A magyarok a legősibb szolgáltatásra 2008-ban mintegy 165 milliárd forintot költöttek.
2010 novemberében , amikor az Eurostat Magyarországra látogató szakemberei a KSH GNI Inventory c. kiadványát kézbe vették, elégedetten nyugtázták, hogy statisztikusaink mennyire alaposan tanulmányozták a feketegazdaságot. Figyelmük kiterjedt a szexiparból, és azon belül a prostitúcióból származó jövedelmekre is. Ehhez hasonló alapos elemzés kevés EU tagállamban látott napvilágot. Az adat visszhangot keltett a nagyvilágban, a Wall Street Journal is foglalkozott vele. De mennyire megalapozott ez az adat? Tényleg igaz, hogy honfitársaink a teljes magyar bruttó hazai termék, a GDP (ez 2008-ban majd 27 ezer milliárd forint volt) 0,6 százalékát fordították „fizetős szerelemre”?
A prostitúció és a „szexipar” a hazai feketegazdaság viszonylag kis részét alkotja. Egyes vélekedések szerint a feketegazdaságból származó jövedelmek a GDP harminc százalékát is elérik. Mások túlzónak, nagyságrenddel kisebbnek tartják ezt az adatot. A rejtett gazdaság nagyságát 2005-ben 3,2 ezer milliárd forintra becsülte a KSH, ami akkor a magyar GDP 14,9 százalékát tette ki. A statisztikusok ezt a területet „nem megfigyelt gazdaságnak” hívják.
Hogyan lehet megfigyelni a nem megfigyeltet, azt a szférát, mely mindent megtesz azért, hogy ne lehessen megfigyelni? Ha a jövedelemszerzés oldaláról közelítünk a hazai prostitúcióhoz, nem kapunk értékelhető adatokat. Mivel a prostitúcióhoz kapcsolódó számos tevékenység illegális (a prostituáltak és a vevők kerítése, a lányok futtatása, szobák kiadása ilyen célra, védelmi pénzek szedése), az örömlányok és örömfiúk nagy többsége nem vallja be jövedelmét, és adót sem fizet utána. Legfeljebb ezer magyar szexmunkás gyakorolja egyéni vállalkozási engedéllyel a mesterségét.
Kevés eredményt hoz az is, ha a felhasználói oldalról közelítjük a témát. Egyrészt mert a hazai fogyasztók nem teszik közhírré, hogy igénybe vették ezt a szolgáltatást, és hogy mekkora összeget fordítottak egy adott időszakban szex vásárlására. A fogyasztókat azért is nehéz elérni, mert a prostituáltak érdekvédelmét ellátó civil szervezetek szerint kétharmaduk külföldi, részben turista, részben pedig Magyarországon áthaladó kamionos.
Marad a kínálati oldal, azaz annak viszonylag pontos felmérése, hány szexmunkás van ma Magyarországon. Ez sem könnyű, hiszen a civil szervezetek által vélelmezett prostituáltak létszáma lényegesen több annál, mint amekkora létszámot figyelembe vesz a statisztika. Ráadásul nehéz felbecsülni azoknak a nőknek a számát, akik csak ritkán vállalnak szexuális szolgáltatást – például csak olyan időszakban, amikor nagyobb anyagi gonddal küzd a családjuk. Erről lehet olvasni a KSH GNI Inventory című kiadványának módszertani megjegyzéseiben.
E nehézségek ellenére azért készült statisztika a magyarországi „húspiacról” Szőkéné Boros Zsuzsa, a KSH szektorszámlák osztályának vezetője állította össze a GNI Inventory adatait, a „kínálati” és a „felhasználói” oldalra vonatkozó becslések összevetésével, ismerve a szolgáltatások árait, melyek az interneten hozzáférhetőek. (A statisztikusok 2002-ben az országúti szexet alkalmanként 4 ezer, a lakásokban nyújtottat 5 ezer, a bárokban kínáltat 6 ezer, a szállodai szexet pedig 17 ezer forintos árral számolták.) Nem egészen 10 éve, 2002-ben még csak 111 milliárd forintot fordítottak szexuális szolgáltatások megvásárlására.
E szolgáltatásokat az országút mentén abban az évben 132 ezer hazai és 66 ezer külföldi vette igénybe. Lakáson mintegy 90 ezren vásároltak szerelmet (ebből 60 ezer hazai, 30 ezer külföldi). Amennyiben a mintegy 110 ezer szállodában, illetve panzióban nyújtott szolgáltatást is számba vesszük (ebből 48 ezer hazai, 62 ezer külföldi), 2002-ben több, mint 400 ezer fogyasztóval számolhatunk, akiket mintegy 15-20 ezer hivatásos szolgáltató, és legalább ugyanennyi „alkalmi munkavállaló” szolgált ki. Arról, hogy hány magyar nő dolgozik Nyugat-Európában, illetve a nagyvilágban, és él abból, hogy testét árulja, még csak hozzávetőleges becslés sem áll rendelkezésre.
A legősíbb foglalkozás él és virul, még a gazdasági válság sem tudta az innen származó bevételek növekedését lefékezni: 2010-ben az előzetes becslések szerint a magyarok több mint 170 milliárd forintot költöttek szexuális szolgáltatásokra. Forrás HVG
szexipar
Drágán add a testedet
Kocsis Máté. A név, amelynek hallatára az összes, magára valamennyire adó szociális szakember vagy társadalomtudós heveny idegrohamba tör ki: az elvetemültebbje célbahugyozó-versenyt szervez az újságból kivágott képére hétvégenként, a mérsékeltebb vonal csak simán vuvuzelát kíván minden létező testnyílásába a születésnapi torta elfújásakor. Empirikusan igazolható a szív- és érrendszeri betegségek akkut tüneteinek gyakoribbá válása a „frontvonalon” dolgozó segítő szakemberek körében egy-egy megnyilvánulása után. Most azonban olyat mondott, amitől még a legradikálisabb szoc. munkás is kijjebb húzza a K. M. típusú vudubabájából a tűt. Persze azért nem nagyon, csak egy kicsit.
