedig egy kis gyakorlati tapasztalatot szerzel a bemutató után!
Alig hangzottak el a szavak, amikor felüvöltött a lecsapó korbács okozta fájdalomtól. Aztán megint és ismét. Összesen ötször mart belé a korbács, a fenekébe, a combjaiba, a puncijába. És még nem volt vége a kínoknak. Felsikoltott, mikor a kisajkára rakott csipesz égő fájdalommal árasztotta el. A második után már sikoltani sem volt ereje, majd következett a csiklója, végül a mellbimbói. Mintha tüzes tűk szurkálnák a testét. Hogy bírta ki az a másik mukkanás nélkül? Akármennyire is nem először történt vele. Aztán enyhült a fájdalom, a puncijáról lekerültek a csipeszek. Mellbimbóin ott maradtak, ébren tartani a kínt.
A kínt és az izgalmat. Mert a fájdalom hatására teljesen lucskossá vált. Ha lábai nincsenek felkötve, még tán ki is folyt volna belőle a puncinedv.
– Nézd, hogy tüzel a kis szuka! Mit gondolsz, jól esne neki egy kemény fasz?
Ismét csak néma válasz érkezhetett, de érezte, hogy az eddig mellette ülő férfi feláll. Pár pillanat múlva egy meztelen férfi-altestet pillantott meg. Keményen meredt előre egy sosem látott nagyságú pénisz. Legalább 24-25 centi volt, és vastagsága is majdnem duplája bármelyik eddig látottnak. És ez a hatalmas dorong egyre közeledett hozzá. Aztán a nedvesen csillogó makk hozzáért a puncijához, és lassan szétfeszítve beléhatolt. Könnyen csúszott befelé, bár közben rettenetesen fájt, ahogy szétnyomta a hüvelyt. Nem is fért be teljes egészében, mikor nekiütközött a méhszájnak és a hüvely hátsó falának. Ott kicsit megpihent, majd irtózatos sebességgel kezdett el mozogni ki és be, mindannyiszor keményen nekiütközve a hüvely végének. Egyszerre volt fájdalmas és élvezetes. Mert tagadhatatlanul jólesett, ahogy az irdatlan pénisz mozgott benne. Kezdett megfeledkezni a mellét marcangoló fájdalomról, a korbács égő nyomairól. Csak a szex öröme töltötte el. Orgazmushoz azonban nem jutott: a férfi egyszer csak kihúzta szerszámát, két-háromszor megrángatta a fitymabőrt, majd elképzelhetetlen mennyiségű ondót spriccelt a hasára, mellére. A sűrű fehér folyadék kis patakokban csorgott, majd tócsát alkotott melle alján.
– Te jössz!
A másik férfi azonban nem azonnal jött. A rabnő már nem volt kikötve: térdepelve, de változatlanul csipeszekkel és súlyokkal a testén szorgalmasan dolgozott szájával a szótlan ember vesszőjén. De két perc múlva már ez a pénisz közeledett szegény meggyötört puncijához. Jóval kisebb volt, hossza is, vastagsága is teljesen átlagos. Ám nem a hüvelyébe nyomakodott be.
Valami hideget érzett a végbélnyílásánál. És valami nedveset. Aztán a férfi nekinyomta farkát a fenekének. A szűz fenekének. Megpróbálta összezárni, összeszorítani. De nem sikerült. Amikor a férfi megérezte az ellenállást, hirtelen előrehajolt, és megszorítva a csipeszeket megcsavarta a mellbimbóit. A megújult szörnyű fájdalomtól felüvöltött, és képtelen volt tovább ellenkezni. Mire mellében megenyhült a kín, a férfi már tövig benne volt. A teljesen átlagos szerszám sokkal nagyobb fájdalmat okozott fenekének, melynek ismeretlen volt az ilyesmi, mint a hatalmas dorong hüvelyének. És ahogy elkezdett mozogni benne, a fájdalom nem változott élvezetté, mint az előbb, sőt, semmilyen kéjt nem érzett.
Eközben az első férfi ismét hajába markolt, és hátrafeszítette a fejét. Arca előtt megpillantotta a hatalmas falloszt, mely már nem volt egész kemény, de még mindig óriási volt. És csillogott a nedvektől.
– Nyald tisztára, ribanc! De ha harapni próbálsz, megbánod, hogy nőnek születtél! Sőt, hogy egyáltalán megszülettél!
