könyv

Mamipornó könyv – A szürke ötven árnyalata

Posted on by sexy

Az egyiptomi fáraók annak idején hatalmas gúlákat emeltettek maguknak síremlék gyanánt. Szenzációhajhász világunkban legföljebb az ügyes boltos rakat piramist egy-egy könyvből.
A „mamipornóként” reklámozott E. L. James-regény szürke tömbje megtöltötte egy Múzeum körúti könyvesbolt teljes kirakatát. Meddig tarthat ennek az előre eltervezett sikerű 524 oldalas nyomtatványnak a jövője?

Szemérmes nép a magyar. Szemérmes nyelv a magyar. Nincsenek megfelelő (értsd: el- és befogadott) szavaink a szexualitás sokféle megnyilvánulásának kifejezésére. Amelyek vannak, nem szalonképesek.
A közbeszéd vulgáris szavait más, szerencsésebb nemzetek és nyelvek beemelték az irodalom panteonjának szókincsébe. Mi meghagytuk a kocsma, a grund, a diszkó, a férfivécé terrénumában. Ennek a most szenzációsított regénynek a szavai különösebben nem sértik a hazai konvenciókat. A szürke ötven árnyalata című vaskos mű nem a szavaival, hanem a témájával döntöget tabukat.
A kétgyermekes, ötven felé közeledő egykori tévé-gyártásvezető hölgy könyvében ugyanis a szado-mazo szex játssza a főszerepet. Nem körülhatárolt, sokoldalúan jellemzett emberalakok, hanem egy többé-kevésbé rejtve maradó, titkolni való szenvedély. Persze E. L. James (eredeti nevén Erika Leonard Mitchell) van annyira jó író, hogy megteremti a figuráit, nem a félirodalomra jellemző bábalakok népesítik be az oldalakat, főszereplőinek emberi arcélük is van, nem puszta zsákmányai a bennük lakozó legyőzhetetlen szenvedélyeknek. Az életre kelő irodalmi figura megteremtése azonban manapság nem olyan nagy kunszt; minden valamirevaló íróiskolában tanítják a trükkjeit.
Ha van hibája ennek a regénynek, talán az, hogy írója nem árulja el, mit gondol a nemiségnek erről a szegmentumáról. A kötet olvasója élvezkedhet ugyan a szadista játékokat sosem durva, ám nem is finomkodó leírásokban adagoló szerző arányérzékén, miközben arról nem kap eligazítást, hogy ez most még a normál szex terepén zajlik-e, vagy valamiféle kóros eltévelyedés, beteges hajlam. Ám éppen ez a különleges hatásnak, a bombasikernek, az egyelőre húszmilliós világpéldányszámnak a titka. A szerzőnek nem kell állást foglalnia. Ha szadista hajlamú férfiú olvassa, ne érezze magát a normál szexből kizárt, megvetett alaknak. Ha a böszme olvasó mereng a részletező leírásokon, az ő kíváncsisága se lehessen megvetendő. De mi van akkor, ha éppen egy alávetettségi hajlamát még föl nem ismert ifjú hölgy ébred rá, hogy ő bizony szereti, ha szex közben verik is? Az írónő mesélte egy interjúban, hogy dedikálásai során néha olyasmiket súgtak a fülébe a gyengébb nem képviselői, amitől még ő is elpirult.
Erika Leonard Mitchell nálunk gyakorlatilag versenytárs nélkül indult e műfaj piacán. Futólag körbetekintve a magyar és a magyarul olvasható szexregények kínálatán, könnyen igazolható ez. A százmilliós példányszámmal büszkélkedő Paulo Coelho nálunk huszonkét (!) utánnyomást megért Tizenegy perc című munkája egy fiatal lány prostituálttá válásának krónikája; hogy mi az, ami 11 percig tart, azt az olvasó gazdag fantáziájára bízzuk. Nem Coelho lenne a szerzője ennek a műnek, ha a végső kicsengés nem a „belső fény” megtalálását hozná magával. A több mint két évtizede halott Alberto Moravia nálunk most Lázadás címmel megjelentetett interjúregénye fölött alaposan eljárt az idő. A ’68-as diákmozgalmak apálya után, a hetvenes évek itáliai terrorhulláma idején született mű cseppet sem „botránykönyv”, miként a fülszövege ajánlja. Moraviának sokkal jobb munkái akadnak e témakörben.
Ha a hazai irodalomban futunk kereső köröket szexirodalom tárgyában, nem kell sokat kutatnunk. Szemérmes nép a magyar, mint mondottuk, szexirodalma ezért igencsak szerény. Csupán az utóbbi években lódult meg a téma iránti írói érdeklődés. Szentségtörésnek hat egy magas irodalmi szándékkal íródott, mégis félresikerült kötetet (Csobánka Zsuzsa: Belém az ujját) egy mondatban emlegetni Lakatos Levente kifejezetten bulvársikerre aspiráló regényeivel (Barbibébi, LoveClub). Körülöttük még csak botrány sem volt. Annál inkább kerekedett jogutódi balhé Csalog Zsoltnak a halála után megjelentetett szadista tematikájú könyve körül. Címe (Krisztina) mit sem árul el arról, hogy kitűnően megírt szövegről van szó, amelyet akár Sade márki is magáénak vallhatna. Tanulság: a jó író akkor is egész embert ábrázol, ha éppen testrészeket és hozzájuk fűződő szokásokat ír le.
Vajon E. L. James tudja ezt? – A példányszám nem válasz a kérdésre. Az se eredmény, hogy a regény – mint emlegetik – a szadomazót a budoárokból kivitte a kertvárosokba. Aprólékos részletezéssel megtudunk valamit olyan szexuális szokásokról, amelyeket bő évszázada egy jeles bécsi professzor, bizonyos Krafft-Ebing a nemi élet zavarai között emlegetett sokat idézett vaskos kötetében. Azóta nagyot változott a világ (hogy fejlődött vagy hanyatlott, ezt most hagyjuk), és nagyjából azt az álláspontot vallja a véleményformáló többség, hogy amit két felnőtt ember csinál csukott ajtók mögött, az magánügy – feltéve, ha nem tiltja a büntető törvénykönyv.
A szürke ötven árnyalata – erénye ez, vagy fogyatéka? – nem regénynek olvasandó. Sok minden más, de nem irodalmi kánonokba illő szellemi termék. Patikákban kapható ajzószer, huszonnégy órás nyári olvasmány, szegényes szexuális fantáziákat beindító gyorsító, BDSM-híveknek kézikönyv, Ulysses-lapozástól kifáradt Joyce-fanoknak pihentető betűtenger.
Nem tudjuk, az írónő kamaszkorú fiai mit szólnának hozzá. Anyuka dugdossa még előlük? Ez a korosztály azonban nem olvas regényeket. Sebaj, nemsokára jön a filmváltozat. Már korosodó hírességek jelentkeztek a női főszerepre. És készül vagy már el is készült a második és a harmadik kötet. A borítójuk mindenesetre megvan. A kézben forgó kötet címlapján egy szürke nyakkendő virít. A folytatásokon majd egy-egy bilincs és álarc lesz látható. A képzeletünkre van bízva, mit jelentenek.

