A Nő-uralom szexuálpszichológiai alapjai. A témában minden bejegyzést itt olvashatsz el: Female domination
1. Nő-uralom és férfi-alávetettség a szexuális erkölcsben
Mivel a Nő nyilván csak akkor fog szexelni egy férfival, ha abban az élvezetét leli: így természetes módon a Nőnek kell irányítania a szexet. A folytonosan a Nő kegyeire áhítozó férfinak viszont, ugyancsak nyilvánvalóan, ki kell elégítenie Úrnője összes kívánságait, hiszen csak úgy remélheti, hogy az Úrnő (= Mistress) a kegyeiben részesíti: tehát alá kell vetnie magát a Nő akaratának és irányításának. Bár a férfi általában van szexuális függésben a Nővel szemben, ezt a függőséget mindig egy bizonyos Úrnőre vonatkoztatva tanúsítja. De hogy ez az Úrnő konkrétan kicsoda, az nem a férfi választásán múlik: mindig az a Nő lesz ugyanis az Úrnője, aki a szexepiljével a legerősebb hatást tudja és akarja rá gyakorolni. Hogy pedig melyik Nő gyakorolja a férfira a legerősebb szexepilt, az csakis a Nő döntésétől és akaratától függ: ugyanis minél gátlástalanabb (minél nagyobb Kurva és Bestia) a Nő, annál erősebb lesz a férfira gyakorolt erotikus hatása. Így a férfi a szexelés során magától-értetődően és szinte észrevétlenül az Imádott Úrnő engedelmes szex-rabszolgája, a Hódító Nő pedig a férfi diadalmas Szex-Úrnője lesz.
Ennek révén és e tény ügyes szexuálfeminista kihasználásával, a Nő önmagának teljes szabadságot, viszont a férfitól teljes hűséget kívánhat meg a szexuális erkölcsben. Ennek a szexuáletikai magatartásmódnak természetes biológiai és pszichológiai alapjai is vannak. Egyrészt a Nő szex-kapacitása elvileg korlátlan, s így akárhány férfit folyamatosan a kegyeibe tud fogadni, anélkül, hogy bármelyik hűséges imádója is önmagábanvéve ettől még hátrányt szenvedne – a férfi potenciája viszont véges, péniszével és annak kapacitásával tehát az őt birtokló Hölgy-Úrnőnek kell rendelkeznie. Másrészt a Nő mint pusztán testének szexepiljével hódító Úrnő-Kurva (akinek egyébként is „mindent szabad”) egyszerűen csak elfogadja alája-hulló új és új imádóinak szerelmi odaadását, s így egy kacér flört vagy futó kaland során semmi rosszat nem tesz – viszont az egy másik Nő után koslató férfi már az aktív udvarlással elárulja lelkileg az Úrnőjét, ami a legsúlyosabb bűn, s a Hölgy a legkeményebben büntetheti.
Ezért a szexuálfeminista etikában a szexuális Úrnő-erkölcs fő erénye a Nő-uralom, a szexuális rabszolga-erkölcs fő erénye a férfi-alázat. A Nő által szexuális függésben tartott és a szexuálpszichológiai törvényszerűségek alapján jól beidomított férfi végül csakugyan mindig alá is rendeli magát Hölgyének, s teljesíti Úrnője minden pajzán kívánságát és dévaj „női szeszélyét”. A Nőnek ugyanis, mint Felsőbbrendű Lénynek, nemcsak gyönyörűséges teste, de (szemben az állatias-ösztönlény férfival) szépséges lelke is van: ezért a férfinak nemcsak a Női Testet kell maximálisan kielégítenie szexuálisan, de a Női Lelket is – részint az imádott Istennőnek kijáró szerelmi vallomásokkal és hódoló imádattal, részint pedig az élveteg Úrnője által tetszés szerint megkívánt erotikus pajzánságok és szexuális dévajságok eszközeként – úgyszintén gyönyörködtetnie, szórakoztatnia és felüdítenie kell!