Eddig még sosem vett szájába farkat, undorító dolognak tartotta. Ugyanúgy, mint a puncinyalást. Ha valaki mégis nyalta a punciját, azzal nem csókolózott mindaddig, míg az illető fogat nem mosott. Most mégis kinyújtotta a nyelvét, és tisztogatni kezdte a dorongot. Alig fejezte be, mikor újabb sperma-spriccelés érkezett a hasára. Nem volt annyi, mint az előbb, de kevés sem. És hamarosan ez a szerszám is ott volt szájánál, hogy megtisztítsa. Ez már nem gusztustalan volt számára, hanem undorító, ám mégis megtette. Igaz, majdnem elhányta magát.
És megpróbáltatásai még nem értek véget, bár egy kicsi szünetet kapott. A férfiak odaintették a rabnőt, majd ráparancsoltak.
– Tisztítsd meg a ribancot a gecitől!
A nő föléje hajolt, felszürcsölte az ondót, majd lenyalta a hasát és mellét. Aztán a nedves szivaccsal letörölgette.
– Szeretné élvezni, szuka?
A kérdés a rabnőnek szólt.
– Nagyon, Uram!
– És megérdemled, hogy élvezz?
– Nem érdemlem meg, Uram, de nagyon szeretnék élvezni, Uram.
– Állj fel!
Miközben fejét változatlanul hátra volt feszítve, leoldozták a koffertartóról a lábait. Látta, ahogy a rabnő feltápászkodik. És látta, ahogy a szótlan férfi leszedi puncijáról a csipeszeket. A csiklóján levőt kinyitotta, de a többit a súlyoknál fogva rántotta le. A nő ugyan ezt is szótlanul viselte, de az arcán mindannyiszor átfutó megrándulás mutatta fájdalmát.
– Lépj az ülésre! Tartsd a szájához a pinád!
A rabnő fellépett az ülésre, megkapaszkodott a koffertartóban, kicsit berogyasztotta térdeit. Megkínzott, szőrtelen puncija valóban ott volt előtte, jól látta a csipeszek nyomait, a dombon vöröslő korbácsnyomokat. A haját markoló kéz most előnyomta a fejét.
– Nyald, ribanc! Addig nyald, míg el nem élvez a szuka!
Soha életében nem volt nővel. Még csak meg sem csókolt nőt, a legjobb barátnőjét sem. Most mégis rákényszerült, hogy egy másik nő punciját nyalja. Pedig undorodott.
Kinyújtotta a nyelvét, hozzáért. Furcsa volt. Érezte az ajkak nedvességét, a lüktetést. És valami furcsa ízt. Szokatlan volt, ismeretlen, de egyáltalán nem kellemetlen. Sőt, kifejezetten finom. Megmozdította a nyelvét, nyalogatott.
A férfi nyomta hozzá fejét a nő puncijához? Vagy a nő nyomta punciját a fejéhez? Nem tudta, csak érezte, hogy egyre jobban tapad hozzá. És hogy egyre nedvesebb a punci, amit nyal; és amint nedvesedik, a finom íz is egyre több lesz. Most már gyorsabban mozgatta a nyelvét, lefetyelte a puncilevet, mely egyre bővebben csepegett. Közben hallotta, ahogy a nő sóhajtozik, nyögdécsel. Érdekes, gondolta, a fájdalmat némán tűrte, most meg hangos. Aztán érezte, hogy a punci teljesen hozzányomódik, majd egy minden addiginál hangosabb nyögés után elkezdett ömleni a nedv. Nyelte, szürcsölte a jóízű folyadékot.
Aztán a haját markoló kéz hátrahúzta a fejét. A rabnő leszállt az ülésről, és letérdelt.
– Kielégültél, szuka?
– Igen, Uram. Köszönöm, hogy lehetővé tette, Uram.
– Mi következik az élvezet után, szuka?
– Fájdalom, Uram.
– Úgy van. Feküdj az ülésre!
