Az alfahímeknek mindent szabad

Ez már több mint szexbotrány! Nemcsak a bulvárhírek közt kapott helyet a minap, hogy egy szállodai szobalány elleni nemi erőszak miatt került börtönbe és kényszerült lemondásra Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nagy hatalmú vezérigazgatója. Az eset arra is figyelmeztet, hogy sosem szabadna szőnyeg alá söpörni a szexuális zaklatás problémáját.
Napok óta arról harsognak a lapok, hogy mi történt egy New York-i szállodai szoba zárt ajtaja mögött egy dúsgazdag, 62 éves férfi, a nemzetközi pénzvilág egyik hatalmassága és egy szobalányként dolgozó, 32 éves, guineai bevándorló nő között. Bármily hihetetlen, egy szexuális erőszak következményei mélypontra küldték az euró árfolyamát is. A Strauss-Kahn-eset tanulságai túlmutatnak a szenzáción. Vajon mi visz rá egy befolyásos, dúsgazdag férfit, hogy erőszakkal szerezzen szexet magának? S vajon szükségszerű-e, hogy a férfiak és a nők úgy álljanak egymással szemben, mint zaklatók és alávetettek? – minderről rendhagyó módon egy férfit kérdeztünk. Szil Pétert, a Stop Férfierőszak Projekt vezetőjét Spanyolországban kaptuk telefonvégre.
– Számos tévhittel szembesülünk, ha a szexuális zaklatás okát keressük. Ilyen téves magyarázat például, hogy azoknak a férfiaknak, akik erőszakos cselekedetre ragadtatják magukat, lelki problémájuk van, netán magányosak és máshogy nem jutnak nőhöz, esetleg képtelenek beilleszkedni a társadalomba – magyarázza a pszichoterapeuta. Ezek a mentegető indokok már azért sem igazak, mert az erőszakoskodók és bántalmazók sokszor sikeres, remekül érvényesülő, sőt elbűvölő emberek. Egyszerűen azért engedik meg maguknak a brutális viselkedést, mert megtehetik, s mert ez számukra kifizetődő. – A szexről sajátosan vélekedik az úgynevezett „férfikultúra”. Sokan úgy gondolják, a férfiaknak joguk van arra, hogy a lehető leggyorsabban, jóformán bárhol és bárkivel kielégítsék nemi vágyaikat. Mint ahogy úgy hiszik, joguk van elvárni azt is a nejüktől, tegye eléjük az ételt.
A szexualitás számos kultúrában összefonódik az erőszakkal, a hódítással. A fallosz például mint fegyver jelenik meg egyes ábrázolásokon. Sokszor az egyház megtámogatja ezt a férfiközpontú világképet: az asszonytól elvárják, teljesítse „házastársi kötelességét”. Aki azonosul a macsó felfogással, az képtelen egyenjogú kapcsolatokra. Az ilyen ember számára a szexualitás nem más, mint a hatalom fitogtatása. Minél befolyásosabb valaki, annál inkább azt gondolhatja, hogy neki már mindent szabad, s ő bármit megúszhat büntetés nélkül – magyarázza Szil Péter. A Stop Férfierőszak Projekt ezért tartja fontosnak, hogy hathatós törvények szorítsák vissza az erőszakot.
Az említett DSK-ügy azért is tanulságos, mert a világraszóló botrány éppen az USA-ban robbant ki. Ott ugyanis példás szigorral büntetik a szexuális zaklatást, illetve erőszakot. Számos országban – például hazánkban – ez nem bevett dolog, ezért az áldozatok inkább hallgatnak, és a nyilvánosságra került ügyek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Becslések szerint a nők fele, háromnegyede szenvedi el a zaklatás valamilyen formáját. Ki a bizalmaskodó főnöktől, ki a tömött villamosan taperoló utastárstól, ki az utcán a beszólongató és füttykoncertet adó építőmunkásoktól.
Néhány éve még a spanyol nők is némán tűrtek, a zaklatást elszenvedőknek csupán negyede mert beszélni a sérelméről. Az utóbbi öt-hat évben változott a szemlélet Spanyolországban, tudjuk meg Szil Pétertől, aki az év egy részében az Ibériai-félszigeten él. Megteremtették a nemek egyenlőségének törvényi kereteit, és a kormány pénzt is rendelt hozzá, hogy átalakuljon a macsó felfogás. A madridi repülőtéren például óriásplakátok biztatják a nőket, hogy ne tűrjék a megalázást.
Magyarországon viszont siralmas a helyzet, a zaklatásnak és a családon belüli erőszaknak nem szabnak gátat a törvények, vélik a Stop Férfierőszak indítói. A projekt tagjai többek közt hívható telefonvonal és kiadványok segítségével próbálják rávenni férfitársaikat a változásra. A megalázás alatt nemcsak a családon belül elcsattant pofonokat és a munkahelyi molesztálást értik, a pornográfiának és prostitúciónak is hadat üzentek.
– Akadnak, akik váltig állítják, a tesztoszteron, azaz a nemi hormon az oka, hogy a férfiak hajlanak az erőszakra, és emiatt gyilkosságot is gyakrabban követnek el. Eszerint a biológia diktálna, s az olyan „alfahímeket”, mint amilyen az IMF-vezér is volt, ilyennek kellene elfogadni és kész. Nem hiszek a tesztoszteronmítoszban. Ha igaz lenne, akkor sem jelentheti azt, hogy bárkit felmentsünk a bűne alól – mondja Szil Péter. – Azért váltunk emberré, hogy a férfiak ne alfahímek legyenek, a nők pedig ne pusztán nőstények, akik még a testükkel sem rendelkezhetnek szabadon.
Plakátmacák – Hogy mi számít zaklatásnak, az országonként eltérő, akad, ahol már a szőke nős viccek kicsapják a biztosítékot. Az USA-ban megesett, hogy egy professzor asszony azért perelte kollégáját, mert Goya Meztelen Maya című festményének nyomatát tette a falra; ezt pedig megalázónak érezte a tudós hölgy. Más munkahelyeken viszont bevett, hogy a főnök megpaskolja beosztottja fenekét, és ezt illik eltűrni. Mit lehet tenni az urak túlkapásai ellen? Egy közismert eset szerint egy munkahelyen a fiúk meztelen nős képeket aggattak ki, és lekicsinylően összehasonlították a kolléganőket a modellekkel. A jogvédők ellentámadásra biztatták a szebbik nemet. A lányok tehát merész férfiaktokkal tapétázták ki a falat. Mire a fiúk visszavonulót fújtak: másnapra az összes képet eltüntették.
Bűnös viszonyok – Móse Kacav volt izraeli elnököt és egyben 5 gyerekes családapát nemi erőszak és zaklatás miatt ítélték 7 év börtönre, s emiatt kényszerült lemondani korábban posztjáról is.
Bill Clinton volt amerikai elnököt volt kolléganője, Paula Jones jelentette fel zaklatás miatt. Bár az affért nem sikerült bizonyítani, emiatt robbant ki a Monica Lewinsky-ügy. A csinos gyakornoknőjével folytatott pikáns viszonyt váltig tagadta az elnök, de végül lebukott. A kaland ugyanakkor használt a népszerűségének.
Liza Minnellit a sofőrje vádolta meg azzal, hogy megalázta, ütötte-verte, mi több, szexre kényszerítette. A családos férfi nem tűrte tovább a korosodó művésznő tombolását. Végül peren kívül egyezett meg volt munkaadójával, s jelentős összeget kapott fájdalomdíjul. Forrás: Szabadföld.hu, Palágyi Edit