Nyakörvet teszek a nyakadba és megalázlak

Tamásnak hívják, bár sosem szólítottam így. Ő sem szólított a nevemen, pedig tudja. Sok mindent tud rólam. Ismeretlenül bár, de ismerjük egymást. A síri csendet kopogás töri meg. Tudom, hogy csak ő lehet.
– Nyitva van! Gyere be!
Az ajtó kitárul, felcsillan egy barna szempár, igen határozottan belépsz, magad mögött becsukod az ajtót. Felállok, lassan elindulok feléd. Szinte tapintani lehet a közöttünk lüktető feszültséget. Már egészen közel értem hozzád, de megállok két lépésre tőled. Amint mélyen belemerülök tekintetedbe, látom és érzem minden belső gondolatodat. Mindenre elszánt vagy, mint a kitörni készülő vulkán, tüzes és forró vagy, mégis félsz. Félsz, mert tudod, mi vár rád, de elszántan és rendíthetetlenül akarod minden percét. Lassan a hátad mögé sétálok, szemeddel követsz, amíg tudsz, de fejedet nem fordítod hátra. Két kezem a válladra teszem. Egy pillanatra megremegsz, a kabátodon keresztül érzem, ahogy testedet végigjárja a láthatatlan, de finoman érezhető remegés. Leveszed kabátod, felakasztod a fogasra, majd ismét felém fordulsz. Szűk izompóló van rajtad, csillogó barna hajad szépen megfésülve. Megtöröm a feszült csendet.
– Örülök, hogy végre személyesen találkozhattunk. Gyere beljebb, hozok valamit inni.
Látom rajtad, hogy megszólalnál, de inkább mégsem mondasz semmit, talán nem tudod igazán, mit kellene mondani, úgyhogy inkább nem szólsz, csak követsz a nappaliba.
– Ülj csak le nyugodtan.
A bárpulthoz megyek, brandyt töltök mindkettőnknek, majd elindulok feléd. Leülök melléd, mire te zavartan felállsz, de miután leültem, visszaülsz mellém.
– Úgy gondolom, már elég jól ismerjük egymást. Térjünk tehát a lényegre. Ha vissza akarsz lépni, most még megteheted!
– Maradni szeretnék – mondod magabiztosan, de már lehorgasztott fejjel.
– Látom, tényleg komolyan gondolod. Most meg kell beszélnünk egy forgatókönyvet.
– Nem akarom Úrnőm, én n bízom benned.
Talán nem tudod, milyen nagy örömet szereztél nekem a feltétlen bizalmaddal, de ugyanakkor hatalmas felelősséget jelent számomra a továbbiakban ez a helyzet.
– Rendben van. Azt hiszem, itt az ideje fürödni. Elkísérlek a fürdőszobáig.
– Itt találsz tusfürdőt és törölközőt. Aztán ne időzz sokat a zuhany alatt!
– Sietni fogok Úrnőm.
Közben visszamentem a nappaliba, pontosan tudtam, mit fogok tenni. Gondolataimba merülve észre sem vettem az idő múlását. Neszt hallottam, megfordultam. A tekintetünk egy pillanatra találkozott, te azonnal térdre estél, fejed lehajtottad. Csak egy törölköző volt rajtad.
– Gyere ide.
A lábaim elé kúsztál. Az íróasztalfiókból elővettem egy nyakörvet. Rendkívül elegáns volt: piros, széles, indaszerű nyomott mintákkal. Különleges nyakörv volt, éreztem, hogy kapcsolatunk is különleges lesz. Felcsatoltam a nyakadra a nyakörvet.
– Most már az enyém vagy – közben a nyakörv csatjától kezem lejjebb vándorolt, ujjaimmal végigszántottam a hátadon, majd ahogy a törölköző sarkához értem, egy hirtelen mozdulattal lerántottam rólad. Ott térdeltél előttem, lehajtott fejjel, kívül-belül meztelenül.
Éreztem azt a megmagyarázhatatlan érzést, mely azt súgta nekem, hogy nagy izgalmak következnek. Egy piros kendőt vettem elő, megkerültelek, majd mögéd léptem. Bekötöttem a szemed. A nyakörvednél fogva a szoba közepére vezettelek. Bizonytalanul másztál utánam, azonnal észrevettem, mennyire bizonytalannak érzed magad bekötött szemmel, ezt igyekeztem kihasználni. Vezettelek körbe-körbe, az ajtóig és vissza, majd ismét a szoba közepére. Akkorra már azt sem tudtad, hol vagy, talán abban sem voltál biztos, hogy ugyan abban a szobában vagy. Élveztem a bizonytalanságod, és tudom, hogy te is. Határozott mozdulattal a hátadra löktelek. A kötél akkor már a kezemben volt. Jobb csuklódra hurkoltam az egyik kötelet, majd szorosan megkötöttem, ügyelve arra, hogy ne szorítsam el teljesen a csuklódat, de érezd, amint a kötél belevág a húsodba. Majd a csuklódhoz húztam a jobb bokádat és összekötöttem, ügyelve arra, hogy a kötél feszesen tartson. A másik kötelet a bal csuklódra kötöttem, szorosan mellékötöttem a bal bokádat. Térdeid szétfeszítettem, combjaid között előtűnt kéjrudad.
Még semmi nem történt de már nedves vagy. Végigsimítom a combod, majd a hasad, a melled és a nyakad, hallom, ahogy egyre nagyobb és mélyebb levegőket veszel, majd felállok és az íróasztalhoz megyek. Várakozással teli csönd következik. Közben meggyújtok egy gyertyát. Te még semmit sem sejtesz. Lassan elindulok feléd, gyertyával a kezemben. Látom, ahogy figyelsz a lépteimre, megpróbálod kitalálni, hol lehetek. Belenyugszol, látásod nélkül csődöt mond térérzékelésed. Fölötted állok, egész magasról pár csepp viaszt ejtek a hasadra. Szinte már a levegőben megszilárdulnak a cseppek, mégis váratlanul érnek.
Minden viaszcsepptől megremegsz, libabőrös leszel. Közelebb engedem hozzád a gyertyát. Egyre gyorsabb ütemben érkeznek az egyre forróbb cseppek. Majd hirtelen megszűnik minden, vége a forró viaszesőnek. Azt hiszed végleg vége, pedig csak most kezdődik igazán. Megvárom, míg nagyobb mennyiségű viasz gyűlik össze a lángnyelv körül. Közvetlen közelről a köldöködbe öntöm a forró viaszt. Felsikoltasz, mindened összerándul, szabadulni próbálsz a kötelektől, de azok csak mélyebbre hatolnak a bőrödbe. Nem tudsz menekülni. Ez alatt még egy gyertyát meggyújtottam, s most dupla annyi égető csepp potyog a bőrödre. Felfelé a hasadon, majd a melleden. Helyenként egy-egy csepp eléri a mellbimbódat.
Megrándulsz és felszisszensz, majd újra nyugalom következik, de már tudod, ez csak a vihar előtti csend. Hirtelen égő láva önti el mindkét mellbimbódat, felsikoltasz. Újra meg újra összerándulsz, dobálod magad. Kis idő múlva lecsillapodsz, légzésed még mindig szapora. Pihegsz és remegsz. Könyörtelenül megindulnak a forró cseppek mindkét combodon, egyre közelebb és közelebb érve ágyékodhoz, majd egyszerre és kíméletlenül végigfolyik farkadon és herezacskódon a forró tüzes láva, befolyik feneked vágatába is. Csak folyik és folyik, szűnni nem akaró forróság és fájdalom árasztja el testedet, és a fájdalom hirtelen kéjjé változik. Felsikítasz, de már magad sem tudod, hogy a fájdalomtól, vagy a gyönyörtől szakad ki belőled a mindent elborító sikoly. Teljesen elernyed minden izmod a kimerültségtől.
Már a gyertyák sem égnek. Tested páncélként borítja a kemény, megszikkadt viasz. Ismét elmegyek, de nemsokára újra fölötted állok, kezemben egy ceruza vékonyságú pálcával.
– Nem végzek félmunkát… a viaszt bizony le kell szedni.
Tested még mindig ernyedt, gondolataid valamiféle rózsaszín ködben úsznak, de hamar vissza kell térned a valóságba, hiszen a pálca bizony hasítja a levegőt, sivít és lecsap. Felsikoltasz, hiszen teljesen váratlanul ért a fájdalom. Az első ütést sorra követi a többi, számolatlanul. Az ütések lassacskán felrepesztik a viaszpáncélt, ami kisebb-nagyobb táblákban pereg le megkínzott bőrödről. A lepergő viaszréteg alatt felcsillan az egyöntetűen pirospozsgás bőr. A pálca egyre többször csap le olyan helyre, ahol már nincs viasz, az ütéseket piros csíkok, kiemelkedő hurkák követik. Hasadról, melledről már minden viasz lepergett, a pálca néha eltalálja egyik-másik mellbimbódat, ekkor a folyamatos nyöszörgést megtöri egy-egy fájdalmas, vagy inkább kéjes sikoly.
A verés abba marad. De csak kis időre, amíg helyzetet változtatok. Most combjaidat veszem célba, egyre lejjebb és lejjebb, mígnem a sivító pálca hatalmas lendülettel falloszodon csattan. A csattanást követően elcsuklik a hangod.
Sikoltani szeretnél, de nem jön ki hang a torkodon. Szád kiszáradt, hangszálaid elfáradtak, már csak nyöszörögni tudsz, és sorozatban sivít és csattan a vessző, céklavörösre festve péniszedet, herezacskódat, míg egy igazán nagy ütést követően nedved elfolyik, tested elernyed.
Hatalmas levegőt veszel és másodszor is felérsz a csúcsra. Öröm, kéjittas mámor tölt el és érzed, hogy valami kemény hatol beléd. Popsid lyukánál egyetlen lüktető és egymásba folyó fájdalmat érzel, minden érintés fáj, de mégis örömmel adod át magad nekem. Érzem, hogy mindjárt én is elmegyek, minden lehomályosul, ködbe burkolódzik.