Az ifjú Máté, látva hogy a „kukaukáza” annyi hasznot hozott, mint egy kilencöves tatunak a londoni olimpia, megszüntette az erre vonatkozó rendeletet és újabb, a társadalom szélén tengődő csoportot vett célba: a prostituáltakat – egészen pontosan a prostituáltak klienseit.
Lehet, hogy Kocsis Máté megunta a kálvária téri használt kotonokat iróasztalára hajigáló „nyóckeres” honpolgárok rohamát, vagy csak így akarja bizonyítani, hogy a pletykákkal ellentétben igenis képes kontrollálni a kerület romló közbiztonsági helyzetéből fakadó problémák tömegét. Igazából tökmindegy mi van a háttérben, a lényeg, hogy Máté olyat mondott, amit még magyar politikus soha: büntetni fogja a szolgáltatást igénybe vevőket is!
Persze senkinek ne legyenek illúziói. A „világéletébennyóckeres” polgi nem végzett el álruhában egy érzékenyítő kurzust a MONA szervezésében, mert, ha így lenne és komolyan akarna javítani a helyzeten, akkor tudná, hogy a prostitúciót pusztán rendészeti kérdésként kezelni ugyanolyan eredménytelen, mint a kukaturkálás tiltásával csökkenteni a hajléktalan emberek számát.
Kocsis intézkedése akkor lenne előremutató, ha ütné-verné a Parlamentben az asztalt, hogy a Rákospalotai Leánynevelőből kikerülő fiatal lányok, ne rögtön Amszterdamban építgessék a New Danko streetet, vagy a Lujza utcában várják – két pofon után – a melóból odagördülő tisztes családapát 3000-ért, hanem neadjisten az állam próbáljon valami alternatívát nyújtani ezeknek a gyerekeknek (lassan mondom, hogy mindenki megértse: „nincs-gyermek-prostitúció-Magyar-országon” by Pintér). Kocsis Máté rendelete ugyanúgy büntetné továbbra is az utcázó lányokat/fiúkat pénzbírsággal vagy elzárással, ugyanúgy leszarja, hogy a prostituáltak nagy része szexuális abúzus áldozatává vált gyerekkorában, hogy nevelőintézetben nőtt fel, hogy szerfüggőséggel vagy a családja kiirtásával sakkban tartva küldik nap nap után az utcára.
Persze Mr. Jólszabott Öltöny ezzel nem foglalkozik, neki elég az átlagpolgár véleménye (meg is értjük, hiszen Lázár óta tudjuk, hogy minden tudós seggfej), aki szerint a kurva tipológia a következőkből áll: 1. fehérmájú, lusta dolgozni = útszéli; 2. fehérmájú, diákhitelt egészít ki = lakásos; 3. fehérmájú, ócskakurvaribanc = dubajozó. Persze ezt mindig makulátlanul tisztességes, családcentrikus emberek hajtogatják, akik szerint, egy kislány Szabolcsban meg a Blahán úgy születik, hogy már akkor söralátétként szeretné végezni egy fehérgalléros kokainos úri bulin, amikor még csak félvakon tájol a szülésznő karjában.
Na, de nem savazom tovább szegény Mátét, hiszen nem neki kéne egyedül megoldani egy súlyos társadalmi problémát, ő csak RENDET akar. Így, nagy betűkkel. Ami valljuk be őszintén nem egy utolsó szempont, ha a mindennapi tejbevásárlás felé vezető út is 200 kilós zsírstriciken át vezet. Tényleg nagy dolog, egy olyan országban felvetni a prostitúció keresleti oldalának felelősségre vonásának lehetőségét, ahol a belügyminisztert az se győzné meg a gyermekek szexuális célú, anyagi ellenszolgáltatás fejébe történő használatának mindennapokban meglévő gyakorlatáról, ha az orra előtt zajlana le egy ilyen tranzakció; egy olyan országban, amit lassan már az egész kontinensen csak „Európa bordélyházaként” emlegetnek. Szóval, minden meglévő ellenszenv és az összes egyéb ilyen irányú emóció mellett is azt kell mondani: – Máté, ha az intézkedésed önmagában nem is ér semmit, és valószínűleg semmilyen foganatja nem lesz, azért kezdetnek nem is volt ez olyan töketlen húzás. Forrás: Fenteslent.blog.hu
Olja – az örömlányok nem mindig élvezik a szexet
Agresszív bűnözők, pénzéhes stricik, korrupt rendőrök, perverz üzletemberek univerzumában játszódik az Olja című regény. Ha minden igaz, egy maffiózó írta. Kritika.
Olja a Gorcu nevű, nyomasztóan szegény moldovai faluból származik. Tizenéves kislány, aki azt látja, hogy a falubeli férfiakat a bánya szippantja be, a nők meg korán elvirágzanak. Semmije nincs az égvilágon, csak a reménysége, hogy egyszer talán ki tud törni ebből a mérhetetlen nyomorúságból. A kamaszlánynak fogalma sincsen a valódi világról, és ezért örömmel bólint rá a falubeli pap ajánlatára, aki azt ígéri, elviszi a közeli városba, hadd tanuljon. Ám Olja hamarosan megtapasztalja, hogy semmi és senki nem olyan, mint amilyennek látszik. Szó sincs arról, hogy elkezdhetné tanulmányait, a pap ugyanis valójában eladja kurvának.
