Tilos a szerelmünk, de őrült és szenvedélyes

Soha ilyen finom, mégis erőteljes szenvedélyt nem éreztem korábban, soha, senkire nem vágytam annyira, mint arra az idegen férfira, akinek még az arcát sem láttam, akivel egyetlen szót sem beszéltem, akiről semmit sem tudtam.
Különösebben nem szerettem a bulikat, ezért eléggé tartózkodóan fogadtam, amikor a húgom, Ági szólt, hogy a vőlegénye, Péter munkatársa bulit rendez, és szívesen várnak minket is Zolival. A végén kénytelen-kelletlen mégis igent mondtam, mert Zoli, a párom szerint otthon ülővé váltam, de mindig nehezen találtam fel magam új, ismeretlen társaságban.
– Gondolj bele, csak Ágit és Pétert ismerjük majd…
– Réka, ne izgulj folyton! Majd akkor új emberekkel ismerkedsz meg. Inkább állj nyitottan ezekhez a bulikhoz – puszilt meg Zoli.
– Jó, de ha Péter kollégái is olyan unalmasak, mint ő maga, akkor ígérd meg, hogy korán lelépünk – kértem, és ő mosolyogva bólintott.
Úgy indult az összejövetel, ahogy elképzeltem. A társaság fele nem is ismerte egymást, erőltetett témák, erőltetett nevetgélés. Zoli persze gyorsan feltalálta magát, Péter kollégáival mindenféle extrém sportokról beszélgetett, én pedig jobbára Ági és Péter mellett álldogáltam. Tulajdonképpen csodálkoztam a húgomon, amiért már három éve kitartott Péter mellett. A fickónak jó a humora, szereti a sportot, de különösebben nem volt vagány, sem jóképű, pedig Ágit mindig a különösen jó kiállású, kicsit megbízhatatlan pasik vonzották. Ezért volt teljesen meglepő számomra, amikor fél éve megtartották az eljegyzésüket. Ági reklámügynökséget működtetett, kreatív volt és nem tudott megülni a fenekén, Péter pedig közgazdászként valami jó unalmas munkahelyen dolgozott.
Svédasztal volt, a vacsora után odasodródtam Zoli mellé, hogy a fülébe súgjam: felőlem akár le is léphetünk. Ő visszasúgta, hogy legalább fél órát még bírjak ki… Zoli ott állt a nappaliban, a helyes kis bárpultnál (a házigazda erre volt a legbüszkébb), majd felült a legszélső bárszékre. Én elmentem a mosdóba, és pont végeztem, amikor vaksötétbe borult a lakás… Alig találtam vissza a nappaliba, a kezemmel kellett kitapogatnom az utat. A fal mellett haladtam, elmentem néhány nevetgélő ismeretlen mellett, mire a bárpulthoz értem. A kezemmel kitapogattam, hol lehet a legszélső bárszék, és hozzáértem Zoli térdéhez. Nem láttam őt, csak a testét éreztem, mert koromsötét volt.
Csók az idegennel: Odaléptem hozzá, magához húzott, először talán félve, aztán olyan szorosan, hogy úgy éreztem, belém szorul a levegő. Átsuhant egy furcsa képzet az agyamon, de nem tudtam igazán realizálni, mert azonnal megcsókolt. És én azonnal tudtam, hogy nem Zoli érinti a nyelvével annyira érzékien a számat. El kellett volna szakadnom tőle, de beleolvadtam a karjába, a csókjába, nem törődve azzal, hogy felgyulladhat a villany. Úgy éreztem, azonnal kigyullad, lángra lobban a testem, a bőrömön felborzolódtak a pihék, a gerincem fölött fura bizsergést éreztem, és szenvedélyesen viszont csókoltam az idegent.
Halványan éreztem a kölnije illatát, a bőrömön a bőrét, éreztem a csókját, ami olyan szenvedélyes, olyan forró és olyan finom volt, amilyent addig sosem éreztem. Közben sejtettem, hogy bármelyik pillanatban visszajöhet az áram, hallottam, ahogy körülöttünk emberek nevetgélnek, valahol az előszobában mintha öngyújtó lángja villant volna, de én egy másik világban jártam. Hihetetlen volt, de egy vadidegennel csókolóztam, és valahol azt is tudtam, hogy – ha megtehetném – azonnal az övé lennék. Vágytam rá, hogy érezzem a kezemmel, milyen megérinteni a hátát, a hasát, a mellét…
Mélyen lélegeztem, és alig tudtam visszafogni magam, hogy ne nyögjek fel, amikor ajkával beszívta az ajkamat, mintha teljesen magába akarna szippantani. Mielőtt még teljesen elveszítettem volna az eszemet, egy utolsó eszméletre téréssel a végső ájulás előtt eltoltam magamtól és odébb léptem. Kihátráltam a nappaliból, arra, amerre az öngyújtó lángja villanhatott korábban, és éreztem, hogy nem vagyok teljesen magamnál. Soha ilyen finom, mégis erőteljes szenvedélyt nem éreztem korábban, soha, senkire nem vágytam annyira, mint arra az idegen férfira, akinek még az arcát sem láttam, akivel egyetlen szót sem beszéltem, akiről semmit sem tudtam.
A mosdó felé botorkáltam, és mire megtaláltam a kilincset, már fel is gyulladt a villany. Gyorsan beléptem a kicsiny helyiségbe és belenéztem a tükörbe. Furcsa, de elég vállalható képet láttam. Csillogott a szemem, mintha csak könnytől lenne ilyen fényes, az erős csóktól kipirult a szám, az arcom. Legalább két percig folyattam a csuklómra a hideg vizet, mielőtt elhagytam volna a mosdót. Össze kellett szednem magam, leginkább gondolatban, mielőtt újra elindultam a nappali felé.
Ki lehetett az a férfi?
A hideg rázott, borzongtam, amikor arra gondoltam, most majd meglátom, ki volt az a férfi, aki ilyen ismeretlen érzéseket, ilyen szenvedélyt tudott egyetlen érintés után előcsalogatni belőlem. Nagy levegőt vettem – és beléptem. A bárpultnál néhány lány ácsorgott – és a három bárszék szabad volt. Csalódottságot éreztem.
