Még jó, hogy megerőszakolják!

Vitázhatunk a nemi szerepekről, a társadalmi és biológiai nemek kérdéseiről, a feminizmusról, az emancipációról és a nő helyéről a társadalomban, egyvalamit sose feledjünk: minden férfi hímsoviniszta, szexista és macsó. Még mielőtt lila fejjel a kommentdobozhoz pörgetnétek, tegyük hozzá, hogy ez természetes, sőt, nagy baj lenne, ha kiveszne belőlük az utolsó morzsa machizmo és az agyuk száz százalékát a fejükben hordanák. Elképesztően unalmas lenne ez a világ hárommilliárd töketlen férfival. Szóval maradjunk annyiban, hogy senki sem képes megszabadulni a teljesen szexizmustól, a kérdés legfeljebb az, ki hogy adja elő és mennyire tiszteli a nőket. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, de megtalálni az egyensúlyt kész művészet.


A közhelyet ugyebár minden férfi ismeri, siránkoznak is miatta eleget a sörük felett: „ha kemény vagyok vele, egy rohadt állat vagyok, ha gyengéd és figyelmes, akkor puhapöcs, és három hét múlva lelép valami vadbarommal”. Ez természetesen szintén hímsoviniszta attitűd, mégis minden olyan férfinak van legalább egy ilyen sztorija, akinek már legalább három nővel volt dolga. A nagy tanácstalanságban általában a nők sem könnyítik meg a férfiak dolgát, akik jellemzően akkor értik meg, hogy mit akar a másik, ha azt az illető elmondja nekik (méghozzá a szájával, nem testbeszéddel és egyéb, a férfiak radarképernyőjén messze kívül eső metakommunikációs eszközzel).
A férfiak elvárt, vagy legalább elfogadott hozzáállását a nőkhöz tehát még mindig rengeteg tévképzet és tabu övezi és szokás szerint általában a két véglettel találkozunk. Az egyik a gyávaság, amikor az illető hím annyira fél az ismeretlen területtől és a menetrendszerű lebőgéstől, hogy inkább rá sem néz a nőkre, a másik a nyílt násztánc, azaz a szexuális aktusra való folyamatos és nyilvánvaló buzdítás. A problémakör veleje mostanában került újra az újságok lapjaira, miután egy torontói rendőr teljesen őszintén és valószínűleg minden rossz szándék nélkül azt mondta: ha a nők nem akarják, hogy megerőszakolják őket, akkor esetleg nem kellene annyira ribancosan öltözködniük és akkor nem lesz baj.


