Bianka az a lány volt, aki mellett nem lehetett csak úgy elmenni. A közelében érezni lehetett azt az elképesztő energiát, amit sugárzott. Azok közé a nők közé tartozik, akik mindig is az eseteim voltak. Határozott, magabiztos, olyan, aki tudja, mit akar, és el is éri azt…
Január második hetében történt, hogy miért is ne, én már szabadságot kaptam. Kemény két napot így év elején. Visszagondolva persze nem bánom. Szokványos unalmas napnak tűnt. Egy hatalmas letörtséggel körítve. Mert akkor semmi sem akart összejönni. Magam alatt voltam. A legszívesebben átaludtam volna, mind a két napot, de nem így tettem. Inkább felkeltem és bementem a városba.
Egyik üzletből a másikba mentem. Csak nézelődtem, de nem vettem semmit. Ez így ment egész délelőtt, míg dél körül be nem ültem, az egyik kávézóba egy kávéra. Kicsit nevetséges is, mert nem kávézom, és utálok egyedül beülni bárhova is. Akkor mégis kedvem volt hozzá… A kávémat kevergettem és bámultam magam elé elgondolkozva, mikor ő megállt az asztalom előtt, és mosolyogva rám köszönt.
– Szia.
– Szia –kedvetlenül néztem fel rá, aztán mosolyt erőltettem az arcomra- hát te?
– Nemrég jöttem haza –mire észbe kaptam, már két puszit nyomott az arcomra, majd leült velem szemben- egyedül vagy?
– Totál egyedül. És te? –hülye kérdés, hisz láthattam, hogy egyedül jött be.
– Én is –mosolygott, majd rendelt egy kávét- mesélj! Mi van veled? Már nem is tudom, mikor találkoztunk utoljára…
– Legalább két éve… de lehet, hogy van az már három is.
– Hát igen… – ekkor megcsörrent a telefonja. Fontos hívás lehetett, mert egyből felállt és elköszönt. Ám mielőtt elrohant volna, még gyorsan felírta egy papírra a telefonszámát, és a címét, majd megígértette velem, hogy este felnézek hozzá.
Miután elrohant én magamra maradtam két csésze kávéval, meg azzal a darab papírral. Ezek után pedig már nem is volt kedvem semmihez sem. Hazamentem és egész nap csak ő járt a fejemben. Egyszerűen gyönyörű volt. Régebben sem volt rossz csaj, de most… még sokkal szebb lett. Emlékszem mikor utoljára láttam rövid barna haja volt, sokkal világosabb bőre, és vékonyabb is volt. Ám ez a pár kiló plusz egyáltalán nem állt neki rosszul. Sokkal nőiesebb lett tőle. A feneke formásabb, a mellei nagyobbak… tetszett. És végre a haját is megnövesztette. Gyönyörű sötétbarna haja lett, mely kibontva lógott a háta közepéig. Tetőtől talpig fehér ruhát viselt, mely remekül passzolt a napbarnított bőréhez. Nem tudtam, hol töltötte az elmúlt pár évet, de nagyon jót tett neki…
Egész délután csak töprengtem, hogy elmenjek-e, vagy ne hozzá? Aztán végül már az autómban találtam magam, útban hozzá. Persze még előtte felhívtam, hogy nem e jött közbe valami, de hála nem.
Pizzával és egy üveg pezsgővel várt. Főzni még mindig nem tanult meg, viszont a pizzát imádja, pont úgy, mint én. Kellemesen elbeszélgettünk, szinte mindenről, kivétel arról, hogy mivel foglalkozik. Arról nem akart beszélni. Azt mondta, az nem fontos. Nem akar a munkájáról beszélni. Helyette inkább engem vallatott… A pezsgő gyorsan elfogyott, és megtette a hatását. Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy a testében gyönyörködöm, csak arra bírok gondolni, hogy milyen jó is lenne most vele… és ekkor eszembe jutott egy régi kedves emlék. A régi szép időkből. Egy házibulin történt, az egyik közös haverunknál, aki pont a szülinapját ünnepelte. Lehettünk vagy harmincan, ha nem többen. Biankával akkor már ismertük egymást. Ő egy évvel járt felettem. És akkor volt végzős. Már akkor imádtuk mindketten a pezsgőt, ezért nem is csoda, hogy kettesben maradtunk egy üveg Törleyvel, melyet hamar kivégeztünk. Kellemes májusi idő volt. Estére sem hűlt le a levegő, ezért kimentünk a ház erkélyére, mely elég nagy volt és a korlátnak támaszkodva ürítettük ki az üveget. Mindketten jól becsíptünk, és én mire észbe kaptam már őt csókoltam. Akkor persze még nem volt ilyen bombázó, de nekem tetszett. Az üveget ledobta az erkélyről, majd egymásnak estünk, én a kezem finoman a nadrágjába csúsztattam, és ujjazni kezdtem. Hamar benedvesedett… és nem kellett volna hozzá sok, hogy el is élvezzen… ám akkor hírtelen megjelentek páran az erkélyen és nekünk le kellett állnunk. Pedig már akkor megkaphattam volna. És ennél több sosem történt.