– Csakhogy előkerültél – fogta meg a karomat hátulról Zoli.
– A mosdóban voltam…
– Elég durva volt ez az áramszünet, hát nem fura, ma már szinte senki nem gondol arra, hogy gyertyával is lehetne világítani?
– Nagyon fura – feleltem szórakozottan, és a szememmel az ott lévőket pásztáztam. Vajon ki lehetett a titokzatos idegen? Már nem volt kedvem hazamenni, inkább meg akartam fejteni a rejtélyt. Az nem lehet, hogy ez a találkozás egyetlen alkalomra szólt! Szemekre, pillantásokra vadásztam, ugyanolyan csillogó szempárra, mint az enyém, de nem jártam sikerrel. Ágival, Péterrel többször összeakadt a tekintetünk, de olyan férfi nem volt, aki ugyanazt a feszült kíváncsiságot sugározta volna, mint ami bennem volt. Végül hazamentünk, még Ágiéktól sem búcsúztunk el.
Attól kezdve gyakran ébredtem arra az éjszaka közepén, hogy álmomban egy titokzatos férfival szeretkezem, aki az arcát mindig eltakarta előlem. Lassan úgy éreztem, hogy kezdek megbolondulni, mert ez a kép már napközben is előjött, és már munka közben is arra az idegenre gondoltam. Megfordult a fejemben, hogy szólok a húgomnak, térképezze már fel, kik voltak ott a bulin, de meglehetősen furcsa lett volna ez a kérés. Sokat tépelődtem, végül úgy döntöttem, elmondom Áginak, mi történt velem azon a bulin.
Este, munka után szaladtam fel a húgom lakásába. Ági ajtót nyitott, megpusziltam és elindultam befelé. Péter a nappaliban ült, laptoppal az ölében, felnézett rám, elmosolyodott, letette a laptopját az asztalra és felállt.
– Helló, Réka, a buli óta nem is találkoztunk – mondta. – Jól éreztétek magatokat? – kérdezte, miközben hozzám lépett, hogy puszit adjon.
Már éppen válaszolni készültem, amikor belém szorult a szó. Ahogy a bőre a bőrömmel érintkezett, úgy éreztem, mintha elektromos viharba kerültünk volna. Szinte láttam, ahogyan pattogtak körülöttünk a szikrák, és az egész testemen végigfutott a sürgető szexuális vágy. Ezt csak fokozta az alig érezhető, mégis felismerhető illat. A kölnije. A bőre. A szája az arcomon.
Mintha lassított filmfelvétel lett volna, mintha percekig tartott volna, amíg két puszit adtunk egymásnak, holott az egész csupán két-három másodpercig tarthatott, de én akkor már bizonyosságot éreztem. A szemébe néztem, és láttam, ahogy kitágul a pupillája. Biztosan tudtam, hogy ő is ezekben a másodpercekben jött rá, kit ölelt olyan szenvedélyesen azon a bulin. Zavart, kíváncsiságot és – bármilyen furcsa is – erőteljes szexuális vágyat éreztem. Álltunk ott, néztük egymást, hitetlenül, kívánva, csodálkozva, szenvedélyesen, zavartan.
Aztán valamit nyögtem a buliról, Áginak is mondtam valamit, már akkor sem tudtam, hogy mit, és utána végképp nem emlékeztem rá, mint ahogyan arra sem, hogy miről beszélgettem velük legalább egy órán át, csak arra, hogy mielőbb el akartam tűnni, ám Péter tekintetétől mégsem tudtam igazán szabadulni.
Döbbenetes felfedezés: Zavarom csak fokozódott, amikor eljöttem tőlük. Mit tegyek? Azonnal el kell felejtenem azt az éjszakát, azt az ölelést, azt a csókot… Csakhogy nem tudtam kiverni a fejemből. Éjszakánként már volt arca annak a férfinak, akivel álmomban szeretkeztem, a munkahelyemen jobbára csak álmodoztam róla, hogy felhív. Persze tudtuk egymás számát, de én nem hívhattam őt, meg aztán ő a húgom vőlegénye, nekem pedig ott van Zoli… Aztán Péter egyszer csak rám csörgött, mondván, szeretne elkérni Zolitól egy DVD-t. Megígértem neki, hogy másnap beadom hozzájuk, de azt mondta, hogy inkább találkozzunk munka után.
Amikor beléptem a kávézóba, és megláttam, ismét átjárta a bőrömet a forróság és a vágy. Letettem az asztalra a DVD-t és nem szóltam. Ő is csak annyit kérdezett:
– Mi ez közöttünk?
– Ösztön. Vágy. Kémia – csúszott ki a számon, és csak néztem őt.
Nem tudom, mennyi idő alatt értünk a lakására, nem tudom, elhangzott-e egyetlen szó is közöttünk az odavezető úton, de azt tudom, hogy valósággal felgyulladt, egymásba olvadt a testünk az ágyban. Figyelmes volt, erotikus, szenvedélyes, és sosem éreztem még olyan, az egész testemre, és szinte az agyamra is kiterjedő kéjt, mint amikor Péter magáévá tett.
Csak utána kezdtünk beszélgetni. Simogattuk egymás testét, csókoltuk egymást, és elmeséltük, miként éltük meg az „egymásra ébredést”, hogy ilyen vágyat egyikünk sem érzett még… És ahogy beszélgettünk, azt kezdtem érezni, hogy ez a pasi nagyon érdekes. Izgalmas. Tartalmas. Legszívesebben hetekig ott maradtam volna az ágyában, hogy beszélgessek és szeretkezzek vele.
Egy év telt el bujkálással, szakítással és újrakezdéssel, egy év, és ezalatt rádöbbentünk, hogy ez nem csupán ösztön, nem csupán vágy, nem csupán kémia. Hanem egészen más. Érzelmileg megérintettük egymást – ez az az érzés, amit sok ember hiába keres egész életében. Szerelem. Szerelem, amit nem akarunk elengedni, elszalasztani. Még akkor sem, ha ezzel két embernek – Áginak és Zolinak – fájdalmat okozunk a döntésünkkel, és ha ők talán sosem fognak megbocsátani nekünk.