Ahogy a köd kitisztult, talán jobban értem és érzem, hogy mit és hogyan érzel, amikor tök pucéron kikötözve, szemed bekötve, szád betömve négykézláb vagy előttem, teljesen kiszolgáltatva minden kényemnek és kedvemnek. Egyik kezemben a vibrátor, másikban a lovaglópálcámmal már nem egynegyed erővel sújtok le csupasz fenekedre, hanem egyre erősebben, hogy megtapasztald a fájdalomnak és élvezetnek olyan fokát, amekkorát egyedül magadnak soha nem tudnál okozni. Szemedből a könny kicsordul. Feneked egyre pirospozsgásabb.
Élvezeted nőttön-nő! Hiszen már túl vagyunk a bemelegítésen, amikor a forró viasz végigsimogatta hátadat, karodat, a combodat, lábadat, jólesően nyaldosta végig a finom bőrt testeden. Túl vagyunk a kezdeti ismerkedésen a lovaglópálca hatalmával. Még friss az emlék, hiszen alig néhány perce történt, hogy bejöttél a szobába, s rád szóltam, hogy vetkőzz le!
Figyelmem nem kerülte el egyetlen mozdulatodat sem. Igyekszem leplezni kíváncsiságomat, hiszen most látlak először meztelenül. Fürödni küldtelek, és nyitva hagyatom veled az ajtót. Míg Te fürödtél, módosítottam egy kicsit az öltözetemen és előkészítettem a szükséges új játékszereket. Utána odaálltam az ajtóba és figyeltem, hogyan tisztogatod magad. Jó alaposan a testnyílásokat, testhajlatokat. Elnézegettelek szívesen sokáig, de még sok élmény várt ránk.
Megtörölköztél, és utasítottalak, hogy menj vissza a szobába. Persze én nem mozdultam az ajtóból. Így gondba kerültél. Hogy tégy eleget az utasításnak úgy, hogy ne viselkedj tiszteletlenül, és ne lökj fel? Megoldottad. Hozzám érve átcsusszantál köztem és az ajtófélfa között. Kikötöttelek, szemed elé maszk került, hogy vizuális ingerek ne zavarjanak.
Megvizsgáltam testedet, kézzel, lovaglópálcával, mely betekintett popsidba, s magadra hagytalak egy kicsit az érzéseiddel. Addig én is lezuhanyoztam és újra felöltöztem.
De térjünk csak vissza a jelenbe!
Látom, lassan kezded úgy érezni, hogy már nem bírod tovább a vesszőzést, legszívesebben szólnál, hogy hagyjam abba, de nem teheted, hiszen betömtem a szád. Éppen azért, mert most senki sem kíváncsi a véleményedre és a jajgatásodra. Különben is mindez a Te élvezeted és vágyaid kiélése érdekében történik. Örülj, hogy végre szenvedhetsz! Meglepődsz, hogy többet bírsz, mint gondoltad volna, s ezt még mindig lehet fokozni. Csipeszek kerülnek a mellbimbóidra, amelyek stabillá és állandóvá teszik a fájdalomérzetedet. A könnycseppek kijutnak a maszk alól, éppen akkor, mikor újabb, minden eddiginél erősebb ütés éri a fenekedet, és el is hagyja valamiféle tompa elnyújtott űű – féle hang a fekete golyóval kipeckelt szádat.
Tulajdonképpen tetszik nekem a visítási próbálkozásod, és ez újabb csapásokra ösztönöz. Úgy látom itt az ideje váltani. Újra előkerül a korbács, amellyel most a lábad közé becsapkodva kényeztetem heréidet. Egyre jobban remegsz!
Mi van veled?
Tudod jól, hogy minél előbb elélvezel, annál előbb szabadulsz a csipeszektől, a fájdalomtól, az ütésektől. Segítek neked! Bal kezemmel megragadom farkad, herezacskód és környékét masszírozom, előre- hátra körbe-körbe. Az jár a fejemben, hogy milyen szép, formás és kívánatos a csinosan kipirosított feneked. Te persze ezt nem tudhatod, a külvilág megszűnik létezni számodra, mert elborít a kéj. Az idő is elveszítette jelentőségét. Csak az élvezet pillanata létezik. Hosszú, folyamatos, mérhetetlen pillanata. Középről indulva le- és felfelé haladva végigjárja egész testedet valami kellemes érzés, amit már ismersz régről, de így még soha nem élted át. Ez most valami más. Vágyaid beteljesedésének estéje, amire örökké emlékezni fogsz. Minden jónak vége szakad egyszer.
Átadja helyét valami másik jónak. Leveszem a csipeszeket a mellbimbódról. És a szájpecket is. Gyönyörű az arcod. Bár szemed eltakarja a maszk, de így is gyönyörű. Barázdákat szántottak rajta a könnycseppek. Egyszerre érezhető rajta az öröm, a fájdalom, és valamiféle dac is, büszkeséggel párosulva. Azt hiszed, kicsit haragszol rám az erős suhintások miatt, egyben boldog és hálás is vagy nekem az átélt élményekért. Az én arcom is boldogságról árulkodhatna, de ezt most senki nem látja. Dicséretes az önuralmad. Persze véleményem megtartom magamnak.
Tudod, hogy a szájpecek levétele még egyáltalán nem jelenti azt, hogy neked jogod lenne megszólalni. Jogod annyi, hogy jogodban áll feltétel nélkül engedelmeskedni, hiszen az enyém vagy testestől-lelkestől. Belemarkolok a hajadba és hátrahúzom a fejedet. Megcsókollak. Finom. A sós könnyed és az édes nyál íze keveredik ajkainkon. Ismét és ismét, míg már alig bírok uralkodni magamon, és így épp itt az ideje, hogy megszolgáld, amiért ennyi időt fecséreltem rád, és vesződöm a neveléseddel.
Lehúzom a butyimat. Kíváncsi lennél rá? Érezheted, de nem láthatod. Még nem érdemled.
Azt sem tudod megállapítani a zajokból, hogy pontosan mi történik. Nyisd ki a szád! – utasítalak, s te szolgaian engedelmeskedsz. Most végre érezheted puncim ítét a szádban.
Újra megmarkolom a hajadat. Én szabályozom a ritmust. Te nyalod a puncimat. Az ütem gyorsul. Nyugodj bele, nem lesz sétagalopp! Kiélvezem elég ideig a szád kényelmét. Ez az!
Erre most nem találok szavakat. Még jó, hogy ki vagy kötözve, mert most már magamon se tudok uralkodni és elélvezek a szádba. Hú! Kell egy kis idő, míg visszatérek a földre. Eloldozlak és megparancsolom, nyalogasd a bugyimat, és simogasd vele a farkad. Boldogan megköszönöd a kegyet és amint kis tangám a farkadhot ér, nyűszítve élvezel el. Megbeszéljük, jelentkezni fogsz újabb szolgálatomra és boldogan csókolod hálád és elismerésed jeléül a lábamon lévő tűsarkú cipőt.
[Domina történetek]

Nagy szerelem nagy szex

Asszisztensem, Judit istentelenül fel tudta cseszni magát semmiségeken. Igazából nagyon is ráért az a hülye kimutatás, ami miatt még benntartottam a munkaidő legvégéig, meg egy kicsit annál is tovább, de valami elképesztő élvezetet találtam abban, hogy karótnyelt egyenességével, dühtől kipirult arccal verte a klaviatúrát. Ma egyszerű szoknyát és fehér blúzt viselt, valami borzalmas piros kendővel a nyakában. Rémesen nézett ki. Kivéve persze hatalmas melleit, amiket megint páncélszerű melltartóba rejtett, de még így is minden mozdulatánál együtt hullámzottak. Valahányszor megláttam ezeket a melleket, egyszerűen kibújt belőlem a csintalan kamasz. Őrületesen kívántam őket. Judit nem volt az a bombanő alkat. Mindig szigorú volt, mindenkihez, legfőképp saját magához. Fekete trottőrsarkú cipőket hordott, sötét, egyenes vonalú szoknyákat, amikhez színben harmonizáló halvány, vagy fehér blúzt választott. Több billentyűt tudott leütni egy perc alatt, mint ahány hangot én ki tudtam mondani és az iktatás felkent papnőjeként tartották számon a szakigazgatóságon. Fogyókúrázott, gyakorlatilag amióta megismertem, azóta. A súlya persze semmit sem változott, de legalább volt oka arra, hogy egyre kedvetlenebb és savanyúbb legyen. Időnként szívesen megetettem volna egy hatalmas adag habostúróssal, hogy élvezetet lássak az arcán. Gyakran elképzeltem, ahogy bevezetem a kéj rejtelmeibe, levetetve vele a konzervatív ruháit és a konzervatív nézeteit, de mindig csak odáig jutottam, hogy egy kicsit megkínoztam. Egy kis pluszmunkával, vagy egy kis plusz mozgással, egyik épületből a másikba, főként liftszerelések idején. Az én kondim könnyedén elbírta ezeket a kihívásokat, Judit azonban izzadt és szuszogott, keble halmai ringtak, nagy feneke pedig szinte hintázott a lépcsőkön. Ilyenkor szerettem szakmai tanácskozásokat tartani máshol. Ő azt hitte, hogy utálom és pikkelek rá a súlya és a stílusa miatt. Fogalma sem volt róla, hogy valójában csak a farkamra akarom húzni, bele akarok marni azokba a hatalmas mellekbe, közéjük akarok fulladni, hörögni akarok az élvezettől, miközben fenekébe kapaszkodva döngölöm.
Fújtatva jött be az irodámba, szinte nem is kopogott. Lecsapta a kinyomtatott íveket az asztalomra.
– Tessék!
Egy verítékcsepp elindult a homlokáról, láthatóan nagyon-nagyon mérges volt. Felvettem a papírokat és átnéztem. Nem csak az adatok voltak benne, amiket kértem, de a háttértáblák is, minden adathoz a saját színével jelölve, növekvő sorrendben, a nagyobb lekérdezésekhez illeszthető módon. Profi volt. Ha én valaha fele ilyen jó munkát végeztem volna, már rég az igazgatói székben ücsörögtem volna.
– Judit – néztem fel rá, a lehető legtöbb melegséget csempészve a hangomba – ez tökéletes!
Meghökkent, aztán elvörösödött. Sosem kellett a szavakat keresgélnie, de most csak krákogott zavarában.
– Hát, igen, igyekeztem. Hogy holnap a vezetőségin teljesebben be lehessen mutatni. Én… igyekeztem.
Ajkai lefelé görbültek, legnagyobb rémületemre elsírta magát. Felpattantam, átöleltem, és a tárgyalóasztal melletti székekhez navigáltam.