Most viszont ott ült mellettem a kanapén, és nekem csak azon járt az agyam, hogy akár be is pótolhatnánk azt az estét…
– Emlékszel arra az estére? –nem is tudom miért hoztam fel, de nem tudtam megállni, hogy ne beszéljek róla- Balázs szülinapi bulijára?
– Mikor az erkélyen… -huncutul mosolygott- azóta is eszembe jutott párszor.
– Nekem is. Kár, hogy akkor megzavartak minket.
– Talán így volt megírva –letette a pezsgős poharát az asztalra, majd a fülemhez hajolt és belesúgta- de most akár onnan folytathatnánk, ahol akkor abbahagytuk.
Mire bármit válaszolhattam volna, ő már nekem esett. Forró, szenvedélyes csókkal támadott le, alig kaptam levegőt… de tetszett, és a hév mellyel nekem esett, lassan magával ragadott. Az ölembe mászott és csak csókolt. Vadul, szenvedélyesen… aztán lejjebb csúszott. A kanapé elé térdelt, majd lehámozta rólam a nadrágot. A szemei csillogtak, mikor a tekintetünk találkozott. Elmosolyodott, majd az alsónadrágtól is megszabadított. Merev farkam ott ágaskodott előtte és ő egy pillanatig sem habozott. Kissé széthozta a lábaimat, hogy hozzáférjen, majd nekiesett. Apró csókokkal kezdte elhalmozni előbb a golyóimat, majd onnan elindulva haladt a makkom felé és a nyelvével izgatni kezdte, miközben kezeivel a pólóm alá nyúlt, és a hasam simogatta. Nagyon jó érzés volt. Én csak ültem ott, és hagytam, hogy azt tegye, amihez csak kedve van. Fel-felnézett rám, élvezte, hogy nézem, ahogy kényeztet. A hajába túrtam. Gyönyörű selymes tapintása volt. A farkam ekkor már a szájában volt, keményen ostorozta a nyelvével, időközönként meg-megszívta… miközben engem teljesen magával ragadott a gyönyör, melyet okozott.
És ekkor ismét felnézett rám. Szinte már eggyé vált a gondolatunk, mert tudtam mit akar. Levetettem a pólómat, és teljesen meztelenül ültem előtte. Ő ekkor elindult felfele. Ismét az apró, de szenvedélyes csókjaival. Végigcsókolta az egész felső testem. Lassan, de határozottan haladt felfelé, egészen az ajkamig. Ismét megcsókolt. Még szenvedélyesebben, mint előtte, majd egymásra néztünk. A tekintetünk eggyé vált. Levetette a pólóját, majd a melltartóját, és végre megpillanthattam gyönyörű, immár fedetlen melleit. Feszesek, és formásak voltak. A bimbói meredten bámultak előre, és én egyből nekiestem. A nyakát kezdtem csókolni, és haladtam a mellei felé, majd teljesen elvesztem bennük. Ő ekkor hátradőlt és rám hagyta a dolgot. Én pedig vadul csókolni kezdtem őket. A nyelvemmel izgattam a bimbóit. Ő egyre szaporábban vette a levegőt. Behunyt szemekkel élvezte, ahogy kényeztetem, az ősi ösztönök által vezérelve. Majd magamhoz húztam, szenvedélyesen megcsókoltam, a kanapéra fektettem, és levetkőztettem. Meztelen teste végigsimult a kanapén.
