Mocskos pornó: Casting 2

– Kitől hallottál rólam? – kérdezi Laura, életem második pornómenedzsere.
Ezúttal nem kezdek el pánikolni, nyugodt hangnemben odavetek neki valami hihetőt.
– Az ügynökségünk nem foglalkozik bóvlival. Egyre többen vagyunk a szakmában, és egyre több a színvonaltalan produkció. Mi csak profi munkát adunk ki a kezünkből.

– Nem probléma, hogy kezdő vagyok?
– Nem, sőt! Főleg hozzád hasonló, tapasztalatlan lányokat foglalkoztatunk. Munkát szerzünk nekik, segítjük őket mindenben. Ha már befutottak, és egyedül is boldogulnak, elengedjük a kezüket. Kizárólag filmezéssel foglalkozunk, nem mutogatjuk őket különféle erotikus rendezvényeken, nem visszük őket vibrátor show-ra, meg egyebek.
– Ezek szerint másképp csináljátok, mint Kovi?
– Igen. Nála nagy szerepet kap a lányok reklámozása. A filmezésen kívül erotikakiállításra viszi őket, fellépéseket szervez nekik, meg hasonlók. Ebből ő többet profitál, mint a csajok.
– Szóval szerinted kihasználja őket?
– Háát… Valamennyire végül is igen. Azok számára, akik nálunk dolgoznak, fontos a diszkréció. Inkább kevesebbet keresnek, mintsem felfedjék magukat. Persze ha valaki magyar filmben is szeretne dolgozni, az minden további nélkül megoldható. Akkor például Összedolgozunk Kovival.
– Úgy hallottam, nem jó, ha valaki egyszerre több céghez is leszerződik.
– Így van. Az maga ellen játszik. Az sem szerencsés, ha túl olcsón adja magát. Nem kell, láttam egy kis költségvetésű filmben – mondják róla később. Sokan mégis beleesnek ebbe a csapdába, mert hamar elköltik a pénzt, a pornószakmában pedig nincs zsinórban munka, mondjuk két hétig semmi, ott áll pénz nélkül az illető, és belemegy. Mi éppen ezért egy bizonyos ár alá nem megyünk. Ez üzletpolitika.
– Mennyi a ti részesedésetek, és mennyi az én részem?
– Húsz százalék a miénk. Ha kapsz egy szerepet külföldön – mondjuk Barcelonában mi nem megyünk veled, csak elkérjük a keresetedből a részünket. Szóval százalékra dolgozunk. Előfordult, hogy egy producer a filmtől függetlenül elvitte magához a lányt hétvégére. Ez már az ő magánügye, mi nem futtatunk senkit.
– Szerintem ez már a prostitúció kategória.
– Miért? Csak szórakoznak egy kicsit!
– Azzal nincs is baj, de pénzt kér érte.
– A filmezésnél is.
– De az munka, ez meg magánélet.
– Ha jól néz ki a pasas, és kedves is, miért ne?
– Na jó, szerintem ezt zárjuk le. Úgy tűnik, ebben nem fogunk egyetérteni. Beszéljünk inkább arról, hogy mivel keresem a legtöbbet?
– A normálért… tehát amikor egy fiúval vagy, és vaginálisan dug, kapod a legkevesebbet, aztán jön az anál, és legvégül a dipi. Ez ér a legtöbbet.
– Dipi? Az meg mi?

– Amikor két fiúval vagy egyszerre.
– Ezért lehet a legtöbbet kapni? Azt hittem, hogy az análért.
– Nem, az anált többen vállalják, így az kevesebbet ér.
– Hát ez nagyon furcsa. Azért az mégiscsak fájdalmasabb, mint két fiúval lenni. Az anált a prostituáltak közül is csak kevesen vállalják be.
– Tudom, nálunk mégis másképp van. Na és te mit vállalsz
be?
– Ezek közül bármelyiket.
– Komolyan? Hozzád hasonló lánnyal még nem találkoztam. Mármint olyannal, aki ezek közül mindegyiket bevállalta volna. A legtöbben megszeppennek, amikor hallják, hogy dipi meg anál.
– Ez elég meglepően hangzik, főleg ha valaki ebből akar megélni.
– Ismerek olyat, aki pszichésen teljesen leblokkol az análnál. Szereted a szexet?
– Persze! Nagyon is.
Elmosolyodik.
– Hát ez nagyon jó! Akkor sokat fogsz keresni.
– Miért mosolyogsz? Nehogy már azt mondd, hogy ebben is kivételnek számítok! Ki lehet ezt bírni másképp?
– Azért nem mindenki ilyen. Sokan csak végső elkeseredésükben, a pénz miatt jelentkeznek.
– Van valami megkötés megjelenés tekintetében?
– Nincs. A lényeg az arányosság és a szexuális kisugárzás. A hangsúly a testen van, az arc már mellékes. Persze azért ne legyen ronda, de azon sminkkel sokat lehet segíteni. Na, akkor mutasd magad!
Már szinte vártam…
– Teljesen jó. Főleg a feneked. A férfiak a kifelé gömbölyö- dőt szeretik. A tiéd tökéletes. Mindössze lehetne egy kicsit feszesebb.
– Egyetértek. Híztam attól a rohadtfogamzásgátlótól. A mellem nem kicsi?
– Egyáltalán nem. Megmutatlak Antoniónak is, jó?
– Kinek?
– O is filmezéssel foglalkozik. Producer.
– Antoniát inkább hanyagoljuk, ha lehet.
– Ahogy akarod. Na, hogy döntöttél?
– Még gondolkoznom kell, de szerintem menni fog,
– Rendben. Következő alkalommal, első lépésként csinálunk rólad egy CD-t. Elküldjük külföldi cégeknek, ha kellesz nekik, hívnak. Csinálunk fotókat is, amiket megtartunk referenciának.
– Oké. Akkor majdjelentkezem.
– Várom a hívásod. Kikísérlek.
– Nem szükséges, köszi, kitalálok egyedül is. (Egy másik castingot itt olvashatsz.)