– Judit, kérem! – dörzsöltem meg a karját. – Hiszen fantasztikus munkát végzett, semmi oka a sírásra.
Halk hüppögés volt csak a válasz. Az asztalfiókomból előhalásztam egy doboz zsebkendőt. Sorra húzta ki a kis kendőket, de csak a tizediknél tudott megszólalni.
– Én, sajnálom! – zokogta.
– Kérem! Ne sírjon!
– Sajnálom! Én olyan… olyan…nagyon… sajnálom!
Kedvesen átöleltem és a fejét a vállamra húztam. Jobb ötletem úgysem volt, ő sírhatott, én pedig hagytam, hogy a mellei közénk kerülve hozzám nyomuljanak. Simogattam a hátát, kezem alatt éreztem a melltartó csatját. A klasszikus fazon, három kapoccsal. Ekkora mérethez kell is a hármas tartás. Még egy ideig hüppögött, aztán felemelte a fejét.
– Sajnálom, szégyellem magam! Itt bőgök, mint egy szamár…!
Elvettem a tenyerében szorongatott zsebkendőkből egyet és letörölgettem vele pufók arcáról a szétmaszatolódott szemfestéket.
– Semmi baj! – mormoltam. – De most oda a tökéletes sminkje.
– Én… minden reggel kifestem magam, hogy illjen a ruhámhoz. – mondta, még mindig nagyokat szipogva. – Na nem mintha ezért bárki is akár egy elismerő szóval illetne. De én így érzem jól magam. Én felöltözöm, ahogyan illik egy munkahelyen. Nem járok derékövnek beillő szoknyákban és köldökig kidekoltálva, mint egyesek. Mintha nem is egy irodába, hanem az utcasarokra indulnának. – sorolta egyre indulatosabban, gyorsuló tempóban – Én tudom, mi az a munkahely. Elvégzem a munkámat, nem trécselek a kávégép mellett cigizve órák hosszat. Én tudom, hogy minek hol a helye, mit hol kell keresni, mit hova kell rakni. Én tudom, mikor kell odaérni egy munkahelyre, nem késtem még soha egyetlen napon sem, és nem is várom nagykabátban az öt órát. Most is, ugye, fél hat van, de én… – kezével legyintett, jelezve, mennyire áldozatkész ő, mint munkaerő. – Én nem sajnálom magam, ha dolgozni kell. Mégsem… mégsem dicsért itt meg még meg soha, senki. Csak most a főnökúr – lendült bele a sírásba ismét.
– Hát ezért kell sírni? – csitítottam, tovább simogatva a hátát és annak a hatalmas melltartónak a pántját.
– Neeeehheeeem. – hüppögte. – Nem csak ezért!
– Akkor mi a baj?
– Az a baj, hogy itt csupa-csupa szemét dolgozik!
Ebben magam is láttam némi igazságot, de ezt most nem kötöttem az orrára.
– Ugyan! Történt valami? Bántotta valaki? Ha bárki egy rossz szót merészel szólni magára, én komolyan mondom, holnap már a személyügyön lesz a felmondása!
Végre abbahagyta a zokogást, csak bizonytalanul nézett rám.
– Nem érek én annyit. – mondta puhatolózva. Végre kicsit nyeregben éreztem magam.
– Maga? Maga a legjobb asszisztens a világon. Látja, ez a kimutatás is. Pontosan tudta, mire van szükségem, jobban, mint ahogy én el tudtam mondani, hogy mit akarok. Én is láttam, hogy késő van már belekezdeni, de tudtam, hogy maga megcsinálja nekem. Akárkire nem lehet egy ilyet rábízni. Szóval had halljam csak, mi történt?
– Azt… – habozott egy pillanatig – azt nem mondhatom el. – Elvörösödött, pont ugyanolyan színű lett az arca, mint a kendő a nyakában – Kellemetlen volna.
– Judit, ezt nem fogadhatom el válaszként! – megfogtam mindkét kezét és mélyen a szemébe néztem – Most kimegyek, behozok a kávégépből két bűnédes forró kapuccsínót. Addigra maga szépen rendbe hozza magát, beül abba a nagy kényelmes fotelbe, amibe a kedvenc ügyfeleinket szoktuk ültetni. Visszajövök, megisszuk a kapuccsínónkat és őszintén elmondja nekem, mi történt. Rendben?
Mire visszaértem a forró itallal, amiben annyi cukor volt, hogy egyes fitnessguruk keresztet vetve menekültek volna, Judit valóban összeszedte magát. Kis kézi tükör volt a kezében, és a szemfestéke romjait tüntette el az arcáról némi púder segítségével. Beleült a fotelbe, olyan volt, mint egy gyerek. Láthatóan örült, hogy ott ülhet. Kipróbálta a háttámla fokozatait, elvackolta magát a puha bőrülésbe, ami jócskán besüppedt alatta. Kecses mozdulattal vette át a műanyag poharat. Beleivott, arcára végre kiült az élvezet. Ragyogott. Legszívesebben hátradöntöttem volna a fotelt és úgy megraktam volna, hogy mindketten csillagokat látunk. De még nem tartottunk itt. Én is iszogattam az italomat, és igyekeztem elhessenteni a képzeteimet holmi omló mellekről és minden mozdulatra rengő hasikákról.
– Megnyugodott kicsit, ugye? – mosolyogtam rá bíztatóan.
Színpadiasan sóhajtott.
– Igen. – mondta aztán – Meg. Már nem is érzem olyan borzasztónak az egészet. Pedig elég borzasztó amúgy.
– Borzasztó? – kérdeztem vissza, hogy éreztessem, figyelek.
– Igen. Tudja, főnök úr…
– Dániel. Szólítson csak Dánielnek. Na nem a többiek előtt, de ha magunk vagyunk, azt hiszem teljesen jogos, hogy így szólíthasson. Mondjuk úgy, hogy kiérdemelte.
– Én.. értem.. – vörösödött el ismét. – És köszönöm. Dániel. – ejtette ki a nevemet kicsit feszengve, zavarában beleharapva a szájába. Mintha egy villámot küldött volna az ágyékomba. Erővel elszakítottam a tekintetem, hogy szemébe nézhessek. – Nos, Juditom, mit műveltek magával ezek a gazemberek?
– Én… nem is tudom, hogyan mondjam el, főnökú…Dániel. Tudja, én… én bármennyire is igyekszem, sajnos olyan alkat vagyok, aki nagyon nehezen tud lefogyni. – sütötte le a szemeit.
– Igen, tudom, látom, hogy hogyan kínozza magát a fogyókúrával, és nagyon tisztelem az elszántságát. – bólogattam, magamban a pokolba kívánva minden ostoba zsírmentes falatot.
– Köszönöm. Kicsit fogytam is. – húzta ki magát. A vállai megemelkedtek, mellei kidülledtek ültében, igazi hívogató látványt nyújtva. – És… úgy gondoltam, hogy… – elakadt, keresgélte a szavakat – hogy én is… tetszhetnék valakinek. – bökte ki. – Elvégre én tulajdonképpen egy nagyon érzelmes, jószívű, barátságos, szeretni tudó nő vagyok. Kicsit szigorú vagyok ugyan, mert az kell, főleg itt, de valójában nagyon tudok szeretni. A madaraimat is nagyon szeretem, többféle énekes madaram van, minden nap ellátom őket, figyelek arra, hogy megkapjanak mindent, amire szükségük van, és a ketrecüket is tisztogatom. Szóval, szeretetteljes vagyok. És egy igazi férfi ezt tudja értékelni szerintem. Csak hát sajnos, nem minden bokorban teremnek igazi férfiak. Csak azt hiszi róluk az ember. Azt hiszi. – ismételte meg, hogy nagyobb nyomatékot adjon kijelentésének.
Szünetet tartott, és nekem mondanom illett volna valamit, de nem voltam igazán kompetens az általa elképzelt igazi férfi témában. Amennyire én magamat ismertem, igazi férfi voltam, és igazán férfias vágyam volt, hogy még aznap addig nyaljam a vélhetően gyönyörű húsos punciját, míg zokogva el nem élvez, de ezt a gondolatomat talán mégsem lett volna helyzethez illő megosztanom vele.
– Sajnos manapság a legtöbb hímnemű nem nevezhető egyértelműen férfinak. – találtam meg végre a megfelelő mondatot.
– Igen. – bólogatott teljes egyetértéssel. – Sajnos egyesekről utólag kiderül, hogy ócska kis férgek.
– Ajajj. Valaki nagyon megbántotta magát.
– Nagyon. A büszkeségembe gázolt! De nem fogja megúszni a kis nyavalyás! Ilyet tenni egy nővel!
– Na de milyet? – kérdeztem rá. Talán túl korán, még nem volt annyira felpaprikázva, hogy a magára nézve sértő részleteket is elárulja.
– Elég annyi, hogy… nagyon, nagyon gonosz volt. Tudja, fő.. Dániel, én szeretek bízni az emberekben. Benne is bíztam. Hiba volt, de én bíztam benne. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretnék szeretni, és mennyire szeretném, hogy valakinek én is a mindene legyek. És ő nevetség tárgyává tette az érzelmeimet! A lányok… – könnyek gyűltek a szemébe – a lányok a titkárságon összesúgnak a hátam mögött, ha meglátnak, és vihognak!
– Azok az ostoba kis libák? De hát ki ad az ő véleményükre?
– Mindenki! Ők itt a kis pletykahordózók, azt nem is tudja Dániel, hogy itt micsoda információáramlás van a cigifüstben! Mindent kitárgyalnak ezek! Magáról is! De én nem hiszem el, amit mondanak. Meg sem hallgatom! Nem is érdekel, mert tudom, hogy gonoszak és buták. De az, amit rólam suttognak, az sajnos… az sajnos igaz! – sírt újra teljes gőzzel.
Úgy láttam soha nem lesz vége ennek a sírásnak és nem jutunk tovább, ezért elétérdeltem, és elkezdtem törölgetni a könnyeit.
– Megérdemli az a gazember ezeket a könnyeket, most mondja meg nekem, de őszintén!
– Nem! – kapta fel a fejét dacosan, hogy az egész gyönyörű teste belerezgett – Nem érdemli meg. Én érdemlem meg, hogy elsirassam a butaságomat. Bárcsak ne írtam volna meg azt az e-mailt. Az a gazember Gábor mindenkinek továbbküldte!
