Agresszív bűnözők, pénzéhes stricik, korrupt rendőrök, perverz üzletemberek univerzumában játszódik az Olja című regény. Ha minden igaz, egy maffiózó írta. Kritika.
Olja a Gorcu nevű, nyomasztóan szegény moldovai faluból származik. Tizenéves kislány, aki azt látja, hogy a falubeli férfiakat a bánya szippantja be, a nők meg korán elvirágzanak. Semmije nincs az égvilágon, csak a reménysége, hogy egyszer talán ki tud törni ebből a mérhetetlen nyomorúságból. A kamaszlánynak fogalma sincsen a valódi világról, és ezért örömmel bólint rá a falubeli pap ajánlatára, aki azt ígéri, elviszi a közeli városba, hadd tanuljon. Ám Olja hamarosan megtapasztalja, hogy semmi és senki nem olyan, mint amilyennek látszik. Szó sincs arról, hogy elkezdhetné tanulmányait, a pap ugyanis valójában eladja kurvának.
A tapasztalatlan Olja pedig nem tehet mást, minthogy engedelmeskedik, és a kollégium legfelső emeletén átesik a beavatás szertartásán. Pénzért kell lefeküdnie férfiakkal, ám jövedelmének csak a töredékét tarthatja meg. Amikor sikerül összegyűjteni pár száz dollárt, hazautazik a családjához, ám amikor az anyja megtudja, hogy a testéből él, meg sem hallgatja, hogyan csalta csapdába a pap, kitagadja és elkergeti a házából. Egyedül a kishúga sajnálja, aki persze még túl kicsi ahhoz, hogy megértse, mi történik a felnőttek világában. Olja megalázva tér vissza városba és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy legalább a testvérének emberibb élete lehessen.
Nem ragad azonban örökre a kollégiumban Olja: megtanul hazudni, és tökélyre fejleszteni a legősibb női mesterséget. Kalandos életutat jár be, megfordul több országban és sok-sok városban (köztük Budapesten is), és egészen fényes karriert fut be, miközben szerb, német és holland maffiózók adják-veszik. A műfaj minden stációjába belekóstolhat: megtanulja, milyen az élet az utcán, de belekóstol a pornósztárok és a luxusprostik világába is. Szépsége, eredendő intelligenciája a csúcsra juttatja, ahonnan persze könnyű nagyot zuhanni. Kurvának lenni ugyanis nem könnyű kenyérkereset, és ebben a közegben szinte mindig megjelenik a drog, ami valamivel elviselhetőbbé teszi a lányok életét, viszont le is zúzza őket. Olja azonban erős, kitartó, a reményt sohasem adja fel, hogy egyszer talán jobbra fordul a sorsa, és kiszabadulhat ebből a szörnyű világból. S mert szép, így a szerencse is valamivel könnyebben mellészegődik: nincs az a férfi, aki ne szeretne bele, vagy akit ne bűvölne el dögös testével. Olykor még egy-egy kérges szívű, egyébként állatként viselkedő maffiózó lelkét is megérinti a lány.
Agresszív bűnözők, pénzéhes stricik, korrupt rendőrök, perverz üzletemberek, és kihasznált, lenézett, megvetett kurvák univerzumában játszódik a regény. Egy olyan világban, ahol az érzelmek nem sokáig játszhatnak főszerepet. A szexiparban a mohóság, a pénz diktálják a tempót. A stricik szemében a lányok nem emberek. Ha egy kurva sokat dumál, könnyen elvágják a torkát. Ha egy-egy lány pedig túlzottan is a kábítószerek rabja lesz, rövid úton megszabadulnak tőle. Legfeljebb az kap némi haladékot elvonókúrák formájában, akiben látszik a lehetőség, hogy be fogja hozni ráfordított költségeket. Olja ilyen lány, de valahol ez lesz a veszte is. Iszonyatos tempót diktálnak neki, és amikor kibukik, hibát hibára kezd halmozni, hajszálon múlik az élete. A mélybe zuhan a csúcsról, és Hollandia piroslámpás negyedében, egy kirakatban folytathatja pályafutását, ahonnan előbb-utóbb újra feljebb tud kapaszkodni. Végül sorsa mégis jobbra fordul: még férjet is talál, bár hamar kiderül róla, hogy ő sem különb, mint korábbi „pártfogóinak” többsége: bűnöző, akinek csak arra kellett, hogy kihasználja a lányt. Ám a bestsellerek szabályainak megfelelően a vége mégis az lesz a történetnek, hogy Olja bosszút áll azokon, akik tönkre tették őt, megtalálja a húgát és kiszáll a szexiparból.
