Dukai Regina régebben meztelenkedő modell volt. Regina számára onnantól kezdve, hogy meghallotta Whitney Houstont énekelni, egyértelművé vált, hogy énekesnő lesz, mindent elfelejtett, még azt is, hogy állatorvosnak készült. Ma már azonban több lábon áll: énekel, modellkedik, műsort vezet. Azt mondja, sokan azt hiszik, könnyű munkája van, ám ez egyáltalán nem igaz. Szerinte egy irodai munka kevésbé fárasztó, mint az amit ő csinál…
A személyi asszisztenst szexre is kereső férfitól még nem kaptam emailt, de gyorsan reagált egy másik hirdető, aki üzletvezetőt keres szexuális szolgáltatással. Elküldte az egyik jelentkezővel folytatott levelezését. A hirdetése:
Csinos, fitatal jó alakú mindenre nyitott üzletvezetőt keresek pesti színvonalas presszóba. Nagy forgalom, terasz, fiatalok, jó kollektíva, 2 pultos 4 felszolgáló (egy műszakban 3 fő), + takarítónő. Fizetés 200.000 Ft + Jutalék. Kérem olvassa el a hirdetést, ne csak elküldje az önéletrajzát! Itt a jelige: A főnökkel minden tekintetben jóban kell lenni!
Egy jelentkező: 176 cm magas vagyok, 62 kg, 30 éves, sose néztek 25-nél többnek, évekig dolgoztam a vendéglátásban, mint pultos, voltam személyi asszisztens évekig Magyarország vezető diákmunkaerő cégének egy vezető beosztású alkalmazottja mellett és az önértékelésem tökéletesen rendben van, ami a külsőmet és a tapasztalataimat illeti. Tehát nem ezért szívtam fel magamat, mert sose értem el semmit sem, hanem azért, mert süt a hirdetésből, hogy nem a felettes jobb kezét keresitek, hanem valakit, aki pont elég szép, dekoratív és adott esetben bevállalós ahhoz, hogy a főnök ágyasa is legyen. Nekem ment az, amit elértem anélkül is, hogy ezekhez a dolgokhoz le kell süllyedjek. Egyedül a pultosokat és felszolgálókat sajnálom, akik majd ennek az üzletvezetőnek az új “alattvalói” lesznek és hűséggel kell szolgálják azon érdekeket, amik az ő zsebét fogják duzzasztani… A teljes cikk itt olvasható
Egyre többen nem vállalnak gyereket, a kifogásaik pedig érthetőek. Van, aki a felelősségtől tart, van, aki attól, hogy nem tud visszamenni a munkaerőpiacra, van aki pedig úgy érzi, nem fogja tudni tisztességben felnevelni.
Világszerte egyre terjed a dinky névre keresztelt életstílus, mely az angol double income no kids kifejezés rövidítéséből ered, és tudatosan vállalt gyermektelenséget jelent. A filozófia nem új, a nyolcvanas években jelent meg a yuppie kultúrán belül, ám tömeges méreteket az utóbbi bő egy évtizedben öltött. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a harmincon felüli magyar nők mintegy 40 százaléka gyermektelen, és jó részük nem is tervezi, hogy anya lesz. Tőlünk nyugatabbra is ugyanilyen arányokkal kell számolni, így adódik a kérdés, hogy mi készteti arra tömegesen az embereket, hogy szembe menjenek az egyik legtermészetesebb ösztönnel, a fajfenntartással.
Idegesítenek a gyerekek – Mivel az érintettek zöme kifejezetten jó anyagi körülmények között él, gyanítható, hogy az egyre terjedő hedonista-individualista értékrendnek komoly szerepe van egy ilyen döntésben. A dinky párok többsége ugyanis hozzászokott egy meglehetősen kényelmes fogyasztói életformához, mely nagy szabadsággal jár, és tisztában vannak azzal, ha gyerekkel gyarapodna a család, ezt nem tudnák többé fenntartani.