Gábor! A kis mitugrász informatikus gyerek. Kerülgette volna az én kis mézesbödönömet? Még szerencse, hogy nem nyalakodott bele a fajankója! Még elgondolni is!
– Felháborító! Ez…- megint nem találtam az ideillő szót.
– Az. Felháborító! Gusztustalan! A magánélet megsértése! Be is perelhetném! Szemét görény!
– Az. – értettem egyet.
– Most mondja meg Dániel, mit tegyek? Felmondjak? Hát ki fog magának ilyen szép anyagokat összeállítani, ha én nem leszek itt? Ki fog ügyelni arra, hogy a kedvenc teája mindig legyen a konyhában és hogy színkódban legyenek a mappái? A Gina a másodikról? Idetenné boldogan a kis cingár testét, amit olyan lelkesen mutogat, de hát ide több kell, mint két szilikon mell!
Ebben egyetértettünk. Gina testét magam körül elviselni büntetés lett volna.
– Ide maga kell, Judit. Ez biztos. Nem mondhat fel egy ilyen kis malőr miatt. De van egy nagyszerű ötletem! – Felálltam, mert már igazán törte a térdemet a padló. – Egyáltalán nem szabad látniuk, hogy mennyire bántja magát ez! Nem adhatjuk meg nekik ezt az örömöt! Sőt! Meg kell nekik mutatni, hogy továbblépett! És mivel maga már annyiszor jót tett velem, én segíteni fogom ebben! Holnap este együtt elmegyünk a lányok kedvenc helyére, ahol ilyenkor péntek esténként bulizni szoktak. Nagyon kellemes kis hely, kedvelni fogja. Oda mi elmegyünk, ott megvacsorázunk és maga nagyon oldottan, vidáman fog viselkedni, hogy mindenki lássa. Felvesz egy csinos ruhát. Nem, ne ellenkezzen! Sőt, délben kiszökünk, és választunk együtt egy szép darabot. Úgysem fizetik ki soha a sok túlórát, amit miattam kénytelen ledolgozni, most veheti úgy, hogy túlórapénz helyett túlóraruhát kap. Olyat, ami megmutatja a maga szépségét.
Búcsúzóul még magamhoz szorítottam, éreztem a lágy csípő érintését az ágyékomon. A fél éjszakát végighokiztam a neten chubby oldalakat bújva.
Szinte vibráltam a feszültségtől egész délelőtt. Felhívtam Esztert a kedvenc butikomban. Hagytam, hogy totálisan felhúzzon azzal, hogy milyen új extra méretű csipkefehérneműket rendelt. Tudta jól, hogy mire gerjedek. Megbeszéltem vele, hogy délben meglátogatom egy hölggyel. A neten rákerestem a bolt kínálatára. Ott volt, a gyönyörűséges csipke kebelfék, kobaltkék színben, hozzá illő bugyival. Szinte éreztem a kezeim alatt az érintését. Minden megbeszélésemet a lehető legrövidebbre fogtam, nehogy pont délben húzódjon el valami. Judit kissé feszengve várt az irodában.
– Biztos, hogy jó ötlet ez?
Végigmértem. Ma a sötét szoknyához rózsaszín blúzt vett fel, amitől olyan sápadt volt, mint a fal.
– Nem tudom. De tényleg kihagyna egy kis vásárolgatást ebédidőben a főnök pénzén? Judit, maga igazi nő, nem? Akkor meg?
Felnevetett.
A garázsban egészen felvidult, amikor meglátta a sportmercit.
– Ezzel jött?
– Ezzel. Egy barátom csajozós kocsija, kölcsönkértem ma estére, hogy megpukkadjon, aki csak látja. Hm?
– Úúúúúú.
Neki aztán érdemes volt kocsit szereznem. Olyan boldogan élvezte a kocsikázást, hogy egészen sajnáltam, hogy közel van a bolt.
Eszter irigy pillantásokat lövellt felém, amikor meglátta, micsoda gyönyörűséggel érkezem. Eszter leszbikus volt, az a fajta, aki – akárcsak én – megőrül a húsosabb nőkért. Nagyon hamar megtalálta a hangot Judittal, pillanatok alatt több vállfányi ruhával felfegyverkezve tűntek el a hatalmas bordó függöny mögött. Leültem a monitor mögé és élveztem a látványt. A biztonsági kamera ugyan szemcsés, fekete fehér képet adott, de mégiscsak most először láthattam valamit a testből. Eszter készségesen segítette le és fel a ruhákat Juditról. Mire végeztek, sikerült rátukmálnia az általam választott kobaltszín fehérneműt is. Vártam egy kicsit, hogy elmúljon a merevedésem, és visszakísértem Juditot az irodaházba. A kocsiban dudorászott, és mosolygott. Egészen lenyűgöző volt így.
Még sosem fordult elő, hogy öt előtt öt perccel már ne üljön az asztalánál. Ahogyan reméltem is, a női mosdó irányából érkezett. A ruha, amit Eszter értő szeme kiválasztott, kiemelte a haja sötét színét, formásan simult gyönyörű melleire és játékos leplet vont a teste köré. A tűsarkú kék színű cipellők kecsességet adtak a járásának. Elésiettem.
– Hölgyem, Ön gyönyörű!
A kézfejére hajoltam, hogy megcsókoljam. Közben volt időm meggyőződni róla, hogy a ruha finom anyagán mellmagasságban csipke nyomódik át, nem a megszokott vászonmelltartó. És igen, gyönyörű mellbimbócskák domborodtak középen, egészen halványan, de összetéveszthetetlenül.
Felegyenesedtem. Arca vöröslött.
– Ez a ruha… egy kicsit olyan…
– Frivol? – kérdeztem rá.
– Az. – nyögte ki megkönnyebbülten.
– Ez volt a cél. – emlékeztettem – Hogy megpukkadjon Gábor és az egész rosszmájú bagázs!
A gonosz csaló nevének említésére vissszatért belé a dac.
– Igaz! Hát, tőlem mehetünk!
A vacsora mesés volt. Ragaszkodtam hozzá, hogy egyetlen estére lemondjon a fogyókúráról, így rajongva nézhettem, ahogyan egyre tűnnek el a falatok a szájában. Élvezetet talált az evésben, kivirult, csacsogott. Néha hátrafordult.
– Ezek néznek! – igyekezett suttogva visongani.
– Én mondtam, hogy ez jó ötlet. – vigyorogtam magabiztosan, bort töltve a poharába. – Proszit!
Ivott, aztán evett, aztán ivott, közben gyöngyözve kacagott a rém rossz vicceimen. Tetszett neki, hogy a biliárdasztalnál összesúgnak.
– Szerinted is azt hiszik, hogy mi.. izé? – viháncolt.
A szemébe néztem, aztán a kezéért nyúltam és megcsókoltam az ujja hegyét.
– Azt hiszik. Ebben biztosak lehetünk.
– Ó, én, letegeztem…! – kapott észbe.
– Tragédia.
– De én nem akartam…
– Kár. Nekem tetszik.
– Ó, jó! Akkor, legyen mondjuk – felhúzta a vállait és elbiggyesztette az ajkát – legyen ma estére ez a stílus a mérvadó, jó? Elvégre én vagyok a nő, szóval felajánlom, tegeződhetünk!
Vetettem rá egy lapos oldalpillantást.
– Rendben, te vagy a nő! Proszit!
A vacsora utáni beszélgetést csak egyszer zavarták meg az irodista csajok. Összeszedték a bátorságukat és az asztalunkhoz jöttek jó szórakozást kívánni. Gina műfekete haját dobálva érdeklődött a további terveinkről, és hogy van-e kedvünk átkísérni őket egy táncos helyre. Nagyon rövid bőrszoknyát és valami flitteres topot viselt, amiben pontosan úgy nézett ki, mint egy szénné kokszolódott botsáska. Erős sminkje csak még jobban kihangsúlyozta használt szajha jellegét. Igyekeztem nem túlzottan feltűnően undorodni.
– Nagyon kedves ajánlat, de épp egy sikeres tárgyalást ünnepelünk, és továbbiakban is olyan kérdésekről kell beszélgetnünk, amiben csak Judit az illetékes. – hessentettem el magamtól.
Szinte extázisba esett a csalódottan távozó Gina hátának látványától.
– Fúúúú, ez nagyon nagy volt! – lelkesedett. – Totálisan besokkolt, hogy nem mászhat rád!
– Nem esetem a csaj. – mondtam közömbösen.
– Deeehogynem! – húzta el szót kissé szalonspiccesen – A pasik imádják az ilyen rámenős csajokat. Csinos, bevállalós! Mi kell még? A legtöbb pasinak semmi. Lábuk elé omlanak, aztán meg hagyják, hogy rajtuk taposson. – gesztikulált hevesen.
– Azért vagyunk néhányan, akik nem rajongunk a zörgő csontra biggyesztett szilikonlabdákért.
– Hát ja, elég mű a csaj. De a pasik rajonganak érte. Ha tudnád, hány srácnak volt már meg a cégnél! Remélem, egészséges…huhhhh – egy pillanatra elgondolkodott – Akkor neked nem is jön be?
Igyekeztem nagyon őszinte képet vágni. Valamiért a jóisten meg a genetika olyan arcberendezéssel áldott meg, hogy ezt mindenki megette.
– Nem.
– Nem?
– Nem.
Hallgatott egy sort, oldalra hajtotta a fejét, nézett, mintha a fejembe szeretne belelátni. Ez így, italtól kissé megcsúszva nem nagyon sikerülhetett neki.
– Homokos vagy?
A nekem szegezett kérdés úgy meglepett, hogy majdnem visszaköptem a bort a poharamba.
– Te jó ég, dehogyis!!!!
– Akkor?
– A normális nőket szeretem. Akikben megvan az a kis plusz. Tudod, akik a való életben is megállják a helyüket, nem csak fenékrázás közben.
– Ilyen nincs. – ellenkezett – Az, hogy egy pasi a normális nőket szeresse, csak a romantikus regényekben van. Tudom, én sokat olvasok ilyet. De a valóságban mindenkinek csak az kell, hogy negyven kilós legyen és az ágyban egy kúrógép.
Soha nem hallottam még trágárságot a szájából, szinte felnyögtem, olyan izgató volt. Kis félmosollyal lepleztem állapotomat.
– Azt hittem, az csak férfi lehet.
– Mi?