A tapasztalatlan Olja pedig nem tehet mást, minthogy engedelmeskedik, és a kollégium legfelső emeletén átesik a beavatás szertartásán. Pénzért kell lefeküdnie férfiakkal, ám jövedelmének csak a töredékét tarthatja meg. Amikor sikerül összegyűjteni pár száz dollárt, hazautazik a családjához, ám amikor az anyja megtudja, hogy a testéből él, meg sem hallgatja, hogyan csalta csapdába a pap, kitagadja és elkergeti a házából. Egyedül a kishúga sajnálja, aki persze még túl kicsi ahhoz, hogy megértse, mi történik a felnőttek világában. Olja megalázva tér vissza városba és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy legalább a testvérének emberibb élete lehessen.
Nem ragad azonban örökre a kollégiumban Olja: megtanul hazudni, és tökélyre fejleszteni a legősibb női mesterséget. Kalandos életutat jár be, megfordul több országban és sok-sok városban (köztük Budapesten is), és egészen fényes karriert fut be, miközben szerb, német és holland maffiózók adják-veszik. A műfaj minden stációjába belekóstolhat: megtanulja, milyen az élet az utcán, de belekóstol a pornósztárok és a luxusprostik világába is. Szépsége, eredendő intelligenciája a csúcsra juttatja, ahonnan persze könnyű nagyot zuhanni. Kurvának lenni ugyanis nem könnyű kenyérkereset, és ebben a közegben szinte mindig megjelenik a drog, ami valamivel elviselhetőbbé teszi a lányok életét, viszont le is zúzza őket. Olja azonban erős, kitartó, a reményt sohasem adja fel, hogy egyszer talán jobbra fordul a sorsa, és kiszabadulhat ebből a szörnyű világból. S mert szép, így a szerencse is valamivel könnyebben mellészegődik: nincs az a férfi, aki ne szeretne bele, vagy akit ne bűvölne el dögös testével. Olykor még egy-egy kérges szívű, egyébként állatként viselkedő maffiózó lelkét is megérinti a lány.
Agresszív bűnözők, pénzéhes stricik, korrupt rendőrök, perverz üzletemberek, és kihasznált, lenézett, megvetett kurvák univerzumában játszódik a regény. Egy olyan világban, ahol az érzelmek nem sokáig játszhatnak főszerepet. A szexiparban a mohóság, a pénz diktálják a tempót. A stricik szemében a lányok nem emberek. Ha egy kurva sokat dumál, könnyen elvágják a torkát. Ha egy-egy lány pedig túlzottan is a kábítószerek rabja lesz, rövid úton megszabadulnak tőle. Legfeljebb az kap némi haladékot elvonókúrák formájában, akiben látszik a lehetőség, hogy be fogja hozni ráfordított költségeket. Olja ilyen lány, de valahol ez lesz a veszte is. Iszonyatos tempót diktálnak neki, és amikor kibukik, hibát hibára kezd halmozni, hajszálon múlik az élete. A mélybe zuhan a csúcsról, és Hollandia piroslámpás negyedében, egy kirakatban folytathatja pályafutását, ahonnan előbb-utóbb újra feljebb tud kapaszkodni. Végül sorsa mégis jobbra fordul: még férjet is talál, bár hamar kiderül róla, hogy ő sem különb, mint korábbi „pártfogóinak” többsége: bűnöző, akinek csak arra kellett, hogy kihasználja a lányt. Ám a bestsellerek szabályainak megfelelően a vége mégis az lesz a történetnek, hogy Olja bosszút áll azokon, akik tönkre tették őt, megtalálja a húgát és kiszáll a szexiparból.
Érdekes és akár tanulságosnak is mondható olvasmány Robert Yugovich regénye, az Olja, mely a szexipar igazi arcát kívánja megmutatni az olvasóknak. Nincs ingyen semmi – ezt is leszűrhetik azok, akik azt hiszik, prostinak lenni kaland, és akinek szép teste van, az pár év alatt összekaparhat annyit, hogy majd később tisztes életet biztosítson magának belőle. Ha valaki ilyesmit forgat a fejében, feltétlenül olvassa el ezt a regényt – azzal a fenntartással, hogy regény, tehát nem dokumentumkötet. Ám a fikció mögött mégis ott a valóság.
Az Olja sokféle elemből áll össze. Egyrészt kendőzetlen eszközökkel ábrázolja a bűn brutális világát, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet az erotikus, de még inkább a pornográf részletekre is. Vannak benne szocio-novellákra emlékeztető részek is – kifejezetten érzékenyen mutatja be a nyomort, a szegénységet, a kilátástalan sorsok világát –, és bár maga a történetmesélés eléggé szenvtelen, mégis kijön belőle az együttérzés a főhőssel szemben.