Ezen persze ér felháborodni, de kezeljük most diagnosztikus tünetként a nyilatkozatot mint jelenséget. Ez az alapállás (ti. a férfi csak a természet parancsának engedelmeskedik, amikor ráveti magát egy kihívóan öltözködő nőre, ezért igazán nem lehet hibáztatni, sőt, tulajdonképpen a nő kereste a bajt) évtizedek óta újra és újra előbukkan, rendszeresen előfordul ugyanis, hogy egy-egy férfi nem bírja tartani a száját és a nagy nyilvánosság előtt ilyet mond. A reakció persze borítékolható volt: közfelháborodás világszerte, kész kis mozgalom indult, több nagyvárosban is úgynevezett „ribancmeneteket” szerveztek, amikor is nők ezrei vonultak az utcára, természetesen megfelelő öltözékben, hogy felhívják a figyelmet a férfiközpontú társadalom igazságtalanságaira.
A legfrappánsabb válasz a rendőr szavaira talán az volt, hogy ahelyett, hogy a nőknek mondanák meg, hogyan (ne) öltözködjenek, talán a férfiaknak kellene szólni, hogy ne erőszakoljanak. A végcél persze nem csak a megerőszakolások visszaszorítása, hanem úgy általában az, hogy a férfiak ne szóljanak be, a lengén öltözött nőknek – és úgy általában a nőknek, akik szeretik azt felvenni, amiben jól érzik magukat. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kilóg mindenük. A rendőr, miközben látszólag megfeddte a nőket és megvédte a férfiakat, egyúttal (persze akaratlanul) kimondta azt is, hogy utóbbiak még mindig önmagukon uralkodni képtelen állatok, nem kell csodálkozni tehát, ha semmilyen civilizációs gát nem áll az erőszak útjába: ha fedetlen másodlagos nemi jellegeket látnak, magukévá teszik a gazdájukat és kész.
Természetesen vannak gátlástalan, gonosz, buta és beteg férfiak, akik nem riadnak vissza attól, hogy a nőket fizikai fölényükkel térítsék jobb belátásra. Méghozzá jóval többen vannak, mint az átlagos naiv kispolgár azt gondolná, legfeljebb félnek a következményektől és visszafogják magukat. Aki mégsem, annak valóban a börtönben a helye, ahol a cellatársa remélhetőleg bevezeti a szexualitás rejtelmeibe egy hosszú és intenzív tréning keretében. Az erőszaktevők azonban nem feltétlenül a „ribancosan” öltözött nőkre utaznak, az esetek döntő hányada ugyanis kapcsolatban (szakszóval: háztartásban) történik, így a rendőr szavai még inkább érvénytelenek.
A kérdés tehát az: mi baj van tulajdonképpen a kihívóan öltözködő nőkkel? Miért baj, ha valaki orbitális dekoltázzsal és a lényeget éppen csak hogy eltakaró miniszoknyában szambázik az utcán? Nyilvánvalóan semmi. A baj nem az ilyen nőkkel van, hanem a férfiak kollektív frusztrációjával: azzal, hogy egyszerűen képtelenek feldolgozni, ha megkívánnak egy nőt és nem kaphatják meg azonnal. Marad a beszólás, jobb esetben egymás között („nézd már, basszus, mekkora ordas kurva, mit képzel?”), rosszabb esetben az alanynak. Ehhez nem árt tudnunk, hogy a férfi, ha teheti, pornót néz, azaz alapjáraton semmi baja azzal, ha egy nő mutogatja magát, de a többség, ha ezzel élőben szembesül, leblokkol. Nézegetni nem illik, leteperni nem szabad, marad tehát a legegyszerűbb megoldás: a verbális vagy fizikai erőszak.
Magyarország ebből a szempontból különösen szerencsétlen hely, a magyar férfiak (látens) prüdériája és frusztrációja legendás. Kereshetnénk az okokat hosszan, felhozhatnánk azt, hogy a szocializmus aszexualitása még eleven, a szabad piac mellei, fenekei, csábos pillantásai és vastag, erotikusan csücsörítő ajkai pedig nagyon hirtelen, kész kulturális sokként borították el az országot; mindegy, a lényeg, hogy férfiaink többsége egyelőre képtelen feldolgozni, ha majdnem fedetlen melleket és lábakat lát. Talán ezért is irigyeljük annyira a mediterrán népek hím egyedeit, akik (legalábbis a hiedelmek szerint) bevett rituálék mentén nyilvánítanak tetszést, a nők pedig szintén rutinból szólnak vissza, fakszinznak, feleselnek, a kitartó férfiak azonban megkapják a jutalmukat.
Emlékezzünk a vonatkozó jelenetre a főbb szerepekben Igazi Férfiakat felsorakoztató Volt egyszer egy vadnyugatból. Arra, amikor Jason Robards a film végén kiküldi Claudia Cardinalét a munkások közé azzal, hogy vigyen nekik vizet, hiszen szomjasak és egyébként is rég láttak nőt. „Ha pedig valamelyik ráver a fenekedre, rá se ránts, hadd csinálják.” Akkor és ott, abban a közegben valamiért nem volt ezzel semmi baj. Forrás: Cotcot.hu