– Kúrógép.
– Jó, akkor ribanc. Gina egy igazi ribanc. Nincs igazam? Igazam van. – rábólintott a saját igazára és határozottan beleivott a poharába. – Egy kis fasszopó, de ma csúnyán rábaszott.
– Judit, azt hiszem, egy kicsit talán lassítanod kellene az iváson. – mondtam feddőleg.
– Ó – kapott a szájához – csúnyán beszélek, igaz? Nem szoktam inni.
– Gondoltam. Semmi gond.
– Sajnálom. – körbepillantott, mint aki most veszi észre magát. – Lehet, hogy most már haza kellene indulnom. Még jár ilyenkor a villamos.
– Ugyan, hazaviszlek. De ha maradni akarsz még…
– Nem, azt hiszem, kicsit sokat ittam, és talán kicsit sokat is beszéltem. Meg Gáborék is elmentek már. Ha anya észreveszi, hogy ittam, úh, nagyon dühös lesz.
Besegítettem az autóba, közben végigsimítottam a karján, egy óvatlan pillanatban a fenekén is. Egyre közelebb éreztem magam a célhoz. Csak nyugalom, nyugalom. Bekapcsoltam egy kellemes halk dallamot, és ráérősen, nyugodt stílusban vezettem. Néha rápillantottam. Fejét az ülésre biccentve pihent, szemei lecsukva. Néztem, ahogy a mellei emelkednek és süllyednek. El akartam veszni bennük.
– Anyám meg fog ölni. – fintorodott el még mindig lehúnyt szemmel. A határán volt a józanságnak és a részegségnek. Tetszett a hangjának karcossága, olyan volt most, mint egy jazzénekesé, kicsit füstös, kicsit vaskos, kicsit közönséges, nagyon izgató.
– Főzök neked egy kávét.
– A kocsiban? – nyitotta ki felém eső szemét.
– Nem. De a lakásom tökéletes kávézóhely.
– Attól kapna csak anyám idegbajt, ha megtudná, hogy egy idegen férfi lakásán voltam éjjel.
– Nem vagyok idegen, és én nem mondom el anyádnak. Sőt, ha akarod, a sajátomnak sem.
Nevetett. – Beszélgettek anyukáddal arról, hogy ki jár fel a lakásodra?
– Igen. Nem. Na jó, néha. Bár általában csak munkaügyben jönnek mások hozzám. Tárgyalások, amik nem annyira publikusak, tudod.
Tudta. Az asszisztensem volt.
Leállítottam a kocsit, kinyitottam előtte az ajtót. Nem mozdult, csak nézett rám. Megfogtam a kezét.
– Na gyere, ne marháskodj! Így nem küldhetlek haza a mamádhoz. Isteni kávét főzök!
Bizonytalanul lépett be a lépcsőházba, de a ragyogó felületek, az elegáns padlószönyeg és a portás meggyőzte.
– Húha, menő hely! Portaszolgálat is van!
– Igen, már észrevettem. – ütöttem el tréfával.
A lakásomba belépve azonnal elszállt minden gyanakvó gondolata. A nappali panorámaablakához lépett és a látványban gyönyörködött.
– Ez eszméletlen. Egyszer nekem is lesz ilyen! – körbefordult, mindent szemrevételezett.
– Tetszik?
– Naná, ki az, akinek nem? – ledobta magát a bőr kanapéra. A konyhába mentem, onnan kedvemre bámulhattam. Izgató volt, a fényes selyemruhában, kissé zilált hajával, duzzadt ajkain az úrafestett vörös rúzzsal.
– Mindjárt kész a kávé. Vagy valami elegánsabbat innál?
– Elegánsabbat? Igen! Egy ilyen helyen koktélt kellene szopogatni – tárta szét a karját kuncogva.
– Az is megoldható. Végülis, korán van még. Koktél, vagy pezsgő, aztán éjfélkor megszólal a gong, Hamupipőke hintója elsuhan, megkávézunk, hazaviszlek. Mit szólsz?
– Még sosem ittam koktélt. – bizonytalankodott.
– Akkor viszont nem is kétséges, mit kell tennünk!
Boldog mosollyal fogadta a koktélospoharat és a csavaros szívószálat.
– Aszta!
Betettem egy pörgős latin CD-t a hifibe, a dögös dallam betöltötte a teret.
– Hamupipőke, szabad egy táncra?
Táncoltunk, hamar áttüzesedett a ritmustól, gátlás nélkül ringatta a testét. Időnként megbillent magas sarkain.
– Vedd le a cipőd! – javasoltam.
– A cipőmet? – vihogott zavartan.
– Persze. Hamupipőke vagy, nem?
Nem győzködtem tovább, hanem a kanapéhoz vezettem és finoman erőltettem, hogy leüljön. Elétérdeltem, kicsatoltam a bokapántot és lesegítettem a lábáról. Volt az egésznek egy finom, erotikus hangulata, láttam, hogy elpirult zavarában. Kikapcsoltam a másik bokapántot is, és a másik cipőt is lesegítettem róla. Ezt a lábát már nem tettem le a padlóra, hanem gyengéden masszírozni kezdtem. Hálás sóhaj kíséretében csukódtak le a szemei, én pedig a masszírozást néha finom simításokkal váltottam fel. Először csak a talpán, aztán a bokáján, majd a vádliján is. Amikor befejeztem szó nélkül adta a kezembe a másik lábát, még mindig nem nyitva ki a szemeit. Már sokkal többször kalandozott fel a kezem a lábára, finoman gyúrtam a vádliját, aztán lassan, nagyon lassan megsimítottam a térdét. Nem reagált semmit, de el sem utasított. Megint masszíroztam, aztán újabb simítás a térdén, hátul, a hajlatban, aztán oldalt, és egy kicsit feljebb. Megremegett a lába. Újra megsimítottam. Újabb remegés. Visszatértem a vádlijára és a talpára. Kis csalódott szusszanással reagált. Vigyorogtam. Ez az, bébi! Simogattam a talpát, a lábfejét, a bokáját, két ujjal finoman végigsimítottam a vádliját és a combja belsejét. Halk sóhajjal nyitotta széjjelebb a lábait. Megcsapott az enyhe punciszag. Felizgult punci szaga. A farkam alig fért a nadrágomba. Közelebb hajoltam, és a nyelvemmel érintettem meg a combját a térde felett. Halkan felnyögött. Ujjaimat feljebb siklattam, ujjbegyem a selyembugyiba ütközött.
– Ne! – suttogta, kevés meggyőző erővel. Visszacsúsztattam a kezemet a térdére, most a nyelvem indult el. Erre már komolyabban reagált. Egyrészt egy gyors rándulással összezárta a lábát, másrészt felült és döbbent szégyenkezéssel nézett rám.
– Én nem… ! – mondta, maga sem tudva befejezni a mondatot.
– Te nem. Mi nem? – kérdeztem, szorosan mellé ülve, kényelmes csóknyi távolságban, az arcát simogatva. Szinte remegett a hangja, ahogyan folytatta.
– Én nem vagyok olyan lány!
– Milyen lány? – túrtam a hajába.
– Olyan.
– De olyan vagy.
Elkerekedett a szeme.
– Milyen?
– Izgató – fújtam bele a nyakába. Megborzongott.
– Én nem vagyok izgató – csattant a hangja elkeseredetten – Én kövér vagyok.
Megfogtam a kezét, mélyen a szemébe néztem, aztán a tenyerét a nadrágomra húztam. El akarta húzni a kezét, de nem engedtem. Pokoli finom érzés volt végre a keze a farkamon, legszívesebben rámarkoltam volna és mozogni kezdek.
– Szerinted én nem vagyok felizgulva tőled? – kérdeztem, vörösödő arcában gyönyörködve. Biztos voltam benne, hogy még sosem volt ilyesmi a hófehér kezében. Meg abban is, hogy a csillogó betűs romantikus regényeiben ennél különbeket is olvasott már.
Nagyot nyelt.
– De – bökte ki rövid habozás után.
– Látod. Ilyen hatással vagy rám. – hagytam, hogy elhúzhassa a kezét, elnyílt szájában gyönyörködtem, aztán finoman megnyaltam az alsó ajkát. Zihálni kezdett. – Ilyen hatással vagy rám ma este. – lassan lecsúsztattam az ujjaimat az arcán, nyakán, dekoltázsán, egészen a mellbimbókig, amik csodálatosmód meredeztek, szinte beleakadtak az ujjaim. – Ilyen hatással vagy rám mindig. Felizgatsz. Ott vagy körülöttem, gondoskodsz rólam, és közben ingerelsz a csábító idomaiddal. – Ujjaim összezáródtak a mellbimbó körül, finoman megsodortam. Élveztem, ahogyan kitör belőle a kéj hangja.
– Ugye tudod, mit akarok tőled?
– Igen – nyögte, miközben teste aprókat rándult, ahogy ujjammal mellbimbóit izgattam. Vártam, hogy kinyissa a szemét.
[Történetek]

Szex a kolléganőmmel

Bámulatos találékonyságot tanúsított a találkák szervezésében. Hol náluk, hol nálam, hol az ebédszünetben egy-egy percre futottunk össze egy-egy légyottra. Mivel folyamatosan a fejünk fölött lebegett a lebukás veszélye, mindig sietnünk kellett, de talán éppen e miatt is, rohadtul élveztem az egészet. Néha annyi időnk volt, hogy nekidőlt a falnak, és hátulról eszementen megkeféltem, néha meg csak leszopott a csodálatos szájával. Aztán egyszer alkalmunk adódott egy kicsit másra is. A lakásomat akartam kifestetni, és megjelent a férjével nálam, aki szobafestő volt. Nem kis zavaromra a munkára ajánlkoztak. Mivel nem mondhattam neki, hogy kefélem a feleségét, ezért kellemetlen az egész, belementem a dologba. Megegyeztünk a részletekben és hamarosan nekiállt a munkának. Nem lepődtem meg túlságosan, amikor megszólalt a mobilom. Természetesen ő volt.
– Szia, éppen ráérek. Nem találkozunk? – hallottam hamiskásan csengő hangját.
– Miért ne?
– Vegyél fel az ABC parkolóban, ott várlak.
Kimentettem magam a férjénél, és autóba pattantam. Már messziről észrevettem az út mellett. Lenge blúzt, és hosszú szoknyát viselt, nagyon jól nézett ki.