A rabnő végigfeküdt a szemközti ülésen. Egyik lábát behajlította, a másikat lelógatta. A szótlan férfi most levette a mellbimbójáról a csipeszeket. A bimbók sötétlilák voltak a megpróbáltatástól. És sötétlila volt az a két gyertya is, amit a férfi meggyújtott. Aztán elkezdte a megolvadt viaszt rácsöpögtetni a nő mellére. Hamarosan mindkét mellet, mindkét bimbót viasz borította. Aztán a nő puncija került sorra. A domb, az ajkak egyre viaszosabbak lettek, de jutott a sötétlila anyagból a csiklóra is. Annyi, hogy végül már nem is látszott. Hang most sem hallatszott, csak néha valamelyik gyertya sercent egyet. Hogy fájt, azt csupán a rabnő szeméből kicsorduló könnyek mutatták.
Amikor a szótlan férfi elfújta a gyertyák csonkját, a rabnő felkelt, és odaállt a parancsoló elé. Az meg lehetett elégedve társa munkájával.
– Jól van. Mutasd meg magad a ribancnak, aztán helyedre!
A nő most eléállt. A haját ismét szorosan markoló kéz arra kényszerítette, hogy előbb a melleket vegye szemügyre. A bimbókból és udvarukból semmi nem látszott, de a mell többi részének nagyját is viasz borította. Aztán a puncit kellett megnéznie. A csiklót teljesen elrejtette a viasz, de sötétlila volt a domb nagy része meg az ajkak szinte egész felülete is.
– Tetszik, mi? De akár tetszik, akár nem, hamarosan te is így fogsz kinézni!
A rabnő közben visszament a fülke ajtajához és letérdelt. A szótlan férfi pedig két újabb gyertyát gyújtott meg, ezúttal zöldeket. Közben a másik férfi levette melléről a csipeszeket, melyeket már alig érzett. Feljajdult, ahogy a bimbókban ismét megindult a vérkeringés. És látta, hogy ugyanolyan lilák, mint amilyenek a másik nőé voltak.
De nem sokáig. A zöld gyertyák viasza ugyanis hamarosan az ő mellére kezdett csöpögni. Pokoli volt, ahogy a forró anyag hozzáért a bőréhez, ahogy ráfolyt megkínzott bimbóira. Üvöltött, visított, tekergőzött. De nem volt menekvés: bimbó és udvar lassan eltűnt a zöld fedőréteg alatt.
A szótlan férfi most leguggolt, és szétfeszítette a lábait. Elkezdte a viaszt a puncijára csepegtetni. Ez még rémesebb volt. Már nem volt ereje ordítani, nem próbált meg kitérni sem, csak csendben zokogott. Nemsokára zöld viasz fedte punciját, eltüntetve a csiklót, összeragasztva az ajkakat, beterítve a dombot.
A férfi felállt, elfújta a majdnem tövig égett gyertyákat. A másik ismét hátrafeszítette a fejét. Az utolsó, amit látott, egy rongy volt, amit az arcába nyomtak. Ismét elájult.
Amikor magához tért, meztelenül feküdt az ülésen. Egyedül volt a fülkében, a két férfi meg a rabnő csomagostul eltűnt. Csak a testét gyötrő fájdalom, meg a zöld viasz, ami melleit és punciját borította, bizonyította, hogy nem álmodott, hogy valóban megkínozták és megerőszakolták. Alig akarta elhinni, amikor ránézett az órájára, hogy az egész nem tartott tovább két óránál.

Bőrszoknya SM történet

A rövid bőrszoknyádat veszed fel, amitől olyan szexinek érzed magad, és mint amikor ilyen hangulatban vagyunk mindig, nem veszel alsóneműt. Felülre csak egy vékony áttetsző blúz kerül, lábaidra magas sarkú szandál. Rajtam sötét öltöny van, és egy könnyű ballonkabát a karomon átvetve, ha hűvösebb lenne az idő.
Késő szeptember van, de azért még meleg az idő. Sétálni megyünk, jelentem be, és te nem szólsz semmit, csak megadóan bólintasz. Ahogy kilépünk a bérház ajtajából a későesti Landfelder utcára, egy kicsit megborzongsz a hidegtől. Szótlanul megyünk egymás mellett. átkarollak. A jobb kezem a nyakad köré fonva, és lassan becsúszik a blúzod alá. Az utca kihalt, csak itt-ott tűnik fel egy késői járókelő. Amikor senki sincs a közelben megfogom a melledet. Ismét megborzongsz, de most nem a hidegtől. így megyünk tovább. A néhány járókelő aki szembe jön, nem törődik velünk. Talán nem is látják. A Hilton előtt magamhoz ölellek, és megcsókollak. Közben az egyik kezemmel felhúzom a szoknyádat, és megmarkolom a feneked. A buszmegállóban többen állnak pár lépésre tőlünk, könnyen észrevehették, hogy nincs rajtad alsónemű.