Ezen a véleményen van Helga (36) is, aki több mint négy éve él boldog párkapcsolatban, és esze ágában sincs családot alapítani. „Nem vagyok önző vagy karrierista. Mindig is idegesítettek a kisgyerekek, soha nem tudtam velük szót érteni, ezért úgy gondolom, hogy nem lennék jó anya. Szerencsére a párom sem szeretne gyereket, ezt már a kapcsolatunk elején tisztáztuk. Szeretjük a nyugalmat, a csendet, élvezzük a kialakult életritmusunkat és persze egymás társaságát, és ezt a rendezett életet nem szívesen adnánk fel egy gyerek kedvéért.”
Van, hogy a karrierépítés miatt mondanak nemet – Vannak olyan párok is, akik a fent említett kényelmi szempontokon túl a karrierépítést is szem előtt tartották, amikor úgy döntöttek, nem vállalnak gyereket. Náluk az önmegvalósítás igénye sokkal erősebb, mint a fajfenntartásé. Így van ezzel Péter (42) is. „Feleségem és én is hírszerkesztőként dolgozunk. Imádjuk a munkánkat, de azt is tudjuk, hogy olyan kiszámíthatatlan az időbeosztásunk, hogy abba egyszerűen nem fér bele a gyereknevelés, ezért nem is gondolkodunk ilyesmiben.”
Így vélekedik Elvira (39) is, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy nem született gyereke. „Nemrég olvastam valahol, hogy ha gyereket vállalsz, az olyan, mintha a homlokodra készíttetnél egy tetoválást, és valóban így van: egy gyerek egy életre szóló elköteleződést jelent, abból a kötelékből nem tudsz kilépni, mint egy elrontott házasságból, és az egész életedet mögé kell helyezned a fontossági listán. Én erre képtelen lennék, mert nekem a munkám van az első helyen, és nem hiszem, hogy képes lennék elfogadható egyensúlyt teremteni a munka és a család között.”
Egyeseknek a gyerekkel járó felelősség is sok – Legalább ennyien vannak azok is, akik a gyerekneveléssel járó felelősségtől riadnak meg. Nem feltétlenül éretlen személyiségekről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a modern világ olyan rémisztő tempóban változik, hogy kevés biztos fogódzót kínál. Épp ezért sokan úgy érzik, hogy képtelenség évtizedekkel előre tervezni, és okosabban teszik, ha a pillanatnak élnek, mert nem tudnának felelősségteljesen családot alapítani. „A gyerekvállalás puszta gondolatától is szorongok. Úgy érzem, felelőtlenség lenne ebbe a bizonytalan világba gyereket hozni, hiszen semmi sem garantálja, hogy tisztességesen fel tudjuk nevelni. Ha pedig azt nézem, hogy milyen irányba fejlődik a világ, bele sem merek gondolni, hogy felnőve milyen élete lenne.” – mondja Dávid (29).
Hazánkban egyre inkább terjed a dinky életforma, de más európai országokkal szemben fontos különbségeket is felfedezhetünk, ha a jelenségek mögé nézünk. A nyugati trendekkel szemben ugyanis nálunk gyakorta külső tényezők késztetik arra a párokat, hogy elodázzák a családalapítást, és ezek a tényezők meglehetősen távol állnak az individualista-hedonista értékrendtől. Általánosnak mondható, hogy az anyagi biztonság megteremtése olyan sok időt vesz igénybe, hogy mire felelősséggel családot alapíthatnának a párok, már kifutnak az időből.
Ugyanilyen gyakori az is, hogy egyáltalán nem sikerül olyan körülményeket teremteni, hogy biztonsággal lehessen vállalni egy gyereket. Bizonytalan munkahely, albérlet vagy épp hatalmas terhet jelentő lakáshitel esetén ugyanis sokan úgy döntenek, hogy nem vágnak bele. És mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy hazánkban köztudottan nehéz visszakerülni a munkaerőpiacra szülés után, és még annál is nehezebb versenyképesnek maradni úgy, hogy kisgyereket nevel valaki.