Külön csavar a szerző személye. A Robert Yugovich írói álnév ugyanis. A könyv hátlapjának információi szerint egy 35-40 év körüli férfit takar, aki katona volt a délszláv háború idején, később a rotterdami szerb maffia egyik alvezére, jelenleg pedig egy magyar börtönben tartózkodik.Szenvedélye a küzdősport, hobbija pedig sporttehetségek támogatása. Családi állapota pedig nős, három gyerek édesapja. Amit persze vagy elhisz az olvasó, vagy nem. Valójában nincs jelentősége. Része a körítésnek, a marketingnek. Ám egy könyv nem ettől lesz jó. Ettől legfeljebb kelendő lesz. Lehet, hogy létezik Robert Yugovich, meg az is lehet, hogy több személy áll a háttérben. Mindegy, a könyv érdekes. S még az sem lehetetlen, hogy film készül majd belőle. Olyan, amin ott lesz a karika a szigorú 18-as számmal, vagy amit így jelölnek: XXX. Forrás: Dehir.hu
280 kg mégis hódít a szexiparban
Nehéz elképzelni, hogy valaki 280 kg súlyával a szexiparban dolgozik. Pedig ez nem kacsa. Így is híressé, és elismerté vált. És annak ellenére, hogy nem a vonzó cicababák táborát erősíti, mégis van kereslet a pornó „anyagára”. Sőt saját rajongó táborral is rendelkezik. Ha valaki meghallja a Goddess Patty nevet és azt, hogy pornószínésznő, aligha akad olyan férfi, aki nem akarna találkozni vele. Kevesen lennének viszont azok, akik el is töltenének vele egy estét. Az amerikai hölgy ugyanis 280 kilogrammot nyom. Persze vállalkozó urak mindig vannak, lesznek és voltak. Míg sok nő azért sír, mert súlyfölösleg van rajta, és dekákban vagy milliméterekben számolja a leadni kívánt zsírpárnákat, addig Goddess Patty a világ legkövérebb pornószínésznőjét cseppet sem zavarják terebélyes idomai. A kaliforniai születésű hölgy ezzel elnyerte a világ legkövérebb pornószínésznője címet. Goddess Patty hivatalos honlappal is rendelkezik, bájait pedig olyannyira értékesnek tartja, hogy fizetség nélkül nem engedi megcsodáltatni. „Az a kaliforniai vagyok, aki a partiknak él. Imádom a szexet és az ételeket, a kettőt egyidőben is tudom élvezni”, mutatkozik be a pornószínésznő a fizetős site-on. Forrás: manna.ro
Dugipénzek: 100 milliárdok a magyarországi szexiparban
Tavaly a GDP 0,5 százaléka ment prostitúcióra. Hatással van a krízis a libidóra is – igazolják immár a szexuálpszichológusok mellett a statisztikai adatok. A napokban közzétett előzetes jelentés szerint tavaly több, mint 168 milliárd forintot költöttek el Magyarországon a legősibb szolgáltatásra, tehát a GDP 0,5 százaléka ment a prostitúcióra és az ehhez kapcsolódó termékekre. Az iparágban, ha fogalmazhatunk így, 2008. óta tapasztalható a visszaesés, vagy legalábbis a stagnálás.
A becslést persze pontatlanná teszi, hogy az egész téma nálunk erősen az illegalitás határán imbolyog, a prostituáltak számáról is csak hozzávetőleges információk vannak. S paradox módon, ami félig vagy teljesen illegális, az legalább becsülhető, ami viszont teljesen törvényes, arról nincs adat. Ugyanis már a vállalkozói igazolvánnyal dolgozó szexmunkások is más tevékenységek gyakorlóival vannak statisztikailag összerendezve.
A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete a honlapján található tájékoztató szerint 15 ezerre teszi a Magyarországon, illetve külföldön dolgozó, szexuális szolgáltatást nyújtó magyar nők és férfiak számát. Azt az egyesület is említi, hogy nincsenek megbízható adatok. Egyes becslések szerint az egyéni vállalkozóként működő szexuális szolgáltatók száma 1000 körül lehet. Míg néhány évvel ezelőtt volt érdeklődés a vállalkozói igazolvány megszerzése iránt, a kezdeti lendület időközben alábbhagyott. A rendőri vegzálás sem szűnt meg, a vállalkozás fenntartása viszont túl sok adminisztrációval és költséggel járt, így az utcai szexmunkások közül többen inkább visszaadták az engedélyt.
A szexre költött pénzek növekedési üteme 2008. végén mindenesetre megtorpant, s azóta gyakorlatilag stagnál. A válság e téren is megtette a hatását. Ha az inflációval is korrigáljuk a költéseket, kiderül, hogy 2005. óta reálértéken azért emelkedett a szexipar bevétele, egészen a 2008-as válság kitöréséig. A Figyelő iparági szereplőkkel folytatott beszélgetéseiből annyi egyértelműen kirajzolódott, hogy a gazdasági válság az úgynevezett felnőtt tartalmak iránti keresletet is átalakította. Pontosabban fogalmazva: az ilyen szolgáltatások iránti fizetési hajlandóságot vetette vissza. Az internetet ebből a történetből sem lehet kihagyni, a net térhódításával megugrott az ingyenes tartalmak mennyisége.
A szexuális tartalmú oldalak látogatásáról idehaza nagyon nehéz fogyasztói kutatást végezni, de azért a Gazdaságkutató Intézetnek (GKI) volt már olyan felmérése, amelyben burkoltan érintették a témát. Ebből is az derült ki, hogy Magyarországon a felhasználók alig hajlandóak fizetni a szexuális tartalmakért, olyan nagy számban érhetőek el ingyenes tartalmat kínáló oldalak – mondta el a Figyelőnek Kis Gergely, a GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója.
Az iparági szereplők keresik a kiutakat, és egyes jelek alapján rugalmasabban és kreatívabban tudnak reagálni a változó fogyasztói szokások kihívására, mint számos tekintélyes, tisztes ágazat. A szexuális tartalmakat kínáló oldalak többnyire megpróbálják valamilyen fizetős szolgáltatás felé terelni a látogatókat. A kutató szerint a szexuális társkereső oldalakon túlmenően virágzó üzletág ezen a területen a valós idejű chatelés. Az ügyfél élő internetes kapcsolatba kerülhet a neki tetsző hölggyel, nézheti vagy akár irányíthatja is, mit csináljon. Ezek a szolgáltatások különösen Japánban és az Egyesült Államokban népszerűek, ahol az érdeklődők komoly összegeket hajlandóak áldozni erre. Arról nincs adat, hogy a magyar férfiak körében mekkora a fizetőképes kereslet, de a szolgáltatást nyújtó, nyelveket beszélő magyar lányok iránt – már csak az álláshirdetésekből kiindulva is – nagy a nemzetközi érdeklődés. A világ egyik legnagyobb forgalmú, erotikus tartalmakat szolgáltató oldala amúgy is magyar tulajdonban van. A Livejasmin.com mára az ötvenedik leglátogatottabb oldal a világon, 2001-es indulása óta minden évben 10–20 százalékkal növelte bevételeit. Felfutásában kulcsszerepe volt az úgynevezett affiliate marketingnek. Forrás: Tőzsdefórum.hu
Állami segítségért kiált a német szexipar is
Állami segítséget látna indokoltnak a német szexipar a rohamosan zuhanó kereslet és a gazdasági nehézségek miatt, ami elsősorban a filmipart érint az ágazaton belül.