Érdekes és akár tanulságosnak is mondható olvasmány Robert Yugovich regénye, az Olja, mely a szexipar igazi arcát kívánja megmutatni az olvasóknak. Nincs ingyen semmi – ezt is leszűrhetik azok, akik azt hiszik, prostinak lenni kaland, és akinek szép teste van, az pár év alatt összekaparhat annyit, hogy majd később tisztes életet biztosítson magának belőle. Ha valaki ilyesmit forgat a fejében, feltétlenül olvassa el ezt a regényt – azzal a fenntartással, hogy regény, tehát nem dokumentumkötet. Ám a fikció mögött mégis ott a valóság.
Az Olja sokféle elemből áll össze. Egyrészt kendőzetlen eszközökkel ábrázolja a bűn brutális világát, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet az erotikus, de még inkább a pornográf részletekre is. Vannak benne szocio-novellákra emlékeztető részek is – kifejezetten érzékenyen mutatja be a nyomort, a szegénységet, a kilátástalan sorsok világát –, és bár maga a történetmesélés eléggé szenvtelen, mégis kijön belőle az együttérzés a főhőssel szemben.
Külön csavar a szerző személye. A Robert Yugovich írói álnév ugyanis. A könyv hátlapjának információi szerint egy 35-40 év körüli férfit takar, aki katona volt a délszláv háború idején, később a rotterdami szerb maffia egyik alvezére, jelenleg pedig egy magyar börtönben tartózkodik.Szenvedélye a küzdősport, hobbija pedig sporttehetségek támogatása. Családi állapota pedig nős, három gyerek édesapja. Amit persze vagy elhisz az olvasó, vagy nem. Valójában nincs jelentősége. Része a körítésnek, a marketingnek. Ám egy könyv nem ettől lesz jó. Ettől legfeljebb kelendő lesz. Lehet, hogy létezik Robert Yugovich, meg az is lehet, hogy több személy áll a háttérben. Mindegy, a könyv érdekes. S még az sem lehetetlen, hogy film készül majd belőle. Olyan, amin ott lesz a karika a szigorú 18-as számmal, vagy amit így jelölnek: XXX. Forrás: Dehir.hu
könyvajánló
A gróf úr egy hisztis nő – Rakovszky Zsuzsa új regényéről
Rakovszky Zsuzsa kétségtelenül vonzódik a szexuális elhajlásokhoz. Legalábbis ezt sugallja, hogy A kígyó árnyéka aberrált apja-lánya kapcsolata után ismét meglehetősen kényes témához nyúlt: hogyan élt egy nő férfiként a 19. század végén. A nemet váltó nőt apósa feljelenti, a börtönben írt feljegyzések, levelek adják az életrajzi könyv gerincét. Magába szippantó, meglepő, bizarr történet, mégis marad hiányérzetünk. Mintha a szerzőt annyira magával ragadták volna a főszereplő érzései, hogy megfeledkezett volna a háttér és a többi figura árnyaltabb kidolgozásáról.
Transzexuális – ma így neveznénk Vay Sándort/Saroltát, jó kétszáz évvel ezelőtt viszont a főhős így fakadt ki: „Hát tehetek én róla, hogy a ti világotokban nincs szó arra, ami én vagyok?” Találkozhattunk már a téma feldolgozásával magyarul is, külföldi példa pedig rengeteg akad. De elég csak a Síró játék című filmre gondolnunk, és rögtön beugrik, miről is van szó.
