Ismét az Erotika Expón dolgozik a ValóVilág 4 fekete démona. Gigi tizenhétévesen ugyanezen a rendezvényen művaginát árult, ám most elegánsabb szerepkörben fog tetszelegni.
Rácz Ildikó Gigi már igen fiatalon belekóstolt a szexipar különleges világába, hiszen négy évvel ezelőtt is hoszteszkedett az Erotika Kiállításon. Akkor az volt a feladata, hogy szopnék. hu feliratú felsőben egy honlapot reklámozzon és művaginát áruljon. A táncoslányról a villában tartózkodása alatt az is kiderült, hogy több erotikus tartalmú videóban és képen is szerepelt: a leszbikus, fojtogatós, szurkálós fétisszex többeknél kiverte a biztosítékot.
Az idei kiállításon viszont már sokkal elegánsabb munkát osztottak rá a szervezők. A fekete szépség ezúttal műsorvezetőként bizonyítja rátermettségét. A rendezvény tegnapi sajtótájékoztatóján jelen volt Gigi és műsorvezető társa, Olivér, valamint az interjúkat készítő VV Éva és a kiállítás háziasszonya, Lévai Adrienn is. Az egykori playmate gondoskodott a botrányról is. Az újságírók előtt háborodott fel azon, hogy miért Gigi és miért nem Éva lesz a műsorvezető.
Béci kishúga szerint ez az egész csak műbalhé volt.
– Egy hónappal ezelőtt le volt egyeztetve, hogy kire milyen szerep vár. Elég furcsa volt ez a közjáték. Szerintem Adri és Éva csak címlapon szeretne lenni. Éppen ezért nem mentem bele a botrányba. Lehet, hogy Éva irigykedik, de ezt a hisztit értelmetlennek tartom. Felesleges a régi dolgokat előrángatni, hiszen fiatal voltam, csináltam ezt-azt, most viszont műsorvezetőként teljesen más pozíciót töltök be, mint akkor – mondta lapunk munkatársának Gigi, aki azt is elárulta, hogy egy ilyen rendezvénytől nem megjön, hanem elmegy a kedve a szextől.
– Amikor korábban kint dolgoztam az expón, olyan érzésem támadt, hogy az ember megundorodik a szextől, hiszen besokall a látványtól. Ezért most sem fogom megnézi a showkat. Miután felkonferálom, visszamegyek a színpad mögé – mondta Gigi. Forrás? Borsonline
szexpiac
Fiúk a szexpiacon – Egy férfi prosti vallomása
Hatvan-hetvenezer forintot keres hetente egy középkategóriás dzsigoló Budapesten, ezért az összegért azonban a kéjjel bizniszelő férfiaknak nem csupán testi, hanem lelki szolgáltatást is kell nyújtaniuk. A Női Lapozó újságírója egy „gyakorló” férfi prostituálttal beszélgetett a szakma szabályairól, az újoncokról, a veszélyekről és persze a nők vágyairól.
A 27 éves Tamással az egyik belvárosi kávézóban beszél – a feltűnően jóképű, magas, napbarnított bőrű férfi mosolyogva veszi tudomásul a szomszéd asztaloknál ülő nők pillantásait. „Látod, őket szeretem legjobban ebben a munkában. A nők csodálatosak, akár húsz-, akár hatvanévesek, és nekem csak annyi a dolgom, hogy boldoggá tegyem őket” – kezd mesélni „hivatásáról”. Tamás – aki arra kért, hogy ne áruljuk el valódi nevét – ugyanis prostituált, vagy ahogy ő mondja, dzsigoló. Pénzért elégít ki nőket, sőt ha igény van rá, akár színházba, moziba és bevásárolni is elkíséri őket, olykor pedig pszichológusként foglalkozik a lelkivilágukkal. Persze szép summáért.
Egyetemről a szexpiacra: „Még egyetemista voltam, amikor elkezdtem házhoz járni, huszonnégy évesen ez tűnt a legkönnyebb kereseti forrásnak. Mindig is szerettem a lányokat és a szexet, úgyhogy azt gondoltam, miért is ne próbálnám ki? Persze nem indult be azonnal a biznisz, először csak egy társkeresőre regisztráltam fel, a bemutatkozó levelemben írtam le, hogy a szolgáltatásaimért cserébe támogatást várok. Senki nem jelentkezett” – emlékszik vissza. Néhány hét múlva az egyik internetes fórumon beszélgetésbe elegyedett egy ún. escortfiúval. Az escort kifejezés eredetileg kísérőt jelentett, mindenféle szexuális szolgáltatás nélkül – manapság azonban az escortok már nemcsak rendezvényekre, színházba és partikra kísérik el ügyfeleiket, hanem az ágyba is. A fiú részletesen elmagyarázta neki, hol érdemes hirdetést feladni. Meztelen képeket kellett készítenie, és feltöltenie az internetes oldalra. Néhány nappal később érkezett az első hívás, egy 47 éves családanyától. „Rengeteg telefont kaptam férfiaktól is. Tudom, hogy sok heteroszexuális fiú a pénz miatt őket is fogadja, de én erre képtelen lennék” – teszi hozzá.