Férfikonferencia nem csak férfiaknak

Magyarországon jelenleg 4736000 férfi lakik, ami elég nagy szám ahhoz, hogy a reklámozók külön figyeljenek rájuk. De milyen az igazi férfi? Tényleg olyan mint amilyennek a reklámok lefestik? Tökéletes apa és szerető egyszerre, akinek babapopsit megszégyenítően puha arcbőréhez minden oldalról egy gyönyörű, szőke nő simul, miközben ő sört szürcsölget és focimeccset néz a tévében? Nyilván nem. De vajon mennyiben hasonlítanak ahhoz a képhez, amit a reklámosok képzelnek maguk elé, amikor a férfi célcsoportnak készítenek reklámokat. Ha érdekel, akkor érdemes elmenni a Hímnem? Igen! elnevezésű konferenciára, amelyet a Marquard Média kiadó szervez május 24-én a WAM Design Centerben, és amit nem mellesleg ezen a héten itt az addicton is hirdet.
A konferencián a Pécsi Tudományegyetemmel és a Gfk. Hungáriával közösen elvégzett, átfogó, a férfiak szokásait, életmódját és nem utolsósorban médiafogyasztási szokásait felmérő, átfogó kutatás eredményei is bemutatásra kerülnek, amiből érdekes dolgok derülnek ki. Tudtátok-e például, hogy a magyar férfiak 69%-a azt állítja, hogy ő tud főzni? Vagy hogy 84%-unk vásárol szépségápolási cikkeket? És azt gondoltátok volna, hogy csupán 3%-unk jár konditerembe, viszont több mint 30%-unk iszik hetente alkoholt? És ha meg kellene tippelnetek, hányszor átlagosan hányszor él szexuális életet (nem, a Private Gold nézés nem tartozik bele), akkor a valós hétnél többet vagy kevesebbet mondtatok volna?
Talán már ezekből az adatokból is látszik, hogy érdekes lesz a konferencia, amelyen neves és elismert előadók tartanak majd előadásokat. A konferencia belépőjegyeiből befolyó összeget a szervezők a Magyar Rákellenes Ligának, azon belül a férfiakat veszélyeztető betegségek prevenciójának ajánlja fel. Akit bővebben is érdekel a program és többet is megtudna a konferenciáról, az itt keresgéljen.

A nő csak baszni és kiszolgálni való – Sovinizmus

A férfiúi sovinizmus a férfiak érdekeinek jogos vagy túlzott, illetve torzított hangsúlyozását jelenti és vonatkozik a férfi-nő kapcsolatnak arra formájára is, amely a férfiak fennsőbbségére épül, és a nőket szolgaszerepre, vagy legjobb esetben szex-szimbólum betöltésére kényszerítik. Az még nem sovinizmus, ha valaki kinyitja az ajtót egy nő számára, az azonban már igen, ha egy férfi elvárja, hogy egy nő ne szóljon, amikor ő nem kérdezi, és hogy maradjon a háttáérben, mindaddig, amig nincs rá szükség.

a-no-csak-faszra-valo-meg-kiszolgalni

Soviniszta álláspont elvárni egy nőtől, hogy a háztartás összes munkáját ő végezze, hogy ne vállaljon munkát, illetve, hogy kapjon kevesebbet ugyanazért a munkáért, továbbá kizárni őket bizonyos hivatások gyakorlásából, valamint arcuk és alakjuk alapján és nem pedig képességeik szerint ítélni meg őket. Tovább a teljes cikkre
További cikkek nőgyűlölő, mizogin témákban: A pinák okozzák a férfiak vesztét – Szerezd meg a nőt, használd, azt dobd el – Mel Gibson egy nőalázó szexmániás hedonista fasz – Sex and submission, alázd és használd a nőt! – Polanskinak a segge lyukával pucsított a 16 éves kis kurva – Gecizd pofán a ribancokat –   Használd wc-nek a nő száját és pináját – A nő teste élvezetekre való – Ha boldog a nőd mindig kapsz pinát – Józsi szerint: A nőket csak fel kéne lőni az űrbe! – Utálom a nőket, csak használom őket – Kötözd meg és alázd megNagyon fáj