Moziszex: Tóth Ildikó és Bodó Viktor – Jadviga párnája

A Jadviga párnájá-ból származó részlet remekül demonstrálja, hogy milyen nehéz lehetett annak idején egy jó kis spontán szexet összehozni, amikor a hölgyek még minimum hat szoknyát viseltek és különféle borzalmas harisnyával is rendesen fel voltak szerelve. De Jadviga (Tóth Ildikó) és Ondris (Bodó Viktor) nászéjszakája nem a szoknyák miatt nem sül el úgy, ahogy a fiatal férj akarná! A fenti együttlét kettejük egész viszonyát sűríti néhány percbe a húzódozástól kezdve az őrült szenvedélyen át a szánalomig. Az a részlet pedig igazi klasszikus, amikor Bodó Viktor arcot mos kedvese fürdővízében. Bár a fenti jelenetből nem ez derül ki, de Jadvigát alakító Tóth Ildikó a filmben tud felszabadultan is szeretkezni, csak egy megfelelő partner kell hozzá (nézd meg!). Ha már a Jadviga párnájá-nál tartunk, kötelező megemlíteni (az akkor elsőfilmes) Hámori Gabi nem túl hosszú jelenetét Bodó Viktorral, melyben egy igen ritkán látott fordított pozitúrával kápráztatják el a nagyérdeműt