Ótvar kurvák mindent bevállalnak

Ótvar kurvák mindent bevállalnak, extrém képek itt: 01 02 03 04. A pornóban dolgozó producerek és rendezők, általában  törvényes keretek között, szinte mindent elvállalnak. A magyar piac kicsi, természetes hát, hogy a nyugat-európai és az amerikai megrendelők diktálnak. A hazai pornóipar szereplői kénytelenek megfelelni azoknak a trendeknek, igényeknek, amelyek tőlük függetlenül jönnek létre.

A legizgalmasabb persze az, hogy kik tartják fenn ezt az ocsmány iparágat. Mert hogy ocsmány, abban egyetértenek azok is, akik rendeznek, kameráznak, világosítanak, szereplőket toboroznak, szerepelnek. A pornó sokkal többről szól, mint egy vagy több nőről, férfiról, és arról, ami köztük történik. A mocskos pornó, casting 1 itt.

Kiszel Tünde állatpornóval alázva

Folytatódik a lejárató hadjárat Kiszel Tünde ellen. A Puruttya, mely már korábban is kipécézte magának Tüncit, ízléstelen rajzversenyt hirdetett. A „pályaművek” nagy részén Kiszelt állatokkal szexelve, meztelenül ábrázolják. Kiszel perel, jogi szakértők szerint akár milliókat is kereshet az ocsmány rajzokon. Különös rajzversenyt hirdetett a Puruttya internetes oldal, amely korábban azzal okozott botrányt, hogy Kiszel Tünde virtuális lekaszabolására buzdította látogatóit. A honlap készítői most ismét a naptárdívával űznek ízetlen tréfát, bár ezúttal óvatosak voltak, és csak utalnak rá, hogy Kiszelt vették célkeresztbe. ”Ha van kedved, rajzolj egy képet, amin ábrázolj egy szőke, bozontos fekete szemöldökű kitalált nénit, bármilyen pózban, bárki társaságában, bármilyen állapotban” – áll a honlapon, melyen már láthatók is a versenyre beérkező pályaművek.
A rajzok többsége olyannyira ocsmányra sikeredett, hogy nem lehet közölni őket. Felháborító módon ábrázolják Kiszelt: az egyiken lóval közösül, a másikon kikötözve szerepel, egy újabb rajzon óriási falloszból kiröppenô dzsinnként tűnik fel, sőt némelyiken még szeretett kislányát, Donatellát is lepingálták egy férfi nemi szerv közvetlen közelében.
– Ez az undorító, mocskos oldal nem méltó arra, hogy reagáljak. Hívják fel az ügyvédemet! – mondta a felháborodott Kiszel, akit éppen nyaralás közben ért a hír, hogy tovább folytatódik ellene a lejárató hadjárat.
Kiszel Tünde jogi képviselője, dr. Hyross Virág lapunknak elmondta, hogy feljelentést tettek a honlap tulajdonosa ellen. Az ügyvédnő szerint teljesen egyértelmű, hogy ügyfelének sérültek a személyiségi jogai.
– Annyi bizonyos, hogy hiába tüntettek el bizonyos bejegyzéseket, ügyfelem még így is beazonosítható maradt – magyarázta az ügyvédnô.
Dr. Kamarás Péter ügyvéd nyilatkozik, hogy mekkora kártérítésre számíthat a megalázott Kiszel. – Mivel az ügynek a kiskorú Donatella is sértettje, Kiszel Tünde akár milliós kártérítést is kaphat – magyarázta az ügyvéd. (Kép: Puruttya.hu, cikk: Borsonline.hu) – A rajzverseny képek itt

