„Magyarországon az egyetlen vonatkozó komoly statisztikai forrás a bűnügyi nyilvántartás. Aki azonban a prostitúció nagyságának megbecslésére ezt használná, olyan fogalmi tájékozatlanságot árulna el, hogy szakmailag nem volna komolyan vehető. Valgatha ezért a maga céljaira francia adatokhoz fordult, és azoknak vette az egyhatodát, abban bízva, hogy mind kulturálisan, mind pedig munkaerő-piacilag nem téved nagyot, ha az így kapott számot a magyarországi végeredménynek tekinti.”
Uhorski K. András harmadik esszé-sorozata a városi szexipar bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. A bemutatott szereplők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik az ordas realitás, a szegénység rémképe, amit kemény elszánással és lelkierővel viselnek. ICA jószívvel ajánlja az író-kutató Bestiáriumát felelős magyar értelmiségnek, üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak. Az esszék leleplezik az üzleti erőszak újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit.
Franciaországban Nicolas Sarkozy nevéhez kötődően 2003-ban betiltották a sebezhető (például terhes) nők prostituálását, valamint úgy intézték a dolgokat, hogy nők eltűnedezőben vannak az országutakról, utcasarkokról. Ezt az intézkedéssorozatot anonim interjús-lekérdezéses felmérés előzte meg, amelyek mértéktartó tanúsága szerint (L’Office central pour la repression de la traite des étres humains – OCRET, 2003–2004) Franciország-szerte 18 000 prostituált dolgozik. Több mint a felük a fővárosban állomásozik. Ebből a számból 6000 az utcanő, a többi rafináltabb műfajok elkötelezettje.
Valgatha az alábbi közigazgatásilag hasznosítható breviáriumban kivonatolta vizsgálódásainak a szociológiai tapasztalatok mellett levonható üzlettudományilag és közigazgatásilag hasznosítható vonatkozásait:
– (1) Feltűnő a piacszabályozás teljes hiánya, pedig amiképpen a taxisok drosztengedélyhez juthatnak létszámuk limitálása céljából, azonképpen céhesednének a szexiparosok és ezen belül a masszázs szalonok is, ha sikerülne dekriminalizálniuk magukat. Erre akkor nyílhat esélyük, ha sikerül differenciálniuk, megkülönböztetniük magukat. Addig is azonban, amíg ez a dekriminalizáció a politika napirendjére kerülhet, szakítani kellene azzal a silány helyzettel, hogy az ÁNTSZ helyett egyelőre az árak végzik el a hatóságilag megszabott közegészségügyi minimumfeltételek dolgát: a lepedő cseréje** például a legalsó árkategóriában még el-elmarad.
– (2) Az utcasarkon, illetve országúton álldogáló szerencsétlenek esetére – Sarkozy fellépésének sikerére alapozva, aki ezzel a megoldással a konzervatívoknak tetsző módon szorította le a lányokat az utakról – be kellene vezetnünk a passzív toborzás fogalmát. Mivel ezen az alapon jogilag nem különíthető el szabatosan a köldökét önfeledten szabadon hagyó tinilány a kihívóan álldogáló prostituált felajánlkozásától, nem javasolható ennek tényállássá fejlesztése; elég, ha a közigazgatás ezt így tudatosítja, s ebből minden bizonnyal magától rendőri intézkedés is születik majd ott, ahol ez szükséges. Azzal, hogy a fenti óvatos és mértéktartó becslési módszerrel háromezresre tehető hazai szexipari alapsokaságból* ezret, a nagy valószínűséggel áldozatnak tekinthető halmaz nagyobb részét elérjük, és a szociálpolitikai kiegészítő rendelkezések kíséretében (tehát nem úgy, mint az aluljárók hajléktalanjaival!) őket a munkaerőpiacra (vagy reálisabban: az úgynevezett szürke tartalékba) visszatereljük, ezzel a nagyságrenddel már az ország versenyképességét, a szolgáltató szektor munkaerőigényét is pozitívan befolyásoló trendet indíthatunk el.