Liptai Claudia könyvet ír

Posted on by Bulvar

Irodalmi babérokra tör Liptai Claudia. A műsorvezető krimit írt, amelybe személyes élményeit is beleszőtte. Az ősszel megjelenő regény főszereplője álmai férfija.
Jók voltak a Bors értesülései, Liptai Claudia megcélozta a Parnasszust, többek között könyvírásra használta fel megszaporodott szabadidejét. Szerdán reggel a Music FM Bumeráng című műsorában, Bochkor Gábor vendégeként bejelentette, hogy rövidesen a könyvesboltok polcaira kerül első saját könyve. Gondolhatnánk, hogy a sztárszerzők esetében bevett szokás szerint a csinos műsorvezető gondolatait profi tollforgató öntötte formába, de erről szó sincs.

– Maga vetette papírra a sztorit, amely alapjában véve krimi, és mint minden szerző esetében, személyes élményekből is táplálkozik. Egyébként Claudia meglepte a kiadót: olyan jól fogalmaz, és annyira izgalmasan szövi a történetet, mintha mindig ezzel foglalkozott volna – mondta egy bennfentes a Borsnak.
Liptai Claudia biztos benne: hozzájárul könyve sikeréhez, hogy nem használt írói álnevet.
Az újdonsült írónő nem kívánt nyilatkozni a könyvről, Bochkor Gábornak azonban számos dolgot elárult róla.
– Botswana egy olyan élmény volt, ami belekerült – mesélte. – A saját nevemmel jelenik meg, ennek valószínűleg van egy húzóereje. Már a címe is megvan, de nem, mondom meg. (…) Úgy kétszázötven oldalnyi lesz. Úgy hívom, hogy strandkönyv. Főleg nőknek szól. Olyan könyvet szerettem volna írni, amit én magam is szeretnék olvasni, és amelynek férfi főhőse nekem tetszene. Ez a regény az én ízlésemet fogja tükrözni – magyarázta Claudia, aki talán nem marad egykötetes szerző.
– Ez nem folytatásos regény, amitől én rosszul vagyok, de ettől még lehet, hogy lesz második, harmadik, negyedik…
Liptai annyira fontosnak tartotta első irodalmi próbálkozását, hogy még a kötet borítója is az ő ötlete alapján készült el.
A könyv kiadója csak annyit közölt lapunkkal, hogy biztos a sikerben, de a cég képviselője nem kívánt nyilatkozni.
A fecebook botránya: Több, mint kellemetlen az a szituáció, amikor az ember nevében egy közösségi oldalon úgy történnek a dolgok, hogy nem is tud róla. Liptai Claudia nincs is fenn a Facebookon, mégis legalább egy tucat regisztrációt az ő nevében tettek. Sokan nem tudják ezt, és sértő, sokszor szexuális tartalmú üzenetekkel bombázzák a színész-műsorvezetőt. A legutóbbi két durva esetről a Hot! Számolt be. Eszerint az egyik férfi azzal ijesztett rá, hogyha nem adja meg a telefonszámát és nem reagál leveleire, felkutatja, hol és addig ostromolja, amíg sor nem kerül a hőn áhított közös vacsorára. A másik eszement rajongó – aki egyébiránt a hangzatos „szexlábú istennő” kifejezést aggatta rajongása tárgyára – a telefonszámát akarja mindenáron.

Tömény szexualitás: ez a legolvasottab könyv Magyarországon

Posted on by iq

Nem számít ritkaságnak, ha egy régóta várt könyv óriási számban kel el megjelenésekor, de E. L. James A szürke ötven árnyalata című bestsellere minden eddigi elképzelést felülmúlt világszerte. Nem meglepő tehát, hogy a júliusi Top 50 abszolút első helyezettje a szexualitással és szenvedéllyel teli regény, amelyet a dobogón Kádár Annamária Mesepszichológiája és George R.R. Martin fantasyje, a Sárkányok tánca követ.