Tartalom: Nincs boldogabb ember a legénybúcsúját és lakodalmát tartó Ondrisnál, hiszen legszebb álma teljesült be: elnyerte szerelmének, apja gyámleányának, a Németországban taníttatott Jadvigának a kezét, és hazacsábíthatta ezt a delejesen vonzó, de veszedelmesen titokzatos nőt. De hamar elkezdenek összekuszálódni a szálak…
Kritika: Házasságra készül a szlovákok lakta kis falu egyik birtokosa, Ondris. A fiatal férfi Jadvigát, a külföldön neveltetett és nővé serdült szépséget vezetheti az oltár elé, hogy azután szerelmük beteljesülésének gyönyörűségében fürödve éljenek, amíg az élet közbe nem szól. A Závada Pál regényéből készült film történetéről többet elmondani rosszindulatnak minősülne a nézőkkel és a készítőkkel szemben egyaránt. Aki olvasta a regényt, az kellemeset fog csalódni, hiszen Deák Krisztinának sikerült a lehető legtöbbet átmentenie a mű alapjaiból, bonyolult történetéből, felkavaró érzelemvilágából, ügyes fordulataiból, drámaiságából és hitelesen megrajzolt környezetéből. Valljuk meg, ez keveseknek szokott sikerülni, általában a jól megírt regények döbbenetesen lehangolókká válnak, ha a filmszalagra kerülnek, nem így ebben az esetben.
A film tengernyi érzelem egyetlen metamorfózisa, egy nagy szépségáradat, amelybe pontosan annyi drámát, vidám pillanatot, elgondolkodtató képsor préseltek az alkotók, hogy épp csak meg ne fájduljon az ember gyomra. Néhányszor olyan félelmetes kötéltáncot járnak a giccs és a művészet határán, hogy erősen meg kellett fognom a székem karfáját, ha nem akartam ki és leesni. Ez persze korántsem baj, sőt, a magyar filmalkotókra egyáltalán nem jellemző merészségről tanúskodik, megpróbálták a kommerszebb szórakoztatást vegyíteni a művészi érzékenységgel, és úgy látszik ehhez az alapregény a lehető legmegfelelőbb táptalaj volt. A színészek legjobb tudásukat olykor láthatóan túlszárnyalva teremtik meg az emberi alakok hiteles képét, mindenkinek vannak gondolataik, érzéseik és ami a legfontosabb meglehetősen teljes személyiségük, ami olyan határozottan látszik a jelenetekben, hogy képesek vagyunk pillanatok alatt azonosulni mindenkivel, persze, csak ha elég nyitottak vagyunk. Minden elismerésem Tóth Ildikóé, aki Jadviga figurájába annyi érzékiséget és nőiséget öntött, hogy külön fejezetté vált minden színrelépése. Az Ondrist alakító Bodó Viktor is megtett mindent, ami tehetségéből kitelt, sajnos meg kell állapítani, hogy az a tehetség kicsit véges, remélhetőleg tud még a későbbi szerepeiben alakítani színészi érzékenységén, s akkor egy igazán erős karakterszínésszé válhat majd.
A mű egyetlen hibája a túl merev kameraállásokban keresendő, Balogh Gábor operatőr igazán felfedezhette volna kamerájával a remekül díszletezett szobákat, az eredeti környezetet, a szereplők apró arcmozdulásait. Összességében azonban a Jadviga párnája egy szépen elkészített mű, hiteles rajz, erőteljes karcolat, amely az emberi lét nehézségeiről szól, megközelítőleg abban a formában, ahogyan azt a Körhinta vagy az Emberek a havason tette. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt pár év magyar filmművészetének egyik legjobb alkotása.
[Videók]

Bulvár és celeb hírek

Szexi hálóingekben feszítő Csillagkúti hősnők
A TV2 Jóban Rosszban sorozatának szereplői nem őrültek meg, csak egy rendhagyó pizsamás party-val ünnepelték az 1000. epizódot.

Meghízva is szexi a középkorú színésznő
Éveken át alig hallhattunk a Csillagok háborúja legendás Leia hercegnőjéről, de most megmutatta magát.

Olvasóinkat nem feszélyezi a szexbeszéd
A kommunikáció az élet minden területén, de a szexben különösen fontos. A kimondatlan vágyak ugyanis nem is léteznek, vagy legalábbis ritkán teljesülnek. Neked mennyire megy a szexbeszéd?

A szexuális szenvedély
Egy jól működő, szenvedélyes szerelmi kapcsolatban a férfi és a női libidó egymáshoz passzol, egymással harmonizál. A férfi reggel szexet akar: a nő is

Alkoholista szexnagyi lett Mary Zsuzsiból
A múlt század hatvanas éveinek derekán egy Bacsó Péter-film, a Szerelmes biciklisták betétdalával tűnt fel. A mozisláger nem csupán a későbbi sikereket vetítette előre! Gruppenszexben fogott új férjet! Szexmaratont rendez!