Uwe Kaltenberg a Szövetségi Erotikus Kereskedelmi Szövetség elnöke szerint a segítség jól jönne a túlnyomórészt kis- és közepes vállalkozásokból álló ágazat számára. A szervezethez tartozó 365 vállalat tudna mit csinálni az állami pénzekkel.
Kaltenberg ugyanakkor úgy látja, hogy az állam inkább a gépkocsiipar óriásainak fog a hóna alá nyúlni, semmint hogy a szexipart támogassa az adófizetők pénzéből, amiben valószínűleg igaza van.
Korábban Larry Flint amerikai szexguru jelezte, hogy hamarosan hivatalosan is felkeresik az amerikai pénzügyminiszert és a kongresszus illetékeseit, hogy a szexipar számára állami támogatásért lobbizzanak.
A híres-hírhedt provokátor szerint a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben az amerikaiaknak minden előbb jut az eszükbe mint a szex, és ahol az állam pénzt osztogat, ott szívesen sorban áll, mindjárt az autógyártók után a szexipar is.
Kézműves kéjnők. Következtetések.
„Magyarországon az egyetlen vonatkozó komoly statisztikai forrás a bűnügyi nyilvántartás. Aki azonban a prostitúció nagyságának megbecslésére ezt használná, olyan fogalmi tájékozatlanságot árulna el, hogy szakmailag nem volna komolyan vehető. Valgatha ezért a maga céljaira francia adatokhoz fordult, és azoknak vette az egyhatodát, abban bízva, hogy mind kulturálisan, mind pedig munkaerő-piacilag nem téved nagyot, ha az így kapott számot a magyarországi végeredménynek tekinti.”
Uhorski K. András harmadik esszé-sorozata a városi szexipar bugyrait, a masszázsszalonok világát tárja fel. A bemutatott szereplők immár önállóan, futtatók nélkül élnek és dolgoznak, de árnyékként a háttérben mindig ott settenkedik az ordas realitás, a szegénység rémképe, amit kemény elszánással és lelkierővel viselnek. ICA jószívvel ajánlja az író-kutató Bestiáriumát felelős magyar értelmiségnek, üzletasszonyoknak és szabadságharcosoknak. Az esszék leleplezik az üzleti erőszak újgenerációs eszközeit, az olvasók felismerhetik személyes parazitáikat, és a végtelen közvagyon ragadozóit.
Franciaországban Nicolas Sarkozy nevéhez kötődően 2003-ban betiltották a sebezhető (például terhes) nők prostituálását, valamint úgy intézték a dolgokat, hogy nők eltűnedezőben vannak az országutakról, utcasarkokról. Ezt az intézkedéssorozatot anonim interjús-lekérdezéses felmérés előzte meg, amelyek mértéktartó tanúsága szerint (L’Office central pour la repression de la traite des étres humains – OCRET, 2003–2004) Franciország-szerte 18 000 prostituált dolgozik. Több mint a felük a fővárosban állomásozik. Ebből a számból 6000 az utcanő, a többi rafináltabb műfajok elkötelezettje.
Valgatha az alábbi közigazgatásilag hasznosítható breviáriumban kivonatolta vizsgálódásainak a szociológiai tapasztalatok mellett levonható üzlettudományilag és közigazgatásilag hasznosítható vonatkozásait:
– (1) Feltűnő a piacszabályozás teljes hiánya, pedig amiképpen a taxisok drosztengedélyhez juthatnak létszámuk limitálása céljából, azonképpen céhesednének a szexiparosok és ezen belül a masszázs szalonok is, ha sikerülne dekriminalizálniuk magukat. Erre akkor nyílhat esélyük, ha sikerül differenciálniuk, megkülönböztetniük magukat. Addig is azonban, amíg ez a dekriminalizáció a politika napirendjére kerülhet, szakítani kellene azzal a silány helyzettel, hogy az ÁNTSZ helyett egyelőre az árak végzik el a hatóságilag megszabott közegészségügyi minimumfeltételek dolgát: a lepedő cseréje** például a legalsó árkategóriában még el-elmarad.
– (2) Az utcasarkon, illetve országúton álldogáló szerencsétlenek esetére – Sarkozy fellépésének sikerére alapozva, aki ezzel a megoldással a konzervatívoknak tetsző módon szorította le a lányokat az utakról – be kellene vezetnünk a passzív toborzás fogalmát. Mivel ezen az alapon jogilag nem különíthető el szabatosan a köldökét önfeledten szabadon hagyó tinilány a kihívóan álldogáló prostituált felajánlkozásától, nem javasolható ennek tényállássá fejlesztése; elég, ha a közigazgatás ezt így tudatosítja, s ebből minden bizonnyal magától rendőri intézkedés is születik majd ott, ahol ez szükséges. Azzal, hogy a fenti óvatos és mértéktartó becslési módszerrel háromezresre tehető hazai szexipari alapsokaságból* ezret, a nagy valószínűséggel áldozatnak tekinthető halmaz nagyobb részét elérjük, és a szociálpolitikai kiegészítő rendelkezések kíséretében (tehát nem úgy, mint az aluljárók hajléktalanjaival!) őket a munkaerőpiacra (vagy reálisabban: az úgynevezett szürke tartalékba) visszatereljük, ezzel a nagyságrenddel már az ország versenyképességét, a szolgáltató szektor munkaerőigényét is pozitívan befolyásoló trendet indíthatunk el.