Megyünk tovább a Ring felé. Amíg átmegyünk a hídon a fények gyengébbek, és itt nem sétálnak emberek sem, csak az autók suhannak el előttünk, amíg a piros lámpára várunk. Most nem ölellek át, hanem egy lépéssel előtted, melletted megyek. Rád szólok, hogy tedd hátra a kezedet, és te megteszed. A kezemet leeresztve becsúsztatom a lábaid közé, és séta közben elkezdem masszírozni a puncidat. A simogatásom úgy jut egyre beljebb, egyre puhább és egyre nedvesebb részek felé, ahogy közelítjük a város közepét. Bár most nem látlak, hiszen majdnem mögöttem jössz, a kezemmel tested minden egyes apró rezdülését érzem, és észreveszem, hogy minden gyakorlatod ellenére néha megakad a lépted a magas sarkú cipőben. De erről nem a lábbeli tehet.
A Ringen jobbra a Volkstheater, éppen vége egy előadásnak, rengeteg ember nyüzsög az épület előtt. Mi most nem arra megyünk, hanem az opera felé. Ahogy elhaladunk a hotelek előtt a későesti portások utánunk néznek. A Bristol hotel portása még hangosan krákog is, de nem érdekel. Lemegyünk az aluljáróba. A lépcsőn megint magam mellé vonlak, és átkarolom a vállad. A lépcső közepén megállunk, és megint megcsókollak. A szemedben látom, hogy a Hiltontól idáig igen nagy hatással volt rád a séta.
Csók közben kigombolom a szoknyád oldalán a két gombot, amely az oldalsó sliccet húzza össze. így nem feszül a fenekedre annyira a szoknya, és felhúzni is könnyebb. Egy kicsit fel is húzom elöl. Nem nagyon épp csak annyira, hogy alulról be lehessen látni. A lépcső aljában fekvő koldus be is láthatna, ha nem aludna. Ezt megsúgom neked. Odanézel. A koldus éppen megmoccan, mire te egy kicsit eltolsz magadtól, megigazítod a szoknyádat, és elvörösödsz.
Elindulsz lefelé a lépcsőn, folytatod a sétát, de én nem megyek utánad. Két lépés után megállsz és visszajössz hozzám. Nem kell mondanom semmit. Lehajtod a fejed, és csak annyit mondasz: Bocsánat. Erre sem történik semmi, csak állok, és nézlek. Erre te szégyenlősen elfordulsz, hogy ne is lássd az alvó koldust, és megemeled az előbb megigazított szoknyádat. Most megint beláthatna. Sokat veszít a fickó, nem tudja, hogy az éjszaka nem alvásra való. Most még vörösebb vagy mint az előbb. Még mindig nem mozdulok, és most már nem tudod, mit kellene tenned. Csak egy pillanatig tart az egész, csak addig, míg teljesen felfogod, hogy mindentől függetlenül akkor bocsátok meg, amikor én akarok. Mozdulok, és megyünk tovább.
átkarolom a hátad, és megmarkolom a feneked. Sok koldus ül az aluljáró mindkét oldalán, de többnyire alszanak. A metró előtt az egyik még ébren van, a falnak dőlve, félig ül, félig fekszik. Előveszek egy százschillingest, és megmutatom neki. A szeme felcsillan, de látom rajta azt is, elhinni sem akarja, hogy ezt a pénzt megkaphatja. Megállítalak mintegy öt méterre a koldustól, én pedig odamegyek hozzá. Valamit beszélek vele, de te nem hallod, hogy mit. Amikor visszajövök a százschillinges még mindig a kezemben van.
– Nem kell neki a pénz. – mondom – Azt akarja, hogy inkább a túloldalon, annak az alvó társának a dobozába rakd bele.
Miközben befejezem a mondatot a kezedbe nyomom a pénzt, és begombolom a szoknyádat. Most nagyon feszes. Tudod, hogy minden egyes szavamnak jelentősége van, és megérted, hogy nem szabad a pénzt ledobni: le kell rakni. Ehhez pedig az ébren levő koldusnak hátat kell fordítanod. Leguggolni nem tudsz, ehhez túl szűk a szoknya. Lehajolni is csak akkor, ha előtte elől egy kicsit felhúzod. Akkor viszont hajolás közben hátul is felcsúszik.