Kenyában és Brazíliában is népszerűek a dzsigolók: „Hölgyeim! Ápolt, diszkrét, jó megjelenésű hetero férfi vagyok. Vállalok escortot is, igény szerint tölthetjük az időt kellemesen kettesben. Hívjatok bátran, megbeszéljük, mik az elvárásaitok, igényeitek.” – Nem kellett hosszasan kutatnunk az interneten ahhoz, hogy ilyen és ehhez hasonló hirdetéseket találjunk, a legnépszerűbb partnerkereső oldalakon ugyanis hemzsegnek a „hölgyeknek és uraknak szóló ajánlatok”. Pedig a férfiprostitúció a becslések szerint Magyarországon nem jelentős: körülbelül húszezer prostituáltat tartanak számon az országban, közülük két-háromezren férfiak. Nem úgy, mint Tunéziában, Brazíliában, a Karib-szigeteken vagy éppen Kenyában, mely utóbbi kis túlzással mára már elnyerte a „turistanők Thaiföldje” jelzőt. A magányosan vagy barátnőkkel utazó nők némi pénzért cserébe bárhol találnak jóképű, több nyelven beszélő kísérőt, aki teljesíti az ágyban a kéréseiket, na meg elkíséri őket a turistalátványosságokhoz, étterembe és a tengerpartra. Az „áru” ugyanis itt nem csupán a szex, hanem a társaság.
Mit akar a nő, mit kér a férfi? „A magyar nők sem kizárólag a szexet keresik. Sokuknak a fizikai kielégülésen túl egy nagy beszélgetésre és néhány párkapcsolati tanácsra van szükségük, na meg egy vállra, amelyen kisírhatják magukat” – magyarázza Tamás. Az évek óta magányosan élőknek ugyanis a szexnél sokszor jóval többet számít az, hogy éjszaka szuszog valaki mellettük a franciaágyban. Tamás vendégköre elsősorban negyvenes-ötvenes, elvált, magányos nőkből áll, akiknek valamiért nem jön össze egy valódi párkapcsolat, ezért a testi szerelemmel vigasztalódnak. De járt már nála olyan, harmincas éveiben járó fiatal nő is, aki még soha nem volt férfival, és ki akarta próbálni, milyen érzés szeretkezni valakivel. A dzsigoló arról is hallott már, hogy némelyik „kollégájához” azért látogattak el nők, hogy teherbe essenek – de ezt senki nem vállalja szívesen. „Én a fiúk között a középkategóriába tartozom. Vagyis nem vagyok tagja a legelitebb escortügynökségeknek, amelyek a férfiakat többek között luxusszállodában lakó külföldi hölgyeknek közvetítik ki eszméletlen összegekért. Egyébként itt sem a szex áll a középpontban, ezeknek a férfiaknak ugyanis legalább két-három nyelven kell beszélniük, intelligensnek és műveltnek kell lenniük, hogy ha arra kerül a sor, társaságban is megállják a helyüket” – magyarázza Tamás. Ahogy ő mondja, a középkategória tipikusan az interneten hirdetők közül kerül ki, akik saját lakásukban vagy hotelben, kulturált körülmények között fogadják a kuncsaftjaikat. És persze a női prostituáltakhoz hasonlóan a férfiak között is vannak olyanok, akik az út szélén és az aluljárókban árulják bájaikat – rendszerint férfiaknak, pár ezer forintért.
Barátnőre, munkára és családra vágynak: Tamás hetente általában hetven-nyolcvanezer forintot keres, ám az üzlet nem mindig jön össze – gyakran okoz vitát az óvszer, de van, hogy prózaibb okok miatt marad el az együttlét. „Egy idősebb vagy kevésbé vonzó nő nem mindig váltja ki belőlem a megfelelő reakciót, bármennyire is próbálok a fantáziámra hagyatkozni. Általában a volt barátnőmet vagy egy szexis filmsztárt próbálok magam elé képzelni, de van, amikor ennek ellenére sem működik a műszer. Ilyenkor persze nem kérhetek pénzt” – magyarázza. A tapasztalt kuncsaftok egyébként – ahogy Tamás mondja – tisztában vannak a szabályokkal, például minden fiútól elkérik az egészségügyi igazolást, na meg az AIDS-szűrésről szóló lapot. „Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy a tűzzel játszunk, hiszen bármikor elkaphatunk valamilyen betegséget. Egy-egy sűrű nap után mocskosnak érzem magam, és órákig állok a zuhanyzóban, ráadásul lelkileg-testileg kimerülök” – teszi hozzá. Egy-két éven belül szeretne felhagyni ezzel az élettel, barátnőt keresni, családot alapítani, és persze a „polgári” szakmájában elhelyezkedni.