Juli (33) is a fent vázolt okok miatt gondolkodik azon, hogy egyáltalán szüljön-e gyereket. „Lassan öt éve vagyunk együtt a párommal, egy éve volt az esküvőnk. Mindketten dolgozunk, de nagyon bizonytalan a munkahelyünk, bármelyik pillanatban az utcára kerülhetünk. Nehezíti a helyzetet, hogy lakáshitelt törlesztünk, ami elég sokat kivesz a kasszából. Napirenden van a gyerek-kérdés, hiszen 2-3 évem van még, és kifutok az időből, de minél többet beszélgetünk erről a párommal, egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy nem tudjuk bevállalni. A mostani helyzet sem egyszerű, de azt látom az ismerőseim között, hogy kisgyerekkel még nehezebb: sokan eleve nem tudnak visszamenni dolgozni gyes után, de ha mégis, hamar elvesztik a munkájukat, mert a legtöbb helyen nem tolerálják, hogy nem tudnak túlórát vállalni és gyakran vannak táppénzen.”
Inkább kutyát vesznek – A jelenség okai tehát jól láthatók, de legalább ilyen izgalmasak a következményei is. Gazdasági és demográfiai szakértők már most riadót fújnak, hiszen ha folytatódik ez a trend, hamarosan olyan drasztikus népességcsökkenésre számíthatunk, illetve a nyugati társadalmak olyan mértékű elöregedésére, ami komolyan veszélyezteti az érintett államok működését. Ha nem társadalmi méretekben gondolkodunk, hanem a párkapcsolat szintjén, akkor is elgondolkodtató kérdések vetődnek fel. Sok párkapcsolati szakértő véli úgy, hogy a gyerekvállalás olyan érzelmi töltettel és olyan hosszú távú célokkal gazdagítja a párkapcsolatot, amik nélkül egy idő után kiüresedik és felbomlik.
Épp ezért az ilyen kapcsolatok rendszerint úgy érnek véget, hogy a felek elvesztik egymás iránt az érdeklődést, és kapcsolaton kívüli viszonyokba bonyolódnak, vagy egyszerűen csak elválnak útjaik. Sokan kompromisszumos megoldásként valamilyen háziállatot, rendszerint kutyát kezdenek tartani, ugyanis így megélhetik a gondoskodás élményét, de mégsem vállalnak olyan szintű elköteleződést, mintha gyerekük lenne.
Míg tőlünk nyugatabbra teljesen elfogadottnak számít ez a kapcsolati forma, a magyar társadalom kevésbé toleráns a gyermektelen párokkal szemben. Könnyen rájuk sütik az önző és felelőtlen bélyeget. Ez a fajta kettős megítélés arra is rávilágít, hogy távolról sem egyértelmű, hogy mit kell látnunk a dinky párokban. Valóban olyannyira önzők és hedonisták, hogy a génjeiket sem hajlandók továbbörökíteni, vagy inkább egy magasabb szintű felelősségvállalásról van szó; annak belátásáról és felvállalásáról, hogy vannak olyan külső vagy épp belső körülmények, melyek alkalmatlanná tesznek a gyerekvállalásra. Forrás: Dívány
Az elmúlt száz évben a titkárnők megítélése meglehetősen kettős volt. Maga a szakma is csak a férfiak hiánya miatt alakulhatott ki, és magával hozta a koedukált munkahely legelső csíráit is. Természetes hát, hogy a szokatlan helyzet egyfajta gyanakvás és rácsodálkozás célpontja lett, hiszen az átlagemberek el sem tudták képzelni, hogyan tud férfi és nő szexuális kapcsolat nélkül együtt lenni minden egyes munkanapon. A mai, felvilágosult nézeteink az irodai munkáról, az adminisztrációs asszisztensekről még sehol sem voltak 1900 körül, mikor a titkárnőket egyenesen elítélték és erotikus regények szereplőivé tették.