Sejtelmes borító szürke nyakkendővel: mostanra szinte nincs olyan, aki ne tudná, mit takar. Az Egyesült Államoktól Európáig számos ország olvasóit hozta lázba E. L. James A szürke ötven árnyalata című regénye, amely egyszerre hódította meg a romantikus és a szépirodalom rajongóit. A Bookline vásárlói elsők közt vehették kezükbe a könyv magyar kiadását, amely már megjelenése pillanatától dobogós volt, és most el is foglalta sikerlista első helyét.
Meglehetősen nagy kontraszt mutatkozik az 1. és a 2. helyezett között, hiszen Kádár Annamária Mesepszichológia című kötete az érzelmi intelligencia gyermekkorban való fejlesztésével foglalkozik. A gyerektematikájú kiadványok már júliusban is szép számban képviseltették magukat a Top 50-ben: a pszichológiai vonatkozú könyvek közül ebben a hónapban például nagy visszatérő a Faber-Mazlis szerzőpáros Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című kötete. A gyermekversek és dalok egyik legnagyobb hazai mestere, Gryllus Vilmos fülbemászó Maszkabáljával a 7. helyet érdemelte ki, míg Berg Judit agyafúrt kisegere, Rumini a 22. helyen landolt.
George R. R. Martin A tűz és jég dala-sorozatának ötödik epizódja, a múlt hónapban még első Sárkányok tánca ezúttal a dobogó 3. fokáig jutott, ám hónapok óta tartó sikerszériája töretlen: a világhírű fantasy egyike azoknak a sorozatoknak, amelyeknek mindegyik eddig megjelent kötete megtalálható a Bookline-sikerlistán. A tűz és jég dala nem az egyedüli ilyen bestseller, a hasonlóan népszerű Az éhezők viadala-trilógia mindhárom része ott van a legjobbak között, a romantikus és ifjúsági történetek kedvelői pedig Julia Quinn teljes Bevelstoke-trilógiájának, illetve Leiner Laura Szent Johanna Gimi-sorozatának szavaztak bizalmat.
A romantika és az izgalom remekül megfér egymás mellett, ezt a kombinációt pedig az olvasók különösen kedvelik – legalábbis ezt bizonyítják az élmezőny 4. és 6. helye között tanyázó regények. Tasmina Perry Sztárok ügyvédje című könyve egy gyönyörű ügyvédnő veszélyes kalandjairól mesél, a Fejős Éva-féle Karibi nyár új megvilágításba helyezi a titok fogalmát, míg M. C. Beaton krimijében, az Agatha Raisin-sorozat aktuális epizódjában a hősnő egy életveszélyes esküvő kellős közepén találja magát. És ha már Agatha: a lista 38. helyén a krimi koronázatlan királynője, Agatha Christie is képviselteti magát A titkos ellenfél című regényével.
Elkezdtem rágódni azon, vajon melyik könyv legyen az, amiről először írok. Gondolkoztam Moning 4. kötetén, és hogy írnék a magyar kiadásról, de elvetettem, mert arról a könyvről már van kritika az oldalon. Teljesen felesleges. Így végül a legfrissebb élményem mellett döntöttem. Az, hogy ennek a könyvnek neki láttam több okból is furcsa. Nem szeretek olyan könyveket olvasni, amiben nem nagyon van történet, nincs semmi természetfeletti, és csak a szexről szól. Az volt a szerencsém, hogy amiket most felsoroltam, azoknak a tulajdonságoknak teljes tudatában kezdtem bele, és leginkább az érdekelt, én hogy fogok rá reagálni, ugyanis végtelen sok jót és rosszat is hallottam róla, és emiatt eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Igaz- e hogy botrány könyv? Igen. Sokak hajukat tépve fognak menekülni a 200. oldal után? Igen. Sokaknak tetszeni fog? Biztos vagyok benne. Na de kezdjük az elején.
Adott egy egyszerű, hétköznapi, kissé szende végzős egyetemista lány. – Ne kérdezzétek, a szende, hogy jött, egyszerűen a csaj ilyen, bár akár mondhatnám róla azt is, hogy szerencsétlen. Mert nagyon az. Szerencsére csak a könyv elején – A szobatársa megbetegszik, így neki kell elkészíteni egy interjút, a világ egyik leggazdagabb emberével. A csaj eléggé aggódik, mivel semmi háttér információt nem kapott, csak a kérdések listáját. Amikor megérkezik az interjú helyszínére, egy hatalmas épületben találja magát, ahol bevezetik a milliárdoshoz, aki a legnagyobb döbbenetére egy nála nem sokkal idősebb férfi. Persze ahogy várható, a lányt azonnal elvarázsolja ez a titokzatos idegen….
Igazából sejthető az alapsztori, találkozik a két fél, udvarolnak egymásnak, így vagy úgy, aztán összejönnek. De itt ez nem ilyen egyszerű. A pasi, Mr. Grey, aki a magyar címben a szürke, mindenképp el akarja magától riasztani Ana-t, miközben lohol utána… Kissé irracionális nem? Ana persze tetőtől talpig szerelmes lesz ebbe a bunkó arrogáns szívtipróba és még nem is sejti mibe keveredett. Ugyanis ez a pasas egy szadista. Amint végül belátja, hogy nem tud távol maradni Ana-tól a lakásába viszi, titoktartási szerződés után megmutatja neki a játszó szobáját, ami nem kicsit rémisztő. Utána Ana kezébe nyom egy szerződést, amitől nekem kavargott a gyomrom, és ezek mellett a feltételek mellett hajlandó kapcsolatba kezdeni vele, persze . szigorúan szexuális kapcsolatba. Ám ebből így, ahogy a pasi képzeli, nem lesz semmi. Szerencsére ennyire talpraesett a kis hősnőnk.
A könyv teljes mértékben kiszámítható, még az utolsó oldalon történtek is, várható volt a végkifejlet, a kérdés csak az volt, hogy melyik kötetben történik az meg, ami ennek a végén. A történet nem sok van, találkoznak, dugnak-dugnak-dugnak, de ezer féle módon, tényleg, és a pasi mindig készen áll, de ami érdekes, itt el tudtam hinni. El, mert ez a férfi egy sérült ember, aki a szexualitáson kívül nem sok más módon tud kommunikálni emberekkel. Érdekes volt bele csöppenni ebbe az uralkodó,és elnyomott világba, bár be kell valljam, a szadizmus és a mazoizmus az én szexuális fantáziálásomba nem fér bele, így néhol szó szerint undorodva olvastam az egészet. Mégis a könyvben van valami. Valami ami miatt el akarom olvasni, haladni akarok vele, tudni akarom a végét. Azóta már a második kötetet is elolvastam, és fényévekkel jobb volt. Bár erről biztos tehet az is, hogy nem minden oldalon olvastam olyan szavakat,hogy „basszantyú” és „szent szar”- ami az angolban egyébként szent tehén. A korhol szó is majdnem minden oldalon jelen van… Nagyon zavaró a magyar fordítás, nem tetszett. Egyébként az angol is röhejesen egyszerű nyelvezetben íródott, értem én, de a magyar nyelv van olyan szép, hogy ezen egy irinyó- pirinyót változtatni lehessen…
A férfit utáltam, utálom, a hátamon feláll a szőr tőle, épp ezért nem tudom megérteni a csaj szenvedélyét. Az, hogy ezt thrillernek mondják, kissé erős. Ez egy pornó könyv, amiben néha történik is valami, de alapvetően csak a szexről szól. Mégis,ha valaki szereti a paranormális románcot, szerintem vágjon bele, mert eléggé hasonló műfaj, csak kicsit keményebb,nem szirupos erotika van benne. Érdemes a második részig eljutni, mert az már sokkal jobb.
A borítója nekem nem tetszik, de legalább nem pucér férfi mellkas és hónalj virít rajta, így ez már plusz pont nálam. A magyar kötet jó minőségű, kis betűs, így végre nem 7000 oldalban akarják elénk tárni vagyonokért, hanem elérhető áron olvashatjuk is.
A hatalmas sikerének a titkát nem sikerült megfejtenem. Biztos sok végtelenül perverz nő van, aki talán kicsit jobban megérti a párját, vagy éppen örül, hogy neki nem kell ennyire beteg emberrel együtt élnie. Így a huszas éveim kellős közepén, lehet, hogy nem vagyok elég érett ehhez, talán majd tíz év múlva. Egyenlőre azt mondom, nem rossz- nem rossz, de ne várjunk tőle annál többet, mint ami. Ez egy női pornó könyv. Ezzel nem sérteni akarom, és nem is ítélem el. Tőlem tízből 7 pontot kap, ami nagy szó, mert a puszta szex könyveket, pl. Ward nem igazán szeretem. És ebben még csak egy vámpír sincs.
PS: A cím fordítása rettenetes!!! Ezt igazán csak az angol kötet olvasása után értettem meg. Annak a címe Fifty Shades of Grey. A Fifty Shades a pasi beceneve…. A Ötven Árnyalat magyarul kb közröhej, szerintem ennek a címnek vagy maradnia kellett volna, mert csak angolul van értelme, vagy valami frappánsat ki kellett volna találni. Én sem vagyok rá képes, de így szörnyű….