Mivel kollégák voltunk, még a kisvárosban sem volt gyanús, hogy beszáll mellém.
– Nem mehetünk hozzánk, otthon van a fiam. Tudsz valami jó helyet?
Miközben indítottam, már a lehetőségeken gondolkodtam. Halottam egy helyről, ahova szoktak hasonló céllal járni, mint most mi, és nem is volt messze. A hegyek felé vettem az irányt.
Mikor egy elhagyatottabb útszakaszra értünk, hirtelen oldalra dőlt, és fejét az ölembe hajtotta.
– Mit csinálsz?
– Nehogy már lássanak a kocsidban az erdő felé hajtani!
Hamarosan rádöbbentem, hogy nem csak a lebukásveszély motiválta, mert elkezdte simogatni a nadrágon keresztül a férfiasságomat.
– Hagyd abba, mert karambolozunk!
Válaszra sem méltatott, csak hamiskásan felnézett rám, majd lehúzta a sliccemet. Lassan elővarázsolta a farkamat, és oldalról elkezdte nyalogatni. Nem kellett sok idő, és teljes méretben meredeztem, és amikor teljes hosszában bekapta, és elkezdte szívni, akaratlanul is nyögdécselni kezdtem. Azt vettem észre, hogy az élvezettől jobban lenyomtam a gázpedált, és felgyorsultunk. Rájöttem, hogy ha nem akarok karambolozni, tényleg jobban kell figyelnem. Szerencsére hamarosan lekanyarodtunk az útról és egy kisebb kavicsos úton beértünk az erdőbe. A célunk egy kis tisztás volt, amit nem lehetett az útról látni, és nem szokott erre járni senki. Mikor megálltunk, ő egy pillanatra sem hagyta abba a szopást, feje egyre gyorsabban mozgott le-föl. Elkaptam a fejét, és leállítottam. Kiszálltunk és nekiszorítottam az autó oldalának. Hosszasan megcsókoltam, éreztem szájában a farkam ízét. Belemarkoltam a fenekébe, és egyre erősebben kezdtem simogatni, gyúrni. Másik kezemmel benyúltam a blúz alá, és mellét simogattam. Egyre gyorsabban vette a levegőt és kezdett nyögdécselni. Mikor félrehúztam a bugyiját, és benyúltam a nagyajkak közé, már teljesen nedves volt. Felhúztam a nyakáig a blúzt, és elkezdtem a melleit csókolgatni, majd bekaptam a mellbimbóját, és szívni, nyalogatni kezdtem. Bedugtam az egyik újamat a puncijába, és ki-be kezdtem húzogatni. Egyre hangosabban lihegett, majd hirtelen durván ellökött magától.
– Gyere, basszál már meg!
Egyetlen mozdulattal lehúzta a bugyiját, és bedobta a kocsi ablakán. A nadrágomat sem húztam le, csak a sliccen volt kidugva a farkam, de most nem vesztegettem az időt. Felhúztam a szoknyáját a dereka fölé, és beléhatoltam. Olyan nedves volt, hogy azonnal tövig benn voltam. Annyira be voltam indulva, hogy nem finomkodtam. Egyre hevesebb lökésekkel keféltem, miközben hallgattam egyre magasabb hangon kiadott kiabálását. Bár szerettem volna még tovább húzni, nem bírtam tovább. Óriási nyögésekkel élveztem el.
– Bocs, de nem bírtam…
– Nyugi – megsimogatta az arcomat. – Sétáljunk egyet.
Kézen fogott, és a tisztásról induló kis ösvény felé vezetett. Élveztem, hogy kézen fogva sétálhatunk, mert ezt soha nem tehettük meg nyilvános helyen. Semmiségekről beszélgettünk. Hamarosan azonban megállt.
– Nézd csak, ez a fa olyan mint egy fotel! – Mutatott egy kidőlt tőkére.
Igaza volt, valóban olyan volt, mint egy természet alkotta bútor.
– Ülj csak bele!
Belenyomott a székbe, majd az ölembe ült. Lágyan megcsókolt, nyelve felfedező útra indult a számban. Éreztem, hogy megint kezdek akcióra képes lenni. Ő is észrevette, és láthatóan ez volt acélja. Letérdelt elém, és újra szopni kezdett. Ezt egyszerűen nem tudtam megunni. Soha azóta se tudott senki akkora élvezetet okozni nekem a szájával, mint ő. Hamarosan felálltam, és megfordítottam, hogy háttal legyen nekem. Átkaroltam, masszíroztam a melleit, miközben csókolgattam a nyakát. Felhajtottam a szoknyáját. A bugyi még mindig nem volt rajta. Letoltam a nadrágomat, és óvatosan elkezdtem kefélni. Most szándékosan finom voltam, lassú, körkörös mozdulatokat tettem. Hamarosan meg lett az eredménye, egyre jobban kezdte élvezni. Nyögdécselni kezdett, fenekét nekiszorította a csípőmnek, átvette mozgásom ritmusát. Fogamat összeszorítva visszatartottam magam, mert ma nem így akartam elélvezni, megvolt a saját tervem. Benyálaztam a mutató ujjamat, és beledugtam a fenekébe. Egy pillanatra megmerevedett, majd még jobban kezdte seggét dobálni. Ujjamat elkezdtem a dugás ritmusára ki-be mozgatni, egyre gyorsabban, szinte megbasztam. Észrevettem, hogy közeledik az orgazmusa, és aztán vékony hangon nyöszörögve elélvez. Lágyan mozogtam még benne, mikor megkérdeztem:
– Seggbe dughatlak?
Még soha nem csináltuk így, de már régen szerettem volna. Tűnődve nézett vissza rám:
– Szeretnéd?
– Igen.
– Jó. De óvatosan, ott még szűz vagyok.
Kihúztam a farkamat, és a földig letolt nadrágom zsebéből elővettem az előre odakészített kézkrémet. A letolt gatyától nem tudtam lépni, majdnem elestem, nagy derültséget okozva neki. Én már alig vártam, hogy így is megdughassam. Előrehajolt, és ujjamra krémet rakva belenyomtam mutatóujjamat a fenekébe. A krém miatt könnyen becsúszott, be is dugtam teljesen. Elkezdtem mozgatni a kezem, tágítva egy kicsit a nyílást, miközben másik kezemmel a farkamat is bekrémeztem. Aztán végre odaillesztettem a seggéhez. Elkezdtem óvatosan nyomni befelé. Egy pontig nehezen ment, de aztán a záróizmokon áthatolva, a krémnek köszönhetően majdnem tövig becsúszott. Fölnyögött, láttam rajta, hogy fáj, de folytattam. Óvatosan mozogtam, miközben végre faszom tövig behatolt nyílásába. Nem bírtam tovább, és isten igazán elkezdtem dugni. Egyre gyorsabban mozogtam, élveztem hogy olyan szűk és forró a segge. Aztán éreztem, hogy valami megváltozott. Elkezdte fenekét mozgatni, és egyre hangosabban nyöszörögni kezdett, ami nála az élvezet egyértelmű jele. Én sem tartottam vissza magam. Feneke csattogni kezdett, ahogy nekiütköztem az egyre nagyobb iramban. Most már szinte kiabálva élvezett, és én se bírtam tovább. Nagyokat nyögve élveztem bele seggébe. Úgy kiszaladt az erő a lábamból, hogy majdnem elestem. Ő is úgy maradt, előrehajolva a fatönkre.
– Jó volt? – kérdeztem.
– Na mit gondolsz?
Összeszedtük magunkat, és visszamentünk az autóhoz. Kiraktam a városban, aztán boldog mosollyal indultam vissza a lakásomba, a férjéhez.
[Történetek]

Nyári flört

A barátommal nyaralás előtt szakítottunk. Nagyon ki voltam borulva, de nem akartam feladni a nyaralást emiatt. Így úgy döntöttem, hogy nem fogok sajnálkozni, és jól fogom érezni magam. Hát így is történt. A repülőjegyem egy jóképű fiú mellé szólt, akiről kiderült, hogy ugyan ott fog eltölteni egy hetet, ahol én. A szállodában még a szobáink is egymás mellett voltak. Csodálatosan találtunk egymásra, gyönyörű napokat töltöttünk együtt. Az utolsó napon, pedig testünk és lelkünk teljesen egyé vált.
Este mikor a szobámba kísért, és szeme mindent elárult, de azt hiszem az enyém is. Nem szóltunk semmit, mint kiéhezett oroszlánok estünk egymásnak. Csókjaink egyszerre voltak vadak, szenvedélyesek és érzékiek. Testemet rögtön feltüzelte a pár pillanatnyi nyelvkardozás. És mikor simogatni kezdett, egyszerre futott végig rajtam a hideg és a forróság. Hamarosan kihámoztuk egymást ruháinkból, az ágyra fektetett, és csókolni kezdte minden porcikámat. Először nyakszirtemet kezdte csókolni, és eközben pedig mellbimbóimat cirógatta. Forró ajkaival és nyelvével egész testemet végigkényeztette.
Mellbimbóim már csúcsosan álltak, fogaival meg nagyon finoman harapdálta. Majd ujjaival lefele kalandozott, szeméremajkaim felé. Kitapogatta csiklómat, és apró simogatásokkal izgatta, ujjhegyeivel pedig körözött rajta. Testem teljesen fel volt tüzelve, csípőm pedig vad táncot lejtett. Majd nyelvével is feltérképezte a terepet. Először belenyalt köldökömbe, amitől azonnal a gyönyörök szigetén, majd mikor elérte csiklómat, és végül belenyalt nedves puncimba, azonnal az élvezetek tetőfokán voltam. Testem megremegett, hangosan felnyögtem, majd a kéj teljesen elöntötte testem, és szabályosan beleúsztam a csodába. Percekig csak elpilledve feküdtem az ágyon, teljesen önkívületi állapotban éreztem magam, megszűnt körülöttem az egész világ.