Hogy a történet főhőse egy nő, nem kelt az olvasóban meglepetést, Rakovszky minden regénye valamilyen formában egy női sorsot jár körül – A kígyó árnyéka csakúgy, mint a második regénye, A hullócsillag éve. A VS esetében azonban egy olyan nőről van szó, aki férfinak tartja magát és férfiként él. A történet hősét Rakovszky Zsuzsa valós személyről mintázta, mi több, a történet főidejében játszódó bűnvádi eljárás is lezajlott.
A sodró, lendületes hangú regényben naplókon, leveleken, jegyzőkönyveken keresztül kísérhetjük figyelemmel gróf Vay Sándor, született Vay Sarolta életét. Biológiai neme dacára Vay a férfi identitást érezte magáénak egész életében. Élete mozgatórugója a szerelmi élete, vlószínűleg ebből adódik, hogy a könyvben a gróf nőügyeinek elbeszélése mellett minden egyéb (barátságok, munka, történelmi kor) meglehetősen háttérbe szorul. A történet apropóját az a bűnvádi eljárás adja, mely során Vay Sándort apósa (!) feljelenti tartozása miatt – és mellesleg azért, mert valójában nő, és nem férfi, ahogy felesége és a családja korábban hitték. A könyv gerincét a börtönben született írásművek adják, jórészt Vay tollából.
Vay életvitele, szokásai, élettörténete szokványos múlt századvégi dzsentrit sejtetnek, ám írásának modora – ömleng, burjánzik és kitör -, az, hogy egész életének középpontjában a szerelem áll, viszont női lélekre utal. Másként igen nehéz lenne megmagyarázni az állandó érzelmi kitöréseket, zokogórohamokat és más férfiatlan megnyilvánulásait.
A meglehetősen bizarr történet legmeglepőbb mozzanata az, ahogy a 19. század végén viszonyulnak e szokatlan problémához. Nemigen tudnak vele mit kezdeni, nincsenek rá szavaik, nem tapasztaltak soha korábban hasonlót, ezért úgy tekintenek rá, mintha Vay valamilyen furcsa állatfaj lenne – végül beszámíthatatlannak minősítik.
Bár történelmi regényről beszélünk, inkább áltörténelminek nevezném, hiszen nem sok derül ki magáról a korról, a kávéházi, kocsmai jelenetek csak halvány kulisszái a történetnek, inkább csak keretezik az érzelmi hullámvasutat, de nem szolgálnak valódi hátterül. Ugyanígy a szereplők (talán Vay szerelmeitől eltekintve) kidolgozatlanok, árnyékszerűek, csak arra szolgálnak, hogy segítsék vagy hátráltassák a szerelmesek életét, de semmiképpen sem valóban kidolgozott hús-vér figurák.
Vay alakja is hiányérzetet kelt az olvasóban, nem tudunk meg semmit hírlapírói munkásságáról, hiszen ez csak mellékszál, melynek révén pénzre tehet szert, hogy ismét a nőkre költse. „Csupán” leányregények lapjaira illő hulámzó érzelmeibe láthatunk bele, mely minden írói bravúr ellenére néhol túl soványnak tűnik. Vay néhány költeménye azért megtalálható a könyvben, melyek alapján csak tovább erősödik az az érzésünk, hogy Vay nem volt sem több, sem kevesebb, mint érzékeny lelkű, szerencsétlen sorsú, szánalmas epigon.
A kötet legnagyobb bravúrja – a történet fellelésén kívül természetesen – a nyelve. Nem lehet könnyű feladat Jókai korának nyelvét elképzelni, hát még kísérletet tenni a rekonstruálására. Ám Rakovszky Zsuzsa – nem először – elegánsan megoldja a feladatot, sőt talán még az is sikerül neki, ami oly keveseknek a magyar irodalomban: nyelvén keresztül képes a szereplőjét jellemezni. Forrás: Origo.hu, Jolsvai Júlia