Szeretem, ha szex közben megcsinálnak rendesen

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy az emberek legtöbbször olyan egyszerű és nyilvánvaló okokból szeretkeznek, mint az utódnemzés vagy az örömszerzés. A Texasi Egyetem által nemrég végzett kutatás eredményei szerint a helyzet azonban közel sem ilyen egyszerű, és a szeretkezés mögött sokszor összetett okok rejtőznek.
David Buss és Cindy Meston pszichológusok összesen 237 okot tártak fel mindenre kiterjedő kutatásuk során. Az eredményeiket bemutató tanulmányt az Archives of Sexual Behavior című szaklap augusztusi számában publikálják.
Az emberek szexualitása mögött az egészen egyszerű mindennapi okok mellett (unalom) a teljesen spirituális okok is megjelentek, a felmérés tanúsága szerint akad olyan, aki Istenhez szeretne közelebb kerülni a szeretkezés által. A tanulmány tanulsága szerint sokan teljesen önzetlenül közelítenek a szexualitáshoz (azt szeretnék, ha a partner jól érezné magát), azonban azok is sokan vannak, akik manipulálni akarják társukat a szexen keresztül.
Míg egyeseket a szex erőssé és magabiztossá tesz, addig mások azt szeretik, ha szex után megalázottnak érezhetik magukat. Vannak, akik barátaiknak akartak imponálni, vagy ellenségeiknek ártani a szexen keresztül (például tönkretenni egy kapcsolatot).
A pszichológusok a kutatást két részre osztották. Elsőként 400 férfit és nőt kértek meg, hogy nevezzenek meg minél több indokot, amiért az emberek szexuális életet élhetnek. Ezt követően 1500 egyetemista korú fiatalt kértek meg, hogy meséljenek a különböző szexuális élményeikről. A két felmérés egybevetésével végül 4 nagyobb és 13 kisebb részre osztották a szexualitás mögött meghúzódó indokokat. A 4 nagyobb ok:
Fizikai ok: örömszerzés, stresszoldás, új tapasztalatok szerzése
Konkrét ok: gyermeknemzés, bosszú, előnyösebb szociális státusz elérése
Érzelmi ok: szerelem, kötődés, köszönetnyilvánítás
Létbizonytalanság miatt: alacsony önértékelés, önbizalomhiány, kényszer, kötelességtudat
“A szexualitás valódi okait feltárni nagyon is fontos”, -ennek ellenére sok tudós csupán annyival intézi el, hogy az emberek csak magáért a szexért, vagy gyermeknemzés céljából szeretkeznek. Ezt a jóval összetettebb kérdéskört továbbra is érdemes lenne vizsgálni” – nyilatkozta Dr. Buss.

Elraboltak, SM történet

Aztán se kép se hang, teljesen kiütöttek. Kezdtem magamhoz térni, és éreztem hogy valami kemény hideg valamin fekszem. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Tudatosult bennem, hogy nem otthon vagyok, hanem egy cellához hasonló helységben. A padlón fekszem,és felettem a neon búg, körben csempézett fal, és egy ágy amin nincsen semmi. Keresni kezdtem a kijáratot, de amit a fényt megszokta a szemem megláttam a rácsot, és azon túl meg kb. egy méterre egy teliüveges ajtót, amin nem lehetett kilátni akkor.
Magamat kezdtem vizsgálni,hogy ép vagyok-e,és fel sem tűnt, hogy csak a boxerom van rajtam. Majd ismét a vellát néztem körbe. Az üvegajtó felett a sarokban egy kamera volt, alatta egy hangszóróval. A rácson túl állt egy szék, és észrevettem azon a ruháimat szépen összehajtva. Nem értettem az egészet. Mi is történik velem? Ablak sehol, azt sem tudom hogy éjszaka van vagy nappal,hol vagyok egyáltalán és mit akarnak tőlem… A teljes történetet itt olvashatod el.

Japán szex és pornó 1. rész

A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.