A szenvedély hevében bárhol, bármikor…- erotikus történet

Szabi és én pár hete vagyunk csak együtt, így ha a szenvedély elkap minket, bárhol egymásnak esünk. A minap pont tévézés közben ért utol minket a vágy, amikor egy szexfilmre kapcsoltuk a tévét. Nem kellett sokáig néznünk, hogy felizguljunk, hamar elkezdtük egymást simogatni, majd csókolni, ahol csak értük a másikat. Szabi, a számról a nyakamra tért át, majd blúzom nyílásába rejtette arcát, ami alól már félig kikandikáltak a melleim. Hamar vetkőzetni kezdtük egymást, így pillanatok múlva már egymás meztelen testét simogattuk. Szabi nagyon jó szerető volt, hamar felkorbácsolta a vágyaimat. Lassan hátradöntött a kanapéra és kezébe véve a melleimet, a mellbimbóimat a szájába véve szívni kezdte azokat. Nyöszörögve húztam fejét még közelebb magamhoz, miközben lábaimat jól szétfeszítve készültem a folytatásra. Ő nem is habozott sokáig, máris lábaim közé vetette magát, és benyálazott ujjait lassan puncim mélyére tolta, miközben nyelve rátalált forrón lüktető csiklómra. 

A szenvedély hevében bárhol, bármikor...- erotikus történetA szenvedély hevében bárhol, bármikor...- erotikus történet
A szenvedély hevében bárhol, bármikor…
A két ingerlés fokozatosan növelte bennem a kéjt, ami pár pillanat múlva a mennyekbe is repített. Hatalmasat élveztem az ujjaira és a nyelvére, apró rángássokkal éltem át a gyönyört. Hozzám hajolva forró csókban forrtunk össze, punci illatú nyelve kacéran játszadozott az enyémmel. Szabi is leült mellém a díványra, és magára húzott, nedvemtől tocsogó hüvelyem egyetlen mozdulattal magába fogadta vastagra duzzadt hímtagját. Lassú lovagló tempóba kezdtem rajta, miközben ő melleimet a kezeibe véve finoman dörzsölte azokat. Tempónk egyre jobban fokozódott, ahogy a vágy újra átjárta testemet. Egy idő után Szabi már nem elégedett meg mozgásommal, megemelve csípőmet erősen tartott, ő pedig őrült sebességgel mozgott alattam, és csapódott csípője a fenekemhez. Még mielőtt elélvezett volna, leszálltam róla, és lábai elé térdeltem.
A szenvedély hevében bárhol, bármikor...- erotikus történetA szenvedély hevében bárhol, bármikor...- erotikus történet
A kéjérzés kéjvágy bármire rá tud venni…
 
Én is meg akartam ízlelni drága testrészét, ami olyan meredten állt, mint még talán soha. Finoman kezeimbe vettem vastag szerszámát, és kezemmel körbe fogva a finom bőrt kezdtem húzgálni rajta, miközben a számba engedtem, mindig egyre mélyebben. Másik kezemmel a golyóit simogattam, tudtam, ezt nagyon szereti. Nyelvem el-eljátszadozott, a számba érő makkjával, majd mélyen a torkomig engedtem az egész hosszát. Szabi előnedve folyamatosan a számba áramlott, tudtam, már közel van a csúcshoz. Azt akartam, hogy drága nedvét mind nekem adja, mindet a szám birtokolja. Miközben le fel járt a kezem dárdáján, lassan a számmal finom szívásokba kezdtem, miközben magamba engedtem. Mikor már közel járt a beteljesüléshez, Szabi megfogta a fejemet, és gyors tempóban húzott magára. Pár pillanat múlva halk nyöszörgések között élvezett el, telespriccelve  gecivel számat. Forró sperma nedűjét mind egy cseppig lenyeltem, amit mindig szívesen tettem meg neki.

A szex hét varázslatos pillanata

szexvarazsA jó szex kevés. Több kell, hogy mindketten csodálatosnak, feledhetetlennek érezzünk minden együttlétet. Fontos valamennyi pillanat.

1. pillanat: Szenvedélyes közeledés
Az a nő, aki fordít a hagyományon, miszerint a férfi kezdeményez, tudja, hogy az aktívabb szerep a saját vágyát is megnöveli. A férfi örülni fog, hogy partnere ugyanúgy kívánja a szexet, mint ő. Nő az önbizalma is, hiszen érzi, hogy a személye, a teste milyen vágyakat ébreszt a másikban. Szenvedélyes közeledése legyen nőies! Ne úgy vesse rá magát a férfira, mint az utolsó vekni kenyérre a péknél szombat délután. Elég, ha egy-két finom jelzéssel, érzéki gesztusokkal mutatja ki vágyát.