A ‘70-es években nagyjából lezajlott az egyenjogúsági forradalom, és azóta a degradáló “személyi titkárnő” szó helyett a sokkal korrektebb “asszisztens” vagy “adminisztrációs munkatárs” megnevezéseket használják. Ám a női karrierlehetőségek eme ágának nehéz úton kellett idáig jutnia, az első nagyjából 80 év korántsem volt könnyű vagy szórakoztató az írógéphez és adminisztrációhoz értő hölgyek számára. Íme egy kis áttekintés a titkárnő jelenségének fejlődéséről:
Miss Remington (1908) – Az első nők azért dolgozhattak az Egyesült Államok kincstárának adminisztrációs osztályán, mert a polgárháború miatt a férfi munkaerő száma drasztikusan lecsökkent. Ám az új munkahely típus, ahol férfiak és nők közösen dolgoztak együtt nap mint nap, meglepő és pletykákra okot adó újdonság volt.
Olyannyira rossz volt az írógépet kezelő adminisztrátornők megítélése, hogy egy 1894-ben íródott New York útikönyvbe a következő, őket megvédő passzus is belekerült: “Nincs téma, melyről több tréfa születne, mint a ‘csinos gépelőnők’ munkája. S bár tényvaló, hogy erkölcstelen, butácska és szertelen lánykák is kerültek már ebbe a munkakörbe, az ilyetén foglalkozású hölgyek jó többsége szerény, vállalkozó szellemű és minden dícséretre érdemes.”
“Közeli figyelmet igénylő munka” (1909) – Nem segítette a titkárnők megítélését az, hogy az 1970-es évekig szigorúan zárt ajtók mögött folyt a diktálás, mikor főnökük szavait kettesben kellett lejegyezniük. A titkárnő dolga az volt, hogy főnöke hívására azonnal felpattanjon, jegyzetfüzetével besiessen az irodájába és magukra zárja az ajtót, és általában gyorsírással rögzítette a fontos leveleket és jegyzeteket, melyeket később gépeltek le. Legalábbis hivatalosan ez volt a munkaköri leírás, de hát ki ne gyanakodott volna arra, hogy a zárt ajtók mögött más is történhet?
Az álnok dög (1907) – A polgárok többsége örömmel fantáziált arról, mi történhet ezen alkalmakkor az iroda magányában – többek közt azok is, akik 1907-ben ezt “Az álnok dög” című sztereográfiát készítették. (Ez egy speciális és régen használt technika, a tévé egyik elődje. A kemény papírra nyomott fényképet egy erre a célra tervezett, sztereoszkóp nevű gépbe helyezve kell nézni, így a képen ábrázolt alakok 3D-ben jelennek meg.) A kép egy aktuális divat szerint felöltözött, fiatal nőt ábrázol, aki éppen beoson egy korabeli irodába, ahol a meglepett főnök éppen csinos titkárnőjével az ölében ücsörög. A párocskára rátörő nő természetesen a főnök felesége.
“Az irodai feleség” (1930) – Az 1920-as években szárnyra kapott az “irodai feleség” megnevezés is, ami a szociológusok szerint egy akkoriban igen elterjedt jelenséget írt le: mégpedig azt, mikor a titkárnő jóformán magára vette a feleség szerepét főnöke életében. Ezt a gúnynevet állítólag egy 1930-ban megjelent romantikus könyv, “Az irodai feleség” űzte ki a köztudatból, ami egy fiatal és ambíciózus titkárnő, az ő boldogtalan főnöke, és a főnök otthon unatkozó felesége közti szerelmi háromszögről szólt. A szokatlanul pikáns íromány fülszövege szerint: “Ha elolvassa ezt a regényt, utána ragaszkodni fog hozzá, hogy férje jövendőbeli titkárnőjét saját maga válassza ki!”