Anyagcsere jellegű szexualitásuk természetéből adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szűz nő egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségéről szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nőt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetéről a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a később a független nyugati művészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegű anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerűen laza volna, ez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erőre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élő, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelősség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tűnő udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebből ered, hogy egy nyugati számára méltán tűnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsődleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejeződésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejeződést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetű éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe száműzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így, eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, ameddig csak elkerülhető, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erőterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettős standard kuszán szőtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékű gazdasági fejlődés haszonélvezője, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedője. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetővé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetően a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, főleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövőképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belőlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévő kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erősen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború előtti időket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet.
Nő- és férfi szerep – Japán egyik legolvasottabb pornó képregényújsága, az Amour gyakran tesz közzé olyan képsorokat, amelyekben a nőkkel brutális módon bánnak, például megerőszakolják őket. Az újság sokszor az olvasók által beküldött ötleteket dolgozza fel – a nők az esetek többségében passzív szerepben jelennek meg. Fontos adalék, hogy az Amour olvasói elsősorban nők.4
Mariku Mitsui japán politikus és nőmozgalmista szerint a nők „egyenesen nem hagyják magukat felszabadítani”, és a tradicionális elnyomásból következő „biztonságot” választják. A múlt század második feléig a nők iránti alapelvárás az volt, hogy áhítatos odaadással szolgálják férjüket, családjukat. Helyzetük a konfucianizmus elterjedése után vált igazán reményvesztetté. „Akkoriban az arisztokrata férfiak csak annyit kívántak a nőktől – írja Louis Frédéric -, hogy rendelkezésükre álljanak. Ezért Kitóban az arisztokrata asszonyok érzelmileg roppant szerencsétlenek voltak. Minden percben megkaphatták vagy elhagyhatták őket, többnyire a házban élő többi nő cinkos segítségével. Féltékenységük állandóan fel volt csigázva, jóllehet azt semmiképpen nem mutathatták ki.” A gazdagabb harcosok poligámiában éltek, az akkori értékrend szerint viszont az igazi férfivirtust a csatamezőn, nem pedig a társas kapcsolatban való helytállás jelentette.
A nők helyzete nem sokat változik a Meidzsi-korban sem (1868-1912), amely az eszeveszett japán felemelkedés-projekt nyitánya volt: az ipari fejlődés és a fegyverkezés pörgésében, a birodalmi rend eszméjének nevében az egyéni utak normán kívülinek számítottak; a nők amolyan hazát szolgáló entitásokat szülő gépekként voltak számon tartva. Ekkoriban tudniillik általános volt a nézet, hogy a nők felsőfokú oktatása felesleges, a gyereket nem szülő asszony pedig méltán rászolgált a válásra.
Ha a jelenlegi japán establishment európai/amerikai standardok szerint kezeli is a gender-ügyet, a japán irodalakó, fehér inges sararik társadalma megmaradt alapvetően szexistának. Igaz, jómódú, független nők át-átveszik a férfiak szerepét, és például olyan bárokba járnak, ahol készséges férfiak szolgáltatásait váltják ki, de ez inkább csak kuriózumnak számít. A japán nők feladata a háztartás ellátása és a gyerekek nevelése. Többnyire a feleségek irányítják a család pénzügyeit, és ők hozzák meg a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos döntéseket is. A business világában, vezető pozícióban csak kivételes esetekben fordulnak elő nők, a feleségek és barátnők nem szokták elkísérni párjukat a félhivatalos összejövetelekre.
A különböző internetes forrásanyagokat olvasva nem nehéz észrevenni, hogy a japán család valamiféle válságban van. A japánok nagyon fegyelmezettek, elválni, munkahelyet váltani nem szoktak, az újságok riportjaiból viszont nem nehéz rájönni, hogy valahol elpattant egy húr. A japán férfiak nagy része, minthogy munkahelye távol van az otthontól, csak hétvégén találkozik családjával. „Gyakran, amikor az apák hazajönnek – mondja Kazuyo a Salon.com riportjában -, igazából nincsenek is otthon. Az én apám vagy nincs otthon, vagy a szobájába vonul vissza, amikor hazajön – hagyományosan a japán házastársak külön szobában alusznak. Az apám nem igazán ismer minket, hétvégén golfozni jár.” Minthogy gyakran évekig családjuktól külön élnek, a japán férfiak bizalmas kapcsolatot elsősorban munkatársaikkal és/vagy prostituáltakkal, dominákkal alakítanak ki.
A japán férfiak egyféle szexuális nyugtalanságban élnek. A nyugatiak számára többnyire mechanikus és morbid párzó-gépeknek tűnnek. Ide tartozik, hogy a japánok a kelet legfontosabb szexturistái. Elsősorban Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába, Srí Lankára és Hongkongba utaznak. 12-13 éves gyerek-prostituáltakat főleg Bangkokban keresnek fel. Az internetes leírások szerint nem vetik meg a nyilvánosházak extra szolgáltatásait sem.
Vérfertőzés – Japánban, akárcsak a keresztény világban, tiltott, törvényellenes az incesztus. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több olyan jelentés lát napvilágot, amely anya és fia közötti vérfertőző kapcsolatról számol be.
A sinto legenda szerint a világ úgy keletkezett, hogy valamikor két testvér, Izanagi („a körüludvarló”) mint égatya és Izanami („a körüludvarlott”) mint földanya nemzés útján teremtették Japán szigeteit és további negyven istenséget. A vérfertőzés nemcsak a mítoszokban, hanem a japán uralkodócsaládok történetében is bevett szokás volt, igaz, más népeknél sem volt ritka, hogy a magas társadalmi osztályokban megengedett legyen például a testvérek közötti házasság (általában az inkák, hawaiiak és ősi egyiptomiak voltak engedékenyebbek).
A megdöbbentő jelentések, amelyeket elsősorban a telefonos lelki segélyszolgálatok állítottak össze, többnyire két forgatókönyvet írnak le: 1. az anya önkielégítés közepette találja fiát, és megszánja. 2. a fiú a vizsgákra való készülődés feszültségben kap anyjától szexuális vigaszt. Több pszichológus arra gyanakszik, hogy a telefonos beszámolók elsősorban a kamaszok erotikus fantáziálásainak következményei. Ha így is lenne, kérdés viszont, hogy a japán fiúk szexuális fantáziái miért épp ilyen formát öltenek.