A szexuálpszichológus véleménye: Ma nagyon elterjedt a megélhetési prostitúció. Mind a férfi, mind a női prostituáltak „idő előtt” kiégnek érzelmileg. Az esetek többségében sosem derül ki a „titok”, hogy miből éltek mondjuk egy házasságot megelőzően. A szokásosnál zárkózottabbak, önértékelési zavarokkal küzdenek. A családjukkal szemben vagy nagyon elköteleződnek, és küzdenek azért, hogy jólétben éljen a gyermekük, és ne kényszerüljön hasonló cselekedetekre, vagy nagyon lazára veszik, és jöhet a nyitott házasság. Egyénileg változik az, hogy kire milyen hatással van az ifjúkori életmód. Férfiaknál elég sűrűn előfordul, hogy a saját nemük mellett döntenek szexuálisan, a nőknél ez sokkal ritkább.
Fiúk a szexpiacon – Egy férfi prosti vallomása
Hatvan-hetvenezer forintot keres hetente egy középkategóriás dzsigoló Budapesten, ezért az összegért azonban a kéjjel bizniszelő férfiaknak nem csupán testi, hanem lelki szolgáltatást is kell nyújtaniuk. A Női Lapozó újságírója egy “gyakorló” férfi prostituálttal beszélgetett a szakma szabályairól, az újoncokról, a veszélyekről és persze a nők vágyairól.
A 27 éves Tamással az egyik belvárosi kávézóban beszél – a feltűnően jóképű, magas, napbarnított bőrű férfi mosolyogva veszi tudomásul a szomszéd asztaloknál ülő nők pillantásait. “Látod, őket szeretem legjobban ebben a munkában. A nők csodálatosak, akár húsz-, akár hatvanévesek, és nekem csak annyi a dolgom, hogy boldoggá tegyem őket” – kezd mesélni “hivatásáról”. Tamás – aki arra kért, hogy ne áruljuk el valódi nevét – ugyanis prostituált, vagy ahogy ő mondja, dzsigoló. Pénzért elégít ki nőket, sőt ha igény van rá, akár színházba, moziba és bevásárolni is elkíséri őket, olykor pedig pszichológusként foglalkozik a lelkivilágukkal. Persze szép summáért.
Egyetemről a szexpiacra: “Még egyetemista voltam, amikor elkezdtem házhoz járni, huszonnégy évesen ez tűnt a legkönnyebb kereseti forrásnak. Mindig is szerettem a lányokat és a szexet, úgyhogy azt gondoltam, miért is ne próbálnám ki? Persze nem indult be azonnal a biznisz, először csak egy társkeresőre regisztráltam fel, a bemutatkozó levelemben írtam le, hogy a szolgáltatásaimért cserébe támogatást várok. Senki nem jelentkezett” – emlékszik vissza. Néhány hét múlva az egyik internetes fórumon beszélgetésbe elegyedett egy ún. escortfiúval. Az escort kifejezés eredetileg kísérőt jelentett, mindenféle szexuális szolgáltatás nélkül – manapság azonban az escortok már nemcsak rendezvényekre, színházba és partikra kísérik el ügyfeleiket, hanem az ágyba is. A fiú részletesen elmagyarázta neki, hol érdemes hirdetést feladni. Meztelen képeket kellett készítenie, és feltöltenie az internetes oldalra. Néhány nappal később érkezett az első hívás, egy 47 éves családanyától. “Rengeteg telefont kaptam férfiaktól is. Tudom, hogy sok heteroszexuális fiú a pénz miatt őket is fogadja, de én erre képtelen lennék” – teszi hozzá.
Kenyában és Brazíliában is népszerűek a dzsigolók: “Hölgyeim! Ápolt, diszkrét, jó megjelenésű hetero férfi vagyok. Vállalok escortot is, igény szerint tölthetjük az időt kellemesen kettesben. Hívjatok bátran, megbeszéljük, mik az elvárásaitok, igényeitek.” – Nem kellett hosszasan kutatnunk az interneten ahhoz, hogy ilyen és ehhez hasonló hirdetéseket találjunk, a legnépszerűbb partnerkereső oldalakon ugyanis hemzsegnek a “hölgyeknek és uraknak szóló ajánlatok”. Pedig a férfiprostitúció a becslések szerint Magyarországon nem jelentős: körülbelül húszezer prostituáltat tartanak számon az országban, közülük két-háromezren férfiak. Nem úgy, mint Tunéziában, Brazíliában, a Karib-szigeteken vagy éppen Kenyában, mely utóbbi kis túlzással mára már elnyerte a “turistanők Thaiföldje” jelzőt. A magányosan vagy barátnőkkel utazó nők némi pénzért cserébe bárhol találnak jóképű, több nyelven beszélő kísérőt, aki teljesíti az ágyban a kéréseiket, na meg elkíséri őket a turistalátványosságokhoz, étterembe és a tengerpartra. Az “áru” ugyanis itt nem csupán a szex, hanem a társaság.