Az irodai anyuka (1930-40-es évek) – A boldogtalan házasságban élő főnökét gonoszul elcsábító, buja titkárnő alakja mellett a popkultúra egy másik népszerű ábrázolást is elterjesztett, mégpedig a főnökről édesanyaként gondoskodó, magánéletét elanyagoló titkárnőt, aki titokban reménytelenül szerelmes az élete központjának megtett karizmatikus férfiba, akivel hosszú évek óta minden munkanapját tölti.
Akkoriban közkeletű vélekedés volt az, hogy a férfi alkalmazottak egyéb téren mutatkozó előnyei ellenére egy nő sokkal alkalmasabb a titkári pozíció betöltésére, mivel anyai ösztönei és gondoskodási kényszere miatt előszeretettel figyel a főnök munkán kívüli igényeire is – mondjuk bejelenti őt a fodrászhoz, ha már lenőtt a haja, vagy ebédet visz neki, ha túlzottan belefeledkezne ügyes-bajos teendőibe. Még egy tanácsadó könyv is megjelent 1949-ben “Jó Munka Jó Lányoknak” címmel, ami ahhoz adott hasznos tippeket és ötleteket, hogyan érjük el, hogy a főnök titkárnőjéből előbb-utóbb a feleségévé avanzsáljunk.
Az Olivetti Lány (1972) – 1972 márciusában egy nők jogaiért küzdő nemzetközi szervezet tüntetést rendezett a Lois Holland Callaway reklámügynökség elé, akik az akkoriban futó Olivetti Lány kampányért voltak felelősek. Kifogásolták ugyanis, hogy a reklám “lekicsinylően ábrázolja a titkárnőként dolgozó nők intelligenciáját”, mivel a kampányban az adminisztratív munkásokat “butácska szexuális tárgyakként” jelenítették meg. Erre a tüntetésre az ügynökség feje, George Lois válaszolt is egy kicsit később, újabb tévéreklám formájában.
Ebben a rövid reklámfilmben egy szexis női főnök és férfi titkárja volt látható, akit egy akkoriban igen népszerű focista és szexszimbólum, Joe Namath játszott. A főnöknő odafordult titkárjához és sokat sejtetően megkérdezte: “Nagyon elégedett vagyok a munkájával. Mik a tervei ma estére?” Erre a titkár a kamerába nézve csak elmosolyodott. Az új reklám persze szintén nem nyerte el a feministák tetszését, és kiviharzottak a próbavetítésről, mire állítólag George Lois azt kiabálta utánuk: “Most mi a baj? A főnök mindig megpróbálja lefektetni a titkárát!”
Az elektromos titkárnő (1962) – Termszetesen a 60-as évek forradalma ezt a szakmát is elérte. A nők jogaiért küzdő szervezetek tagjaiként sok titkárnő harcolt a magasabb fizetésért, megbecsülésért, egyenjogúságért és magasabb pozíciókért. Sok fiatal lány ekkor már nem is titkárnőnek tanult egy-egy pálya szakemberei mellé, hanem ő maga is célzatosan a felsőoktatási rendszerben készült fel rá, hogy azt a posztot szerezhesse meg, amit titkárnőként a főnöke kapott volna.
Emellett az új technológiák is beszivárogtak az adminisztráció világába: az IBM által fejlesztett MagneticTape Selectric Typewriter (a mai szövegszerkesztő rendszerek nagyanyja) vagy az üzenetrögzítő feltalálása és elterjedése átalakították a hagyományos titkári feladatokat. A feladatok gépesítésének elterjedésével egyetlen titkárnő már egyszerre több főnöknek tudott dolgozni, vagy akár szükség sem volt rá. Az egyenjogúsági törekvések és a technikai fejlődés együttes hatása tehát végül eltörölte az iroda magányában összezárt női titkár – férfi főnök sztereotípiát, és így megszűntek a tipikus élcelődések és fantáziálások is erről a munkakörről.