Pedofília, hentai, fétis, enjo-kosai – Csak nagyon erős külföldi nyomás tudta rábírni a japán törvényhozást arra, hogy kétévi disputa után 1997 decemberében meghozza a pedofília és pedofil pornográfia elleni törvényt – addig Japán számított az internetes pedofil tartalmak nagyhatalmának. Az új törvény szerint 18 évnél fiatalabbak nem szerepelhetnek pornográf anyagokban, és általában tilossá vált olyan kiskorúakat ábrázoló fotók megjelentetése, amelyek „szexuális élvezet tárgyát képezhetik”. A felvetés ellenére viszont a kiadók lobbija elérte, hogy a szólásszabadsághoz való jog mentén az úgynevezett manga, implicit a hentai ne kerüljön tilalom alá.6
Osamu Tezuka 1947-ben indította el képregény-sorozatát, a Shintakarajimát (Az új kincses sziget), és ez lett az első manga. Jelenleg Japán évente 2,3 milliárd mangaújságot fogyaszt, egyes címek 500-600 ezer példányban jelennek meg. A manga szereplői többnyire hatalmas kerek szemű, kicsit stilizált arcú, színes hajú hősök, akik, tegyük hozzá, egyáltalán nem hasonlítanak a japánokra. A háziasszonyok, a kamaszfiúk és a kamaszlányok más-más típusú mangát olvasnak. A manga maga sem mindig ártatlan, de van egy kifejezetten pornó változata is, a hentai (magyarul perverz). A hentai szereplői többnyire tini lányok, akik sailor fukuban jelennek meg, azaz iskoláslány egyenruhában. Angyalian ártatlan arcuk pillanatok alatt görcsbe rándul, amikor például egy földön kívüli szörnyeteg hiperhím vagy polip penetrálja őket, mindenütt, ahol lehetséges, és ahol nem. Előfordul, hogy a nők teste pillanatok alatt puhává, omlóssá, cseppfolyóssá válik.
A hentai hatalmas nemzetközi sikere (már Kolozsváron is hozzá lehet jutni!) annak tulajdonítható, hogy rajzokról lévén szó a szituációk határa elvileg egybeesik a képzelet határával, vagyis az erotika azon területén mozog, ahol egyébként csak egyesek, nagyon szerencsések vagy éppen senki nem járt. A jó hentai meglepő, őrült, hihetetlen, de…
A sailor fuku egyébként a japán férfiak erotikus fantáziájának kezdete és vége – a japán hétköznapok egyféle vizuális ikonjává vált. Az egyenruha, amely azt sugallja, hogy viselője 17 évnél fiatalabb, a forró vonalak reklámjaitól a különféle pornó anyagokon át a fétistárgy-boltokig, ahol használt sailor fukukat lehet vásárolni, mindenütt megtalálható. A diáklányok ruhadarabjai iránt érzett fetisiszta remegés egészen bizarr módon is megjelenítődik: a nagyvárosokban, a cigaretta- és édességautomaták sorai közt, akár a kolostorok melletti sikátorokban is, olyan automaták is előfordulnak, ahonnan a napi betevő használt tinilánybugyi is beszerezhető. Micsoda business-ötlet!
A japán férfiak „lolitakomplexusa” nem marad meg szükségszerűen a ruhafétis-stádiumban. Húsz középiskolás lányból legalább egy az enjo konsai gyakorlója. Az enjo konsai pár éves jelenség, és ha szigorúan vesszük, nem más, mint alkalmi prostitúció, igaz, az ipart űző kamaszlányok inkább élelmes csábítóknak tartják magukat, mint prostiknak. A lányok legtöbbször nem is pénzre, hanem úgynevezett branóra (brand name-ekre, azaz márkás cuccokra) hajtanak.
Az enjo konsai kerítő helyei az úgynevezett telefon klub-ok (terekura). A férfiak 7-12 dollár ellenében belépést nyernek egy kis fülkébe, amelynek berendezése egy szék, egy telefonos asztal és alkalmanként egy csomag papírzsebkendő. A telefon megszólal: a vonal végén egy fiatal hölgy. A beszélgetések többnyire egy találkában való megegyezéssel záródnak valamelyik előkelő bevásárlónegyedben.
A lányok többnyire otthonról telefonálnak. Számukra a hívások ingyenesek. A lánymagazinokban hirdetések formájában rendszerint több oldalnyi férfiakkal való kötetlen telefonbeszélgetésre való invitálás található. Az enjo konsai egy olyan játék, amelyet mind a lányok, mind az urak támogatnak. A lányok érettebbek, mint a korukbeli fiúk, jobban vonzódnak az idősebbekhez, nem beszélve arról, hogy Japánban a média sulykolása miatt nagyon sokba kerül trendi tininek lenni. Egy plauzibilisnek tűnő magyarázat szerint a japán férfiak „lolita-komplexusának” oka, hogy az irtózatos munkaritmusban élő férfiak a kamasz lányokban életigenlő, felszabadult, epikureus jelenségeket vélnek felfedezni, vagyis valami olyasmit, ami elsősorban azért vonzza őket, mert maguk is azzá szeretnének válni.
A helyek, ahol… – A japánoknak nagyon jellegzetes helyeik vannak, ahol. Itt néhány ilyen intézmény leírása következik.
A szerelem hotelek (abec hoteru, love hotel) amolyan párok számára létrehozott erotikus menedékek, ahova a fiatalok azért járnak, hogy ne kelljen tekintettel lenniük a család többi tagjára, a lakás vékony falaira. Naptól, napszaktól, szolgáltatásoktól függően egy lakosztály kibérlése 40 dollártól akár óránkénti több száz dollárig is felkúszhat. A szerelemhotelek sajátossága, hogy tiszták, diszkrétek, és valamiféle idétlen-bájos-giccses hangulat lengi be őket – ez teszi, hogy egy útikönyv tanúsága szerint legalábbis, a betévedt nyugati férfiaknak potenciaproblémái lehetnek. A szerelemhotelek kis csoportokba rendeződnek, gyakran előfordul, hogy régi temetőkre épülnek (másra senkinek nem kellett a telek), és többnyire középkori váraknak, mini-disneyknek, esetleg Titanicnak vagy repülő csészealjnak néznek ki; mindenképpen nagyon látványosak. A párok, miután a kivilágított fotókat tartalmazó pulton egy érintéssel kiválasztják a szobát, egy vékony résen fizetnek, és ugyanott megkaphatják a kulcsot is – a dolog teljesen anonim. Szobájukba a padlón végigfutó fénycsík kalauzolja el őket. Egy középkategóriájú lakosztály karaoke automatát, vízágyat, videójátékokat, videokamerát, tévét (pornócsatorna előfizetéssel), romantikus zenetárat, óvszer- és masszázsolaj-készletet tartalmaz. Akik vadabb élményre vágynak, tematikai szobákba mennek (Fogorvosi rendelő, Csillagok Háborúja, Arab románc stb.).
A japán vörös lámpás negyedek szappanországok (soaplands, sopu). A bordélyok kívülről például sógunvárnak vannak kiképezve, és gyakoriak a barokk stukkók is, belül a krómozott üvegfalak, metálos sci-fi fantáziamegoldások. Egy szökőkútban Botticelli Vénuszának szobormásolata, esetleg darumadarak, stilizált sinto szentélyek.
A klasszikus soap szolgáltatás rituális levetkőztetéssel kezdődik, amelyet egy lazító fürdő követ puha szivacsok és illatos szappanok társaságában. Ezután egy hatalmas felfújható matracon a speciális masszázs következik, az ava odori, aminek a lényege, hogy a habos hölgy (sopu-reedi) teljes testrészarzenáljával masszírozza a férfi teljes egészét. Ezt követően a shakuhachi következik, ami egy a férfivágyat felkeltő és fokozó erotikus tánc. Mindezt – minthogy a prostitúció tilos – orális szex koronázza. Az interneten található beszámolók szerint a 90 perces program 400 dollár körüli áron élvezhető. A luxus kategóriának, amit koh kyu-nak hívnak, 600-700 dollár az ára – itt válogatott nők dolgoznak, és a vendégnek a bordélyba való limuzinos szállítása is benne van az árban. (Aki olcsóbbat szeretne, fapadosabb szolgáltatást is igénybe vehet: a fashion health keletiesen fűszerezett egyórás pettinget nyújt átlag 100 dollárért.)
A shutchoh soap amolyan mobil soap, lényege, hogy a telefonon rendelt hölgy házhoz megy. A szolgáltatásban benne van, hogy ha a hölgy nem felel meg, kapsz még egy esélyt. A szex-útikalauzok figyelmeztetnek: egyes hotelek nem engedélyezik a szappanhölgyek fogadását, úgyhogy ezt jó előre tisztázni. Egy szeánsz általában 300 dollárba kerül.
A rózsaszín szalonok (pink salon, ping salo) sajátossága, hogy egy ital mellett, jelmezbe öltözött hölgy erotikus táncot lejt, majd orálisan zár. A szerepek/jelmezek változatosak: iskolás lány, nyuszi, ápolónő, régi idők kurtizánja tarka kimonóban, stewardess, SM domina, buddhista vagy katolikus apáca. Egy 60 perces műsor 100 dollárba kerül.
A seikan-masszázs lényege, hogy a hölgy úgy tesz, mintha élvezné, és valóban a férfi szeretője volna. Itt a nyelv nagyon változatos használata áll a szolgáltatás középpontjában.