2. pillanat: Vidám szeretkezés
Nem a gúnykacajról van szó. A szex szórakozás és mulatság – nem kell komolynak lenni közben. A viccelődés, nevetés oldja a feszültséget. Az ágyban sokszor adódnak komikus helyzetek. Humorérzék híján a párok csak kínosan feszengnek egymás előtt.

3. pillanat: Csókos kalandozás
Sok férfi állítja: emlékezetes pillanatok fűződnek azon csókokhoz, melyek nem a legnyilvánvalóbb helyeken csattannak el. A köldök, az ádámcsutka, a hát, a szemhéjak mind-mind olyan területek, melyekre a csók talán nem olyan izgató, mint a nemi szerv környékén, mégis érzéki, egzotikus élményt jelent. A kalandozás során új, addig ismeretlen erogén zónákra is bukkanhat partnere testén.

4. pillanat: Izgató tekintetek
A férfiak tekintete szex közben is szívesen pásztázza a női test hajlatait, domborulatait. A legnagyobb hatást mégis az gyakorolja rájuk, ha kedvesük szemébe nézhetnek szeretkezés közben. A kedves szeméből a férfi kiolvashatja, hogy az mennyire szereti őt és a vele való szeretkezést. Nézzenek egymás szemébe az aktus közben! Először talán zavaró lesz, mert a helyzetet túlságosan bensőségesnek, intimnek fogják érezni. A férfi annyira belefeledkezhet a partnere szem- és arckifejezésébe, hogy megszűnhet számára a külvilág.

5. pillanat: Kényeztető nyelv
A férfi a nő testét az orális szex során sokkal inkább képes megismerni, mint a hagyományos aktus alatt. Ilyenkor tudja kitapasztalni, a nő hogyan reagál egyes testrészei érintésére, hol kell izgatnia ahhoz, hogy orgazmusa legyen. A férfi az orális szex közben jobban tudja kontrollálni önmagát és az aktust is. Irányíthat és élvezheti a nő kitárulkozását, izgató védtelenségét.

6. pillanat: Megelőzött orgazmus
Ha jó szerető az úr, mindent megtesz azért, hogy az aktus minél tovább tartson, és a partnere is eljusson a csúcsra. Állandóan figyelnie kell saját magára, egészen a nő orgazmusáig. Saját érzéseit, érzékeit csak ezután engedheti szabadjára. A legjobb számára az, ha a nőnek már a behatolás előtt van orgazmusa. Ebben az esetben jobban képes koncentrálni a másikra, hiszen most már nem kell örökösen saját fékezésére figyelnie.

7. pillanat: Alvás összefonódva
A szex utáni pillanatokat ritkán élvezik ki a férfiak. Pedig ha nem zuhannak azonnal álomba, csodálatos élményt nyújthat számukra az alvó kedves látványa. A békésen szuszogó nő arca gyöngédséget ébreszt a férfiakban. És még egy érv az együttalvás mellett: az édesdeden alvó nő olyan védtelennek tűnik, hogy a férfi ösztönös vágyat érez arra, hogy megvédelmezze. Ez sem utolsó szempont.

Éljünk szenvedélyesen!

Az erotika a fejben kezdődik. Aki úgy gondolkodik, mint Sharon Stone, hasonló hatással lesz környezetére, mint a világsztár az Elemi ösztön című filmjében. A férfiaknak mindig csak AZ jár az eszükben! Na és? Kövessük példájukat! Aki napközben sokat gondol a szexre, annak teste – felgyorsult szívverésének és jobb keringésének köszönhetően – „felkészültebben” várja az estét. Az erotika legyen jelen hétköznapjainkban is ahelyett, hogy csak esetenként és esténként „ébresztgetnénk”! Ha napközben van néhány percünk, engedjük szabadjára fantáziánkat, képzeljünk el „forró” jeleneteket, viseljünk Sharon Stone-fehérneműt, vagyis semmit, s gondoljunk arra, milyen pikáns lehetőségek is adódhatnak ebből… Váljon meggyőződésünkké, hogy rendkívül szexisek, vonzóak vagyunk, mozgásunk kéjes! Az erotikus gondolatoknak ugyanolyan hatásuk van, mint a szerelemnek: kisugárzásunk senkit sem hagy hidegen. Amilyen gyakran csak tehetjük, kényeztessük magunkat például forró fürdővel, vagy luxus olajos masszázzsal! Ne feledjük, bőrünk legnagyobb érzékszervünk, érzékeink pedig a szexuálitáshoz vezető „ajtók” – nyissuk tehát ki azokat!

Az öndicséret szexuálisan vonzóvá tesz!