A férfinak igazi, a Nőével egyenértékű lelke nincsen, ugyanis az egyetlen érzelem, amire képes: a Nő iránti „szerelme” – ami azonban valójában nem más, mint annak a testi vágyának a szublimálása, hogy az Imádott Nő tegye őt a szex-tárgyává. Így a Hölgyek joggal tréfálkoznak azon, hogy „kitapossák”, „kipréselik”, „kinyomják” a férfiból a lelket, ti. a férfi ondóját, a lábukkal, a kezükkel, vagy a puncijukkal. A Nő lelki magasrendűségét mutatja, hogy – a férfi igyekvő szerelmének, imádatának és rajongásának jutalmául – hajlandó megbocsátani némelyik férfiúnak ezt az eredendő ösztönlény-voltát, és lelki szeretetet (lényegében: kegyes gyöngédséget) mutatni iránta. Igazán tiszta lelki szerelmet azonban a Nők csak egymás iránt tudnak érezni, bár testi szükségleteiket és vágyaikat persze férfiakkal elégítik ki.
2. A Nők mint a Végzet Asszonyai és a szexuálfeminista Nők
Az öntudatos szexuálfeminista Úrnők így valóban a „Végzet Asszonyai” a farkuknál (eufemisztikusan: „orruknál”) fogva vezetett férfiúk számára. A Nők, mivel nincsenek állandóan és kényszeresen a szexre beállítódva, a szexuális játszmák során mindig előnyben vannak a férfiakkal szemben. Mivel a Nő szexuális kapacitása elvileg végtelen, a férfié viszont véges, így a szex-meneteket elvileg a végtelenségig bíró Nő mindenképpen fölénybe kerül az ellankadó, Úrnője kívánságait teljesíteni nem tudó, végül kegyelemért könyörgő férfival szemben. Ha a Nő elkapja „a legérzékenyebb pontjánál”, minden férfi olyan engedelmes lesz, mint egy pincsikutya. (Éspedig a szó szoros értelmében: pajzán Hölgyikék egyik kedvenc játéka ezért, hogy a férfit mint „pincsikutyájukat” pórázon tartják és vezetik.) Azok a gátlásos és félénk férfiak pedig, akik látszólag menekülnek a Nők elől, tudat alatt valójában arra vágynak, hogy egy Igazi Nő végre megerőszakolja őket – még boldogabbak, ha ennek során több Hölgy is végigmegy rajtuk.
A férfiak gyakran küszködnek potencia-problémákkal általában is, és ezt nem tudják eltitkolni a Nő előtt: így az Úrnő kegyére vannak utalva, aki kegyetlenül kigúnyolhatja, a végletekig megalázhatja és totálisan megszégyenítheti őket – illetve, ha kegyes, éppenséggel meg is könyörülhet rajtuk. Éppígy nem tudják eltitkolni az erekciójukat sem: a natúrista strandokon ezért szégyellősködnek a titkos vágyaikat ilymódon eláruló pucér férfiak, miközben a Diadalmas Nők büszkén körbemutogatják hódító mezítelen szexepiljüket, jókat szórakozva a szégyellős pasikon. (Akiket egyébként persze nagyonis kedvelnek natúron.) Közismert tény az is, hogy a szexet már alaposan kitanult Mistressek – az ars amatoria (szerelmi művészet) Mester-Női – a szeretkezéseik során, bármennyire élvezik is a kéjes orgazmusokat, csak élveteg kis sikkantásokkal és diadalmas „Ollalá! Ó-la-lá!” rikkantásokkal adják ennek jelét; viszont a tapasztalt Hölgyek által szexuális függésben tartott és rafinált erotikával kezelt férfiak önkívületi állapotba jönnek, ha egy Nő szakértő módon játszadozik velük és végül „boldoggá-teszi” őket: az előbbire artikulálatlan nyüszítésekkel, az utóbbira észveszejtő sikoltozásokkal reagálnak. (Az „ejakuláció” szónak emiatt van kettős értelme: a férfi nedvkilövellését és hangkitörését is jelenti.) Ilyenkor gyakran nemcsak képletesen, de valóságosan is elájulnak a Mistress által az elviselhetetlenségig felfokozott férfi-kéjtől – a kifinomult ízlésű Hölgyikék nagy élvezetére és pompás szórakozására.