Olja – az örömlányok nem mindig élvezik a szexet

Posted on by Escort

Agresszív bűnözők, pénzéhes stricik, korrupt rendőrök, perverz üzletemberek univerzumában játszódik az Olja című regény. Ha minden igaz, egy maffiózó írta. Kritika.
Olja a Gorcu nevű, nyomasztóan szegény moldovai faluból származik. Tizenéves kislány, aki azt látja, hogy a falubeli férfiakat a bánya szippantja be, a nők meg korán elvirágzanak. Semmije nincs az égvilágon, csak a reménysége, hogy egyszer talán ki tud törni ebből a mérhetetlen nyomorúságból. A kamaszlánynak fogalma sincsen a valódi világról, és ezért örömmel bólint rá a falubeli pap ajánlatára, aki azt ígéri, elviszi a közeli városba, hadd tanuljon. Ám Olja hamarosan megtapasztalja, hogy semmi és senki nem olyan, mint amilyennek látszik. Szó sincs arról, hogy elkezdhetné tanulmányait, a pap ugyanis valójában eladja kurvának.
A tapasztalatlan Olja pedig nem tehet mást, minthogy engedelmeskedik, és a kollégium legfelső emeletén átesik a beavatás szertartásán. Pénzért kell lefeküdnie férfiakkal, ám jövedelmének csak a töredékét tarthatja meg. Amikor sikerül összegyűjteni pár száz dollárt, hazautazik a családjához, ám amikor az anyja megtudja, hogy a testéből él, meg sem hallgatja, hogyan csalta csapdába a pap, kitagadja és elkergeti a házából. Egyedül a kishúga sajnálja, aki persze még túl kicsi ahhoz, hogy megértse, mi történik a felnőttek világában. Olja megalázva tér vissza városba és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy legalább a testvérének emberibb élete lehessen.
Nem ragad azonban örökre a kollégiumban Olja: megtanul hazudni, és tökélyre fejleszteni a legősibb női mesterséget. Kalandos életutat jár be, megfordul több országban és sok-sok városban (köztük Budapesten is), és egészen fényes karriert fut be, miközben szerb, német és holland maffiózók adják-veszik. A műfaj minden stációjába belekóstolhat: megtanulja, milyen az élet az utcán, de belekóstol a pornósztárok és a luxusprostik világába is. Szépsége, eredendő intelligenciája a csúcsra juttatja, ahonnan persze könnyű nagyot zuhanni. Kurvának lenni ugyanis nem könnyű kenyérkereset, és ebben a közegben szinte mindig megjelenik a drog, ami valamivel elviselhetőbbé teszi a lányok életét, viszont le is zúzza őket. Olja azonban erős, kitartó, a reményt sohasem adja fel, hogy egyszer talán jobbra fordul a sorsa, és kiszabadulhat ebből a szörnyű világból. S mert szép, így a szerencse is valamivel könnyebben mellészegődik: nincs az a férfi, aki ne szeretne bele, vagy akit ne bűvölne el dögös testével. Olykor még egy-egy kérges szívű, egyébként állatként viselkedő maffiózó lelkét is megérinti a lány.
Agresszív bűnözők, pénzéhes stricik, korrupt rendőrök, perverz üzletemberek, és kihasznált, lenézett, megvetett kurvák univerzumában játszódik a regény. Egy olyan világban, ahol az érzelmek nem sokáig játszhatnak főszerepet. A szexiparban a mohóság, a pénz diktálják a tempót. A stricik szemében a lányok nem emberek. Ha egy kurva sokat dumál, könnyen elvágják a torkát. Ha egy-egy lány pedig túlzottan is a kábítószerek rabja lesz, rövid úton megszabadulnak tőle. Legfeljebb az kap némi haladékot elvonókúrák formájában, akiben látszik a lehetőség, hogy be fogja hozni ráfordított költségeket. Olja ilyen lány, de valahol ez lesz a veszte is. Iszonyatos tempót diktálnak neki, és amikor kibukik, hibát hibára kezd halmozni, hajszálon múlik az élete. A mélybe zuhan a csúcsról, és Hollandia piroslámpás negyedében, egy kirakatban folytathatja pályafutását, ahonnan előbb-utóbb újra feljebb tud kapaszkodni. Végül sorsa mégis jobbra fordul: még férjet is talál, bár hamar kiderül róla, hogy ő sem különb, mint korábbi „pártfogóinak” többsége: bűnöző, akinek csak arra kellett, hogy kihasználja a lányt. Ám a bestsellerek szabályainak megfelelően a vége mégis az lesz a történetnek, hogy Olja bosszút áll azokon, akik tönkre tették őt, megtalálja a húgát és kiszáll a szexiparból.
Érdekes és akár tanulságosnak is mondható olvasmány Robert Yugovich regénye, az Olja, mely a szexipar igazi arcát kívánja megmutatni az olvasóknak. Nincs ingyen semmi – ezt is leszűrhetik azok, akik azt hiszik, prostinak lenni kaland, és akinek szép teste van, az pár év alatt összekaparhat annyit, hogy majd később tisztes életet biztosítson magának belőle. Ha valaki ilyesmit forgat a fejében, feltétlenül olvassa el ezt a regényt – azzal a fenntartással, hogy regény, tehát nem dokumentumkötet. Ám a fikció mögött mégis ott a valóság.
Az Olja sokféle elemből áll össze. Egyrészt kendőzetlen eszközökkel ábrázolja a bűn brutális világát, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet az erotikus, de még inkább a pornográf részletekre is. Vannak benne szocio-novellákra emlékeztető részek is – kifejezetten érzékenyen mutatja be a nyomort, a szegénységet, a kilátástalan sorsok világát –, és bár maga a történetmesélés eléggé szenvtelen, mégis kijön belőle az együttérzés a főhőssel szemben.
Külön csavar a szerző személye. A Robert Yugovich írói álnév ugyanis. A könyv hátlapjának információi szerint egy 35-40 év körüli férfit takar, aki katona volt a délszláv háború idején, később a rotterdami szerb maffia egyik alvezére, jelenleg pedig egy magyar börtönben tartózkodik.Szenvedélye a küzdősport, hobbija pedig sporttehetségek támogatása. Családi állapota pedig nős, három gyerek édesapja. Amit persze vagy elhisz az olvasó, vagy nem. Valójában nincs jelentősége. Része a körítésnek, a marketingnek. Ám egy könyv nem ettől lesz jó. Ettől legfeljebb kelendő lesz. Lehet, hogy létezik Robert Yugovich, meg az is lehet, hogy több személy áll a háttérben. Mindegy, a könyv érdekes. S még az sem lehetetlen, hogy film készül majd belőle. Olyan, amin ott lesz a karika a szigorú 18-as számmal, vagy amit így jelölnek: XXX. Forrás: Dehir.hu

Gyimesi Andrea és Kassai Tini könyvet írtak a szexről

Posted on by szex

Melyek a legféltettebb szextitkaink? Gyimesi Andrea (28) és Kassai Tini (42) azt tanulmányozta tabuk nélkül, hogyan szeretkezünk mi, magyarok, majd megírták egy könyvben a tapasztalatokat.
– Az ötven, szexuális szokásokat boncolgató kérdésre 220 ezren válaszoltak az interneten, név nélkül – magyarázta Kassai Tini újságírónő.
– Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy alapvetően a férfiak a hűtlenebbek, kiderült, hogy a nők közt legalább ugyanannyian félrelépnek – árulta el Gyimesi Andrea sze­xuálpszichológus, a Magyar Szexuálterápiás és Párterápiás Egyesület titkára.
– Az elmúlt húsz év alatt a hölgyek sokkal nyitottabbak lettek a szexre, ám közben elfelejtették belevinni az érzelmeiket. Pedig ez a modern szex így kevés a pasiknak.
A két szextudós úgy véli, sokat tanultak a szerelemről a könyv elkészítése közben.
– Jelenleg kapcsolatban élek, ám előtte sok mindent kipróbáltam – folytatta Andrea. – Néha használom a könyv tapasztalatait, néha csak a megérzéseimre hagyatkozom. Ilyenkor egyszerűen csak nő akarok lenni.
A könyvről: Megalázó helyzetek és pozitúrák, a szex elutasítása, fakuló erotika, felelőtlen gyönyörvadászat, csalás, hűtlenség és minden, a szexszel valaha kapcsolatos hazugság szóba kerül a könyvben, amely az ország nagy szextesztjének eredményei alapján készült. A teszt egyedülálló, ahogy ez a kiadvány is, hiszen az elmúlt ötven év legnagyobb olyan jellegű felmérését veszi alapul, amely hazánk lakosságának szexuális magatartását, szokásait, attitűdjeit vizsgálta. A tesztet több mint kétszázezer ember töltötte ki névtelenül a Life.hu-n, ám értékét nem csupán az adja, hogy ilyen volumenű kutatási anyag az elmúlt évtizedekből egyszerűen nem állt az olvasók rendelkezésére, hanem az is, hogy az előzőleg egy-kétezres mintákkal dolgozó kutatások alapján nehezen lehetett megkérdőjelezni a közkeletű és népszerű vélekedéseket. Ez a könyv azonban tévhiteket rombol le, és új trendeket állít fel.
Az egészséges szexualitás elengedhetetlen feltétele a nyitottság és a vágyak kölcsönös, feltételek nélkül való megélésének elősegítése. Így a szexuális aktus egyik nagyon fontos eleme az orális szex is, hiszen a felek azt élhetik meg általa, hogy a másik minden egyes porcikájukért rajong.