Személyi asszisztens (2010) – Manapság titkárként dolgozni egyaránt lehetséges mindkét nem képviselői számára, a hűtlenkedés gyanúja és negatív megítélés nélkül. A személyi asszisztensi munkakör fed inkább intim együttléteket.
A magyar Mihalik Enikő pályafutása újabb csúcspontjához érkezett. A Pirelli naptár merész képei után most a V magazin Sexy Bodies különszámában bűvöl el mindenkit szépségével. A békéscsabai származású Enikő ezúttal is olyan világszerte ismert szupermodellek társaságában szerepel, mint Adriana Lima és Isabeli Fontana.
A kezdetek: Mihalik Enikő 1987-ben, május 11-én született Békéscsabán. Nem álmodozott arról, hogy modell lesz belőle, de 15 éves korában bevásárlás közben megszólították, és innen már ment minden, mint a karikacsapás. 2002-ben a magyar Elite Model Look versenyen első helyezést ért el, a nemzetközin negyedik lett. A Victoria Secret és a Visage Management azonnal szerződést kötött vele.
Karrier: Castingok és kisebb munkák következtek, majd nem sokkal később már Párizsban és Milánóban dolgozott. Ahogy befejezte a középiskolát, New Yorkba költözött, hogy minden energiáját a nemzetközi karrier felépítésének szentelje. Igazából 2006-ban futott be. Olyan hirdetési kampányokhoz kérték fel, mint a Gucci, vagy a Retro reklámok, valamint i-D és V magazin címoldalakon pózolt. Abban az évben Chanel divatbemutatón lépkedett, majd a következő évtől jöttek a többiek: Giorgio Armani, Byblos, Balmain, Christopher Kane, Derek Lam, Elie Saab, Nicole Miller, Max Azria, Monique Lhuillier, Jill Stuart, Donna Karan, Jason Wu, Kenzo, Givenchy, Emanuel Ungaro. Szerepelt a Szex és New York moziváltozatában is. A divatbemutatón ő a második lány, aki a kifutón lépdel. Akadt egy kis malőr is a forgatás alatt – ahogy lelépett az emelvényről, megbotlott egy lámpában, és ráesett Sarah Jessica Parker színésznőre.
Magánélet: Nem sok ideje van, egyre több munkát kap, így örül, ha pihenhet. Szívesen utazgat, és van kint a szabadban. Szereti New York forgatagát, de Békéscsaba nyugalmát is. Ahogy lehetősége van rá, hazautazik a családjához, barátaihoz és szerelméhez, Müller Krisztiánhoz.
Hobbi: pihenés, online kártyajátékok, hosszú séták, kirándulás.
Bencsik Tamara a Megasztár egyik népszerű felfedezettje korábban ódzkodott attól,hogy bármijét is megmutassa. Ez sokáig működött is. Eddig csak vonaglott az ágyon, meg ilyenek. Ám most mégis kötélnek állt és megmutatta mindenét. Saját bevallása szerint eddig azért nem fotózhatták le mezítelenül mert kicsit szégyenlős volt. És volt egy olyan vágya, hogy énekesnőként ismerjék őt. Ám manapság egyetlen sztár sem kerülheti el a vetkőzős divathullámot. Persze egyébként is azt tapasztaltam,hogy sok nőben benne van ez a mutogatási vágy. Így szinte biztosak lehettünk abban, hogy ez megtörténik. Ettől őrá még énekesnőként tekinthetünk, vagy egy vetkőző ribancra aki énekel? Bencsik Tamara pinája itt
A merevedési zavarokkal küzdők 85%-a a munkahelyi stresszben és a túlhajszoltságban látja a probléma kialakulásának okát. Nem meglepő az sem, hogy a potencia problémák jóval nagyobb arányban fordulnak elő a vezető beosztásúak között, mint az alkalmazottak körében.