Az ime kura (image club) lényege, hogy különféle, a japán férfiakat lázba hozó díszletekben kerül sor szexuális szerepjátékra (iskola, kórház, iroda, metrószerelvény, börtöncella).
A szexkabarékba való belépés 50 dollár körüli áron van. A különféle műsorok mellett mód van kitárulkozó hölgyekkel, hölgyekről polaroid emlékképet készíteni (10 dollár körüli áron). A polaroid-hölgyeket bárhol meg szabad ragadni, előtte azonban illatosított kendővel illik kezet törölni. A szexkabarék másik interaktív műsora az úgynevezett manaita show, amely abban áll, hogy a legkitartóbban licitáló férfinak nyíltszíni kezelésben lesz része. A show többnyire sztriptíz és artisztikus maszturbálás.
Pornográfia, erotika – Annak idején, 1957-ben D. H. Lawrence regényét, a Lady Chatterley’s szeretőjét obszcének nyilvánították, és betiltották. Ma ez nem ismétlődhetne meg. A japán pop kultúrában a soft és kevésbé soft pornográfia előkelő pozíciót harcolt ki magának. A délutáni tévéshowkban bevett az ártatlan meztelenkedés és pajzánkodás, a spektrum közepén elhelyezkedő színes magazinokban a soft fotók és groteszk SM képsorozatok teljesen elfogadottak. Nehéz elképzelni pornográfiamentes életet ott, ahol nemcsak a rádió- és tévécsatornák, a lapautomaták, az internet, hanem az úgynevezett nem kért pink chirashik, azaz erotikus termékkatalógusok miatt maga a postaládánk is mindennap potenciális forrás.
A japán pornóipar hatalmas üzlet. A tíz vezető, kamasz fiúknak kiadott soft core magazin 2-300 000 példányban fogy. Külön műfajnak számít az úgynevezett ero-manga, a lányoknak készített erotikus képregény. A tini lányoknak grafikailag kevésbé kidolgozott, de nagyon szentimentális, gyakran sziruposra hangolt homoszexuális férfikapcsolatokat megjelenítő képregényeket készítenek. Valójában a korhatáros anyagokat bárki könnyedén beszerezheti. Valamiféle idétlen tapintat folytán a tripla X-es filmekben az elsődleges nemi szerveket az utómunkálatok során le kell takarni. Egy internetes forrás szerint évi körülbelül 1000 illegális, azaz takarásmentes cím kerül piacra.
A profi fogyasztók úgy tartják, a japán pornó sokkal szellemesebb és kreatívabb, mint a szopás/dugás-orientált nyugati. Igaz lehet, mert a japán pornográfia múltja csöppet sem középszerű. Az Edo-korban működő Ukiyo-e iskola shungái egy városi, epikureus hajlamú polgárság szórakoztatására készült, nagy becsben tartott, igazi tapintattal kezelt, gyakran egészen artisztikus pornográfia (merthogy van ilyen is). A shunga, azaz „a tavasz képei” tulajdonképpen az oktatókönyvek illusztrációiként szolgáltak. Több shungán a szeretkező párokkal egy helyiségben gyerekek is jelen vannak, ami bizonyos képet adhat arról, milyen naturalista is a japának szexfelfogása.
A „felnőtt anyagok” fontos exportcikknek is számítanak. A hatvanas évektől a filmek, fotósorozatok kezdtek egyre brutálisabbak lenni, s ez olyan fejlemény, ami nagy elégedettséggel töltötte el az emancipálódó nőktől frusztrált amerikai férfiakat. A 18-28 év közötti amerikai férfiak túlnyomó része szerint a kérdésre, hogy mit nyújt a japán pornó, amit az amerikai nem, a típusválasz ez volt: engedelmes, nagyon erotikus nőket, olyan nőket, akik függetlenül attól, hogy mennyi idősek, „úgy néznek ki, mint a kislányok”.7
Fokozatosan a japán pornográfia a legelőkelőbb mainstreambe is bekerült. Az egyik példa Toshio Saeki lehetne, akinek képregényeit nemcsak korhatáros magazinok hozzák, de a világ vezető galériái is kiállítják. „Néha a fantáziámból dolgozom – mondja Saeki egy a Salon.com-nak adott interjúban -, de gyakran előfordul, hogy néhány gyerekkori rémálmomat rajzolom meg. Ilyenkor a képek csak úgy folynak. Középiskolás koromban nagyon jó voltam a shunga képek másolásában, és a fiúk gyakran kértek arra, rajzoljak nekik gusztustalan képeket. Tehetségem miatt nagyon népszerű lettem.” Arra a kérdésre, miért vannak tele képsorai szexszel és halállal, Saeki válasza a következő: „Miért? Nem is tudom, miért csinálom. Valójában még nem gondolkoztam el ezen. Úgy gondolom, az ok az lehet, hogy pajkos állatfajta vagyok, aki szereti meglepni az embereket. Tudatosan szem előtt tartom közönségem reakcióit. Úgy gondolom, az, amit csinálok, szórakoztatás. Nem bírok unalmas lenni, muszáj szórakoztassak. Szeretnék egyre fontosabb lenni azok számára, akiknek dolgozom. Amúgy magam nem vagyok egy agresszív személy, és nem élek azokkal a morbid szituációkkal, amelyeket papírra vetek.”
Szintén nagy karriert futott be Hajime Sorayama is, akinek a giccs-menti cybernő-grafikái rendszeresen jelennek meg például a Penthouse-ban, de árveréseken is.
Nobuyoshi Araki, a legnépszerűbb japán fotós albumát nemrégiben jelentette meg a Benedikt Taschen Verlag. Araki fotói summa cum laude SM és gyermekpornó anyagok, van, hogy megússzuk egy kimonóba öltöztetett, erotikusra hangolt kislánnyal, de előfordul, hogy egy megkötözött állapotos nő aktjával kell megbirkóznunk.
SM – A japán szadomazó inspirációs forrását a16. századi, háborús időkben alkalmazott kínzási módszerek leírásai képezik. A 18. század közepén a Tokugava-kormányzat büntető törvénykönyvében négytípusú kínzáskategóriát állapít meg: megkorbácsolás, kövek súlya általi összeroppantás, kötéllel való összekötözés és kötéllel való felfüggesztés. Európában mindenféle elmés kínzómasinát eszeltek ki, a japánoknak viszont elég volt egy szál vékony és érdes kötél ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halálba vezessenek valakit. Akárcsak a modern kötözési szeánsz, a tradicionális is erősen ritualizált cselekedet. Az egész a csuklók hurokba szorításával kezdődött, majd csöppet sem véletlenszerű sorrendben és módon az egész test szorítás alá került – nagy számú designt fejlesztettek ki. A kötözések során az idegpályák ingerlése és a vérutak elzárása által pokoli fájdalmat idéztek elő. A kínt csak fokozta, hogy a felaggatottaknak szembesülniük kellett reménytelen és megalázó helyzetükkel.
A kötözés az utóbbi 5-10 évben egyre nagyobb médiafigyelemnek örvendő domináns-szubmisszív erotikus játékok (szaknyelven bondage) alaptechnikájává vált. A kötözés, amelyben a japán dominák a legelismertebb mesterek, valameddig ritualizált szerepjáték, valamin túl patologikus. Fontos aláhúzni, hogy annak ellenére vagy talán bizonyos fokig épp azért, mert a japánok speciális kapcsolatot tartanak fenn a kegyetlenséggel, világviszonylatban Japánban a legalacsonyabb az erőszakos bűnözési ráta.
A dominák egybehangzó véleménye szerint SM hajlamai valamilyen szinten mindenkinek vannak. A szeánszok célja a katarzis, amiben csak részben van szerepe a fájdalomnak: nagyon sok múlik a domina által megkonstruált pszichikai feszültség kezelésén. A dolog pszichológiájára jobban rá lehet érezni, ha belegondolunk, hogy a japán férfiak többsége munkaőrületben és iszonyatos pörgésben él, ami olyan megkövült feszültséget okozhat, ami csak radikális eszközökkel vezethető le. Nem ritka, hogy jelentős felelősséggel rendelkező férfiak keresik fel a dominákat, akik a megélt felelősségkrízis miatt szubmisszív, mazochista szerepben próbálnak feloldódni.
Egy internetes forrás szerint Tokióban körülbelül 30 profi kötöző-sensei dolgozik. Munkájuk, minthogy nagyon veszélyes, akár több éves előzetes stúdiumot igényel. A domináknak meg kell harcolniuk a renoméért is. Többségük erős egyéniséggel rendelkező kreatív nő, általában művészek, táncosok, írók, akik csak másodállásban űzik a szakmát. A szakmában férfiak is dolgoznak.
A szeánszokat többnyire telefonos egyeztetés előzi meg, ekkor a kliens megbeszélheti, milyen fájdalomszintű csomagot óhajt. Egy órás szeánsz ára 200-400 dollárba kerül.