Mit akar a nő, mit kér a férfi? “A magyar nők sem kizárólag a szexet keresik. Sokuknak a fizikai kielégülésen túl egy nagy beszélgetésre és néhány párkapcsolati tanácsra van szükségük, na meg egy vállra, amelyen kisírhatják magukat” – magyarázza Tamás. Az évek óta magányosan élőknek ugyanis a szexnél sokszor jóval többet számít az, hogy éjszaka szuszog valaki mellettük a franciaágyban. Tamás vendégköre elsősorban negyvenes-ötvenes, elvált, magányos nőkből áll, akiknek valamiért nem jön össze egy valódi párkapcsolat, ezért a testi szerelemmel vigasztalódnak. De járt már nála olyan, harmincas éveiben járó fiatal nő is, aki még soha nem volt férfival, és ki akarta próbálni, milyen érzés szeretkezni valakivel. A dzsigoló arról is hallott már, hogy némelyik “kollégájához” azért látogattak el nők, hogy teherbe essenek – de ezt senki nem vállalja szívesen. “Én a fiúk között a középkategóriába tartozom. Vagyis nem vagyok tagja a legelitebb escortügynökségeknek, amelyek a férfiakat többek között luxusszállodában lakó külföldi hölgyeknek közvetítik ki eszméletlen összegekért. Egyébként itt sem a szex áll a középpontban, ezeknek a férfiaknak ugyanis legalább két-három nyelven kell beszélniük, intelligensnek és műveltnek kell lenniük, hogy ha arra kerül a sor, társaságban is megállják a helyüket” – magyarázza Tamás. Ahogy ő mondja, a középkategória tipikusan az interneten hirdetők közül kerül ki, akik saját lakásukban vagy hotelben, kulturált körülmények között fogadják a kuncsaftjaikat. És persze a női prostituáltakhoz hasonlóan a férfiak között is vannak olyanok, akik az út szélén és az aluljárókban árulják bájaikat – rendszerint férfiaknak, pár ezer forintért.
Barátnőre, munkára és családra vágynak: Tamás hetente általában hetven-nyolcvanezer forintot keres, ám az üzlet nem mindig jön össze – gyakran okoz vitát az óvszer, de van, hogy prózaibb okok miatt marad el az együttlét. “Egy idősebb vagy kevésbé vonzó nő nem mindig váltja ki belőlem a megfelelő reakciót, bármennyire is próbálok a fantáziámra hagyatkozni. Általában a volt barátnőmet vagy egy szexis filmsztárt próbálok magam elé képzelni, de van, amikor ennek ellenére sem működik a műszer. Ilyenkor persze nem kérhetek pénzt” – magyarázza. A tapasztalt kuncsaftok egyébként – ahogy Tamás mondja – tisztában vannak a szabályokkal, például minden fiútól elkérik az egészségügyi igazolást, na meg az AIDS-szűrésről szóló lapot. “Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy a tűzzel játszunk, hiszen bármikor elkaphatunk valamilyen betegséget. Egy-egy sűrű nap után mocskosnak érzem magam, és órákig állok a zuhanyzóban, ráadásul lelkileg-testileg kimerülök” – teszi hozzá. Egy-két éven belül szeretne felhagyni ezzel az élettel, barátnőt keresni, családot alapítani, és persze a “polgári” szakmájában elhelyezkedni.
A szexuálpszichológus véleménye: Ma nagyon elterjedt a megélhetési prostitúció. Mind a férfi, mind a női prostituáltak “idő előtt” kiégnek érzelmileg. Az esetek többségében sosem derül ki a “titok”, hogy miből éltek mondjuk egy házasságot megelőzően. A szokásosnál zárkózottabbak, önértékelési zavarokkal küzdenek. A családjukkal szemben vagy nagyon elköteleződnek, és küzdenek azért, hogy jólétben éljen a gyermekük, és ne kényszerüljön hasonló cselekedetekre, vagy nagyon lazára veszik, és jöhet a nyitott házasság. Egyénileg változik az, hogy kire milyen hatással van az ifjúkori életmód. Férfiaknál elég sűrűn előfordul, hogy a saját nemük mellett döntenek szexuálisan, a nőknél ez sokkal ritkább.
Magyar lányok a pornó húspiacon 2
Magyar lányok a pornó húspiacán 1. rész
Virtualitás a szexiparban
A virtualitás a szexiparba is begyűrűzött: a piroslámpás negyedek szerepét átvették a webkamerás stúdiók, és velük együtt megjelentek a szexpiac új szereplői is, a webmesterek és a modellek. Élő kapcsolás az információs szupersztráda Rákóczi teréről. Kétségbeesetten keresem a menekülési útvonalat a pesti kilencemeletes apró konyhájából. Helyettem egy izzadságcsepp indul meg elszántan a homlokomról lefelé. Még a szemöldököm vonalát sem éri el, a stúdió tulajdonosa azt mondja, így semmit nem látni belőlem, vegyem le a blúzomat. Nem egészen úgy készültem, hogy egy szál trikóban fogok parádézni három ember előtt, válaszolok, mire Gábor kétkedve néz rám: munka közben meztelen leszel. Tudod, hogy hova jöttél, nem? Fordulj meg! – mondja. Bár barátságos a hangja, kérése felér egy paranccsal. Miközben követem az utasítást, hogy leplezzem a zavarom, a csap fölé kiragasztott papírlapba kapaszkodom a tekintetemmel: Január elsejétől mindenki azonnal elmosogat maga után, különben ötezer forintot azonnal levonok tőle! Olyan ez a pár sor, mint egy menedék: ez is csak egy munkahely. Nem kell sokáig a lapba kapaszkodnom, Gábor végzett: – Négyszáz köbcenti a melledbe és degeszre fogod keresni magad – hangzik az ítélet.