Csak arra eszméltem, hogy valaki az arcomat cirógatja, és csókokkal borítja el. Én is viszonozni akartam azt a gyönyört, amelyben ő részesítettem engem, ezért egész testét csókokkal borítottam el. Mellkasánál kezdtem, majd egyre lejjebb haladtam, míg végül el nem értem, már ágaskodó bársonykígyóját. Először nagyon finoman kezdtem el ízlelgetni, úgy nyaltam körbe-körbe makkját, mintha egy óriási eperfagylaltot nyalnék tele gyümölcsdarabokkal. Miközben nyelvemmel kényeztettem, ujjaimmal golyóit masszíroztam. Mikor megláttam első örömnedveit, azonnal felbátorított, és a hatalmas dákó egy az egybe eltűnt ajkaim között. Olyan hevesen szoptam, ahogy csak tudtam, még levegőt is alig tudtam venni. Mikor már érezte, hogy a kéj az ő testét is kezdi elönteni, fejemet megállította, és felém kerekedett.
Fölém hajolt, és egészen óvatosan belém vezette hatalmas kéjdorongját. Amilyen finomsággal belém hatolt, olyan finomsággal kezdett el mozogni bennem. Nagyon élveztem, ahogy merev dákója ki-be mozgott bennem. Éreztem, hogy testemet újra elönti a forróság, és a hullámokban rám törő élvezet teljes hatalmába keríti a testemet. Testem apró villanások szaladtak át, és hangos nyögések közepette átéltem a gyönyört újra. Majd partnerem testén is megjelentek az első gyöngyöző izzadságcseppek. Egyre hevesebben kezdett el bennem zakatolni, majd testünk teljes összhangban mozgott, és beteljesülésünk tetőfokán telelövellte meleg nedűjével forró bensőmet. Mikor magunkhoz tértünk, mindketten úgy éreztük, ez a csoda koronázta meg az együtt töltött csodálatos egy hetet…
[Történetek]

Magda naplója 4

Több mint egy éve kezdődött az édeshármas közöttünk. Ahogy telt az idő, és ahogy jobban megismertem mindkettőjüket, annál inkább tetszett és izgatott a helyzet. Teljesen elmúlt minden tabu, minden szégyenérzet, megszűntek a vádaskodások saját magammal szemben, teljesen átengedtem magamat ennek az egyidőben meghitt és kéjes érzésnek, a hármas nyújtotta gyönyöröknek és azoknak az orgazmusoknak, amelyeknek a létezéséről nem is tudtam, egészen 40 éves koromig. Már nem éreztem semmiféle lelkiismeret furdalást, amiért rendszeresen megcsaltam a férjemet, csak arra vigyáztam, hogy ne derüljön ki a titkos kapcsolatom. Munkámnak köszönhetően, éjszakai műszak, hétvégék, stb., nem volt nehéz alkalmat találni az együttlétekre, a férjemnek nem volt feltűnő, ha pl. nem voltam otthon éjszaka, úgy tudta, hogy dolgozom. Azonkívül ő is sokat volt távol, ugyancsak a munkája miatt.
Egy problémám azért mégis volt, egyre kevésbé igényeltem a férjemmel való szeretkezést. A „recept” ugyanaz volt mindig. Amikor kedve volt hozzá, simogatni kezdett. Mindig a combjaim között kezdődött és ott is ért véget… sajnos nagyon hamar. A melleimhez szinte hozzá sem nyúlt, pedig engem rendkívül izgatott volna. Legtöbbször nem tudtam eléggé bemelegedni, ő már bennem volt. Mindig úgyanabban a pozícióban, én a hátamon, széttárt lábbakkal, ő rajtam. 2-3 perc szuszogás, utána egy kis spricc, legtöbbször belém, aztán jöhetett a tv.
Úgy éreztem nagyon megromlott a minőség, mármint a szeretkezéseink minősége. Elképzelhetőnek tartom, hogy az egyik magyarázata, oka éppen az volt, hogy én is tartózkodóbban, néha lehet hogy kifejezetten unottabban fogadtam a közeledéseit, ami miatt a párom is csak a minimálist adta magából, és meg sem próbálta érdekesebbé tenni a szeretkezéseinket.
Eljutottam oda, hogy már egyáltalán nem volt orgazmusom vele, sőt néha még csak fel sem izgultam. Három hete nem találkoztunk hármasban, ami már csak ezért is furcsa volt, mert az utóbbi időben szinte minden héten egyszer találkoztunk. Ildikónak rengeteg dolga volt, szinte az egész napot a munkahelyén töltötte, Tamás pedig egy hétig Budapesten volt a húgánál, utána pedig a költőzéssel volt elfoglalva. A lakás, ugyanis amiben lakott, bérelt lakás volt. A válást követően rendeződtek a dolgai, elosztották mindazt, ami közös volt, ő pedig egy új lakást vásárolt magának. A férjem is szabadságát töltötte. Évek óta nem volt szabadságon, legfeljebb csak 2-3 napot, most pedig majd 3 hétig otthon ült. Így hát kénytelen kelletlen három hetes szünetet tartottunk, aminek már nagyon éreztem a hatását. Nagyon örvendtem, amikor megtudtam, hogy a párom a következő hetet már nem tölti otthon, visszamegy dolgozni.
Csütörtök este volt, a férjem a híreket nézte, a lányom a számítógép előtt ült a szobájában, én pedig a vacsorát készítettem elő, amikor megcsörrent a telefonom. Ildikó hívott. Már majdnem egy hete még telefonon sem beszélgettünk.
– Mit csinálsz édesem? – csicseregte a telefonba
– Egyedül vagy, vagy van még valaki a közeledbe? – kérdezte, mivel sejtette, hogy nem vagyok egyedül otthon.
– Most éppen igen-válaszoltam halkan és a gyomrom remegni kezdett, reménykedtem, hogy nemcsak azért hívott fel, hogy megkérdezze, mit csinálok.
– Csinálj magadnak szabadidőt szombat estére – folytatta a barátnőm. -Tamásnak szülinapja lesz, na meg fel kell avatni az új lakását.
– Huha ez igen – örvendeztem a telefonba.
– Ja, és gondolom nem kell mondjam, hogy már nagyon jól esne valami… – barátnőm célozgatásaink megvolt az eredménye, tudtam mire gondol.
– Igen, jó volna – válaszoltam óvatosan, nem szerettem volna, ha valaki véletlenül is meghall valamit, ami gyanúsnak tűnhet, végül is a férjem a közelben volt.
A találka meg volt egyezve, most már csak a szabadidőt kellett valahogy megoldanom. Másnap felhívtam az egyik kolléganőmet, akit nem sokkal ezelőtt helyettesítettem, és megkértem, hogy szombat este menjen be helyettem. A férjemet pedig emlékeztettem arra, hogy szombaton éjjel dolgozom.
Szombat este fél hétkor kiléptem az ajtón és elmentem, a férjem tudta szerint munkába. Ildikó a kb. 150 méterre levő parkolóban várt rám. Az ajándékot már megvette, egy nagy csokor virágot és egy üveg skót whiskyt. Tamás szerette a whiskyt, bár egyáltalán nem volt nagy piás.
A kis Opel elhagyta a város központját, kifele haladtunk a városból, amikor Ildikó betért egy kis utcába. Egy új lakónegyed volt, csak pár éve kezdtek építkezni a városnak ezen a részén. Sötét, döcögős kátyús úton haladtunk, az utca mindkét felén több félkész házat, néhol pedig üres telkeket láttam. Körülbelül a házak felén látszott, hogy már laknak bennük. Egy kis ház elé értünk, Ildikó egyenesen behajtott a nyitott kapun, majd beállt a még ajtó nélküli garázsba. A Tamás autója is a kis udvaron volt. Felgyúlt egy égő az ajtó előtt, Tamás észrevette, hogy megérkeztünk.
Miután beértünk a házba, mosolyogva csókolt meg mindkettőnket. Szemügyre vettem az új lakását. Egy kis előtér, ahonnan egyik felöl egy kis konyhába, a másik felöl pedig a nappaliba léphettünk be. Nagy, legalább 30 négyzetméteres nappali volt, ahonnan egy ajtó vezetett a hálószobába egy másik pedig a fürdőbe.
Nekem a nappali tetszett a legjobban. Hatalmas világos barna bőr kanapé, ugyanolyan színű nagy bőr fotelek, kerek üveges kávézó asztalka, egy hatalmas könyvespolc, tele könyvekkel, egy masszív íróasztal, és a falon egy nagy plazma tv. A majdnem földig érő ablakokat vastag sötétítők takarták el. Tamás nemcsak új házat vásárolt, hanem teljesen kicserélte a bútorzatot is.
Miután megcsodáltuk a lakást, Tamás vacsorázni invitált minket. Ő készítette a vacsorát, meglepett, hogy milyen jól főz. Utána pedig a nappaliban helyezkedtünk el, házigazdánk bort es whiskyt töltött, bár én egyáltalán nem vagyok híve a whiskynek, de ez alkalommal nagyon jól esett, Miután megbeszéltük az elmúlt három hét eseményeit, Ildikó diszkréten intett és mindketten bevonultunk a fürdőszobában. Előzőleg megbeszéltük, hogy szerzünk Tamásnak egy kis meglepetést. Barátnőm magával hozta az én ruháimat is, mivel én nem mertem megkockáztatni, hogy otthon tartsam, ahol a férjem esetleg megtalálja. Mindketten átöltöztünk. Egy nagyon szűk, testhez álló, majdnem teljesen átlátszó, fekete ruhát vettünk magunkra, ami alig ért a fenekünknél lennebb. Megnéztem magam a nagy, földig érő tűkörben. a szűk ruha kiemelte telt, gömbölyű formáimat. Megtapogattam nagy, telt melleimet, és megállapítottam, hogy lehetnének egy kicsit feszesebbek. Fenekem izgatóan domborodott a fekete ruhába, az Ildikóéhoz képest telt combjaim között izgatóan sötétlett a punci szőrzetem alkotta háromszög. Ildikó mellettem állt, ruháját igazgatta. Formás, az enyémhez képest jóval kisebb popsija izgatóan rajzolódott ki a ruha átlátszó anyagán, mellbimbói pedig szinte kiszúrták a fekete ruhát.
Mosolyogva paskolt bele a fenekembe.
– Őrjítően nézel ki – mondta és kezét egy pillanatig a fenekem felejtette.
Tamás kikerekedett szemekkel nézett minket.
– Na, hogy tetszik? – incselkedett vele Ildikó, miközben párszor megfordult, megmutatva a férfinak izgató popsiját is. Nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy megértsük, hogy Tamásnak mennyire tetszünk, az arca mindent elárult.