Odamész a koldushoz, megigazítod a szoknyád, hogy le tudj hajolni. Most megint olyan vörös vagy, mint a lépcsőn. Lehajolsz, és leteszed a pénzt. Közben a másik oldalon a vigyorgó fickó minden egyes apró részletét látja a fenekednek, és talán a puncidnak is. Amilyen gyorsan csak tudsz felállsz, és elindulsz felém. Automatikus mozdulattal megigazítanád a szoknyádat, de felemelt ujjam figyelmeztet, hogy ezt a hibát már a lépcsőnél is elkövetted.
Megyünk tovább, kezem a válladon. A szoknya, amely egyébként sem hosszú, most enyhén fel van húzva, és tele van keresztirányú ráncokkal. Biztos lehetsz benne, hogy a koldusok bármelyike, ha ébren van, tisztán láthatja a puncid alját. Tudom, hogy minden egyes gondolatod ekörül forog, mert még mindig nagyon vörös vagy, és a kezeid többször is automatikus mozdulatokat tesznek a szoknyád felé, és minden önuralmadra szükséged van, hogy ne húzogasd le az alját. Amikor visszanézek, úgy húsz méterről éppen látom, hogy a koldus visszaül a helyére.
Kijövünk az aluljáróból a parkba. Még pár lépés, és magunk vagyunk, csak messzebb megy néhány ember, vagy csikorog ritkán egy villamos. Jó nagy sétát tettünk, fáradt is vagy egy kicsit, de izgatott is, és tudod, hogy még nem ért véget a séta. A parkban kifejezetten hűvös van az aluljáró után.
– Vetkőzz. – parancsolom. Egy pillanatig meglepődés ül az arcodra, mintha azt kérdeznéd: „Itt, most?” Persze mikor, és hol ha egyszer éppen most és éppen itt mondtam. Nincs sok levetni valód, csak a szoknya és a blúz. Ezeket a ballonkabát zsebébe gyömöszölöm, és egy hosszú kötelet húzok elő helyette és odanyújtom. Tudod, hogy mit kell tenned: hátrateszed a kezed, én pedig szorosan összekötözöm a két kezed a hátad mögött.
Gyönyörű látvány vagy. A tested karcsú, ruganyos, a bőröd finom. A nyári napozás barnasága ugyan nem látszik a sötétben, de a melleiden és a lenti titkosabb részeken fehéren világít a bikini által eltakart rész, és odavonzza a szemet. Hiába javasoltam Olaszországban, hogy meztelenül napozz, te szégyellted magad olasz barátaink előtt.
Megfogom a melledet. Becsukod a szemed és sóhajtasz. Aztán megfogom a fenekedet és masszírozom, majd a lábad közé csúszik a kezem. A puncid egész nedves. Hosszan simogatom, amíg már komoly nehézséget okoz, hogy megállj a lábadon.
– Nem kéne hazamennünk? – kérdezem, és látom a szemeden, hogy minden vágyad, hogy már otthon legyünk.
Most kis utcákon megyünk. Itt nem jár senki, és már nagyon késő van. Ennek ellenére minden egyes lépésnél azt figyeled, hogy nem láthat-e meg valaki amint anyaszült meztelen, hátrakötözött kézzel sétálsz. Nagyon fázhatsz, mégsem érzed annyira ideges és izgatott vagy. Amikor egy keresztutcában valaki elhalad előttünk keresztbe két sarokkal odébb, majdnem pánikba esel, de aztán összeszeded magad. Néha megszorítom az egyik mellbimbódat. Bár a cipőd kopogása is elég hangos, mégis úgy érzed, mintha az egész utca visszhangzana, amikor ráverek a fenekedre. Végül elérünk a Landfelder strasse sarkára. A Landfelder strasse főútvonal, ilyenkor is komoly világítás van, a buszok is járnak.