– (3) A Valgatha gondolkodásában szerepet játszó „hanyagsággal enyhített jogtalanság” ebben a feltételezett és előrevetített esetben azt jelenti, hogy nem próbálkozunk meg a törvényi szabályozással, hiszen úgysem fog sikerülni, hanem a hatályos joganyag keretein belül maradva kiszorítjuk a közterületekről a passzív toborzás alakzatát megvalósító nőket – anélkül hogy türelmi zónákba koncentrálnánk őket. A közigazgatásnak azért nyílik itt (és egyedül itt) tere, mert a köztéri prostitúció esetében nem működik az az alapigazság, hogy társadalmi tények kriminalizálása pusztán láthatatlanná tesz, de nem szüntet meg. Nem létezik ugyanis láthatatlan köztéri felajánlkozás!
– (4) A józan közgazdasági ésszel ellentétben minél szabadabb az utcai prostitúció, tehát minél több nő foglalkozik vele, annál magasabbak lesznek az árak! Minél több rendőr szorítja-zaklatja azonban a lányokat, annál olcsóbbak lesznek az árak, és ezért – még mindig inkább a munkakörülmények romlása és nem az elérhető kereset csekélysége miatt – sokan feladják ezt a mesterséget. A középosztály felé tartók lesznek az elsők, akik a nehezedő körülmények között feladják majd. Egy ilyen (anticipált) nehezítettebb helyzetben támad fel aztán a reális igény a szexipar körül foglalatoskodó civilszervezetekre és segítő szakmákra: a visszailleszkedést segítő pályaorientációra és más rehabilitációs tanácsadásra. Ma Magyarországon egyelőre egyértelműen felszálló ágban van még mind az utcai prostitúció (tessék közelről a szemük közé nézni ezen országútiaknak, és a sok egyszerű nő között mindenki találhat néhány olyat is, akiről meg nem mondaná, mivel keresi a kenyerét, mert lerí róla a konszolidált családba születettség), mind pedig az emancipáltabb alakzatok. Mint a műkereskedelemben, ahol magyar műremek újabban már nem hagyja el az országot, mert itthon jobb az ára, egykönnyen átbillenhetünk a lánykereskedelem célországává is a vele járó bűnszövetkezeti hálózatokkal együtt. E migrációs-foglalkoztatási hatást illetően látni kell, hogy a szexipar európai szinten egy kisebbfajta női népvándorlást indított el. Magyarországnak azonban jobb belőle kimaradni, amíg lehet. A szabályozhatóság beavatkozási pontjának tehát a közterületi prostitúció ajánlható.
Országúti jelenet
– (5) Az államigazgatásban nem lehet tárgyalópartnernek tekinteni a Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetségét, kamaráját vagy egyéb hivatásrendi kísérletét mindaddig, amíg minden empirikus ismeretanyagnak ellentmondva kitart álláspontja mellett, és a teljes szexipart az érintettek szabad választásának tekinti. Valójában itt mindegyik szegmensben, még a legemancipáltabban is, tetten érhetők olyan obskúrus vonatkozások, amelyek tartósan megkülönböztetik ezt az iparágat a többitől. Ha tehát reglementációról nem lehet is szó, ez nem jelenti azt, hogy ne vigyük véghez a dekriminalizációt. ott ahol lehet.
– (6) Minden masszázsnak „sportértéke” van (javítja a közérzetet, erősíti az immunrendszert, serkenti a keringést és ellazít)! Valamint létezik alkalmanként egy bizonyos széles értelemben vett „szabadidős” vonatkozása is, amely egészen a turizmuspromócióig nyúlhat. A természetgyógyászati orvosi masszázs mellett egzisztáló erotikus masszázs a búvópatakként csörgedező átmeneti formákkal együtt olyan színes jelenségegyüttes, amelyet a közigazgatási hatóságok közül csak a közegészségügynek kell kezelnie.
– (7) Szociológiailag a szexmasszőzök a szexiparon belül egy dinamikus és messzemenően szekuláris, elvilágiasodott szubkultúrát alkotnak, amely elsősorban a mélyről jövő és eredeti felhalmozásukat megvalósító, családi vagy vallási kötődéssel valamilyen traumás okból nem rendelkező, teljesen képzetlen nők számára nyújt tartósan pozitív mobilitási lehetőséget. Ennyiben ez a szcéna akár a yuppie lányok kelet-európai előképének is tekinthető. A kelet-európaiságon belül konjunkturális magyar sajátosságnak tekinthető, hogy a többi keményebb szexipari műfajban is feltalálhatók olyan nők, akik nem sebezhetők, ennyiben nem is tekinthetők áldozatnak, sokkal inkább egy piaci rést idejekorán kihasználó gyors reagálású vállalkozónak.