Ennek ellenére még mindig pironkodva beszélünk az orális szexről, és nem olyan természetes – még a szexuálisan érett emberek számára sem -az orális gyönyörszerzés spontán, valódi élvezete.
De miért utasítja el valaki, míg mások miért érzik annyira természetesnek kedvesük vagy partnerük nemi szervének szájjal való kényeztetését?
A neveltetés felelős érte? – Aki azt hallotta a szüleitől, hogy bizonyos testrészek érintése, vagy szájjal, nyelvvel való kényeztetése gusztustalan, és csak a „rossz nők” tesznek ilyet, az nem feltétlenül fogja kedvét lelni az orális szexben. Az így szocializálódott nő számára a partner szájjal való kielégítése nagy valószínűséggel negatív, kellemetlen érzésekkel fog párosulni.
Korábbi rossz tapasztalatok – Nem feltétlenül kellemes a spontán orális szex, ha valaki pl. egy házibuliban éli át első orális kalandját, anélkül, hogy annak szükséges feltételeiről gondoskodnának (tisztálkodás, meghitt légkör, intimitás). Ilyenkor az aktust – feltehetőleg – szégyenként fogja megélni az egyén.
Nem egyenrangú partnerkapcsolat – Megalázó lehet az orális szex, ha kötelező – még akkor is, ha a pár egyik tagja szívesen kipróbálná a szex ilyen formáját. Ám ha a domináns fél ezt „megköveteli”, akkor az alárendelt félnek akár van hozzá kedve, akár nincs, kötelező feladatnak és nem élménynek fogja megélni a másik kényeztetését. Ilyenkor az orális gyönyört nyújtó fél pontosan tudja, hogy jobban jár, ha engedelmeskedik. A félelem is motiváció lehet, hiszen a pár egyik tagja esetleg tarthat attól, hogy ha kedvese nem kapja meg azt a „szolgáltatást”, amire vágyik, akkor megszerzi majd máshol.
Gyimesi Andrea szexuálpszichológus segítségével jártuk körbe a kényes témát: A kérdés a tesztben csak a nőknek szólt, és így hangzott: Egyetértesz azzal, hogy orális szexet adni néha megalázó?
A nők 27%-a mondta azt, hogy igen. (Az anális szex esetében 35% mondott igent, tehát ott magasabb számú a szégyen megélése.) Tehát minden negyedik nő egyetért azzal, hogy orális gyönyört nyújtani megalázó lehet – és néha bizony az!
A nők 73%-a szerint ez azonban nem igaz, szerintük ugyanis nem megalázó az orális szex, mi több, a nők 74%-a azt jelölte, hogy az orális szex gyakori és meghatározó a szexuális életükben.
A férfiak 84%-a válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy orális szexet kapni mindig jó.

Rob Lowe a Hallywood-i keljfeljancsi

Posted on by Pina

Ígéretesnek tűnt, de elbaszta, szó szerint, ennek ellenére most ismét hallhatunk róla. Ha nem szúrja el szexbotrányaival, bukott tévéshow-ival és hírhedtté vált duettjével, amelyet Hófehérkével adott elő 1989-ben az Oscar-gálán, kamerabűvölő hollywoodi pofijával akár nagyobb karriert is csinálhatott volna, mint Brad Pitt. De Rob Lowe – aki Sean Pennel és Demi Moore-ral indult, Tom Cruise-t több főszereptől ütötte el – szakmai élete első harmadában mindent elkövetett, hogy teljesen leírják. Csodával határos módon most mégis itt van, és nem is akármilyen szinten. Tavaly év végén megjelent életrajzi regénye Amit csak a barátaimnak mondok el címmel a bestsellerlistán, múlt szombaton bemutatott tévéfilmje, Az érinthetetlen egy többszörös feleséggyilkos rendőrről, Drew Pattersonról a nézettségi listán foglal el előkelő helyet. Ő maga pedig inkább hangos-, mint csendestárs abban a fi lmvállalatban, amelyet Harvey Weinstein alapított és tett legendává, mert bármilyen valószínűtlenül hangzik, másfél éve Rob Lowe a Miramax egyik társtulajdonosa. A könyvről, a tévéfilmről, a Miramaxról, a karrierről, a bukásról és a sikerről a hét elején adott exkluzív interjút a Népszabadságnak. Mondja, mi a hollywoodi túlélés titka?