Megvárunk egy buszt, amíg elhalad, közben rád borítom a kabátot és magamhoz vonlak. Egészen hideg a tested, és vacogsz. Egy kicsit átmelegítelek. Amikor elment a busz kinézek a sarkon. Sehol senki. Csak két háznyit kell menni, és otthon vagyunk. Kérlelőn nézel rám, de én nem engedek. Leveszem rólad a kabátot, és most a nyílt utcán, teljes kivilágításban kell végigmenned a két bérház előtt.
Az ajtó előtt szöszmötölök egy kicsit a kulccsal, aztán kinyitom a nagy kaput. Felmegyünk a lépcsőkön, a gangon. A másodikon lakunk, és még félemelet is van. Végre felérünk. Kinyitom a lakásajtót és bemegyek, te pedig utánam. Az ajtó becsukódik, most már kettesben vagyunk a lakás teljes biztonságában.
Intek és te leülsz az ágy szélére és szétrakod a lábaidat. Nem kell mondanom, hogy mennyire nyissad szét, annyira széttárod a lábaidat amennyire csak bírod, hiszen minden vágyad, hogy betöltsem vágyakozó űrödet. Letérdelek, és nyalogatom a puncidat amíg leveszem magamról a ruhákat.
Amikor meztelen vagyok odamegyek a fiókhoz, és kiveszem belőle a kenőcsös tégelyt. Riadtan nézel rám, tudod, hogy mi következik.
– Azért, ami a lépcsőn történt. – mondom. Tudod, hogy mire gondolok.
Lehajtod a fejedet. Engedelmesen hasra fordulsz. A kezedbe adom a tégelyt, és elkezded bekenni a fenekedet, közben az ujjadat is bedugod, hogy belül is minél kenőcsösebb legyen. Amikor végeztél tartod a kenőcsös dobozt, én elveszem, és helyette hátrakötözött kezeidbe adom a farkam. Elkezded masszírozni, és a maradék krémmel bekenni ágaskodó farkamat, azután amikor előre tolom bevezeted a fenekedbe. Nagyot sóhajtasz, és a következő pillanatban áttolom feneked szűk nyílásán a farkam.
Finoman szorítja, és tudom, hogy neked sem rossz érzés, de elélvezni nem tudsz. Lassan mozgatom a farkamat, hogy a szeretkezés minden pillanatát kiélvezzem, te pedig két kezeddel széthúzod a feneked, hogy minél jobban be tudjam tolni a farkamat. Egyre gyorsabban mozgatom a farkam, és végül elélvezek.
Pár percig fekszem rajtad, aztán kihúzom, és lefekszem aludni. Te is bebújsz mellém, kielégítetlenül, vágyakozva. Hamar elalszom, de az éjszaka folyamán érzem félálomban, hogy forgolódsz és rosszul alszol. Hajnaltájt arra ébredek, hogy halkan sírsz. Nem csodálom. Még maszturbálni sem tudsz, bár szabad lenne, de a kezedet hátrakötözve hagytam. Reggel pedig csak akkor foglak eloldozni, amikor indulok dolgozni, akkor pedig te már majdnem elkésel. Fürdeni is alig lesz időd, hogy odaérj az egyetemre, ahol oktatsz. Tudom, hogy az ilyen napokon mindig harapós kedvedben vagy. Még szerencse, hogy nincs vizsgaidőszak.

Szex, pornó: férfi kínzás a forradalom ihletében

Szex, erotika, kínzás nem távoli fogalmak! Nem arról van szó, hogy egy domina kínoz, hanem arról, hogy itt a férfi szenved! Irtózatos kínzás a Pannon töredék zárójelenetében: A film nemcsak azért felejthetetlen, mert Sólyom András minden rendezői, produceri és forgatókönyvírói munkában felmondta a szolgálatot. Marozsán Erika álommellén kívül tartalmaz egy olyan jelenetet, amire minden férfinéző emlékezni fog élete végéig. Kari Györgyi, az ávós vallatónő felizgatja hősünket, majd – kérem az érzékeny olvasókat, innen ne olvassnak tovább! – üvegcsövet dug a húgycsövébe. A Rákosi után született nézők meglepetésére a kihallgatott férfi ezt természetesnek veszi, mondhatni a füle botját sem mozdítja, pedig ilyesmire még belőlem is kiszakadna egy óvatos „ejha”. Lehet, hogy akkoriban zsenánt volt ilyen apróságot egy nő szemére hányni, ha kufircolás volt kilátásban? A megalázott férfi mindenestre faarccal hallgat, hogy a végén velünk együtt borzasztóan meglepődjön! Tovább a többi forradalmi ihletésű erotikus videókra

Apáca zaklatta az árvákat! Egyházi szexbotrány

Németország – Újabb, az egyházat érintő szexbotrányról szivárogtak ki információk, most azonban nem pap, hanem egy apáca az elkövető.