– (3) A Valgatha gondolkodásában szerepet játszó „hanyagsággal enyhített jogtalanság” ebben a feltételezett és előrevetített esetben azt jelenti, hogy nem próbálkozunk meg a törvényi szabályozással, hiszen úgysem fog sikerülni, hanem a hatályos joganyag keretein belül maradva kiszorítjuk a közterületekről a passzív toborzás alakzatát megvalósító nőket – anélkül hogy türelmi zónákba koncentrálnánk őket. A közigazgatásnak azért nyílik itt (és egyedül itt) tere, mert a köztéri prostitúció esetében nem működik az az alapigazság, hogy társadalmi tények kriminalizálása pusztán láthatatlanná tesz, de nem szüntet meg. Nem létezik ugyanis láthatatlan köztéri felajánlkozás!
– (4) A józan közgazdasági ésszel ellentétben minél szabadabb az utcai prostitúció, tehát minél több nő foglalkozik vele, annál magasabbak lesznek az árak! Minél több rendőr szorítja-zaklatja azonban a lányokat, annál olcsóbbak lesznek az árak, és ezért – még mindig inkább a munkakörülmények romlása és nem az elérhető kereset csekélysége miatt – sokan feladják ezt a mesterséget. A középosztály felé tartók lesznek az elsők, akik a nehezedő körülmények között feladják majd. Egy ilyen (anticipált) nehezítettebb helyzetben támad fel aztán a reális igény a szexipar körül foglalatoskodó civilszervezetekre és segítő szakmákra: a visszailleszkedést segítő pályaorientációra és más rehabilitációs tanácsadásra. Ma Magyarországon egyelőre egyértelműen felszálló ágban van még mind az utcai prostitúció (tessék közelről a szemük közé nézni ezen országútiaknak, és a sok egyszerű nő között mindenki találhat néhány olyat is, akiről meg nem mondaná, mivel keresi a kenyerét, mert lerí róla a konszolidált családba születettség), mind pedig az emancipáltabb alakzatok. Mint a műkereskedelemben, ahol magyar műremek újabban már nem hagyja el az országot, mert itthon jobb az ára, egykönnyen átbillenhetünk a lánykereskedelem célországává is a vele járó bűnszövetkezeti hálózatokkal együtt. E migrációs-foglalkoztatási hatást illetően látni kell, hogy a szexipar európai szinten egy kisebbfajta női népvándorlást indított el. Magyarországnak azonban jobb belőle kimaradni, amíg lehet. A szabályozhatóság beavatkozási pontjának tehát a közterületi prostitúció ajánlható.
Országúti jelenet
– (5) Az államigazgatásban nem lehet tárgyalópartnernek tekinteni a Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetségét, kamaráját vagy egyéb hivatásrendi kísérletét mindaddig, amíg minden empirikus ismeretanyagnak ellentmondva kitart álláspontja mellett, és a teljes szexipart az érintettek szabad választásának tekinti. Valójában itt mindegyik szegmensben, még a legemancipáltabban is, tetten érhetők olyan obskúrus vonatkozások, amelyek tartósan megkülönböztetik ezt az iparágat a többitől. Ha tehát reglementációról nem lehet is szó, ez nem jelenti azt, hogy ne vigyük véghez a dekriminalizációt. ott ahol lehet.
– (6) Minden masszázsnak „sportértéke” van (javítja a közérzetet, erősíti az immunrendszert, serkenti a keringést és ellazít)! Valamint létezik alkalmanként egy bizonyos széles értelemben vett „szabadidős” vonatkozása is, amely egészen a turizmuspromócióig nyúlhat. A természetgyógyászati orvosi masszázs mellett egzisztáló erotikus masszázs a búvópatakként csörgedező átmeneti formákkal együtt olyan színes jelenségegyüttes, amelyet a közigazgatási hatóságok közül csak a közegészségügynek kell kezelnie.
– (7) Szociológiailag a szexmasszőzök a szexiparon belül egy dinamikus és messzemenően szekuláris, elvilágiasodott szubkultúrát alkotnak, amely elsősorban a mélyről jövő és eredeti felhalmozásukat megvalósító, családi vagy vallási kötődéssel valamilyen traumás okból nem rendelkező, teljesen képzetlen nők számára nyújt tartósan pozitív mobilitási lehetőséget. Ennyiben ez a szcéna akár a yuppie lányok kelet-európai előképének is tekinthető. A kelet-európaiságon belül konjunkturális magyar sajátosságnak tekinthető, hogy a többi keményebb szexipari műfajban is feltalálhatók olyan nők, akik nem sebezhetők, ennyiben nem is tekinthetők áldozatnak, sokkal inkább egy piaci rést idejekorán kihasználó gyors reagálású vállalkozónak.