A rugalmasság. Nem érdemes makacsul ragaszkodni semmilyen elvhez, és csak az nyer, aki mer ugrani a mélybe, hajlandó egyet visszalépni, hogy aztán kettőt ugorhasson előre, és ami a legfontosabb: legyen tisztában a képességeivel. Nem elég megtenni minden tőled telhetőt, arra kell koncentrálni, amit csak te tudsz. Sok szerepet játszottam, amit bárki más eljátszhatott volna. És volt egy pár szerepem, amit senki más nem tudott volna eljátszani, csak én. Ezek működtek. Ugyanez áll a filmezésre üzleti szempontból, áll az írásra, és az összes többi szakmai dologra. Addig döcögtem, míg rájöttem, hogy mi az, amit csak én tudok. Akkor is ez motoszkált a fejében, amikor 2010 őszén barátjával és üzlettársával Tom Barrackkal és Ron Tutorral megvették a Miramaxot a Disney Stúdiótól? Tommal nyolc éve vagyunk közeli barátok, azóta fi gyelem az üzleti mozgását, és ő az enyémet, anélkül, hogy valaha szóba került volna, hogy társuljunk. De ahogy a pénzügyi világban az utóbbi két-három évben kozmikus változások mentek végbe, s ez természetesen a szórakoztatóipart is alaposan megrázta, elkezdtünk egy kicsit komolyabban beszélgetni arról, amihez Tom a legjobban ért, nevezetesen, hogy megtalálja a piaci hiányosságokat és megkeresse azt, amivel be lehet tömni a lyukakat. Hollywoodban kínálkozott néhány lehetőség, összeraktuk a pénzügyi hátteret és sikeres ajánlatot tettünk a Miramaxra. Nyilván olvasta, hogy a világsikerű Alkonyattrilógia mögött álló Summit produkciós cégre is szemet vetettünk, mert jó lett volna összeolvasztani a Miramaxszal, de túl sokat kértek érte. Közben a Miramax jövedelmezőbb beruházásnak bizonyult mint gondoltuk, és ez válasz azoknak a tamáskodóknak, akik annak idején azt hitték, hogy túlfizettük a céget. Mi volt a piaci hiányosság és mi volt a dugó, amivel a lyukat betömték? Harvey Weinstein fantasztikus dolgot épített a Miramaxszal, amit aztán eladott a Disney-nek. Csakhogy a Disney mamutvállalat, hatalmas globális marketinggépezettel és túl kis pont volt neki a Miramax a maga érzékeny művészfilmjeivel. Nem tudott velük mit kezdeni. Azt szúrtuk ki, hogy ezt az értékes filmtárat, mely hollywoodi viszonylatban is egyedülálló, hogyan kell jól értékesíteni a Netflixen, a Hulun, a külföldi tévéken. És nekiveselkedtünk. Filmet még nem gyártunk, a meglévő filmarchívum marketingjével foglalkozunk, mert pénzügyi szempontból egyelőre ez a logikus. Ha Harvey Weinstein is így gondolkodott volna, soha nem vág bele a Koljába, a Csokoládéba és a Szerelmes Shakespeare-be… Ha egy producer nem keres, nincs miből finanszíroznia a következő filmjét. A repülőn is azt mondja a stewardess, ha baj van, ne a szomszédod légmaszkjával törődj, hanem a sajátoddal. Csak akkor tudsz másról gondoskodni, ha magadat már rendbe tetted. Addig nem nyújtózkodhatunk, amíg a Miramax nem termel annyi hasznot, amennyiből filmeket tudunk gyártani. Szenvedélyes fi lmes vagyok, ezért társult velem Tom Barrack. A színész, az író, a rendező annyit álmodik, amennyit akar, nem érdekli, hogy miből, és az sem, hogy mennyit ér a nézőnek az álma. A pénz nem az ő dolga, hanem a produceré. Mikor a könyvemet írtam, eszembe se jutott, hány példányt fogok belőle eladni, hogy fogja fogadni a kritika. De mint vállalkozó, anyagi felelősséggel tartozom a befektetőimnek. A pénzügyi fegyelem és a művészi álom összehangolása a dolgom, és ezt az egyensúlyt próbálom megteremteni. A filmcsinálás hatalmas lutri. Nem kávésbögrét, és nem kocsit gyártunk, hanem varázslatot, amire soha nincs garancia. Ha nem így lenne, nem is izgatna. A Ponyvaregényt kiadjuk Blu-rayn, a Szerelmes Shakespeare 25. évfordulóját pedig díszkiadással ünnepeljük, és eddig soha nem látott werkrészleteket teszünk a DVD-re. Készülünk kiadni Anthony Minghella utolsó projektjét is (Louis kilenc élete – A szerk.), amin közvetlenül halála előtt dolgozott. Említette, hogy Hollywoodban az marad lábon, aki azt veti be, amire csak ő alkalmas. Ön például mire?Adott esetben arra, hogy írtam egy könyvet, amiről azt gondoltam, nem csak nekem mond valamit. A nemzedékem (a nyolcvanas években híres haveri kör, a „Brat Pack”, azaz Sean Penn, Emilio Estevez, Charlie Sheen, Demi Moore – A szerk.) tagjai közül senki nem írta meg azt a korszakot. Szeretem a váratlant, a merészet, tisztelem azokat, akik elég bátrak, hogy kinyissák a szájukat vagy meglépjenek olyat, amitől más esetleg dob egy hátast. Kaptam én hideget-meleget, mikor kiderült, hogy benne vagyok abban a csapatban, amelyik megvette a Miramaxot. Akkor is, mikor híre ment, hogy könyvet írok. Mit fogok kitálalni? Kikről fogok fecsegni? Fal mellett élni könnyű, de nem szeretek. Drew Peterson nem kimondottan szimpatikus hős, hiszen két asszonyt tett el láb alól, de kit érdekel? Érdekes figura, kedvem volt eljátszani, még az se igazán érdekelt, mennyit fizetnek érte. Visszatérve a Miramaxra: ha egyszer eljut odáig a cég, hogy filmeket is gyárt, menynyire marad hűséges Harvey Weinstein szellemiségéhez? Mint a jelölések és a díjak tanúsítják, Harvey idén is bebizonyította, mekkora zseni, mert Cannes-ban jó lóra tett a tüneményes, de kockázatos némafilmmel, a The Artisttal. Abszolút a nyomdokaiban fogunk járni, ésszerű költségvetésből, okos, gondolatgazdag filmeket fogunk gyártani, és ahogy neki annak idején, nekünk is a sztori lesz a kulcs, nem pedig egy csattanós félmondat, amivel olyan gyakran operálnak a stúdiók. A Miramax erénye a jó könyv, jó színész, jó rendező kombinációja volt, nem pedig az, hogy miből lehet több folytatást kisajtolni, melyik színész idén a sláger, vagy mit látnának szívesen a német meg a kínai nézők. Ezt meghagyjuk a stúdióknak. Viszont színészként elfogadom a hollywoodi szisztémát, és mostantól csak tíz évvel fiatalabb fi ckókat vállalok. Nehogy már én legyek az egyetlen idióta ebben a városban, aki folyton vénebbeket játszik a koránál! Forrás: nol.hu