Valgatha ezekkel az észrevételeivel betetőzte bestiáriumnak becézett esetfeldolgozásait. Kéziratát is egyhamar lezárta, másnap már adta volna postára megbízójának, amikor késő délután még telefonhívást kapott. Egy államtitkárságról keresték őt, valami számára ismeretlen nevű köztisztviselőként mutatkoztak be neki, de a hívó fél hangjának felhangjaiból, visszhangjából és egyáltalán a dikció vontatott megformálásából az volt a homályos érzése, mintha egy Balaton-parti szórakozóhely hátsó fertályában lapuló üzletvezetői irodájából hívták volna, ahol szivarfüstbe burkolózva számos üzletember ül testőreiktől körülvéve a kártyaasztal mellett, miközben egyikük kapcsolatot keres hozzá. Csak annyit kérdeztek tőle, hogy ugye nincs arról szó, hogy bele kívánna taposni egy számos embernek munkát adó, virágzó üzletágba holmi felületes erkölcsi elvek mentén bogarászva. Valgatha nem volt az az ember, aki ilyen szituációban hebegni kezd, és most is katonásan azt felelte, hogy nem, nincsen ilyen szándéka, ő is tudatában van annak, hogy hány család megélhetése függ ennek az iparágnak a szabadságától, és az erkölcsi elvei sem diktálnak neki semmit. Arra pedig már csak a letett telefon után gondolt, hogy a Punnyadtkát illető pozitív érzelmeit már rég kivetítette az összes masszőrre, akivel találkozott. Odáig ment ebben, hogy az élettől kapott pofonokat is masszázsnak tekintette ezentúl…
Postára adott szakértői jelentésében valóban csupán arra tett javaslatot, fejlesszenek ki szociálpolitikai tesztet arra, hogy valaki áldozat-e, mert meglátása szerint az esetek erősen szóródnak, tehát a masszőrlányok – mint Magyarország Kelet és Nyugat között – „kompoznak” a (jogi értelemben vett) elkövetői és (a szociálpolitikai értelemben vett) áldozati státus között. Ez a viktimológiai alapkérdés persze éppoly nehezen operacionalizálható, ahogy a szociálpolitikában alkalmazott jövedelemvizsgálat is csak kevéssé tud pragmatikus választ adni arra a fogas kérdésre, ki tekinthető érdemes ésrászoruló szegénynek. Az operacionalizálásra, a kérdés gyakorlatias megragadására további megbízást várt.
A helyszínhez kötöttség elvét az államigazgatás úgy szippanthatja fel, mint esőt a kiszáradt termőföld: a helyszín ugyanis rendőrileg nagyon jól értelmezhető és alkalmazható fogalom. Az információs aszimmetria kategóriájának alkalmazásával viszont Valgatha csak saját gondolkodásában tudott eredményt elérni: megértette a nagyvárosi masszázsszcéna egyik fontos mozgatórugóját, de az apparátus ezzel a bonyolultabb fogalommal már nemigen tud mit kezdeni. Ha azonban szakmai hivatkozásokkal mérjük a sikert, akkor jelentése elérheti célját.
Szakértői jelentésének első néhány pontját a szerző úgy fogalmazta meg, ahogyan megbízója, egy nemzetközi szervezet igényelte. Ezek a pontok a nemzetközi irodalom főáramának sokszor ismételt alapigazságai, amelyek most éppen begyűrűztek Magyarországra. Hamarosan elérik majd a helyi társadalom pályázati kiírásait is. Ezért a hét pontért (és ami mögötte van: a hazai empíriával megerősített nemzetközi tudományos gyakorlat hazahozataláért) kapta tehát honoráriumát a közgazdász. A többi pontban azonban (a sportérték és az előfutárjelleg), a célcsoportja iránt megélt empatikus, átmelegedett érzelmei által láthatóvá lett, új gondolatait foglalta össze, amelyek egy szűk körű szakmai vita után sajnálatos módon nem kerültek be a nemzetközi szakirodalomba, és hivatkozások híján így a feledés útjára léptek. Forrás: Elofolyoirat.blog.hu