Valgatha ezekkel az észrevételeivel betetőzte bestiáriumnak becézett esetfeldolgozásait. Kéziratát is egyhamar lezárta, másnap már adta volna postára megbízójának, amikor késő délután még telefonhívást kapott. Egy államtitkárságról keresték őt, valami számára ismeretlen nevű köztisztviselőként mutatkoztak be neki, de a hívó fél hangjának felhangjaiból, visszhangjából és egyáltalán a dikció vontatott megformálásából az volt a homályos érzése, mintha egy Balaton-parti szórakozóhely hátsó fertályában lapuló üzletvezetői irodájából hívták volna, ahol szivarfüstbe burkolózva számos üzletember ül testőreiktől körülvéve a kártyaasztal mellett, miközben egyikük kapcsolatot keres hozzá. Csak annyit kérdeztek tőle, hogy ugye nincs arról szó, hogy bele kívánna taposni egy számos embernek munkát adó, virágzó üzletágba holmi felületes erkölcsi elvek mentén bogarászva. Valgatha nem volt az az ember, aki ilyen szituációban hebegni kezd, és most is katonásan azt felelte, hogy nem, nincsen ilyen szándéka, ő is tudatában van annak, hogy hány család megélhetése függ ennek az iparágnak a szabadságától, és az erkölcsi elvei sem diktálnak neki semmit. Arra pedig már csak a letett telefon után gondolt, hogy a Punnyadtkát illető pozitív érzelmeit már rég kivetítette az összes masszőrre, akivel találkozott. Odáig ment ebben, hogy az élettől kapott pofonokat is masszázsnak tekintette ezentúl…
Postára adott szakértői jelentésében valóban csupán arra tett javaslatot, fejlesszenek ki szociálpolitikai tesztet arra, hogy valaki áldozat-e, mert meglátása szerint az esetek erősen szóródnak, tehát a masszőrlányok – mint Magyarország Kelet és Nyugat között – „kompoznak” a (jogi értelemben vett) elkövetői és (a szociálpolitikai értelemben vett) áldozati státus között. Ez a viktimológiai alapkérdés persze éppoly nehezen operacionalizálható, ahogy a szociálpolitikában alkalmazott jövedelemvizsgálat is csak kevéssé tud pragmatikus választ adni arra a fogas kérdésre, ki tekinthető érdemes ésrászoruló szegénynek. Az operacionalizálásra, a kérdés gyakorlatias megragadására további megbízást várt.
A helyszínhez kötöttség elvét az államigazgatás úgy szippanthatja fel, mint esőt a kiszáradt termőföld: a helyszín ugyanis rendőrileg nagyon jól értelmezhető és alkalmazható fogalom. Az információs aszimmetria kategóriájának alkalmazásával viszont Valgatha csak saját gondolkodásában tudott eredményt elérni: megértette a nagyvárosi masszázsszcéna egyik fontos mozgatórugóját, de az apparátus ezzel a bonyolultabb fogalommal már nemigen tud mit kezdeni. Ha azonban szakmai hivatkozásokkal mérjük a sikert, akkor jelentése elérheti célját.
Szakértői jelentésének első néhány pontját a szerző úgy fogalmazta meg, ahogyan megbízója, egy nemzetközi szervezet igényelte. Ezek a pontok a nemzetközi irodalom főáramának sokszor ismételt alapigazságai, amelyek most éppen begyűrűztek Magyarországra. Hamarosan elérik majd a helyi társadalom pályázati kiírásait is. Ezért a hét pontért (és ami mögötte van: a hazai empíriával megerősített nemzetközi tudományos gyakorlat hazahozataláért) kapta tehát honoráriumát a közgazdász. A többi pontban azonban (a sportérték és az előfutárjelleg), a célcsoportja iránt megélt empatikus, átmelegedett érzelmei által láthatóvá lett, új gondolatait foglalta össze, amelyek egy szűk körű szakmai vita után sajnálatos módon nem kerültek be a nemzetközi szakirodalomba, és hivatkozások híján így a feledés útjára léptek. Forrás: Elofolyoirat.blog.hu
Kovi leleplező könyvet írt – Bűnös élvezet
Bűnös élvezet ? Egy szexiparos titkai címmel jelent meg Kovács Kovi István, az ismert felnőttfilm-producer első könyve.
Kovi szókimondó, őszinte könyvet ígér, amelynek segítségével a szexiparon keresztül is megismerhetjük Magyarországot. Titkokat mond el és hazugságokat leplez le könyvében a pornóproducer. „Magyarországot mutatom be szexiparán keresztül!” – állítja.
– Miért döntött úgy, hogy megírja a rendszerváltás utáni magyar szexipar történetét?
– Ahogy azt a könyv előszavában is elmondom, egyszerűen azt éreztem, hogy a téma túl sok embert érdekel ahhoz, hogy csak kósza pletykákból és gyakran hamis értesülésekből tudjanak róla. Mivel szinte az elejétől ott voltam a magyar szexiparban, talán autentikus krónikása lehetek a témának.
– Hogyan bírja el a nyomdafesték ezt a – mondjuk így – érzékeny témát?
– A szakmában nem sok a szemérmeskedés, így bizonyos részek valóban szókimondóak. De a lényeg mégis az, hogy elkalauzolom az olvasót egy érdekes, különleges világba, ahol egyébként ugyanúgy megtalálhatók a szerelmek, barátságok, intrikák, botrányok, profik és dilettánsok, mint máshol, csak éppen mindez pikáns kontextusban. Tulajdonképpen a rendszerváltás utáni Magyarországot mutatom be szexiparán keresztül.
– Még meg sem jelent a könyv, amikor robbant a bomba: egy parlamenti párt helyi elnöke is pornózott. Tartogat további kínos leleplezéseket?
– Nem célom a leleplezés, de fontos az őszinteség, hiszen csak így érdemes könyvet írni. Előfordulhat olyan, aki talán nem örül a könyvnek, de senkit nem mocskolok, hiszen szeretem a szakmámat és a kollégákat. Kabai Zolival is sikeres volt a közös munka, jó emlékeket őrzök róla mint színészről. Én semmiképpen nem tekintem kínosnak a pornós múltat. Hogy is tehetném, hiszen ebből élek?
– Melyek ennek a különleges ?utazásnak? az állomásai?
– A szereplőválogatásoktól kezdve a gázsikon át, az extrém helyszínekig és a pornósokra éhes sztárokig sok mindent megmutatok, és beszélek arról is, hogyan lettem része ennek a különös világnak, amely a mai napig vonzó és izgalmas számomra.
– Valaminek a lezárása a könyv?
– Túlzás lenne lezárásról beszélni, de tény, a klasszikus felnőttfilm-gyártás fénykora már mögöttünk van. Ugyanakkor az erotikaipar átalakulva, de tovább virágzik.