A helyzet nem feltétlenül a kritika, sokkal inkább a húspiaci mustrálás miatt megalázó. Persze tudom, hogy mindez valószínűleg csak számomra ilyen drámai, hiszen ha valaki úgy dönt, hogy webkamerás modellnek áll, nem ijed meg attól, ha azt kérik tőle, álljon egy szoba közepére, hogy végigmérhessék. A legnagyobb veszély azonban éppen az a webkamerás modellkedésben, hogy azzal áltat, szexmentes munkáról van szó. Az apró csalás pedig úgy tűnik, működik: csak a legnagyobb portálon ebben a pillanatban is nagyjából ezren vannak szolgálatban, lányok és fiúk, idősek és fiatalok, csinosak és kevésbé előnyös külsejűek. Egyeseknek csak az arca látszik, másoknál szélesre tárt lábuk közt villog a felirat: connecting. Erről szól az egész – állítják sokan. Mármint a kapcsolatról. Az egyik szolgáltató hirdetése azért ennél valósághűbben foglalja össze a szolgáltatás lényegét: webkamerás szex – hogy a maszturbálás ne legyen többé magányos tevékenység!
Jó buli, kis optikai csalással: A kínos procedúra után Anna fog kézen, ő az egyik a három „üzletkötő” közül, aki újoncokat toboroz. Lelkesen vezet körbe az egyik mímelt lányszobáról a másikra. Majd’ minden helyiség ugyanolyan: franciaágy, rajta takaró, a polcokon piperék, igazán valósághű. – A következőképpen néz ki a dolog – magyarázza Anna –, te a webkamera előtt vagy, ezen keresztül láthatnak téged a vendégek a saját számítógépük képernyőjén, legyenek akár Drezdában vagy New Yorkban. Az a feladatod, hogy a chatfelületről privát szobába csábítsd valamelyiküket, ő percenként fizet azért, hogy nézze, mit csinálsz. Neked aztán csak annyit kell tenned, hogy követed az utasításait. Általában azt kérik, hogy simogasd magad, ilyesmik…
Az apró kamerát észre sem veszem, bárhogy is keresem. Ahogy először azt az egyenszürkébe öltözött duci lányt sem, aki egy paravánnal elválasztott térben három hatalmas monitor előtt ül. – Ő az operátor – mutatja be Anna. – Az ügyfél azt hiszi, hogy veled chatel, de az operátor ír vissza. Mivel a vendégek nagy része angolul vagy németül ír, az operátornak ezen a két nyelven perfektül kell beszélnie. Könnyű imitálnod, hogy te válaszolsz: csak ki kell nyújtanod a kezed, így, ebbe az irányba, és úgy kell tenned, mintha te ütnéd a billentyűzetet. Az operátor szavakban flörtöl helyetted, neked a mozdulataiddal kell csábítanod. Ketten együttműködve kell minél tovább bent tartani a privát szobában a vendéget.
Miközben visszavezet a konyhába, megkérem Annát, adjon tanácsot, hogyan vetkőzze le az ember a gátlásait a munka során. – Jézusom, én nem vagyok modell – szalad ki a száján. – Mármint, ne érts félre, semmi kifogásom ellene, de én csak üzletkötő vagyok itt!
Mire visszaérünk, egy alacsony, vékony, huszonéves fekete modell foglalja el a helyünket. Timi óriásira sminkelt sötétbarna szemei a bejárati ajtót fürkészik. – Ezt nem hiszem el, már legalább negyedórája itt kéne lennie az operátoromnak. Kivel vagyok ma kiírva? Ugye nem az új sráccal? – fordul a webmester felé.
Timi valószínűleg látja rajtam, hogy először vagyok itt, úgyhogy rögtön megmagyarázza, miért is olyan feszült. – Nagyon sok múlik azon, kinek milyen az operátora. Vannak, akik csak lányokkal hajlandók dolgozni. Pedig a fiúk is nagyon ügyesek. Átváltanak egy másik üzemmódba, mikor chatelnek, a végsőkig húzzák a látogató agyát. – Félszegen érdeklődöm, vajon tényleg ilyen egyszerű-e a munka, mint amilyennek látszik. – A gátlásokat nehéz levetkőzni – tűnődik. – De egy idő után hozzászoksz majd. Az első szereplésnél én is nagyon izgultam, de túl lehet élni. Jó buli ez. Gyakran előfordul, hogy csak arra vágynak, nézzem őket, miközben kielégítik magukat. Amiben persze az a vicces, hogy én nem is látom őket, csak az operátor. Én belenézek a kamerába, ő pedig leírja, hogy mmmmmmmm. A múltkor például csak cigiznem kellett. Szexisen, persze. Ez most a legújabb őrület. De egyébként akármit is kérnek, neked semmit nem kell csinálnod. Az első nap az operátorod megmutatja, hogyan tegyél úgy, mintha valóban követnéd az utasításokat. Mindent lehet imitálni, meg fogsz lepődni. Akár még szűz is lehetsz. Na jó, majdnem. És hát semmivel nem lehet ilyen jól keresni.
