Újabb pornók Budapest utcáin

A főváros a rendőrségre mutogat, azt nem árulták el, indítanak-e nyomozást. A főváros közismert építményeivel népszerűsíti magát egy külföldi pornóoldal – tudta meg a Blikk.

A szexfilmes vállalkozás reklámfilmjében felbukkan a Parlament, a Hősök tere, a Citadella és a Szabadság híd is. Többek között ezeken a helyszíneken vették fel a szexjeleneteket fényes nappal, a nyílt utcán. Az egyik videóban a Gellért-szoborhoz vezető gellérthegyi lépcsőn folytatnak szadomazo aktust egy hátrakötött kezű, meztelen nővel, aki később ugyancsak megkötözve, lenge ruhákban sétál a Batthyány téren. A stáb a Váci úton is rögzített egy háromszereplős szexjelenetet, egy másik jelenetben pedig egy villamos robogott el egy kikötözött nő mögött, akivel később szexuális aktust is folytattak.

Nem ez az első és vélhetően nem is az utolsó ilyen videó. Tarlós István főpolgármester korábban azt ígérte a Blikk olvasóinak, vizsgálatot indít. A mostani szexfilm kapcsán ismét megkerestük, hol tart a vizsgálat, és megengedhetőnek tartja-e, hogy egy pornófilmes cég Budapest jelképeivel népszerűsítse termékeit. A Főpolgármesteri Hivatal azonban elzárkózott a válaszadástól, a rendőrséghez irányították munkatársunkat.

„Aki a közterületen vagy nyilvános helyen vagy közforgalmú közlekedési eszközön a közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsít, szabálysértést követ el, és 5 ezertől 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A felvételek lefoglalhatóak, és tárgyi bizonyító eszköznek minősülnek. A pornószínészek közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsítanak, így a büntethetőség őket terheli” – közölte megkeresésünkre az Országos Rendőr-főkapitányság. Azt azonban nem tudtuk meg, a mostani videó nyomán indítanak-e nyomozást.
Pedig a rendőrség könnyen megtalálhatná őket. A pornóoldal egyik videójának a végén ugyanis feltűnik egy budapesti piackutató cég neve, címe. Kerestük őket telefonon, de a céget nem lehetett elérni.

Kovács Kovi István, az ismert szexfilmes nem helyesli az ilyen videók készítését, mert a pornó nem az utcára való, ahol gyerekek is láthatják.
– Persze ilyen film mindig lesz, mert van rá igény, és ez az oldal épp erre szakosodott. Az viszont megdöbbentő, hogy a háttérben felbukkanó járókelők mennyire nem reagálnak a történtekre – jegyezte meg Kovi.

Nagyon fáj

Nem hittem volna, hogy felhasználom ezt a képet valaha, de lementettem, amikor megtaláltam, mert magamra emlékeztetett. Csak összezavart, hogy nő a kezében lévő mellcsipeszeket másra akarja helyezni, a szemében pedig ott ég a hatalom és a határtalanság tüze. És éppen ez az, ami idegenné tette számomra. Az ember szinte elképzeli a lekötözött férfit, amint álló farokkal és remegő ajkakkal várja a kín és kéj kettősét, hiszen mindez ott csillog a nő kezében…
És most megláttam magamat, a kezemben ugyanilyen csipeszekkel. A szememben ugyanilyen tűzt véltem felfedezni, és fájdalmat akartam okozni. A különbség annyi volt, hogy én voltam a másik is, aki a képről hiányzik. És már nem gondolom, hogy onnan lemaradt az a bizonyos férfi. A fájdalomhoz nem kell másik ember, közben meg dehogynem kell! Hiába voltam magamtól kíváncsi, arra a hihetetlenül éles, csípős fájdalomra, amit az említett gyönyörűség okoz, szükségem volt egy másikra, hogy lássa, hogy neki csináljam, hogy megosszam vele az érzést. Nem a fájdalmat, azt csak magamnak akartam, méghozzá telhetetlenül, hanem arra vágytam, hogy a csillapíthatatlannak tűnő éhségemet lássa más is. Izgassa őt fel, irigyeljen, amiért én ezt teszem a testemmel, neki pedig nem lehet. Akartam, hog határok közé szorítsak egy másikat, amíg én a határtalanságom felé török. És közben, mindenekelőtt támogatásra vágytam, hogy „higgyen bennem”, mégha ez elég abszurd megközelítése is a dolognak. Mégis fontos, hogy ilyenor akarjon. Hogy meg akarjon dugni azért, hogy részesüljön abból, amit a saját szabadságomért teszek…
A dolog kevésbé romantikus oldala, hogy személy szerint sosem tudtam elképzelni más módot a saját magamnak okozott fájdalomra, mint a csipeszeket, de a korábban próbált ruhacsipesz ehhez képest semmi. Ez a fájdalom sokkal mélyebbre hatol, át a nedvességen, és bejárja a testem. A fantáziám toplistás mozdulatai közé tartozik a lánccal összekötött és bimbókra illesztett mellcsipeszek rángatása, de a kipróbálás után visszaesett pár helyet- hihetetlenül éles fájdalommal jár…
A kérdés csak az, hogy ha ilyen kínszenvedéssel jár, akkor miért csináltam, és miért akarom újra csinálni… Egyrészt, mert nem éreztem természetellenesnek, másrészt, mert szeretném, ha többet bírnék, szeretném ezáltal próbálgatni önmagam, a testem. Azért legközelebb egy csiklóra irányított, finoman rezgő vibrátorral fogom ellensúlyozni „az ékszert”… A mesterségesen gyönyörré alakított fájdalom viszont, úgy vélem, sosem lesz szükség számomra