Reiner Baldau (50) a mai napig nem tudta kiheverni a gyerekkorában elszenvedett bántalmazásokat. A festő hat éves korában került a katolikus otthonba, miután édesanyja közvetlenül megszületése után lemondott róla. Az apácák karjaiban azonban nem békét és nyugalmat talált, nyolc évesen már a pokolban érezhette magát a keresztény nevelőotthonban.
„Ön módszeresen vert és bántalmazott engem. Nem tudom, hogy kell-e emlékeztetnem rá, hogy vizes törülközővel és vasalódeszkával ütött. De a különösen fájdalmas téma, az a szexuális zaklatás, amit elszenvedtünk. Most már túl vagyunk az egészen és változtatni nem lehet rajta, de kíváncsi vagyok, hogy ezek után hogyan tudott elszámolni a hitével és az esküjével.” – ezekkel a sorokkal szerette volna Baldau szembesíteni bántalmazóját elkövetett tetteivel, ám levelére sohasem kapott választ.
– Két év után kerülten Rafaela nővér (álnév) csoportjába. Akkoriban még nem értettem mindent, de ő egy szadista volt – mesélt elgyötört hangon megpróbáltatásairól a férfi a Bild magazinnak. – A nővér gyakran behozott még egy vagy két gyereket a szobába. Amikor ott voltam, ez hetente egyszer előfordult, le kellett vetkőznöm előtte. Ő ilyenkor hálóingben volt és levette a főkötőjét is. Csókolóznom kellett vele, simogatnom a mellét, ő pedig fogdosott. Féltem és hányingerem volt – árulta el gyerekkora szörnyű titkait a férfi, aki három hosszú éven keresztül tűrte a bántalmazásokat.
Baldaunak 40 évet kellett várnia, hogy elégtételt kapjon, míg 2010-ben végre fény derült a gyalázatra. A püspöki konferencián 13 000 eurós, csaknem 4 millió forintos jóvátételt ítéltek meg neki, és a rendfőnök is elnézést kért tőle. A lelke azonban mégsem nyugodhat meg teljesen, hiszen a perverz apáca a püspöki határozat ellenére is mindent tagadott

Fájdalom és kéj: kiszolgáltatva a szexben

bdsmValakinek egyszerűen nem elég, ha egymásnak eshetnek a párjával, és a ruhákat letépve őrült szexbe kezdenek. Sőt, az afrodiziákumok használata sem pezsdíti fel a vérét. Az egyetlen dolog, ami fel tudja izgatni, ha képbe kerül egy kötél is. Vagy kendő, vagy sál, vagy bilincs, mindegy, csak kötözni lehessen vele. Ennek a fétisnek az a lényege, hogy kiszolgáltatottá váljunk a párunk előtt, vagy fordítva, a szex alatt. Izgató, de megvannak a szabályai és veszélyei is – lásd a Kill Bill sztárjának, David Carradine szomorú esetét a kötözős szexszel. A durvább verzió egyesek számára már a szadizmussal ér fel. Az ember fiát/lányát nem egyszerűen ki kötik valahová, mint egy kutyát, hanem gúzsba kötik, szadista módon keményen böntetik. Csak hogy néhány példát említsünk: hátrakötözött kézzel fellógatva, bőrcsuklyát a fejre húzva, szájpecket az ajkak közé helyezve vághat neki a vállalkozó szellemű jelentkező a fájdalom és kéj útjának. De Sade márki a szadizmus atyja. Ebben az esetben is érvényesek az előre lefektetett szabályok. A betömött száj miatt viszont más módot kell választani, ha jelezni szeretné az illető, neki már bőven elég volt a játékból.