Bedrogozva, másnaposan, kihagytam valamit?
A pénz szóra Gábor is felkapja a fejét: – A bejövő összeg negyven százaléka a lányoké. Ez naponta nagyjából tízezer és harmincezer forint között mozog. Három műszakban dolgozunk, lényegében éjjel-nappal, hiszen a világ bármely tájáról bejelentkezhet valaki.
A lányok viszont mindig sokan vannak, így adódik a kérdés, vajon min múlik, hogy ki lesz közülük népszerű? Gábor azonnal romba dönti a girl next door-imázs taroló hatásáról kialakított elképzeléseimet. Mintha a legújabb evolúciós kutatók hangosbemondóján beszélne, már sorolja is: – A legjobban a szőke, nagymellű, jó alakú és szép bőrű lányokat szeretik. A következő a mosoly. Ha látják rajtad, hogy szereted ezt csinálni, akkor előbb-utóbb lesznek visszajáró vendégeid. Fontos, hogy tudd, bármennyire bulis is a hangulat, ez munkahely. Be kell tartani a szabályokat. Az első, hogy pontosan kell érkezni. Bedrogozva, másnaposan, fáradtan ide nem lehet jönni, mert az meglátszik az arcodon. Legyél korrekt, mert mi is azok vagyunk, pedig sok stúdió átveri a lányokat. Be is tudunk jelenteni, ez teljesen legális munka. De ha azt akarod, hogy titokban maradjon, amit csinálsz, egyszerűen csak letiltjuk a magyar gépekről belépőket, a lányok kilencven százaléka ezt csinálja.”
Liberalizált szexpiacot!
A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért? Szabadelvű, pluralista államban az egyénnek sok dologhoz joga van. Természetesen nem mindenhez. Nem okozhat kárt, jogsérelmet példának okáért más egyén(ek)nek. Ugyanakkor szabadon művelhet bármit, amivel a többiek véleménye (és/vagy a szaktudományos faktumok) alapján csak és kizárólag önmagának árt.
Ha betöltjük a 18. évünket, akkor kijelölt dohányzóhelyeken nem tilalmas rágyújtani. Kulturáltan, másokat nem zavarva szeszes italt is fogyaszthatunk. Pénztárcánkat leapasztó szerencsejátékban is részt vehetünk. Egyre több helyen gondolják – cikkíró helyeslése mellett – úgy: a társadalomra veszélyes függőséget nem okozó (így a bagó és pia rizikófaktorával bíró) lágy drogok élvezetének-árusításának büntetése fölösleges. Ráadásul – a szesztilalomhoz hasonlóan – csak a maffia bevételeit növeli.
Józan paraszti ésszel nem vitatható: az ökölvívás, a labdarúgás, a hegymászás, az autóverseny, a vadvízi evezés legalább annyira (ha nem jobban) veszélyes, mint a felsorolt káros szenvedélyek. Naponta hallunk sportbalesetekben meghalt vagy lebénult emberekről. Mindezek dacára komolyan vehetően senki nem áll elő, hogy tiltsák őket be. Bizonyos vallási tanításokból kiindulva a homoszexualitás súlyosan károsítja ön és környezete halhatatlan lelkét. Ahogy a válás, a házasság előtti szex, az óvszer-és tablettahasználat, illetve a sztriptízbár is. Csakhogy ez senkit nem jogosít fel arra, hogy akármelyiket betiltsa vagy üldözze.
Valamennyi ember önállóan döntheti el, mi a fontos neki: a földi szexuális boldogság vagy a bizonytalan és bizonyíthatatlan létezésű túlvilági örömök. Más világnézetek alapján az ordas eszmék rongálják a mentálhigiénét. Való igaz, a fanatizmus beszűkíti a mentális és intellektuális látómezőt, zsákutcás döntéseket generál. De az nem büntethető, ha valaki náci, kommunista, bigott teokratikus ugródeszkáról a jogállam korlátait tisztelve gyakorolja a polgári demokrácia rendszerszintű, békés kritikáját. Az elmúlt évtizedekben az univerzális jogcsalád mellé felzárkóztak a speciális részjogok. Nem, kor, etnikai hovatartozás, fizikai-szellemi kondíció, társadalmi pozíció alapján. Törvényeink pl. kiemelten védik az átlagembernél helyzetüknél fogva gyengébbek – gyermekek, idősek, betegek, szegények, fogyatékkal élők, kisebbségiek – méltóságát. Ugyanide tartoznak az ún. nőjogok is. Aligha vitatható, hogy nem lehet megtagadni senkitől a munkahelyi felvételt vagy előléptetést pusztán a neme okán. Éva lányai manapság szabadon megtehetnek olyat, ami bizonyos ideológiák szerint kárukra, sőt kárhozatukra van.