A nő csak baszni és kiszolgálni való – Sovinizmus

A férfiúi sovinizmus a férfiak érdekeinek jogos vagy túlzott, illetve torzított hangsúlyozását jelenti és vonatkozik a férfi-nő kapcsolatnak arra formájára is, amely a férfiak fennsőbbségére épül, és a nőket szolgaszerepre, vagy legjobb esetben szex-szimbólum betöltésére kényszerítik. Az még nem sovinizmus, ha valaki kinyitja az ajtót egy nő számára, az azonban már igen, ha egy férfi elvárja, hogy egy nő ne szóljon, amikor ő nem kérdezi, és hogy maradjon a háttáérben, mindaddig, amig nincs rá szükség.

a-no-csak-faszra-valo-meg-kiszolgalni

Soviniszta álláspont elvárni egy nőtől, hogy a háztartás összes munkáját ő végezze, hogy ne vállaljon munkát, illetve, hogy kapjon kevesebbet ugyanazért a munkáért, továbbá kizárni őket bizonyos hivatások gyakorlásából, valamint arcuk és alakjuk alapján és nem pedig képességeik szerint ítélni meg őket. Tovább a teljes cikkre
További cikkek nőgyűlölő, mizogin témákban: A pinák okozzák a férfiak vesztét – Szerezd meg a nőt, használd, azt dobd el – Mel Gibson egy nőalázó szexmániás hedonista fasz – Sex and submission, alázd és használd a nőt! – Polanskinak a segge lyukával pucsított a 16 éves kis kurva – Gecizd pofán a ribancokat –   Használd wc-nek a nő száját és pináját – A nő teste élvezetekre való – Ha boldog a nőd mindig kapsz pinát – Józsi szerint: A nőket csak fel kéne lőni az űrbe! – Utálom a nőket, csak használom őket – Kötözd meg és alázd megNagyon fáj

A pinák okozzák a férfiak vesztét

picsak_dolgoznakA nők egyenjogúságát hirdeti, valójában a férfiak álmát jeleníti meg a lengyel Łódź Kaliska művészcsoport kiállítása. A fotókon hölgyek az erősebbik nem munkáját végzik el, ráadásul meztelenül. Több tucat meztelen nő állt be fát vágni, bútorlapot csiszolni, halászni a Łód Kaliska művészcsoport új kiállításának kedvéért. A fiatal lengyel alkotók munkái mindig óriási feltűnést, sokszor botrányt keltenek.
Most is meghökkentő vállalkozással lepik meg a látogatókat: a pucér nőkről készült, különleges hangulatú képek azt mutatják be, hogy a lányok-asszonyok is képesek mindarra, amire a természet koronái, akár a legférfiasabb fizikai munkát is elvégzik, sőt, sokkal esztétikusabban. A szeptember 1-től, Székesfehérváron látható kiállítás a romantikus festmények hangulatát idézve, szórakoztatva provokál vitát a társadalmi szerepekről és tabukról, s már címével is feltűnést kelt: Vesszenek a férfiak!
Mizogin bejegyzéseit olvasva nem is csoda, hogy némelyik nő lázadozik: Szerezd meg a nőt, használd, azt dobd el… – Folyik a geci a faszszopó ribancok arcára fejére pornófilm forgatáson orrba-szájba – Mel Gibson egy nőalázó szexmániás hedonista fasz – Sex and submission, alázd és használd a nőt! – Polanskinak a segge lyukával pucsított a 16 éves kis kurva – Gecizd pofán a ribancokat –   Használd wc-nek a nő száját és pináját – A nő teste élvezetekre való