Tabutémának számítanak a koncentrációs táborok bordélyai

Posted on by Escort

Kibeszéletlen, kevéssé ismert és a legtöbb helyen tabunak számító témát feszeget egy nemrég megjelent könyv, amely a náci koncentrációs táborokban berendezett bordélyok történetét mutatja be.
A nemrég megjelent, Das KZ Bordell az első olyan könyv, amely minden részletre kiterjedően próbálja meg bemutatni ezt az igencsak kényes témát. Robert Sommer német történész 460 oldalas munkája egy négy évig tartó kutatás nyomán született meg, amelynek során a férfi bejárta azt a 10 koncentrációs tábort, ahol a náci vezetés 1942 és 1945 között bordélyokat rendezett be. A könyvben több interjú is olvasható, amelyeket Sommer a túlélőkkel készített.
A speciális blokkok, vagyis a tábori bordélyházak története hosszú évtizedeken át tabunak számított a haláltáborok túlélőinek körében, legtöbben szégyenük miatt nem akartak emlékezni a világháború alatti eseményekre. Heinrich Himmler 1941-ben rendelte el a koncentrációs táborokban bordélyházak felállítását, a náci vezető ugyanis úgy gondolta, hogy a férfi rabok jobban teljesítenek a munkatáborokban, ha jutalmuk szex lehet. Himmler emellett a táborok férfi lakói közötti szolidaritás megbomlasztására is alkalmasnak találta a speciális blokkok létrehozását.
1942-ben az első bordély MAuthausenben nyílt meg, majd az SS 10 ilyen intézményt üzemeletetett: a legnagyobb Auschwitzban volt, ahol egyszerre 21 nő dolgozott. az utolsó bordélyt 19425 elején, nem sokkal a háború vége előtt nyitották meg. A prostitúcióra kényszerített nők keresztények voltak, többségük „antiszociális” magatartása miatt került fogolytáborba. Bár a náci Németország hivatalosan törvénytelennek minősítette a prostitúció intézményét, az SS elit alakulatai elégedettek voltak a tábori bordélyházak üzemelésével, így elkerülhetőnek látták a homoszexualitás katonák közötti megjelenését is. A bordélyokba a legtöbbször Auschhwitz-ból és Ravensbrückből vitték a nőket, akik 70 százaléka német volt, míg a maradékot ukrán, lengyel és fehérorosz nők tették ki.
A prostituálttá vált foglyok közül sokan önként jelentkeztek a feladatra, mivel azzal hitegették őket, hogy hat hónap elteltével szabadon távozhatnak. Később névsor alapján, végül pedig már a gyengélkedőről is vittek el nőket. Kiváltságos helyzetük kimerült abban, hogy nem kellett tábori ruhát viselniük, fizikailag viszont teljesen tönkrementek, fertőzéseket kaptak el, kísérletezések alanyaivá váltak, abortuszra is kényszerítették őket. A nőknek minden este két órát kellett szórakoztatni a rabokat. A megjutalmazottak számára két birodalmi márkába került a nőkkel töltött 15 perc. A tarifát sokan a még életben lévő rokonok által küldött pénzből tudták fizetni, az összegeket a német tisztek egy külön tábori számlán tartották nyilván.
A haláltáborok felszabadulását követően a „speciális blokkok” történetét mély hallgatás fedte, a túlélő nők és férfiak egyaránt tartottak a megszégyenüléstől és a megbélyegzéstől. A Berlin közelében fekvő ravensbrücki női táborban történészek szerint legkevesebb 40 ezren lelték halálukat. Insa Eschebach, a ravensbrücki emlékhely vezetője szerint a könyvben feszegetett téma évtizedekig tabunak számított, és senki sem merte egy lapon emlegetni a szexet és a koncentrációs táborokat. Ez a kérdés ugyanis sokkal összetettebbé és bonyolultabbá tette volna a „gonosz nácik – ártatlan táborlakók” képet.
Sommer szerint a könyv megírása roppant nehéz volt, mert a legtöbb nőt, aki ezekben a bordélyokban dolgozott, nem lehet szóra bírni: legtöbbjük ugyanis elhitte saját bűnösségét, és a háború után a hasonló dolgokat inkább elfeledni akarták. Éppen ezért a hasonló dolgok miatt egyikük sem kapott soha semmilyen kárpótlást. Emellett szerinte is igaz, amit Eschebach állít, azaz, hogy a koncentrációs táborokról alkotott képbe nem fért bele egy hasonló részlet: ennek megértéséhez ugyanis nagyon sok magyarázatra van szükség.
A könyv a történész elmondása szerint egy jelenleg is látható, utazó kiállításhoz kapcsolódva született meg.

Szex az első világháborúban

Posted on by man

Joshua Levine megjelent „Forgotten Voices of the Somme” (A Somme elfeledett hangjai) című könyve betekintést enged az első világháború katonáinak testi örömeibe – írta a Daily Telegraph.
Egy fiatal katona lépett be a hálószobába. Ez volt az első alkalom, hogy elment egy prostituálthoz, ezért nyugtalan és zavart volt. Nem volt képes a szexre. „Impotens voltam” – mondta. Az ilyen visszamlékezések, csaknem 90 évvel az első világháború után, nemigen szerepelnek a történelmi könyvekben, versekben. Ez a vallomás azok között a nemrég felfedezett beszámolók között található, amelyek azokról a fiatalemberekről szólnak, akik a halál árnyékában ott kerestek szexuális örömöket, ahol tudtak.
A feljegyzéseket Joshua Levine fedezte fel, amikor anyagot keresett új könyvéhez. Az archívum több mint 56 ezer óra interjút tartalmaz főleg olyan veteránokkal, akik már rég nem élnek. A csatákra való visszaemlékezések és a bajtársak elvesztése felett érzett fájdalom között meglepően nyíltan beszélnek a szexről és szexualitásról, annak elenére, hogy ez az ő nemzedékük számára tabu volt.
George Ashurst tizedes arról beszélt, amikor Franciaországban meglátogatott egy bordélyt, amely a frontvonal mögött működött. „Fehérbort ittunk a bárban, amely zsúfolásig tele volt. Öt nő volt ott, akikkel öt frankért fel lehetett menni a hálószobába. A szobákhoz vezető lépcső tele volt férfiakkal, akik arra vártak, hogy rájuk kerüljön a sor. A barátommal, Tommal leültünk az egyik asztalhoz, amikor a tábori lelkész bejött, és jól ledorongolt bennünket. ‘Egyikőtöknek sincs anyja vagy nővére?'”
Szolgálaton kívül a pilóták több kiváltságot élveztek, mint az átlag katonák. Egy névtelen repülőtiszt a prostituáltakkal kapcsolatos élményeiről mesél: „A lányok mindig örültek a pilótáknak, mert az sok pénzt jelentett. Az egyik az alacsony Marguerite volt, aki nagyszerűen nézett ki. A magas, sötét Fifi szintén igen kedvelt volt. Ezenkívül ott volt a lapos orrú Pug, és a kövér combú Tiny. Nagy mulatságot csaptunk, rengeteg pénzt költöttünk olcsó pezsgőre, a lányoknak csak ez számított.”
Az egyik bordélyház még viagrához hasonló szert is kínált. Fred Dixon közlegény így mesélt róla: „Az egyik bárban egy kedves idős francia hölgy kávét osztogatott egy kancsóból, két fiatal lány pedig egy tablettát adott hozzá, amelyről azt állították, hogy felerősíti szerelmi képességeinket. Hayley-Bell ezredes, Hayley mIlls színésznő nagyapja igen mohó volt. Ő kettőt is vett.”
A homoszexualitás illegális volt, és a hasonló gyakorlatot folytatókat megbélyegezték. Tommy Keele tizedes arról mesélt, hogyan osztotta meg az ágyát egy karmesterrel, aki a lövészárokból jött. „A harmadik éjjel arra ébredtem, hogy valaki matat a fenekemnél. Azt gondoltam, hogy csak álmodom, Ellöktem a kezét, majd újra elszundítottam. Nem sokkal később megismétlődött a dolog; a keze ismét ott volt a hátsómon, gyorsan ellöktem és azt mondtam: ‘Ne merészeld!’ Valamit motyogott álmában, és én ismét elaludtam. Aztán már tovább ment, és majdnem megerőszakolt. Ekkor feléje fordultam, és megütöttem. Kilöktem az ágyból. Megragadtam, és ököllel ütni kezdtem az arcán és a fején. Azt mondta: ‘Fel foglak jelenteni, és hadbíróság elé állítanak.’ Azt válaszoltam: ‘Jó! Te jelented holnap reggel, és meglátjuk, ki fog nyerni. A homoszexualitás bűnnek számít a hadseregben, és halálbüntetéssel jár. Agyonlőnek, ha elárulom, hogy megpróbáltál közösülni velem.’ Egy szót sem szólt. Később már sajnáltam, mert mindenki ki volt éhezve a szexre. Nem voltak igazi lányok a környéken. Valószínűleg csak elfogta a vágy, és bármi jó volt.”
Levine nyolc hónapig dolgozott a könyvön, amely októberben jelenik meg. „Az emberek csak megpróbálták elviselni valahogy a helyzetet, ahogy mindig is tették, és az egyik időtöltés a szex volt. A legtöbb férfi szigorú viktoriánus szellemben nőtt fel. Valószínűleg még szüzen mentek Franciaországba, ahol olyan lehetőséget kaptak, amelyben Angliában nem lehetett volna részük. Tudták, hogy nem élnek sokáig, ezért mindent kipróbáltak.” Háborús szex inspirációval képek itt. Forrás: Múlt-kor.hu