Még sosem láttam hozzá foghatót. A punija frissen borotvált volt. Teljesen kopasz, és átázott a kéjnedvtől, melynek illata lassan megcsapta az orromat, és ettől elöntött a vágy, hogy belecsókoljak. Gyengéden széthúztam a lábait. Nem akartam elkapkodni. Minden pillanatot ki akartam élvezni, ezért ott folytattam, ahol az előbb abbahagytam. Ismét a melleit csókoltam. Ám most már finoman, gyengéden becézgettem őket, majd lassan elindultam lefelé. A várakozás, még jobban felizgatta. Türelmetlenül várta, hogy odalent csókoljam. A tekintetéből egyből kiolvastam. És élveztem. Élveztem, ahogy kínozhatom… hogy az időt húztam, miközben ő egyre türelmetlenebbé vált. A bőre selymes, és puha volt. Szinte bársonyos. Minden négyzetcentiméterét végigcsókoltam, miközben lefelé haladtam, míg végre el nem értem a punciját. Ekkor ő megremegett, felnéztem rá és egymásra mosolyogtunk, majd behunyta a szemét és várta, hogy kinyaljam. Én persze még szerettem volna egy kicsit váratni. Ezért a combjait kezdtem csókolni. Mindig csak egy hangyányit közeledve lucskos pinája felé, ám már én sem bírtam tovább. Előbb apró csókokkal halmoztam el nagyajkait, ekkor ő ismét megremegett… és én tudtam, hogy nem várathatom tovább. Mélyen belenyaltam, ő ekkor halkan felnyögött, ahogy nyelvem végigsiklott, kéjnedvtől átitatott puncijának mélyedésében. Melynek édes nedve átitatta a nyelvem. És ekkor tudtam, hogy érdemes volt eddig várni. Mert még sosem kóstoltam előtte ilyen finom puncit. Azt mondják, hogy a vegetáriánus csajoké a legfinomabb. És az is sokat javít az ízén, ha valaki nem dohányzik. És ebben lehet valami. Bianka soha életében nem szívott el még egy szál cigit sem. Persze vegetáriánus sem volt, és megvallva őszintén még sosem voltam húsmegvető csajjal… de ebben a pillanatban már nem is vágytam rá. A punija íze csak fokozta a vágyam.
Teljesen magával ragadott, és én ekkor teljesen rátapadtam. Előbb lassan, majd egyre gyorsabban nyaltam, és csókoltam teste legnemesebb részét. Pöcke már teljesen keménnyé vált. A teste forrón lüktetett, csakúgy, mint a pinája. Én ekkor segítségül hívtam a kezem is, és két ujjam nedves lukjába dugtam, és ujjazni kezdtem. Megpróbáltam finoman kitapintani a g-pontját, és szerencsémre hamar rá is találtam. Ekkor mutatóujjam végével azt kezdtem el simogatni, egyre jobban izgatni, miközben nyelvemmel tovább izgattam a pöckét… és ő ekkor már nem bírta tovább. A teste megfeszült. Egyre szaporábban vette a levegőt… majd a csúcsra ért és elélvezett… Percekbe telt mire magához tért, persze én közben nem álltam le. Az ujjam ugyan kihúztam forrón lüktető puncijából, de a szám továbbra is rátapadt. És élvezte nedűje minden egyes cseppjét.
Mikor végre magához tért a gyönyörtől, végigsimította a fejem, majd egymásra néztünk. Elmosolyodva gyengéden magához húzott. Én felcsúsztam hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. A számban érezhette a punija ízét, mikor én a farkam nedves lukjához igazítottam és belé hatoltam. Lassan, ritmusosan kezdtem kefélni. Azt akartam, hogy ismét a csúcsra jusson. Hogy ismét elélvezzen, és tudtam, hogy ehhez idő kell… ám én már totál kész voltam és alig bírtam magammal. Ezért egyre gyorsabb tempóra kapcsoltam. Ő egyre gyorsabban vette a levegőt. Fel-felnyögött, miközben vadul csókoltam. A puncijába akartam élvezni, mely teljesen a farkamra tapadt, mintha csak direkt erre teremtették volna. Tökéletes rásimult. Kellemesen meleg volt, sőt inkább forró. Teljesen átadta magát nekem, belém kapaszkodott, a nyelve táncot járt a számban… mikor már én sem bírtam tovább. Tudtam, hogy hatalmas erővel fogok kitörni. És ezt ő is megérezte. De már készen állt. A teste ismét megfeszült, és ő ismét elélvezett… majd rám mosolygott és én tudtam, hogy már szabad az út előttem. Elértem, amit akartam, hogy ismét elélvezzen. Úgy, hogy közben kefélem, és ekkor átadtam magam az élvezetnek. Megadtam magam testem vágyának, és forrón lüktető puncijába élveztem…
Egész hajnalig szeretkeztünk, majd átmentünk a hálószobába… én totál teljesen ki voltam merülve, ezért hamar elaludtam. Ám mikor magamhoz tértem ő már nem volt sehol.
Egy levelet találtam az éjjeliszekrényen. Azt írta, hogy ilyen csodálatos éjszakája még sosem volt. De sajnos mennie kell, és nem tudja, hogy mikor jön ismét haza. Hagyott egy kulcsot számomra, hogy be tudjak zárkózni, miután elmentem… azóta két hónap telt el. Sosem hívott fel, és én sem hívtam. Nem tudom, hogy hová ment, és meddig kell maradnia. Talán ismét éveknek kell eltelnie, mire ismét láthatom, és megköszönhetem neki azt a csodás, felejthetetlen éjszakát…