Ámde – furamód – pont azok mérik szelektíven a jogokat, akik a nőjogok felkent hirdetői. Például az összes főáramú feminista szerint engedélyezni kell, hogy a gyengébb nem elvetethesse nem kívánt magzatát, illetve meddővé tetethesse magát. Melyet – kisebb, így szükséges rosszként – e sorok írója is támogat. Egyetértünk, hogy a saját test fölötti önrendelkezés korlátlan. Beleértve az eutanáziát is. Viszont ha mindebben egyetértünk, akkor nem abszurd, hogy egy nőnek a testével szinte mindenhez joga van, csak ahhoz nem, hogy önként áruba bocsássa?
Meg is érkeztünk az írás témájához. Mely ama szürreális fennforgás, hogy ez Magyarországon illegális. Pontosabban nem, a helyzet ennél zavarosabb. A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni, neki ilyen célra szobát kiadni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért?
Beszéljünk világosan: a kényszerprostitúciót, illetve fiatal- és kiskorúak akármilyen szexuális munkára küldését, ösztönzését, bocsátását természetesen drákói módon büntetni kell. Aki ilyet csinál, kerüljön hosszú időre rács mögé. Hogy mit jelent eme iparágban a kényszer? Ugyanazt, amit az élet bármely más területén. Amennyiben valakit erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással vagy csalással, vagy 18. évét be nem töltöttként vesznek rá a dologra, az jogba ütközik. Ha azonban nagykorúként és szabad elhatározásból űzi, akkor nem sújtható hátránnyal az üzemeltető, és az ügyfél sem.
Ilyenkor jönnek elő a jogvédők ama hamis közhellyel, hogy a lányok nem önként dolgoznak, hanem a pénzszűke viszi rá őket. Csakhogy ilyen kifacsart okoskodással a világon lévő foglalkozások többségét kényszermunkának, sőt rabszolgaságnak minősíthetnénk. Nyilvánvaló ugyanis: az emberek nem azért mennek gyári segédmunkásnak, vágóhídi böllérnek, uránbányásznak, takarítónak, halfeldolgozónak, mert annyira imádnak olajban, vérben, radioaktív porban, ürülékben, belsőségekben tapicskolni. Hanem azért, mivel – lévén, hogy képességeik alapján ebből tudnak megélni – rá vannak kényszerülve. Csakhogy ez – a prostitúcióhoz hasonlóan – jogszociológiailag legitim kényszer.
Létezik számos olyan nő, aki nem brutális ütlegek vagy fenyegetések hatására kínálja fel a testét, hanem pusztán azért, mivel jól akar élni. Nagyon jól tudja: kvalitásai alapján legfeljebb átlagbérre futná. Vagy még annyira sem. Ő pedig többet akar. Ahogy egyes nőknek az abortusz a kisebb rossz, másoknak a prostitúció. Mellesleg az sem igaz, hogy csak nyomorgó és műveletlen nők keresnek így pénzt. Alsó középosztálybeli egyetemistáktól több nyelvet beszélő modell- és hostess lányokig rengetegen dolgoznak a szexiparban. Nem hiszem, hogy áldozatnak tekinthető valaki, aki tudatosan úgy dönt: nem elég neki a pályakezdő titkárnőként megkereshető havi százhúsz nettó.
Ennek dacára a keményvonalas nősténysoviniszták görcsösen ragaszkodnak ahhoz: minden prostituált áldozat. Természetesen a szexista férfitársadalom kizsákmányoltja. Nem zavarja őket, hogy az üzletág lassanként uniszex szolgáltatóipar, melyben egyre inkább teret hódít a hetero- és homoszexuális férfiprostitúció is. Ironikus, de pont a női egyenjogúságot bizonyítja, hogy már ők is fizethetnek a szexért.
Tudhatja mindenki: a legemberségesebb megoldás a „húspiac” törvényesítése volna. De ettől messze vagyunk, akár a Józsefváros Amszterdamtól. Miért is? A nővédőnek álcázott fundamentalista szociológusok ehhez kevesek volnának.
Viszont létezik egy háromszög. Az ideológiai csőlátás, a bigott prüdéria, és a félperifériás gengsztervilág Bermuda-háromszöge. A feminista keménymag álláspontját bemutattuk, lássuk a háromszög másik két szárát. Vannak az ultrakonzervatív (és hímsoviniszta) politikusok, továbbá a nekik játszó konjunktúra-hipokriták. Szerintük rendes magyar ember nem kurvázik, illetve nem csap fel prostituáltnak. Amúgy is ők kívánják jogszabályban megszabni, mi számít erkölcsösnek a magánéletben.