– Kiknek ajánlja a könyvet?
– Mindenkinek, aki szeretne belesni egy ismeretlen és izgalmas világ kulisszái közé. Nem csak felnőttfilmek nézőinek lesz izgalmas, azt megígérhetem. Érdemes levenni a polcról, nem ciki.
Részlet a könyvből:
„Sajnos igen sok ember számára nem volt nyilvánvaló, hogy én a filmiparban dolgozom, nem pedig az éjszakában. Tőlem nem lehet lányokat bérelni. Ismert tévések, újságírók, vállalkozók, zenészek jelentkeztek be nálam azzal a szöveggel, hogy mennyibe kerülne egy-két menet. „Na de neked minden ujjadra jut egy nő!” ? mondtam döbbenten, amikor egy rocksztár volt a vonal másik végén. Igen, ez tény, de még sohasem próbálta ?pornós csajjal?, pedig álmaiban már ezerszer lejátszotta, milyen lehet egy ilyen éjszaka. Azzal érvelt, hogy egy fiatal rajongó csajt minden koncert után elkaphat, de egy tapasztalatlan kis csitri már nem elégíti ki a vágyait. Neki egy igazi nő kell, aki tudja, mi fán terem a szex. A leggyakrabban azonban nem hírességek, hanem üzletemberek, olykor nagy cégek képviselői hívtak fel. Általában nem ők maguk vágytak a szexre. Azt mondták, hogy külföldi üzletfeleik érkeznek a városba, őket szeretnék meglepni egy kis egzotikus élménnyel, hátha az felgyorsítja a tárgyalást. Meg kompromittálja az üzleti partnert ? teszem hozzá én. Magyar szalámival és pálinkával már elhalmozták őket, a másik, külföldön is ismert hungarikummal, a gyönyörű nőkkel azonban még nem kényeztették a kedves vendéget. Ráadásul sok külföldi üzletfél pontosan tudta, hogy ki az a Sandra Iron, Michelle Wild vagy Monique Covet. Egy éjszaka velük olyan lenne, mintha Michael Schumachert bérelnék fel sofőrnek. A hazai ?igényléseket? már kezdtem megszokni és rutinból elhárítani, amikor megkaptam egy számomra ismeretlen, külföldi férfi e-mailjét. Egy dúsgazdag arab mágnás nevében írt, akinek megtetszett Michelle Wild. Prágában, egy elegáns szállodában akart találkozni vele ? egyetlen éjszakára. „Nevezzenek meg egy összeget” – írta az illető, éreztetve, hogy a pénz nem igazán jelent akadályt a megbízója számára. Azonnal visszaírtam, hogy nem vállalunk ilyesmit. Napokkal később találkoztam csak Michelle-lel. Előadtam a történetet, kivéve azt az apróságot, hogy már válaszoltam a levélre. „Misi” pontosan úgy reagált, ahogyan vártam. Kikérte magának még a feltételezést is.”
Lemondott a pornófilmekben szereplő jobbikos, Kabai Zoltán
Kabai Zoltánt aki csúcsgázsiért dolgozott, a ’90-es évek szexvilágának legnagyobb sztárjaként emlegeti könyvében a pornórendező Kovi, Kovács István. Zoltan Kabai több mint tíz évig pornózott. Végigdugta szopatta az akkori összes magyar pornós csajt. Elfolyatott egy pár liter spermát, míg nemzetközi hírneve lett.
– A mai napon lemondott Kabai Zoltán az alapszervezeti titulusáról, a Jobbik védelmében. Indoklása az, hogy ne terhelje tovább a szervezetet. A hazug támadások miatt, ami a Blikkben megjelent, jogi útra tereli az ügyet – nyilatkozta Pál Gábor, a Jobbik sajtósa. A pornócézár Kovi hamarosan megjelenő könyvében így írt Kabai Zoltánról, a Jobbik solymári alapszervezeti vezetőjéről: „Oszlopos tagja volt a csapatunknak Kabai Zoli, az Irigy Hónaljmirigyben éneklő Kabai Laci testvére. Szerepelt a Mazochista álmokban, a Hótehénkében, valamint a Botrány a szexvideótékában is. Azt hallottam, hogy azóta politikai pályára lépett…” A teljes cikk és Kabai pornóvideók a Szexpláza bulvár és pornó szájt Tagi szexhírek oldalán itt találhatók
Pornózott a mentős szóvivő
Nem tagadja a Samaritanus Mentőszolgálat szóvivője: pornóban szerepelt. Dávid Ferenc harminc éve mentőzik, és nem keveri a munkát a szabadidővel.
Ferenc állítja: sokan tudták róla, a mentőszervezet ápoló-szóvivőjéről, amit egy erotikus magazin a címlapján közölt: felnőttfilmekben szerepelt. Három évtizede mentőzik, önkéntes tagja segélyszervezeteknek, több katasztrófasújtott helyen járt. Dávid Ferenc megerősítette lapunknak a magazin értesülését, miszerint szerepelt erotikus tartalmú filmekben a kilencvenes években.
– Nem titkoltam: amikor Magyarországon a nívós cégek sorra forgatták a felnőttfilmeket, kipróbáltam magam ebben az „iparban”. A barátaim és a kollégáim is tudták, nem ítéltek el – mondta.
– Akinek az érzékenységét sérti, az nem kapcsol ilyen csatornára, akit érdekel, nem botránkozik meg rajta. Senkinek sem egy filmszerepem jutott eszébe, akit autóroncsból húztunk elő és az életéért küzdöttünk.
Dávid Ferenc arra tette fel az életét, hogy mentősként betegeken segít itthon, önkéntesként külföldi katasztrófáknál. A két dolgot sohasem keverte, és ezután sem fogja.