Az ego igazol: aki önmagát kívánatosnak tartja, azt mások is megkívánják! Az önkritika felér egy szexuális öngyilkossággal! Mindannyian ismerünk olyan aszszonyokat, akik Rubens szépségideáljának felelnének meg, mégis erotikát sugároznak. Titkuk: úgy szeretik önmagukat, amilyenek. Tehát: csodáljuk és kényeztessük csak bátran magunkat! Értékeljük bársonyos bőrünket ahelyett, hogy a felsőcombunkon lévő ráncokat számolgatnánk! Partnerünk bókjait pedig fenntartás nélkül, örömmel higgyük el! Szakítsunk az „ideális nő” képével! Senki, legkevésbé szerelmesünk várja el tőlünk, hogy Claudia Schifferre hasonlítsunk. Esetleg próbáljunk meg többet mozogni: a sport nemcsak kívülről tesz szexissé, hanem belülről is pozitív változásokat eredményez, ugyanis ösztönzi a szexhormonok termelődését.

Nem árt egy kis nyomozás!
Mi izgatja fel valójában? Tudja-e? Ha nem, „nyomozzon”, s amint rájött, ne szégyellje ezt közölni szerelmesével! Ma már nem az önkielégítés a legnagyobb tabu. Ellenkezőleg, sokszor kulcs a kielégítő szexhez. Segítségével mi, nők könnyebben kitalálhatjuk, mit és hogyan is szeretnénk valójában. Kitapasztalhatjuk magunkon, hogyan is szeretjük az érintést, megtapasztalhatjuk az orgazmus más-más fajtáit s az újfajta módszereket, melyekkel odáig eljuthatunk.

A bátor, belevaló lányok várnak…
…a türelmetlenek pedig megtalálják az élvezetet! Hiszen aki „álmai hercegére” vár, könnyen elszalaszthatja azt, aki szexuálisan a legmegfelelőbb lenne számára. Mindenki saját szerencséjének kovácsa – tartja a közmondás, s ez így is igaz! A jó szex nem „az égből pottyan”, mi, nők éppannyira felelősek vagyunk ezért, mint a férfiak. Nagy hiba, ha „Mr. Szex”-re várunk, aki karjaiban röpít fel az örök orgazmus birodalmába! Sajnos azonnal ítélkezünk: – Egyszerűen nem képes rá! –, amikor párunk hamarabb jut el a csúcspontra. A passzív várakozásnak vessünk véget! Töprengjünk inkább, hogy mit is tehetnék az ügy érdekében, s hogy mit kellene tennie partnerünknek! A szexben a közös felelősségvállalás nem teher, hanem öröm!

Suttogjunk valamit!
Aki képes helyesen megválogatni szavait, hamarosan észreveszi, kérése partnere számára parancs. A nők azon 56 százalékának, akik az ágyban is hangot adnak kívánságaiknak, szexuális élete minden szempontból kielégítő, ellentétben azokkal, akik sohasem beszélnének erről a témáról. Tanulság: az ágyban nem hallgatni, hanem beszélni „arany”! Alig létezik olyan férfi, aki rögtön magától észreveszi, mi is esik jól partnernőjének. Együttlét közben mondjuk el partnerünknek, hogy most éppen mi esik jól – a legtöbb férfi hálás a finom(!) visszajelzésekért. Hozzuk tudomására – gesztikulációval, sóhajtozásokkal, hol is rejtőznek erogén zónáink! Ha negatív jellegű észrevételeinket szeretnénk szóvá tenni, tegyük ezt inkább „semleges terület”-en, például a heverőn, ölelkezéskor, de semmiképpen se szex közben. Ne vádoljunk, ne veszekedjünk, egyszerűen mondjuk meg, mi okozza hiányérzetünket! (Természetesen ehhez neki is joga van.) Ha mindezek ellenére az eredmény elmarad, esetleg keressünk fel együtt egy szexológust vagy pszichológust, a szakemberektől a férfiak szívesebben fogadnak el tanácsot…

Félre a cirkuszi mutatványokkal!
Az ágy nem cirkuszi porond, és mi sem vagyunk akrobaták! Milyen is az álomszex? A szakemberek meghatározása szerint az, amikor két ember minden – testi, lelki és szellemi – síkon teljesen egymásra talál. Más szavakkal, a jó szex nem egyenlő az akrobatamutatványokkal, sokkal inkább az energia felépítéséhez, irányításához és elengedéséhez van köze. Első lépésként próbáljuk meg lélegzésünket összhangba hozni fokozódó izgalmunkkal! Ilyenkor ösztönösen mélyeket lélegzünk, de ezen túl figyeljünk arra is, hogy újra és újra megfeszítsük bizonyos izmainkat! Mozogjunk például zene ritmusára, így az érzés sokkal intenzívebbé válik. Ha ilyenkor a figyelmünk elkalandozna – például fontos teendőink tolulnának agyunkba –, gyorsan hessegessük el a zavaró képeket!