Biztosan Ti is láttatok már Japán pornót, melyben a farkak és a puncik mozaik filterrel voltak elhomályosítva. Felmerülhet a kérdés, hogy az egyik legnagyobb felvevő hi-tech piac miért teszi ezt ? Miért nem lehet látni pinát és faszt a japán pornó filmekben ?

Természetesen a kimaradt dolgokat pótolni kell, ha nem látni puncit, akkor csináljunk mást ami miatt odafigyelnek majd az emberek a filmre, így lett bukkake hazája és fellegvára (Németország mellett) Japán. Akinek nem elég a ruhában meggyalázott kis japán csajszik látványa, az hihetetlen és tényleg extrém pornók közül válogathat az ázsiai filmekben. Az extremitás netovábbja a japán piac, nézzünk is szét mikre verik ott a brécskéjüket a világ másik oldalán. Persze mindent fel lehet törni erre is létezik megoldás, aki mindenképpen hazai lányokat szeretne látni a távol keleten, annak gyártanak gépeket, mellyel állítólag le lehet szedni a cenzúrát a filmekről. Nekem azért ennyit nem érne a dolog . Ha már együtt kell élni a mozaikos puncival, akkor viszont más kiélhető dologban gondolkodnak a rendezők így kerül a polip a punciba!

Azért ez a filmborító odabasz. Természetesen farkak helyett nagy pacákat szopogatnak, ellenben a sperma és fenéklyuk nem tiltott, tehát azt lehet is mutogatni bátran. Meg is teszik, van egy külön kategória, amelyben műspermával öntenek le lányokat; itt ne csak egy 5-6 adagos mennyiségre gondoljatok, hanem 30-40 literre! Aztán ezekben megmártózva megy az akció. Egy-egy ilyen jelenetet megnézve még azon is elgondolkozom hogy talán képesek összegyűjteni ennyit és nem is műsperma a cucc … A kategória neve : „Gooey mess”