Végül minden Nő tudja, hogy ő, ha akarja, eljátszhatja, de ugyanígy el is titkolhatja a szexuális vágyakozását, valamint megjátszhatja azt is, hogy élvezi, és azt is, hogy nem élvezi a szexet. Ebben is megmutatkozik a férfi ösztönlény-testi és a Nő felsőbbrendű-lelki mivolta: a férfi közvetlenül azonos a testével és a testi ösztöneivel, a Nő ezzel szemben öntudatosan irányítani és uralni tudja a testét. Ez a Női Test óriási fiziológiai előnye, ami felmérhetetlenül nagy pszichológiai előnyöket biztosít a Nőnek a férfival szemben folytatott erotikus játszmáiban és játékaiban.
Igaz ugyan, hogy még ma is vannak úgynevezett „macho”-férfiúk, akik – állatias testierejük és/vagy alantas pénzük alávaló és aljas kihasználásával – nem vetik alá magukat (fellázadva így a szexualitás természettörvényei ellen) engedelmesen a Nőknek, de számukat napjainkra az öntudatos szexuálfeminista Hölgyek már radikálisan leszorították, a társadalommal is elfogadtatva, hogy a „macho” egy perverz állat és egy közveszélyes dúvad, akit a leghelyesebb egyszerűen kiherélni. Öntevékeny szexuálfeminista Amazonok, így főleg Orvos-Nők és Medikák valamint a „Fekete (Barna, Szőke, Vörös) Angyal” Nővérkék ezt rendszeresen meg is teszik randevúikon a külön e célból elcsábított „macho”-kkal – persze csak élvvágyó puncikájuk kellő mennyiségű és minőségű orgazmusai után.
3. A szexuálfeminista Nők mint a férfiak Szex-Úrnői
Minél természetesebb és egyben felvilágosultabb egy történelmi korszak, annál inkább uralkodik benne a szexuális feminizmus, és uralkodnak benne a Nők. Felvilágosultan természetes modern korunkban a szexuálfeminizmus immár véglegesen győzött: a Nők ugyan megtartottak maguknak minden privilégiumot, amit korábban mint az úgynevezett „gyöngébb nem” képviselői jogosan megszereztek, mivel azonban ténylegesen ők az „erősebb nem”, a szexuális emancipáció során csak kiteljesedett a férfiak fölötti szexuális uralmuk. A Nő-uralom a szexben és a házasságban valójában mindig – vagy szinte mindig – érvényre jutott a korábbi időkben is, modern korunk azonban etekintetben azt az alapvető változást hozta, hogy a Nők mostmár nyilvánosan is azt csinálhatnak a férfiakkal, amit csak akarnak.
Ezt a szexuális morál örök törvényei biztosítják. Ugyanis a Nő, mint Felsőbbrendű Lény, akinek „mindent szabad”, mindig csak azt csinálja, amihez éppen kedve van, bármit mondott vagy ígért is előzőleg – az alávetett férfinak viszont a Nővel szembeni minden kötelességét és ígéretét mindig és minden körülmények között teljesítenie kell. A szexuális morál ezt korábban csak burkolt formában biztosította: a férfiak úgymond elnézték a Nőnek a „női szeszélyeit”, magukat pedig büszke és ostoba módon a kötelességteljesítés lovagjainak tekintették – s éppen ez volt régebben a Nő-uralom egyik fő titkos fegyvere. A Nő az Erotika megtestesítőjeként ráveszi a férfit, hogy imádja őt mint Istennő-Kurvát, de az Erény megtestesítőjeként ráveszi arra is, hogy imádja őt mint Úrnő-Hitvest. „A szex: hatalom!” – mondják ezért jogos büszkeséggel a Hölgyek. Miközben a Nő, a szexuálfeminista etika által biztosított erkölcsi jogaival élve, mint Hölgy-Kurva szabadon kacérkodik, flörtöl és szexel minden érdekesebb pasival, a Hölgy-Mistress által kellőképpen alávetett és a Nő szexuális függésében tartott, a klasszikus „Lysistraté-módszerrel” (szex-megvonás ill. szex-jutalom) beidomított – és ha Úrnője szükségesnek látta, még hatalmas pofonokkal és irgalmatlan verésekkel is megnevelt – férfi, a szexuálfeminista etika által tőle megkövetelt kötelességeit mindenben teljesítve, engedelmesen aláveti magát.