Valakinek egyszerűen nem elég, ha egymásnak eshetnek a párjával, és a ruhákat letépve őrült szexbe kezdenek. Sőt, az afrodiziákumok használata sem pezsdíti fel a vérét. Az egyetlen dolog, ami fel tudja izgatni, ha képbe kerül egy kötél is. Vagy kendő, vagy sál, vagy bilincs, mindegy, csak kötözni lehessen vele. Ennek a fétisnek az a lényege, hogy kiszolgáltatottá váljunk a párunk előtt, vagy fordítva, a szex alatt. Izgató, de megvannak a szabályai és veszélyei is – lásd a Kill Bill sztárjának, David Carradine szomorú esetét a kötözős szexszel.
Ellenállni felesleges – A kötözős szex lényege, hogy teljes mértékben átadod az irányítást a másik kezébe: azt tehet veled, amit csak akar, mert képtelen vagy védekezni – persze mindezt egy bizonyos koreográfia szerint. Ijesztő? Joggal. Ki a franc akarja, hogy egy ilyen kiszolgáltatott állapotban lássák, és még ki is használják a helyzetet? A magyar férfiak dominához járnak fojtogatós szexért. Ha a párodban nem bízol, ne próbáld ki, mert kellemetlen élményekben lehet részed – a kellemetlent pedig a legdurvább értelemben kell érteni. De most miről is beszélünk? Arról a fétisről, amikor valaki arra izgul, ha ki- vagy megkötik. Persze vannak lájtos és durván perverz verziók is, ki mire gerjed. Először viszont kezdjük néhány fontos szabállyal, amivel nem árt tisztában lenni.
Bilincsbe vele! – Ha belevágnál egy kéjutazásba a kötözős vagy bandázs szex világában először érdemes átbeszélni a partnereddel. Lehet, hogy neki nem fekszik a dolog. Bármelyikőtök is áll kötélnek, beszéljetek meg egy hívószót, amit ha kimondtok, a játéknak vége, mielőtt túlhevülnétek. Erre azért van szükség, mert aki épp bilincsben van – pl. -, az semmilyen módon nem tudja megvédeni magát. Főleg akkor, ha a játéknak része megjátszani, hogy fáj, vagy szenvedsz vagy stb. Ilyenkor hiába kezded el komolyra fordítani a szót, a partnered azt hiheti, ez is a játék része, és tovább durvul. Jó ötlet, ha olyan szót választotok, aminek semmi köze a szexhez – például: karácsonyfa, hóvirág stb. Amint kimondja valamelyikőtök, a másik feltartott kézzel ott hagyja abba szórakozást, ahol éppen tart. Nincs olyan, hogy még egy kicsit. A szex előtti beszélgetés közben fektessétek le a szabályokat: mit szabad és mit nem. Valaki imádja, ha közben ostorozzák, vagy ütik. Ha nektek ez nem jön be, akkor ezt is „jegyezzétek fel” magatoknak.
Lájtosan vagy felrázva? – A kötözős szexnek több fokozata is van. Az egyszerű verzió, amikor például az ágyhoz vagy az ajtóhoz, csőhöz kötözik ki a jelentkezőt, attól függően, hogy a fekvő vagy az álló pozíciót részesítitek előnyben. Ilyenkor elég egy kendő, vagy ha komolyan gondoljátok, és a szabadulás legkisebb lehetőségét is ki akarjátok zárni, akkor elő a bilinccsel. A vízszintes megoldás egyszerű: csuklók és bokák kikötve, és kezdődhet a játék. Az álló már változatosabb is lehet. Ilyenkor az ember kiköthető az ajtó félfához, a láb pedig szabadon hagyható.
A durvább verzió egyesek számára már a szadizmussal ér fel. Az ember fiát/lányát nem egyszerűen ki kötik valahová, mint egy kutyát, hanem gúzsba kötik, szadista módon keményen böntetik. Csak hogy néhány példát említsünk: hátrakötözött kézzel fellógatva, bőrcsuklyát a fejre húzva, szájpecket az ajkak közé helyezve vághat neki a vállalkozó szellemű jelentkező a fájdalom és kéj útjának. De Sade márki a szadizmus atyja. Ebben az esetben is érvényesek az előre lefektetett szabályok. A betömött száj miatt viszont más módot kell választani, ha jelezni szeretné az illető, neki már bőven elég volt a játékból.
Ami viszont a legfontosabb, sose kényszerítsd a másikat erre, ha nem érez hozzá semmiféle affinitást. Érzelmi zsarolás kizárva. De ha te vagy bizonytalan, ezt még azelőtt jelezd, mielőtt kötélre kerülnél.