Minden, kizárólagosságra törekvő ideológia építőkockája, hogy alattvalóitól teljes szexuális elfojtást, fanatikus önmegtartóztatást követel. Ugyanis az ösztönök természetellenes gátolása frusztrációt, majd agressziót okoz. A kiéhezett, ingerült ember jól manipulálható. Illetve, ha a dogmák szerint vétkezik, bűntudatgerjesztéssel érzelmileg zsarolható. A kereszténység (illetve általában a vallások) nemiségre vonatkozó regulái gyakorlatilag betarthatatlanok. Különösen, ha már egy pornófilm megnézése vagy nudista strand látogatása is „teológiai bűncselekménynek” számít.
Természetesen vallásos emberek is letérnek néha az üdvtan ösvényéről. A differencia csak annyi, hogy ők – a liberális embertípussal szemben – képtelenek megbékélni a hormonjaikkal. Fontos leszögezni: nem az a baj, hogy a vallásosak bűnnek tartják a prostitúciót. Hanem az, miszerint nem elégszenek meg azzal, hogy békés térítőmunkával próbálják az iparág dolgozóit (valamint munkáltatóikat és ügyfeleiket) lebeszélni a folytatásról. Ehelyett betiltani (vagy drasztikusan korlátozni) próbálják, rá akarván kényszeríteni normáikat az egész társadalomra.
Harmadik tartóoszlopként ott a szervezett alvilág. Nekik sem érdekük a legalizálás. Mivel így bűnözőként ők ellenőrizhetik a teljes húsipart. Ugyanis legtöbbször még az önkéntes szolgáltatók és erotikus mulatóhelyek is tejelnek nekik a védelemért. A kiszolgáltatott, munkaszerződés nélküli örömlányok futtatása nem igényel adó- és járulékfizetést, lévén, hogy a türelmi zónákat lehetetlen helyekre (mondjuk szeméttelep tőszomszédságába) rakták, vagy eleve ki sem jelölték, az utcalányok csak úgy dolgozhatnak, ha a maffia lefizeti a rendőrséget, hunyjon fölöttük szemet.
Miért volna fontos a priuszos striciknek a törvényesítés? Hiszen köztehermentes jövedelmet biztosít nekik a jelenlegi szituáció. Nincs szabadpiac, csak bandaháborúval felosztott területek. Nem, a legalizálás éppen a szexipari dolgozók és ügyfelek, illetve a legális befektetők érdeke volna. De a költségvetés, a közegészségügy és a közbiztonság is sokat nyerhetne rajta. Adófizető üzletként a prostitúció nagyot lendítene válságtól gyötört nemzetgazdaságunkon.
Prostit és ügyfelet egyaránt kötelezni lehetne rá, hogy a munkavégzést, illetve a szolgáltatás igénybevételét HIV-gyorsteszthez kössék. Emellett valamennyi ott dolgozó rendszeres és szúrópróbaszerű orvosi vizsgálata biztosítva lenne. Végül törvényben kéne szabályozni: akit valaha elítéltek kényszerprostitúció, emberkereskedelem, stb. szervezése miatt, ne kaphasson bordélyház-üzemeltetési engedélyt. Kevesebb lenne így a nemi beteg, csökkenne az alvilági részesedés, a dolog humanizálódna.
Ténykérdés: minél prűdebb egy közösség, annál sérülékenyebb és zsarolhatóbb. Ahol egy füves cigi elszívása, egy jól sikerült, prostituált igénybevételével zajló legénybúcsú büntetendő, ott a társadalom jelentős része megzsarolható. Akár titkosszolgálatilag is. Mondván: a továbbiakban nekünk jelentesz, vagy felnyomunk, bíróság elé citálunk, gyógykezelésre kötelezünk, állásodból is kirúgatunk.
Szerencsére a többség ma nyitottabb ennél. Házaspároknál is gyakran megesik, hogy párcserés aktussal dobják fel nemi életüket. Vagy swingerklubba járnak, esetleg harmadikat is bevesznek az alkalmi partiba, s előfordul, hogy ez a harmadik hivatásos. A legális örömszerzés tolerált határai a magánéletben is kitolódnak. Gyűjtőnéven ezt nyitott kapcsolatnak hívjuk. Szexcsatornák és pornófesztiválok is jogszerűen működnek hazánkban. Ha pedig nem tilalmas, hogy bejegyzett vállalkozók mások szórakoztatására, kamerák előtti közösülés céljából embereket szerződtessenek (illetve erre helyiségeket adjanak-vegyenek bérbe), akkor miért büntetendő, ha ugyanezt diszkréten, zárt szobában, nézők hiányában, adott kilens(eke)t kielégítve űzi valaki?
A szexmunkás nyilván nem élvezetből csinálja a dolgot. Olyanokkal kell lefeküdnie, akikkel magánemberként, ingyen nem tenné. De az államhatalomnak nem dolga egyéni létstratégiák fölött ítélkezni. Feladata annyi, hogy a szabadpiacilag működő tevékenység kockázatait és mellékhatásait – fertőzés-és bűnözésveszély – igyekezzen józan szabályozáspolitikával minimalizálni. (Hírszerző)