A merevedési zavarral küzdő válaszadók több mint 85%-a 8 óránál többet dolgozik naponta, derült ki a Magyar Szexuális Medicina Munkacsoport felméréséből. A kutatás egyedülálló abban a tekintetben, hogy 1990 óta a legnagyobb mintán lebonyolított megkérdezéses felmérés a potencia problémák témakörében.
A kérdőívek adatai igazolták azt az előzetes feltételezést, hogy a merevedési zavarok problémája egyfajta sikerbetegség. A válaszadók egyharmada számolt be arról, hogy az elmúlt egy esztendőben felmerültek szexuális életében merevedési zavarok. A potencia gondokkal küzdők több mint fele felelősségteljes és sok elfoglaltsággal járó munkát végez! A kutatásból az is kiderült, hogy a pozíció mellett a munkával eltöltött idő is jelentősen befolyásolhatja a problémák kialakulását, hiszen az érintettek több mint 70 százaléka 8 óránál többet dolgozik, jelentős részük pedig akár 12 óránál is többet tölt munkahelyén.
Nem csupán a munka mennyisége, hanem a munkával járó stressz is fontos szerepet játszik az „ágybeli teljesítményben”. A stressz, a megfelelési kényszer, az esetleges frusztráció szintén a vezető okok között szerepelt. Fontos kiemelni, hogy a potencia gondokkal küzdők háromnegyede nem a magánéleti, hanem a munkahelyi gondokban keresi problémája kialakulásának gyökerét. Bár a válaszadók többsége tisztában van azzal, hogy az életmódváltás elkerülhetetlen, ha meg szeretné oldani gondjait, csupán elenyésző hányaduk próbál változtatni jelenlegi életvitelén, és még ennél is kevesebben kérik szakember (orvos, szakpszichológus) segítségét. Szomorú, hogy az érintettek közül minden ötödik belenyugodni látszik teljesítőképessége csökkenésébe, ők ugyanis semmit sem tesznek ennek orvoslására, 25%-uk pedig keresett ugyan, de eddig nem találta meg a számára leginkább megfelelő megoldást.
Az anonim tanácsadás és információszolgáltatás sok férfi számára bátorítást ad ahhoz, hogy orvosi segítséget kérjen, amire nagy szükség is van, mivel sokszor akár 1,5-2 év is eltelik, mire orvoshoz fordul az érintett. Ma már az interneten és telefonon keresztül is elérhető diszkrét tájékoztatás (például a 0640-36-00-00 telefonszámon), amiket érdemes felkeresni. A kutatás eredményeiből kiderült, hogy még mindig alacsony azoknak a száma, akik élnek a korszerű terápiás lehetőségekkel, és ismét természetessé válik számukra az örömteli szexuális élet. Ők elsősorban azokat a megoldásokat keresik, amelyek lehetőséget adnak a kötöttségektől mentes szexuális együttlétekre. A megkérdezettek jelentős része olyan terápiát választana, vagy választ, amellyel akár 36 órán keresztül is visszaállítható a „teljesítő képesség”. (Informed)
Hiába van sokszoros túljelentkezés a jogi egyetemeken, a fiatal lányok többsége még ma is inkább modellkarrierre vágyik, és a cél érdekében sok mindent képesek bedobni. A Bors három pályakezdő lánytól kérdezte meg, mit vár a vakuvillogásban tervezett karrierjüktől. Három lány Kata, Petra és Lilla hírnévre vágyik. Az első lépést már megtették, Kőszegen a „Margarétában” pózoltak a fotós előtt, hogy megmutassák alakjukat a Bors olvasóinak.
– A nő csodálatos, központi helyet foglal el életünkben, nincs szebb, amikor a férfi mellett bájolognak. Szeretem, ha mellettem vannak”– mondta Mesteri Norbert.