Szerezd meg a nőt, használd, azt dobd el…

Amikor két fiatal megismerkedik, mindkettő szerepet játszik, igyekszik megfelelni valami nem létező előírásnak, esetleg a média által közvetített „jó fejnek” vagy „vamp”-nak akarja bemutatni magát. Egy hedonista nőalázó menőnek. Ez a szerepjátszás hosszú távon nehéz munka, és úgyis kiderül az igazság, ezért az a legjobb, ha az első perctől önmagunkat adjuk. A mai fiatalok nagy félreértése, hogy az őszinteség jegyében rögtön elmesélik az összes előző kapcsolatukat (sokszor nem létezőket is beleszőve), a legrészletesebben kitérve még a szexuális együttlétekre is. Ez teljesen felesleges, sőt káros! A másik önbizalmát azonnal aláássa.
baszd_seggbe_aztan_dobd_el

További nagy probléma, hogy a fiatalok nem mernek teljes valójukkal részt venni a kapcsolatban, számítgatnak, a párjuk mellől kikacsingatnak, hátha akad jobb is. Szexuális vágyaikat, esetleges perverziókat nem a párjukkal osztják meg. A párkapcsolatokra is igaz lett a fogyasztói társadalom szellemisége: válogatunk, és ha egy kis hibája is van valakinek, eldobjuk és veszünk másikat. A javítás lehetősége vagy az, hogy esetleg én is hibás lehetek, alig merül fel. Tovább a teljes cikkre

Minden nő üresfejű ribanc

szucs-gubik-diplomavadasz-ribancokMire fogja költeni a nyakába szakadt állami milliárdokat a Duna Televízó? Megmondjuk: kurvákra. Na nem úgy, hogy rendelnek belőlük párat a igazgatói irodába, hogy az üvegasztalra kiszórt kokóban fetrengjenek, nem, vesznek egy sorozatot az Álom.net című filmet (tág értelemben vesszük a meghatározást, celluloidra forgatott termék ez is, ugye) jegyző producerektől és rendezőktől, Diplomatavadász címen.
A sorozat történetét és a szereplők jellemzését tartalmazó sajtóközleményt istenbizony kétszer olvastam el, mert nem hittem el, hogy ez nem egy kurva nagy médiahekk, hanem véresen komolyan gondolt, XXI. századi szórakoztatás. Mielőtt jobban belemennénk a nem egy hanem több misét is bőven megérő sajtóanyag boncolgatásába, megjegyzem, hogy nem vagyok bigott, csak ideges. A Diplomatavadász című vígjátéksorozat négy nőről szól, akik közül az egyik elhatározza, megemeli a lécet, és kizárólag diplomatával házasodik össze, a másiknak eszébe jut, hogy ha diplomatáknak pucsít be, akkor lesz pénze, a harmadik exkluzív bulikon akar felszedni gazdag külföldieket, a negyedik meg az egyik kishúga, és lóvés faszik telefonszámáért zargatja a nővérét. További idézet a szinopszisból: A diplomatavadászat már a sorozat első epizódjában elkezdődik, majd minden részben újabb és újabb áldozatok kerülnek a lányok hálójába. Lehetnek kövérek, vékonyak, indiaiak, nem számít, csak egy a lényeg: a kék rendszám.
Nem viccelek, tényleg erről szól majd a sorozat, azaz arról, hogy kvázi hogyan prostituálja magát négy nő, mert ez most vagy trendi, vagy csak simán a közállapotokat tükrözi a készítők, azaz N. Forgács Gábor rendező, Szélesi Sándor, Szkurka Szilvia és Fekete Fruzsina forgatókönyvírók és Sallay Edina producer szerint. Megérdemlik, hogy név szerint kiemeljük őket, meg bizony.
A sajtóanyag szerint a Jóbarátok mintájára készülő sorozatban (sic!) humoros párbeszédek, drámai fordulatok és a helyzetkomikum dominál majd, ehhez többek között Dörner Györgyöt, Gubik Ágnest, Szűcs Kingát, Sallai Nórát és Labancz Lillát hívták segítségül, akiknek minden bizonnyal jól áll majd a prosti-szerep, bár Dörnert magassarkúban és harisnyakötőben nem nagyon akarom elképzelni.
[Hírküldő]