A megszépítő távolság…
A távolságtartás izgató, mert ki is bújna ágyba a legjobb barátjával? A monogámia törvényszerűen egyhangúsághoz vezet. Már az első év folyamán a heti három alkalomról kettőre esik vissza az együttlétek száma, a következő három évben ez a szám további csökkenést mutat. Sajnos azonban nemcsak a gyakoriság, hanem a szex iránti lelkesedés is egyre csökken… Ez azonban nem olyan, mint a rossz időjárás, ami elkerülhetetlen. A kedvetlenség ellen létezik egy nagyszerű ellenszer, melynek a receptje egyszerű: „Maradj titokzatos!” A túlzott közelség elnyomja az erotikát, egy túlságosan intim kapcsolat könnyen válhat testvéri viszonnyá. Amennyiben megoldható, tanácsos néha egy lakásban, de külön szobában aludni. Ráadásul kedvesünk nélkül szervezhetünk programokat is! A nagyobb távolság izgalmasabb közeledést eredményez.

Hatféle szexuális hangulatunk lehet!
Keressük az újdonságokat, kísérletezzünk, és meglepve tapasztalhatjuk majd, hogy a sokféleség bennünk rejtőzik… A szexben is szükség van időről időre a megújulásra. Már a kicsiny változások is csodát tehetnek. A helyszín az ágy helyett legyen például a padló. Az éjszaka sötét leplén kívül a délutáni félhomályban is öszsze lehet bújni! A pszichológusok szerint hatféle szexuális hangulat létezik: a gyengéd, a játékos, a racionális, a lelki, a vad és a kéjes. Mindegyik másfajta együttlétben nyilvánul meg. A gyengédség gyertyafényt feltételez, a játékosság örömteli viháncolást. Az újfajta szexuális játékokban, módszerekben a vadság ideális helyszíne – mondjuk – a konyhaasztal… Hangulataink napjában többször is változhatnak. Figyeljünk befelé, hogy adott pillanatban éppen melyik dominál, s ennek megfelelően alakítsuk együttlétünket! Ezzel a módszerrel biztosan nem kopogtat be hozzánk a félelmetes unalom és egyhangúság.

Kell egy kis egoizmus is!
Az egoisták pontosan tudják, csak az nem rövidül meg, aki valamennyire önző! A nők azok, akik túlságosan is önzetlenek a szexben. Már kevéssel is beérik ahelyett, hogy mindent kérnének! Bármilyen megdöbbentően is hangzik: az ágy nem a jószívűség helyszíne. A pszichológusok szerint csak két önző ember az, aki egyidejűleg kedvét lelheti a szeretkezésben. Tehát ragaszkodjunk kívánságainkhoz ahelyett, hogy mindig partnerünk kedvét keresnénk csak azért, mert így jóval egyszerűbb, és gyorsabban túleshetünk rajta! Ha változtatni szeretnénk a pozíción, hát tegyük! Hogyha ő már a „célegyenesben” van, lassítsuk le! Ha nincs kedvünk az együttléthez, ne játsszuk meg magunkat, legyünk a másikkal őszinték – ez a jó szex egyik legfontosabb alapkövetelménye…

Álljunk mindenkor készen?
„Neee most, édesem!” Ám, akit túl sokáig váratnak, előbb-utóbb rájön, hogy a másik halogatása tulajdonképpen a teljes elutasítást jelenti… Valljuk be, a mindenkori készenléti állapot bizony fárasztó! Végül is nem kell mindig „ugrani”, amikor a másik „elfüttyenti magát”. De nem is erre gondoltunk. Csupán arról van szó, hogy néha-néha a szexuális életben is szükség van a pihenésre, a feltöltődésre. A szexuális kedv ugyanis hullámzó. Léteznek életünkben olyan helyzetek, időszakok, amikor nem érezzük magunkat szexinek, vonzónak, ugyanis munkahelyi vagy egyéb problémáink annyira igénybe vehetnek bennünket, hogy már nem marad energiánk a szexre. Ellenben, ha hormonjaink pozitív változást jeleznek, ne gondoljunk a házimunkára, a sok vasalatlanra, hanem csábítsuk el őt ott, a vasalódeszka és a ruháskosár között! Lepjük meg, miközben tévézik, s ha esetleg az irodában jön meg a kedvünk? Gyorsan küldjünk neki egy SMS-t vagy e-mailt, teletűzdelve kétértelmű utalásokkal! Ilyenkor nem kell mérlegelni. A „beprogramozott” szex elhalasztható, az igazán jó szex nem!