– Emlékezetessé akartuk tenni a 46. születésnapodat – súgtam a fülébe, majd egy csókot nyomtam a még mindig ámuló férfi szájára, majd leültem Ildikó mellé a kanapéra, és hogy még jobban sokkoljam Tamást, megsimogattam a barátnőm frissen borotvált punciját. A férfi türtőztette magát, nem ugrott ránk egyből. Leült velünk szembe és a példánkat követve rágyújtott, majd megszólalt:
– Szóval emlékezetessé akarjátok tenni a születésnapomat…
Kíváncsi voltam mire gondol, mit szeretne, vártam a folytatást-igen, ma bármit kérhetsz-mondtam mosolyogva.
Tamás egy pillanatig gondolkodott az ajánlatunkon, majd megjegyezte:
– Oké, majd lesz egy óhajom, de most még nem mondom el.
Ildikó példáját követve, enyhén szétnyitottam a combjaimat, hadd lássa az ünnepelt a puncimat, tudtam, hogy nagyon izgatják az ilyen helyzetek, akárcsak engem, én már nagyon fel voltam izgulva. A hatás nem maradt el, Tamás ledobta magáról a nadrágot, és húzogatni kezdte a farkát. Azota tudom, hogy a maszturbáló férfi látványa izgat, amióta elkezdődött ez a háromszög. Most is éreztem, hogy még jobban benedvesedek a látványtól. Ildikó lennebb csúszott a kanapén és még fennebb húzta a ruháját, szőrtelen pinájával ingerelve a szeretőjét. Másik kezével a ruhám pántját húzta le, egyik mellem kibuggyant a ruhából. Segítettem neki, lehúztam a másik pántot is, Végigsimítottam dús, de kissé lágy melleimet, megnyálaztam a meredező bimbókat. Tamás felállt a fotelből, odajött hozzánk. Meredező farkát a barátnőm puncibejáratához igazította. Ildikó halkan, nyöszörögve kérte-dugjál meg édesem. Belehatolt a barátnőmbe, pumpálni kezdte csinos punciját, én mellettük simogattam magam.
Amikor kihúzta a farkát Ildikóból, odahajoltam, és szopni kezdtem. Vissza akarta tenni de nem engedtem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, letérdeltem Ildikó elé, és nyalni kezdtem a punciját. Eddig még soha nem csináltam ilyent, mindig csak ő csinálta nekem, én legfeljebb csak simogattam vagy ujjaztam őt. Az utóbbi időben viszont többször is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én is nyalnám őt. Érdekes, kellemes íze volt, a Tamás nedvei keveredtek a barátnőm intim nedveivel. Ildikó felnézett és hangosan felnyögött, nagyon izgatta, hogy én nyalom a punciját. Néhányszor megemlítette, hogy nem bánná, ha ez megtörténne, de eddig valahogy nem jött össze. Beletúrt a hajamba, és maga felé húzott. Szeméremajkait nyaltam, ujjaim ki-be mozogtak a nedves pinába.
– Nyaljad édes… imádom, amikor nyalsz-biztatott elfojtott hangomon.
Tamás mögém térdelt, jobban széttártam a lábaimat, vártam, hogy belémhatol, de nem tette, előbb hátulról nyalt bele a szétnyíló vaginámba. Ujjaim helyett a nyelvemet dugtam Ildikó szűk lyukába, ki-be mozgatva izgattam. Hallottam kéjes sóhajait, amitől megduplázódott az én izgalmam is. Tamás már a popsilyukamat nyalta, elképesztően izgató volt. Kis idő múlva éreztem, hogy valami szétfeszíti a fenekemet, benyomta egy ujját, óvatosan, de határozottan. Egy kicsit mintha fájt volna, de az izgalmam erősebb volt. Különben is azt ígértük a férfinak, hogy ma minden vágya, minden kérése teljesülhet. Mögém térdelt és miközben a popsimat izgatta, hatalmas farkát belémnyomta, és pumpálni kezdte a pinámat.
Ildikó lefele tolta a fejemet.
– Nyaljad a popsimat is – kérte szinte síró hangon.
Nem fogtam vissza magam, belenyaltam a popsijába is, nyelvem fürgén izgatta szűk izomgyűrűt. Tudtam, hogy a barátnőm szereti ezt, egyszer elmesélte, hogy Tamás megkefélte a popsiját. Mind a hárman hangosan lihegtünk, nyögtünk. Kértem Tamást, hogy dugjon keményen, közben az Ildikó fenekét ujjaztam. Aa férfi hangosan szuszogott mögöttem, Ildikó pedig, lábait maximálisan szétvetve kérlelt-dugjad a popsimat édes.
Már nem volt sok hátra, hogy elélvezzek, amikor Tamás hirtelen abbahagyta. Meg akartam fordulni, de nem engedte. Újra belenyalt a fenekembe, benyomta ismét az ujját, majd még egyet. Nem volt kellemetlen, nagyon fel voltam túrázva. Kis idő múlva viszont éreztem, hogy valami sokkal nagyobbat nyom belém. Rájöttem, hogy a popsimat akarja megkefélni. Őszrezdültem, de lecsendesített:
– Ne félj, ha nem jó abbahagyom.
Próbáltam ellazítani az izmaimat, de még így is fájdalmat okozott. Lassan nyomta belém a farkát, éreztem, hogy szétfeszít, karóba húz. Visítottam és rángatóztam alatta, de nem próbáltam meg kiszabadulni. A fájdalom mellett egy eddig ismeretlen kéjes érzés töltött el. Lassan mozgott bennem, már nem tudtam Ildikó puncijára koncentrálni, hangosan sikoltoztam, éreztem, hogy teljesen bennem van a hatalmas fasz. A fájdalom helyét a gyönyör vette át. Döfései ritmusára himbálóztak a melleim. Már nem tudtam melyik világon élek, a gyönyör teljesen elborította az agyamat. Ildikó visszahúzta fejemet a combjai közé. Eszeveszetten nyaltam a lucskos pináját, a vastag fasz pedig észveszejtő élvezetet okozva csúszkált ki-be a telt, férjem szerint kissé kövér fenekembe… de hát mit tud a férjem ezekről a dolgokról…
Az orgazmus egy cunamihoz hasonlított, mindent elsöpört, úgy sikítoztam, mint még soha. Azt sem vettem észre, hogy Ildikó kevéssel azelőtt elélvezett a nyelvcsapásaim hatására. Rázkódtam, remegtem, dobáltam a csípőmet, nagyon hangosan sikongtam:
– Baszd meg a seggemet, dugjál szét… ahhhh… nem bírom tovább… kefélj meg… oohhhh…
Majd elernyedt a testem. Még éreztem, hogy a vastag dorong rángatózni kezd, Tamás hatalmasat élvezve spriccelt a szűk popsimba, magamba éreztem a forró gecit.
Több mint egy óra kellett, hogy helyrejöjjek. Ildikó és Tamás már egy ideje egymást falták, majd Tamás hátradőlt a kanapén, barátnőm pedig beleült a meredező farokba. a férfi úgy mozgatta filigrán női testet, mint egy babát, benyúlt a feneke alá és le fel csúsztatta a farkán Ildikót. Néztem, ahogy a kőkemény farok becsúszik a szűk popsiba. Letérdeltem eléjük, és újra nyalni kezdtem a barátnőm szétnyíló pináját. Ildikó magán kívül sikítozott, én pedig éreztem, hogy most jó volna, ha valaki betenné nekem is hátulról… Érdekes módon arra gondoltam, hogy őrülnék, ha most a férjem dugna hátulról.
Eddig még soha nem jutott ez eszembe, amikor hármasban csináltuk, a férjem valahogy nem jött be a képbe.
Ildikó és Tamás majdnem egyszerre élveztek el. Barátnőm popsijából sűrű fehér folyatok csordogált ki, végigömölve a combjai hátsó felén, ő pedig levegő után kapkodva próbált magához térni. Hosszasan csókoltam meg mindkettőjüket, hálás voltam ezért az egyedülálló élményért.

Sarka Kata mellbimbói feszültek

sarka_kata_melleBefutott a kifutón Sarka Kata. Egykoron vele csalta Hajdú Bálint Antóniát. Hajdú Péter felesége mellett csak epizodista volt a többi fellépő a Covergirls gyönyörű hírességeket felvonultató divatbemutatóján. A kismamát olyan ováció fogadta, mintha nem is lett volna rajta ruha, miután termékenységi istennőket idéző keblei önálló életre keltek, bimbói peckesen húzták ki magukat a reflektorfényben.
Hatalmas érdeklődés mellett mutatták be a Karsai Zita, Dukai Regina, Bódi Sylvi, Horvát Éva és Zimány Linda által tervezett ruhákat Budapesten. Több száz vendég volt kíváncsi a kreációkra, de a silány szervezés miatt csak néhány szerencsés meghívott férkőzhetett a kifutó közelébe.
Kata mellett közel egy tucat celeb is kifutóra vonult: Szorcsik Viki, Ada, Kisó, a Hooligans, Csepregi Éva, Komár László mellett az önkéntes száműzetésbe vonult Galambos Dorina, valamint a színpadi mozgásban kihívásokkal küzdő Hien is bemutatott egy-egy ruhadarabot. Tovább a teljes cikkre

Sarka Kata mellbimbóival domborított

sarka_kata_melleBefutott a kifutón Sarka Kata. Egykoron vele csalta Hajdú Bálint Antóniát. Hajdú Péter felesége mellett csak epizodista volt a többi fellépő a Covergirls gyönyörű hírességeket felvonultató divatbemutatóján. A kismamát olyan ováció fogadta, mintha nem is lett volna rajta ruha, miután termékenységi istennőket idéző keblei önálló életre keltek, bimbói peckesen húzták ki magukat a reflektorfényben.
Hatalmas érdeklődés mellett mutatták be a Karsai Zita, Dukai Regina, Bódi Sylvi, Horvát Éva és Zimány Linda által tervezett ruhákat Budapesten. Több száz vendég volt kíváncsi a kreációkra, de a silány szervezés miatt csak néhány szerencsés meghívott férkőzhetett a kifutó közelébe.
Kata mellett közel egy tucat celeb is kifutóra vonult: Szorcsik Viki, Ada, Kisó, a Hooligans, Csepregi Éva, Komár László mellett az önkéntes száműzetésbe vonult Galambos Dorina, valamint a színpadi mozgásban kihívásokkal küzdő Hien is bemutatott egy-egy ruhadarabot. Tovább a teljes cikkre