Ez még mind semmi, A gokkun stílusban ugyanez megy csak igaziban, elég extrém módon minden megcsináltatnak a lányokkal amit csak lehet a spermával, eszik, isszák, arcra teszik, lenyalogatják, visszaköpik, lenyeletik. Azért még mindíg nem üi meg az egyik american bukkake jelenetet, melyben az összegyűjtött kb 60 adagot megsütötték egy serpenyőben és a csajszi megette (illetve a szájába vette, de megenni már nem tudta …)

Sok olyan film van melyben csak csókolóznak a leszbi lányok, 2 órán át. Vagy a „cum in public” kategória melyben lányok leélvezett arccal mászkálnak a szabadban, vagy akár az utca közepén élvezik tele őket. De van „Cum on hair”, melyben a hajra élveznek, de láttam már hónaljba élvezős jelenetet is :) Náluk is dívik az öregember kis fiatal csajjal cucc, ha lehet talán még extrémebb mint Európában :

Nunit mutatni nem, de ököllel a fenékbe túrkálni azt szabad, meg is teszik ezt a drága japánok, és ki is használják a lehetőséget, hogy a fenéklyuk nem kerül cenzorság alá, nosza akkor két ököllel tegyük meg. Érdekes hogy az USA-ban pedig bizonyos részeket tiltott az öklözés, ők erre teszik rá a homály filtert .

Szeretik a kösztümös filmeket is, na nem a Büszkeség és balítéletet, hanem mindenféle szerepjáték kosztümös szetteket. Nem maradhatnak ki a nővérkék, irodai munkások, de a szuperhősnek öltözött lányok is beindítják a japán kukikat, meg persze az elmaradhatatlan iskolás lány kosztümök :

Természetesen kötöznek is bőszen a bondage melegágya a japán piac, mivel itt eleve nem nagyon érdekel senkit, hogy most élvezi-e a nő a szexet, sőt az a jó nekik ha szenved, kiváló hogy ha még közben jó alaposan meg is van kötözve, vagy hátrapeckelve az orra …

Ha ezeket extrémnek gondoljátok ne tegyétek, következő posztunkban kitérünk a Bizarre és a WTF! kategóriákra is, melyben belekukkantunk a sokat mondó címmel rendelkező Skull fuck c. moziba is! Én nem vagyok japán film fogyasztó, a foot fetish scene-ből minden megvan ami valaha is megjelent náluk, de ezek az extrémkedések hidegen hagynak. Forrás: Olimpiq.com, Szexplaza.com, Pornolover.freeblog.hu