Kovi leleplező könyvet írt – Bűnös élvezet

Posted on by xxx

Bűnös élvezet ? Egy szexiparos titkai címmel jelent meg Kovács Kovi István, az ismert felnőttfilm-producer első könyve.
Kovi szókimondó, őszinte könyvet ígér, amelynek segítségével a szexiparon keresztül is megismerhetjük Magyarországot. Titkokat mond el és hazugságokat leplez le könyvében a pornóproducer. „Magyarországot mutatom be szexiparán keresztül!” – állítja.
– Miért döntött úgy, hogy megírja a rendszerváltás utáni magyar szexipar történetét?
– Ahogy azt a könyv előszavában is elmondom, egyszerűen azt éreztem, hogy a téma túl sok embert érdekel ahhoz, hogy csak kósza pletykákból és gyakran hamis értesülésekből tudjanak róla. Mivel szinte az elejétől ott voltam a magyar szexiparban, talán autentikus krónikása lehetek a témának.
– Hogyan bírja el a nyomdafesték ezt a – mondjuk így – érzékeny témát?
– A szakmában nem sok a szemérmeskedés, így bizonyos részek valóban szókimondóak. De a lényeg mégis az, hogy elkalauzolom az olvasót egy érdekes, különleges világba, ahol egyébként ugyanúgy megtalálhatók a szerelmek, barátságok, intrikák, botrányok, profik és dilettánsok, mint máshol, csak éppen mindez pikáns kontextusban. Tulajdonképpen a rendszerváltás utáni Magyarországot mutatom be szexiparán keresztül.
– Még meg sem jelent a könyv, amikor robbant a bomba: egy parlamenti párt helyi elnöke is pornózott. Tartogat további kínos leleplezéseket?
– Nem célom a leleplezés, de fontos az őszinteség, hiszen csak így érdemes könyvet írni. Előfordulhat olyan, aki talán nem örül a könyvnek, de senkit nem mocskolok, hiszen szeretem a szakmámat és a kollégákat. Kabai Zolival is sikeres volt a közös munka, jó emlékeket őrzök róla mint színészről. Én semmiképpen nem tekintem kínosnak a pornós múltat. Hogy is tehetném, hiszen ebből élek?
– Melyek ennek a különleges ?utazásnak? az állomásai?
– A szereplőválogatásoktól kezdve a gázsikon át, az extrém helyszínekig és a pornósokra éhes sztárokig sok mindent megmutatok, és beszélek arról is, hogyan lettem része ennek a különös világnak, amely a mai napig vonzó és izgalmas számomra.
– Valaminek a lezárása a könyv?
– Túlzás lenne lezárásról beszélni, de tény, a klasszikus felnőttfilm-gyártás fénykora már mögöttünk van. Ugyanakkor az erotikaipar átalakulva, de tovább virágzik.
– Kiknek ajánlja a könyvet?
– Mindenkinek, aki szeretne belesni egy ismeretlen és izgalmas világ kulisszái közé. Nem csak felnőttfilmek nézőinek lesz izgalmas, azt megígérhetem. Érdemes levenni a polcról, nem ciki.
Részlet a könyvből:
„Sajnos igen sok ember számára nem volt nyilvánvaló, hogy én a filmiparban dolgozom, nem pedig az éjszakában. Tőlem nem lehet lányokat bérelni. Ismert tévések, újságírók, vállalkozók, zenészek jelentkeztek be nálam azzal a szöveggel, hogy mennyibe kerülne egy-két menet. „Na de neked minden ujjadra jut egy nő!” ? mondtam döbbenten, amikor egy rocksztár volt a vonal másik végén. Igen, ez tény, de még sohasem próbálta ?pornós csajjal?, pedig álmaiban már ezerszer lejátszotta, milyen lehet egy ilyen éjszaka. Azzal érvelt, hogy egy fiatal rajongó csajt minden koncert után elkaphat, de egy tapasztalatlan kis csitri már nem elégíti ki a vágyait. Neki egy igazi nő kell, aki tudja, mi fán terem a szex. A leggyakrabban azonban nem hírességek, hanem üzletemberek, olykor nagy cégek képviselői hívtak fel. Általában nem ők maguk vágytak a szexre. Azt mondták, hogy külföldi üzletfeleik érkeznek a városba, őket szeretnék meglepni egy kis egzotikus élménnyel, hátha az felgyorsítja a tárgyalást. Meg kompromittálja az üzleti partnert ? teszem hozzá én. Magyar szalámival és pálinkával már elhalmozták őket, a másik, külföldön is ismert hungarikummal, a gyönyörű nőkkel azonban még nem kényeztették a kedves vendéget. Ráadásul sok külföldi üzletfél pontosan tudta, hogy ki az a Sandra Iron, Michelle Wild vagy Monique Covet. Egy éjszaka velük olyan lenne, mintha Michael Schumachert bérelnék fel sofőrnek. A hazai ?igényléseket? már kezdtem megszokni és rutinból elhárítani, amikor megkaptam egy számomra ismeretlen, külföldi férfi e-mailjét. Egy dúsgazdag arab mágnás nevében írt, akinek megtetszett Michelle Wild. Prágában, egy elegáns szállodában akart találkozni vele ? egyetlen éjszakára. „Nevezzenek meg egy összeget” – írta az illető, éreztetve, hogy a pénz nem igazán jelent akadályt a megbízója számára. Azonnal visszaírtam, hogy nem vállalunk ilyesmit. Napokkal később találkoztam csak Michelle-lel. Előadtam a történetet, kivéve azt az apróságot, hogy már válaszoltam a levélre. „Misi” pontosan úgy reagált, ahogyan vártam. Kikérte magának még a feltételezést is.”

Lemondott a pornóbotrányba keveredett jobbikos Kabai Zoltán

Posted on by sexy

Kabai Zoltánt aki csúcsgázsiért dolgozott, a ’90-es évek szexvilágának legnagyobb sztárjaként emlegeti könyvében a pornórendező Kovi. Kabai több mint tíz évig pornózott.
– A mai napon lemondott Kabai Zoltán az alapszervezeti titulusáról, a Jobbik védelmében. Indoklása az, hogy ne terhelje tovább a szervezetet. A hazug támadások miatt, ami a Blikkben megjelent, jogi útra tereli az ügyet – nyilatkozta a Velvetnek Pál Gábor, a Jobbik sajtósa. A pornócézár Kovi hamarosan megjelenő könyvében így írt Kabai Zoltánról, a Jobbik solymári alapszervezeti vezetőjéről: „Oszlopos tagja volt a csapatunknak Kabai Zoli, az Irigy Hónaljmirigyben éneklő Kabai Laci testvére. Szerepelt a Mazochista álmokban, a Hótehénkében, valamint a Botrány a szexvideótékában is. Azt hallottam, hogy azóta politikai pályára lépett…” A teljes cikk és Kabai pornóvideók a Tagi szexhírek oldalon itt találhatók