A Cocktail-Press vezetője szerint egyre több szép lány indul el bátran a fotózás irányába, de irányítás és segítség nélkül egyedül alig tehet meg néhány lépést a siker felé. Ostrosits Kata első sikere az esküvői modellarc, de igazi álma, hogy utcai plakáton jelenjen meg. Férfi vélemények szerint „simán lehet topmodell”, talán modell barátjával együtt.
Akt képeket nem vállal, és vállalja a kitartó munkát a végcél érekében. Horváth Petra gyermekkori álma a modellkedés, most tanulja a divatszakmát. Először vett részt fotózáson, és szerinte kőkemény az elvárás. Célja egy elit szépségversenyen a dobogós helyezés. Szingli, mert szerinte a szép nők előtt, az első bók után megtorpannak a férfiak. Számára ideális férfikor a 20-30 éves korosztály, és nem várja el a chippendale alkatot.
Lukács Lilla modellkedéséről hat fős bizottság döntött, pedig csak hostess munkáról álmodott. Nem tagadja, pénz akar keresni, egy multicég arca akar lenni, hogy az emberek mindenhol felismerjék. Ezért vállalta a fotózást, ami részben hozzájárul ahhoz, hogy szingli lett. Szerinte a férfiak imádják a szép nők látványát, de nem szeretik, ha a „sajátjukat” mások nézegetik. (Borsonline)
Két külön világról van szó: Kelemen Anna a Rózsadombról indult, Molnár Anikó pedig Pomázról, egy vályogházból.
Kelemen Anna pénzért szexel, Molnár Anikó pedig az illúzióért. A könyv egyáltalán nem időrendi sorrendben mutatja be a pomázi lány életét. A könyvben három kivétellel névtelenek maradnak a szereplők, annak ellenére, hogy Anikó partnerei közül többen felvállalták a kapcsolatukat, például Bochkor Gábor, vagy Kammerer Zoltán. Névvel „csak” Albert monacói herceg, valamint Sylvester Stallone szerepel, illetve Angelo, a színes bőrű táncos fiú, akivel bőségesen foglalkozott a bulvársajtó.
A könyvnek három fő vonulata van: Egyrészt foglalkozik azzal a két monstre tévéműsorral, amely a celeb világba emelte Anikót, tehát a Való Világ reality show-val, valamint a Nagy Ő című partnerkereső műsorral. Szó esik természetesen a kulisszatitkokról, valamint a csatornák és a bulvármédia manipulatív együttműködéséről.
Egyszerre tragikus és mulatságos a főszereplő szerelmi élete. Itt egymás után bukkannak fel az izgalmasabbnál izgalmasabb figurák. Az Anikóba reménytelenül szerelmes alkoholista, és impotens milliomos, a szeretőt tartó, de feleségétől rettegő másik milliomos, a kis srác, aki meghúzza magát Anikónál, csak azért, hogy pénzt takarítson meg, a sportoló, aki Anikó után megy a világ végéig, hogy csokit vigyen neki, az állatok szerelmese, aki két éjszakát is Anikó ágyában tölt, de szex helyett a horrorfilmek szerelmese, és végtelen sorban vonulnak fel a reménytelen férfiak, bár Anikó mindegyikben a lehetséges férjet és apát látja. És végül, a harmadik vonulat nem más, mint Anikó élete, az az út, amely Pomázról a gazdagok világába vezet. A reménytelen küzdelem egy jobb létért és apró győzelmek, potyogtatós budi helyett angol vécé, lavór helyett villanybojler és gáz.
A könyv megjelenésekor kerül a bulvárlapok címlapjára az, amit Magyarországon még senki nem vallott be: Anikó milliós nagyságrendű összegért egy hetet töltött az egyik arab herceg vendégeként, több tucat tizenéves európai szépség társaságában. Hogy ott mi történt, az kiderül a könyvből.